Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-26 / 48. szám
Evangélikus Élet 2000. NOVEMBER 26. 5. oldal „Tudja Isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem...” - mondja Petőfi, amikor ősszel kiül a dombtetőre, és hallgatja a fák lehulló levelének lágy neszét. A romantika természetmisztikája mondatja vele? Azon már túljutott. A szecesszióé sem, attól még messze volt. A Deák téri, aszódi, Selmecbányái, sárszentlőrinci iskolákat látogató evangélikus diák dogmatikailag ugyan nem fogalmazta meg maga számára, de átélte az evangélium által közölt feltámadásba és örök életbe vetett hitet. Meg kellett öregednem, hogy én is megszeressem az őszt, amikor „hervad már ligetünk, díszei hullanak”. Gyerekkoromban nem az őszt vártuk, hanem a havat, a hóesését, szánkózást, hógolyózást, a Mikulást és a Jézuskát. Gyönyörű napsütésben mentünk a napokban a farkasréti, majd a gödöllői temetőbe. Virággal borítottuk szeretteink sírját. A következő hajnalon különös álomból ébredtem a valóságra. Az utóbbi időben több rokonom, iskolatársam, barátom, lelkésztársam költözött el, akárcsak ősszel a fecskék. Álmom tulajdonképpen szép és megnyugtató volt. Egy őszi konferencián vettem részt, valahol vidéken, de nem tudom hol. Egy 95 éves orvos tartott előadást. Azt mondta, nem minden az egészség, az öregkorban mégis vigyáznunk kell rá, mert így kímélhetjük környezetünket. Váratlanul találkoztam itt Dóka Zoltánnal. Tudtam, hogy néhány napja halt meg és én is. Én őszöm... Mégis beszélgettünk egymással. Megállapítottuk, hogy több mindenben nem értettünk egyet. Nem vitáztunk, kezet fogtunk egymással, nyugodtan elváltunk. A konferencia további részén Sztehló Gábor szolgált. Az oltár előtt állt, úrvacsorái beszédet tartott. Hirtelen rosszul lett. Elájult. Hozzáfutottam, melléje álltam és csak annyit mondtam: Gábor! Itt vagyok. - Ekkor ébredtem fel. Berzsenyi, Petőfi, Ady és Áprily mellett különösen Reményik Sándor segített az ősz megértéséhez. Felfedeztem, hogy egy rövid versét énekelhetjük is „Istenem, Istenem árazd meg a vizet, hadd vigyen el engem apám ajtajára...” kezdetű székely népballada dallamára. Reményik verse így szól: „Addig nézegetted Levelek hullását, Levelek hullását, Fecskék indulását, Utolsó fecskével Te is útra keltél, Utolsó levéllel Te is lehullottál. ” Engem az „Én őszöm... ” című versével hozott közel az őszhöz. 1940-hen „Magafeszültség” című kötetét ezzel az ajánlással küldte utánam Baselba: „Fogadj el így, ahogy vagyok, ó Őszöm, Békességem, Jézusom”. Az Ősz hozza őt közel Jézushoz? Vagy Jézus őt az őszhöz? Teljesen mindegy. Az őszi Jézus olyan számára, mint a leánykérő. Ez idő tájt kerül istentiszteleteinken felolvasásra a tíz szűzről szóló példázat. Az őszi lombhullás Reményik versében példázattá válik. Olyan példázattá, amelyben Jézus jut szóhoz. ÉN ŐSZÖM Én őszÓm, mosolygó vagy borongó, Világfeszültséget feloldó, Én kínomat is csillapító, Én békémet is megígérő: Olyan vagy mint az őszi Jézus, Olyan vagy mint egy leánykérő. Olyan vagy mint az őszi Jézus: Szelíd és alázatos vőlegény - Minden lélek menyasszonyod ma S talán még én is, én. Én őszöm, mosolygó vagy borongó, Az őszi Jézus bizony benned jár És felszed minden színes levelet És fakó levelet, Koszorújába mind beletalál. 0 szedj fel s tűzzél töviskoszorúdba Engem is, eltaposott levelet Te, kit várnak romlottak és szüzek, Jegyese minden lehullott levélnek! S fogadd el tőlem ezt a levelet, Napsugárral írtam és őszi kékkel, És reménnyel és kétségbeeséssel És benne egész esett-magamat Hozom, s minden nyomorúságomat, S az életem hozom Fogadj el így, ahogy vagyok Ó Őszöm, békességem, Jézusom! 1938. október Éneklek az Úrnak egész életemben A zsoltáríró szavai és a Dischka Győző utcai templom büszkesége, Madarász Viktor oltárképe a nemrég megjelent CD címlapján. A Pécsi Evangélikus Gyülekezet Kórusa énekel. Luther óta mindig is nagy szerep jutott a zenének az evangélikus istentisztelet keretében. így van ez ma is, bár Bach ideje óta nagyon lerövidült ennek időtartama mai rohanó világunkban. Már a húszas-harmincas években Baldauf Gusztáv idején Bach és Mozart zenéjét honosítja meg a pécsi templomban id. Zoltán (Zupáncsics) Vilmos, a kórus megalapítója. Követői Csermely Lajos, iff. Zoltán Vilmos és Kismányoki Károly tovább éltetik a Musica Sacra-t istentiszteleten és zenés áhítatokon egyaránt. Az . egyházi zenét is mindenben akadályozó negyven év alatt, ahogy lehet, s aki teheti, tovább szolgálnak a hűséges tagok, s rangot ad a templomi muzsikálásnak Vönöczky Endre orgona, GraefTildy és Molnár Klára hegedüjáté- ka, számos énekes szólista közreműködése. A kitűnő segédlelkész, Mátrai Mariann lelkes szervező munkája révén újjáalakul a kar és hamarosan a fiatal, aktív Balázs Magdolna áll élére. Személyében nem csak muzsikus, de igazi karvezető kezd munkába s nevelő tevékenysége révén igényes műsor, kulturált hangzás és őszinte átélés válnak a kórus jellemzőivé. Mindezzel találkozunk lemezükön is, amely 10 éves jubileumukra készült, s összefoglalja azon értékek jó részét, melyeket egyre magasabb szinten szólaltattak meg istentiszteleteken, kórustalálkozókon és külföldi útjaikon. A műsor „az evangélikus barokk” két Bach előtti reprezentánsával kezdődik. Buxtehude kantátája a Lauda Sion Salvatorem gyönyörű muzsika, a CD legszebben sikerült darabja. A kórus remekel s Erdélyi Zoltánék tirójával és Gógl írisz szólójával együtt az igényes zenehallgatónak is élményt jelent. A kiművelt hangú szólista - a lemezen még több helyütt is - barokk ízléssel, csillogó, nemes hangjával a szépség pillanatait hozza közénk. H. Schütz motettája, az „Úgy szerette Isten a világot” a legigényesebb feladatok közül való, s az élvezetes megoldás a kórust és a sikeres nevelőmunkát végző karnagyot egyaránt dicséri. Kilenc a cappella mű követi egymást, spanyol, olasz és magyar katolikus, amerikai baptista, valamint német és magyar evangélikus szerzők tollából, az ökumené szellemében. A válogatásból kiemelkedik Cererols spanyol szerző „Zengjetek új dalt” című, magyar nyelven előadott műve. Az üde, lendületes darab kettős kórusra épül. A jól összeillő, szépen csengő hangú kvartett tagjainak nevét már csak azért is érdemes felsorolni, mert amatőr énekesekről van szó, s amúgyis az együttes bázisát jelentik ők: Gógl írisz méltó társaiként Pilláry Zsófi, Szakács Sándor és Fejér Gábor. Utóbbi a pécsi amatőr zenélésnek is egyik oszlopa, s szép basszus hangjával a lemez egyéb számaiban is jeleskedik. Ugyancsak kiemelkedik a sorból az együttes orgonistájának és házi szerzőjének, Győrffy Istvánnak „Ó Jézus, amikor sokan” kezdetű darabja. A régi cseh protestáns ének variációs feldolgozása modernebb hangvételével, igényes harmóniáival szerencsés választás, hiszen még eredetibbé teszi a kórus zenei arculatát. A korong teljes második felét egyetlen mű, Vivaldi Glóriájának több mint félórás koncertfelvétele zárja. Amíg a többi felvétel a Ferences templomban készült (ez is az ökumené szép példája!), ez a jelentős mű az evangélikus templom ugyancsak kiváló akusztikájában szólalt meg egy zenés áhítat keretében. Akár a többi mű esetében, e koncertfelvétel még nehezebb körülményei között is dicsérendő Schóber Tamás gondos hangmérnöki munkája. Kár, hogy téltelközi szünetek nem a templomtermi lecsengésekből fakadnak, így a túl steril csöndek külön darabokká tagolják szét a művet. A karnagy jól fogja össze az együttest, benne a 18 tagú barokk zenekart is, amely kedvvel és stílusosan játszik, s a nyitó és záró tételben szárnyakat ad a kórusnak. Kiemelkedően szép Gógl írisz és Szamos Krisztina duettje is a „Laudamus te” tételben. Az ízléses betétfüzetben a Glória, a Mendelssohn zsoltár és a Schütz motetta szövegfordítása segíti a zene jobb tartalmi megértését. És egy kép: a templomlépcsőn ott áll egyenruhában a kórus is, hogy ne csak a hangjuk örökítessék meg. Ez a hang összecsiszoltan, jó szöveg- mondással hangzik fel a lemezen. De több is ennél. Gyakran a lelkesültség, az áhítat és hit hangja sugárzik belőle. De hiszen az Úrnak énekelnek, ahogy a CD címe mondja. Tillai Aurél Újabb örömünnep Hatvanban Temploma külső felújítását követően, október 15-én újabb örömünnepe volt a kicsiny hatvani gyülekezetnek: megtörtént a templom belső terének teljes felújítása is. A fiatal szakemberekből álló brigád egy hónapig tartó alapos munkával végezte el ezt a komoly, embert-szakértelmet próbára tevő nagy feladatot. A templomszentelés 65. évfordulójával összekapcsolt, családias, bensőséges ünnepen Veczán Pál esperes az előírt igeszakasz, Jn 17, 20-26 alapján a Krisztusban maradás lehetőségéről és szükségességéről szólt prédikációjában, hangsúlyozva ebben a gyönyörűen felújított templom szolgálatát. Az istentiszteletet követően sokan éltek az úrvacsora szentségével, így is erősítve a közösséget Krisztussal és egymással. A szolgálatokban az esperes mellett részt vett dr. Zsigmondy Árpád lelkész, tudományos kutató és dr. Barcza Béla, a gyülekezet lelkésze. A délutáni templomi ünnepélyen az esperes színes beszámolót tartott egyházunk, és benne a Borsod-Hevesi Egyházmegye életéről, a gyülekezet lelkésze pedig ismertette a felújítás történetét. Rövid, derűs hangulatú állófogadás zárta le ünnepünket. Köszönettel tartozunk egyházkerületünk és egyházmegyénk vezetőségének, városunk önkormányzatának és gyülekezetünk tagjainak azért, hogy templomunk, mint „ékszerdoboz”, szépen illeszkedik e dinamikus kisváros összképébe; a templomba betérők pedig örök értékekkel gazdagodhatnak. Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetünk Téged!" (Zsolt 84,5) B. B. A halál a feltámadás reménysége is bennünk... Mikor Bach közeledni érezte a véget, lediktálta csodaszép korálelőjátékát az „Amikor legnagyobb a vész” kezdetű ének fölött. De Bach a halál órájában is megtalálta lelki egyensúlyát, megváltoztatta a címet: „Trónusod elé lépek ím.” Bach zenéje: gótikus dóm, tökéletes kifejezése egy eszmének, amely a földben gyökerezve, hatalmas lendületben magasodik az ég felé. Ha a földi életet akár keresztény, akár pogány szemmel nézzük, összességében véve percnyi jelentőségű. Értelmet, transzcendentális kapcsolatot valami magasabbrendűséggel csak a vallás, a tudomány, vagy a művészet, az emberi értelemnek ez a hár’om terméke ad neki. A zene olyan közel kerül a lélekhez, mint aligha még egy művészet és az embernek legbelsőbb emberségét mutatja meg. Schiller szerint: „A lélek tiszta beszéde csakis a zenében él.” Bach megváltásért epekedik. Áriáiból, kórusaiból újra meg újra kihangzik a vágy: „Bűneim bilincseiből kiszabadulni.” Minden művében állomásról-állo- másra bejárja a megváltás kálváriás útját. Hogy önmagunkban kiteljesedhessünk, előbb le kell győznünk önmagunkat. „Szedd rendbe házad! Mert meg fogsz halni...” ezzel a felszólítással kezdődik az „Isten ideje” című kantáta. így szól a kórus bíztató helyeslése: „Ez réges-régi frigy: Ember halnod kell.” - „A Te kezedbe ajánlom lelkemet, Te váltottál meg Uram.” - A bensőséges könyörgés meghallgattatott. „Elmegyek, boldog béke hív Isten nevében. Nyugodt e lélek és e szív. Mint az Úr ígérte azt: Álommá lett a halál.” - Csodálatosan mély, bensőséges és letisztult ez a zene, kezdetben mélabús hangulatát lassanként nyugodt magasztosság deríti fel. A keresztény ember számára a halál nem lehet tragédia, hanem inkább az örök élet kapuja. Mivel megadatott a túlvilági élet bizonyossága, nem szorul vigaszra: lelkében eljutott a halál szükségességének és értelmének felismeréséhez. A hívő ember egészen másképp látja a halált, hiszen tudja, hogy a halál birodalmából már visszajött „Valaki”, Aki a végső megváltója is lesz, s aki „utolsó ellenségként” már legyőzte a halált... Bach szerint az ember földi élete drámai előjáték az örök élet nagy szimfóniájához. Az innenső világ dolgai csak másodlagosak, illetve szimbolikusak a zeneszerző számára. És így a zene, a leg- szimbolikusabb művészet, az ő vezetése alatt gátlás nélkül adhatja át magát rendeltetésének. Bach rendületlenül ragaszkodott evangélikus vallásához, istenhívő volt, de a maga módján: a zenével szolgálta az Istent, és a zene volt az istene. Felemelő, megtisztító muzsikájával elérte mindannyiunk célját, vagyis: legyőzte a múltat, jövőt és szellemi lelke az örök jelen állapotába került. Máry Szabó Eszter V Épül a Nyíregyházi Luther Márton Kollégium. Felszentelése 2001. nyarán lesz. J [\ön4v<5ijánló Keresztfürészelők Szerte az ország településein méltóságteljes és emelkedett hangulatú ünnepségeken emlékeznek meg a keresztyénség kétezeréves és a magyar államiság ezeréves jubileumáról. A millenniumi zászlók átadása, vagy millenniumi emlékkeresztek felállítása kapcsán a szónokok arról beszélnek, hogy ennek a kis népnek, itt a Kárpát-medence közepén, mit köszönhet Európa, és hogy a mi magyar nemzetünk mit köszönhet a keresztyénség felvételének. Mialatt tehát az ország nagyobb része lélekben ünnepel, és hálát ad Istennek, addig öt gimnazista fiatal, nem valami spontán indíttatásból, hanem tudatosan, az éjszaka alatt fűrészt fogott a kezébe és az 1951 -ben Rákosi Mátyás parancsára lerombolt Regnum Marianum templom helyén állított fakeresztet lefürészelték. Talapzatára piros színű betűkkel a „Budapesti Felszabadító Gárda” szöveget írták, illetve egy ötágú csillagot rajzoltak rá. Ez a vandál cselekedet nemcsak egy keresztyént, hanem minden jó érzésű embert mélyen felháborított. Az elkövetett tettet az sem menti, hogy az öt fiatal családja hajlandó kifizetni a keresztfurésze- léssel okozott teljes kárt, és hogy az érintett családok koszorút helyeztek el az emlékhely lábánál, így kérve minden önérzetében, keresztyén érzésében és magyarságában megsértett ember bocsánatát. Vajon milyen lélek lakozik ezekben az ifjakban? Milyen nevelést kaptak a szülői házban? Hiszen nem valamely lumpen családok antiszociális, társadalmi beilleszkedésre képtelen gyermekei, hanem értelmiségi háttérrel érkező, tanult és gimnáziumi érettségi előtt álló fiatalok gyalázták meg az emlékhelyet. Sajnos, tudjuk, hogy itt és sok hasonló esetben nem egyszerű diákcsínyről van szó. Az ok ennél tragikusabb. A mögöttünk hagyott ötven évben elvetett magok mostanra beértek, szüretelhetjük a keserű gyümölcsöket. Hogyan könyörgött Jézus a kereszten? „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Kiss Miklós Kezed rajtunk Gyülekezetpedagógia. így hívják ma azt a tanító-tanuló tevékenységet, ami a gyülekezeti életben zajlik. Mindannyian átéljük és tudjuk, hogy hitünknek van „lelki”, megmagyarázhatatlan, megtanulhatatlan oldala, és van igencsak tanulható. Mindannyiunk felelőssége, hogy jártasak legyünk ezen a „tanulható” oldalon. Vagyis hogy tudjuk: miért veszünk úrvacsorát, miért tartunk keresztvíz alá gyereket, miért imádkozunk... és sorolhatnánk a témákat tovább. Nagyon könnyen sodródik el és válik akármilyen tévtanítás áldozatává az, aki nem veszi a fáradságot, és nem tanulja meg, ami evangélikus hitünkből megtanulható. Ám nemcsak az elsodródás a veszély. Ugyan mihez nyúlunk, ha életünk nehéz, gondterhes szakaszába jutunk vagy egyszerűen csak emberek előtt kellene megfogalmaznunk, miért is vagyunk evangélikusok, ha nem tudjuk szavakba, érthető gondolatokba önteni hitünket, mert mindig elodáztuk a tanulást? Evangélikus egyházunkat mindig jellemezte, hogy tanító-tanuló egyház. Ezen a nyomon járt Luther, amikor a Kiskátét megírta - egészen hétköznapi, gyülekezeti és családi használatra. Akinek fontos a hite, az tudja, mennyire keveset sajátított el konfirmandus korában és azt megelőzően. Kell a folytatás. Sőt kell a folyamatosság. Ennek a gyülekezeti tanulásnak segítését, felkarolását tűzte ki célul a Gyülekezetpedagógiai füzetek címen megjelent sorozat. Immár a harmadik kötetet tartjuk a kezünkben. A civilek szolgálata, valamint a lelkészi hivatásról szóló kötet után most a konfirmáció a téma. Mi történik a konfirmációban? Mi a története? Mit tehet a család, illetve a gyülekezet? Hogyan kapcsolódik a konfirmáció a kereszteléshez és az úrvacsorához? A körüljárt témák mellett személyes visszaemlékezések, vallomások, sőt szülői levelek olvashatók a konfirmációról. Ajánljuk a kötetet konfirmandusoknak, szüleiknek, felnőtt keresztségre és konfirmációra készülőknek, az egyházi élet valóban fontos témáin szívesen gondolkodó felnőtteknek - érdeklődő, tanulni kész keresztyén testvéreknek. A Kezed rajtunk címmel megjelent könyv - csakúgy, mint a sorozat korábbi két kötete - Szabó Lajos szerkesztésében, több lelkész és gyülekezeti tag alkotó munkájával készült. Befejező része konfirmációval kapcsolatos imádságokat, elmélkedéseket tartalmaz, valamint megjelentet néhányat azokból az írásokból, amelyek az Evangélikus Életben közölt felhívásra, a kötet készítése közben, olvasóinktól érkeztek. A könyv megvásárolható az Evangélikus Sajtóosztályon, a Huszár Gál könyvesboltban, valamint megrendelhető a Teológiai Irodalmi Egyesületnél (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Kísérje útját Isten áldása - emberek és gyülekezetek megerősödésére. Szabóné Mátrai Marianna i
