Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-02-13 / 7. szám
4. oldal 2000. FEBRUÁR 13. Evangélikus Élet FARSANGI GONDOLATOK Mi az a „lutheri derű”? FARSANGI GONDOLATOK Az öröm álarc vagy valóság? „A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávetve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, És alá van vetve mindenkinek. - olvashatjuk Luther Márton: A keresztyén ember szabadságáról írt müvében. A hit szabadsága sok mindent átértékeltet velünk, megóv a túlzásoktól, a szabadosságtól, s a másik véglettel, a bigott magatartással szemben is védelmet nyújt. Erről a felismerésről beszélt Luther, ezt a szemléletmódot próbálja megértetni kortársaival. A keresztyén derű, kiegyensúlyozottság sugárzik megnyilatkozásain át. Ezt képviseli családi élete, gyerekeivel való viszonya, kollégáival és diákjaival folytatott társalgása. „Gyakorta feszegették az asztalnál ülők a Szentírás komoly kérdéseit, melyeket a doktor sorra-rendre, röviden és velősen elmagyarázott; ha pedig valaki visszájára szólt, azt sem bánta, hanem talpraesett választ vetett ellenére. Gyakorta jöttek tisztes emberek az egyetemről is, messzi vidékekről is az asztalhoz, ahol igen szépséges beszédek és históriák hangzottak el.”2- írja a lutheri asztaltársaság egyik résztvevője, Johann Mathesius. Sok időt töltött el idegen emberek társaságában, gyakran hallott és mondott vidám és bölcs mondásokat, s nem egyszer a komák megfelelő vaskos tréfákat. Nem volt híve az elzárkózásnak, az elkülönülésnek, nem fertőzte meg a keresztyén emberre gyakran jellemző, szinte elviselhetetlenségig szigorított puritán életmód. Szeretett vidám lenni, s ezt tovább tudta sugározni. A keresztyén életfolytatás számára kiegyensúlyozottságot, derűt jelentett. S ezt üzeni nekünk is magatartásával: ne féljünk derűsek lenni! Nem betarthatatlan szigort erőltet ránk, hanem könnyen viselhető, életünkben megvalósítható evangéliumot, örömhírt. Szabó Julianna 'Luther Márton négy hitvallása: A keresztyén ember szabadságáról. Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp. 1983. 33. o. 'Martin Luther: Asztali beszélgetések. Helikon Kiadó, 1983. Megbecsülés Mindennek rendelt ideje van, mondja a Prédikátor könyve a 3. fejezetben. A 4. versben ezt olvassuk: „Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. " Farsang idején, most a nevetés jáija, a vidámság, a jókedv. Csakhogy nem mindenkinél jön szívből, van amikor az egész csak álarc. „Az arc a lélek tükre”, tanultuk. így igaz, arcunk beszél a bennünk levő szomorúságról, vagy vidámságról. Van, aki alapjában véve derűs, mosolygós. Van, akinek arca, mintha citromba harapott volna. Szeretem a mosolygós, derűs, a nehézségeken is felülemelkedni tudó embereket. De nem szeretem a protokoll- mosolyt, mert az álarc, lehet élethű, de akkor is üres. Nemrégiben találkoztam egy ismerős, fiatal nővérrel az Uzsoki utcai kórház udvarán. Csupa mosoly volt az arca. A köszönés után azonnal elárulta, hogy miért oly vidám: menyasszony. A jókívánság mellé odafüztem, kívánom, hogy a mosoly ne hervadjon le az arcáról. Mi, evangélikus keresztyének, Jézusból, az örök Igéből táplálkozunk. S ez nemcsak a gyülekezeti alkalmakra érvényes, hanem az egész életünkre. Mert csak így lesz hiteles. Mindig tisztelettel néztem azokra a testvéreimre, akik betegséget, gondokat, bajokat úgy hordozták, hogy arcukon megmaradt az öröm. Van Krisztusom, s ha Ő velem van, napjaim, ha nehezek is, tudom, hogy minden napom ajándék. Az öröm, ha csak emberi, hervadó, s gyorsan múlandó. Az öröm, ha Krisztusból táplálkozik, maradandó, végig kísér az életúton. Kívánok testvéreimnek igazi örömöt, valóságosat, mert ez is tanúság Róla. Szabó István Dr. Katz Sándor matematikatanár 1973 óta dolgozik a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban. Munkájáért számos kitüntetésben részesült. 1999. december 20-án a matematika népszerűsítéséért Ericsson- díjat kapott. Egy nagyívű pedagógus teljesítményét ismerték el ezzel, hiszen tanítványai évek óta elsők között szerepelnek az országos versenyeken. (Hu- szonhat év alatt harmincnégy diákja végzett az első tíz hely valamelyikén.) Felhalmozott ismereteit a szakma iránti alázattal, önzetlenül osztja meg kollégáival. Szaktanácsadóként Tolna megye, szakértőként az ország evangélikus iskoláiban segíti a matematika tanítását. Iskolateremtő kvalitásai vonzzák a nagyreményű diákokat. így vált országos hírű tehetséggondozó műhellyé gimnáziumunk matematikából is. Meghatározó személyisége tantestületünknek, véleményére sokan odafigyelnek, igényt tartanak. Ez a kitüntetés jó alkalmat kínál arra, hogy válaszain keresztül többen és egy kicsit jobban megismerhessük őt. Milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy valaki egyetlen intézményben Az Evangélikus Hittudományi Egyetem felvételt hirdet elsősorban felsőfokú végzettséggel rendelkezők részére levelező tagozaton főiskolai szintű hittanta- nár-képzésre. A képzés ideje négy év. A tagozaton a 2000-2001-es tanévben maximum 25 fő új hallgató felvételére van lehetőség. A tanfolyam önköltséges. Az egyetem fenntartja magának azt a jogát, hogy csak kellő számú és alkalmasnak talált jelentkezővel indítja meg a képzést. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési anyagkönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány 4. keresztelési bizonyítvány 5. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány 8. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték 9. a felvételhez szükséges annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. tölti el pályája nagy részét, jelen esetben huszonhat évet? Amikor idejöttem, már volt hagyománya a matematikai tehetséggondozásnak, és ezt sikerült továbbfejleszteni úgy, hogy ma matematikából gimnáziumunk a versenyek alapján az első tíz között szerepel. A most kapott díjban az jutott kifejezésre, hogy az elmúlt tanévben a matematikai lapok feladatmegoldásának versenyében az iskola két budapesti gimnázium mögött a harmadik helyen szerepelt. Az évtizedek során - mint sikeres pedagógus - bizonyára kapott állásajánlatokat, miért maradt mégis Bonyhádon ? Igen, hívtak Szegedre az egyetemre, Pécsre, de mindig volt itt olyan cél, amit meg akartam valósítani. Az esetek többségében biztosítottak voltak a feltételek a munkámhoz. Hátránnyal nem járt a kötődés? Innen is figyelemmel tudta kísérni a legfontosabb szakmai kérdéseket? Szaktanácsadóként, országos szakmai szervezetek munkatársaként volt kitekintésem a szakma fejlődésére. Milyen a kapcsolata a kollégáival? Jó eredményeket csak jó közösségben Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint a piros postautalványon feladott 2.000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2000. március 1-jéig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába ((1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) beérkeznie. A felvételi beszélgetésre 2000. június 23-án kerül sor. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján) 4. Luther: Kiskáté 5. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága c. és 6. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 3175-478, 3171-108). Budapest, 2000. január 26. Dr. Szabó Lajos rektor Felvételi hirdetmény az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Levelező tagozatos hittantanár-képzésére (LHT) lehet elérni. Külön örülök annak, hogy három tehetséges tanítványom visszajött az iskolába, és együtt tanítjuk a matematikát. Más szaktanárokkal is jó a kapcsolatom, mert meggyőződésem az, hogy matematikából is csak akkor lehet jó eredményeket elérni, ha más tantárgyakból is igényes munka folyik, ha a rendszeres munka a tanulók életelemévé válik. Van-e lehetőség a továbbfejlődésre? Kollégáimmal együtt szeretném, ha környékünkről, de a távolabb élő evangélikus közösségekből is minél több tehetséges diák gondolná úgy, hogy ebben az iskolában találja meg a helyét. Egy olyan szellemű iskola kialakításán dolgozunk, ahol a hitbeli, az emberi értékek és a tudás egymással összhangban fejlődik. Takácsné Verese Erzsébet Nemzedékről nemzedékre 1998. január elején hazahívta a mennyei Atya Gombás Sándort, alighogy betöltötte 90. életévét. 45 évig volt a sikátori gyülekezet gondnoka, aki fiatal korától szolgálta a gyülekezetei, mint magtáros és presbiter. Az ő és családja áldozatával épült fel a lelkészlakás 1977-78-ban Mát is András lelkészsége alatt. Most pedig fiát, Gombás Sándort hívta el a gyülekezet gondnokul, miután nyugdíjba ment a szeretett és megbecsült autóbuszvezető. Január 1-jén kezdte meg hivatalát, mert Teszéri Ferenc volt felügyelő, majd gondnok több mint egy éve betegsége miatt nem tudta ellátni vállalt szolgálatát. Kérjük a Mindenhatót, hogy édesapja nyomdokába lépve, minél tovább segítségére legyen Iváncza Józsefnek, a felügyelőnek, hiszen id. Magassy Sándorék esedékes eltávozása után még szüksége lesz a gyülekezetnek a bölcs vezetőkre. Hisszük és reméljük, hogy 3 fiával és hűséges feleségével együtt, akinek szülei szintén szolgálták harangozóként a gyülekezetei, valóban Isten megáldja a családot és a gyülekezetét. Magassy Sándorné i Templomunkban köszöntöttük a 2000. évet Ki szeret szilveszterkor egyedül szo- morkodni, vagy akár családi körben töb- bedmagával az évek óta egyre silányabb műsorokat nézve, a tévékészülék előtt eltölteni ezt a különös éjszakát? Természetesen nem sokan. A megrögzött tévhittel ellentétben az istenhívő ember is szeret szórakozni, ismerős és jó társaságban, tartalmasán és vidáman ünnepelni. Ez a nemes cél vezérelte a Bakonycsemyei Evangélikus Egyház- község lelkészét és vezetőségét, amikor az egyik legnépesebb dunántúli gyülekezet tagjait az újesztendő eljövetelének közös és méltóságteljes megünneplésére invitálta. A nem mindennapi kezdeményezés megfelelő fogadtatásra talált. Mindannyiunk kellemes meglepetésére a hívő és az egyházzal szimpatizáló családokból és egyénekből belevaló kis csapat jött össze. A templomot zsúfolásig megtöltő óévbúcsúztató istentisztelet után ez a testet és lelket egyaránt ünneplőbe öltöztetett társaság imatermünk alkalomszerűen feldíszített helyiségei felé vette az irányt. Képviseltette magát valamennyi korosztály és mindenki saját készítésű finomsággal lepte meg a vendégsereget. Volt itt minden, mi szem s szájnak ingere! A Simek hentes segítségével pácolt, a Varsányi Ferencék által ropogósra sütött, Boros Lajosék óriásmalacát Csernyin Sándorék felügyelőhöz méltó testvériességgel osztották szét. Az asztali áldást követően kezdetét vette a nagyszabású ünnepi lakoma, de nem az „utolsó” vacsora. A szélsőséges látnokok és különböző szekták világvége jóslatai - Istennek hála - ezúttal sem váltak valóra. A jó hangulatú vacsorát velünk töltötte egyházi ifjúságunk általános iskolás korosztálya is. Ok egyébként a Lajtorja Ifjúsági Klub termében rendeztek játékos szilvesztert. A kölcsönkapott erősítőből és hozott zenegépből áradó köny- nyűzene, valamint a vérpezsdítő csemyei házibor és egyéb üdítő (bó) lé mellett senki sem panaszkodhatott a rossz hangulatra. A tangók és keringők szüneteiben jócskán volt idő és alkalom, hogy a vegyes asztaltársaság összebarátkozzon. Öröm volt látni, hogy rohanó és elidegenült világunkban mindenki őszintén odafigyel a másikra, beszélget, megosztja asztaltársaival a tavalyi év örömét, bánatát. Éjfél előtt elcsendesedve, az udvaron várakozókkal együtt felmentünk a domb-tetőn büszkén tornyosuló templomunkba. Minden egyes lépéssel jelképesen magunk mögött hagytuk az óévet, s mentünk bizakodva előre, a reményekkel teli újesztendőbe, sokak szerint az új évezredbe. Felérve a templomba, egyre közelebb éreztük a Mindenható jelenlétét. Vajon mit tartogat számunkra a jövő, mit várhatunk, mit remélhetünk 2000-től? Jobbat, szebbet, könnyebbet és sikeresebbet, mint 1999 volt? Az ember nemcsak az Isten, a törvény és a társadalom, hanem a közösség és embertársai előtt is felelős tetteiért. Saját maga dönt sorsáról és erejétől, tudásától, tehetségétől függően próbálja megvalósítani kisebb-nagyobb terveit. Segíts magadon és az Isten is megsegít - vallja önelégülten, de eközben nem szabad megfeledkezni az elesettekről, a gyöngékről, az önhibájukon kívül a társadalom és az élet perifériájára sodródott kisemberekről, a nélkülözőkről, a segítségre szorulókról sem. Éjféli csendesség, csak a lélek belső hangja szól. Jó Istennel beszélgetni. Harangzúgás vezet át az új esztendőbe. Szarka István lelkészünk megilletődve és fennkölt szavakkal köszönt mindany- nyiunkat, sőt azokat is, akik nincsenek velünk, akik nem tudtak eljönni, hogy együtt lehessünk. A jeles évforduló alkalmából sokáig keresgélhette a leginkább ideillő szent igét, a biztató szavakat. Nemzeti himnuszunktól visszhangzik a templom, majd Skrabák István féltve őrzött régi imakönyvből mond el egy gyönyörű imát. Az ünnepi alkalmat Szarka Éva mély átérzéssel eljátszott Bach- orgonaműve teszi fennköltebbé. Az éjfélt az Isten házában töltők számára áldással kezdődik a 2000. év. A gyülekezeti imateremben pezsgővel koccintva kívánunk egymásnak sok boldogságot és sok sikert az új esztendőben. Többen joggal büszkélkedünk, hogy nem akármilyen, hanem hazai készítésű, vagyis csernyei pezsgő habzik a poharunkban. Ezt sem mondhatja el minden szilveszterező széles kis hazánkban. A köszöntést követő tánchoz vidáman csatlakozik egyházi ifjúságunk néhány közép- és főiskolás tagja is. Ők saját házibulijukból jöttek el lelkészüknek és a gyülekezet jelenlevő tagjainak boldog újévet kívánni. Örömmel fogadjuk fiataljaink közeledését és nemes gesztusát, hiszen ők a minket követő nemzedék, tehát van még remény. A füstös és tomboló diszkó helyett a szórakozásnak ezt a csendesebb és méltóságteljesebb formáját választották. Nem elveszett emberkék, annyi biztos. Távozásukkal a lassan elfáradó társaság is búcsúzkodik. Jó volt a templomban és együtt ünnepelni, köszönet érte a szervezőknek! A cikket a bakonycsemyei gyülekezet hírleveléből vettük át. Bányai Lajos
