Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-12-10 / 50. szám
65. ÉVFOLYAM 50. SZÁM 2000. DECEMBER 10. Advent 2. VASÁRNAPJA ÁRA: 48 Ft Várjatok türelemmel! " A TARTALOMBÓL Fafaragó lelkész Emlékezés Révész Istvánra Kossuth Lajos útlevele A z olvasók számára nem „újság” egy- egy gyülekezeti ünnepélyről szóló híradás, legyen az lelkésziktatás, templomrenoválás, vagy éppen építésről szóló leírás. De talán elhiszik, egy-egy gyülekezetben megélve, ezek óriási események, azokra jó készülni, szép átélni, s jó azokról utólag olvasni is. Rögtön hozzá kell tenni: valójában egy-egy írás nem tudja az ünnepély izgalmait, hangulatát, tartalmát átadni. Mindezek tudatában szeretnék a 2000. november 11-én lezajlott kőszegi lelkésziktatásról mozaikszerben beszámolni, talán a mozaikokból összeáll a teljes kép. „ Beiktatlak a kőszegi evangélikus gyülekezet lelkészi hivatalába az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. ” Mindig szívdobogtató, kérdésekkel és reményekkel teli pillanat mind a lelkész, mind a gyülekezet számára, amikor ez a mondat hangzik. Bizony „copulatio” ez, ahogyan a régiek az esketési szertartást nevezték! így álltak most a tele templom oltára előtt egymással szemben Gyarmati István sárvári lelkész, a Vasi Egyházmegye esperes-helyettese és dr. Kelemen Péter, a megválasztott lelkész. Előzőleg Koczor Lajos felügyelő már átadta a lelkészi meghívólevelet annak dokumentálására, hogy a kőszegi gyülekezet kész új lelkészét elfogadni. A megválasztott lelkész is kimondta: elhatározta, hogy vállalja a gyülekezet teljes gondozását. Ezután következett az idézett iktató-mondat, amely egyszerre nyitotta meg a szolgálat lehetőségét és tette a lelkész és gyülekezet vállára a szolgálat súlyát is. Ezzel a lelkészi szolgálatban bekövetkezett Kőszegen is a nemzedékváltás. „ ...Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki jut, hanem a könyörülő Istené. ” Voltaképpen ez a mondat adta meg az ünnep alaphangját. Az alapigét a kőszegi lelkész-előd, a Nyugati (Dunántúli) EgyAz egyház lényege, hogy képviselje és hirdesse Isten szeretetét Lelkésziktatás Kőszegen házkerület püspöke, Ittzés János olvasta fel. Milyen érzés lehetett most a húsz évig járt szószéklépcsőn felmenni? A régi, kedves gyülekezetét és a lelkész-utódot megszólítani? Az igehirdetés mindenesetre távlatokat nyitott a hallgatók számára. A mondat Kőszegen „ismert”, hiszen a Jurisics-téri egyik régi szép ház felirata, naponta olvasható. Ez a mondat azonban nemcsak szép emlék, hanem távlatot nyitó szó. Hiszen nem kevesebbről, mint az üdvösségről és Isten könyörületé- ről, irgalmáról szól. S pontosan az üdvösség és Isten irgalma az a „távlat”, amelyért érdemes lelkészi szolgálatot vállalni. Enélkül a távlat nélkül „becsukhatjuk a boltot”, enélkül a lelkészi hivatás lehet adminisztráció, sok-sok erőfeszítés, „futás” és „akarás”, akár menedzselés is, de hiábavaló. „Szívből kívánom, lelkésztestvérem, hogy ebben a távlatban végezd szolgálatodat, s ezt a távlatot nyissa meg szolgálatod a gyülekezetnek is” - fejeződött be az útmutató igehirdetés. „Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust. ” - Ez a mondat már az ifjú beiktatott lelkész hosszabb alapigéjéből való volt. Bevezetésül mellé tett még egy ismert Ady-verset. Ezek együttese alapján igyekezett „székfoglalóul” summázni, összefoglalni a lelkészi szolgálat tartalmát. Röviden talán így lehetne lelkészi „ars poeticáját” átadni: folyton menni, embereket Jézushoz odaszeretni, Vele a rászorultak életébe „beavatkozni”, és szolgaként Vele „együttműködni”. A keletiről a nyugati határszélre került dr. Kelemen Péter elmondta, tudatában van annak, hogy sok feladat vár rá, vállalja a munkát. „Az Úr áldjon meg téged, hogy áldás légy sokak üdvösségére. ” Ez a mondat az iktatás befejezése és az áldások sorának megnyitása. S jöttek a lelkészek: az előd-lelkész és püspök elsőként, majd Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese, a barát: Lázár Zsolt szarvasi lelkész, a Vasi Egyházmegye leendő kollégái, Mechtild Fischer lektor Burgenlandból, Nagy József, a kőszegi római katolikus plébános, Veress János református lelkipásztor. Tegyük ide: jelen volt az istentiszteleten Básthy Tamás kőszegi polgármester, s köszöntötte őt - többek között - dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő is. S természetesen a gyülekezet felügyelője, aki vezette a gyűlést is. A neveket lehetne még folytatni, fontosabbak azonban a neveknél az igék, amik elhangzottak áldásként. S félzen- dült az ősi „Erősítsd meg Istenünk” — imádság is. Mindez pedig azért, hogy az új lelkész valóban áldott-áldásként végezze munkáját. Másoknak egy hír a sok közül, nekünk kőszegieknek kiemelkedő esemény: gyülekezetünknek új lelkésze van. Hálás szeretettel gondolunk az elődre, s kérjük, hogy az utód valóban „ösz- szekötve” a gyülekezettel, tartalmas és távlatnyitó szolgálatot végezzen, legyen áldás a gyülekezetben és sokak üdvösségében. Keveházi László A Déli Egyházkerület vezetése a kerület lelkészeit kerületi Lelkészi Munkaközösségi ülésre hívta Soltvadkertre november 14-ére. Mintegy kilencven lelkész találkozott és hallgatta meg a kerület elnökségének vitaindító, jövőbe tekintő előadását. Az új soltvadkerti „Találkozás Házában” Ribár János esperes megnyitó igehirdetése vezette be a közös gondolkodást, amikor Mt 24,15-28 akapján az örök ádventről, Jézus parúziájáról szólt, beleállítva mai világunk életébe, az erről szóló üzenetet. Dr. Sólyom Jenő kerületi felügyelő előadása az elmúlt évek összefoglalásaként a nagyobb adminisztrációs fegyelemre irányította a figyelmet. Szólt arról is, hogy 2001- ben népszámlálás lesz hazánkban. Ebben lesz kérdés, mely az egyházhoz tartozásra vonatkozik. Igaz, hogy névtelenül és nem kötelezően kapjuk majd a válaszokat, de ebből is lehet majd következtetni létszámkérdésekre. Törvényünk értelmében fontos lehet legalább számszerűen következtetni az egyháztagság mértékére. A következő évek fontos feladata valami módon a lelkészi fizetések egységesítése, egy bizonyos minimum megállapítása és a stólakérdés rendezése. Dr. Harmati Béla püspök az egyház jövője, a jövő egyháza címmel az elkövetkező hat évre előremutatóan adott csomópontokat a kerületben folyó egyházi munkához. Az egyház lényege továbbra is az, ami mindig volt: képviselje és hirdesse Isten szeretetét. Fontos annak belátása, hogy különleges körülmények között végezzük szolgálatunkat. Egyrészt a trianoni helyzet miatt, másrészt a Déli kerület ma a legkisebb kerület, nagyon lényeges a munkások szám szerinti és minőség tekintetében való megismerése. A szórványsors a kerületben meghatározó, ugyanakkor az ökumené ügyének szemmel tartása is, mert az egyházat csak ökumenikus szemléletben lehet és szabad látnunk a 3. évezredben. Végül felhívta a figyelmet a decemberi országos közgyűlésre, annak határozatai meghatározóak leszpek további munkánkra. A délután folyamán a munkaközösség megtekintette az 1999. október 31-i Közös Nyilatkozat aláírásáról összeállított filmet. Felvetett kérdésekre kerestek választ, személyes beszélgetések során mélyült a barátság és testvéri kapcsolat a lelkészek között, akiket több gyülekezetből felügyelők és néhány presbiter is elkísért. T. Előttem az utódom... Furcsa érzések kavarognak bennem ezen az októberi szombaton, a kőbányai templomban. Most nem a papi padban ülök, mint tizenhárom éven át, hanem közel harminc Luther-kabátos lelkésztársam között. Majd Szirmai Zoltán iktató esperes és Sefcsik Zoltán pécsi lelkész - az iktatandó lelkész jó barátja - mellett állok az oltárnál. Velem szemben, előttem az utódom, Smidéliusz András. Nyílt, tiszta tekintettel, szent komolysággal figyeli az esperes igehirdetését. Néhány perc múlva, amikor immár ő prédikál, meg is tudom nyugalma okát. András azzal kezdi ugyan az igehirdetését, hogy első gondolata az aggodalomé: mi lehet méltó ehhez a helyhez és alkalomhoz? A következő gondolat - tesz róla bizonyságot - azonban máris a békességé: méltatlanságunk felismerése és beismerése. Jó, hogy valaki így végig tudja járni az aggodalomtól a békességig vezető utat. Jól emlékszem, annak idején ugyanilyen érzések kavarogtak bennem is. Előttem az utódom. De nemcsak az én utódom, hanem a többi Kőbányán szolgált lelkészé is. Kinczler Gyula másodfelügyelő - aki évtizedeken át volt a gyülekezet világi vezetője - fel is idézi a gyülekezetszervező Majba Vilmos, a háború után újat kezdő Koren Emil, majd a ragyogó intellektusú Veöreös Imre alakját. Meg kell említeni még Bolla Árpád és az immár eltávozott Józsa Márton nevét, akik ugyan nem parókusként, de helyettesként szolgáltak Kőbányán, egyaránt nagy hűséggel. Az új lelkész mindannyiunk utóda eben a szolgálatban, ugyanakkor éppen annak örülhetünk, hogy egyik elődjéhez sem kell minden áron hasonlítania, hanem bátran adhatja önmagát. Emberi és lelki fejlődését nyilván meghatározta a nagykátai szülői házból és szórványgyülekezetből való indulás, majd a debreceni református kollégium szelleme, aztán az evangélikus Teológia mint alma mater és a neundettelsaui főiskola, mint ösztöndíjas évének kerete, majd talán még inkább az a két év, amelyet helyettes lelkészként Siófokon és Kötésén, valamint Szekszárdon és körzetében töltött. A kőbányai gyülekezet előtt áll mindössze 26 éves új lelkésze. Az elmúlt hónapok során máris sokat kaptak tartalmas igehirdetéseiből, empatikus lényéből. Az iijúságból többen még a gyenesi konferenciák emlékét is őrzik vele kapcsolatban, vagy a Promise együttes tagjaként láthatták-hallhatták többször. András arról vall, hogy a személyes kapcsolattartást és a hétről hétre zajló, tudatosan megszervezett műhelymunkát tartja a legfontosabbnak. Máris megtapasztalhatta, hogy vannak munkatársai. Elnöktársa, dr. Csepregi Gyula felügyelő, a presbiterek, a lelkészi szolgálatba változatlanul besegítő Kinczler Irén, a hitoktatók és önkéntes szolgálók szinte minden korosztályból. Feladata is bőven lesz, hiszen Budapest egyik legnagyobb kiterjedésű gyülekezete a kőbányai, ahol különösen sok a szociális gond. Közvetlenül az ünnep előtt és után csupa munkás hétköznap: ezt valósággal szemlélteti az a tény, hogy az iktatás napján még szét van szedve a felújítás alatt álló orgona, ezért trombita és harmonium kíséri az éneket. Az új lelkész mindenekelőtt Isten színe előtt áll. Jó, hogy valaki testvéri lélekkel mondhatja: „előttem az utódom”, alkalomról alkalomra felelősséggel kell megállni a gyülekezet színe előtt, de igazán döntő ez a harmadik, transzcendens dimenzió. András, mint minden más szolgáló, Istennek tartozik elsősorban számadással. Oróla kell tanúskodnia is, szóval és tettel. Akkor is, ha itt, vagy a Vajda Péter utcában szószéken áll, akkor is ha a Bajcsy kórház valamely ágyának szélére leül, akkor is ha egy tízemeletes panelház lépcsőjén kaptat felfelé, akkor is, ha gyerekekkel és fiatalokkal megy táborozni, akkor is, ha a gyülekezet színpadán rendez valamilyen műsort. Családi örökségnek is lehet tekinteni az Isten szolgálatában állást, hiszen nemcsak a nagyapa volt lelkész, hanem a nagybáty és a testvér, valamint számos rokon is, az egyéni felelősség súlyát azonban nem csökkenti ez a tény. Isten színe előtt neki személyesen kell megállnia. Az új lelkész igehirdetése ezen az iktatáson is megszólaltatta a csakis Jézus ügye iránti elkötelezettséget. A prédikáció utolsó mondata ez volt: „Ma sem szólhat az esemény másról, mint Jézusról - egyedül ez jelenthet eseményt és hírt, és az emögött meghúzódó szeretet képes hitelessé tenni szavainkat, mai ünnepünket és azt, ami előttünk áll. Ezt hirdetjük nektek is.” Fabiny Tamás Az aggódástól a békességig vezető út Lelkésziktatás Kőbányán A lelkészek áldó közösségében
