Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-30 / 5. szám

4. oldat 2000. JANUÁR 30. Evangélikus Élet Jó András és Angelika újévi levelét küldte gyülekezeteinknek, olvasóinknak. Levél Indiából Kedves testvérek! Januári levelünkben hadd számoljunk be téli uta­zásunk utolsó hetéről, melyet Mizorámban töltöt­tünk. Háromnapos vonatozás, majd kétnapos buszo­zás után érkeztünk Lungleibe, ahová egyik diákunk szülei hívtak meg bennünket. Mindkét szülő teoló­giai doktor, az édesapa a baptista egyház főtitkárhe­lyettese, az édesanya pedig a most induló teológiai intézet igazgatónője. Ottlétünk alatt alaposan meg­ismerhettük a baptista és a presbiteriánus egyház életét. Számos gyülekezetben láttak bennünket ven­dégül és adtak lehetőséget beszámolóra szolgála­tunkról és otthoni egyházaink életéről. Sok erőt ad az a tudat, hogy mostantól mizó testvéreink is rend­szeresen imádkoznak a magyar misszió ügyéért. India térképére tekintve, feltűnik, hogy e hatalmas ország elég nagy része átnyúlik Bangladesen túlra, ezt hivják Északkelet-Indiának. Itt található többek között Mizoram állam is. Itt egészen más a kultúra mint India többi részén. Ez a terület sokkal közelebb áll a távolkelethez, mint a hindu kultúrához. Turis­ták alig jutnak el ide, mivel elég körülményes, és a szokásos értelemben látnivalók nem igen vannak er­refelé. A legtöbb itteni állam meglátogatásához kü­lön engedély kell, mivel állítólag gyakoriak a zavar­gások. Emellett egész Indiában itt a legnagyobb ará­nyú a keresztyénség. Talán ezért sem akaiják a kül­földieket olyan könnyen odaengedni. Mizorám lakossága szinte száz százalékban ke­resztyén. Hogy lehet, hogy amíg India nagy részén a keresztyénség nem vált meghatározó vallássá, ad­dig néhány északkeleti államban, Nagaland-ban, Meghalia-ban és Mizoramban minden más vallást szinte teljesen kiszorított? A mizók maguk két okot tartanak számon. Ha leegyszerűsítve tekintünk a kérdésre, akkor a hinduizmus egy nagyon jól felépí­tett ősi társadalmi rendszer, sokkal inkább, mint val­lás. Szinte lehetetlen egy hindunak Krisztust elfo­gadni, mert azonnal a biztonságot adó társadalmi rendszer is darabjaira hullik számára. Éppen ezért volt mindig is sokkal nagyobb ereje a keresztyén- ségnek az alsóbb kasztokban, mivel nekik a hindu rendszer nem biztonságot, hanem megaláztatást je­lentett. Hasonló volt a helyzetük a „primitív” tör­zseknek mind a brit, mind a független Indiában. Le­nézett, másodrendű polgárok ma is. Pedig a bűn rab­sága, majd Krisztus szabadítása által mindannyian egyenlőek vagyunk. Számukra talán ez az evangéli­um legfontosabb üzenete. Az evangélium méltósá­got ad az elnyomottaknak. A másik ok az, hogy bölcsen tud­ják ötvözni a tiszta evangéliu­mi üzenetet az ősi mizó zené­vel és kultúrával. Az istentisz­teleten nem orgona szól, ha­nem dobok adják a kíséretet. Ez a keresztyénség nem ide­gen számukra, hanem saját vallásuk, büszkék rá. Saját szemünkkel láttuk, hogy mit jelent, ha az evangé­lium a lehető legszegényebb, legelmaradottabb törzset való­ban megérinti és átformálja száz év alatt. A nép most is szegény, nádkunyhókban lak­nak ma is, de Indiában itt a legmagasabb az ími-olvasni tudók aránya (98%)! Végre az Indiában mindent átható mo­csok is eltűnt szemünk elől. Száz évvel ezelőtt ez a nép még a dzsungelben ha­dakozott a másik falu ellen és fejvadászattal ijeszt­gette még az angol hódítókat is. Mára azonban „fej­vadászokból” „lélekvadászok” lettek, amint azt büszkén mondják. Mizo azt jelenti, hogy hegyi ember. Nincs egy négyzetméter síkság sehol aem. Kénytelenek a hegyoldalba építeni, általában hosszú cölöpökkel megtámasztott házakat. Az utak is szörnyűek (vonat nincs) így aztán a közlekedés nagyon nehézkes, las­sú és gyakran életveszélyes. Turisták gyakorlatilag nincsenek, így Indiában szinte először voltunk olyan helyen, ahol nem a gazdag pén­zeszsák nyugatit lát­ták bennünk, hanem a testvért. Persze so­kan néztek úgy ránk, mint akik „nem láttak még fe­hér embert”, mivel tényleg nem láttak még fehér embert. A legnagyobb él­ményt mégis a min­dent átjáró élő hit je­lentette számukra. Itt élhettük át életük legfurcsább és talán legtöbbet mondó karácsonyát. Elő­ször kétkedve hall­gattuk házigazdáink beszámolóját, hogy mindenki mindig jár templomba, templom után azután mindenki ottmarad és a maga korosztályának megfelelő va­sárnapi iskolába megy. Nem csak a gyerekek, ha­nem mindenki, idősek is. Itt azután teológiát tanul­nak. Láthattuk a hittankönyveket, komoly kommen­tárokat használnak. Ráadásul önként és dalolva le is vizsgáznak minden félév végén! Magunk között, képzeljük el, mi lenne, ha egy ilyen program ötletét felvetnénk a mi egyházainkban. Azután persze még mindig kételkedtünk, hogy szép-szép, de tényleg hogy lehet, hogy ez nem olyan, mint nálunk a népegyház, ahol a háromezer tagból 150 látogatja a templomot? Mivel „bizonyí­tanák”, hogy tényleg mindenki hisz és nem csak azért jár templomba, mert a szomszéd is ott van? A válasz egyszerű: adakoznak. Nem is akárhogy. Sze­retik Krisztust és az egyházat, így ők maguk tartják fenn minden nyugati segítség nélkül. A mizó pres­biteriánus és baptista egyház India leggazdagabb egyházai. Amellett, hogy lelkészeiket, hittantanárai­kat eltartják, fenntartanak egy teológiát, a két fele­kezet most épít közösen egy posztgraduális teológi­ai iskolát, és nem utolsósorban több mint 600 (hat­száz) misszionárust képeznek és küldtek ki India különböző részeibe a törzsi lakosság közé. A házuk lehet hogy düledezik és törött az ablaka, de úgy te­kintenek magukra, mint akiket Isten kiválasztott, nem azért, hogy miután civilizáltak és gazdagok let­tek, megvehessék a sok nyugati árut, hanem, hogy továbbadják az Evangéliumot Indiának! Még egy bizonyíték: amikor elindultunk hazafelé, választhattunk, hogy busszal tesszük meg az utat 20 óra alatt, 300 rúpiáért vagy terepjáróval 500-ért, 12 óra alatt. Odafelé buszoztunk, elég volt, inkább az utóbbit választottuk. (A terepjáróban persze nem öten ülnek, hanem tizenegyen nyomorognak). Ami­kor hajnalban mindenkit összeszedtünk és minden­kivel összebarátkoztunk, még egyszer megálltunk Aizawl, a főváros határában. Nem azért, hogy együnk, nem azért hogy könnyítsünk magunkon, hanem hogy imádkozzunk Isten segítségéért a hosz- szú úton. Mi is imádkozzunk Mizó testvéreinkért! Isten ad­ja nekik továbbra is a misszió Lelkét. Persze imád­kozzunk saját egyházainkért is. Nehéz kifejezni, hogy mennyivel gazdagabbak vagyunk, mint ők, azonban a misszió területén még sokat tanulhatunk „fiatal” testvéreinktől. Gondoljunk csak a szőlő­munkások példázatára, nem elég négyszáz éves múltunkra hivatkozni, ha megkaptuk, tovább kell adnunk az Evangéliumot. Isten áldjon benneteket. András és Angelika Zsinatunk döntéseiről Zsinatunk 1999. december 10-11 -i ülé­sén több fontos döntést hozott, törvényt alkotott. 1. Elfogadta az új Ügyrendet, melyet az Ügyrendi Bizottság Elnöke Lackner Pál terjesztett a plenáris ülés elé. Ennek lé­nyege, hogy a Zsinat hatékonyabban és áttekinthetőbben hozza meg döntéseit. Az elmúlt évek tapasztalatait is felhasz­nálva, olyan Ügyrendje van Zsinatunk­nak, amely a munkavégzés külső kerete­it jól biztosítja. 2. Megszavazta a Zsinat a „Lelkészek áthelyezése nem fegyelmi okból" című törvényt, melynek előterjesztője D. Szebik Imre püspök volt. Szükségesnek mutatkozott, hogy megfelelő körültekin­téssel, szabályozottsággal az egyház ve­zetése megoldást találjon azokra a hely­zetekre, amikor a lelkész és az egyház- község viszonya nagyon megromlott. 3. Hafenscher Károly zsinati alelnök arra tett önálló indítványt, hogy egyhá­zunk életét kisebb döntéshozó és ellenőr­ző testületek irányítsák. Pl. csökkenne a Zsinat, az Országos Közgyűlés és az or­szágos Presbitérium létszáma. Az általá­nos elveket a Zsinat elfogadta, így jó esély van arra, hogy a 2000. február 26- 27-én ülésező Zsinat törvényként elfo­gadja, így az ez évi tisztújító választások kapcsán már figyelembe lehet őket ven­ni. 4. Az Evangélikus Élet 2000. január 9-i számában olvashattuk a gazdasági tör­vénnyel kapcsolatos előterjesztést Abaffy Zoltán toliból. Ebben a cikkben az elő­terjesztő szerző sokaknak mondott kö­szönetét. Ezúton is köszönjük neki a MEGJELENT Ursula Koch: Rózsába hóban című könyve. Bóra Katalin életrajzát Fabiny Katalin for­dította magyarra. Ára: 795 Ft. Kapható: a Sajtóosztályon. munkát, hiszen egyházunk életét lénye­gesen meghatározó kérdésben kerül jó törvény a Zsinat döntése után egyházunk asztalára. 5. A Pesti Egyházmegye, a Déli Egy­házkerület, az Országos Közgyűlés kéré­sének megfelelően az új egyházkerületek arányosításáról is döntött a Zsinat. En­nek értelmében a Déli Egyházkerülethez tartozik a Pesti Egyházmegye az új há- romkerületes rendszerben. 6. Sztruhár András zsinati alelnök - Harmati Béla püspök és Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő javaslatait is felhasználva - azokat a törvényeket kér­te módosítani, amelyek nincsenek össz­hangban egymással. Ezzel a jogharmo­nizációs lépéssel régi adósságából tör­lesztett a zsinat. A Zsinat Elnöksége 1999. december 30-i ülésén úgy határozott, hogy a jövő­ben minden Zsinati ülésről tájékoztatja egyházunk közvéleményét az Evangéli­kus Élet hasábjain keresztül is. Azt sze­retnénk, hogy egyházunk tagjai, gyüle­kezeteink megértsék a zsinati döntések lényegét, hogy az evangélium szolgála­tát elősegítő törvényeket hozhassunk. Laborczi Géza, a Zsinat lelkész! elnöke Dr. Győry Aranka 1907-2000 Február 3-án 9 óra­kor veszünk végső bú­csút a Farkasréti te­metőben Aranka né­nitől, a hajdani Deák téri Evangélikus Le­ánygimnázium volt tanárától e szavakkal: Kivételesen magas kort megért szeretett osztályfőnökünktől bú­csúzunk egykori tanít­ványai, a hajdan volt diáklányok, akik már erősen megfogyatko­zott létszámban ma­gunk is életünk befejező szakaszához ér­keztünk. Fél évszázad távlatából eleve­nednek meg lelki szemeink előtt régmúlt diákéveink emlékei, köztük az igen ma­gas színvonalú irodalom, latin és művé­szettörténet órák, melyeket Aranka néni lenyűgöző klasszikus műveltsége tett fe­lejthetetlenné. S máig emlékezünk a sok kedves kirándulásra, irodalmi sétára és iskolai rendezvényre, melyekkel a mű­vészetek szeretetére nevelt bennünket, és igaz közösséggé ková­csolta osztályunkat. Közös élményeink s az otthonainkból hozottak mellett iskolánktól kapott közös értékrendünk erős kapocsként tartottak ösz- sze bennünket Aranka né­nivel és egymással diák­éveink - a 40-es évek és az 50-es évek elejének - történelmi viharai alatt, miközben a világ felfor­dult körülöttünk. Ez a vi­har elsodorta iskolánkat is, mielőtt a mi osztá­lyunk leérettségizett volna. Közösségeink azonban megmaradtak, és összetartanak bennünket mind a mai napig. S így maradtunk Aranka néni mellett is mindvégig, egészen kórházi ágyáig. Pedig ő soha nem volt engedé­keny velünk szemben, sőt inkább szigo­rú. Sohasem szeretetünk elnyerése volt a célja, hanem műveltségűnk, erkölcsi tar­tásunk alapjainak lerakása. Magas köve­telményeket támasztott velünk szemben, A beteg ember hite és egészségi állapota „Egészség és Hit” címmel rendezett tudományos konfe­renciát az IHS Alapítvány decemberben a budapesti Danu­bius Thermal Helia Szállóban. A tanácskozás választ kere­sett arra a kérdésre, hogy tudományos megközelítésből ki­mutatható-e összefüggés a betegek hite és egészségi állapo­ta, ill. hite és gyógyulási folyamata között. Neves külföldi folyóiratokban publikált tanulmányok eredményei és jelen­leg is folyó hazai és amerikai vizsgálatok kerültek bemuta­tásra a hit és az imádság szerepével kapcsolatban. A ma­gyarországi adatok a világ más országaiban közölt vizsgá­latokkal egybehangzóan azt mutatták, hogy a betegek nem zárkóznak el attól, hogy orvosuk imádkozzon velük vagy értük, sőt jó részük ezt kifejezetten igényli is, csakúgy mint azt, hogy kezelőorvosuk lelki szükségeikkel, problémáikkal is foglalkozzon. Dr. Dale Matthews, a washingtoni Gergetown University belgyógyász professzora két előadást tartott: X - A „hit-faktor”: Jót tesz a vallás egészségünknek? és-A XXI. század orvoslása: Orvosi és lelki gyógyítás össze­egyeztetése. Dr. Győri Gábor biatorbágyi családorvos előadásának a cí­me „Keresztény hit és orvosi munka kapcsolata egy családor­vosi praxisban” volt. Az előadásokat követően a mintegy 200 résztvevő aktív részvételével alkalom volt az elhangzottak megbeszélésére. A konferencia közös ebéddel zárult. * Az IHS Alapítvány olyan felekezetközi missziós szervezet, amely mindazokat támogatni akarja, akik az evangélium hir­detése és egészségügyi szükségletek betöltése által az élő, va­lóságos Jézus Krisztust akaiják bemutatni. A konferencia egé­szét tartalmazó videokazetta minden érdeklődő számára meg­rendelhető. Az IHS Alapítvány rövid, bemutatkozó brossurá- ja szintén megrendelhető minden érdeklődő számára. IHS Alapítvány, 1221 Budapest, Leányka u. 11. Tel./fax: 229 1190. e-mail: ihshungary@compuserve.com ami ellen diákként bizony gyakran ber­zenkedtünk is. Felnőtt fejjel tanultuk meg igazán értékelni őt, akkor értettük meg, hogy szigorúsága a mi érdekünket szolgálta. Személyes példája: embersé­ge, hivatásszeretete bennünket is kötele­zett. Ez segített abban, hogy életünk leg­nehezebb szakaszaiban is helyt tudjunk állni családjainkban, s számosán közü­lünk komoly szakmai életutat is magun­kénak mondhassunk amellett, hogy igaz magyarságunkat nem adtuk fel soha. Drága Aranka néni! Köszönjük, hogy szeretetével mindvégig velünk volt, s ígérjük, hogy lélekben továbbra is együttmaradunk. Kérjük Istent, adjon Aranka néninek örök nyugalmat és békét hosszú földi élete során átélt testi és lel­ki megpróbáltatásai után. Végezetül hallgassuk meg magának Aranka néni­nek a szavait, melyekkel „Hinta” című versében szól saját életéről. Hinta Dr. Győry Aranka verse Két cél között repül velem tegnap, ma, holnap, szüntelen szegény kis hinta-életem. Irányt nem változtat soha, egymásnak dob ide s tova a kórház és az iskola. Itt munka vár, vidám zsivaj. Ott szenvedek, tengernyi baj, sok halk fohász és tompa jaj. Itt támasz én vagyok s ezért hozzám fut az, kit bánat ért. Ott én esengek támaszért. Itt fény vakít, ott árny ölel, alattam mélység, félni kell! Hát csak felnézek, egyre fel. A hinta leng, a hinta száll, s ha egyszer mégis csak megáll, éj lesz már, béke és halál. é t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents