Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-11-12 / 46. szám

6. oldal 2000. NOVEMBER 12. Evangélikus Élet Szigeteljünk!? Az első csípős őszi hajnal olyasmire indít, amit nyáron elképzelni sem tud­tunk. Rések után kutatunk, sorban meg­vizsgáljuk ablakainkat, ajtóinkat. Ha va­lahol „húz”, tenni kell valamit. Széles a választéka ma már a hőszigetelő anya­goknak, választhatunk helyzetünkhöz il­lőt, nem az összetekert rongyszőnyeg az egyetlen megoldás. Lényeg, hogy mire beindul a fűtési szezon, ne legyenek fel- fedezetlen rések, ahol beszökik a hideg, vagy kiszökik a meleg - nézőpont kérdé­se. Okos és értelmes dolog erre odafi­gyelni. Tartok tőle azonban, hogy a szigete­lést az élet többi területén túlzásba visz- szük. (Ugyanakkor ajtókat tárva felej­tünk, tudatlanul, amelyeket be kellett volna zárni, de még inkább befalazni.) Elszigetelődünk, megközelíthetetlenné válunk, amikor találkozni kellene vala­kivel, akinek sajátos ugyan a vélemé­nye, de mindkettőnknek jót tenne az eszmecsere. Elszigetelődünk attól, aki­nek kényes kérdései lehetnek, akivel fe­szültségeink voltak, de nem varrtuk el jól a szálakat. Elszigetelődünk attól, akiben magunkat véljük felfedezni, s at­tól is, aki más, mint mi. Egyik ezért, másik azért, kínos és idegesítő. Végül úgy járunk, mint a szerzetes, aki egy társával félrevonult a világ zajától. Egy-egy barlangban rendezték be az életüket egymás szomszédságában. Egyikük, a keményebb, a szigorúbb úgy vélte, hogy a másiknak lazult a fegyel­me, nem olyan elszánt, még vétkezni is képes. Szólni, főleg vitatkozni nem akart, ezért - amikor szerinte a társa bűnt követett el - egy téglát helyezett saját barlangja bejárat elé, feltűnő hely­re. Nem telt el sok idő, és hősünk befa­lazva találta saját magát. Nemhogy a társa, de még a nap sugarai sem tudták meglátogatni. így szigeteljük el magun­kat, akár jól fejlett kritikai érzékünk, akár kisebbségi érzésünk, akár egyéb külső-belső problémáink miatt. Ez eddig még „csak” baj. Tragédiává akkor válik, amikor Isten felé is szigete­lünk. Amikor nem marad egy rés sem az életünkön, amelyen át közeledhetne. A szigetelőanyag pedig, amit használunk, ezt a nevet viseli: „nincs időm”. (Tudat alatt vigyázunk is, hogy ne legyen.) Van­nak ugyan rései minden napnak, de gon­dosan betömködjük, és van is mivel. Az üres néhány percekre mindig kínálkoz­nak éppen „méretes” tennivalók, amiket elvárnak tőlünk, vagy mi várjuk el ma­gunktól. Ezékiel könyvében Isten a kö­vetkező panasszal fordul a prófétához: „Kerestem köztük valakit, aki odaállna a résre színem elé, de nem találtam. ” (Ez 22,30). Igaz, ez a szakasz a nap vezetői­nek bűneit tárja fel, de a mi „élet-vezeté­sünket” is eltalálja. Odaállunk-e a résre, ha csak egyetlen perc is a zsúfolásig megtervezett napunk során? Odaállunk-e Isten színe elé, amikor sorban állunk a pénztárnál, vagy a tömött buszon a ka­paszkodás miatt nem tudjuk előásni könyvünket, újságunkat? Ilyenkor úgy­sem tudunk csinálni semmi értelmeset, miért ne tennénk a legértelmesebbef! Mit ne tudatosítanánk Isten jelenlétét, miért ne kérnénk bölcsességét, vezeté­sét, miért ne bíznánk rá szeretteinket, és miért ne vehetnénk elő „kabátzseb-mé- retű” Útmutatónkat? Ez nem kötelesség, hanem óriási lehetőség. Lehet, hogy az utasok közül egyedül te ismered, (csuk­lós buszon talán jobb az arány), és nagy a valószínűsége annak, hogy a pénztár­nál előtted és mögötted álló sem élhet vele, mert nem ismeri. Legyünk résen, hogy „résen legyünk”! Bálint Józsefné Dóka Zoltán 1929-2000 Jönnek, jönnek az emberek! Mint a hangyák külön- külön, mégis egy irányba visz mindenki valamit, hogy aztán egy helyre letegye a kegyelet virágát, s a szürke sírha­lomból színes virág-hegy növekedhessen. Dóka Zoltán síijára hozzák a csokrokat, koszorúkat, aki váratlanul, súlyos betegség után 71 éves korában meghalt. 1952-ben avatták lelkésszé. Komáromban, Tapolcán, Budavárban, Deák téren, Pécsen volt segédlelkész. 1954-ben kötött házasságot La­kos Magdolna lelkésznővel, két gyermekük született. 1958 karácsonyától Hévízgyörkön parókus lelkész. Innen ment nyugdíjba 1996-ban. Rendezem az emlékeimet, számolok. 1957-ben az LVSZ minneápolisi nag- gyűlésére ment a három Deák téri lelkész, csak a segédlelkész maradt „otthon” - úgy hívták: Dóka Zoltán. Ott találkoztam vele először, én akkor 14 éves voltam. Később a Pest-megyei Evangélikus Egyházmegyében találkoztunk újra. Volt még egy külö­nös találkozásom vele Márk evangéliumában. Könyve, amit Márk evangéliumáról írt, az elmúlt 40 év egyik legigényesebb magyar nyelvű teológiai müve. A mű gyü­lekezeti szolgálat mellett-közben született. Mi lett volna, ha közben nincs rendszeres gyülekezeti szolgálat - tatarozási, építési gondokkal? Hány mü íródik meg, ha csak a teológiával foglalkozik? Mennyit nyerhettünk volna, ha katedrát kap? Mennyit nyert a hévízgyörki gyülekezet azzal, hogy tudós papja volt, hogy nemzedékek nő­hettek fel igényes lutheri teológián? Mennyi felesleges energia ment el a hatalommal való harcban? Nem a hatalomért ment ez a harc, csak azért, hogy életben maradjon a gyülekezet. Internetes és másológépes világunkban már csak néhányunknak jut eszé­be, hogy volt idő, amikor a maszatos, stencilezett sokszorosítási engedély külön kegynek számított a hatalom részéről. Ő mindezt végigküzdötte. Kár, hogy tervei kö­zül sok már csak terv maradt. Isten hazahívta szolgáját. Látva a virággal beborított sírhantot megerősödik bennem az érzés: egyházunkban talán mégis a legmagasabb hely a szószék. Dóka Zoltán „nem középiskolás fokon...” kis gyülekezetét és egyházunk egész népét tanította te­ológiára, igaz emberségre egy küzdelmes korszakban. Legyen érte Istennek hála! Kertész Géza Jóska bácsi elment „Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van. ” A 103. zsoltár három mondata hangzott fel Hrabács József temetésén, akiben a Di- ósgyőr-vasgyári Evangélikus Gyülekezet felügyelőjét gyászolja. Veczán Pál, a vas­gyári gyülekezet lelkésze barátjaként búcsúzott Jóska bácsitól. Együtt adtunk hálát Isten sokféle ajándékáért, amelyet rajta keresztül adott mindazoknak, akiknek vele hosszabb-rövidebb időre összekapcsolódott az élete. Jóska bácsi elment. Erőt próbáló, hosszú betegsége után „végigsöpört a szél a me­ző virágán”. Ám ránk hagyott öröksége: derűs, játékos lénye, embertársai iránti sze­retete, gyógypedagógusi hivatásából adódó belső elkötelezettsége, és kötetszámra so­rakozó munkái sokáig emlékeztetnek minket őrá. Hiszem, hogy élete nem múlik el nyomtalanul, mint a mező füvéé, virágáé. Egy évig, amelyet segédlelkészként a vasgyári gyülekezetben töltöttem, engem is számyai-alá vett. Délelőttöket ült az irodában, rendezte a gyülekezet iratait, közben megírta az egyházközség történetét is. Elkísért jó pár szolgálatra. Közel kerültünk egymáshoz: sokat beszélgettünk, nevettünk, gyakran ebédet is hozott nekem, hogy „rendesen” egyem, és kicsit tanítómmá is lett. Nagyon hiányzik. Jóska bácsi elment, a mező virága elhervadt. Mégis, Isten ígéretébe kapaszkodó re­ménységünk az ő sírjánál is a 103. zsoltár mondata: „Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van”. Varga Gyöngyi Egy döntő pillanat. Péter életének döntő pillanata az, ami­kor megtagadja Jézust. De ebben az igé­ben (Lukács 22, 59-62) láthatjuk Jézus szeretetének csodálatos vonásait is. Nem nyugszik bele, hogy Péter a hitetlenség útjára tért - belenyúl életébe, utánanyúl. Hogyan valósul meg Jézusnak ez az utánanyúló szeretete? Csak négy vonást szeretnénk most kiemelni. Utánanyúl! A nehéz órákban sem fe­ledkezik meg Péterről. Megtehetné, hogy elfordul, hogy úgy tesz, mintha nem hallaná, nem látná Péter megtagadó szavait. De odafordul, hátrafordul és te­kintete találkozik Péter tekintetével. Az utánanyúlás ellentéte az elfordulásnak. Elfordulni, ha valami baj van - mindig kényelmesebb. A magának élő ember ki­tűnően ért ahhoz, hogy a döntő pillanat­ban elforduljon attól, akit pedig észre kellene vennie és segíteni rajta. A második vonás az, hogy Jézus utána­nyúl Péternek úgy is, emlékezteti nagy­hangú fogadkozására, hogy inkább meg­hal, de nem tagadja meg Őt... Ez az em- lékeztetés itt a főpap udvarában a kakas­szó által is történik. Meg kellene lát­nunk, hogy Isten bárki és bármi által tud szólni. Bálámot, a hamis prófétát a sza­mara által figyelmezteti. Itt a kakas lesz Isten eszköze. Isten emlékeztet, figyel­meztet téged is - persze döntő kérdés: le­het-e valakit figyelmeztetni. Hány olyan ember van, akinek szíve már olyan ke­mény, hogy nem lehet figyelmeztetni, más szóval „nem lehet vele beszélni”. A következő dolog, amire fel kell fi­gyelnünk: Jézus úgy nyúl Péter után, hogy megállítja őt a rossz úton. Ugye tapasztaltunk már ilyent? Talán van egy tervünk, egy dédelgetett elképzelésünk, egy vágyunk, amelyhez makacsul ra­gaszkodnánk, de Isten megállít. Talán csengetnek és jön egy váratlan vendég, jön egy hír, egy levél, talán egy telefon, talán jön egy betegség vagy anyagi csőd, amely mindent áthúz és meg kell állni... Sajnos csak kevesen látják be ilyenkor, hogy ez nem „balszerencse”, és nem „véletlen”, hanem Isten nyúlt utánam. Jézus végül úgy nyúl Péter után, hogy összetöri a szívét? Ez igen fontos. Ezt az összetörettetést jelzi, hogy Péter sír. Megrázó dolog, ha egy gyerek sír, ha egy asszony sír. De még megdöbbentőbb, amikor egy erős, kemény és bátor férfi sír. Itt látszik Isten összetörő munkája. I r ww ELŐ VÍZ Fontos az összetörettetés azért, mert a bűn útjára térő ember esetében csak két folytatás lehetséges: vagy megkeménye- dek, és igazolom, mentegetem bűnömet, tagadom, szépítem, kozmetikázom - vagy összetörik az önbizalmam, ahogy Zsoltár 40,13-ban olvassuk: utolértek bűneim... a szívem is elhagyott engem, az eredeti szöveg szerint bátorságom, merészségem, hetykeségem összeom­lott. De! Ebben a cikkben nem Péterről akartunk imi. Itt az a nagy kérdés: én ta­lálkoztam-e már az utánam nyúló Jézus­sal? És aztán hogyan folytatódott. Lehe- tett-e engem emlékeztetni, megállítani és összetörni?! Gáncs Aladár HAZAI ESEMÉNYEK KANTÁTAZENÉS ISTENTISZTELET november 12-én, vasárnap 11 órakor a Deák téri templomban J. S. Bach: Aus tiefer Not schrei ich zu dir - 38. kantáta Közreműködnek: Zádori Mária, Németh Judit, Marosvári Péter, Moldvay József, Trajtler Gábor. A Lutheránia Ének- és Zenekart Kamp Salamon vezényli. Az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmát 2000. november 15-én, szerdán du. 6 órakor tartja a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermé­ben (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Téma: Van-e negyedik út a 20. század totális társadalmai után? Fasizmus-kommuniz­mus-globalizáció ? A Farkasréti Ökumenikus Esték ke­retében a XI. Németvölgyi út 138. sz. alatti református-evangélikus templom­ban 2000. november 13-án, hétfőn 18.30-kor Sulyok Elemér bencés, teoló­giai tanár előadása: „Emlékezet és kien- gesztelődés", közös bűnbánat a pápai dokumentum tükrében címmel. Barokk orgonamuzsika lesz a Pester­zsébeti Evangélikus Templomban 2000. november 12-én 16 órától. Orgo­nái: Bencze István. A Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjú­ságsegítő Alapítvány ezúton mond kö­szönetét mindazoknak, akik 1999-ben adójuk 1 %-át Alapítványunknak aján­lották, és ezzel segítették működését. Az 1999 novemberében átutalt összeg: 544.707 Ft volt, amelyből - Ifjúsági és Gyermekotthonokon keresztül - 16 fia­tal otthonteremtéséhez (szükséglakás lakhatóvá tétele), illetve tanulmányi költségeihez járultunk hozzá. Ezen túl­menően - 2000 októberéig - 1 gyerme­ket váró házaspár súlyos gondjainak A Kőszegi Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét dr. Kelemen Pétert 2000. november 11-én, de. 10 órakor iktatja be hivatalába Gyarmati István espereshelyettes. Igét hirdet Ittzés János püspök. Az Evangélikus Nők Klubja 2000. november 18,-i alkalmán Deák Ág­nes, tanárnő tart beszámolót. Egy év a mexikói keresztyének közt címmel. Az alkalom 10 órakor kezdődik, az Or­szágos Egyház Nagytermében. (Bp. VIII. Üllői út 24.) Mindenkit szeretet­tel várnak! Női Misszió Osztálya csökkentéshez, és 9 árván maradt moz­gássérült gyermek nyaraltatásához járul­tunk hozzá. A Gyülekezeti Gondoskodásért Ala­pítvány Lajoskomáromi Kuratóriuma szeretettel köszöni az 1998. évi jövede­lem adójából kapott 1 %-ot, mely 60.096 Ft volt. Ezen összeget a gyülekezet templomának tatarozására használtuk fel. A Magyar Kézművességért Alapít­vány és a Magyar Országos Művészi Kézműves Egyesület „Betlehemi já­szol ” címmel 7. alkalommal rendez kiál­lítást hazai és határon túli magyar hiva­tásos és amatőr alkotók - kézművesek, népművészek, iparművészek — munkái­ból. Az idei rendezvénynek különös jelen­tőséget ad a kereszténység nagy ünnepe: Jézus születésének 2000. évfordulója. A kiállításra - amely a Magyarok Há­zában (Budapest, V. Semmelweis u. 1- 3.) 2000. december 8. és 2001. január 7. között tekinthető meg - november 24-ig váiják a szervezők a jelentkezéseket: bármilyen természetes anyag felhaszná­lásával e témában készült (Jézus születé­séhez kapcsolódó, a betlehemi jelenetet ábrázoló), hagyományos vagy modem stílusú alkotással. A kiállítás résztvevői oklevelet kap­nak, a kiemelkedő művek alkotói díja­zásban is részesülnek. SZÜLETÉS özv. Hortobágyiné Benkő Hajnalká­nak 2000. október 30-án Balassagyar­maton Hajnalka Klára nevű harmadik gyermeke született. Az édesapa ez év szeptemberében hunyt el. A kislány nagyapja Benkő Ferenc kétbodonyi lel­kész. „Kezed alkotott és megerősített, tégy értelmessé, hogy megtanuljam pa­rancsolataidat!" (Zsolt 119,73) Az ausztriai Magyar Lelkigondozó Szolgálatunk egyre több Ausztriá­ban élő magyar diákot küld Sopronba a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gim­názium német nemzetiségi osztályába. Számukra, továbbá a közelmúltban érett­ségizetteknek, valamint az előző évtizedek egykori, Ausztriában élő öregdiákjai­nak egész napos „lícista találkozót” rendeznek Bécsben, 2000. november 26-án, vasárnap. Az istentisztelet 10.30 (7., Lindengasse 44, kápolna) és csoportmegbe­szélések között közös ebéd 13.00 (6., Capistrangasse 2/15, lelkészlakás). A tervezés megkönnyítésére jelentkezéseket kér és remél a bécsi lelkészi hi­vatalunk (tel. 00-431-58 777 12).. Apróhirdetés TORONYÓRA- KÉSZÍTÉS,- FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlő­óra- készítés. 85 év tapasztalata és világszín­vonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óra­gyártó üzem: Konkoly József, 1102 Buda­pest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 9-492-915. 1945 előtti könyveket, könyvtárat vennék. Tel.: 340-8016. Városmajor galéria 1 millió forint feletti ér­tékben keres megvételre készpénzért festmé­nyeket, műtárgyakat. Tel.: 212-3156, 315- 5015. 35 éves anyuka egyházi iskolában tanuló gyermekkel életjáradéki vagy eltartási szer­ződést kötne, ottlakás nélkül, budapesti néni­vel vagy bácsival. 24/443-084 (este) Elsanta eperpalánta eladó. Tel.: 06-35-383-042. A Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium felvételre keres: testnevelés bármely szakos pedagógust, alsó tagotatos tanítót, valamint napközis tanítót azonnali belépéssel. Cím: 2151 Fót, Vörösmarty tér 2. Tel/fax: 27/361-899. Luther-kabát méret utáni készítését válla­lom, egyházi szabómester. Tel.: 351-4942. KERESZTYÉN KÖNYVVÁSÁR A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dísztermében (Bp. IX. Ráday u. 28.) 2000. december 1-2, péntek és szombat. Pénteken 10-18, szombaton 9-15 óráig. Evangélikus Élei A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllős Mihály, E-mail: tszollos@lutheran.hu Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs E-mail: szabolcs.rezessy@lutheran.hu Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www.lang.hu/szikra.nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezér­igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhi­vatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 2500 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 10000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 95 DEM vagy 51 USD, (por­tóval együtt) Légipostával: 125 DEM vagy 75 USD. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents