Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-09-10 / 37. szám

Evangélikus 65. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 2000. SZEPTEMBER 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ÁRA: 48 Ft „Akármekkora is a szenvedésünk, mi az a megfeszített Krisztuséhoz képest? A kereszt tövében bizony elnémul minden panasz. ” Luther A TARTALOMBÓL Lelkészbeiktatás a győri gyülekezetben A Habitat egyházi hete Elbúcsúzott imaházától Budahegyvidék MEGHÍVÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház újonnan megalakuló Nyugati (Dunántúli) Egyházkerülete megválasztott elnökségének. 1TTZÉS JÁNOS püspöknek és DR. WELTLER JÁNOS felügyelőnek beiktatása a győri Öregtemplomban (Győr. Petőfi tér 2.) lesz 2000. szeptember 23-án (szombaton) délután 3 órakor Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerült püspöke végzi. Amint arról hírt adtunk, augusztus 20- án a hannoveri világkiállítás magyar pa­vilonjában is megünnepelték a magyar államalapítás ezeréves jubileumát. Gaz­dag és színes program, valamint a ma­gyar kulturális hét megnyitása mellett ökumenikus istentisztelet is része volt a millenniumi ünnepnek. A Magyarorszá­gi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szer­vezésében került sor az istentiszteletre, amelynek szolgálatát dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rek­tora, dr Urbán Imre római katolikus tá­bori esperes és Szabotté Mátrai Marian­na lelkész végezték. Ennyi lenne talán a szűkszavú és hivata­los híradás - s akkor az olvasó nem sejt­hetné, hogy Vadász György> vörösfenyő­ből készült, gyönyörű pavilonja, amely­ben a szemlélő hol egy hajó, hol két te­nyér, hol egy kinyíló virág képét fedezi fel, hogyan tud minden mesterséges be­avatkozás nélkül, egy pillanat alatt temp­lommá változni. Hogyan tud az emberben csendet és áhítatot teremteni, és milyen sokat segít abban, hogy nyitottak legyünk egy nem kézzelfogható, mégis nélkülöz­hetetlen üzenet, Isten szava számára. Úgy gondolom, mindenki részese volt ennek az élménynek, aki ellátogatott az augusz­tus 20,-i ökumenikus istentiszteletre. Sokan ünnepeltek együtt velünk. Ma­gyarokkal, németekkel és más nemzet­hez tartozókkal telt meg a magyar pavi­lon. Öröm és a keresztyén összetartozás jele volt számunkra, hogy meghívásun­kat elfogadták a német testvéregyházak vezető személyiségei. így imádkozott a magyar oltárnál a záró, ökumenikus imádságban dr. Margot Käßmann, han­noveri püspök, dr. Rolf Koppe, az EKD külügyekért felelős püspöke, valamint Hans-Georg Koitz, római katolikus se­gédpüspök. Lelkészként és keresztyén emberként is azt vallom, hogy bármilyen felekezetű is legyen, „papok egyházának” nincs jövő­je és létjogosultsága sem. Minél széle­sebb kört tud megszólítani és megmoz­Egyházak az EXPO-n gatni egy keresztyén egyház, egy rendezvény vagy egy sze­mély, annál közelebb van ahhoz a krisztusi parancshoz, amely út­jára indította az egyházat, a ta­nítványokat a „széles világra” - minden emberhez - elküldve. Ebben az összefüggésben két ki­emelkedő élményt tartogatott számomra a hannQveri látogatás és az istentisztelet. Az elsőt az a hiányérzet fejezte ki, ami azonnal belopózott a gondolataimba, amint néhány sorral feljebb a szolgálattevők névsorát leírtam. Ennyien vé­geztük volna az istentisztelet szolgálatát? Ha így lett volna, nagyon kevés valósult volna meg mindabból, ami azt az au­gusztus 20-ai, délutáni órát meg­hitté, ünnepélyessé és talán töb­bek számára maradandóvá tette. Mindig éreztem, most különösen is, hogy milyen sok ember együttműködése, karizmái, gon­doskodása, munkája és szeretete épül bele egy-egy szép istentisz­teletbe. Kárászy Szilvia zongora- művész életében először volt kántor egy istentiszteleten. Nem fogjuk elfelejteni a szolgálatát. Ahogy a pécsi Mátyás király utcai iskola kórusának sem (karvezető Okos Ilona), akik közlekedési problémák miatt fáradtan érkeztek, mégis „elvará­zsolták” énekükkel a gyülekezetét. Csak­úgy, mint Tényi Edit énekművész, aki moldvai istenes énekekkel járult hozzá a liturgiához. Fontos szerepet játszott az istentiszteleten a cinkotai gyülekezet is, amelynek gyönyörű, népi hímzésű oltár­terítő készlete díszítette az oltárt. Az ő segítségüket ezúton is megköszönjük. És ott voltak azok is, akik „nem látszottak”. Elsősorban dr. Gérnyi Gábor miniszteri biztos, aki az ötlettől a megvalósulásig gazdája volt a rendhagyó istentisztelet­nek. Mellette Mészáros Márta és dr. Mesterházy Vera, az EXPO kft. munka­társai. Bennük nemcsak szakmájuk ma­gas szintű képviselőit ismertük meg, ha­nem olyan embereket, akik kedvesen, sok türelemmel, fáradtságot sohasem mutatva tudnak tenni szép és fontos ügyekért - és örülni tudnak, ha sikerül valami. Élményt jelentett nekünk, lelké­szeknek, hogy ilyen sok ember ilyen sokféle módon dolgozott együtt azért, hogy szép istentiszteletet ünnepelhes­sünk augusztus 20-án Hannoverben. A másik élményemet az egyházak vi­lágkiállításijelenléte adta. A vatikáni pa­vilon mellett három helyszínen vannak jelen a keresztyén egyházak képviselői. A pavilonok versenyében első helyezést elért cethal pavilont említem az első he­lyen. Ezt több keresztyén ifjúsági szerve­zet hozta létre és üzemelteti szponzorok támogatásával és sok fiatal önkéntes munkájával. A kiállítás szerviz centru­mában lelkigondozó központ működik. Itt több áhítatot is tartanak naponta, de a fő profiljuk szerint beszélgetést folytat­nak azzal a nem kevés emberrel, akinek a lelkigondozói szolgálat bármilyen for­májára szüksége van. A világkiállítás fő­tere, a Plaza közvetlen közelében helyez­kedik el a Krisztus pavilon, a keresztyén jelenlét legjellegzetesebb helyszíne. Egy kiállításokkal berendezett keresztúton közelíthetjük meg a pavilon központját, a Krisztus termet, amelynek oltárterét egy csaknem 2 méter magas, all. szá­zadból származó szobor Krisztus a ke­reszten - határozza meg. De találunk itt 12. századi ikont ugyanúgy, mint gyö­nyörű, régi keresztelőkövet. Mellettük helyet kapnak a mai keresztyén művé­szet tárgyai is. Mindezek azonban a ke­retet adják csupán - és hangsúlyosan csak azt - ahhoz az üzenethez, hogy az embernek mindenütt szüksége van olyan helyre, ahol csendben lehet, megpihen­het és észreveheti, hogy minden helyen Isten közelében van. Kapcsolatban van vele. Imádkozhat és rácsodálkozhat a vi­lág és saját élete titkaira Isten közelségé­ben. A Krisztus- pavilont nagyon sok ember látogatja. Az óránként tartott, pici áhítatokat csakúgy, mint gyülekezeti, if­júsági csoportok műsorait vagy a napi, tematikus istentiszteleteket. De a csend helyszínén, a kriptában sem könnyű he­lyet találni egy kis csöndes meditálásra. Akik ezt a pavilont forma, üzenet és programok szempontjából megálmod­ták, tudják, hogyan lehet ilyen szokatlan helyszínen Krisztus nevével emberek közelébe lépni. A Krisztus pavilon olyan természetesen van jelen a kiállítás forga­tagában, amilyen természetesen, minden helyszínen körülvesz minket Isten szere­tete. Az az erő, amely - a magyar isten- tisztelet igehirdetésének fő mondaniva­lója szerint - olyan, mint a vízcsepp. Gyengébbnek látszik, mégis idővel ő győzi le a legkeményebb követ is. Szabóné Mátrai Marianna O rosháza millenniumi ünnepnapján Szokolay Sándor müvének ősbemutatója hivatalos vá­rosi eseményből prófétai erejű, hatalmas istentiszte­letté lett. Krónikás feladatomat megnehezíti, egy­szersmind megszépíti, hogy a Madrigál Kórus tagjaként részese lehettem a csodá­nak, ahogyan a hosszú próbákon át megta­nult mü megelevenedik és szárnyra kel. Zsúfolásig megtelt templomunkat a vá­rakozás csendje járta át, a harangok szavá­ra bevonultak és elfoglalták helyüket a kó­rusok. Ribár János esperes megköszönte a zene­szerzőnek, hogy „gyönyörű és igazra taní­tó müvet irt ... melynek alapja »pmtestáns prédikátorok mondanivalója és a Károli Biblia«. Ha millennium, azaz ezeréves ma­gyar keresztyénség - ha millennium, azaz 2000 éves keresztyénség. akkor ennél mél­tóbb müvet elképzelni sem tudunk " - mon­dotta, majd meghatott tisztelettel olvasta fel Mád] Ferenc köztársasági elnök ez alka­lomra, az orosházi evangélikus templom­ban összegyülteknek küldött, hitet, szerete- gZ0|40iav tét és bölcsességet sugalló levelét. „Az embert a Teremtő Isten nem csupán azért ajándékozta meg az ünnep napjaival, hogy kipihen­hesse munkálkodásának fáradalmait, de azért is, hogy az együvé tartozók számot vessenek a múltban megtett és elmulasztott dolgaikkal...” „Ez a mai nap, a magyar államalapítás millenniu­mi ünnepe felemelő erővel futtatja át emlékezetün­ket a magyar múlt ezer évén, Szent István királyun­kig, aki államot alapított...” „A mai magyar zenei élet egyik legjelesebb sze­mélyiségének, Szokolay Sándornak a templom falai között felhangzó kamarakantátája a magyar nemzet megigazulásáért és megújulásáért fohászkodik. Kí­vánom, hogy amikor az orgona és az ének hangjai­nak szárnyalása betölti a teret, érezzék át őseinkkel MILLENNIUMI IMÁDSÁGUNK 2000. augusztus 20. Megemlékezett a város alapítóiról, az azóta élt nemzedékek minden szenvedéséről. Figyelmezte­tett: őriznünk, ápolnunk kell keresztyén hitünket! Millenniumi Prológus az ezredforduló üzeneteként Pechan Zoltán Orosházi Madrigál Kórusa és Dinnyés István Kodály Zoltán Gyermekkara részére Szokolay Sándor: JOBBÍTSD A NEMZETÖT! Kamarakantáta (Op. 148.) HAT TÉTELBEN egyházi népének módjára, vegyeskarra, gyermek­karra és orgonára Bibliai igékre (Károli Gáspár fordításában) és Bornemisza Péter Prédikációs Intelmeire ma élők okulására Tételek: 1. KEGYELEMÉRT KÖNYÖRGŐ ÉNEK (Korál-variáció) férfikarra, gyermek­karra, vegyeskarra és kettős karra 2. AZ EVANGÉLIUMRÓL (Prédikátori Inte­lem) vegyeskarra 3. ÉNEKECSKE GYERMEKEK RENGE- TÉSÉRE (Bölcsődal) Gyermekkari Alleluja 4. BÁNVALLÓ ÉNEK EGYMÁSÉRT (Pré­dikátori vallomás) vegyeskarra 5. A PRÓFÉTÁKRÓL (Vegyeskari Fugato) 6. AZ MAGYARORSZÁGRÓL (Parainesis) Hitvalló Finale: múltról jelenről-jövőről - hálaadással A művet hitre vezető gyermekkori lelkész-példaké­pem: Fürst Ervin emléke ihlette! Sándor vezény li a kórust. Fotó: Fehér Béla együtt minket összekaroló azonosságunkat abban, amit a dallamot emelő, századokkal ezelőtti próféci- ás szavak üzennek a nemzet polgáraiként mai min­dannyiunknak... Énekelje ki-ki legtisztábban a ma­ga szólamát, hogy minél dicsőségesebben zengjen a nemzet kórusa...” Dr. Dancsó József országgyűlési képviselő 1. Rá­kóczi György erdélyi fejedelem szép gondolatát idézte: „tűrni sokat tudj, beszéded ítíletből és érte­lemből legyen,... s kiváltképpen az Isten tisztessé­gének oltalmazására mindenkor kész és bátor légy.” Elismeréssel köszöntötte a szerzőt, aki „a ma élő orosháziak közül... talán a legismertebb, leg­nevesebb... akit méltán becsülhetünk nagyra váro­sának, nemzetének és hitének szeretetéért”. A szerző szívesen beszél arról, hogy hitbéli szülő­helyének Orosházát tekinti. Gyermekkorában misz- szionáriusnak készült. Élete másként alakult, de úgy érzi, mégsem lett hűtlen eredeti szándékához, hi­szen hitvalló müveivel missziót teljesít. A kórus előtt állva minden tétel előtt „narrátor­ként”, prédikátorok hangján, zsoltárok nyelvén emelte ki, húzta alá mondanivalóját. Aztán karmes­teri intésére felbúgott az orgona, majd a kórusra né­zett, s mint aki színes selyemszálakat markol köteg- gé, úgy húzta, emelte, szőtte harmóniává a szóla­mokat... „Járuljunk azért bizodalommal a Kegye­lem Királyi Székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk!...” „Az Evangélium forga­tásiban ne legyetek restek! Figyelemmel olvassá­tok... „mert vigasztalást rejt magában. Vigasztalást”... lágy piano után szinte sikolt a kiál­tás: „Segíts meg, édes Istenünk!” A gyermekkórus kristálytiszta csengéssel énekel: „Szenteltessék Uram a Te szent neved, Dicsérjenek a kisdedek Tégedet, Adjad Uram, őnekik, adjad Te Szent Lelkedet, Szent Fiaddal esmérjenek Tégedet... glória, glória... Jó Uram! Ámen!” Bűn­tudat és bünbánat a vegyeskar hangján, s a remény­ség: „Azután mutatja atyai jóvoltát...” Az utolsó té­tel magyarságunkról, bukásainkról, bűneinkről szól. „Jobbítsd a nemzetöt” énekli vegyeskar és gyer­mekkar váltakozva, majd „Adjunk hálát... esedez­zünk... fohászkodjunk... könyörögjünk!” Végül: „Tekints föl a magas Égre, Magas Égnek Istenére, kivirágzó jövőd meglásd, aj, szépséges Magyaror­szág!” Zeng a kettős kórus az orgonával... Vastaps a templomban. Nagy-nagy köszönet a szerzőnek! Köszönet a két karnagynak, a kórusoknak, dr. Botkáné Égető Mária orgonaművésznek! Legfőképpen pedig hála Isten­nek a tőle kapott tehetségért, az erőért, s azért, hogy hívőknek és nem hívőknek egyaránt megmutatta atyai jóvoltát! Fürst Enikő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents