Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-23 / 30. szám
65. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 2000. JÚLIUS 23. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP „...Ahol Isten igéje van és gyümölcsözik, ahol szenvedik az értejáró szenvedést, ott bizonyosan élő szentek is vannak. ” ÁRA: 48 Ft Luther A TARTALOMBÓL Interjú Kofi Annan ENSZ főtitkárral Magyar Reformátusok Világtalálkozója Mérlegen a lelkész * 1 A lii. Európai Ökumenikus Nagygyűlés (Graz, Ausztria, 1997) ajánlására az európai protestáns, katolikus és ortodox egyházak 1999. júliusában tették közzé javaslataikat az európai egyházak együttműködéséről. A „Charta Oecumenica” állásfoglalását megküldték minden európai egyháznak és választ várnak 2000. szeptember 1-ig. Evangélikus Hittudományi Egyetemünk és egyházunk vezetősége kezdeményezésére Teológiánkon 2000. május 29-én ökumenikus tanulmányi munkaülést tartottak. Ezen a konferencián beszámoló előadás hangzott el. A skandináv egyházak európai kérdésekkel kapcsolatos véleményéről Ane Hjerrild lelkésznő, a Dán Evangélikus Egyház Ökumenikus Hivatalának főtitkára (Koppenhága) beszélt. Lapunk a konferencia után kérdezte meg az előadót. 1. Hogyan foglalkoznak a Charta Oecumenica kérdésével az Ön egyházában és országában? Dániában csak két egyház tagja az Európai Egyházak Konferenciájának, a Baptista Egyház és a Dániai Evangélikus Egyház. A Dán Római Katolikus Egyház a maga válaszát az Európai Katolikus Püspöki Konferenciának küldi majd meg. Mindhárom egyház tagja azonban a Dán Egyházak Tanácsának és ők arra hívták fel a dániai többi egyházat, hogy vegyenek részt a Charta Oecumenica megválaszolásának folyaEURÓPAI ÖKUMENIKUS CHARTA matában. Az egész folyamat még nem egészen világos, de az a terv, hogy a dán egyházak együttes válasza szülessék meg olyan módon, hogy minden egyház maga határozhassa meg azokat a szakaszokat és pontokat, amelyek számukra különös jelentőséggel bírnak. Természetesen a végső választ jóvá kell hagynia a Dániai Evangélikus Egyház Nemzetközi Tanácsának. Ez a Tanács felelős ugyanis a nemzetközi szervezetekhez fűződő viszonyért és az egyház kétoldalú egyházi kapcsolataiért is. A Charta Oecumenica szövegét lefordítva megküldtük az egyházkerületek bizottságainak azzal a kéréssel, hogy tegyék azt ismertté a gyülekezetekben. Szerepel a szöveg hivatalom internetes honlapján is. Az összes választ, az egyházkerületek, helyi gyülekezetek és egyének reakcióit az együttes dán munkacsoport négy tagja kapja kézhez, így ők megismerik egyházunk válaszait, még mielőtt a Charta Oecumenica megválaszolása megtörténne. Hadd tegyem hozzá, hogy már hat évvel ezelőtt megfogalmaztunk Dániában egy szabályzatot a Dán Egyházak Tanácsa tagjainak közreműködésével arról, hogyan kell az egyházaknak egymással és a különböző egyházak tagjaival eljárniuk. Ez a szabályzat megtalálható a honlapunkon angolul is arról, hogy „Tartsunk harmonikus kapcsolatot egyházaink között.” (Honlapunk: http://www.folkekirken.dk/In- terchurch/mkrEng.htm) 2. Magyarországon az Európai Uniót, a gazdasági és általános európai kapcsolat miatt a jövő számára szükségesnek látjuk. Úgy tűnik, hogy az Európai Unióban van valami közös, amit sokan és az Ökumenikus Chartában is „Európa lelkének” szoktak nevezni. Mi a véleménye arról, tényleg van lelki egység Európában? Európát sok minden köti össze a történelmen és a kultúrán, és nem utolsósorban a keresztyénségen keresztül, amelyik befolyásolta és kétezer éven át alakította földrészünket. Azonban az „Európa lelke” kifejezést nagyon kérdésesnek találom. Először is, mivel keresztyén meggyőződésem szerint lelket csak Isten tud adni teremtményeinek, amikor ő maga az életet adja. Amikor valaki lelket kap, az azt jelenti, hogy Isten lehelete kerül bele a testbe és ezzel nyerünk életet. Nem szeretek könnyedén beszélni ilyen dolgokról, hiszen a kontinenseknek nincs lelkűk. Csak élő teremtményeknek adatik lélek, és ők ezt megoszthatják más élő teremtményekkel. Amikor az Ökumenikus Charta arról beszél, hogy Európának lelket kell adni, azt gondolom, ez egy hasonlat, metafora túl könnyed használata. Csak Isten tud lelket adni és még csak a kontinensen élő egyházak sem képesek arra, hogy lelket adjanak valaminek. A második ok, amiért nem kívánok Európa közös leikéről beszélni, hogy bár a keresz- tyénség évszázadokon keresztül hatást gyakorolt erre a földrészre, ez a kontinens nem jobban keresztyén, mint bármelyik más kontinens. Ha nekünk ma keresztyén földrészekről kellene beszélnünk. akkor ez inkább Afrika volna, úgy gondolom. De egyáltalán nem kívánok keresztyén kontinensről beszélni! Emellett komolyan kell vennünk, hogy ezen a földrészen más vallások is élnek és segítették formálni ezt a kontinenst, zsidók, mohamedánok, újabban buddhisták és más vallások .vagy nem vallásos emberek. Európában olyan kultúrát és történelmet mondhatunk magunkénak, amely minden különbség ellenére összeköt egymással és azt gondolom, komolyan kell vennünk azt is, hogy közös jövőnk attól függ, hogy tudunk- e békében élni ezen a földrészen egymással és a többi kontinenssel. Lelket adni ennek a földrésznek, ezt a kifejezést nem használnám úgy, amint az Ökumenikus Charta teszi. 3. Ön nem először jár Magyarországon. Hogyan látja a magyar egyházakat a politikai és társadalmi rendszer változása után? Nem ismerem Magyarországot eléggé, bár ellátogattam ide a változás előtt is, 1988-ban. Amennyire ezt megítélhetem, az egyházak nagyon sok új és meglepő lehetőség és kihívás előtt állnak. Az egyházak, egyháztagok, nem-lelkész vezetők és lelkészek nagyon keményen dolgoznak, hogy teljesítsék a nép és a kormányzat elvárásait szociális területen, az iskolarendszerben, stb. Azt is láthatom azonban, hogy a múltban elfeledték az egyházak, hogy megtanítsák az egyháztagokat más polgárokkal együtt arra, mit jelent a demokrácia a kisebbségek védelme vonalán. A demokrácia ugyanis felfogásom szerint nemcsak a többség akaratát és kívánságait számításba vevő rend, ha döntésre van szükség országban és egyházban. Ez a rend nem jelent többet, mint a többség diktatúráját és a diktatúra ezen formája egyáltalán nem jobb, mint a diktatúra vagy zsarnokság egyéb formái. A demokrácia azt jelenti, hogy minden hangot meg kell hallgatni és számításba venni a szabályoknak a többség akarata szerinti alakításánál, ugyanakkor számításba kell venni a kisebbség akaratát és szempontjait is. Manapság nem könnyű út ezt követni, de azt gondolom, az egyházaknak a demokratikus gondolkodásban elöl kell járni. Azt teszem még hozzá, hogy az egyházak azért tehetik meg ezt, mivel tudják, hogy az igazságot nem szükségszerűen követi a többség. Összefoglalva: az egyházak magyarországi helyzetét nagyon ígéretesnek látom abban, hogy tevékenységük számára új utakat találjanak. Fontosnak látom az én Európám, az északi vagy skandináv országok egyházai számára, hogy szoros kapcsolatokat építsenek ki Közép-Európa és Magyarország egyházaival, mert tanulhatunk Önöktől és talán Önök is tanulhatnak mind pozitív, mind negatív tapasztalatainkból. Hadd tegyem hozzá, hogy egy többségi helyzetben élő egyház számára, mint a Dániai Evangélikus Egyház, mindig jó a kapcsolat olyan egyházakkal, amelyek éppen fordított helyzetben vannak a kisebbség-többség vonalán. A lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősíteni kell Egyházmegyei elnökségiktatás a Fasorban A Pesti Egyházmegye is megválasztotta a 21. századba elinduló és az egyházmegyét irányító, vezető testületét az új zsinati törvények alapján. Esperesnek folytatólagosan Szirmai Zoltánt választották. Az egyházmegyei felügyelői tisztet már nem vállalta tovább Pintér Győző, így helyére új felügyelőként dr. Kéri Lajos főorvost választották. Beiktatásuk a szépen megújult fasori templomban volt június 26-án. Az istentiszteleti szolgálatban dr. Harmati Béla püspök mellett Győri János Sámuel és Kása László lelkész segített. ApCsel 18, 9-10 verse alapján hirdetett igét a püspök. „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a "városban. ” Pál apostolt erősítette Korintusban ez a látomás és a mellette hangzó biztatás. A nagy, gazdag „bűnös” Korintusban joggal érezte magát egyedül, volt csalódása és keserű érzése is. Hasonló sorsban osztozik ma a fővárosban élő, szolgáló lelkész, esperes is. Ez a vízió arról is szól, hogy „sok népe” van Istennek. Van reménység! Fel kell fedezni, meg kell találni. Pásztoroljátok hát az Isten népét. Szólni és nem hallgatni kell! A sokféle félelem helyett lehet gyűjteni, építeni a közösséget. A vezetőket, titeket is támadnak majd, lesz sok kritika. De lássátok meg Isten erejét, ne csüggedjetek! Összefogni a közösséget, még többet dolgozni értük, az Isten országáért, viselni az egyházmegye gyülekezeteinek gondját, - ez vár reátok. Szirmai Zoltán esperes szavai Zsid 12, 12-13 verseire épültek.^ lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősíteni kell! Isten ad feladatokat és hozzá való erőt, ezért minden energiánkat mozgósítanunk kellene. Az egyház élő organizmus, az ige élő és ható, a felnövekvő új nemzedék és az idősebbek is „várják Isten fiainak megjelenését”, hitébresztö, hitet mélyítő szolgálatát. A felgyorsult életben új formákat kell keresnünk. A gyülekezet közösség érzését erősíteni, egymásra figyelni, az új látogatókat megszólítani, sokat beszélgetni és meghallgatni egymást. Szükségünk van egymásra, bírálatokra, tanácsokra és új gondolatokra! Csökkent gyülekezeteinkben a családlátogatások száma, a személyes lelkigondozás, családgondozás ma nélkülözhetetlen. A mai életritmusban élő emberek hívó szó nélkül nem jönnek be a templomokba! Kiemelt feladat - és jó eredményei vannak - a konfirmandusok és családjaik meggyökereztetése. Felhívta a figyelmet arra, hogy több gyülekezetben lesz őrségváltás, megnő a felelősség az új, fiatal lelkészek beilleszkedése vonatkozásában. Elevenebben kell végezni az igehirdetés-sorozatokat, evangélizációkat, piliscsabai családi konferenciákra toborozni kell. Szükségünk van egymásra, együtt gondolkodó felelősségérzetre. A távozó Pintér Győző felügyelőnek köszönetét mondott azzal, hogy ezután is szeretnék igénybevenni csendes, hűséges munkáját. Dr. Kéri Lajos egyházmegyei felügyelő székfoglalójában először bemutatkozott. A Rókus kórház othopéd főorvosa. Iparos családban született. 2Tim 2,19 verse volt a család alapigéje: „Ismeri az Úr övéit és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja. ” A család állandó költözése folytán más-más gyülekezetben éltek, de mindig az egyházban. Hálásan megköszönte a gyülekezetek választása során megtapasztalt bizalmát és mostani elhívását szolgálatnak tartja. Mt 5,16 alapján azt szeretné teljesíteni, hogy világíthasson a családban és az egyházban is. Ha megismertük a jót, azt szüntelenül tennünk is kell. A szóbeli evangélizáció mellett nagy szükség van ma arra is, hogy egész életünk evangélizáljon, az evangélium erejét tanúsítsa. Ehhez kell erőt kémünk, ezzel kell prédikálnunk! Számos üdvözlet hangzott el a vendégek részéről is. Frenkl Róbert országos felügyelő örömét fejezte ki, hogy orvos kollega került a felügyelői tisztbe. Aki az egészségügy iránt elkötelezett, ne veszítse el hitét, tudja tűrni a konfliktusokat. Az esperesnek jó bizonysága van már előző idejéből. Nagyívü szolgálata mutassa, hogy Jézus Krisztusban nincs fiatal és öreg, mindenki végezheti azt az ügyért. Szeretni kell egymást az egyházában és az öku- menében. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő először Pintér Győzőnek mondott köszönetét évtizedes szolgálatáért. Az újonnan beiktatott elnökségben köszöntötte a most belépő felügyelőt. A kerületi és országos statisztikák ismeretében arra hívta fel a figyelmet, hogy a lélekszám mutatói alapján a 4/5- öt meg kell keresni, van tehát ok, amiért szolgálatba induljanak. , Spányi Antal római katolikus püspök a „szomszéd” szeretetét és imádságát hozta (Rózsák téri plébánia). A problémák is összekötnek, és sokszor súlyos feladatokat kell megoldanunk. De minderről számot kell majd adnunk egykor. Ezután is megmarad a testvéri összetartozás. Végh Tamás is a szomszéd barátságával jött a fasori református gyülekezetből. János 3 alapján az újjászületés szükségére mutatott rá. Lukács Gyula baptista lelkipásztor Isten kegyelmének gazdag áradását kívánta. Győri János Sámuel az egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében a nagy halfogás képét felidézve az emberek halászatára, az evangélium terjedésére irányította az egyházmegye vezetésének figyelmét. Gálos Miklós fasori felügyelő pedig kívánta, hogy maradjon meg a békesség és szeretet egyensúlya az egyházmegyében. A püspök zárószavában a mentalitás és a gondolkodás átformálására indított. Újra kell fogalmazni a régit, és mai nyelven kell megszólaltatni. Legyen erőtök, végezzétek „csak együtt!” T. I S i
