Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-07-09 / 28. szám
Evangélikus Élet 2000. JÚLIUS 9. 5. oldal FIATALOKNAK Éledő ifjúság 14 fiS » W ELETKEPEK RÓLUNK Előtted megyek Mosollyal kísérem az élet derűs történéseit és megosztom veled, mert úgy érzem, így lelkiekben gazdagabbá leszel. És ez nekem öröm. A mosoly a lélek derűje, benne szeretet bujkál. Erről szól most az élet egyik történése. Sillye Jenő és barátai koncertjén ültem nemrégen. Fantasztikus hangulatot varázsoltak körénk és belénk. A szerző dalait énekeljük gyülekezeteinkben és dicsérjük vele az Urat. Egyik énekének szövege fülembe cseng: „ Boldog mosoly az arcomon... ” Képzelj magad elé egy mosolygós arcot az öröm fényével, a mámor leheletével, a szem ragyogásával... Nem sorolom tovább. Ugye bátrabban mész feléje, mert érzed: szeretetével hívogat?! Hasonló „lelki harcdíszekkel” - mint indián a rítustáncnál, arcán színes csíkok - szaladgált egy kétéves kisfiú a színpadtól le a nézőtér végéig. Lábai már alig bírták, de boldogságában fel-le, fel-le... szaladt. Szemei közben mindig felfelé néztek. Az őszinte mosolyban a lélek mindig bizalommal feltekint. Ismerős számodra a 121. zsoltár? „ Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék. ” Mennyire nem engedi? A Szeretetnaptár egyik napja erről ír. Egy édesapa a kislányával sok lépcsőn át felfelé igyekezett a kilátótoronyba. A szülő hármasával vette a lépcsőfokot és hamar felért, majd lekiáltott bátorítólag: „ Gyere gyorsan! Ne félj! Olyan szép itt minden! ” A gyermek felnézett, megijedt a távolságtól, a magasságtól és sírva huppant le az egyik lépcsőre. Az apa újra leszaladt, kézen fogta csemetéjét és egy fokkal haladva ment előtte. „No látod, most már ment. ” - szólalt meg. „Igen, de most előttem mentél" - szepegett a gyermek. „Hiszen az előbb is így volt" - bátorított az atyai szív. Felfelé megy minden gyermek és felnőtt a saját élete hegyén. A mosoly erejével is megtehetjük ezt az utat, mert Mennyei Atyánk előttünk megy. Előfordul, hogy nem érezzük, mert túl nagy a három lépcsőfok. Ilyenkor lejön értünk és lépcsőről lépcsőre halad velünk. A történetbeli kisfiú is azért mert önfeledten, boldogan szaladgálni a zene ütemére, mert édesapja távolról végig kísérte lépteit. Késő este egyszer sem botlott meg a lába, pedig ilyenkor odahaza már régen az ágyban pihent. Mennyire igaz? „Megőriz az Úrjártodban-keltedben, most és mindenkor. ” (Zsolt 121,8) Őrizzen meg téged! Börönte Márti Tíz dalos esztendő Erkel Ferenc Vegyeskar Fotó: Kiss Miklós Tízéves jubileumát ünnepelte a hegyeshalmi evangélikus gyülekezet kántora, Ludván Istvánné által vezényelt vegyeskar. 1990-ben húsz férfi és nő fogadta el Ludván Istvánné karnagy hívását és megalakult az Erkel Ferenc Vegyeskar. Először a lébényi műemléktemplomban léptek a nyilvánosság elé, majd ezt az első szereplést számtalan további követte községen belül és kívül egyaránt. A kórus 10 éves működése során sok jelentős esemény történt, melyek közül kettő mindenképpen említésre méltó. 1995-ben Fertőszentmiklóson minősítő hangversenyen arany fokozatot értek el. Három évvel később pedig Ludván Istvánné karnagy augusztus 20-a tiszteletére, Hegyeshalom kulturális életének kialakításában végzett érdemei elismeréseként Hegyeshalom Nagyközségért oklevél és emlékplakett kitüntetésben részesült. Hegyeshalmi hangversenyeiket szinte minden alkalommal az evangélikus templomban rendezik. így volt ez a jubileumi hangversennyel is, ahol vendégként Székelyföldről, Szentegyházáról érkezett kórus is énekelt. A koncerten fellépett még Travetzky István, aki vadászkürtöt szólaltatott meg. Gitáron játszott Rembetzky Sándor és Salzer Géza, zongorán pedig Ludván Tünde kísérte a vegyeskar énekét. Szép színfoltot jelentett Stumpf Erika altszólója, aki Gounod: Ave Maria-ját énekelte. A vegyeskar ünneplő tagjai a zsúfolt evangélikus templomot meglátva, úgy vélekedtek, hogy ez a nagy érdeklődés erőt adott nekik a következő tíz éves munkához. Kiss Miklós Celldömölkön találta meg Szakos Csaba segédlelkész második otthonát. Talán maga sem gondolta volna, amikor szülővárosában^ Nyíregyházán élt, hogy egyszer még az ország másik felében leli meg csendes, de áldásos munkájának helyszínét. Egy évvel ezelőtt érkezett Kemenesalja fővárosába, addig csak térkép volt neki e táj. Egy megalakult ifjúsági kört talált itt. Egy ifjúsági kört, egy „pásztor nélküli nyájat" - ahogyan ő fogalmaz. Már az is szép reményekre jogosította, hogy Cellben igény mutatkozott erre, a fiatalokat tömörítő csoportra. Egyetlen határozott célt fogalmazott meg magában: ne csak beszéljenek a ke- resztyénségről, hanem éljék is meg. Tudják, mit jelent adni és kapni. Ebben a szellemben kezdtek hozzá a tanévnek. A fiatalok újból felfedezték a közösséghez tartozás élményét, ismét tartalmasán töltötték szombat délutánjainkat. Kezdetben tíz-tizenöten, mára pedig negyvenen tartoznak e társaságba. Az.újraéledő közösség már tavaly őszszel egyházmegyei csendesnap szervezésére vállalkozott. Orosházi fiatalokat láttak vendégül. A vendéglátó celli fiataloknak jól kellett megfelelni a házigazda szerepének. Ez a tudat még összébb kovácsolta őket. És sorban jöttek azok az események, amelyek még tovább erősítették ebben a kis csapatban a közösségi szellemet, az együvé tartozás élményét. A Nők Ökumenikus Világnapja alkalmából Kovácsné Tóth Márta vönöcki lelkészt hívták előadónak. Az ifjúsági kör lánytagjainak közreműködésével tartották meg az áhítatot. Ezt a szolgálatot köszönték meg a fiúk azzal a hóvirágcsokorral, amelyet egy közös kiránduláson, a közeli erdőben szedtek erre az alkalomra. Ezen a rendezvényükön mintegy száz celldömölki hívő vett részt. A tavasznak nem ez volt az egyetlen emlékezetes eseménye. Passiókörútra készülődtek a fiatalok, melyet alapos felkészítő munka előzött meg. Szakos Csabában mély nyomott hagyott teológus éveinek visszatérő eseménye. Úgy érezte, hogy a Jézus szenvedéstörténetét bemutató dramatikus játék bemutatása alkalmával ők is igen közel kerültek a gyülekezethez. Véleménye szerint: a passiójáték több prédikációval is felért. Ez a meghatározó élménye juttatta arra az elhatározásra, hogy a celldömölki fiatalokkal is megismerteti a passiójátékot. A szöveget és a betétdalokat úgy írták át, hogy azok a leghívebben tükrözzék az ifjúsági kör tagjainak érzés- és lelkivilágát. Bejárták Kemenesalja szinte minden települését, és nem akadt olyan hely, ahol ne érintette volna meg a lelkeket az előadás. Akár felnőtt, akár gyermeki létekről volt szó - mindenki felkészültebben, gazdagabban készülhetett a húsvéti ünnepkör eseményeire, mert a passiójáték több mint gondolatébresztő volt. Lé- lektől-lélekig hatott. Tanítás és játékosság. E két dolog jellemzi azt a hétvégét, melyre most készülnek a kör tagjai. Tanítani és tanulni is fognak mindazok, akik részt vesznek a tanévzáró kiránduláson, melynek tervezett célpontja a Ság hegy krátere. Egyórás gyalogtúrában lesz részük a fiataloknak, akiknek nem csak a hegy megmászása lesz a feladata. A hosszú menetelést állomások szakítják majd meg, ahol az öt példázat kapcsán kapnak játékosan komoly feladatokat a résztvevők. Jutalmul nemcsak jó hangulatot ígérnek az ifjúsági kör tagjai, hanem ízletes gulyáslevest, melyet egy lelkes ifjú készít majd a hegy belsejében felállított bográcsban. Ezzel az eseménnyel zárul a Celldömölki Evangélikus Kör egész éves munkája, mielőtt a fiatalok szétszélednek a vakációra. Megállásra, értékelésre adhat alkalmat ez a tanévzáró. Elidegenedő, magunkba forduló világunkban jó tudni, hogy léteznek még ilyen közösségek. Jó tudni, hogy vannak még fiatalok, akik a hagyományok és egymás tiszteletén keresztül tanulnak meg keresztényi életet élni. Úgy tudják elfogadni lelkészük tanításait, hogy eközben nemcsak ők maguk, hanem tanítójuk is gazdagszik együttlétük- ből. Mert Szakos Csaba így gondolkodik: „Azzal, hogy a Teremtő rám bízta ezeket a fiatalokat, nagy feladattal látott el. A velük való törődés megerősítette hi- vatásszeretetemet, megszilárdította hitemet. " Németh Ibolya Pedagógus elismerés Az idei pedagógusnapon az Operaház Székely Bertalan termében kitüntették és jutalmazták az erre méltó, az oktató-nevelő munkában megöregedett „napszámosait” nemzetünknek. Köztük volt az egykori soproni evangélikus tanítóképző növendéke, dr. Meskó Sándor, aki gyémántdiplomát kapott. Kiskőrösi evangélikus tanító családból származik. Édesapja jó példája erősítette benne a hivatástudatot. Továbbtanulását 1945-48 között megszakította a szovjet hadifogság, de ezt a rendhagyó „nyelvtanfolyamot” a későbbiekben hasznosítani tudta. Korán megmutatkozott érdeklődése a nyelvészeti és oktatáselméleti területeken, amit doktori értekezésében összekapcsolt (címe: „Az egynyelvű szemantizálás lehetőségei az orosz-nyelvoktatásban”). 1976-ban kandidált neveléstudományból. Számtalan tudományos cikket írt, egyetemi szakszótára jelent meg, több tudományos társaság, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületének tagja. Kutatási területe lingvodidaktika, szemantika és terminológiai kutatás. Középiskolától az egyetemig tanított. Foglalkozik lexikológiával, honismereti és néprajzi munkával, különösen Kiskőrös helytörténetével. Szívéhez azonban legközelebb a Petőfi-kutatás áll. Az újra fel-fellobbanó viták hevében bizonytalanná váló költői képen néhány arcvonást sikeresen restaurált. Isten áldása kísérje dr. Meskó Sándor életét s további munkáját! V J EGY KIS HUMOR... A pap, a lelkész és a rabbi A pap, a lelkész és a rabbi horgásznak a tavon egy csónakban. Három óra múlva a pap így szól:- Éhes vagyok, kimegyek valami ennivalóért. - Azzal elindul a víz felszínén járva, ki a part felé. Néhány óra múlva megszólal a lelkész kolléga is:- Hát most már nekem is korog a gyomrom. Magamhoz veszek valami ennivalót. - Azzal a víz felszínén járva, lassan kisétál a partra. Már csak a rabbi marad a csónakban.- Hát csak nem maradok itt egyedül! Nekem is van akkora hitem, mint ezeknek! - így hát kilép a csónakból. Néhány pillanat múlva azonban süllyedni kezd. A partról észreveszi őt a két társa. A lelkész így szól a paphoz:- Nem gondolod, testvérem, hogy meg kellett volna mondanunk neki, hol vannak a cölöpök? Kedves Szülőtársaim! Engedjék meg tőlem ezt a megszólítást, hiszen a pedagógus az esetek nagy százalékában nem csupán tanár, hanem szülő is. így a jó pedagógus, legyen bár szülő, vagy éppen nem, kellő alázattal, empátiával, felelősséggel érez a tanítványok iránt, társa a szülőnek a szeretetben, társa a nevelőmunkában, társa a felelősség hordozásában is. Hiszem, hogy az evangélikus iskola tantestületében társra talál a szülő az örömben, bánatban, a sikerben, a kudarcok elviselésében is. Önök, akik gyermeküknek az evangélikus iskolát választották, nem kevés dolgot várnak el tőlünk. Egy olyan társadalmi közegben kell emberségünk, tudásunk legjavát nyújtani, amely társadalom nem akarja, vagy nem tudja elismerni a „Ki mint vet, úgy arat” elemi összefüggés igazságát. Szolgáltatássá akarja lefokozni az iskola szerepét. Tantestületünk meggyőződése szerint a nevelőmunka nem lehet szolgáltatás, a nevelőmunka hit, szeretet, szabadság, egyszóval hivatás a szó legnemesebb értelmében. Balgaság azt gondolni, hogy a mi munkánk eredményeit pillanatnyi állapotában láthatóvá lehet tenni. Milyen mutatókkal lehet vajon azt leírni, hogy a kitűnő tanuló gyermek az egyetem küszöbén az évek során önzővé vagy éppen magányossá, szűklátókörűvé vagy boldogtalanná válik. Vagy éppen van-e képlet arra az eredménytelenségre, hogy a gyermek már nem kitűnő, azonban tiszta lelkű, érdeklődő a szép iránt, mások problémái iránt, boldog és kiegyensúlyozott, és éppen a képességeinek megfelelően teljesít. A mi munkánk nem szolgáltatás, hanem küldetés. Küldetés, hogy jézusi emberséggel, tisztasággal vezessük a ránk bízott gyermekeket. Hiszem, hogy Önök ezt várják el tőlünk, ezt a hitet, öntudatos odaadást, hitelességet. Ennek az elvárásnak igyekszik a tantestület a jövőben is megfelelni. Hallgatóné Hajnal Judit igazgató Győr Műsorajánló Közszolgálati televíziók műsoraiból minden hétköznap 5.42 Hajnali gondolatok (Reggeli elcsendesedés naponta 3 percben.) július 12. szerda 21.30 Szembesítés (Sárszentmihály egykori polgármestere nyolc esztendeje vár arra, amikor fia egyik gyilkosának szemébe nézhet. A film erről a találkozásról szól!) július 16. vasárnap 11.00 Összefoglaló a IV. Magyar Református Világtalálkozó eseményeiről (A találkozó legfontosabb pillanatai 56 percben.) w július 10. hétfő 14.30 Szövött himnuszok (Iparművészek - közöttük Polgár Rózsa - Himnusz ihletettségű munkáinak bemutatása.) július 15. szombat 18.00 Református istentisztelet (Közvetítés a Kálvin téri templomból. Igét hirdet dr. Hegedűs Lóránt püspök.) július 16. vasárnap 15.00 Szentföldi szent helyek üzenete (Ámosz próféta Szamáriában.) mi július 10. hétfő 20.15 Ideje van a szólásnak (1948-ban a romániai magyar történelmi egyházak iskoláit, kórházait, könyvtárait államosították. Mi a helyzet ma?) július 11. kedd 23.55 A honfoglaló és Árpád-kori magyarság egészsége és betegségei (Milyen lehetett a korabeli magyarság egészségi állapota?) július 16. vasárnap 5.50 Elő forrás (A film bemutatja Varga László plébánost, valamint a somogysámsoni gyermektábort, amelyet egy német evangélikus házaspár indított el.) ,\ ft i M
