Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-08-27 / 35. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ...Az a hit legnemesebb és 65. ÉVFOLYAM 35. SZÁM 2000. AUGUSZTUS 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP szemét behunyva egyszerűen legdrágább vonása, hogy ÁRA: 48 Ft és boldogan mindent az Istenre bíz. Luther A TARTALOMBÓL Omnium rerum principia... „Isten alakú űr van bennünk?!” Első fecskék Nemzeti hogylétünk J únius 24-e és 25-e nagy nap volt öt fiatal tanár, hozzátartozóik, gyülekezeteik és egykori tanáraik életében. Czesznák István, Gulyás Krisztina, Kosina Éva, Pristyák Lászlóné Mezey Viktória és Szilágyi Krisztina, a Nyíregyházi Főiskolán működő Evangélikus Hittanárképző Tagozat, az Evangélikus Hit- tudományi Egyetem kihelyezett tagozata első végzős évfolyamának tagjaiként átvették diplomájukat. A főiskolai tanévzáró ünnepén kezükbe kaphatták a magyar, történelem vagy ének-zenei tanári végzettséget igazoló okiratot, majd a következő napon az evangélikus nagytemplomban dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettese átnyújtotta nekik az evangélikus hittanári diplomát. Az ünnep alkalmából többféle módon is meg lehet emlékezni az oda vezető útról, amint ezt a kedves köszöntések és tartalmas visszaemlékezések, dr. Reuss András, dr. Hadházy Tibor, a Nyíregyházi Főiskola oktatási rektorhelyettese, és Laborczi Géza, a képzést elindító és négy éven át vezető lelkész szavai is bizonyították. 1995 októberében született meg az Evangélikus Teológiai Akadémia és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola közös határozata a tagozat létrehozásáról, s 1996 őszén nyolc hallgatóval megindult a képzés. A Tanárképző Főiskola szempontjából ez a kezdet nem volt egészen előzmény nélküli, hiszen a nyíregyházi Szent Athanáz (görög katolikus) Lelkészképző Főiskola már 1991 óta működtetett itt kihelyezett hittanárképző tagozatot, számunkra viszont ez a lehetőség vadonatúj és igényes kihívást jelentett. Budapesten, ahogyan Reuss András elmondta, korábban az evangélikus teológusképzéshez a vidéki városok közül egyedül Sopron nevét szokták hozzákapcsolni, s most ízlelgetni kezdték Nyíregyháza nevét is - s az új A képen állók nevei balról jobbra: Pristyák Lászlóné Mezey Viktória, Gulyás Krisztina, Czesznák István, Szilágyi Krisztina, Kosina Éva név új szervezeti és tartalmi kérdések végiggondolásának a szükségét jelenti. A képzést elindító tanároknak pedig, akik kivétel nélkül lelkészek, azt kellett megtanulniuk, hogy miben különbözik a leendő tanár számára szükséges teológiai ismeretanyag attól, amit lelkészek tanultak és tanulnak. Az első négy év így kísérleti szakasz volt, s bár az eddigi gyakorlatot még mindig csiszolnunk kell és talán az alapelveket is át kell gondolnunk, az öt friss diplomás hittanár és a Finnországi benyomások Kitörölhetetlen nyomokat hagyott az egyhetes finnországi út mindazokban, akiknek lehetőségük adatott a finn-ugor lelkészkonferencián részt vermi. Ha egy mondattal akarnám megfogalmazni, hogy milyen kép él bennem most erről a szimpatikus országról, így tudnám megfogalmazni: „Az élet minden területét átható keresztyén gondolkodás, tiszta természet, végtelen tér és nyugalom - ez Finnország. " Az elmúlt hetekben megjelent, finnországi utunkat feldolgozó írásaimból talán kitűnt, hogy mennyire áthatja az emberek mindennapjait az evangélikus keresztyén gondolkodás. Nem csoda, hiszen egészen kicsi kortól fogva ebben a szellemben nevelődnek a generációk, egyik a másik után. Az ifjúság nem kerülheti el az igével való találkozást, így a magvetés sikeres és biztosan termést hoz. A finn ember ugyanakkor természetközeli ember. Óvja és vigyáz életet adó lakókörnyezetére. Van mire vigyázzon, mert Finnországnak 187.888 tava és 179.584 szigete van. Az ország területének 69 %-át erdő, 10 %-át pedig víz borítja. Az élet alapja a tiszta víz és ez Finnországban mindenütt megtalálható. Még a városokban is. Tamperében például a belvárosban is lehet horgászni. Csak egy jellemző példa a természetvédelemre. Finnországban nincs szúnyogirtás, mert fennáll a veszélye annak, hogy a kipermezett vegyszer elpusztítja a vizes élőhelyeket. A távolságok hatalmasak és a rengeteg erdő és víz végtelen nyugalmat áraszt. Finnország a maga 338.000 négyzetkilométeres területével Európa hetedik legnagyobb állama. Ezen a területen alig több mint ötmillióan élnek. Észak felé haladva, egyre ritkábban lakott az ország. A természet békéjétől körülvéve, távol a város zajától, megelégedett és önmagával megbékélt emberek élik mindennapjaikat. De vajon milyen élményekkel tarsolyukban tértek haza a sokféle eseményt kínáló útról mások? A küldöttséget vezető D. Szebik Imre püspök a lelkészkonferenciáról szerzett benyomásairól mondott véleményt: Három gondolat fogalmazódott meg bennem. A kapcsolatok ápolása az egy nyelvcsaládon belül élőknek fontos, mert az Európai Unióba lépve, a kis népek közös kultúrájának megtartása és továbbadása kötelességünk. A konferencián résztvevő egyházak helyzete - a finn egyházat leszámítva - hasonló. Kisebbségben élünk. Fontos volt felmérni és látni, hogy ebben a kisebbségi helyzetben milyen aktuális feladataink vannak. Kiderült, hogy a kisebbség milyen sokrétű szó. Mást jelent Inkeriben, Erdélyben és mást Magyarországon. Végül fontos volt ez az út a személyes kapcsolatok ápolása szempontjából. Minden egyházi kapcsolat személyes barátságokra épül. Lehetőség nyílt ezen az úton régi ismerősökkel találkozni és új ismeretségeket kötni. Az erdélyi magyar egyházi küldöttséget Mózes Árpád püspök Búcsú Finnországtól. A hazaindulás pillanatai a Helsinki repülőtéren. Fotó: Kiss Miklós vezette: Számomra a legmegrendítőbb élményt az inkeri egyház helyzetével való szembesülés jelentette. Hallva, hogy milyen nyomorúságnak voltak kitéve, milyen mélységből szabadultak, úgy érzem, a mi helyzetünk könnyebb. Meglepő volt ugyanakkor megtapasztalni, hogy milyen felszabadultan tudnak a kicsinek is örülni, mennyire megbecsülik a legkisebb jót is, és milyen örömmel élik meg a maguk életét. Nekünk is jobban kellene tudni örülni, mert Isten nekünk több áldást adott. Szarka István lelkész először járt Finnországban: Nagy élmény volt nekem, szórványhelyzetben szolgáló lelkésznek, működő népegyházat látni. Jó volt hallani egy lélekszámában fogyó ország lelkészeként, hogy Finnország lélekszáma gyarapszik. Nem utolsósorban a hitélet komolyságának köszönhetően. Úgy érzem, van mit tanulnunk a finnektől. Verasztó János répcelaki lelkész szintén először járt Finnországban: A lelkészkonferencián hallottam az inkeri egyház ébredéséről. Úgy éreztem akkor, mintha ők bibliai időket élnének. A bizonyságtévők szolgálatának eredményeképp egyre- másra születnek a gyülekezetek. A nurmói felébredettek ünnepének tömegélménye is mélyen megmaradt bennem. Harmincezren együtt, egy akarattal hallgatták az igét. Végül a konfirmandus táborban hallott adatok, hogy a finn fiatalok 90 százaléka konfirmál, szíven ütött. Mi eljutunk-e valaha is eddig?! Hányféle szempont, hányféle vélemény. És ezeken kívül még mi minden megfogalmazódhatna Finnországgal kapcsolatban. Nagy élményt nyújtott ez az út és talán minden résztvevő, lelkészben megfogalmazódott: Näkemiin Suomi - Viszontlátásra Finnország! Kiss Miklós következő tanév négy évfolyamára várt negyvenöt hallgató léte arról beszél, hogy a kísérlet sikerült. A diplomaátadás ünnepére készülődve, megkértem az öt hallgatót, hogy pillantsanak vissza ők is a mögöttük álló négy esztendőre. Az alábbiakban az ő szavaikon keresztül mérhetjük le, hogy mit jelentett számukra a Főiskola hittanárképző tagozatán tanulni, s milyen jelentőséget hordozhat mindez, reményeink szerint, majdani tanítványaik számára is. Czesznák István: Különleges volt helyzetünk, mivel mi voltunk az elsők, akik evangélikus hittant valamivel párosítva tanulhattunk. Az EHE kihelyezett tagozatának, azt hiszem, sikerült beilleszkednie egy világinak mondott intézménybe. Az akkori tanáraink, Bartha István, Béres Tamás és Laborczi Géza a legnagyobb tapintattal próbáltak bevezetni a teológia rejtelmeibe. Bár nem vagyok a kiemelés híve, de Bartha István személyénél kivételt kell tennem, aki időt, energiát és saját könyveit nem kiméivé, tanulva tanított, hogy nekünk valódi értékeket tudjon átadni. Üde színfoltot hozott száraznak és szürkének tűnő hétköznapjaink közé Levente Péter is, aki rávezetett arra, hogyan lehet a fent említett értékeket a rám bízott gyermekeknek hitelesen közvetíteni, átadni. A hittan-történelem párosítás számomra elválaszthatatlan, hiszen tökéletesen kiegészítik egymást, sőt a tanításhoz mindkét szak ismerete szinte nélkülözhetetlen. Olyan ismeretekkel, élményekkel, gondolatokkal gazdagodtam, amelyek egész életemben meghatározókká váltak és válnak. Gulyás Krisztina: Ehhez az évfolyamhoz tartozni kihívást jelentett nemcsak nekünk, de tanárainknak is. Öten háromfelé „húztunk" (ének, történelem, magyar), mégis nagyon jól összekovácsolódtunk, ott segítettünk egymásnak, ahol tudtigik. Az idő rövidsége - bár a négy év hosz- szúnak tűnt - nem engedte meg, hogy egy-egy témában kellőképpen elmélyedjünk. Ezért továbbra is foglalkozni sze- * retnék teológiai művekkel, tovább bővíteni ismereteimet ebben az irányban - elsősorban önszorgalomból - és hiányosságaimat ezúton pótolni. Kosina Éva: Mit jelentett a négy év főiskola? Gazdagodást, de nem csak tudásban. Gazdagodott az „én”-em, rátaláltam önmagomra. A négy év folyamán egyre bizonyosabbá vált, hogy jól választottam, amikor hittan-magyar szakra jelentkeztem. Mind a teológiával, mind a magyar irodalommal való foglalkozás gazdag út- ravalót adott az élethez. Különösen is jó élményeim maradtak a tanítási gyakorlatokról, beleértve a gyülekezeti munkát is. A négy év során olyan emberekkel találkozhattam, akik életre szóló élményeket hagytak bennem. Hogyan tovább? Egészen biztos, hogy tanítani szeretnék. Ha lehetőség nyílik rá, mindkét tantárgyamat. Hiszem, hogy a gyerekek formálhatók, nevelhetők, és át tudom nekik adni azt, amit én is kaptam. Pristyák Lászlóné Mezey Viktória: Az együtt töltött négy év jelentőségteljes volt számomra. Úgy érzem, rengeteget kaptam, mind hitben, mind tudásban. Ezt tanárainknak köszönhetem, akik érdekes előadásaikkal, egyéniségükkel, teológiai látásmódjukkal motiváltak, szüntelenül tudásszomjat ébresztettek, és izgalmas kutatómunkára késztettek bennünket. Nagyon élveztem a valláspszichológiát és Levente Péter tantárgyát, a viselkedéskultúrát, de a teológiai tárgyakat is. Tartalmas, izgalmas, érdekes és mozgalmas éveket hagytunk a hátunk mögött. Jó volt családias légkörben Istenről és emberről együtt gondolkodni, egymás gondolatait megismerni, hitben erősödni. Színes egyéniségekből álló kis csoportunk összekovácsolódott, közösen a nehézségeket is könnyebben viseltük. Megerősítést kaptam hivatásomban és életszemléletemben, és úgy érzem, olyan szellemiségben részesültem, amely életem végéig el fog kísérni. Szilágyi Krisztina: Nagyon hálás vagyok azért, hogy erre a főiskolára járhattam, bár kezdetben voltak aggodalmaim, hogy hogyan fognak fogadni, mivel én református vagyok, de kellemesen csalódtam. A négy év alatt rengeteg tapasztalatot szereztem, sok próbát kellett kiállnunk. Értékes emberekkel ismerkedtem meg, akiknek a barátsága nélkül szegényebb lennék. Tanáraim többsége - mind a magyar, mind a hittan szakon - nemcsak ismereteket, tudást adott át, de emberségre, a másik emberre való odafigyelésre is tanítottak. Mindenképpen tanítani szeretnék. Sajnos, arra most nincs lehetőség, hogy a magyart és a hittant is délelőtti órák keretében tanítsam, ezért délutánonként óraadóként fogok dolgozni. A nyelvtanulás is terveim között szerepel, s az is, hogy elvégezzek még egy főiskolát vagy egyetemet. Nagyon érdekel a pszichológia és a diakónia. Mit tehet ehhez hozzá e sorok írója, aki a fiatal tanároknak utolsó tanévében tanára lehetett? Adja Isten, hogy minden szép tervük valóra váljon! Csepregi András A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége és Oktatási Bizottság tisztelettel és szeretettel meghívja Önt a 2000. szeptember l-jén 10 órakor tartandó tanévnyitó ünnepi istentiszteletre és konferenciára. Igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök Közreműködnek a győri és orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium pedagógus kórusai. Helye: Deák téri evangélikus templom (Budapest, V. Deák tér 4.) Konferencia: Gondolatok a 21. század egyházi oktatásáról Megnyitás, üdvözlés Tanév eleji gondolatok Eredményeink - feladataink Az evangélikus iskolarendszer távlatai A hitoktatásról Evangélikus iskolaváros Frenkl Róbert Pokomi Zoltán Mihályi Zoltánná D. Szebik Imre Szabóné Mátrai Marianna Ribár János >
