Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-03-12 / 11. szám

2. oldal 2000. MÁRCIUS 12. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM ■>. ISTENTISZTELETI ' REND Ha kiált hozzám, meghallgatom. (Zsolt 91, 15) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. (ÍJn 3,8/b) VASÁRNAP ••Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. ” Mk 12,17 (Ézs 26,13; Zsid 4,14-16; Zsolt 91,1-16) Ellenségei tőrbe akarták csalni Jézust. Azt kérdezték tőle, hogy adózzanak-e az ide­gen államhatalomnak? Úgy gondolták: igennel vagy nemmel fog felelni, és akkor, lesz okuk fellépni ellene. Jézus válasza viszont az IGEN vagy NEM helyett : IS - IS. Meg van mindkettőnek a jogosultsága és az ideje is. Jézus azonban soha nem hagyott kétséget afelől, hogy mindig Istené az elsőbbség. g / ■ HÉTFŐ ” Amikor esztelenek, engedetlenek és tévelygők fűltünk, megjelent qjmi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, éf az ö irgalmából üdvöt zített minket. ” Tit 3,3.4-5 (Ez 34,16; Jak 4,1-10; Mk 1M-12) Akkor jelept meg, amikor még esztelenek, engedetlenek és tévelygők voltunk. Ez kereken 2000 éve történt. De hajói belegondolunk: ugyanez ma is elmondható, ma is időszerű. Ami­kor tévelygőnk, nem találjuk a helyünket - akkor kö#ledik felénk Isten, szereteté- nek különféle jeleivel. Ha ezt felismerjük, akkor él/ünk új irányt vehet. szöveggel szólal meg. Fontos együtt látnunk a két üdvtörténeti eseményt - rangso­rolás nélkül. Az, akit a böjti úton mint Isten szenvedő szolgáját kísérünk, - ugyan­az, akiről az angyal mint a világ Üdvözítőjéről szólt. CSÜTÖRTÖK világossággá változtatom előttük, a rögös utat si­mává. ” Ézs 42,16 (2Tim 1,10; Jn 2,13-22; Mk 12,28-34) Az elő­ző mondatból tudjuk, hogy az „előttük” kifejezés vak emberekre (mai szakszóval: lá­tási fogyatékosokra) vonatkozik. Az ő tájékozódásukhoz, közlekedésükhöz óriási tá­maszt jelent, ha nem a'sötétségben kell tapogatózniuk, hanem a fény segíti menésü­ket. Ugyancsak megkönnyíti járásukat, hogyha nem göröngyös, hanem sima úton me­hetnek. Ha mi - Istennek hála - Ilyet) értelemben nem is vagyunk fogyatékosok, Isten előtt mégiscsak azok vagyunk - megértés, szeretet és sok más vonatkozásában (v. ö. Lk 18,22). Jézus azonban segítségünkre akar lenni abban, hogy jól járjunk utunkon. „ Valóban nagy a kegyességnek a titka faki megjelent testben, igaznejk bi­zonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a pogáhyok kjözött, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbem’’ lTim 3,16 (Zsolt 22.28: Jak 1,12- 18; Mk 12,13-17) Éz a keresztyén hit lényegé Tulajdonképpen egy rövid őskeresz­tyén hitvalló himnusz. - Az Igében említeti titokhoz sokféleképpen lehet közeled­ni. Végül mégiscsak igazak szép énekünk szavai: „ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád, de a hívő előtt az Úr megféjtí Önmagát.’’ (328, ének). AI titkának nyitja tehát a hit. ‘‘*mm ■•/tz angyal ezt mondta a pásztoroknak: Ne féljetek, mert íme, hirde- wuMmmmmr** nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő szü­letett ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. ”Lk 2,10-11 (Ézs 9,5; Róm 6,12-14; Mk 12,18-27) Igénk a böjti időszakban karácsonyt idézi. Hasonlóképpen, ahogyan J. S. Bach Karácsonyi oratóriumában az 1. korái böjti dallama ádventi „Adj neki szívesen, és ne érnék rosszul az, hogy adsz szegény testvé­rednek. ” 5Móz 15,10 (ÍJn 3,18; Mt 16, 21-27; Mk 12, 35-37/a) Mó­zes 5. könyvének 15. része az elengedésről szól. A törvény szerint minden 7. évben el kell engedni az adósságot. Bár ez a törvény az idegennel szemben nem kötelező, mégis egyedülálló volt annak idején * sőt ma is az (lenne). Jézus óta tudunk egy másféle elengedésről is: a bűnök elengedéséről, a megbocsátásról. Ez nem kevésbé óriási dolog! És ez „idegennel” szemben is kötelező (lenne...). •M SZÓ M BAT ” Odakiáltott Abnér Jóábnak: Hát szüntelenül vágnia kell a kard- nak? Nem tudód, hogy keserves vége lesz ennek? ” 2Sám 2,26 (Mt 26,52; Zsid 2,10-18; Mk 12,3" b-44) Dávid és Isbóset csapatai vívják véres ütkö­zetüket. Az izraeli sereg vezére békére szólította fel az ellenfelet. Ezt mondta: Ke­serves vége lesz ennek! - A valóság mintha mást mutatna. Többnyire nem az erő­V : keserülik meg. “ Ennek ellenére: nálunk ne így legyen! (v.ö. Mt 20,26). Textusunk további részében az űzött Abnér ezt kiáltotta még oda Joábnak: „Mikor mondod már csapatöífiiak, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?” - Szorult helyzetében a rokoni, testvéri kötelékekre hivatkozik - végül is sikerrel.- Tudatosítsuk magunkban azt, hogy egymásnak testvérei vagyunk! Görög Zoltán INVOCAV1T VASÁRNAPJA „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok, nem az én utaim. - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival ma­gasabbak az én utaim a ti útadóknál, és az én gondolataim a ■ti gondolataitok­nál. " Ézsaiás próféta örökérvényűen fo­galmazta meg az ember és az Isten gon­dolkodása között tátongó mély szakadé­kot (55,8-9). Különösen is mély ez a sza­kadék akkor, amikor Jézus jelzi tanítvá­nyainak a reá váró szenvedéseket, halálát s feltámadását. Péter reakciója emberi,' de ezen túlmenően ördögi ihletettségü. Ki sugalmazta Jézus szenvedésének gát­lását? Kinek az érdeke, hogy ne legyen bűnbocsánat, váltsághalál. megtisztulás és üdvösség? Annak, aki Jézust már szolgálata kezdetén is igyekezett eltéríte­ni hármas kísérlettel a keresztúttól, s aki­re Jézus így parancsolt: „Távozz tőlem Önként vállalt szenvedés Mt 16,21-27 Sátán”. Szinte meglepő, mennyire szö­vetségest talál egymásban az emberi és ördögi gondolkodás a Golgota felé köze­ledve. Jézus ugyanazzal a paranccsal utasítja el most is a kísértést, mint kez­detben. Jézus kereszthalálában Isten cso­dálatos egybeszerkesztő munkáját tárja fel előttünk, melyet eleve elrendelt ma­gában. „Ha a búzaszem nem esik a föld­be, és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal sokszoros termést hoz" (Jn 12.24). Megváltásunk csodálatos titka ez. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy ennyi oldalról éri Jézust támadás. Luther Mártont a wormsi birodalmi gyűlés elé idézték. Barátai igyekeztek őt lebeszélni az útról. De ő érzi a kénysze­rítő szükséget, és azt mondta jóakaró­inak: „Ha akkora tüzet raknának is Wit­tenberg és Worms között, hogy a lángok az eget verdesnék, mégis elmennék, mert elhívtak az Úrnak nevében. ” Mielőtt a városba bement volna, ismét figyelmez­tették a veszélyre. De Luther így felelt: „Ha annyi ördög volna is Worms ban, mint cserép a háztetőn, mégis bemen­nék! " Ugyanez a kényszerítő szükség- szerűség vezette Pál apostolt Rómába, nem hallgatva azokra, akik jószándékúan igyekeztek őt megóvni a rá váró szenve­déstől és haláltól. Üdvözítőnk minden tekintetben elöljár- va, nem menekült mindattól, ami Jeru­zsálemben várt reá. Az írásoknak be kel­lett teljesedniük. Egészen tudatosan vál­lalt szenvedés az ő szenvedése. így szólt Atyjához a Zsoltárok könyve szerint - aholis Jézus imádságaként olvashatjuk: „íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam. Abban telik kedvem, Is­tenem, hogy akaratodat teljesítsem.” Ez az ő gondolkodása és szándéka. Az em­Az istentisztelet jóval korábban kezdődik... No, most nem azokra gon­dolok, akik csak a prédikáció kezdeti perceiben lépnek be a templomkapun. Azokra, akik gyülekezeti tagként, vagy szolgálattevőként hosszan és mélyen ké­szülnek a nagy találkozásra: Istennel és népével való együttlétre. Csönd, imád­ság, lelki nagytakarítás, koncentrálás... embere válogatja, mikor is kezdődik az istentisztelet. Mégis vannak megragadható pontok: harangozás, kezdő ének, Isten nevének segítségül hívása vagy hatalmának beje­lentése (az Atya, Fiú, Szentlélek nevé­ben). A történészek arról beszélnek: az istentisztelet valójában az Introitussal, azaz a zsoltárral kezdődik. (Minden más még az előkészülethez tartozik). A mai magyar evangélikus istentiszteletben is ez az első, hosszabb prózai (sajnos ritkán énekelt) rész. Az Introitus mindenek előtt belekapcsol Isten imádkozó népének közösségébe, hi­szen az ószövetség népének imádságát folytatva mondták, mondják, éneklik a Krisztus tanítványok ma is a zsoltárokat. Az imádsággal való (templomba) belépés már az ószövetségben is azt jelentette: Is­ten színe elé lépünk. A liturgiatörténet kohójában hosszasan formálódtak a zsol­tárok, mígnem elnyerték mai helyüket és formájukat: az adott ünnep mondanivaló­ját, hangulatát, lelkületét meghatározó bevezetésként. Kialakult a tudatos tanító és elmélyítő felépítés is: a zsoltárt egy rö­vid (többnyire az nap zsoltárából, máskor egyéb bibliai mondatokból álló) keret­vers (antifóna) vezeti be és a végén, meg­ismételve, zárja le. A visszatérés előtt fel­csendül Isten népe ajkán a Szenthárom­ság dicsérete (Dicsőség az Atyának, Fiú­nak és Szentiéleknek...) - így válik az ősi imádságanyag a kereszténység nagy­szerű párbeszédévé Istennel. Az Introitus Istentiszteleti rendünkben (Agenda) minden vasárnapnak van saját zsoltára, csak az egészen különleges alkalmakkor találunk más ószövetségi, netán újszö­vetségi könyvből Introitus-t. A nagyünnepek környékén az egyes vasárnapok a nevüket is a zsoltár latin kezdő-szaváról kapták. Invocavit, Reminiscere - Emlékezz meg, Uram, Oculi - Szemeim az Úrra néznek szünte­len, Laetare - Örvendj Isten népe, Judica - ítélj meg, Istenem, stb.) Böjt vasárnapjainak zsoltárai különös erővel fejezik ki a kereszt felé vezető út állomásait. Ezeket vesszük sorra most hétről hétre. * * * Böjt első vasárnapja - a zsoltár kezdő szava nyomán - az »Invocavit« nevet viseli. „Segítségül hív, és én meghallga­tom, így szól az Úr, és megláttatom vele üdvösségemet” (Zsolt 91,15-16). Már az is sok mindent elárul, hogy kit szólítunk a bajban. A keresztény ember segélykiáltása is hitvallás. Nem elkese­redett, kilátástalan sikoltozás, hanem a tudatos odafordulás ahhoz, akit érdemes megszólítani, aki képes segíteni, s aki akar is segíteni. A szerető és kegyelmes Istent szólithatjuk meg. Nem is akármi­lyen reménységgel: azt ígéri, meghall­gat. Önmagában már ez is nagyszerű. Hányán szenvednek abban a szomorú helyzetben, hogy senki sem hallgatja meg őket. Pedig nem is kellene más a gyógyuláshoz, a kátyúból kilépéshez, mint egy szeretettel hallgató embertárs. „ ...én meghallgatom öt, így szól az Úr”. Ennél azonban mérhetetlenül többről van szó. Azzal, hogy Isten meghallgatja a segítségért hozzákiáltó embert, elkez­dődik egy folyamat. Ez a folyamat nem kevesebbel kecsegtet, mint azzal, hogy a töredékes életű ember a teljes életet lát­hatja meg. Nem azért, mert az ember eléri, hanem „ megláttatom küzdelmek árán nehezen azért, mert Isten szól így: vele üdvösségemet". A zsoltár további versei (91,1.2. 11.) is erről szólnak. Istennél vagyunk bizton­ságban - talán így lehetne summázni a böjt első vasárnapi istentisztelet elején elhangzó verseket. Nem könnyű utat je­lent ez - hiszen a passió útját járjuk eb­ben az időszakban. Ha az Isten oltalmá­ban, a Mindenható várában vagyunk, ak­kor a támadó, ellenséges, legyőzhetet- lennek látszó erők is másképp látszanak. Átértékelődnek a tények, hiszen megta­pasztaljuk az ősi keresztény bölcsesség mélységét: Isten mindig nagyobb! Ezen a napon, amikor Krisztus megkí­sérléséről szól az óegyházi evangélium, már a zsoltárban felcsendül a bizalmat ébresztő hang: „angyalaidnakparancsol felőled, hogy őrizzenek minden utadon ”. A pusztai 40 napos kísértés, és életünk néha rövidebb, néha hosszabb „pusztai tartózkodásának” idején ez a biztonság: Istennek van hatalma, s vannak eszközei (angyalok is, meg mások is) hogy el ne vesszünk, hanem az ÉLETbe megérkez­zünk. Az egyházi esztendő csöndes, mély időszakához érkeztünk ismét. Hét héten átjárjuk ezt az utat. Nem magánútról van szó, egyéni élménygyüjtésről, magán­próbálkozásról, saját jobbulási kísérle­tünkről. Akkor van értelme a böjti utak­nak, ha az társasutazássá válik. Társas-út Vele (Krisztussal) és egymással. Hogy egyenként és együtt megtapasztaljuk: nem csak nehéz indulás, fárasztó út van, de boldog megérkezés - nagyhétre az ÉLET titkaihoz, a kereszthez és az üres sír evangéliumához. Ehhez az úthoz hívjuk segítségül (invo­cavit) az Urat, s higgyük: Ő meghallgat és megláttatja velünk az üdvösséget! Hafenscher Károly (ifj) bér gondolatai önmaga körül forognak, esetleg szűk környezetét öleli fel. Mente­sülni szeretnénk minden szenvedéstől és kényelmetlenségtől. Sokszor képtelenek vagyunk elszakadni a pillanatnyi hely­zettől. Urunk azonban messze előre tekintett. Látva a bűn embert pusztító hatalmát, látva az emberiség meddő próbálkozása­it önmaga megmentésére, de előre látva azt is, hogy mi lehet az emberből kegye­lemből való megtérés és újjászületés ál­tal, minden törvényszegésünket és át­kunkat fölvéve, engedelmeskedett, föl­vette keresztjét. Az örökkévalóság és üd­vösségünk szempontjából gondolkodott. Szándéka nem kevesebb, mint az, hogy kiszabadítson önmagunk körül forgó, hi­ábavaló gondolkodásmódunkból, önma­gához hasonlóvá tegyen. Az ő követésé­re szólít kereszthordozásban. Nála teljes öröm vem, őt követni gyönyörűség és megtiszteltetés. Böjti imádságként szólaljon meg ben­nünk az ének szava: „ Te szánod a bűnös szívet, Boldog, aki hozzád siet. ” 415. ének 1. vers Szabó András Budapesten, 2000. március 12. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And-, rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gá­bor Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szir­mai Zoltán; Vili., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. 5. Bácskai Károly; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos utca 28. (Kistemp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Zászkaliczky Pál; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kis­pest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Istentiszteletek március 15-én: Bécsikapu tér de. 9 Balicza Iván; Deák tér de. 9 Gerőfi Gyuláné. INVOCAVIT VASÁRNAPON a liturgikus szín: lila. A vasárnap epistolája: 1 Jn 3,5-8; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 16,21-27. HETI ENEKEK: 75, 275. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán március 26-án, vasárnap de. 10.04 órakor Miskolcról az evangélikus templomból. Igét hirdet Sándor Frigyes lelkész. I A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Március 12. Ami valóban a császáré, az akkor lesz az övé, ha mi megadjuk Istennek, ami Is­tené. És ami nem a császáré, és amit nem is szabad neki adnunk, az biztos nem is lesz az övé. Köszönjétek meg Istennek, hogy életet adott nektek, és ennek a világnak összevisszaságaiban napról napra csodálatosan megtart! Adjátok Istennek a szíveteket! A szívetek nem a császáré. Barth K. 13. Még ma is jön hozzánk, Ma is áldást hoz ránk. Tanít kegyelméből, Hogy meg­térjünk bűnből, Tévelygést elhagyjunk, Igazságban járjunk. EÉ 136,2 Horn J. énekeskönyve 154 14. A hegyre ment fel, ott beszélt, Mindenki hallja üzenetét! A szava izzik, mint a nap, Tüzével engem megtisztogat. A Jordán partján fúj a szél, Újjá lett min­den! - arról beszél. Jézusról zeng már énekem, Míg egykor hozzá megérke­zem. EÉ 567,1-2. Spirituálé 15. Jézusom, ki bűnös lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Szegény szívem fogadd el! Értem győztél a halálon. Jóságodat sírig áldom. Tetszésedre hadd éljek, Csak benned reméljek! EÉ 418,1 Rist J. 16. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Ben­ned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! EÉ 389,1 Moe O. T. 17. Ne felejtsük el az életet dicsőíteni minden napért, amelyen élhetünk, mégpedig kenyérrel, lakással, munkával ellátva. Semmi sem magától értetődő. Aki ezt tudja, az nyugodtan lecsökkentheti az élettel szembeni igényeit mások javá­ra. Ilyen józanságra van szükségünk. 18. Urunk, Istenünk, Jézus Krisztusban eljöttél erre a világra, mint ember-isten, istennélküli emberek közé. Kérünk, jó Urunk, adj nekünk bátorságot ahhoz, hogy igazi emberek legyünk, maradjunk vagy azokká váljunk. Adj kérlek ki­tartást, hogy minden ballépés és csalódás ellenére fáradozzunk egy embersé­ges világért. Ahol emberek háborút viselnek, vagy kényszerítik őket erre, ott kérlek, adj békét!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents