Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-20 / 8. szám

2. oldal 2000. FEBRUÁR 20.

Evangélikus Élet----------- ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTEN

TISZTELETI

REND

„Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük

eléd könyörgéseinket.” Dán 9,18c

y » oá pkjap Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. " Mt 6,10 (Józs 2,11b; IKor 9,24-27; Zsolt 106,1-23) Minden imádságunknak, sőt egész imaéletünknek az alaphangját adja meg Jézusnak ez a mondata. A mennyei Atya nem a mi gondolkodásunk terméke, ahogyan némelyek gondolták, hanem mi vagyunk az O teremtményei. Ezért kell elsősorban nekünk Őrá figyelni, igeolvasásunkban és imádságunkban egyaránt. A kapcsolattartás csodálatos lehetősége ez, hogy érezzük és tudjuk: vezettetünk.

„Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi Hetedet. ” Zsolt 121,7

(lPt 5,10; lSám 15,35b-16,13; 2Móz 13,17-^2) Életünk legértékesebb, örök céljától, az üdvösségtől semmiféle külső körüjftény sem foszthat meg minket. Az ember élete, minden próbatétellel együtt, ott|ftyugszik az ÚR kezében. Szabad és érdemes így szemlélni az életet, tudva azt, b^gy még ha ide-oda hányódik is a hívő ember, végső veszélyben akkor sincsen. Őrök életünket minden fájdalomban, szenvedésben és bánatban megoltalmazza ml ÚR.

KEDD

1 „Érezzétek és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki Hozzá ■ menekül. ” Zsolt 34,9 (Mk 14,22; EÄ 1,27-30; 2Móz 14,1714) Az ÚR

r

jósága egyrészt „tananyag”, másrészt a hivqfcmber számára élmény, tapasztalat. De mintha sok ember vak lenne az ÚR jóságára. Mégis: hiszem, hogy ez a „vakság” nem végleges, hanem gyógyítható. Hogyan? Úgy, hogy másoknak segítünk meglátni, megtapasztalni, hogy jó az ÚÉv.Egy szeretetteljes, vigasztaló testvéri gesztussal nem csak rámutatunk az ÚR jóságára, hanem azlTBf%^gunk közvetíthetjük is.

2Móz 14,15-31) Aki az életet nem csak a bölcsőtől a koporsóig látja, hanem nagyobb távlatban, az már valamit észrevett az Élet világosságából. Hogyan lehet teljesen a miénk ez a világosság? Ha nem csak a tekintetünket, hanem életünk, lényünk egészét Krisztushoz igazítjuk. Szenvedélyeinket, ösztöneinket, indulatainkat, akaratunk egészét.

pqi'lTnRTfW •• Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk. ” 2Kor 4,9 (Ézs 43,2; Róm 4,1-5; 2Móz 15,1-21) Nem elhagyottak, mert sem az ÚR, sem - reménység szerint - a hittestvér nem hagy el. S ha letiportátunk is, az ÚR ott lent is tud rólunk, ott is jelen van. Számomra a Szentírás egyik legdrágább üzenete az, hogy az ÚR a mélységbe, a hullámvölgybe is követi az Övéit. Nem csak tekintetével kísér valahonnan felülről, hanem valóságosan mellénk áll. Csak mi is igyekezzünk ezt „érezni és látni”!

„ Tanulmányozd a törvénykönyvet éjjel-nappal. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. ” Jofs 1,8 (Mt 7,21; Mt 10,40-42; 2Móz 16,1- 35) Megdöbbentő, hogy mi mindennel van tele a memóriánk, az agyunk, a szívünk. Nap mint nap ránk zúduló információi kép- és hangözön. Közötte van-e, és vajon milyen mértékben, milyen helyen az lsten Igéje? Áthatja-e szavainkat, gondolatainkat, érzéseinket? Meg lehet tapasztalni, hogy az ÚR útmutatása életünk egészét képes felölelni és áthatni.

SZERDA

Jézus Krisztus mondja: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. ” Jn 8,12 (1 Móz 46,3-4; lMóz 6,9-22;

SZOMBAT ”^rra hívott el:minket az Isten, hogy békességben éljünk. " IKor 7,15b (Péld l£20; Lk 17,7-10; 2Móz 17,1-16) A hívő ember életének közege a békesség. Erőtér, amely hatással van másokra, amely csitítja az indulatokat, amely megnyugvást is ad, a lelki sebek gyógyulását is segíti. A keresztyén életnek ezt a kisugárzását mások is érzik (ha valóban keresztyén az az élet), s ez a kisugárzás másokra ts hatással van, sőt meg is tisztít, meg is szentel másokat. Isten ilyen módon is. rajtunk keresztül is munkálkodik.

Nagy Ervin

HETVENED VASÁRNAPJA

Rablóból pandúr

Mt 9,9-13

Városunkban az evangélikus gyülekezet ifjúsági háza ad helyet a Kék Kereszt Iszákosmentő Misszió heti alkalmainak. Ezeken bárki részt vehet, aki szabadulni szeretne szörnyű szenvedélyétől, betegségétől. A legtöbb esetben olyan bajbajutottak próbálják megragadni ezt az utolsó esélyt, az Úrtól feléjük dobott mentőövet, kiket többször kezeltek már pszichiátrián, kik orvosi segítségre szorulnak. Az alkalmakon, volt sorstársak tesznek bizonyságot, kik (meg)menekültek az életükre telepedett beteges kényszertől. Olyanok, kiket Jézus hívott el, mint egykor Mátét is: „Kövess engem!”

Ennyi az egész, amivel Jézus megszabadította őt, és megszabadíthat minket

is? Ilyen egyszerű és kész is? Hihetetlennek tűnik, de ez az igazság. Jézus gyógyító szavának ilyen ereje van. Erről több szabadult alkoholista, de bűnöző és elítélt is bizonyságot tett. A szabadulni vágyók számára pedig a Jézus követésére való felszólítás sorstársaik tolmácsolásában válik igazán hitelessé. Nem magasröptű prédikáció, erkölcsi tanítás, hanem bizonyság, és bizonyosság. Máté egy volt a vámszedők közül, kik a.római császár számára szedték a „sarcot”, sokszor többet a kelleténél, saját zsebükre, a vagyon beteges imádatában szenvedett. Nem tudott szabadulni a gondolattól: enyém legyen, mind több kell belőle. Ám eljött hozzá az Úr Jézus, és megszólította: „Kövess engem!”.

Mátét (kinek neve azt jelenti: Isten ajándéka), szíven találta a szerető szó, s ezután már nem figyelt semmi másra, csak a gyógyító evangéliumra. Biztos vagyok benne, hogy örömest telepedett le házában Jézussal. Ott a terített asztalnál sokan gyűltek össze. Máté barátainak egy részét lehet, hogy a potyavacsora, vagy az ismert vendég híre vonzotta oda, de nem csak a testi bőségről, az üzletről és a haszonról beszélgettek, hanem talán a házigazda újonnan talált kincséről is. Zákeus, aki mint Máté, bűnös vámszedő volt és hasonló helyzetből szabadult, szintén vacsorameghívássai szerette volna valamiképp háláját kifejezni. (Ez akkor még nem borítékos formában működött.) Itt azonban nem csupán eszem- iszom, de igazi asztalközösség volt az Úrral. Azok találkozhattak Jézussal, kiknek szemléletváltásra, lelki bőségre volt szükségük.

A farizeusok és János tanítványai kegyes életükkel, böjtöléssel kívántak példás, egészséges életet élni. Számukra kizárt volt, hogy ilyen elemekkel üljenek egy asztalhoz. Még a végén megfertőzik őket. Talán ezért vonták kérdőre Jézus tanítványait. Válaszuk az igazi

baj okára világít rá. Kiknek is van szüksége orvosra? Kik is az egészségesek? Kiknek van szüksége a Szabadítóra? Kik élnek tisztán? Egyikük, egyikünk sem. Máté világosan felismerte: Jézus az, akire szüksége van az élethez. „Halott voltam, de íme élek!” A díszes „rabló”-asztaltársaság résztvevőivel járta a bűn útját, de ezután az Úrral folytatja. A farizeusok különbnek hiszik magukat, egészségesnek. Ezzel szemben megbotránkoztatónak tartják Jézus viselkedését, ahelyett, hogy örülnének egyetlen bűnös megtérésén. Mikor a tékozló fiú hazatért, édesapja ezen szavakkal dorgálta meg a másik, irigykedő fiát: „Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatok”.

Mint Jézus követőinek, lehet bármilyen előéletünk, lehettek bármilyen barátaink, a fontos az, hogy el tudjunk szakadni a tökéletesnek vélt embertől. Próbáljuk meg elfogadni, s hirdetni a kegyelem isteni örök ajándékát. Ezt a változást élte át Máté, Pál apostol, Augustinus, és még sokan, kiket az Úr megszólított: „Kövess engem!”.

Stermeczki András

A német Brüdergemeinde Losungen kiadásában a napi igék mellett rövid meditációkat is közölnek. Opfermann Ernőné testvérünk fordításában ezentúl közreadjuk ezeket az írásokat, megköszönve, hogy munkáját rendelkezésünkre bocsátotta.

Február

Budapesten, 2000. február 20.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. családi; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Kantátazenés - Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifj.) Bácskai Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye,

XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. 6. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György;

XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út lll.de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

HETVENED VASÁRNAPON a liturgikus szín; zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): lPt 2,1-5; az evangéliuma (igehirdetési alapige); Mt 9,9-13. HETI ÉNEKEK: 320, 363.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. február 21-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte koráléneklés.

20. A keresztyén ember tevékenységének helye a világban van. Itt fogjon neki, itt dolgozzon másokkal együtt, itt teljesítse Isten akaratát. Ezért a keresztyén nem rezignált borúlátó, hanem olyasvalaki, aki persze a világtól kevesebbet remél - a világ elmúlik, de mindent Istentől remél és ezért már itt a földön jókedvű és derűs. Bonhocffer D.

SZOLGÁLATI UTAK

Karácsonykor térdig érő hóban útkeresés a fíliába...

21. Légy velünk kegyelmeddel Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak tőrébe ne

jussunk! Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! EÉ 277,1,4 Stegmann J.

22. Mindenható Isten, mennyei Atyánk, engedd meg, hogy az úrvacsorában hálás

szívvel megkapjuk Krisztus Urunkkal való hitbeli közösséget. Vigasztalj meg bennünket örökkévaló jóságoddal és erősíts meg az új életben. Segíts, hogy hűségesen és engedelmesen szolgáljunk, nagy neved dicsőségére és gyülekezeted épülésére. Bucer M.

23. Gondoljatok az elmúlt időkre, mikor kegyelmesen vezettem apáitok népét. Gondoljatok korábbi évekre, amikor utatokon még mindig sok csodálatos dolog ért benneteket. Hagyjátok el a sok kérdezősködést, elég segítségetek van. Én hordozni akarlak titeket, ahogyan azt mindig tettem. Klepper J. nyomán

24. Szerető mennyei Atyánk, köszönjük neked, hogy mindig újra örvendezhetünk mindabban, amit átélünk. Te ugyanis jót adsz a gonosz napokban is és a szomorú tapasztalatok idején is. Jóságod és hűséged mindenen áttör. Neked szolgáljon minden. Blumhardt Chr.

25. Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk! Szólásra készíts nyelvet, Adj tanulásra kedvet, Fülünk nyisd meg hallásra, Szívünket megtartásra.

I

EÉ 233,3 Boszák K. - Rimay J.

26. Istenünk, Atyánk, Te nekünk és minden embernek békességet ígértél. Add nekünk, hogy bízzunk ígéretedben, gyermekeinket békességre neveljük, megta- * nuljunk békességben élni és másokat békességre segítsünk. Irányítsd a vezetőket, nálunk és az egész világon.

Amikor 1956-ban a somogyi Ecsenyben választottak meg lelkésznek, a falu szívébe ugyan makadám út vezetett a felsőmocsoládi vasútállomástól, de autóbuszjárat még nem volt. Fogatos kocsi jött elém, amikor „próbaszolgálatot” végeztem, és akkor is, amikor megválasztásom után a templom előtt elődöm, Berkényi Ede fogadott Luther-kabátban, rövid igei köszöntéssel, iskolás gyermekek virágcsokrokkal, melyekkel beterítettem a templom oltárterét.

Nem volt akkor még villany sem a faluban, de mintha a belső fények jobban világítottak volna, mert figyeltek arra, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága. ”

Egy évvel később, amikor házasságot kötöttem, bevezették a villanyt és megindult a buszjárat is. Nem azért történt a villanybevezetés, mert megnősültem, mindenesetre kedves „nászajándékként” fogadtuk.

Sajnos az utak nehezen járhatóak voltak, legalábbis, ami a szilárdságot illette. A templomhoz, parókiához, iskolához, óvodához, tanács- és kultúrházhoz nem vezetett kövesút. Dagasztani kellett a sarat 300 méteren át, ha lezúdult az őszi

eső. Szolgálati útjaimon nem tudtam igénybe venni az autóbuszt, mert csak egy járat volt Kaposvárra és délytán vissza. Maradt kezdetben a kerékpár, majd a motorkerékpár. Esőzésben a motorozást megszakítva, gyalog mentem be a földúton megközelíthető fíliába, Polányba.

De jött a behavazott karácsony, amikor magas hóban a motorkerékpár a köves- útón is „megmakacsolta” magát. Szenteste az ecsenyi gyermekek ünnepélye volt a templomban. Több mint 70 hitta- nosom szavalt a hideg falak között, de a teljesen megtelt Isten házában meleg szívek raktak családonként fészket és kibélelték szeretetükkel. Feleségem, mint óvónő, a szomszédságban nevelődő kicsinyeiből is sokakat ide vonzott, mert közelében itt is a szeretet melegét érezték, noha legtöbbször az orgonajátékából, az énekhangjából tudták csak, hogy itt van velük a templomban. Nem vette el semmi „ünnepi kedvünket”, amit egyik gyermek karácsonykor nagy derültség közepette így szavalt „ünnepi tervünket”. De ha jól emlékszem, még a v-betü is hiányzott.

Az ünnep első napján délután, azokon

a behavazott karácsonyi napokon megindultam „toronyirányában” a fília felé, noha a templom tornyát még két nagy domb eltakarta 13 km távolságban. Átvágtam csizmámban a csapás nélküli térdig érő hóban Polány felé, és két és fél órai gyaloglás után odaértem. Mivel „csuromvizesre” izzadtam, rövid pihenő után megkezdtük a 30 polányi hittano- sommal a karácsonyi műsort szavalatokkal és énekekkel. A végén itt is, mint Ecsenyben, „telt hasú” karácsonyi csomagot kaptak. Ilyenkor éjszaka gond- nokéknál (Stikl János) aludtam, és másnap folytatódott az ünnep istentisztelettel, úrvacsoraosztással. Ha feleségem jöhetett velem (gyermekeink megszületése előtt), ő kántorizált, máskor én ültem a harmonium mellé. így volt ez iskolákban is, ahol istentiszteletet tartottunk és volt harmonium.

Azon a havas karácsonyon visszafelé már nem térdig érő hóban jöttem, mert volt „csapás”, mások egyengették az utat. Milyen jó, hogy karácsony Isten felénk történt útegyengetése Jézusban, és eszközök lehetünk „behavazott utakon ”.

Szimon János