Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-02 / 1. szám

Evangélikus Élet 2000. JANUAR 2. 5. oldal «Miül u Wr.v.: W Sí Kedves Gyerekek! HÉTPRÓBA 2 Egy tudósítást olvashattok a Soltvadkerti Evangélikus Óvoda vezető óvónénijétől, Lakatosné Hachbold Éva nénitől. Fogadjátok szeretettel! k Pötty bohóc Ez már hagyomány. Immár több éve hagyomány Kecelen, hogy az ottani óvo­dák összefogásában szavalóversenyt hirdetnek meg a kör­nyékbeli - Akasztó, Császártöltés, Imrehegy, Kiskőrös, Soltvadkert - óvodások részére. Eddig még minden évben résztvettünk, hiszen írásbeli meghívásuk is azt jelenti, hogy számítanak ránk. Az idén első alkalommal, az új keceli Művelődési Házban került megrendezésre e verseny. Ez az impozáns épület iga­zán büszkesége lehet a városnak, hiszen nemcsak jeles ese­ményeknek adhat otthont tágas kultúrterme, hanem a tanul­ni vágyó fiatalok, nagyobb mélységeiben e falak között is­merkedhetnek meg az irodalommüvészettel és számítás- technikával is. A rendezvény védnöke Schindler János polgármester úr Szavalóverseny - a középső csoportosok volt, mellette a sorban a Pintér Művek képviselője, a helyi általános iskola igazgatóhelyettese, az óvodavezető és a Szülői Munkaközösség vezetője következett. A magas létszám jelezte, hogy az óvodák komolyan vet­ték a feladatot, mely mindenképpen gazdagodást jelentett számukra mind érzelmileg, mind szakmailag. Érdekesek voltak a betanítók különböző felfogását tükröző kötelező és szabadon választott versek, mely figyelemre méltó tapasz­talatot hozott mindnyájunk számára. Örültünk egymás si­kereinek- a Bocskai óvodásokkal és nevelőikkel együtt - mi, soltvadkertiek. Az elismerő szavak után - immár ez is hagyomány Kecelen - az óvodapedagógusoknak Schindler János pol­gármester egy-egy könyvvel köszönte meg a felkészítő munkát. A gyermekek is igen szép ajándékokkal térhettek haza. Gratulálunk mi is a résztvevőknek és a nyerteseknek! A soltvadkerti nagycsoportból PÉLI BLANKA 4. helyezést, PÉLI ZSANETT 8. helyezést ért el. SZIGETVÁRI PETRA is eredményesen szerepelt. Felkészítő óvónőjük: Péczka Lászlóné, Ibolya né­ni volt. A középső csoportból: WEINHARDT SZILVIA 2. helyezést, LEHOCZKI REÁ 3„ SÁ­FÁR LÁSZLÓ 4., MÁJER TAMARA 5. helyezést ért el. Felkészítő óvónőjük: Lakatosné Hachbold Éva. Az egyik szabadon választott keresztyén verset idézem, mely Lehoczki Reá és Májer Tamara sza­valásában hangzott el, s melynek megfontolandó minden szava! Jótanács „Legyen mindig puha, s halk a szavad, Neked is fáj, ugye, ha bántanak. A kezed is legyen simogató, Jóságban részesül az, aki jó. S ne légy makacs soha, ne légy dacos, Csúnya gyerek nagyon, a haragos. Bocsáss meg annak, ki vét ellened, S kegyelem önti el kis szivedet. " Add, hogy lehessek!- Szép gondolatok, csodálatos emberektől ­Mint ama két év előtti napon, a Deák téren, ott a templomi csöndben, eskümmel kellett dönteni, hasonlóképpen ma is fogadom: Lényemet egész lélekkel adom s bízom Reád, és így mindent, ami Te vagy, a magaménak mondani bármilyen sorsban boldogan fogom... Ma is kérlek, hogy bizonyítsd velem: az időn át, ha jönnek ezredévek, a szenvedők ne legyenek szerények bensőjükre, - mert a legszebb „ va­gyon" az igényesség - s minden Tilalom meghátrál ha igaz a Szerelem! Vitó Zoltán verse, melyet „Két év után” (Feleségemnek) címmel írt és abban a napokban megjelent kis kincses könyv­ben olvasható, mely a Napos oldal sérült emberekért alapítvány és a Tihanyi Ben­cés Apátság megbízásából a SZEMIM- PEX KIADÓ-nál készült. A budapesti Bárczi Gusztáv Gyógype­dagógiai Tanárképző Főiskola díszter­mében volt a kiadó által őszinte szeretet­tel, megértéssel megformált könyv be­mutatója. Ünnepi volt a hely és ünnepi a fogadtatás. Szekeres Pál, az ISM helyet­tes államtitkára köszöntötte az alkotókat és a vendégeket. Baráti szóval és versé­vel szólt az alkotótársakhoz Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író, hangulatosan emlékezve saját költői pályájára, bízta­tást adva további életútjukra a szépség, a fény keresésében és megtalálására. A hu­szonhárom sérült ember versekbe, ké­pekbe, szobrokba formált gondolatait megjelenitő könyvet Korzenszky Ri- chárd OSB, a Tihanyi Apátság peijele mutatta be az alkotókkal együtt, akikben „közös a vágy, hogy jelen legyenek, hogy megszólaljanak, hogy rájuk figyel-, jenek: hogy „lehessenek”... Tiszteletet parancsol akaratuk és fegyelmezettsé­gük. Figyeljünk rájuk: számítanak ránk. Megértést várnak. Elfogadást, Szeretetet... Festmények, tájképek onnan, ahová mozgássérülten nehezen jutnak el: a Ba­laton, Szentendre, diktálással papírra ve­tett sorok, fájdalmas mozdulattal készült szobrok, de nem a fájdalomról beszél­nek, hanem hittel teli érzésekről. „Mie­lőtt valakinek eszébe jutna sajnálgatni, gyorsan azt is elmondom, hogy mindezek ellenére mindig magamon érezhettem az Úr kegyelmét... majdnem irányíthatatlan kezemmel megfesthettem fiának arcát, a Szeretet légköre hátterében tartotta a sérültségemet... A játékosok szenvedé­lyével szavakat szöveggé, versekké, for­mákat, színeket képekké rakosgatom, né­ha verejtékező vajúdással... ” - olvasom Böhm András sorait. Számítógépes vizsga, középfokú A második Hétpróba feladat Vízke­reszt ünnepéhez kötődik. A megfejtése­ket a következő címre küldjétek: Györ­gyi Ildikó, 5900 Orosháza, Bajnok u. 14/B I.em.4. 1. folyadék 2. illatos kenet 3. á „szerecsen” király 4. adjuk 5. a háromkirályok egyike 6. értékes fém 7. a hatodik napon teremtetett 8. ő is a háromkirályok egyike 9. világra jön 10. ördögűző por Kérdések: 1. Hogyan hívjuk a háromkirályokat? 2. Hova mentek és mit követtek? 3. Miket vittek magukkal? 4. A rejtvény megfejtése minek az ünne­pe? * 2 3 1 5 6 7 8 9 10 r OLVASÓI LEVÉL Égbe nyúló új torony Győrújbaráton elkészült az egy éve elkezdett evangélikus harangláb. Magasba mutató keresztjével, piros cserepes tornyával, hófehér falaival, önmaga méltósá­gával mindennap „prédikál" és hirdeti Isten dicsőségét, hatalmas szeretetét min­den mellette elhaladó teremtmény számára. Imádságos lélekkel menjünk el mel­lette és tegyünk meg mindent tőlünk telhetőt -főleg akinek ez szülőföldje hogy a harangláb körül szép, rendezett és bekerített, virágos kegyeleti pihenőpark le­gyen. A kimagasló dombon tudunk gyönyörködni a körülötte látható természet szépségében, a csodálatos panorámában, ahonnét szép időben a Somló hegyet is lehet látni. Köszönetét kell mondani az építkezésen önként végzett minden munkáért. A se­gítőkész vállalkozóknak, akik emberi nagyságuk mély érzelmével adományként vállalták a kivitelezést. Megható volt számomra, amikor Tóth Péter építész kezem­be adta a simítót, hogy Isten nevében az utolsó simításokat fejezzem be a csodá­latos erős vár építményén. Ünnepélyes felavatását a tavaszra tervezzük. Istentől megáldott karácsonyi ünnepeket és boldog, sikerekben gazdag új esztendőt kívá­nok minden áldozatvállaló segítőnek. Örüljünk a zsoltáros felkiáltásával: „ Uj­jongjatok az Úr előtt! ” , Molnár Rudolfné Madár Vilma , nyelvvizsga, latin és felsőfokú matematika, érettségi, egyetemi végzettség - tananyag felolvasás segítséggel -, versírás, festés hob­biból - ki mire képes. Visszatérve a bemutatott vers írójára, aki olyan szépen emléke­zik a Deák téri evangélikus temp­lomban tett esküjére - születésé­től mozgásszervi sérült, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban kitűnő eredménnyel érettségizett, első verseskötete 1986-ban jelent meg, 1992-ben „Az inaszakadt könyve” című elbeszélő költemé­nyével országos pályázaton első díjat nyert. 1995-ben nősült meg, 1998- ban született kisfia. Verses­kötete 1996-ban jelent meg és 1999- ben is. „Gazdagságon, de még inkább a gazdag életen mindannyian mást-mást értünk ” - írta - szép versei mellett sérült társa Böhm András. Elgondolkoztató so­rok. Erről a belső gazdagságról szól az „Add, hogy lehessek!" minden sora, ér­demes olvasni. Schelken Pálma A HID „Az előadást csak 16.10-kor kezdjük, mert mindig 16 órakor indul meg a ro­ham.” - hallom a színházterem bejárata előtt nézelődve, így is történt. Csak né­hány szék maradt üresen, amikor decem­ber 12-én, vasárnap, kevéssel 16 óra után elkezdődött az Evangélium Színház elő­adása. Herczeg Ferenc: „A híd” című drámáját mutatták be. Mindeddig csak keveset tudtam Herczeg Ferenc életéről és munkásságáról, ezért megpróbáltam utánanézni néhány dolognak vele, illetve a darabbal kapcsolatban. így tudtam meg, hogy „Herczeg Ferenc (1863- 1954) a századforduló és a két világhá­ború közötti 'hivatalos' Magyarország egyik legrangosabb írója; regényeivel, drámáival s mint az Új Idők szerkesztő­je fél évszázadon át nagy hatást gyako­rolt a közízlésre.” A színház rendezője, a közeljövőben 75. születésnapját ünneplő Udvaros Bé­la, egyrészt jó érzékkel választotta ki ezt a ma is nagyon aktuális darabot, más­FIATALOKNAK Szabadság Amikor a kisgyerek megkapja a zsebpénzét, már nem érzi magát annyira kicsinek. Hiszen van valamije, ami az övé. Azt a pár forintot úgy költheti el, ahogyan akatja. Szabadon dönt­het. A szülei nem szólnak rá, ha három csomag rágógumit vesz belőle. Az életben sok embertől függünk. Először a szüléinktől, akik nevelnek minket, s vigyáznak ránk. Ők azok, akiknél fokozato­san bontogatjuk a szárnyainkat, hogy egyszer végre önállóak, s szabadok legyünk. Kamaszkorban mindenki lázad így vagy úgy a felnőttek világa ellen. Szabadnak érezzük magunkat, mert nem vagyunk többé „óvodások”. Felnőttek sem vagyunk. Még nem hárul ránk az a sok felelősség, amit egy gyermek ne­velése jelent, még nem kell éjjel-nappal robotolnunk, hogy a pénzt aprólékosan beosszuk. Csak repülünk, mint a madarak, s a felnőtteknél romlatlanabb, magunk alkotta világban élünk. A szabadság az egyetlen dolog, amelyet csak akkor lehet megsze­rezni, ha másoknak is megadjuk. El kell fogadni azokat az embereket is, akik különcként élik világukat. Úgy érzik, hogy más gondolkodásmódjuk miatt egy kicsit távolabb vannak a „nagy tömegtől”. Nincsenek kötve az átlaghoz, s jól érzik magukat. Ez is egyfajta szabadság. Szabad az ember, ha nem él párkapcsolatban. De akkor is szabad, ha a lelkét nem foglalják le a mindennapi kicsinyességek. A gondo­lati szabadság is fontos. Amikor talán bénán ülünk egy toló­székben, mégsem érezzük magunkat korlátok közé szorítva. Talán fürcsa, de a lélek ugyanúgy szárnyalhat, ha megtalálja a belső nyugalmát, békéjét. Azt mondom, hogy szabad vagyok, hiszen négy éve távol élek a szüleimtől. De a szabadság nem egyenlő a szabadosság­gal. Érezhetem magam bizonyos erkölcsi normák között is sza­badnak. Mert a jellemem ezt diktálja. Szabadnak érzik magukat a kábítószeresek. Repülnek egy másik sikban, s „csodálatos” élmények várnak rájuk. De mi­lyen ez a szabadság? Önáltató, csak pár óráig tartó, de hosszú kínok követik. A „szabadság” miatt olyan börtönbe kerülnek, ami saját maguk alkottak. Nehéz innen visszajutni. Jól érzem magam, amikor egyedül sétálok a városban, senki­hez nem lévén kötve. Abba a boltba megyek be, amelyikbe a kedvem tartja. Nem sürget az idő, másnap nincsenek kötelezett­ségeim. Ez is szabadság. De van-e értelme annak, hogy ennyire magunkban álljunk a világban? Senki és semmi ne szóljon bele az életembe, mert ÉN szabad vagyok, a saját sorsomat alakítom - hangzik a válasz. De Isten olyanokat is magához köt, akik so­ha nem gondolták volna. Ez a kötöttség nem rossz. A hozzá fű­ződő kapcsolat nem teher, az emberi szabadság új értelmet nyer. Ha hiszünk benne. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak el. ” A szabadságom a Te kezedben van, Uram. Cziczka Katalin Budapesti Evangélikus Gimnázium 12. A részt érezhetően mindent megtett azért - rengeteg időt, energiát áldozva -, hogy a szívügyének tartott Evangélium Színház ismét színvonalas előadással állhasson elő. „A híd” című darab színrevitelének ap­ropóját az adta, hogy 150 évvel ezelőtt, 1849. november 21 -én adták át a Lánchi­dat. (Teljes nevén: Széchenyi- Lánchidat.) A dráma kulcsfigurája is a híd névadója, gróf Széchenyi István. „A legnagyobb magyar” álmait, vívódásait, törekvéseit megélhetővé és átélhetővé tette Bubik István Jászai-díjas színmű­vész kimagasló alakítása. Remélem, hogy az Evangélium Színház más darab­jaiban is láthatja majd őt a közönség. A másik két kiváló alakítás a színház ko­rábbi előadásaiból már jól ismert Bitskey Tibor József nádora, és Sárosi Gábor Wesselényi Miklós grófja. December 12. óta egészen más szem­mel nézem a kivilágított Lánchidat, mert már tudom, milyen nagy és fontos dolog volt az, hogy ez a híd megépülhessen. Á Duna két partja közt így fizikai értelem­ben vett összeköttetési lehetőség jöhetett létre (még télen is), és ezáltal szorosabb kapcsolatba került egymással a város két része, Buda és Pest, szellemi értelemben pedig erősödhetett a nemzeti összefogás és a társadalmi megértés. Az előadás zá­ró jelenetében így fogalmazza ezt meg Széchenyi barátja, Wesselényi Miklós báró: „Ezt a hidat tőlünk nem lehet elvenni. Egyszer talán sikerül felrobbantani, egy szörnyű kataklizma során beleroskadhat a Dunába, de elvenni tőlünk nem lehet. Játszhatják itt a Gotterhaltét, ünnepelhe­tik idegen himnuszokkal, follobogózhat- ják idegen zászlókkal, de a szívünkből nem téphetik ki, nem törölhetik ki, hogy ez Széchenyi Lánchídja, a mi Lánchi- dunk. A jövőnk. Gondokkal és gondola­tokkal terhes hónapok sorakoznak mö­göttem, de ahogy a világ fokozatosan el­homályosult előttem, úgy láttam egyre tisztábban az igazságot. A legfontosab­bat, amit ő mondott ki, ami azóta i§ itt visszhangzik a keblemben. A remény so­sem szűnő szívdobbanása. Ez éltet ben­nünket a reménytelenségben is, Széche­nyi hite, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.” Gazdag Zsuzsanna A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents