Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-30 / 31. szám

4. oldal 2000. JÚLIUS 30. Evangélikus Élet LELKESZIKTATAS SZARVASON Az újkori szarvasi evangélikusság tör­ténete 1722-től datálódik, amikor báró Harrucken György János a Felvidékről evangélikus szlovák ajkú bérescsalá­dokkal telepítette be az elnéptelenedett Szarvas területét. Az első lelkészt a tele­pesek magukkal hozták, s az eltelt 278 esztendő alatt 29 lelkész szolgált a mai Ótemplomi Gyülekezetben. Közöttük volt Markovicz Mátyás (1734-1762), aki kidolgozta a városi és egyházi törvénye­ket, bevezette az anyakönyvezést, Tessedik Sámuel (1767-1802) lelkészi, pedagógiai, mezőgazdasági, templom- és iskolaépítő munkájával lett a későbbi korokban méltán elismertté, Hamaljár Márton püspök (1803-1806), kinek „uta­sításai” alapján jött létre az 1793-as Egy­házi Alkotmány, a mezőberényi Evangé­likus Gimnázium létrehozója, a pozsonyi líceum szlovák nyelvi és irodalmi tan­szék megalapítója. Megemlíthetjük még Jancsovics István, Placskó István, Haviár Dániel és Lányi Gusztáv nevét, akik az 1848/49-es szabadságharc leve­rése utáni szolgálatukkal méltán marad­tak meg a gyülekezet emlékezetében. Hitvalló, tudós lelkészek voltak, kik böl­csen irányították a gyülekezetét, gimná­ziumot, iskolákat. Rogate vasárnapja előtti szombaton ik­tatta be Ribár János esperes az Ótemplo­mi Gyülekezet harmincadik megválasz­tott lelkészét, Lázár Zsoltot. Az esperes a 96. Zsoltár 3-ik verse alapján hirdette Is­ten igéjét: „Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! ” Igehirdetésében emlékeztetett a gazdag múltra, arra a kötelezettségre, amit Isten rábízott a fiatal lelkészre .......a múlt is köte lez. A befejezett múlt kötelez téged, Tessedik Sámuel, s akik azóta itt szolgál­tak, álltak ezen a szószéken és ebben az oltártérben és hirdették Isten igéjét. Az egykori iskolai oktatás, az elődök, a köz­vetlen és a régiek is köteleznek. A millennium éve is kötelez. Beszéljétek el minden népnek, nemzeteknek. Magya­rul is, szlovákul is megroggyantak a lel­kek, megfakultak az imádságok, elfogy­tak a hitek. Ezer esztendővel ezelőtt, itt a Kárpát medencében felvettük a kereszt- ség szentségét. De nemcsak egy nemzet­ről van szó. - írja a zsoltáros - így az itt lakó nemzetek, magyarok és szlovákok is közösen hordják a múlt tragikumát. Lázár Zsolt igehirdetési alapigéül a Zsidókhoz írt levél 12, 28-at választotta: „Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen or­szágot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisz­telettel és félelemmel. ” Prédikációjában kitért az igehallga­tás és igehirdetés összekapcsolódó szolgálatára. „Egy­szerre vagyunk az ige hallgatói és hirdetői. Szükség van Isten igéjére naponta. Isten igé­je élő és ható. Le­leplezi énjeinket, olyan, mint egy tü­kör, amely megmu­tatja valódi arcun­kat, megmondja, hogy kik vagyunk. Megmutatja a va­lóságot, az elrejtett valóságot is, de megmutatja a sza­badulás lehetősé­gét, hogy hogyan szabadulunk meg bű­neinktől. Csak innen meríthetünk erőt a szolgálatunkhoz. Ebben a gyülekezetben mindenkinek megvan a lehetősége a Lé­lektől ajándékba kapott talentumaival a szolgálatra. Kedves színfoltja volt az is­tentiszteletnek, hogy a beiktatott lelkész igehirdetése után Kovács Réka 1 éves kislány a Benka Gyula Evangélikus Ál­talános Iskola tanulója imádsággal kö­szöntötte Lázár Zsoltot, kérve a lelkész­re Isten őrködő és vigyázó szeretetét. Az istentisztelet liturgiájában szolgála­tot végzett a Chován Kálmán Művészeti Alapiskoja hegedűegyüttese Cibulya Zsuzsanna, a gyülekezet presbitere veze­tésével, majd Molnár Veronika a Comides Kódexből mondott részleteket. Szívet gyönyörködtető énekkel szolgált a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskola énekkara Kordoványi Gyuláné énektanár vezetésével, valamint Szarvas városának kamarakórusa Fenyvesi Andrásné nyugalmazott pedagógus ve­zénylésével. Az istentisztelet záró oltári szolgálatát a beiktatott lelkész Nobik Erzsébettel, közvetlen elődjével végezte, aki a gyüle­kezet lelkésze volt hosszú időn keresztül. Közös szolgálatuk jelképnek is tekinthe­tő, imádságban átadva a szolgálatot fiatal lelkésztársának. Istentisztelet után Lustyik János fel­ügyelő nyitotta meg a közgyűlést. Szá­mos köszöntés hangzott el a gyülekezet és új lelkésze felé. Többek között kö­szöntötték azok a lelkésztársak, akik hosszabb vagy rövidebb ideig a gyüleke­zetben szolgáltak, s a szomszédos gyüle­kezetek lelkészei. Felszólalt Babák Mi­hály polgármester, országgyűlési képvi­Millenniumi ünnepély Vásárosfalun Egy alig 150 lakosú falu élni akarását tükrözte a június 18-án tartott ünnepi al­kalom, melyen ökumenikus istentisztelet keretében vette át a község polgármeste­re, Molnár Sándor a millenniumi zászlót dr. Tamás Károly államtitkártól! Amikor a község több mint 700 éves múltjáról beszélt, kiderült, hogy kiemelkedő szol­gálatot végeztek az evangélikusok, akik még ma is a lakosság több mint a felét alkotják. Miközben a szabadban tartott ünnepély alatt megszólaltak az evangéli­kus imaház melletti harangláb és a kato­likus templom harangjai, hangzásukban szép összhangot fedezhettünk fel, mely a falu életében a közös nevezőre hívta fel a figyelmet. Tóth Miklós plébánossal együtt végezhettük az ökumenikus isten­tiszteletet, zászló-, emlékhely-, valamint kopjafa avatását. Vásárosfaluról az első írásos emlék 1381-ből származik, amikor egy oklevél már mai nevén említi a települést. De közel kétezer éves múltra utal az, hogy a határban épült sertéstelep helyén római pénzeket találtak. Egy homokból előke­rült 1500 éves népvándorlás korabeli csontváz ugyancsak arra mutat, hogy Vásárosfalu helye és környéke régóta la­kott település. Az öröm és a hála ünnepére Szenthá­romság vasárnapján került sor, mely a falu búcsúja is. Az evangélikus igehirde­tésből Lk 10, 21-22 alapján kicsendült első tényként, hogy van gondviselő Atyánk, aki felhasználta a kis falu népét is e föld szorgalmas megmunkálására, melyen annyiszor folyt apáink vére. Erre utal a falu címerében szereplő kard, ka­lász és ásó. A kardot ne használjuk egy­más ellen, hanem védjük és támogassuk egymást Isten végnélküli szeretetével. A másik örvendetes tény: megváltó Krisztusunk nem igényli, hogy péteri karddal Őt védjük, hanem a Lélek kard­jával ragyogtassuk fel királyi zászlaját, keresztfája titkát. így énekeljük: „Kirá­lyi zászló jár elől, Keresztfa titka tündö­köl, Melyen az élet halni szállt, S meg­törte holta a halált ” (ÉK 189). A harmadik örömteli tény: a Szentlélek elvezet a Krisztusban való hitre, hogy keresztfája lehessen „botként táma­szom”. Azt mondják, hogy a kb. 150 millió éves gingo nevű fát nem lehet tönkre tenni. A hirosimai atombomba ledobása után, noha teljesen kiégett, mégis a kö­vetkező tavasszal újból kihajtott. Az anyaszentegyház azért elpusztíthatatlan, mert ahol a Lélek az ige által munkálko­dik „ Ujjászült gyermekek bölcsői ring­nak, Az anyaszentegyház így gyarapul" (ÉK 245). Ebben az ígéretes fényben láthattuk a gyermekek szép műsorát, akik hazánk történelmét jelenítették meg Tompáné Balogh Mária iskolaigazgató és alpol­gármester szervezésében. Öröm volt szá­momra, hogy Vásárosfalunak van Sop­ronban tanuló lícista diákja is. A falu né­pességének fogyása 1992 óta megállt és létszáma fokozatosan növekszik, ma már kb. 9 százalékkal. Sok kisgyermek él a faluban. Isten adjon erőt Vásárosfalu népének, és országszerte minden millenniumi zászlónak örvendező közösségnek, fal­vakban és városokban, hogy ígéretes jö- vőjükben ne engedjék kitépni szívükből és kezükből a hit és a szeretet zászlait, amikor feltámadnak Isten- és hazaelle­nes viharok! Szimon János selő. Sok erőt kívánt Lázár Zsolt munká­jához, a gyülekezet és a város jó kapcso­latának megtartásához. Sokan táviratban és levélben fejezték ki jókívánságaikat. Táviratban köszön­tötte a gyülekezetét és a beiktatott lel­készt D. dr. Harmati Béla, és D. Szebik Imre püspök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő, valamint dr. Sólyom Jenő ke­rületi felügyelő. Isten igéjének mindénkori aktualitá­sát mutatja, hogy azok a gondolatok, melyeket Lázár Zsolt lelkész megfogal­mazott, ugyanezen a szószéken 1798. Hatvanad vasárnapján Tessedik Sámuel prédikációjában így hangzottak: „Gon­dolj arra, hogyan is végezzem a munká­mat Isten akarata szerint? Isten szavára gondolásod nem akadály, hanem eligazít és megerősít abban. A mag azért vettetik, hogy növekedjen és idővel termést hoz­zon. Milyet? Hit, remény, szeretet, jócse­lekedet. Isten az ő szent szaván keresztül hat. Ezt nekünk béketűrésben kell terem­nünk - a jóban megállásban és növeke­désben. így az ige hallgatása biztosan hasznos lesz és üdvösséges. " Donján Sándor Kis gyülekezet nagy ünnepe Szentháromság ünnepe utáni 1. vasár­nap délutánján Vérteskethely evangéli­kus népe, a száki anyagyülekezethez tar­tozó kicsi filia lakói és sok-sok vendég adott hálát Isten megtartó irgalmáért. Új gyülekezeti ház épült az 1798-ban emelt templom folytatásába. Mivel nincs rá pontos adat, feltételezhetően az anya­gyülekezet után keletkezett 1600 körül, s ahhoz hasonlóan tótajkú telepesek vol­tak többségben. Az 1738/39. évi nagy pestis idején szinte kihalt, a kevés „ma­radék” elköltözött. Néhány év után egy­re több magyarajkú telepes jött - velük együtt a falu birtokosa is ágostai hitval­lású evangélikus volt. Kezdettől fogva lévitatanítók szolgáltak a gyülekezetben. Színvonalukra mi sem jellemzőbb, mint­hogy a jóval erősebb (!) bokodi gyüleke­zetbe 1799-ben lelkészül hívták meg Selmeczi Máté itteni tanítót. „Minden jó adomány felülről való!” - Hisszük, hogy végső soron ezen az ün­nepen is felülről kaptunk sokféle ajándé­kot: Ő szólt hozzánk az igehirdetésen ke­resztül. Neki köszöntük meg a templom­építő elődöket, az itt szolgáló lelkésze­ket, lévitatanítókat. Neki adtunk hálát, hogy megtartotta népét, amikor pestis pusztított, világháborúk zaja tombolt s az urbanizáció „csonkította meg” ezt a valaha 200 lelkes közösséget; ezt a „de­rék, dolgos, hívő népét Istennek”. Az 50- es, 60-as évek ideológiai- és lelki erősza­ka idején szinte elmenekült a fiatalság a faluból, reménytelennek látva a jövőt. Jelenleg a filia lélekszáma 80. Ezért csodálatos a nagyobb részt az idősebb korosztályhoz tartozók erőfeszítése és ál­dozata, amit ezért az új istenházáért hoz­tak. Az utolsó nagy templomrenoválás 1986-88-ban volt. S íme, most egy újabb, nagyszabású létesítményt adhattunk át rendeltetésének. A 2 milliós kiadásból e maroknyi csapatra bőven jutott teher. (Az Országos Egyház 1,5 milliós támogatásán felül nekik kellett előteremteni a szüksé­ges anyagiakat.) Selmeczi Lajos, a kethe- lyiek lelkésze mondott köszönetét az ál­dozatot hozóknak, a munkát végzőknek, a gyülekezet tagjainak és szakembereknek. Az ünnepi közgyűlés további részében gyülekezettörténeti visszaemlékezés és köszöntések hangoztak el. Valamennyien csatlakoztunk ahhoz a bátorításhoz, melyet D. Szebik Imre püs­pök Lk 12,32 alapján hirdetett: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az orszá­got!" Ez a valóban „kicsiny nyáj” nagy áldozatot hozott; sok fáradtság, adomány és mégtöbb imádság épült freie ebbe az építménybe. Most pedig Isten igen-szava hangzott mindarra, amit emberek elhatá­roztak és tettek. Ez a szép ház most már a kethelyi evangélikusoké, melyben a Lélek tudja élővé tenni Isten népét. Sokan kívánták Isten áldását a gyüle­kezetre, közöttük D. Szebik Imre püs­pök, Lábossá Lajos esperes, akik a hű­ségben való megállás ajándékának ne­vezték ezt az ünnepet. Sztnihár András egyházmegyei felügyelő, Gerecsei Zsolt református lelkipásztor, Takács Károly polgármester pedig a további együtt- munkálkodásra buzdítottak kicsit és na­gyot. A száki és szendi gyülekezet veze­tői a továbbiakban is segítségükről biz­tosították a kis filia lakóit. Mindenki adott és kapott is valamit: süteményt és szendvicseket a vendéglá­tók adtak a szeretetvendégséghez, a ven­dégek pedig szívük melegét hozták s jö­vőbe vetett reménységet ajánlottak az ünneplőknek. Reméljük, lesznek olya­nok, akik ezután a korábbinál sűrűbben nyitnak be a szép, új istenházába! Ki­használják a kapott lehetőséget: zengjen benne az ének, hangozzék buzgó imád­ság és töltse be minél inkább az igére fi­gyelés csendje e házat! „Mert a hit hal­lásból van, a hallás pedig Isten igéje ál­tal. ” (Róm 10,17). Csonkáné Szabó Magda Reutlingeni fúvósok Szolnokon Szolnok és Reutlingen testvérvárosi kapcsolatának 10. évfor­dulójára az Ohmenhausen kerületi evangélikus gyülekezet har­sona-kórusa tett látogatást gyülekezetünkben. Ernst Weiblen nyugdíjas lelkészük nemcsak elkísérte a zenekart és családtag­jaikat, hanem a pünkösd vasárnapi istentisztelet igehirdetője is volt. A fúvósok játéka, az úrvacsora közössége elmélyítetté és emlékezetessé tette ez a napot. Vendégeink bekapcsolódtak a városi rendezvényekbe is. Hangversenyt adtak a Hild téren - a Jubileumi rendezvényso­rozat részeként és a Tiszaligeti juniálison. Kovács Libór alpol­gármester fogadta a vendégeket a Városháza dísztermében, aki a város történetéről, életéről és az árvízi védekezésről tartott tá­jékoztatást. Kilátogattak Tószegre, ahol a polgármester árvízi védekezés­ről, a jelenlegi helyzetről való beszámolója után jártak az igen nehéz napokat átélt helyszíneken is. A tószegi református templomi hangversenyük - melyet a helyi TV közvetített - a református gyülekezet vendégfogadásával ért véget. Szolnokon kívül Budapesten a Bécsi kapu téri templom pün­kösdhétfői 11 órás istentiszteletén is közreműködtek, melyet megelőzött a templom előtti téren adott hangverseny. Vendégeinkkel a szolnoki gyülekezet tagjai az istentiszteleten kívül a szombat délutáni vendégségen és a közös étkezéseken találkoztak. Budapesten, a városnézést követően pünkösdhét­főn az esti vacsorával zárult az együttlétünk. A szolnoki gyülekezet igen nagy örömmel várta és fogadta a vendégeket a felújítás alatt álló templomában. Ez a templom - közel 70 éves - 3 évvel ezelőtt feltétlen tetőcserére szorult, amely nélkül igen kritikus állapotba került volna. Most már a külső va­kolás befejezése van folyamatban, ezt Reutlingen város és az ohmenhauseni gyülekezet anyagi segítségének is köszönhetjük. A magyarországi egyházi és polgári szervek, valamint a finn Riihimäki-i testvérváros segítsége és a Gusztáv Adolf Segély­egylet támogatása tette lehetővé a reutl ingernek adományai mel­lett, hogy tovább tudtuk folytatni a templom renoválási munkáit. Vendégeink elmondták, hogy a hozzájuk érkező segítségkéré­sek közül a szolnoki gyülekezet választását Isten áldása kíséri, mivel látják, hogy a templom szükséges felújítása hamarosan a befejezéshez közeledik. Köszönjük a reutlingeni testvéreink látogatását, mely kibőví­tette és megerősítette a személyes kapcsolatot. Szokolai Jánosné Országos Lelkészkonferenciát tartunk Révfülöpön 2000. szeptember 18-21. között. Jelentkezni lehet az Északi Egyházkerületi Püspöki Hivatalában szeptember 6-ig: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2335; 394-2448 Fax: 394-2440 Az útiköltséget az illetékes egyházközség téríti, az ott-tartózkodás költségét Országos Egyházunk vállalja magára. Jelentkezőknek részletes programot küldünk. szeptember 18. hétfő Megérkezés Megnyitás, bemutatkozás Előadás: Hatalom - ember - társadalom Áhítat: Mk 1,22. Hatalom fogalma Jézusnál mai következményei és annak szeptember 19. kedd reggeli áhítat: Mt 8,5-12. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok... Előadás: „ami hatalom pedig van, az az Istentől ren­deltetett. ” (Rm 13,1) Előadás: A tudás és a tanítás hatalma A sajtó mint hatalom egyházban és egyházon kívül Áhítat: Rm 9,20 - A Fazekas hatalma szeptember 20. szerda Reggeli áhítat: Mt 28,17-20. „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön Előadás: Az oldás és kötés lelkipásztori hatalma. Mk 2.10 ....az Emberfiának van hatalma bűnöket meg­bo csátani a földön ”, A hatalom - az egyház kísértése Fórum Igetanulmány- egyben homiletikai előkészítő a következő vasár­napra szeptember 21 csütörtök Előadás: Az igehirdetés hatalma ISTENTISZTELET 2Kor 9.8 Az Istennek van hatalma arra... Hazautazás

Next

/
Thumbnails
Contents