Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-16 / 3. szám

6. oldal 2000. JANUÁR 16. Evangélikus Élet A hálánkra méltó Isten (A gyülekezet adakozása) Istentiszteleteink végén gyülekezete­inkben különböző formában gyűjtik ösz- sze az adományokat, a perselypénzt, az offertóriumot. Több helyütt a befejező imádság idejére az oltárra helyezik; van, ahol szinte észrevétlenül viszik ki a templomból. Méltó az istentisztelethez, hogy rendjében ez a nagyon hétköznapi, sokféle bűnnel és nyomorúsággal terhelt pénz és annak összegyűjtése is szerepel? Gyerekkori emlékem, hogy a környe­zetemben valaki minden használhatat­lan, rossz pénzt összegyűjtött. Amikor megkérdezték, mit csinál vele, így vála­szolt. „Jó lesz a papnak!” Ez a válasz több dolgot juttat eszünkbe. Egyrészt, hogy sokak elgondolásában mennyire el­lentmondásos az ige, az imádság, az ének és a pénz kapcsolata. Másrészt, hogy az anyagi természetű kérdéseink mennyire elszakadhatnak Istentől. Vagy egyszerű­en azt gondoljuk, hogy ez a pénz a lel­kész fizetéséhez tartozik. Valójában a pénz, amelyet az istentisztelet folyamán összegyűjtünk, az Isten kezébe kerül. Ezért vagy méltó formában fejezi ki há­lánkat, vagy megalázzuk vele Istent. Az Ószövetség embere a legjobbat, a legszebbet, a legelsőt, a „zsengét” és a „tisztát” adta Istennek. Jézus figyelmét nem kerülte el az emberek adakozása, (Lk 21,1-4; a szegény özvegyasszony két fillére), hiszen az hitünkről, remény­ségünkről, hálánkról árulkodik. Képmu­tatás lenne az állítani, hogy a „szív” a fontos és nem a pénztárca. Tudjuk, ha a szívünk üres, akkor hiába van tele a pénztárcánk, és ha ezt nagyon a kezünk­be szorítjuk, képtelenek vagyunk meg­nyitni az Istennek. Ezért a következőket lényegesnek tar­tom: mindent Istennek köszönhetünk. Amink van, azt nem mi szereztük, ha­nem Isten ajándékozott meg vele. Éspe­dig úgy, hogy tudta: mire van szüksé­günk. (Mt 6,32) Az adományunknak azt kell kifejeznie, hogy Isten kezébe teszünk mindent. Az aggodalmunkat és a bizakodásunkat, a gondjainkat és a reménységünket; azt, amiben biztosak vagyunk és mindent, ami bizonytalanná tesz. Ne a felesle­günkből adjunk, hanem abból, amire ne­künk is szükségünk van. Ne olyasmit te­gyünk eléje, amit észre sem veszünk, ha­nem aminek a hiánya esetleg komoly gondot okoz. Tudom, hogy ezek a sorok belső ellen­állásunkba ütköznek. Egyszer azonban gondoljuk végig: ki jött közénk az isten­tiszteleten: gyenge, tehetetlen valaki, vagy az, akié minden hatalom mennyen és földön? Az a mozdulat, amellyel pén­zünket a perselybe tesszük, válasz erre a kérdésre. Bohus Imre Múzeumi híradó Eddigi gyakorlat szerint minden félév lezárása után készült híradó. Ezúttal azonban egy egész évre tekintünk vissza, tehát az 1998. év második és az 1999. év első felére. Ebben az egy évre terjedő időszakban az Evangélikus Országos Múzeumnak - statisztikai kimutatása alapján - összesen 3021 látogatója volt. Ebből 1689 a hazai, a külföldi pedig 1332, a világ 50 országából. Természete­sen a legtöbben Európából jöttek. Fenti statisztikai kimutatásból világo­san kitűnik, hogy ebbe a mi kis múzeu­munkba egy évnyi időben a világ 50 or­szágából 1332 külföldi személy látoga­tott el. Nem mást jelent ez, mint azt, hogy ez a mi Evangélikus Országos Múzeu­munk már szinte az egész világon ismert, tehát világhírű. Ez a tény magyar honunk idegenforgalmára vonatkoztatva is pozi­tívan értékelhető. Mert a nagy múzeuma­inkban bizonyára még sokkal több érdek­lődő külföldi látogató fordul meg. A híradó időszakában figyelemre mél­tó esemény volt a múlt év őszén történt „időszakos kiállítás-csere”. Az új kiállí­tás címe: „Az 1848-49-es szabadságharc leverését követő megtorlások”, mely iránt különösen a magyar közönség kö­rében azóta is élénk érdeklődés tapasz­talható. A vendégkönyvi beírások szerint a lá­togatók legnagyobb része elégedett volt a „szíves fogadtatással” és a „szakszerű tárlatvezetéssel”. Ezt igazolja többek kö­zött egy magyar muzeológus bejegyzé­se: „Öröm ilyen elsőrendű anyagból ki­tűnően rendezett kiállítást látni. Jólesően kedves fogadtatás után a tárlatvezetés is maradandó élményt jelentett.” A tanulóifjúság többnyire tanár-, taní­tói kísérettel jött: a budapesti, az oroshá­zi, a békéscsabai és az újmalomsoki evangélikus-, valamint a miskolci, a me­zőtúri református és a pesthidegkúti öku­menikus iskolákból, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumból és a bu­dapesti Bánki Donát Szakközépiskolá­ból. fisáról, Mezőberényből és Sárvárról konfirmandusok is jöttek lelkészük veze­tésével. Kolozsvárról a Protestáns Teoló­gia evangélikus hallgatói professzoruk­kal, Kovács Lászlóval és a budapesti re­formátus teológia egy csoportja ugyan­csak meglátogatta múzeumunkat. Kül­földről a hamburgi lelkészképző szemi­nárium, a nürnbergi lelkészkor tagjai, Ulm város lelkészei, Pfalz német tarto­mány diakónusképző intézetének tagjai, • a budapesti Erzsébet Nőiskola volt nö­vendékei, a II. kerületi rajztanárok, a debreceni honismereti kör egy csoportja, a zürichi (Schweiz) egészségvédelmi in­tézet munkatársai és még számos hazai és külföldi csoport. A partner bajor egyház ansbachi dekanátusának lelkészei ellátogattak Magyarországra és felkeresték múzeu­munkat is. A következőket írták vendég­könyvünkbe: „Mély hatást gyakorolt ránk a magyar evangélikus egyház gaz­dag és mozgalmas története. Találkoz­tunk itt egykori őrgrófunk, brandenburgi és ansbachi Kegyes György emlékével is.” A braunschweigi evangélikus dóm kórusa 1999. április 10-én a Budapest- Deák téri templomban hangversenyt adott. Az egyik kórustag ott felejtette a kottáját. Másnap visszajött érte és betért a szomszédos evangélikus múzeumba. Különösen a reformáció magyarországi emlékei érdekelték. Vendégkönyvi be­jegyzése: „Érdemes volt a templomban felejteni a kottát, mert különben nem te­kintettem volna meg a múzeumot, ahol felfedeztem Luther német nyelvű teljes bibliafordításának egy 1567-es witten­bergi kiadású L. Cranach illusztrációival nyomtatott eredeti példányát. Elmond­hatom, hogy Budapest számomra sok ér­tékes és kellemes meglepetéssel szol­gált.” Bauhofer György, József nádor evan­gélikus feleségének udvari papja és az első budai lelkész, valamint a Pesti Evangélikus Árvaház (később Protestáns Országos Árvaház) alapítójának egyik leszármazottja meghatódva állt meg né­hai szépapja képe előtt múzeumunkban. A Teleki grófok egyik Brüsszelben élő tagja meglátogatta múzeumunkat és a következő sorokat írta emlékül: „Érde­mes volt ide bejönni, mért sok újat tud­tam meg családomról. Örülök, hogy ilyen múzeumaink is vannak. Gratulálok a rendezőknek és a működtetőknek.” Német professzor írta: „Jó, hogy ez a múzeum őrzi a lutheránusság emlékeit.” Ugyancsak német bejegyzés: „Maradan­dó hatást gyakorolt ránk ennek az evan­gélikus vallástörténeti gyűjteménynek a megtekintése és a jó német nyelvű tárlat- vezetés.” Viola Heutger, Eilika von Habsburg fő­hercegnő barátnője a híradó időszakában újból felkereste és megtekintette kiállítá­sunkat, írásban így nyilatkozott: „Ez a kedves múzeum szinte már második ott­honom lesz.” Munkatársi gárdánk tagjai is osztják ezt a véleményt. Itt mindenki, fiatal és idő­sebb egyaránt jól érzi magát, szívesen végzi a rábízott feladatot és munkahelyét szinte második otthonának tekinti. A múzeum összes látogatója 1999. jú­nius 30-ig: 133.044 volt. A kedves Olvasóknak az új évben jó egészséget, békességet és egymást elhor­dozni tudó szeretetet kiván a krónikás dr. P. L. Óriásplakátok előtt Mindenütt jó, de legjobb otthon - szól az ismert közmondás. Ennek egy válto­zatát lehetett olvasni egy plakáton: „Mégiscsak otthon a legjobb. ” Ugyan ki vonná kétségbe ennek igazságát? Persze, csak akkor, ha az otthon igazán otthon, meleg családi fészek, és nem örökös ci- vódások, veszekedések színhelye. Az az igazi otthon, amelyre ráillik 481. éne­künk minden sora. Érdemes végigelmél­kedve elénekelni. így kezdődik: „Mily boldog ház, hol befogadtak téged, mi Urunk Jézus, te legjobb barát. "'Valóban itt a legjobb. Lehet innét elvágyódni? Sajnos, lehet. Annak a fiúnak egészen bizonyosan igazi otthona volt, aki mégis kikérte ap­jától a vagyonból ráeső részt, és távoli vidékre költözve, igyekezett megtalálni azt, ami jobb az unalmassá vált otthon­nál. A tékozló fiúnak azonban - hiszen róla van szó - rá kellett jönnie arra, hogy nem jobb másutt. Az elhagyott otthon visszahúzta. Amikor pedig minden félel­me ellenére visszafogadta őt az apja, könnyek között mondhatta: mégiscsak itthon a legjobb. Képzeljük el, hogy egy idő múlva kap egy levelet a következő szöveggel: „Helló, fiú! Hallottuk, hogy hazamentéi. Csak nem akarsz elrohadni a fater mellett? Jó bulikat szoktunk csi­nálni a régi csajokkal, meg vannak újak is. A régi haverok mindnyájan várnak té­ged. Csak te hiányozol. A viszontlátás­ra!” Gyorsan megy a válasz: „ Nem akarlak titeket viszontlátni, mert mégis­csak otthon a legjobb.” A hívő embernek három otthona van. Az első már említett családi otthon, ahol a család tagjaival szeretetben, békesség­ben élünk. Kéznél van a Biblia, és imád­kozva is együtt van a család. Múlt száza­di kép ez, melyet a fent idézett ének ve­tít elénk? Nem kell annak- lennie! Raj­tunk áll, hogy boldog ház legyen az ott­honunk. A második otthon a templom, a gyülekezet. A hívő testvérekkel találko­zunk ott. Közösen élünk az igével és a szentségekkel. Együtt énekelünk és imádkozunk, mint egy család. Nemcsak futólag ismerjük egymást, hanem örü­lünk az örülőkkel és sírunk a sírókkal. Egymás terhét hordozzuk. Jézus köt ösz- sze, ő a családfő. Tőlünk is függ, hogy ilyen-e a mi gyülekezetünk. A harmadik otthonunk az, amely felé tart még az utunk. Ezt mondta Jézus: „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így vol­na, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem és helyet készítet­Színház, hangverseny, társadalmi események előtt bizony nagy kérdés ez - főleg asszonyok, lányok számára - : mit vegyek feli És talán minél több a ruha a szekrényben - annál nehezebb dönteni, választani. Sokszor a férj lesz az „áldozat”, akinek végig kell nézni a ruhákat és javasolni, kiválasztani a leg­szebbet. „A ruha teszi az embert”. Jól ismerjük ezt a közhelyet, ami félig ta­lán igaz is. De sokkal fontosabb, amit most aka­runk mondani: Isten világában is fon­tos a ruha. Első percben ez persze meglepően hangzik. De a királyi me­nyegző történetében világos a király kérdése: „Barátom hogyan jöhettél ide be, hiszen nincsen menyegzői ruhád? ” Az örök életbe nem mehetünk be akármilyen ruhában. Ezt azonban so­kan mégis megpróbáljuk: az életem' mintaszerű, vannak jócselekedeteim, nincsenek haragosaim, adakozók a sze­gényeknek, minden vasárnap elme­gyek a templomba... De aki erre az ön­igazságra épít - az, sajnos, csalódni fog. Amíg azt hiszed, hogy a „saját ru­hád” megfelel majd a királyi me­tem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én va­gyok, ott legyetek ti is. ” (Jn 14,2.3) Marschalkó Gyula nyegzőn, amíg azt hiszed, hogy ebben a ruhában megállhatsz majd az ítélet napján - végzetes tévedésben vagy. Ettől a végzetes tévedéstől csak az szabadul meg, aki rádöbben, hogy saját jósága, tisztasága, szeretete csak üres látszat. Nem színházi ruha kell - fé­nyes selyem és csillogó ékszerek - hi­szen Isten azt nézi, ami a szívben belül van. (lSám 16,7) És ott mindenkinél bűnös vágyakat, szeretetlen önzést, Is­ten elleni lázadást talál. Jelenések 7,14 mutatja az egyetlen utat... Az örök életbe azok, és csak azok juthatnak be „ ...akik a nagy nyo­morúságból jöttek és megmosták ruhái­kat és megfehérítették a Bárány véré­ben: Ezért vannak az Isten királyi szé­ke előtt és imádják Ót éjjel és nappal. ” Isten népét vándorcsapatnak szokták nevezni, akik úton vannak a mennyei hazába. Jó lenne, ha ezen az úton járva, nyugtalanná tenne minket is a ruha-kér­dés. Jó lenne, ha végre levetnénk saját látszatjóságunk „szennyes ruháját” és Jézushoz fordulnánk, hogy Ő felöltöz­tessen a bűnbocsánat hófehér ruhájába. Mit vegyek fel? HAZAI ESEMÉNYEK MEGJELENT Ursula Koch: Rózsák a hóban című könyve. Bóra Katalin életrajzát Fabiny Katalin fordította magyarra. Ára: 795 Ft. Kapható: a Sajtóosztályon. A Békéscsabai Evangélikus Gimná­ziumért Alapítvány ezúton mond kö­szönetét mindazoknak, akik az 1998. évi adójuk 1 %-át az alapítványnak utalták át. Az 563.012 Ft-os összeget a gimnázi­um taneszközeinek bővítésére, tanulmá­nyi versenyek támogatására, és a művé­szeti képzés eszközeinek fejlesztésére fordítottuk^ illetve fordítjuk. A Protestáns Missziói Tanulmányi In­tézet (PMTI) Alapítvány pályázatot hir­det a gazdasági és igazgatási vezetői mun­kakörének betöltésére. A pályázat besze­rezhető a PMTI-ben (1091 Budapest, Kál­vin tér 7. II. em. Tel: 216 2054), illetve el­kérhető a 469 9043-as telefonszámon vagy megtekinthető az Interneten a www.meetingpoint.org/pmti címen. A pá­lyázat beadási határideje: 2000. február 1. MEGJELENT a Gyermekbizottság által - 1999 tava­szán meghirdetett versírópályázat anya­gából - kiadott gyermekrajzok, gyer­mekversek válogatása, „Mi jót kacagunk mindenen... ” címmel. Megvásárolható, megrendelhető a Gyermekbizottságtól 1085 Budapest, Üllői út 24. II. emeletén. Az Evangélikus Sajtóosztály Könyves­boltjában is kapható. Az ára: 350,- Ft. A Veszprémi Lelkészi Hivatal címe megváltozott. Új cím: 8200 Veszprém, Kossuth u. 4. HALÁLOZÁS Ismét gyászol a penci evangélikus gyü­lekezet. Alig két hónappal előbb temették el Babinszki Istvánt, aki felügyelőként szolgált és most az édesapát. Babinszki Mihály tb. felügyelő 1999. december 13- án 87 éves korában hunyt el. 30 évig a gyülekezet felügyelője, aki aktív tevé­kenységgel még a nehéz időkben is ren­dületlenül szolgált. Temetése 1999. de­cember 16-án volt nagy részvét mellett. Koporsójánál Fischl Vilmos, a gyüleke­zet lelkésze hirdette a vigasztalás igéit. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölkö­döm. ” (Zsolt 23,1) A sírnál a gyülekezet nevében Gerengay Margit búcsúzott, az énekkar pedig így énekelt: „ Isten ve­led hű szív, a viszontlátásra. ” KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Negyedi Andrásné elhalálozása alkal­mából levélben vagy táviratban küldött vigasztaló sorokat valamint a temetésen való részvételt és együttérzést szeretettel köszöni meg a gyászoló család. Apróhirdetés MESTERMŰ A DIGITÁLIS ORGONÁK KÖZÖTT Mesterségünk „titkai”:- csak a valódi sípok hangjához mérhető hangminőség- egyedülálló megbízhatóság- intonálhatóság a helyszín akusztikája és a felhasználó ízlése szerint - páratlan típusválaszték- templomi kiépítettségű hangsugárzás a legkisebb modelleknél is- ellenőrizhető, felkereshető hazai referenciák- egyedi szolgáltatások, ingyenes akuszti­kai felmérés — 5 éves garancia- kedvező árak és fizetési feltételek Várjuk érdeklődőinket a holland Johannus Orgonagyár magyarországi kép­viseletén: SPEED-EX Kft. 1024 Budapest, Margit krt. 41. Tel./Fax: 315-1787 vagy 316-7089. TORONYÓRA - KÉSZÍTÉS, - FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlő­óra- készítés. 85 év tapasztalata és világszín­vonalú elektronika. Ötéves garanciával. Óra­gyártó üzem: Konkoly József, 1102 Buda­pest, Állomás u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 9-492-915. Urnafülkék válthatók a Pesti Evangélikus Egyháznál. 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel: 317-3413. GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllős Mihály, E-mail: tothsz@evang.alarmix.net Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs E-mail: rezessy@evang.alarmix.net Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www. 1 ang. hu/szikra. nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezér­igazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhi­vatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 250^ Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 10000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 95 DEM vagy 51 USD, (por­tóval együtt) Légipostával: 125 DEM vagy 75 USD. Csekkszámlaszám: | 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents