Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-02-13 / 7. szám

4. oldal 2000. FEBRUÁR 13. Evangélikus Élet FARSANGI GONDOLATOK Mi az a „lutheri derű”? FARSANGI GONDOLATOK Az öröm álarc vagy valóság? „A keresztyén ember szabad ura mindennek, és nincs alávet­ve senkinek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, És alá van vetve mindenkinek. - olvashatjuk Luther Márton: A keresztyén ember szabadságáról írt müvében. A hit szabad­sága sok mindent átértékeltet velünk, megóv a túlzásoktól, a szabadosságtól, s a másik véglettel, a bigott magatartással szemben is védelmet nyújt. Erről a felismerésről beszélt Lu­ther, ezt a szemléletmódot próbálja megértetni kortársaival. A keresztyén derű, kiegyensúlyozottság sugárzik megnyilatkozá­sain át. Ezt képviseli családi élete, gyerekeivel való viszonya, kollégáival és diákjaival folytatott társalgása. „Gyakorta feszegették az asztalnál ülők a Szentírás komoly kérdéseit, melyeket a doktor sorra-rendre, röviden és velősen elmagyarázott; ha pedig valaki visszájára szólt, azt sem bánta, hanem talpraesett választ vetett ellenére. Gyakorta jöttek tisz­tes emberek az egyetemről is, messzi vidékekről is az asztal­hoz, ahol igen szépséges beszédek és históriák hangzottak el.”2- írja a lutheri asztaltársaság egyik résztvevője, Johann Mathesius. Sok időt töltött el idegen emberek társaságában, gyakran hal­lott és mondott vidám és bölcs mondásokat, s nem egyszer a komák megfelelő vaskos tréfákat. Nem volt híve az elzárkó­zásnak, az elkülönülésnek, nem fertőzte meg a keresztyén em­berre gyakran jellemző, szinte elviselhetetlenségig szigorított puritán életmód. Szeretett vidám lenni, s ezt tovább tudta sugá­rozni. A keresztyén életfolytatás számára kiegyensúlyozottsá­got, derűt jelentett. S ezt üzeni nekünk is magatartásával: ne féljünk derűsek lenni! Nem betarthatatlan szigort erőltet ránk, hanem könnyen viselhető, életünkben megvalósítható evangé­liumot, örömhírt. Szabó Julianna 'Luther Márton négy hitvallása: A keresztyén ember szabadságáról. Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Bp. 1983. 33. o. 'Martin Luther: Asztali beszélgetések. Helikon Kiadó, 1983. Megbecsülés Mindennek rendelt ideje van, mondja a Prédikátor könyve a 3. fejezetben. A 4. versben ezt olvassuk: „Ideje van a sírás­nak, ideje a nevetésnek. " Farsang idején, most a nevetés jáija, a vidámság, a jó­kedv. Csakhogy nem mindenkinél jön szívből, van amikor az egész csak álarc. „Az arc a lélek tükre”, tanultuk. így igaz, arcunk beszél a bennünk levő szomorú­ságról, vagy vidámságról. Van, aki alap­jában véve derűs, mosolygós. Van, aki­nek arca, mintha citromba harapott vol­na. Szeretem a mosolygós, derűs, a ne­hézségeken is felülemelkedni tudó em­bereket. De nem szeretem a protokoll- mosolyt, mert az álarc, lehet élethű, de akkor is üres. Nemrégiben találkoztam egy ismerős, fiatal nővérrel az Uzsoki utcai kórház udvarán. Csupa mosoly volt az arca. A köszönés után azonnal elárul­ta, hogy miért oly vidám: menyasszony. A jókívánság mellé odafüztem, kívá­nom, hogy a mosoly ne hervadjon le az arcáról. Mi, evangélikus keresztyének, Jézus­ból, az örök Igéből táplálkozunk. S ez nemcsak a gyülekezeti alkalmakra érvé­nyes, hanem az egész életünkre. Mert csak így lesz hiteles. Mindig tisztelettel néztem azokra a testvéreimre, akik be­tegséget, gondokat, bajokat úgy hordoz­ták, hogy arcukon megmaradt az öröm. Van Krisztusom, s ha Ő velem van, nap­jaim, ha nehezek is, tudom, hogy minden napom ajándék. Az öröm, ha csak emberi, hervadó, s gyorsan múlandó. Az öröm, ha Krisztus­ból táplálkozik, maradandó, végig kísér az életúton. Kívánok testvéreimnek igazi örömöt, valóságosat, mert ez is tanúság Róla. Szabó István Dr. Katz Sándor ma­tematikatanár 1973 óta dolgozik a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangé­likus Gimnáziumban. Munkájáért számos ki­tüntetésben részesült. 1999. december 20-án a matematika népsze­rűsítéséért Ericsson- díjat kapott. Egy nagyívű peda­gógus teljesítményét ismerték el ezzel, hi­szen tanítványai évek óta elsők között szere­pelnek az országos versenyeken. (Hu- szonhat év alatt harmincnégy diákja vég­zett az első tíz hely valamelyikén.) Felhalmozott ismereteit a szakma iránti alázattal, önzetlenül osztja meg kollégáival. Szaktanácsadóként Tolna megye, szakértőként az ország evangé­likus iskoláiban segíti a matematika ta­nítását. Iskolateremtő kvalitásai vonzzák a nagyreményű diákokat. így vált orszá­gos hírű tehetséggondozó műhellyé gim­náziumunk matematikából is. Meghatá­rozó személyisége tantestületünknek, véleményére sokan odafigyelnek, igényt tartanak. Ez a kitüntetés jó alkalmat kí­nál arra, hogy válaszain keresztül többen és egy kicsit jobban megismerhessük őt. Milyen előnyei és hátrányai vannak an­nak, hogy valaki egyetlen intézményben Az Evangélikus Hittudományi Egye­tem felvételt hirdet elsősorban felsőfokú végzettséggel rendelkezők részére leve­lező tagozaton főiskolai szintű hittanta- nár-képzésre. A képzés ideje négy év. A tagozaton a 2000-2001-es tanévben maximum 25 fő új hallgató felvételére van lehetőség. A tanfolyam önköltséges. Az egyetem fenntartja magának azt a jogát, hogy csak kellő számú és alkal­masnak talált jelentkezővel indítja meg a képzést. Az EHE rektori hivatalában beszerez­hető jelentkezési laphoz a következő ok­mányokat kell mellékelni: 1. születési anyagkönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazo­ló bizonyítvány 4. keresztelési bizonyítvány 5. legalább két évvel korábbi konfirmá­ciót igazoló bizonyítvány 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelké­sze által) kiállított bizonyítvány 8. a jelentkező nevére megcímzett nor­mál méretű boríték 9. a felvételhez szükséges annak a lel­késznek az ajánlása a jelentkező alkal­masságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az EHE rektorának címezve. tölti el pályája nagy részét, jelen esetben huszonhat évet? Amikor idejöttem, már volt hagyománya a matematikai tehet­séggondozásnak, és ezt sikerült továbbfej­leszteni úgy, hogy ma matematikából gim­náziumunk a verse­nyek alapján az első tíz között szerepel. A most kapott díjban az jutott kifejezésre, hogy az elmúlt tanév­ben a matematikai lapok feladatmegol­dásának versenyében az iskola két buda­pesti gimnázium mögött a harmadik he­lyen szerepelt. Az évtizedek során - mint sikeres peda­gógus - bizonyára kapott állásajánlato­kat, miért maradt mégis Bonyhádon ? Igen, hívtak Szegedre az egyetemre, Pécsre, de mindig volt itt olyan cél, amit meg akartam valósítani. Az esetek több­ségében biztosítottak voltak a feltételek a munkámhoz. Hátránnyal nem járt a kötődés? Innen is figyelemmel tudta kísérni a legfonto­sabb szakmai kérdéseket? Szaktanácsadóként, országos szakmai szervezetek munkatársaként volt kitekin­tésem a szakma fejlődésére. Milyen a kapcsolata a kollégáival? Jó eredményeket csak jó közösségben Az okmányokat eredetiben kell bekül­deni, de indokolt esetben hiteles máso­latban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesít­hető. A fentiek szerinti mellékletekkel ellá­tott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához cím­zett kérvényeknek, valamint a piros pos­tautalványon feladott 2.000 Ft felvételi vizsgadíjnak 2000. március 1-jéig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába ((1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) beérkeznie. A felvételi beszélgetésre 2000. június 23-án kerül sor. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv 2. az Evangélikus Énekeskönyv párat­lan számú énekverses rendjében (1,3,5,7,9,11) található énekversek ének­lése könyv nélkül 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján) 4. Luther: Kiskáté 5. Prőhle Károly: Az evangélium igaz­sága c. és 6. Sólyom Jenő: Hazai egyháztörténet c. könyve Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangéli­kus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Ül­lői út 24. Tel: 3175-478, 3171-108). Budapest, 2000. január 26. Dr. Szabó Lajos rektor Felvételi hirdetmény az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Levelező tagozatos hittantanár-képzésére (LHT) lehet elérni. Külön örülök annak, hogy három tehetséges tanítványom visszajött az iskolába, és együtt tanítjuk a matema­tikát. Más szaktanárokkal is jó a kapcso­latom, mert meggyőződésem az, hogy matematikából is csak akkor lehet jó ered­ményeket elérni, ha más tantárgyakból is igényes munka folyik, ha a rendszeres munka a tanulók életelemévé válik. Van-e lehetőség a továbbfejlődésre? Kollégáimmal együtt szeretném, ha kör­nyékünkről, de a távolabb élő evangélikus közösségekből is minél több tehetséges diák gondolná úgy, hogy ebben az iskolá­ban találja meg a helyét. Egy olyan szel­lemű iskola kialakításán dolgozunk, ahol a hitbeli, az emberi értékek és a tudás egy­mással összhangban fejlődik. Takácsné Verese Erzsébet Nemzedékről nemzedékre 1998. január elején hazahívta a mennyei Atya Gombás Sándort, alighogy betöl­tötte 90. életévét. 45 évig volt a sikátori gyülekezet gondnoka, aki fiatal korától szolgálta a gyülekezetei, mint magtáros és presbiter. Az ő és családja áldozatával épült fel a lelkészlakás 1977-78-ban Mát is András lelkészsége alatt. Most pedig fiát, Gombás Sándort hívta el a gyülekezet gondnokul, miután nyugdíjba ment a szeretett és megbecsült autóbuszvezető. Január 1-jén kezdte meg hivatalát, mert Teszéri Ferenc volt felügyelő, majd gondnok több mint egy éve betegsége miatt nem tudta ellátni vállalt szolgálatát. Kérjük a Mindenhatót, hogy édesapja nyomdokába lépve, minél tovább segítsé­gére legyen Iváncza Józsefnek, a felügyelőnek, hiszen id. Magassy Sándorék ese­dékes eltávozása után még szüksége lesz a gyülekezetnek a bölcs vezetőkre. Hisszük és reméljük, hogy 3 fiával és hűséges feleségével együtt, akinek szülei szintén szolgálták harangozóként a gyülekezetei, valóban Isten megáldja a csalá­dot és a gyülekezetét. Magassy Sándorné i Templomunkban köszöntöttük a 2000. évet Ki szeret szilveszterkor egyedül szo- morkodni, vagy akár családi körben töb- bedmagával az évek óta egyre silányabb műsorokat nézve, a tévékészülék előtt el­tölteni ezt a különös éjszakát? Természetesen nem sokan. A megrög­zött tévhittel ellentétben az istenhívő ember is szeret szórakozni, ismerős és jó társaságban, tartalmasán és vidáman ün­nepelni. Ez a nemes cél vezérelte a Bakonycsemyei Evangélikus Egyház- község lelkészét és vezetőségét, amikor az egyik legnépesebb dunántúli gyüleke­zet tagjait az újesztendő eljövetelének közös és méltóságteljes megünneplésére invitálta. A nem mindennapi kezdemé­nyezés megfelelő fogadtatásra talált. Mindannyiunk kellemes meglepetésére a hívő és az egyházzal szimpatizáló csalá­dokból és egyénekből belevaló kis csa­pat jött össze. A templomot zsúfolásig megtöltő óévbúcsúztató istentisztelet után ez a testet és lelket egyaránt ünnep­lőbe öltöztetett társaság imatermünk al­kalomszerűen feldíszített helyiségei felé vette az irányt. Képviseltette magát vala­mennyi korosztály és mindenki saját ké­szítésű finomsággal lepte meg a vendég­sereget. Volt itt minden, mi szem s száj­nak ingere! A Simek hentes segítségével pácolt, a Varsányi Ferencék által ropo­gósra sütött, Boros Lajosék óriásmalacát Csernyin Sándorék felügyelőhöz méltó testvériességgel osztották szét. Az aszta­li áldást követően kezdetét vette a nagy­szabású ünnepi lakoma, de nem az „utol­só” vacsora. A szélsőséges látnokok és különböző szekták világvége jóslatai - Istennek hála - ezúttal sem váltak való­ra. A jó hangulatú vacsorát velünk töltöt­te egyházi ifjúságunk általános iskolás korosztálya is. Ok egyébként a Lajtorja Ifjúsági Klub termében rendeztek játé­kos szilvesztert. A kölcsönkapott erősí­tőből és hozott zenegépből áradó köny- nyűzene, valamint a vérpezsdítő csemyei házibor és egyéb üdítő (bó) lé mellett senki sem panaszkodhatott a rossz hangulatra. A tangók és keringők szüneteiben jócskán volt idő és alkalom, hogy a vegyes asztaltársaság összebarát­kozzon. Öröm volt látni, hogy rohanó és elidegenült világunkban mindenki őszin­tén odafigyel a másikra, beszélget, meg­osztja asztaltársaival a tavalyi év örömét, bánatát. Éjfél előtt elcsendesedve, az udvaron várakozókkal együtt felmentünk a domb-tetőn büsz­kén tornyosuló templomunkba. Minden egyes lé­péssel jelképesen magunk mögött hagytuk az óévet, s mentünk biza­kodva előre, a re­ményekkel teli új­esztendőbe, sokak szerint az új évez­redbe. Felérve a templomba, egyre közelebb éreztük a Mindenható jelen­létét. Vajon mit tartogat számunk­ra a jövő, mit vár­hatunk, mit remél­hetünk 2000-től? Jobbat, szebbet, könnyebbet és si­keresebbet, mint 1999 volt? Az ember nem­csak az Isten, a törvény és a társa­dalom, hanem a közösség és em­bertársai előtt is felelős tetteiért. Saját maga dönt sorsáról és erejétől, tudásától, tehetségétől függően próbálja megvaló­sítani kisebb-nagyobb terveit. Segíts ma­gadon és az Isten is megsegít - vallja ön­elégülten, de eközben nem szabad meg­feledkezni az elesettekről, a gyöngékről, az önhibájukon kívül a társadalom és az élet perifériájára sodródott kisemberek­ről, a nélkülözőkről, a segítségre szoru­lókról sem. Éjféli csendesség, csak a lélek belső hangja szól. Jó Istennel beszélgetni. Ha­rangzúgás vezet át az új esztendőbe. Szarka István lelkészünk megilletődve és fennkölt szavakkal köszönt mindany- nyiunkat, sőt azokat is, akik nincsenek velünk, akik nem tudtak eljönni, hogy együtt lehessünk. A jeles évforduló al­kalmából sokáig keresgélhette a legin­kább ideillő szent igét, a biztató szava­kat. Nemzeti himnuszunktól visszhang­zik a templom, majd Skrabák István félt­ve őrzött régi imakönyvből mond el egy gyönyörű imát. Az ünnepi alkalmat Szarka Éva mély átérzéssel eljátszott Bach- orgonaműve teszi fennköltebbé. Az éjfélt az Isten házában töltők számá­ra áldással kezdődik a 2000. év. A gyülekezeti imateremben pezsgő­vel koccintva kívánunk egymásnak sok boldogságot és sok sikert az új eszten­dőben. Többen joggal büszkélkedünk, hogy nem akármilyen, hanem hazai ké­szítésű, vagyis csernyei pezsgő habzik a poharunkban. Ezt sem mondhatja el minden szilveszterező széles kis ha­zánkban. A köszöntést követő tánchoz vidáman csatlakozik egyházi ifjúsá­gunk néhány közép- és főiskolás tagja is. Ők saját házibulijukból jöttek el lel­készüknek és a gyülekezet jelenlevő tagjainak boldog újévet kívánni. Öröm­mel fogadjuk fiataljaink közeledését és nemes gesztusát, hiszen ők a minket követő nemzedék, tehát van még re­mény. A füstös és tomboló diszkó he­lyett a szórakozásnak ezt a csendesebb és méltóságteljesebb formáját válasz­tották. Nem elveszett emberkék, annyi biztos. Távozásukkal a lassan elfáradó társa­ság is búcsúzkodik. Jó volt a templom­ban és együtt ünnepelni, köszönet érte a szervezőknek! A cikket a bakonycsemyei gyülekezet hír­leveléből vettük át. Bányai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents