Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-30 / 5. szám

2. oldal 2000. JANUÁR 30.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI

REND

„Jertek és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között.” Zsolt 66,5

VASÁRNAP i "Hű az Hten, aki elhívott titeket az ő Fiával, a Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre. ” 1 Kor 1,9 (JSir 3,23; 2Kor 1,8-11; Zsolt 125,1-5) Isten hűsége sokszor és sokféleképpen kérdőjelezödik meg az emberekben. így sok szívben fogalmazódnak meg kérdések hasonlóképpen: Miért engedi az Isten? Az éhínséget? A gyermek-, vagy a korai halált? A „bűnösök” büntetlenségét? Az árvizet és egyéb katasztrófákat? Hogy ilyen sok tévtanítás kapjon teret körülöttünk? Hűséges az az Isten, aki engedte elveszni a házamat, meghalni a gyér- mekemet és sok „ártatlan” ember vesztét okozza a katasztrófákban?- Az ige azt mondja minden Isten gyermekének, hogy nem enged az Úr erőnkön felül kísérteni;' sőt a szabadulás útját is megmutatja. Nincs ígéretünk a kiütés, megpróbáltatás j nélküli életre, sőt üldözést és hajléknélküliséget ígért az ÚifJézus Krisztus. Ebben azonban hűséges, nem a te erőd a mérce, ha Benne élsz héŐ tebenned, akkor az Ő erejére támaszkodva találod meg a kimenekedés útját, qfnit a kísértés kellős közepén fog megmutatni. Hűséges az Isten mindenben, arm megígért! A Jézus Krisztussal való közösséged fenntartásában is! /

kötözöttek, alkoholrabok, szabadosságuk rabságában élők, szeretni képtelenek, depressziójukban raboskodók és mániások nyerik vissza életüket az Ő szabadítása nyomán. Elfeledkeztél ezekről? Talán jó lett volna feljegyezni, hogy az „ősi” dolgok erősíthessenek a szükségben!

SZERDA

„A mi Urunk Jézus Krisztus megerősít titeket mindvégig." lKor 1,8

HÉTFŐ

„Alázzátok meg tehát magatokat IstÉn hatalmas keze alatt,!hogy! felmagasztaljon titeket annak idején. ylPét 5,6 (Mik 7,9a; lMóz 8,1-12; 2Tim 2,1-13) Az alázat szótól hideglelést kap 4 ma embere, hisz az egyenjogúság, a tolerancia, a „másság elfogadása”, a véleménynyilvánítási szabadság, aá’önkor- mányzás - különböző szinteken - szinte fejfoghatatlanná teszi egy (elsőbbség létét, aki ráadásul nem hagy kétséget afelől, hogy a rendelése mindig igaz és megkérdőjelezhetetlen. Nos, aki úgy ítéli meg, hogyTfflrtl|Kejet'«az; Isten hatalmas keze alatt”, aki úgy ítéli meg, hogy vannak érvei és képes perbe szállmSele. tehát nem hajlandó magát megalázni, az majd találkozik az alázat kényszerű megjelenésével, ahogy az ige szól: „megaláztatik”. Neked most újabb ígéretet tett az Úr, ne akadályozd meg abban, hogy felmagasztaljon annak idején!

KEDD „Emlékezzetek az ősrégi dolgokra, mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló!" Ézs 46,9 (lKor 8,6; Mt 14,22-23; 2Tim 2,14-26) Mondhatnánk, hogy Izrael népe valóban sok csodát átélt, amelyben nyilvánvaló volt az Isten jelenléte, ezért nem lehetett számukra gond elfogadni Őt. A Szentírás tanúsága szerint azonban nem így volt, a csodák feledésbe merültek, a vele való kapcsolat megszürkült, majd elmúlt. Föl sem tűnt nekik, hogy elfeledték az Urukat és parancsait, sőt észrevétlenül ki is cserélték bálványokra anélkül, hogy sértette volna az emlékeiket. Az emlékképeink ma is ugyanígy homályosodnak, sőt deformálódnak is, emberi síkon és az isteni csodák síkján egyaránt. Pedig Isten csodálatosan cselekszik a jelen világunkban is, felnőtt emberek, kialakult személyiségek változnak meg az Ő kezében, mikor megtérnek. Fiatalok tömege hallgatja Isten szavát egy-egy csendeshéten, és adja át életét teremtője kormányzása alá. Meg(Zsolt 25,1-2; Jer 5,20-22; 2Tim 3,1-9) Tegnapi üzenetünk folytatódik, a mi Urunk tudja, mi áll előttünk, és mire van szükségünk s ebben kitart mellettünk mindvégig. Milyen csodálatos egy olyan Urat szolgálni, aki nem csak sejti a következő lépést, hanem tudja is, sőt tudatja is. Nem rejti véka alá az erő felett való utat sem. de fel is táplál arra az útra. Biztonságban indulhatunk és érkezhetünk e földi életünkben, de nem csak benne, hanérn-kifelé belőle is! Nem tudod, mi vár rád a következő időszakban. Tedd életedet annak keiébe, aki megerősít mindenre és mindvégig!

•/

ISŰTÖRTÖt bőven vet, bővm arat. ” 2Kor 9,6 (5Móz 2,7a; ApCsel 28,1-6; 2Tim 3.10-17) Az Isten azt mondta az embernek, Ő ott is aratni akar, ahol nem vetett. S ezzel íjiintegy ránk ruházta a vetés szolgálatát. Sokan panaszkodnak, hogy hiába vetne# magukat sem kímélve dolgoznak, de látszata nincs. Az önvédelmi szófordulatok sokszor üresen pufognak el, mert a kimondója sem bízik igazán a védelmükbeifott vetsz, ahol kell, ahol kikelhet a mag? Nem érdemes útfélre szórni csak azérfmogy a kiszórt magmennyiség meglegyen! Isten adja a növekedést, eligazítása nélkül hiába szórod a magot! De ahová Ő indít, ott bőven vess, mert ott lesz bő árpás.

m

PÉNTEK ■ Ha versenyéi valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. ”?Tim 2,5 (lSám 17,45; Dán 6,20-28; 2Tim 4,1-8) A versenysakkor tud szabályszerűen versenyezni, ha megfelelően végzi az edzését, felkészülését. Ákkőf less alkalmas a viadalra, ha váratlan helyzetben is végre tudja hajtani a feladatát, mert erre lett edzve, tanitva. Ha mégsem ez tölti ki az életét, akkor a feladat végrehajtása közben derül ki, hogy képtelen győzni. A harcos nem elegyedik a világgal, mert nem tudja teljesíteni a feljebbvalója parancsait. Te sem szolgálhatsz két úrnak, mert képtelen leszel szabályokat megtartva versenyezni és elveszted a koszorút!

97HMRAT Jézus Krisztus mondja: „Minden lehetséges annak, aki hisz. ” Mk PaLllfflUllJi 9,23b (Ézs 26,4; Ézs 51,4-6; 2Tim 4,9-22) Sokan estek már képzeletük, képzelgésük csapdájába, kábítószer hatása alatt néhányan azt hitték, tudnak repülni, és kiléptek az ablakon, de a hitük kevésnek bizonyult, mások józanul gondolkodva hitték azt, hogy meg tudják élni az életüket, hitük elfogyott és az életüket eldobták. Tudod, kiben hiszel, tudod, kinek hiszel? Jézus az út, az igazság, és az élet, minden lehetséges annak, aki rajta áll, aki rajta jár, aki benne él.

Győrfi Mihály

VIZKERESZT UTÁNI NEGYEDIK VASARNAP

Hitem hitetlen?

Mt 14,22-33

Mekkora a hitem? Milyen erős hitem van? Mi mindenre elegendő az én hitem?

Talán sokakat foglalkoztatnak ezek és ezekhez hasonló kérdések. Meg is lehetne próbálni a hitemet. Igaz, hogy hit-próbákon mindig átesünk, mert Isten is megpróbál bennünket, de jó lenne, ha én is megmutathatnám magamnak, meg a többieknek is, milyen nagy az én hitem. Egy kis sikerélmény sem árt manapság! Persze könnyű volt a tanítványoknak, hiszen velük volt az Úr, könnyű lehetett akkor hinni. Sőt, nem is értjük, hogy miért számol be az evangélium arról, mennyire gyenge volt a hitük! Miért nem hittek, hiszen minden annyira egyértelmű volt! Ott volt a Mester, látták, hallották, megtapasztalták hatalmát, szentségét és mégis kételkedtek és féltek! Miért?

Ne gondoljuk, hogy különbek vagyunk náluk. Ne gondoljuk, hogy mi biztosan másképp gondolkodtunk volna, mint Péter! A sátán minden helyzetben kész hitünket megkísérteni, gyengíteni! Mindig kész a bizonyosságot kivenni a szívünkből, s helyére a jogosnak tűnő kétségeskedést tenni!

Pétertől nagy bátorság volt nekiindulni a háborgó tengernek! Minden fizikai megtapasztalást félre kellett tenni, hogy átléphesse a hajó oldalát, hogy kipróbálja: ő is tud-e járni a vízen Jézus szavára, valóban Ő-e az? Ez valóban hit-próba,

gondolhatjuk. Pedig Péter egyáltalán nem hittel lépett a vízbe! Nem a buzgó meggyőződés hajtotta Jézus felé, hanem a hitetlenség bátorsága! Hiszem, ha látom, s nem hiszek Benne, ha nem tapasztalom meg a bőrömön. S megtapasztalhatta, hogy a hit az nem a látás, és nem a megtapasztalás. Az ő hitetlensége nem ott kezdődött, hogy a vízen járva kezdett nem Jézusra nézni, hanem akkor, amikor Jézus szavára: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” - visszaszól: „Uram, ha te vagy...” Mert vízen járni nem lehet! Ez fizikailag képtelenség! Vannak helyzetek, amin még a mi karizmatikus mesterünk sem uralkodhat! Inkább valami szellem lesz az, vagy valami látomás, vagy más egyéb, de kétlem, hogy Jézus lenne. Inkább kipróbálom!

Vajon a ma keresztyén embere nem kí- ván-e mindent a megtapasztalásra alapozni? Nem kételkedünk-e túl sokat Krisztus hatalmában? Rá merem-e bízni

magam az ő szavára, amikor megszólít: „Bízzál, én vagyok, ne félj!” Mert ő ma is ezzel az üzenettel érkezik! Ma is ugyanúgy hitünket akarja megerősíteni! Nem hagyta magára tanítványait sem a hajóban a veszélyes vizeken, s bennünket sem hagy védtelenül. Ott van mellettünk és figyelhetünk rá, s ha hitünk mégis meginog, mindig kész utánunk nyúlni, kiragadni a mélyből, megszabadítani a Sátán dühöngő hullámaitól! Nem érdemes veszélyes vizekre evezni, mert könnyen belebukhatunk a próbálkozásba. Még jó, hogy Ő nem rest a kétkedőt is megragadni, szeretete nagyobb a mi hitetlenségünknél. S mindig meghallja a kétség- beesett kiáltást: „Uram, ments meg!” S miután kimentett, csak akkor súgja oda harag nélküli szeretettel: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Hidd már el végre: én valóban a Teremtő Isten Fia vagyok, a te Megváltó, Éltető Urad.

Blatniczky János Dániel

Cseh katolikusok és evangélikusok közös nyilatkozata Húsz Jánosról

Budapesten, 2000. január 30.

I., Bécsi kapu tér de. 9.

(úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Modo- ri u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics András; Békásmegyer, III., Víziorgona u.

I. de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifj.) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 511b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. ; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u.

II. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Anikó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út

32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistempiom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Szabó János; Rákoskeresztúr,

XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszentlőrinc,

XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. du. 6. D. Szebik Imre; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. EndrefFy Géza;

VÍZKERESZT UTÁN 4. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): Kol 1,15-20; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 14,2233. HETI ÉNEK: 374.

ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 2000. január 30-án, 15.10-kor.

Prága: Václav Havel cseh államfő a közelmúltban látogatást tett a Vatikánban. Ezzel párhuzamosan II. János Pál egy szimpóziumon nyilvánosan kifejezte fájdalmát „Húsz János kegyetlen halála” miatt. Cseh politikusok üdvözölték a pápa nyilatkozatát. Egyesek azonban megjegyezték, hogy a pápa szavai még nem jelentik Húsz teljes rehabilitálását. (KAP/MK)

Prága: Miloslav Vlk prágai bíboros, érsek és Pavel Smetana, a cseh evangélikus egyház szinódusának elnöke január 2-án, vasárnap közös dokumentumot írt alá Prágában Húsz János cseh reformátorral kapcsolatban, akit a konstanzi zsinat nyilvánított eretneknek és emiatt 1415. július 6-án élve elégetett.

A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy decemberben a római lateráni egyetemen nemzetközi tudományos értekezletet tartottak Húsz Jánosról, melynek záróaktusaként II. János Pál fogadta a résztvevőket. Erre azt követően került sor, hogy Vlk bíboros egy bizottságot hozott létre, amely kilenc éven keresztül tanulmányozta a kérdést, és sikerült közös nézőpontot kialakítani, illetve új megvilágításba helyezni a cseh kereszténység történelmének e kulcsfontosságú személyiségét. Az említett nyilatkozat szerint ,Egyetlen egyház, egyetlen felekezet sem sajátíthatja ki magának Húsz Jánost, hanem alakja inkább váljon a cseh keresztények számára a szívek közötti megértés és új bizalom hídjává. Húsz Jánost illetően a jövőben is lesznek eltérő értelmezések, de ez ne okozzon konfliktusokat és megosztást.” Ezért a cseh katolikus és evangélikus egyház legmagasabb szintű felelősei elhatározták, hogy szakértői csoport közreműködésével ökumenikus egyháztörténeti kézikönyvet dolgoznak ki, amely összegzi a Húsz János alakjára vonatkozó eddig elért közös eredményeket és a vele járó történelmi fejlődést. A Vlk bíboros és Smetana lelkész által aláírt közös nyilatkozat e szavakkal zárul: „Őszintén szeretnénk, ha a közös öröm és reménység, a kölcsönös tisztelet és az igazság egyesítő erejéből származó nyitottság szelleme eltöltené egyházainkat és közösségeinket, és mielőbb véget vetne a kölcsönös előítéleteknek és szemrehányásoknak, hogy együtt örvendezhessünk a sebek begyógyulása és a falak leomlása felett, amelyek évszázadokon keresztül elválasztottak bennünket egymástól. ” (VR/MK)

Közli: H.K.

SZOLGÁLATI UTAK

Kereszt a Balatonon

1954-56 között végeztem szolgálatot a Balaton déli partján fekvő szórványgyülekezetekben. Balatonszárszó volt a központ a Gábor Áron utcában. Télen kemény volt az élet, a befagyott Balaton jeges lehelete átjárt testet-lelket. Csak nyáron pezsdült az élet, mintha kárpótolni akarta volna a tél ridegségét, a nap még perzselőbben sütött és pirosította, majd barnította a parton elnyúló fürdőzők testét. Csak azokat rázta a hideg éjszaka, akik kellő elővigyázatosság nélkül dobták oda testüket a tűző napnak. Az ilyenkor jelentkező fájdalmak is jelenthetnek keresztet az ember életében. De én nem ilyen nyári keresztről akarok írni, hanem egy télvégi kereszt látványáról a Balatonon.

Egyik szórványutamról jöttem hazafelé és felértem kerékpárommal a balaton- földvári tetőre. Arra már nem emlékszem, hogy meddig szoktam pedálozni a fokozat nélküli, az emelkedőn köny- nyebbséget nem jelentő kerékpáromon.

De azt tudom, hogy valahol a huzamosan felfelé ívelő lejtőn leszálltam. Közben az egyedülélő idős nőtestvért látogattam meg az emelkedő közepén, testi pihentetésként, a hittestvémek meg lelki megpi- henést jelenthetett a rövid látogatás is.

így érkeztem el a földvári tetőre egy télvégi, böjti hétköznapon, amikor a lebukó nap sugarai káprázatos látványt tártak elém. Repedezett a Balaton jege úgy, hogy a repedésekben megcsillanó víz egy hatalmas fekvő keresztet rajzolt elém. A látvány lélegzetelállító volt. Ilyen jéggel-vízzel-sugarakkal összetákolt keresztet a Genezáret taván Jézus tanítványai nem láthattak. Nekem jutott ez a csodálatos látvány, mely nemcsak szememet kápráztatta el, hanem böjtben, nagyhét küszöbén Krisztus értünk való szenvedésének és kereszthalálának evangéliumát szemléltette számomra.

Ez a balatoni kereszt, mint természeti jelenség úgy lenyűgözött, hogy nagyheti szolgálataimban végig a Balaton-parti

szórványgyülekezetekben előbújt, mint az első télvégi napsugár jégrepesztő ereje révén a keresztet formáló-csillámzó víztükör, hogy hirdessem Krisztus keresztjét, mint egyedüli reménysugarat életünkben és halálunkban.

János apostol Patmosz szigetén öregkorában látomásban élt át egy mennyei istentiszteletet. Most egy másik idős János - szolgatársa - ír egy felejthetetlen természeti élményről, amikor a Balaton hatalmas keresztje, „a természet isten- tiszteletén” 25 éves korában úgy megragadta, hogy számára a megrepedt hatalmas jégtáblák a „megrepedt kárpitot” is jelentették, melynek üzenete ma is ez az ige fényében: nyitva az út Istenhez, atyai szívéhez. Jézus halála olvasztja a bűn jégét, hogy Jégtáblák” el ne torlaszolják az utat Atyánk felé, de egymás felé sem! Télvégi ragyogó Balaton, köszönöm, hogy szemléltetted: megfeszítetett és feltámadott az Úr! (Jn 14,6)

Szimon János