Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-19 / 12. szám

2. oldal 2000. MÁRCIUS 19. Evangélikus Élet Gondolj, Uram, irgalmadra! (Zsolt 25,6) Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8) kerülni... Ott és akkor az a leprás beteg alázatosabb volt. Tudta, hogy az emberi akarat, akarás véges. Tudta vagy legalább sejtette, hogy Istennek hatalma van testi és lelki nyomorúságok gyógyítására. - Tudjuk-e, vagy legalább sejtjük-e mi is ezt? „Akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak. ” Zsid C§0T$RTÖIÍ «A szmimai gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az el­12,28 (Zsolt 136,3.4; Róm 5,1-11; Zsolt 123,1-4) A hála az egyik ső és az utolsó, aki halott volt és életre kelt: tudok nyomorúsá­legemberibb érzés. Természetesnek kell lennie. Mennyi mindenünk van, ami&A rggdpót ésTsZegétiységedröl, pedig gazdag vagy.’’ 2,8-9 (Zof 3,12; lMóz 14,17­szüntelenül hálát kellene adnunk! - Jaj panasz-szavaink, zúgolódásaink miatt! 2Öi Jn 14,1-7) A Bibiig sokszínűén beszél az emberi valóságról. Nem fekete-fehé­„(t—pA „Azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenekf / *****®^*® lKor 1,27 (Ez 34,16; Zsid 11,8-10; Mk 14,1-l^f Más mértékkel mér Isten, mint oly gyakran mi. Ha mi emberségből fel is válUnjuk a gyengék, erőtle/ nek, nyomorultak ügyét, ez legfeljebb'bizonyos mértékigjlsélyegyenlőségef adhat. Isten azonban kiválasztja ezeket az elesetteket azért, jpgy rajtuk keresztül nagy dolgokat vigyen véghez. A történelemből sok példát/alálunk erre. „Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.” (328. ének) pin ábrázol, ahogyan valóhgn nem is fekete-fehér az. Az ember külső és belső lé­nyege nem mindig esik egybé. Qsszecseng ezzel az, ahogyan Pál apostol ajánlja magát és fiatal munkatársát: „Mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak és ime élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezök, mint szegények, de sokakat gazdagítok, mint akiknek nincsen semmi­jük, és akiké mégis minden.” (2 Kor 6,4. 9-10). démtciz „Akinek szilárd a jellei hirtt " Ézs 26,3 (Rom KEDjf ,, Várjuk a mi boldog reménységünket, ß mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk:" Tit 2,13-14. (lSám 2,10; Jn 8, 21-30; Mk 14,12-J*6) A boldog reménys^váláfhiféle bizonyosságot, önbizalmat jelent. Bizonyo^őc vagyunk abban, hogy amit Jézus megígért, az beteljesedik. Ezért „tagadjuk jfieg a hitetlenséget és a világi kívánsá­gokat. józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban," {12. vers) bízik. ’ békesség és Istenben való bizalom: a belső békességet és ajellem szili azt megőrződ teljes békében, mert benned ; Gál 4,12-20; Jn 14,8-14) Jellemszilárdság, zetartoznak. Ez utóbbi - a hit - az alap, amely ságát adja: nem hajladozik, ahogyan a szél fúj. SZOMBAT „ Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és téNm bondva í| szólt: Ha akarod, meg tudsz tisztítani. Jézus megszánta, kezét kinyújt­va megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!" Mk 1,40-41 ( Zsolt 40,18; Lk 9,18-22; Mk 14,17-25) Új-stílusú világunk tele van csodaígérő emberek­kel: Meggyógyulhatsz, csak akarnod kell - összpontosítani, más tudatállapotba „Azokat választatta ki az Isten, akik a világ szemében nem előke­lők, sőt lenézettek: és a semmiket, hogy semmikké tegye a valaki­ket; hogy egyetlen ember se di< sekedjék Isten színe előtt. ” 1 Kor 1,28-29 (Jób 5,11; Mt 12,38-42; Jn 14,15-26) ||ls mértékkel mér Isten! Nem beszorítani mindenkit az egyenlőség uniformisába lm kell, vérrel kiharcolva -, nem is fényévnyi távolság­iegymástól embemet. Mindkettőből van elég tapasztalatunk. Más a mérce! Isten akicsikhez, a g> engékhez - a semmi emberekhez jött, azért, hogy nekik kí­náljon más dimenziotErtelmet, életet! • Görög Zoltán REMINISCERE VASÁRNAPJA Jézus tanítványai jól emlékeztek Uruk és Mesterük ígéretére: „Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is ti­zenkét királyi székbe ültök, és Ítéletet tar­totok Izráel tizenkét törzse felett" (Mt 19,28). Megtisztelő és hízelgő volt szá­mukra ez a jövőkép. Elég erősnek érez­ték magukat arra is, hogy ezért a leendő dicsőségért akár áldozatot is hozzanak. Készek Jézussal osztozni a szenvedés­ben. János és Jakab kérése - anyai köz­benjárással - feltárja előttünk azt a tényt, hogy az emberi hiúság és becsvágy azok­tól sincs távol, akik Jézus követői. Pedig a két tanítvány kérése emberi megítélés szerint nem is annyira alaptalan, hiszen Jézus legszűkebb, hármas tanítványi kö­rének két tagjáról van szó. Ráadásul ké­résüket Jézus ígéretére alapozták. Az édesanya igyekezetét se ítéljük el köny- nyedén, hiszen gyermekei számára a leg­jobbat akarta, a Jézussal való állandó kapcsolatot. Vannak-e még ma is ilyen A szolgáló Emberfia Mt 20,20-28 szülők? Minden bizonnyal többen, mint gondolnánk. Köszönetét kell mondanunk Isten Szentleikének az elénk rajzolt hiteles és reális tanítvány képért. János és Jakab szívének kimondott kérésében ráismer­hetünk kimondatlan és rejtegetett vágya­inkra. A többieket megelőzve szeretnénk elsők lenni. Szeretnénk kivételezett ke­resztyének lenni. Hány és hány, szá­munkra is érthetetlen tettünk, Jézus kö­vetésében való megtorpanásunk és el- kedvetlenedésünk oka éppen ez: úgy érezzük, nem kaptuk meg a minket mél­tán megillető - első - helyet. Ez az elé­gedetlenség teljes belső bénultsághoz vezethet, a szolgálat felszabadult örömét tönkreteszi az állandó bizonyításvágy. Ahelyett, hogy önmagunkat Isten előtt Krisztushoz hasonlítanánk, emberi mér­cék alá állunk, melyek szükségszerűen hamisak, helyes önértékelésünket eltor­zítják. Ez a belső óemberi indulatunk az, mely megrontja közösségeink életét, el­szigetel egymástól, megnehezíti átélni a kegyelem egyik legnagyobb ajándékát, a „szentek közösségét”. Ki segíthet? Egyedül a mi Urunk és Mesterünk! Nem korhol, nem dorgál. Mégcsak nem is kéri számon rajtuk, hogy micsoda gondolatok ezek. Nem ta­gadja, hogy az Isten országában is lesz­nek, akik kimagaslanak a többiek közül. Azok kapják meg ezt, akiknek az Atya elkészítette. Jézus válasza felszabadító: Isten gyermekeinek nem kell a kérdéses indulat elfojtásától szenvedniük. „Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok”. Van le­hetőségünk az élre állnunk. Ez az út szolga és rabszolga útja. Hogy ez nem annyira tündökletes? Hogy ezt az utat, s az azon járókat a mai - egyházi - viszo­nyok közepette észre sem vesszük? Jé­zus látja, mindannyiunk igaz ítélete Is­tennél van. Szemlesütve kell újból megértenünk Jézus alázatát. Bűnünket hordozó szol­gának jött közénk. Nem úgy uralkodik az Leckét adunk az Istennek? „ Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. ” (Zsolt 25,6) Az Istennel beszélő viszonyban lévő ember nem vetemedhet arra a szemtelen­ségre, hogy Istent emlékeztesse bármire is. A zsoltáros mégis az kéri: gondolj, Uram, irgalmadra... Miről lehet itt szó? Azt kellene talán hinnünk, hogy amné­ziája, emlékezetkihagyása lehet a Te­remtőnek?! Adhat-e utasítást a diák a ta­nárnak? Irányíthatja-e az agyag a mester kezét, kreativitását? Nem költői kérdések ezek, mert az em­ber, a vallásos ember is újra és újra kí­sértést érez Isten kérdőre vonására, kiok­tatására: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem.” (lMóz 3,12) Egyházon kívül, de sajnos belül is számtalanszor találkozunk elfogadhatat­lan, profán vagy vallásos-intellektuális liberalizmussal, néha cinizmussal. Ki az közülünk, aki előállna - püspök, espe­res, lelkész, gyülekezeti tag - és csende­sen elismerné: „ tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar. ” (Jónás 1,12) Ki az, aki megszólalt az utóbbi években - csak a mi egyházunkban is hogy nem bírom tovább a lelkiismereti terhet hor­dozni: Vétkeztem Uram, irgalmazz, test­vér, bocsáss meg! Sok megoldatlan kér­dés, enerváltság, gyümölcstelenség oka abban is keresendő, hogy nem vesszük komolyan a böjtöt, az igaz megtérés le­hetőségét. Istennek nem szükséges külön elgon­dolkodni irgalmáról, mert Ő maga az IR­GALOM! „Az Isten szeretet.” „Nem akarom a bűnös ember halálát!” Az em­ber, tehát mi, illetve én vagyok az, aki megfeledkezik az irgalomról, a tiszta­ságról, az Istent és embert szolgáló élet­ről. A 25. zsoltár írója nem arcátlanul ok­tatja Istent, hanem alázattal vallja meg valós bűneit: „bocsásd meg minden vét­kemet!” (18. vsz.) Akkor teszünk jót ma­gunkkal, ha nem Istenre, emberre, törté­nelemre, génekre, neveltetésre hárítjuk a felelősséget, hanem együtt valljuk meg Dáviddal: „tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van." (Zsolt 51,5) A „gondolj, Uram, irgalmadra!” kérés mögött a bűnnel szemben tehetetlen em­ber sóhaja van a Szabadító felé. Szeverényi János Könyörgés (virrasztás) az Egyházért A sokféle változás közepette, az ál­talános választások előtt ne feledkez­zünk meg arról, hogy Isten kezében van az egyház újulása! Ezért: közös imádságra - istentisz­teletre hívunk mindenkit! Adjunk hálát Isten türelmes, meg­tartó kegyelméért. Könyörögjünk igaz bünbánatért és bünbocsánatért! Könyörögjünk a Szentlélek megújí­tó tüzéért, felülről való erőért, belső és külső békességért, egymás iránti türelemért és szeretetért, jó remény­ségért. Imádság, igeolvasás, csend, ének - könyörgés egyházunkért. Helye és ideje: Deák téri evangéli­kus templom, 2000. március 31. pén­tek 19.30. Szeretettel sok - az egy­házért imádkozó - testvérrel együtt hív minden érdeklődőt: Hafenscher Károly (if)) a liturgiái bizottság vezetője Böjti esték a Fasori Gimnázium dísztermében (VII. Városligeti fasor 17-21.) KICSODA NEKEM JÉZUS? Március 20. hétfő du. 5. A karizmatikus Jézus Március 21. kedd du. 5. A politikus Jézus Március 22. szerda du. fél 5. a fasori templomban úrvacsoraosztással A szenvedő ember Előadó: dr. Frenkl Róbert. Áhítat: Szirmai Zoltán Minden érdeklődőt szeretettel várnak a gimnáziumok tantestületei és a fasori gyülekezet. övéin, mint az evilági hatalmaskodók: pénzzel, fegyverrel, hamis ajándékkal, hazug ígéretekkel. Hanem úgy, hogy föl­veszi mindazt, amit nem vagyunk képe­sek egyedül hordozni, és más sem kér belőle: bününk terhét és következmé­nyét, eltörli a minket terhelő adóslevelet. Átadtuk-e már igazán neki életünk ron- tó-hatalmát? Milyen örömmel írja Luther Márton az Emberfia szolgálatáról: „Szorítsdszíved­re ezt az igét! Nincs annál nagyobb szol­gálat, mint mikor az Isten Fia bűnhordo­zó szolgája lett minden embernek, ha még oly nyomorult és megvetett is az il­lető. Milyen világra szóló nagy eset vol­na az, ha egy nagy király fia elmenne a koldus kunyhójába, ápolná betegségé­ben, kimosná a szennyből s elvégezne mindent, amit egyébként a koldusnak kellene megtennie. Nemde nagy meg­alázkodás volna? ” Krisztus mindezeket megtette, s örül, amikor szolgai tette tük­röződik rajtunk. Szabó András ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. március 19. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11, Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. családi istentisztelet; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., szuppl.) Deák László teológus; du. 6. (ifj.) T. Kovácsházi Zelma; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Göllner Pál; Ke­lenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Né­meth Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Buda- gyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly (ifj.); du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Hegedűs Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lő­csei út 32. de. 11. Göllner Pál; XIV., Gyar­mat u. 14. dé. fél 10. Göllner Pál; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (Kis- templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere II. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyás­föld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XtX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; REMINISCERE VASÁRNAPON a liturgi­kus szfn: lila. A vasárnap epistolája (oltári ige): ApCsel 3,22-26; evangéliuma (igehir­detési alapige): Mt 20,20-28. HETI ENE- KEK: 81,189. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. március 20-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korátok. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán március 26-án, vasárnap de. 10.04 órakor Miskolcról az evangélikus templomból. Igét hirdet Sándor Frigyes lelkész. A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Március 19. Ezen a földön minden múlandó, egyedül Isten jósága örökkévaló! Minden em­ber számára rendelkezésre áll, Isten nem hagyja el az övéit. Ebben van min­den reménységem, ez vigaszom, ebben bízom. Greifswald 1597. 20. Nagy Istenünk, milyen sokszor beszélt Jézus arról, hogy legkisebbekre és leg­gyengébbekre is gondot viselsz, nem felejtesz el egy hajszálat, egy verebet sem, meggyógyítod a sebesülteket és megerősited a gyengéket. Újra neked adjuk szívünket és megköszönjük nagy szeretetedet. Oetinger F. Ch. 21. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem lát­ták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan! EÉ 393,3-4. Frostenson A. 22. Urunk, ha elfordulunk tőled, elesünk, ha hozzád fordulunk, részünk van a fel­támadásban, a benned való élet örökéletet ad. Kérünk, segíts feladataink el­végzésében, vezess bizonytalanságunk idején, védj meg minden veszélyben és add békességedet Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Augustinus i 23. Mindaz, aki reményét Istenbe vetette, Nem retteg, bár vészek Zúgjanak felette. Az Istent félőknek Ő a kősziklája, Kiterjeszti szárnyát Hívei útjára. O a gyen­gék erőssége És üdvössége, És üdvössége. EÉ 347,1-3. Tranoscius énekeskönyvéből 24. Urunk, Istenünk, dicséretet és köszönetét mondunk neked, szeretetedért és jó­ságodért, amelyet drága evangéliumod által közöltél velünk. Boldogok va­gyunk, hogy keresztyének lehetünk, tégy bennünket igazi követőiddé. Adj erőt, hogy felismeijük jelenlétedet közöttünk. Tisztítsd meg szívünket, hogy olyan tisztává legyen, mint a kristály, hogy láthassunk téged és a Szentlélek megtölthessen bennünket. Tailandból 25. Magasztallak Uram, mert irgalmad megmentett engem. Magasztallak Uram, mert hatalmad megőriz engem. Magasztallak Uram, mert kegyelmed meg­szentel engem. Magasztallak Uram, mert jóságod felemdl engem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents