Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-11-26 / 48. szám
Evangélikus Elet 2000. NOVEMBER 26. 3. oldal Építkezés a gyülekezet jövőjéért November 5-én hálaadó ünnepe volt a pécsi gyülekezetnek. A 125 éves templomban ünnepi istentiszteleten nagy gyülekezet vett részt a hálaadáson, de nemcsak a templomért adtak hálát, hanem két új létesítményért is, melyeket a gyülekezet most emelt. Az egyik egy ifjúsági ház melyet a „szükség” parancsolt. A másik a Baldauf Szeretetotthon második épülete, melynek felszentelése is ezen a napon volt. A gyülekezet dr. Harmati Béla püspököt hívta meg, aki a két épületet felszentelte. Igehirdetésében Mik 6,8 alapján szólt: „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben. ” Isten törvénye minden törvények alapja, korlát ez, mely meg akar óvni veszélyektől. A törvényből is az látszik, hogy Isten jót akar nekünk. A törvény betöltése a szeretet. Erre hív a próféta. Ma minket is erre hív Isten: éljünk szeretettel, törekedjünk a szeretetre. Nekünk Jézusban adja az erőt ennek teljesítésére. A mások szeretete azt is magával hozzá, hogy legyőzzem saját magamat. Ez kapcsolat az emberek felé. Istennel szemben viszont az alázatot kell gyakorolni. A mai nap az emlékezés, hálaadás napja, de ez is csak a törvény tiszteletében, az önmegtagadó szeretetben és az Isten előtti alázatban lehet igazi. A pécsi gyülekezet alapjai is az ezer éves magyar egyház történelmébe ágyazódnak. Keresztények már a IV. században éltek itt. A török hódoltság visszaveti a fejlődésüket. A reformáció szelleme elérkezik ide is, de amikor a török kivonul, a protestánsok üldözése miatt több mint száz évig nem telepedhettek le evangélikusok a városban. 1804-ben engedték letelepedni Nendtvich Tamás gyógyszerészt, aki szervezője lett a gyülekezetnek. 1869-ben választottak először lelkészt, Jeskó Lajos személyében. A templom 1875-ben készült el és folyamatosan szerelték fel orgonával, harangokkal, elkészült az oltárkép is. Mindez újra és újra gyülekezeti összefogásból született. Ez a szellem uralkodik ma is. Megnézték, hogy mit kíván a gyülekezeti munka, mire van szükség, hogy az egyes csoportok helyet találjanak, otthon legyenek a gyülekezetben. Egy régi épület bontásával a templom udvarában létesítették azt az ifjúsági otthont, melyben a cserkészmunka, más ifjúsági csoport- munka, és a Bárka-csoport is rendszeresen összegyűlhetett. Eleven a cserkészek munkája, már külföldet is jártak, voltak Hollandiában és Chilében is. Szépen berendezett szoba, előtér, egy vendégszoba és kiskonyha jelent segítséget abban az esetben, ha a testvérgyülekezetekből látogatók jönnek. Mert van finn és német testvérük is! A másik épület, melyet felszenteltek ezen a napon, a Baldauf-szeretetotthon második épülete volt. Ennek történetéhez tudni kell, hogy a gyülekezet egykor meghívta lelkészének Baldauf Gusztávot, és amikor feleségével és ingóságaikkal hajón utaztak Mohácsra, viharban elsüllyedt a hajó a Dunán, de ők csodálatosan megmenekültek. Isten iránti hálából alapítványt létesíttek azzal a céllal, hogy a gyülekezetben szeretetotthon létesüljön. Baldauf halála után először csak két szobát béreltek, majd lassan növekedett az otthon és végül 1940- ben vettek meg egy volt szállodát 70.000 pengőért. Itt nyílott meg a szeretetotthon, melyben jelenlég 38 gondozott él. A most felszentelt Baldauf II. szeretetotthon építését a presbitérium akkor határozta el, amikor a Váncsa- testvérek végrendeletükben az egyházra hagyományozták Szent István úti házunkat. Két lépcsőben folyt az átépítése. Először az átadott üres lakrészt tették lakhatóvá. A legújabb szabályok szerint, az egészségügyi előírások megtartásával modem, kényelmes lehetőséget biztosítottak az új lakóknak. A második lépcsőben sokat kellett bontani, egy egészen új szárny épült Müller György építészmérnök tervei szerint. Ebben egy- és kétszemélyes lakószobák vizesblokkal készültek és gázfűtéssel. Weisz László felügyelő boldogan tett bizonyságot mindkét szentelés alkalmával arról, hogy a gyülekezet több millió forinttal járult hozzá a megvalósításhoz és kaptak segítséget az Országos Egyháztól is. Azt is elmondta, hogy ezzel még nem végeztek minden feladatukkal, mert soron következik a Baldauf I. épületének felújítása, ami nagyobb munka lesz, valószínűleg több évre elhúzódik majd. T. Az ifjúsági ház felszentelése Mellszobrot avattak dr. Csengődy Lajos tiszteletére Kevesek kiváltsága, hogy az utókor szobor formájában örökíti meg emléküket. Tudós professzorok tiszteletére felállított szobrok némely egyetem kertjében találhatók. Lelkészeket azonban ritkán ér az a megbecsülés, hogy látható alakzatot őriznek róla. Két feltételnek kell szerencsésen találkoznia. Az egyik az, hogy a lelkész egész szolgálata, életműve, elismerést váltson ki szűkebb környezetében, ahol szolgált. A másik kívánatos kedvező körülmény pedig olyan történelmi korszak beköszönte, amelyben a lelkimunkának értéke van, s az egyház szűkebb körein kívül is megbecsülik a spirituális tevékenységet, így kerülhetett sor néhai dr. Csengődy Lajos egykori nógrádi főesperes, dunáninneni püspökhelyettes, salgótarjáni lelkész mellszobrának leleplezésére Nógrád megye székhelyén. A Városi Önkormányzat úgy határozott, hogy azon személyiségeket tiszteli meg bronzból készült mellszobor nagyságú művészi alkotással, akik Salgótarján „városképének” kialakításában kiemelkedő szerepet vállaltak. Az első három között szerepel dr. Csengődy Lajos. Ki volt ő valójában, hiszen ma már kevesen emlékeznek délceg alakjára és szolgálatára? Szabadkán ajándékozta meg Isten élettel 1894. június 1-jén, iparos család hatodik gyermekeként. Szülővárosában szerzett érettségi után Pozsonyban tanult az Evangélikus Teológiai Akadémián. 1917- ben szentelte lelkésszé Scholtz Gusztáv püspök. Előbb segédlelkész, majd püspöki másodlelkész Budapesten a Deák-téri gyülekezetben. Közben a Pázmány Péter Tudományegyetemen elmélyed a filozófia tudományában, s 1922-ben doktori fokozatot szerzett. 1924-ben a csákvári gyülekezet lelkészi állásába iktatták be. Itt azonban mindössze egy évet töltött, mivel az 1872-ben önállósult, a hazai kapitalizmus kibontakozásának következményeként ipari központtá váló, növekvő tekintélyű salgótarjáni gyülekezet hívta meg lelkészéül. 1925. július 12.-e, iktatásának napja, életét meghatározó eseménnyé vált dr. Csengődy Lajos pályafutásában. Kezdetben még három nyelven, magyarul, németül és szlovákul tartja az istentiszteleteket, s csak később döntött a gyülekezet a magyar nyelv kizárólagos használata mellett. Hatalmas szórványgondozó munkát végzett. Zagyvapálfalva 1927-ben, Somoskőújfalu 1943-ban fiókegyházzá szerveződött. Az I. világháborúba elvitt harangok helyett 1927- ben újakat szereltek fel. 1936-ban új egyházi kultúrház épületét avatták. Mindemögött a páratlan eseménytár mögött a lelkész fáradhatatlan pásztori és szervező munkája húzódott. Egyesületek létrejöttének sora jelezte a belső egyházi élet megújulását. Nőegylet, Luther Szövetség, Leányegylet azok a közösségek, amelyek színi előadások szervezésében, vallásos teadélutánok, (szeretet- vendégségek) tartásában aktivizálták magukat. Az Ifjúsági Önképzőkör munkája túllépett a gyülekezet szűk határain. 1939-ben a zagyvapálfalvi templom építése fejeződött be. Örvendezett fel- szentelési ünnepén az egybesereglett hívekkel. Salgótarján város életében egész szolgálati idejében aktív szerepet töltött be. Előbb a városi Óvoda-felügyelő Bizottság, majd az Állami Iskolák Gondnokságának elnöke is. Ezeken a posztokon az ifjúság nevelésének jobbításán fáradozik. Tagja volt a Balassa Bálint Asztaltársaságnak, a Zrínyi Csoportnak. Gyakran írt cikkeket a Munka című városi lapban. Családi életében két fiúgyermekének örülhetett, akik közül József megbecsült sebész-professzor lett, László pedig a budahegyvidéki gyülekezet lelkipásztora volt az 1967-1985 közötti években. Vallásfilozófiai tanulmánya a „Lélek halhatatlansága” címen jelent meg. Korabeli egyházi folyóiratokban számos cikke látott napvilágot. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, elnökként tevékenykedett a nógrád megyei lelkészegyesületben. 1939-ben alesperesnek választják, 1942-ben pedig főesperesi székbe ültette választói bizalma. Kétszer volt püspökjelölt egyházkerületében, 1946-tól püspökhelyettes az egykori dunáninneni egyházkerületben, 1955-ben nyugdíjba helyezték. 1959. február 13-án hunyt el Budapesten. Az egyszerű sorból felemelkedett, ötta- lentumos lelkész nagy ívű pályájáért - egyházunkban, Salgótarján városában végzett munkájáért - áldjuk Istent, aki őt elhívta kitüntető szolgálatába. D. Szebik Imre Dr. Csengődy Lajos salgótarjáni esperes mellszobra. Tanácskozások T alálkoztam olyan nézettel, hogy az egyházi sajtó olvasói lelki épülést igényelnek, örülnek, hogy az egyház ebben is különbözik a zaklatott világtól, a feszültségekkel, akár személyeskedéssel terhes tömegtájékoztatástól. Magam sem vitatom, hogy az egyházban az írott sajtónak és az elektronikus médiumoknak is jelentős a szerepe misszióban, hitmélyítésben ..., ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a gyülekezeteket, az egyháztagokat érdeklik az egyházi közélet eseményei is. Fontos számukra a spirituális közösség mellett az is, hogyan él, hogyan működik az az intézményrendszer, amelyhez tartozónak vallják magukat - a Magyarországi Evangélikus Egyház -, milyen a kapcsolata az állammal, társadalommal, hazai és külföldi testvéregyházakkal. November első felében is több fontos találkozásra került sor, emeljünk ki most ezekből kettőt. November 2-án ülésezett először, az új törvény alapján, egyházunk új összetételű elnöksége. November 8- án a miniszterelnök fogadta a négy történelmi egyház vezetőit, köztük az egyházunkat képviselő püspök-elnököt és az országos felügyelőt. Kezdjük az utóbbival. Kiemelendő előjáróban a kb. két órás megbeszélés igen jó légköre. Érződött, hogy a jelenlévők nem először találkoznak, nomeg az elmúlt két év tényei, az egyházakkal kötött megállapodások és az ezekben foglaltak következetes végrehajtása eleve pozitív alapot adtak az együttlétnek. Ma már nemcsak a vezetők szűk köre, hanem az egyházak népe, sőt a társadalom is elfogadja, hogy bár igen jelentős, történelmi léptékű döntés volt az 1990/1V-es törvényben az állam és az egyház szétválasztása, a hangsúly immár állam és egyház együttműködésére kerül a közjó szolgálatában, a magyar társadalom érdekében. Elismerően szólt a miniszterelnök az egyházi iskolákról, kiemelve, hogy ezekben még mindig a túljelentkezésjellemző. Éppen ez a társadalmi igény is indokolja, hogy a jelenlegi hat-hét százalékról jelentősen növekedjék az egyházi iskolák aránya a közoktatásban. Minket is érint ez, többek között a miskolci középiskola tervezett átvételével kapcsolatban. ígéretet kaptunk arranézve, hogy az e téren meglévő gondokban a lehetőség szerint segít az oktatási kormányzat. A legjobb törvény sem ad minden konkrét esetre egyértelmű eligazítást. Ezért is fontos az egyedi ügyeknél a megoldás együttes keresése. Mindenesetre a miniszterelnöki állásfoglalás most azt a trendet erősíti, hogy ahol lehet, vállalja az egyház az iskola- fenntartás nem könnyű, de igen fontos feladatát. Az ingatlanrendezés terén is több történt az elmúlt két évben, mint bármikor korábban. Ismeretes, hogy a törvény 2011-ig írja elő a teljes rendezést, ennek feltételei adottak. Jó lenne természetesen - önkormányzatoknak és egyházaknak egyaránt - gyorsítani a folyamatot, de egyelőre az is igazi érték, hogy belátható távlatban, értékőrző garanciákkal, végrehajtásra kerül a törvény. Szó esett a szomorú, elitélendő szélsőséges megnyilvánulásokról, legfrissebb eset volt a Regnum Marianum templom helyén lévő kereszt elfürészelé- se, de ide tartozik a zsidó temetők rongálása és mi is részesei voltunk az atrocitásoknak az orosházi temetőnkben végrehajtott vandalizmus révén. Nem szabad túlértékelni, de bagatellizálni sem ezeket a történéseket és mindenesetre az eddiginél erélyesebben kell fellépni az elkövetők ellen. Egyetértés fogadta Harmati püspök értékelését az egyházak szerepéről az európai uniós csatlakozási folyamatban és szó esett, református felvetés alapján, a teológia tudományának teljes elismeréséről. Az egyházi vezetők elismerték, hogy az állam és az egyházak közötti kapcsolattartásnak az állam által javasolt, korábban vitatott rendszere bevált. Eszerint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, helyettes államtitkár vezetésével működő részleg foglalkozik közvetlenül, napi szinten is az egyházi ügyekkel, kapcsolatokkal. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy- az együttműködés több tárcát érint, egy, az ezek képviselőiből és egyházi szakértőkből álló bizottság tevékenykedik a Miniszterelnöki Hivatal szervezésében, koordinálva többek között az oktatási, egészségügyi, szociális, pénzügyi kérdéseket. A jó gyakorlatot jelezte, hogy a tanácskozáson, az említett strukturális formának megfelelően, Orbán Viktor miniszterelnök kíséretében résztvett Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, Rockenbauer Zoltán miniszter, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztérium vezetője, Semjén Zsolt helyettes államtitkár és Balogh Zoltán a miniszterelnök egyházügyi főtanácsadója. November 2-án, az új törvénynek megfelelően először ülésezett egyházunk héttagú elnöksége. Ez a testület az egyházkerületek elnökségeiből - püspökök és kerületi felügyelők - és az országos felügyelőből áll. Korábban a kétkerületes rendszerben a két püspök és az országos felügyelő alkotta az országos elnökséget, majd amikor a Zsinat a kerületi felügyelőket is az országos elnökség tagjaivá tette, a testület öt főnyire bővült. A háromkerületes rendszer felállása eredményezte a hét főnyi elnökséget. Már az első ülésen érződött, tartalmat kap az a nézet, hogy nem egyszerűen mennyiségi változásról van szó, nem is csak a demokratizmus növekedéséről az egyházkormányzásban, - bár ennek a jelentősége nem hangsúlyozható eléggé - hanem arról, hogy az örvendetesen szaporodó feladatoknak, új kihívásoknak minőségi szinten tudunk megfelelni. Ezt segíti elő, hogy az Országos Egyházi Iroda igazgatója, aki elsősorban felelős a döntések végrehajtásáért és a gazdasági igazgató tanácskozási joggal résztvesznek az elnökségi üléseken. A fő napirendi pont a december 15-i Országos Közgyűlés előkészítése volt. Ez a közgyűlés hivatott az új törvények szerinti országos szervezetet - Presbitériumot, bizottságokat. Országos Bíróságot ... - a megfelelő választások révén felállítani a következő hat esztendőre. Hamar kiderült, hogy a választási procedúra feltehetőleg igénybe veszi a teljes napot, így a Közgyűlés zárását jelentő, az egyház új elnök-püspökét beiktató istentiszteletre szombaton, december 16-án kerül majd sor. Ezen, feltehetőleg Szebik Imre püspök beiktatására kerül majd sor, miután Harmati Béla püspök-elnök és Ittzés János püspök nem kívánják jelöltetni magukat. A törvény által előírt munkamegosztás, az elnökségi tagok közötti konszenzus alapján úgy alakulna, hogy Ittzés János és Sólyom Jenő lennének az országos közgyűlés elnökei, Harmati Béla és Weltler János a Zsinaton képviselnék szavazati joggal az elnökséget, Szebik Imre elnök-püspök, míg Benczúr László országos felügyelő helyettes lenne. Vélem az Országos Közgyűlés elfogadja majd az egyöntetű javaslatot. Ismeretes, hogy a Zsinat a korábban megválasztott püspököket jogfolytonosnak nyilvánította kerületükben, ugyanakkor az elnök-püspöki tisztet a közgyűlési választáshoz kötötte és beillesztette a hat éves ciklusok rendjébe. Nagyjelentőségűnek mondható mind a demokratizálódás oldaláról, mind szakmai tekintetben az elnökség azon állásfoglalása, hogy tagjai ne legyenek országos bizottságok elnökei, (tagjai természetesen igen). Ezt az indokolja elsősorban, hogy a törvény szerint az elnökség tagjai felügyelik a különböző munkaágakat és ezekhez tartoznak a bizottságok is. A választott bizottsági elnökök, az Országos Iroda munkatársai közül kikerülő bizottsági referensek és a felügyelő elnökségi tagok közös munkája - számolva a hozzáértő bizottsági tagok elhivatottságával - színvonalas tevékenységet, valódi döntéselőkészítést ígér. Ebben a kérdésben is természetesen az Országos Közgyűlés illetékes a végső szót kimondani, addig még további egyeztetésekre kerül sor, hogy a törvényi kereteket, a rendelkezésre álló személyi - szellemi kapacitással optimálisan töltsük ki. Foglalkozott az elnökség a médiamunka megújításával, az írott és az elektronikus sajtóval, a kiadói tevékenységgel. Ezekben is közgyűlési előterjesztés kell készüljön. A rövid tájékoztatás is érzékelteti, hogy úgynevezett kényes kérdésekkel is foglalkozott az új testület. Mégis, már ez az első ülés is élő cáfolata volt azon aggodalmaknak, hogy az új egyházkormányzási forma nem lesz elég hatékony, a különböző felfogású elnökségi tagok - püspökök, felügyelők - nehezen tudnak majd együttműködni. Természetesen, egészséges, hogy vannak véleménykülönbségek, de ezeknél erősebb a felelősségtudat és a kötelezettség a szolgálatra, a legjobb megoldások keresésére. Frenkl Róbert
