Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-08-06 / 32. szám

2. oldal 2000. AUGUSZTUS 6.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

„Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2A&)

„Hittem, ha így szólok is: Igen nyomorult vagyak/-” Solt 116 111 (2Tim 1,8; ApCsel 2,41a.42-47; Zsolt 134,1-3) Milyen könnyű elesni, elveszni, s lesújtva csak lefelé nézni! Pedig csak felezve válik láthatóvá a/ kereszt, a szabadítás és a Szabadító! Rátekintve Jézusra, ajnélyből kiáltva érhetek el hozzá! Akitől jön mindenkor a segítség. Milyen boldog az, akinek egyetlen reménye az Úr! Aki fényben is, borúban is Ura kezéb#meri, tudja letenni életét. „Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten/Ö hallgass meg, kérünk, ne hagyj elveszni bűneinkben! (ÉK402,!)”

HÉTFŐ ■ds,en feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. Ö alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagotfa Fiastyúkot és a Dél csillagait. ” Jób 9,8-9 (Róm 1,20a; 2Móz 16,32-35a Mk 8/-10) Néha olyan közelinek tűnnek a csillagok! A réten járva, megcsodálom a virágokat, az apró fűszálakat Nágról-nap- ra ámulatba ejt a lemenő nap, az ezer szintjén tündöklő égbolt. Nincs két egyforma virág, nincs két egyforma naplemente, niíjfcs két egyforma pillanat se. A világ - Isten világa - csodálatos világ! „Teremtő Istenünk, édes Atyánk nekünk, hatalmas vagy... (ÉK345.1)” O megalkotta, megteremtette ésTmnml pedig csodálom mindazt és hálás szívvel dicsérem Őt.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt. ” Péld 15,1 (2Tim 2,24-25; Fii 2,1-4 Mk 8,14-21) Ne az indulat, hanem a szeretet vezérelje életedet! Azért kaptunk Teremtönktől két fület és egy szájat, hogy többet figyeljünk egymásra s kevesebbet szóljunk. Minden dolgunk, a szólásunk is, a hallgatásunk is, a másokra való figyelésünk is szeretetben menjen végbe. 77»^

CSÜTÖRTÖK

KEDD

„ Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az ÚR, hogy élhessetek." 5Móz 5,33 (lKor 11,1; 2Móz 19,3-8 Mk 8,11-13) Milyen nehéz ismeretlen helyen, sötétben, segítség nélkül tájékozódni! Milyen könnyű rossz útra tévedni! Eltévedni olyan, mint a vágányon szembe futó vonatok, fék nélkül: biztos a pusztulás. Urunk segít, hogy el ne tévedjünk, el ne vesszünk! Néha kényelmetlen a korlát, de biztonságot ad! Néha értelmetlennek tűnik a tiltás, pedig minket védelmez! Néha érthetetlen még ma is sokaknak Krisztus önfeláldozó szeretete, amivel minket oltalmaz Urunk. „Vezess Jézusunk, s véled indulunk!... (ÉK 443,1)” Mert csak az az út vezet el az életre. Ő az Út, az Igazság és az Élet! Azért parancsolta azt meg az ÚR, hogy élhessetek. Azért, hogy mi is élhessünk!

,, Ujjongjatok, örüljetek és hirdessétek: az ÚR megszabadította népét, "Jer 31,7 <LkJ;67-68; Lk 9.10-17; Mk 8,22-26) Az Úré a szabadítás! Az Úré a dicsőség! Öröklőn örökké. Ne csak tudd, hanem hirdesd is, hadd tudja meg mindenki az örömhírtJiAz örömöd úgy lesz még nagyobb, ha megosztod másokkal. Vannak hihetetlerjjaolgok, de Isten lehetőségei korlátlanok. Mi törvények és szabályok alatt élünl^kle Ő az, aki ezeknek is Ura. Milyen jó, hogy szabadítása nem marad ígéret! Ő Jéghez viszi akaratát, s megújítja életünket. Sza- badítása evangélium, örömhír! M. a szabadítás, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte Jíogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Szabadítást és Szabadjpt ígért és adott! Ujjongj, örülj és hirdesd te is!

„Az ÚR kézéin van minden élőnek a léte. ” Jób 12,10 (lKor 12,6; Jn 6,47-51: Mk.8,27-33) Van, aki csak önmagában bízik, s van, aki semmiben és senkiben sem. JPan, aki a segítséget is csak emberektől várja, de van, aki azurfa tekint, jNem ágpélküli falevélként sodor a szél, hanem az Úr kezében van a sorsom, az éJetemfl^övőm. Tőle van mindenem, s ezért hálás a szívem.

„Felebarátodat ne zsákmányold ki!" 3Móz 19,13 (Mt 20,25-26; Jel 19,6-9; Mk 8,34-9,1). Minden ember egyenlő! - hirdetjük. Nincs különbség emberek között! - valljuk. De tudom-e úgy szeretni a másikat, mint magamat? Tudok-e vele úgy bánni, a másikkal, ahogyan én is elvárom másoktól azt? „Kizsákmányolás” - olyan idegenül hangzik! Nem egy-egy társadalmi rendszerre, hanem az emberre jellemző ez. Az emberi bűn, az önzés „mértékegysége”. Megadom a másiknak azt, ami jár? Nem csak pénzben, de tiszteletben, szeretetben is? Mert ő is felebarátod, testvéred a Krisztusban.

Mihácsi Lajos

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASARNAP

Egyedül Jézus által

Jn 12,44-50

Manapság az élet minden területén szinte eltűnt a szó: csak. Helyette ilyesmivel találkozunk: alternatíva, sokszínűség, másság. Nem kevesen örvendeznek emiatt: azt tartják modemnek és divatosnak, ha nem beszélünk kizárólagosságról, hanem sokféle választási lehetőséget kínálunk. A boltban ez nagyon jó, de mai igénk éppenséggel arról beszél, hogy a hit és az üdvösség kérdésében igenis van létjogosultsága annak, hogy „csak”! A modem világ zajától kicsit elvonulva, fiatal lelkészként élve nagy múltú gyülekezetek hagyományos dunántúli kegyességében, bizony naponként rá kell döbbennem a lutheri örökség értékére, amely árad felénk az igéből: üdvösség nincs másképpen, csak Krisztus által, csak az ige alapján, csak hit révén, csak kegyelemből.

Csak Krisztus vezethet az Isten elé bennünket félelem nélkül. Amikor ő

megjelent, akkor maga az Isten jelent meg. Amikor ő kinyitotta a száját, maga az Isten beszélt. Amikor ő ítéletet mond, maga az Isten ítél, és amikor ő irgalmat ad, akkor az magának az Istennek az irgalma. Divatos dolog Jézust emberként szemlélni. Ez tudományosnak hangzik: milyen volt Jézus emberként, hogy élt, mi történt vele, mit lehet kiolvasni az evangéliumi tudósitásokból, amit esetleg szembe lehet helyezni a hagyományos keresztyén tanítással...? Vagy hogy miféle emberi tényezők játszottak szerepet Jézus keresztre feszítésében? Sok könyv felvet ilyen kérdéseket. Az ige kevésbé színes, de mindenképpen igaz felelete pedig az, hogy Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, akiben maga az Isten jelent meg világunkban, hogy általa, csakis általa megmentse az elveszett és tehetetlen embert.

Csak az ige vezet bennünket igazságra.

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

A régit szívesen kidobjuk, az újat meg a helyére állítjuk. Hogy evangélikus templomaink oltárain mindig ott a nyitott Biblia, az több valahonnan örökölt szokásnál: jelzi, hogy Isten mindig szól hozzánk igéjében úgy, mint amikor emberré lett Fia szólt hozzánk, hogy ne ítéletünkre, hanem üdvösségünkre legyen. Luther hagyta ránk örökségül azt is, hogy az egyház valódi kincse az evangélium, az Isten igéje. Kincs, amelynek révén mindenünket megduplázhatjuk, de akár el is veszíthetjük. Mert az igét elvetők nem egyszerű emberi korholásban részesülnek Jézus részéről, hanem az Isten ítéletével kell szembenézniük, ott pedig nincs megállás.

Csak a hit által kapaszkodhatunk bele a váltság ajándékába. És ez valóban kapaszkodó, olyan, mint amikor a fuldokló ragadhat meg az utolsó pillanatban valamit a viharos tengeren. És ez az igazán csodálatos, ha az ige hallása nyomán az Isten Szentlelke hitet. Krisztusban való bizodalmát ébreszt a szívünkben, akkor azzal a hittel van mibe belekapaszkodni!

Hiszen maga az ige arról tesz bizonyságot, hogy az Isten akaratából a Fiú életét adta a világért, és általa elkészíttetett az örök élet és az üdvösség. A hit megajándékoz azzal, amit nem képes adni semmiféle emberi próbálkozás, öngyógyítás, bajelfedezés: nyugalmat ad, hogy az életünk mindenkor jó kezekben van, és sötétség helyett a világosság ragyog ránk észrevétlenül is.

Csak kegyelem minden, ami jót hirdet és ígér nekünk az Isten igéje. Nem „alanyi jogon” jár az embernek az üdvösség és az örök élet. Nem természetes gesztus az Isten részéről a bűnbocsánat. Ellenkezőleg: amit Krisztus által tett az Isten, éppenséggel abban nincs egy szemernyi logika sem. Ezen a vasárnapon sem tehetünk egyebet, minthogy hálatelt szívvel állunk meg, immáron félelem nélkül az Isten színe előtt, tudva, hogy az ő akarata a mi örök életünk, és hogy ennek az akaratnak a teljesülése nem rajtunk, hanem az ő irgalmán múlik. Ámen.

Tubán József

ISTENTISZTELETI ;>

______REND_______

Bu

dapesten, 2000. augusztus 6.

|„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9.; Csillaghegy III., Vlátvás kir. u. 31. de. 10. ; Óbuda. III., Dé- ;ai Bíró M. tér de. 10. Orosz Gábor Viktor; jjpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Slázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) tászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Pé- br; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) ír. Muntag Andorne; VIII., Üllői út 24. de. föl 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. cé. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád;

IX. , Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X„ Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; d;. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. S:hulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. dt. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII-, Tartsay V. u. 11. de. IC. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Gyekiczky János; XIV., Lőcsei út 32 de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú: Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. ifi. Hafenscher Károly: Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): ÍJn 5,10/b- 13; evangéliuma (igehirdetési alapige): Jn 12,44-50. HETI ÉNEKEK: 327, 459.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán augusztus 7-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korátok.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN

Magvar nyelven:

Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Ba- latonboglár: (Hétház u. 17.) (úrv.) de. 11; Ba- latonfenyves: du. 6; Balatonfüred: de. 9; Balatonfűzfő: (ref. templom) du. fél 3; Balatonszárszó: (Jókai u. Ev. üdülő) de. 10; Balatonszepezd: de. 9; Felsődörgicse: de. 11; Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kőröshegy: (ref. templom) du. 3; Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 2; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 11; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9; Zamárdi: (Aradi u. imaház) du. 4.

Német nyelven:

Balatonfüred: du. 6; Hévíz: de. fél 10 és este 7; Keszthely: du. 6; Révfülöp: de. 11.

Augusztus

SZOLGALATI UTAK

I

6. Fogjad kezem, az út sötét előttem, Ha fényeddel meg nem világítod. De így Uram, e mennyből jövő fénynél, Reád tekintve bizton indulok.

(K 41,3 Frances G.J. Eredeti d.)

7. Istené a világ, az ég sátora, a tér, az idő és övé az örökkévalóság is. Én is az

övé vagyok. Isten keze tart meg engem életutamon, mint a legapróbb csillagokat is: egy se esik ki Isten tervéből! (Pötzsch A. után)

8. Vezess Jézusunk S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk!

(EÉ 443,1 Zinzendorf M. L.)

9. Urunk Te nagy ajándékot adtál nekünk: a beszédet. Vele sok mindent tudunk egymással közölni és így az egymás iránti testvéri szeretet megerősödhet. Add meg, Uram, ma nekünk, hogy a kellő időben megtaláljuk a megfelelő szavakat.

10. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt íme leborulunk. Mely igen nagy a Te dicsőséged. Örök hálával áldunk mi téged!

(EÉ 44,5, 8. Zsoltár Marót K„ Szenczi Molnár A.)

11. Ébredj fel szívem, vigadj! Istenednek hálát adj, Aki néked ád mindent S minden veszélytől megment! (EÉ 97,1 Gerhardt P.)

12. Urunk mindenható Istenünk, imádkozunk az elnyomottakért: mindenkiért, aki áldozatul esett rabszolgasorsra juttató ideológiáknak, vagy önző érdekeknek. Szent Fiad minden emberért meghalt, mindenkiért ugyanúgy. Ne vegyük el senkitől nyert méltóságát, hanem adjuk meg mindenkinek a kötelező tiszteletet.

A német testvérgyülekezetben

Határmenti helyzeténél fogva Sopron nagy súlyt helyezett az évszázadok folyamán a külföldi kapcsolatok kiépítésére. Egyrészt ezzel is magyarázható, hogy gyülekezetünk a nyugati határszélen elsőként született a reformáció hintette evangéliumból. A gyülekezet és a város lakossága örömmel fogadta a külföldről érkező, reformációban gyökerező, meggyőződésük miatt üldözött hittestvéreket. így gazdagodott a város is a gyülekezetei alapító Gerengel Simonnal és Rauch A. zeneszerzővel, aki mint orgonista és kántor beírta nevét az ének és zene iránt fogékonyak életébe. De nemcsak ők jöttek a gyülekezet életét gazdagítva, hanem a gyászos évtizedben az Eggenberg-ház udvara sok hazainak, de külföldinek is (bécsiek) volt istentiszteleti helye. Sajnos a II. világháborút követő 1946 a gyülekezet számára egyik legfájdalmasabb időszak volt fennállása óta. Voltak a múltban utcák házsorait elhamvasztó tűzvészek, ahol azonban újból fel lehetett építeni az új házakat. Most hazájukat kellett elhagyni és egyházukat, egy „tüzből” kimentett batyuval, de a ház és otthon már nem volt sajátjuk. Új hazát, új otthont, új egyházat

kellett keresniük határon túl. Isten megadta nekik.

A soproni gyülekezet hosszabb idő elteltével megtalálta azzal a gyülekezettel a kapcsolatot, ahová a legtöbben kitelepültek. Bad Wimpfen volt az a város, ahol sokan új hazára, otthonra és gyülekezetre találtak. 1985-ben jutott el a testvéri kapcsolat gyülekezeti szintre, megelőzve a városok egymással való kapcsolatát. Ebben az időben több kitelepült testvérben ébredt a vágy, hogy miként tudnának segíteni a soproni gyülekezetnek. Nem kellett sokáig keresni a választ, mert a templomtető megcsúszása elindított egy olyan szükséges felújítási folyamatot, amely tíz éven át a Bad Wimpfenben élő testvérgyülekezet áldozatkészségét is igényelte.

Többször voltunk kölcsönösen egymás gyülekezetében presbiteri delegációval. A testvéri megbeszéléseket, ismerkedéseket mélyítette a gyülekezettel való találkozás a vasárnapi istentiszteleten, amelyen a látogatóba jött lelkész hirdette az igét. Többször szolgálhattam a kéttornyú templomban, amikor a volt soproniak lelki szemei előtt a balfi úti kéttornyú temetőkápolna jelenhetett meg, ahonnan egykor szeretteiket temették.

Ugyanis sokuknak már nincsen itthon éjő rokona, csak halottja temetőnkben.

Emlékezetes marad sokak számára a kitelepítés 50. évfordulóján tartott emlékünnep Bad Wimpfenben az evangélikus templomban, amikor a testvérvárosok énekkarainak szolgálata keretezte a templomi istentiszteletet, melyen igét hirdethettem. Nem tehettem ezt „hűvös tárgyilagossággal”, mert személyes élményeim „kosarát” magammal hozhattam és abból merítve, minden mondatot erősebb szívverés motivált. Visszagondoltam szülőfalum gyülekezete tagjainak kitelepítésére, a hasonló helyzetre, a nagy templom kicsiny gyülekezetére. Talán ebből megérzett valamit a testvérgyülekezet lelkésze is, amikor a szószékről lejövő lelkésztestvérét átölelte, hogy erős szívdobogását csitítsa. A fiatalok kölcsönös tapasztalatcseréje a jövő kapcsolatfolytonosságának talán a legerősebb pillére. Ezen a vonalon kell továbbegyengetni az utat, mert a testvéri szálakat a kitelepítettek utódainak kell erősíteni. Ebben segít a Bad Wimpfen-i „Heimats Museum”, mely az élő utódokat a múlt gyökereibe vonja.

Szimon János

*

4

i