Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-23 / 4. szám

2. oldal 2000. JANUÁR 23. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. (Lk 13,29) „Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! ” Jel 22,17 (Zsolt 42,2; Róm 1,14-17; Zsolt 86,1-17) A szomjú­ság nagyon meg tudja gyötörni az embert, ha nem jut folyadékhoz a szervezet, akkor rövid időn belül felmondja a szolgálatot. Ennél nagyobb baj akkor van, ha érzékelési problémái vannak, és az ember nem érzi a szomjúságot. Ez az állapot egyenlő a halállal. Az Istentől elszakadt élet lehet, hogy érzi a szomjúságot, de sok esetben nem találja a víznyerő helyet. A Biblia beszél olyan repedezett falú víztartókról, amelyekben bízott az Isten népe, de az Úr számon kérte tőlük, mi­ért nem Őhozzá, az élővízhez jöttek. Az újszövetség embere nagyon jó helyzet­ben van, Jézus azt ígéri neki, hogy aki iszik az élővízből annak bensőjéből élő­víznek folyamai ömlenek, nem csak maga elégíttetik meg. hanem a környezete is! A szomjas világ várja a vízosztókat, nem csak az önmagad élete a tét! HÉTFŐ »Add nekem a szívedet fiam, és tartsdizemed előtt útaimat! ” Péld 23,26 (Mk 2,14; Ézs 19,19-25; ITim 5,3-16) Hiánycikkék idején alakultak ki olyan hosszú sorok, mint amilyen bosszú sor kígyózik az; emberek szívéért, mai világunkban. Kéri a munkahely, a család, a hobby, a tanulás és a szórakozás. Mindegyik csak a teljes szívvel elégedett. S ráadásul megszólal az Úr, „add nekem a szívedet!” Szívesen odaadnám Uram, csakhát most készülök az életem egyik nagy megmérettetésére a; munkahelyen, az iskolában, a sport­egyesületben, és a gyermekeim most a Jegfogékonyabbak és ott kell mellettük lennem, később biztos lesz alkalom, hrigy odaadjam neked. Nos. környezetünk ismeretében kijelenthető, hogy az esetek többségében sohasem fogy el a sor a szívek elől, sőt minél előrébb halad az idő, annál kevesebb az esély a szív átadá­sára. Hidd el, akkor leszel jó munkaerő, jó tanuló,jó szülő, és akkor lesz igazán jó az időbeosztásod, ha szívedet odaadod, és szemed előtt van az O útja. SZERDA „Az Úrra tekintek szüntelen. ” Zsolt 16,8 (2Kor 5,9; Jn 4,5-14; ITim 6,1-10) Ahogy a szív birtoklásáért mindent megtesz a körü­löttünk lévő világ, úgy a tekintet rabulejtéséért is. Dávid arról tesz bizonyságot, hogy ő az Úrra tekint szüntelen. Azt tudjuk, hogy nem volt mindig így, hisz Betsabéval történt paráznasága - s későbbi gyilkossága is - egy „nem ellenőr­zött tekintetnek” lett a következménye. Azt tudatja a zsoltárában, hogy nem tántorodik meg, mert az Úr van a jobbján, tekintete pedig rajta függ. Ez neked is lehet életfonnád, és örülhet a szíved és ujjonghat a lelked. CSÜTÖRTÖK Jókedvű adakozót szereti az Isten!" 2Kor 9,7 (5Móz 15,11; Jn 4,27-42; 1 Tim 6,11 -21) Nem biztos, hogy azt is, aki csak szajkózza ezt! Az adakozás előnyére rámutat a következő ige is: „Jobb adni, mint kapni!”, s aki ezt kipróbálja, nem kell többé számára meg­magyarázni, sem a figyelmét újra felhívni, mert szükségévé, lételemévé vá­lik. Az Isten azért szereti a jókedvű adakozót, mert megdicsőíti Őt azzal, hogy nem tartja zsákmánynak azt, amit egyébként is Tőle kapott, tehát jól sá­fárkodik a rábízott vagyonnal. Lehetsz Urunk vagyonának jó sáfára, jó és hű szolga, aki elnyeri jutalmát akkor, amikor az Ura visszaérkezik. Adakozáskor milyen a szíved? Jf PÉNTEK j°ra ^rekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok. ” Ám 5,14 (IThessz 5,jp; Lk 4,22-30; 2Tim 1,1-12) Ámósz mintha ma írta volna, „sanyargatjátok az igazat, elfogadjátok a megvesztegetést, elnyom­játok a szegényeket a kapuban” ezért most, ha bölcs vagy, hallgatsz. „Gonosz idő ez!” Mielőtt azt gondolnád, te vagy a sanyargatott, az elnyomott, és más fo­gadja el a megvesztegetést, azelőtt olvasd el újra az igét, törekedj a jóra, ne a rosszra. A jó cselekedet sz Isten akaratának cselekvése. Keresd azt, és életben maradsz, sőt veled lesz az Úr. („Ahogy mondogatjátok.”) KEDD:: „Azpedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a Jézus Krisztust. ” Jn 17,3 (Zsolt 115,2-3; ApCsel 10,21-35; ITim 5,17-25) „Az Isten megismerhető! Kijelentette magát a világ számára, fián az Úr Jézus Krisztuson keresztül.” Mélyen megdöbbentené a vi­lágot, ha ismert riportereink egyike így harangozná be az esti híradót, s röviden összefoglalná tényfeltáró, oknyomozó riportját a Jézus Krisztus főpapi imádsá­ga alapján. Hogy ez megtörténhet-e valaha, kétséges, de hogy számodra való­ság lehet, az biztos. Érted is imádkozott ott, akkor a világ Megváltója, sőt nem csak érted, hanem azokért is, akik a te bizonyságtételedre fognak hinni. SZOMBAT „Áron vétettetek meg: Ne legyetek emberek rabszolgái. ” lKor 7,23 (Bír 8,23; Róm 11,13-22; 2Tim 1,13-18) A rabszolga nem ura akaratának, feltétel nélküli engedelmességet várnak el tőle, vagy kénysze­rítenek ki belőle, élete végéig ebben a sorsban kell tengődnie. Közöttetek más a rend, nem kell így lennie, ti, - mondja az Úr, fia vérén megváltottjainak - megvétettetek, értetek ki lett fizetve az ár, ezért ne szabjátok magatokat az em­berek akaratához. A vételár nagyon magas volt - Krisztus szenvedése és kion­tott vére - te nagyon értékes vagy az Úr szemében, tebenned gyönyörködni szeretne, mint a felszabadítottjában. Győrfi Mihály VIZKERESZT UTÁNI HARMADIK VASARNAP Nem Jézus a vesztes Lk 9,51-56 Amikor Jeruzsálem pogány kézre ke­rült, az egész keresztyén világ felhör­dült. Megindultak a szent keresztes hadjáratok. Persze az más kérdés, hogy a háttérben meghúzódó érdekek merőben világi és anyagi jellegűek voltak, de minden bizonnyal sokan voltak, akik szent aggodalommal és szent buzgalommal indultak útnak. Felfegyverezve magukat az egyház jó­váhagyásával és támogatásával, vág­tak neki az ismeretlennek, hogy szent ügyüket, a szent falu felszabadítását keresztülvigyék. Szent haraggal, szent fegyverekkel, szent gyilkolásra indult a keresztyén világ. Isten irgalmával a zászlókon irgalmatlan csaták folytak. A tanítványok szent indulattal hábo­rodnak föl, hogy az ő mesterüket nem fogadja be egy samáriai falu. Már megint a samáriaiak! Mindig ellensé­geskednek és zavarognak, semmit nem tudnak rendesen csinálni. Semmi sze­retet nincs bennük, s nem értékelik, hogy micsoda kegy az Úrtól, a Jeru­zsálembe tartó zsidó tanítótól, hogy Samáriát nem kerüli el, sőt kész lenne szállást is venni náluk! Hallatlan az a szemtelenség, amit a falu, a samáriaiak tanúsítanak! Meg kell őket büntetni! Keményen meg kell mutatni, hogy Jé­zussal nem lehet kukoricázni! Ráadá­sul Jézus is láthatja, hogy igazán mel­lette állunk: ő a mi vezérünk és mi mindenre kész vagyunk érte, még pusztítani is! Jézus nem keresztes háborút indít, nem falvakat akar a földdel egyenlő­vé tenni! A mi életünkbe sem azért szól bele, hogy megkeserítse azt! Samária népének még lehet helye az Isten országában, de ennek a szentnek nevezett istentelen haragnak nincs!!! A másikban miért az ellenséget látom meg, amikor láthatnék úgy is mint Jé­zus: „őt kell megmenteni, megszaba­dítani”. Az a falu nem fogadta be Jézust, mert ő az „örök ellenség” városába tartó zsidó volt. Talán ott volt az a büszke gondolat is a falu lakóiban: Na most jól megmutattuk neki! Pedig ezzel nem Jézus lett kisebb! Nem Jézus vesztett azzal, hogy a falu nem fogad­ta be őt! Az ott lakók elzárták magukat az evangélium hallgatásától, a megté­rés lehetőségétől, az örök élettől. Nem Jézus a vesztes, ha az életemben nem adok neki helyet! Ha bezárom előtte a szivemet. Én vagyok a nyomorult em­ber, akit meg kell szabadítani ebből a halálra ítélt testből, s ha Jézus nem kell nekem, akkor senki nem szabadít meg! Jézus nem utasítói ma még, pedig én őt talán már sokszor elutasítottam. Ő nem üt vissza ma sem, ahogyan akkor sem tette, amikor meg korbácsolták, vagy szögeket vertek a kezébe! Lett volna hatalma arra, hogy a falut el­pusztítsa, de inkább arra használta ha­talmát, hogy megmentse, hogy tanítvá­nyainak vak és ostobán szenteskedő buzgóságát helyes mederbe terelje! Lett volna hatalma, hogy leszálljon a keresztről, de inkább arra használta fel hatalmát, hogy ott maradjon és meg­szabadítsa az embert, engem is a bűn átkától! A samáriai falunak nem meg- dorgálásra, irgalmatlan pusztulásra van szüksége, hanem Isten irgalmára, Krisztus önfeláldozó szeretetére, az evangélium megtartó erejére. Jézus nem vesztes, hanem győztes Úr. Győz a halál erején, győz az embe­ri ostobaság felett, győzni akar a samáriai elutasítás felett is az ő érde­kükben, s győzni akar az én életemben is, hogy a győzelmes mennyei sereg­ben végül ott lehessek vele majd én is! Blatniczky János Dániel ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2000. január 23. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. imahét záró; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor: Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. ; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (imahét záró) Spányi Antal rk. püspök; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi Já­nos; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifi.) Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; du. fél 7. (úrv.) imahét záró; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Kár­oly; du. fél 7. imahét záró a ref. templomban; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (imahét záró) Szloboda József ref. lelkész; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rá­kospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágos­ton; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Szabó János; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Szabó János; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (réf. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Buda­fok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gá­bor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; VÍZKERESZT UTÁN 3. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epis- tolája (oltári ige): ÍJn 3,10-12; evangéliu­ma (igehirdetési alapige): Lk 9,51-56. HE­TI ÉNEKEK: 277, 384. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 2000. ja­nuár 24-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálok. SZOLGALAT] UTAK Segédlelkészi számypróbálkozások FELHÍVÁS V Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a 2000/2001-es tanévre felvételt hirdet szervezett doktori (PhD) képzésre. Az ösztöndíjas, nappali tagozatos hallgatói jogviszonyban folyó három­éves doktori képzés főállású munkaviszonynak felel meg. A doktori képzés a doktoranduszok számára szervezett rendszeres tanórákból áll, amelyek a teológiai ismeretek elmélyítése érdekében az első két évben a teológia min­den területét érintik. A harmadik év mindenekelőtt a doktori disszertáció té­májában való intenzív elmélyülésre szolgál. Azoktól, akik az állami ösztön­díjat megkapják, elvárjuk ezenfelül, hogy részt vállaljanak a teológiai hall­gatók oktatásában. ’ A doktori fokozat megszerzésére egyéni felkészülés alapján is lehetőség van. Erre a jelentkezés folyamatos, feltételei az ösztöndíj kivételével meg­egyeznek a szervezett ösztöndíjas képzésével. A doktori képzésre 2000. április 30-ig lehet jelentkezni az EHE Rektori Hivatalában beszerezhető jelentkezési lap és a szükséges mellékletek be­nyújtásával. A felvételi konzultációra 2000. június 19-én kerül sor. Az érdeklődők az EHE Rektori Hivatalában (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel: 3636-451) kaphatnak bővebb felvilágosítást. Első szolgálati helyemen, a Budapest- Józsefvárosi gyülekezetben lehetőségem volt arra, hogy bepillantást kapjak rövid két hónapon át egy fővárosi gyülekezet életébe, szolgálatába, az Északi Egyház- kerület püspöki hivatalának és az Orszá­gos Könyvtárunknak és Levéltárunknak közelében. Könyvek hordása közben al­kalmam nyílt a betekintésre is. De csak úgy, mint a sirálynak, amikor a víz színét mélyrepülésben futólag érinti. Egyházi vezetőink forró tárgyalási szakaszait, a zsinati megnyitót és üléseket is csak érintettem, mint sirály a vizet, mert fenn az erkélyről figyeltem az Üllői úton, mint küzdenek lenn. - Engem döntően egy izgatott: miként tudom eközben, ugyanabban a teremben, imaházban va­sárnap az igét hirdetni a józsefvárosi gyülekezetnek úgy, hogy erőt kapjanak a hitélet gyakorlásához nehéz időkben. Amikor az államhatalom az ateizmus emlőin táplálkozott és az egyházak más tejnek italát nyújtották az arra vágyók­nak a szűkülő keretek között. Közben a kibontakozó ún. diakóniai teológia hidat próbált építeni a tátongó szakadék fölé. ­Principálisom a kemény főnökök híré­ben áll, aki egyúttal főtitkári tisztséget is betöltött. Nekem jó emlékeim vannak ró­la ebből a rövid időből. Segítséget nyúj­tott az igehirdetésre való készülésben, meghallgatott és bölcsen osztotta be a szolgálatokat. Mindezzel nem megter­helni akart, hanem erősíteni a szárny­próbálgatásokat. Emlékszem arra a sze- retetvendégségre, amelyen szolgálatot végeztem és a végén tombola volt. Egy tubus fagykenőcsöt nyertem. Akkor már köztudott volt, hogy nemsokára a balatonszárszói missziói gyülekezetbe kerülök, ahol kerékpáron járom a Bala­ton déli partját télen is. „János - mond­ta a főnököm -, jó szolgálatot tesz majd ez a fagykenőcs.” A másik kedves em­lékem, hogy minden vasárnap, szolgá­lataim után, meghívott asztalához ebéd­re. Úgy tudom, hogy ezt mindegyik káplánnal megtette. Felesége melegszí­vű papné volt, aki finom falatokkal lá­tott el a vasárnapi asztalnál. Magammal vittem ezt a vendégszeretetet, és felesé­gemmel próbáltuk gyakorolni több mint 40 éven át szuplikáló teológusok, lel­késztestvérek, hazai és külföldi vendé­gek felé. Még egy kedves élmény zsong ben­nem, sőt ízét szinte még most is érzem a számban. Egy húsvéti istentisztelet után, talán a Karácsony Sándor utcai gyüleke­zetben kaptam egy foszlós, finom húsvé­ti kalácsot. Ilyet kapott minden húsvét- kor a szolgálatot végző lelkész. Eszembe jutott, hogy első húsvét után így vendé­gelte meg Jézus egy hiábavaló éjszakai halászat után tanítványait. Igáz, hogy nem kaláccsal, hanem parázson sült hal­lal, de nekem a Feltámadott sokféle for­mában övéiről gondoskodó szeretete így. jelent meg akkor. Köszönöm mindazoknak, akik első kápláni szolgálati útjaimon segítettek. Sajnos, már senki sem él közülük. H. La­ci is korán elment, akivel az első főváro­si temetési szolgálatban vettem részt. Amikor néha betérek az Üllői útra és a 24. számú központunkban körülnézek, hála ébred a szívemben, hogy Isten itt erősítette első segédlelkészi szolgálati útjaimban számypróbálkozásaimat. Szimon János *

Next

/
Thumbnails
Contents