Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-20 / 34. szám

2. oldal 2000. AUGUSZTUS 20.

Evangélikus Élet

ÚJ NAP - UJ KEGYELEM

ISTENTISZTELETI A REND

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet

kérnek számon.” (Lk 12,48b)

„Úgy örülnek színed előtt, mint aratáskor szoktak örülni. " Ezs 9,2b (Jn 15,10-11; Fii 3,7-11; Zsolt 141,1 -10). Szenvedés, hábo/ rús szorongattatás között hangzik ez a prófétai szó. ígéret: Isten az ő népét, az ő gyermekeit megmenti. Jön valaki, aki leveszi terhűnket, keiében hordoz bennün-/ két. Egy gyermek lesz az, akinek olyan hatalma lesz, hogy/gazi békességet teremt. .Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. AÉ uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelmei". Ő lesz a fény, aki előtt a sötétség mo| nem állhat. Általa, Veié élhetünk közösségben Istennel. Örülünk-e mi is igy, lygy Jézussal egy megváltozott élet részesei lehetünk?

u~ „Még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen. " Ézs 30,18'(Lk 15,20;

íKir 3,16-28; Mk 10,1-12). Istenhegyeimet akar gyakorolni. Még vár, még ad időt, hogy megtérhessenek! Aki időt nyer, életet nyer! Kegyeiéit)''az idő, mert lehetőség az életre. „Jézus ma még váí, de úgy alkonyul már, nőnek az árnyak, ím későre jár! ÉK 449,1” Élsz-e még mata kegyelemmel? Vagy még mindig halogatod a megtérést? Jézus ma még vár, diSjigJgS nem élsz a felkínált leh£||j|||gg;eL biztos vagy benne, hogy lesz még holnap is?

KEDD

kísértés, hogy Isten igéjét a magunk céljaira fordítsuk! Mintha büntetlenül lehetne másoknak „beolvasni” általa! Milyen nagy alázat kell ahhoz, hogy kutassam s megértsem szavát! Azt, amit mondani akar! Milyen nagy alázat kell ahhoz, hogy el ne fgfditsem! Azért könyörögjünk, hogy jól értsük meg s jól adhassuk tovább!

„ Veted van az ÚR. Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned." Zof 3.15 (lPt 3,14-15; Ez 3,17-19; Mk 10,28-31). Himnusz az Úr győzelméről! Sötétben botorkálva, bizonytalanságban élve, az alag- út sötétjében - minden apró neszre meg|fmülve - van-e nagyobb öröm, mint az, hogy meglátod a beszűrődő fényt? Vége á rettegésnek, mert „veled van az ÚR,.... nem kell többé veszedelemtől félned!” Nélküle minden bizonytalan, de Vele minden értelmet nyer. „ Véled nem rémit főbbé semmi vész, ... győzök. Uram, csak te maradj velem! (ÉK121.7)”

PÉNTEK

„Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?" Zsolt 42,3 (Mk 10,17; Péld 8,12-21; Mk 10,13-16). Milyen kevesen merik elmondani ezeket a szavakat - félelem nélkül. Borzasztó lehet távol lenni Istentől, nélküle élni! Főleg olyankor, amikor úgy érezzük, kicsúszik talpunk alól a talaj, nincs semmi, amibe belekapaszkodhatnánk. A bánatban, szomorúságban még nagyobb szükségünk van vigasztalóra, támaszra. De aki megtapasztalta már Isten közellétét, az mindig vágyakozik utána. Bajban, súlyos helyzetekben merek-e Istenhez kiáltani? Elhiszem-e, hogy ilyen helyzetekből is ki tud szabadítani? „ Súlyos napokban csak Jézusra nézz. Mondd el neki bátran, ami nehéz.... (Énekem az Úr 71,1)”

„Halljátok meg az ffR igéjét! Pere van az ÜRnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az ország- ban. ” Hós 4,1 (Lk 6,46; Jer 1,11-19; Mk 10,32-45). Ezt olvasva sokan arra gondolnak, ez már a múlt. Nem nekjiík szól az Úr, nem velünk perel az Isten! Nincs emberiesség, nincs megbízháíéiiig, nincs odaadás ember és ember között, amelynek oka. gyökere az Isten-ismept hiánya, az Isten iránti hűség és ragaszkodás hiánya.

..Amilyen pusztává, kietle»e lett a szív, olyanná válik a föld is - hangzik az ítélet. Nem nekünk szól ez - gondoljuk, pedig velünk perel az Úr. Nem lehet a felelőssé- getaötetani másra. Először nekem kell önvizsgálatot tartanom. „Irgalmadban bőséges vagy, megWÁmet kegyelmed nagy. Minden jóval híved ellásd, harmatoztass rám bő áldást! (ÉK409.5)”

„Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, SZOMBAT bár nem tudom felsorolni őket. ” Zsolt 71,15 (lPt 2,9; Mt 7,24-27;

V

„ Vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amit az ÚR ad a számba. ” 4Móz 23,12 (lKor 9,16a; Lk 16,10-13; Mk 10,17-27). Micsoda nagy

Mk 10,46-52). Egy hosszú élet végén elhangzó bizonyságtétel Isten szabadításáról, csodatételeiről. Életünk eltelt idejére tekintve el tudjuk-e mondani mi is ezt? Bár felsorolni képtelenség, de megláttuk-e Isten csodáit, felismertük-e az Ö szabadítá- sát életünk különféle történéseiben? Tudunk-e mi is így szólni? El tudjuk-e mondani - a hátunk mögött levő évekről - hogy „az élő Isten járt velem, Ő áldott, védett engem ... És én szívembe véshetem: nagy dolgot tett az Úr velem.... (ÉK349,1.2)”

Mihácsi Lajos

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASARNAP

Maradjatok énbennem!

Jn 15,1-5

E természetből vett képpel, melyben Jézus önmagát az igazi szőlőtőnek nevezi, egyértelműen szól arról, hogy kizárólagosan Ő az élet igazi forrása, és egyúttal annak megtartója is. Nélküle, - Tőle elszakítottan nincs Élet!

Az emberiség a maga történelme során és benne az egyes ember saját életének szűk, néhány évtizedes kerete közepette is sokfelé kereste és keresi az élet forrását vagy éppen fáját, azt a „mitikus szert”,, amely védelmet nyújthat a múlandóság és halál kikerülhetetlen és kérlelhetetlen valóságával szemben. Ezek az életforrások és életfák azonban előbb- utóbb csalóka illúzióvá lesznek, mert egyik sem az, aminek mutatja magát, legyenek bár a vallások ígéretei, ’’izmusok,,, filozófiák és világnézetek tanításai, a tudomány eredményei vagy a technika vívmányai, amelyek ugyan lehetnek hasznosak és elismerésre érdemesek, de az élet legnehezebben feldolgozható valóságával szemben hatástalan és haszontalan vigasztalók.

Ahhoz, hogy valóságos áldás lehessen és maradhasson számunkra, Jézus a ’’maradjatok énbennem,, követelését állítja elénk. Ha csak mellette lennénk - és bár ez sem kevés -, akkor a nyomában járnánk, de ha benne vagyunk, akkor szivünk az Ő szívében van, Ő a lelkűnknek az otthona és éltetője, - ahogyan Pál apostol vallja: ’’élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus,,. Ez az állapot, a létezésnek eme formája a nagybetűs Élet. Márpedig világunk teljesitmény- centrikus és profitorientált szemlélet- módjával szemben, a Krisztusból mint szőlőtőből növekvő és Belé kapcsolódó, Benne lüktető élet önmagában érték.

Gondolatban visszaszállva gyermek és ifjúkorom verőfényes napjaihoz, melyet Kemenesalján a Ság-hegy lábánál éltem meg, felidéződik bennem a gondosan művelt szőlőskertek képe, melyeket a gazdák amolyan jóleső és büszke elégedettséggel mutattak, s melyekben a szőlőtőkék bőségesen teremték meg a gyümölcsüket szüret idejére. Ennek kapcsán

1

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Augusztus

20. Jézus szent világosságom, Aki szerettél engem S lettél a bűnből váltságom,

Fogadd el dicséretem! Bár a Te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! (EÉ 368,1 Rist J.)

21. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem

hallgathatom, Épüljön rá az életem! Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani! (EÉ 327,3 Hiller F.F.)

22. Az ember nem tudja úgy félretenni Isten és országa kérdését, mint egy hátizsákot, amelyről azt gondolják, hogy többé nem lesz rá szüksége. Amikor az ember Istent keresi, akkor a saját személye okozza a legnagyobb problémát.

23. Az Ige kőszálként megáll, Megszégyenijl, ki bántja. Velünk az Úr táborba

száll, Szendéikét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: mind elve- hetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre! (EÉ 254,4 Luther M.)

24. E világ minden ördöge, Ha elnyelni akarna. Minket meg nem rémítene,

Mirajtunk nincs hatalma, E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az Ige porba dönti. (EÉ 254,3 Luther M.)

25. Urunk köszönjük, hogy igédet olvashatjuk és hallgathatjuk. Adj erőt, hogy a szerint is éljünk! Ha ez nem sikerül, akkor kérünk adj erőt ahhoz, hogy ezt őszintén bevalljuk és magunkon igyekezzünk változtatni, nem pedig a Te szavadon. Kérünk bocsásd meg bűnünket és engedd meg, hogy jnindennap újra kezdhessük a neked tetsző életet!

26. Engedd meg, hogy énekeljünk kegyelmedről és vidáman tölthessük napjainkat! Engedd meg, hogy küzdjünk felebarátainkért, akiket még éjjeli sötétség vesz körül. Engedd meg, hogy magasztaljunk és ujjongjunk, megláthassuk csodáidat, hogy hozzád vezethessük a szíveket és így építhessük országodat.

( Bartsch A. nyomán)

elgondolkodtató, vajon miért tűnik egyházunk, mint Krisztus szőlőskertjének egy darabja sokszor oly rendkívül gyü- mölcstelennek, mintha minduntalan jégverte és vihartépte volna? Talán azért, mert ilyenek vagyunk és mi vagyunk a szőlővesszők... Pedig, ha Jézus erejét nem éljük gyümölcsökké, akkor haszontalan és indokolatlan a szőlőtőn való maradásunk. Önvizsgálatra szólítva megkérdezi hát tőlünk az Ige, hogy milyen gyümölcsöt terem életünk. Tenni-e a szeretetet, mely a szeretetlenség megszüntetésén fáradozik? Termi-e az egymás terhét hordozást? Termi-e a testvéri közösséget, azt hogy ugyanazon szőlőtőn élve egyek vagyunk Krisztusban, és nem csupán elméletben, hanem gyakorlatban is? A megtapasztalható irgalmasság és szeretet cselekedeteiben is!

Tudjuk a szőlőt nem azért ültetik és gondozzák, hogy külső megjelenésével esztétikai élményt nyújtson. Vagyis ,a szőlő nem dísznövény, hanem haszonnövény, melyet kizárólag a gyümölcsért, a terméséért tartanak. Jézus figyelmeztet minket: díszbokor keresztényekre nincs szüksége az Istennek. Kereszténységünk értelme és minősége a gyümölcsünkön mérhető. Ha pedig az nem vonzó és nem ’’ehető”, akkor a kívülállók számára egy

olyan közösség vagyunk, melynek léte és célja érthetetlen, s melyről nem lehet tudni, hogy tagjai mimódon vindikálják maguknak azt a határtalan gőgöt, hogy önmagukat Isten kiválasztott és üdvösségre elhívott népeként tartsák számon.

A Krisztusban gyökerező, Belőle növekvő életnek nemcsak következménye, hanem ígérete is van: Jézus is bennünk marad. Milyen bátorító, hogy a hit merészségével vagy inkább bátorságával személyesen vallhatom: van Üdvözítőm, kinek könyörülő szeretete megvigasztal a „kívül harcok, belül félelmek” nehéz küzdelmei közepette. Milyen reménykeltő, hogy Krisztusban van Üdvözítőm, kiben túlláthatok e bölcső és koporsó közé szorított életen s vallhatom: szeretetétől sem magasság, sem mélység, sem élet, sem halál nem szakíthat el. De hogy Krisztus bennem marad, ez túlmegy mindezen. Ez az emberi életnek legnagyobb reménységre jogot adó ígérete, így már megértem, hogy a gyümölcstermés nem teljesíthetetlen teher, nem önmagunkból görcsösen és kínok közepette kipréselt áldozat, hanem az Úr Jézus Krisztusban való örvendező kiteljesedés. Adja az Úr kegyelme, hogy ezt mind többen megélhessük! Ámen.

Pőcze István

Budapesten, 2000. augusztus 20.

I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza íván; du. 6. dr. Széchey Béla;

11., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Mező u. . de. 10. Donáth László ; Óbuda,

111., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné;

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád;

IX. , Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Dr. Muntagh Andor; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. Németh Péter; de. 11. (úrv.) Németh Péter; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de.

9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10. (úrv.) Pintér Károly; du. fél 7. Gyurkáné Urbán Eszter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andor; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél

10. dr. Muntag Andor; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAPON a liturgikus szín; zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): Zsid 3,12- 14; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 15,1-5. HETI ÉNEKEK: 395,439.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. augusztus 21-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. augusztus 27-én, vasárnap de. 10.04 órakor Egyházaskozárról az evangélikus templomból. Igét hirdet: Koskai Erzsébet lelkész.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN

Magyar nyelven:

Alsódörgicse: de. 11; Balatonalmádi: (Baj csy Zs. u. 25.) du. 4; Balatonboglár: de. 11 Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüred: de. 9 Balatonszárszó: (ev. üdülő, Jókai u. 41.) de 10.; Balatonszepezd: de. 9; Hévíz: du. fél 5 Keszthely: de. fél 11; Kisdörgicse: du. fél 2 Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. 11 Nemesleányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10 Siófok de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9;

Német nyelven:

Balatonfüred: du. 6; Hévíz: de. fél 10; Keszthely: du. 6; Révfülöp: de. 11.

Autóbuszon határokon át...

Lehet, hogy nem mindenki osztja véleményemet, de szerintem, saját tapasztalataim alapján, egyik legkényelmesebb tömegközlekedési eszköz az autóbusz, főként, ha légkondicionált. Bizonyára vannak, akik a vonatot előnybe részesítik, mondván, hogy abban nagyobb a mozgási lehetőség és több művelet végezhető el benne. Valóban, az a sínpárhoz kötött vonatnak nagy előnye.

Sajnos, első két szolgálati helyemen nagyon ritkán tudtam igénybe venni az autóbuszt, mert a szolgálatok időbeosztása olyan volt, hogy legtöbbször nem egyezett a járat indulási idejével.

• Az utolsó gyülekezetben a vidéki utakat többször tudtam megtenni busszal, Harkára, Bánfaivára, Balfra, sőt Ágfal- vára is, amikor akár rendszeres, akár helyettesítési szolgálatok azt megkívánták.

A legemlékezetesebb, egyúttal a legkellemesebb autóbusz-utakat a Luther Szövetségünk soproni csoportjának külföldi tanulmányútjai révén tehettem meg. Több szempontból is maradandók és tanulságosak számomra.

Az első, hogy olyan országokba, helyekre, városokba kerülhettem, ahol még

nem voltam. A hat tanulmányút olyan természeti szépségeket tárt elém, amelyben Isten teremtett világának magasságába és mélységébe pillanthattam be, hacsak egy pillanatra is, és fokozódhatott a hálám a zsoltárossal: „Dicsérem az Urat, amíg élek, aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak benne van. " (Zsolt 146)

Amikor a buszból kiszállva egy-egy város templomaiba, dómokba, katedráli- sokba bementünk, akár csendben körülnéztünk, idegenvezetőt hallgattunk, vagy az evangélikus templomban ajkunkon felcsendült egy ismerős ének, netán istentiszteleten vettünk részt vasárnap, Dávid zarándokénekének verse zsonghatott szívünkben: „ Örülök, ha ezt mondják nekem: Az Úr házába megyünk". (Zsolt 122)

Az autóbuszban egy nagy családdá formálódtunk. Egy közös cél felé haladtunk, ha néha ezt közös nevezőre kellett is hozni a többség döntésének figyelembe vételével. Voltak útközben tervmódosítások, amint ez egy kisebb családon belül is előfordul. - Jó volt hallgatni együtt Isten igéjét a reggeli és esti áhítatokon,

együtt énekelni és imádkozni. Megint idekívánkozik a zsoltáros öröme: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor ", (Zsolt 133)

Mindig örömteli tény volt, amikor egy szakavatott útitárs ismertette a legközelebbi úticélt előtanulmányai vagy tapasztalatai alapján. Közben kinéztünk az ablakon, kattant egy-egy fényképezőgép, vagy videokamera pásztázta a gyönyörű tájat, amit itthon az összejövetelen megnézhettünk.

Áldott emlék marad, amikor a busz egyik vasárnap templommá vált és ott tartottuk az egyszerű liturgiájú istentiszteletet. Miközben a sofőr baloldalt irányította a 44 fős buszt, mint a „mozgó Isten házát”, hangzott az ige, zengett az ének, mondtuk együtt a Hitvallást és Miatyán- kot megtapasztalva, hogy „Velem vándorol utamon Jézus”. Nemcsak a hat utunkon Koppenhágától Baselig, Altenstein- től Eperjesig, Schmalkaldentől Kolozsvárig, mert ígéretünk van Jézustól, hogy „ veletek vagyok minden napon ”, (Mt 28) Szimon János

\

4

i

I

4