Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-07-02 / 27. szám

2. oldal 2000. JÚLIUS 2.

Evangélikus Élet

/ ÚJ NAP * ÚJ KEGYELEM

^ ISTENTISZTELETI 1 REND

Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28

VASÁRNAP

„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsősé- gét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jn 1,14 (Dán 2,28a; Ef 2,yí-22\ Zsolt 36,1-13) Bízd magad bátran a téged, megfáradtat, megterheüet hívó „testté lett Igére”. Neki van hatalma kirángatni minden nyomonJlágodból, és azt,is akarja, hogy kegyelmével éppen ma, éppen téged ernten fel. Örvendezz dicsőséges és kegyelmes Uradnak, siess Hozzá.

HÉTFŐ

„Áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent tesietekhen. ” lKor 6,20 (Zsolt 54,8, Préd 4^7; 5,1-6; lKor 15,20*28) Á testté lett Ige, a Fiú életét adta, a váltság lett érted. Templomunk oítári/feszüttem én teérted, miFíettél te énér- 'e voltam, peleiére vésték száz évvel ezelőtt: „Ezt tem?” Hányszor nem dicsőségét szol] dig Ő azt akarja, hogy testem is te

SZERDA) »Ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiárad a kegyelem. ” Róm 5,20 (Dán 9,4-5; Csel 20,7-12; lKor 15, 35- 49TPál ap©stol élete a példa Urunk ilyen határtalan kegyelmére. A mi életünkben is tud ,(damaszkuszi” utat adni. Ha látod, honnan jöttél, akkor ér- ted, mit tett érted. Az üldözőből lehet üldözött Krisztus logikája szerint, a Tagadóból Igehirdető a Lélek által.

,En vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szölŐvesföt, amely nem terem gyümölcsöt, lemetszi; és amely gyümölcsöt teren0 azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. ” Jn 15,1-2 (Jer|l,28; ÍJn 3,13-18; lKor 15,50-58) Életünk olyari, mint a szőlővessző. f zékieltől megtanulhatjuk (15,2,3), hogy semmire sem alkalmas. Jézus, á szőlőtő azért olt magába, hogy hasznosak legyünk. Vigyázzunk: a metszőkés ne lemetszen, csak megmetszen, hogy a gyümölcsünk másoknak is teremjen.

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

„Boldogok,

megelégíte

KEDD

,Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejeb

alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” 2Kor 3,5 (Zsolt 60,14; Mt 10,7-15; lKor 15,29-34) Nagyon szeretünk ítélkezni hamisan, más nem is telik belőlünk. A helyes megítélése a dolgoknak nem a mi énünkből fakad, a kegyelem munkálja bennünk. Hagyjuk magunkat erre a kegyelemre, hogy így is dicsőítsék velünk mások is Urunkat!

ik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők k." Mt 5,6 (Zsolt 11,7; Jón 3,1-10; lKor 16,1- 12) Az igazságra való éhezés és szomjazás nem elégíthető ki pótlékkal. 'mink Nem «lég „kívülről” jpemlélni az Isten szeretetét, ha nem élünk benne,

nem er

ík-szomjúságunk.

SZOMBAT

„Amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. ” lPét 4,13 (Ézs 51,11; Jer 3,14-17; lKor 16,13-24) A hét igéjében Jézus hív, ha meghallod hívását és követed, megjelenésekor ujjongva örvendezhetsz. Csodálatos cél!

Köhler Júlia

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP

Meg ne vessétek azt, aki szól!

Mt 23,37-39

A keresztyén embert élete során, sokféle hatás éri. Ezekre a hatásokra különbözőképpen szoktunk reagálni. Vannak olyanok, akik még a legnehezebb időszakban sem borulnak ki, hanem bírják a próbákat. Ellenben akadnak olyanok, akik panaszkodnak a teher alatt. A panasz az természetes emberi tulajdonságunk, ami olykor kitör, előjön bensőnkből. Azt gondolják sokan, hogy Jézus Krisztusnak nem voltak belső

vivódásai, hanem csak csinálta szótlanul mereven, amit az ő Atyja kért tőle. Érdemes arra gondolnunk, hogy Jézus is gyötrődik és vért verí- tékez a Gecsemáné-kertben. Az isteni akaratba neki is bele kell hajtania fejét. A rengeteg teher alatt Jézus is panaszkodik Jeruzsálem ellen.

Jeruzsálemnek szimbolikus jelentősége van, mint kultuszi központnak, amely nagy ünnepeken össze

tudta gyűjteni a népet. Ez a jeruzsá- lemi nép pedig nagy ellenállást tanúsít Jézus munkájával szemben, mert nem érti meg Krisztus Messiás-voltát. Ez a meg nem értés eredményezi az ellenszegülés magatartását, amellyel már a próféták is szembesültek. Jézus a tyúk és csibe példáját hozza fel, amely nyíltan megmutatja, hogy Jeruzsálem erre a fajta szoros, másikban bízó kapcsolatra képtelen.

Vajon a keresztyén ember képes-e magát rábízni Jézusra? Nem csupán egy misztifikált képről van szó, amikor ma 2000-ben arra akarunk kérni embereket, hogy higgyenek Jézus Krisztusban? Hitet, bizalmat kérünk akkor, amikor a globalizált világban a személyes másikra figyelő kapcsolatot felváltja az élettelen számítógépre figyelő kapcsolat, és kérdésessé válik sokszor az ember identitása is. Jézus igénkben

egyértelműen utal erre a személytelen kapcsolatra: „íme, elhagyottá lesz a ti házatok.”

A feladatunk az, hogy a felénk forduló Krisztust felismerjük és továbbadjuk őt másoknak. Ez következik a missziói parancsból is, ami előttünk van, hogy egyházunk valóban erősödjön. A jézusi szó nagy érték, különösen akkor, amikor már más nem szól hozzánk. Jézus tudja jól, hogy mikor kell szólnia, és akkor hozzánk fordul. Sajnos mi viszont nem vesz- szük észre mindig azt, hogy az erőnk véges, és a megtérés, a Jézushoz fordulás ezért fontos.

Jézus panasza érthető, hiszen sokan vannak a képmutatók, akik nem úgy élnek, ahogy szólnak. Mi arra a Krisztusra figyeljünk, aki megszólít, megérint és megerősít. Ehhez kell a hit és igy alakul ki az a kapcsolat az út, amely az Isten felé vezet. Ámen.

Fischl Vilmos

A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk:

Július

2. Szálljon a jóhír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szeretetét. Eljött a mennyből. Emberré lett. Ő hoz a földre békességet. (EÉ 171,3 Túrmezei E.)

3. Dicséret, tisztesség legyen, Kegyelem Atyja néked, Ki megáldasz és sorsomat

Nagy jósággal intézed. Te adsz szívemnek örömöt A földi küzdelmek között. Dicsérjük Istenünket! (EÉ 56,1 Schütz J. J.)

4. Éltem minden dolgában Az Istent kérem bátran: Tanácsadóm legyen! Az Ő szavára várok És tetszésében járok, Hogy áldását is elvegyem.

(EÉ 344,1 Fleming P.)

SZOLGÁLATI UTAK

Budapesten, 2000. július 2.

I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Péter Zoltán; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III„ Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; du. (lelkésziktatás) Szirmai Zoltán; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld,

XI. , Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye,

XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de.

10. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. ; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Korányi András; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szabó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de.

11. (úrv.) Szabó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endrefíy Géza;

SZENTHÁROMSÁG UTÁN 2. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (oltári ige): Zsid 12,22-29; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 23,37-39. HETI ENEKEK: 61, 435.

ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN

Magvar nyelven:

Balatonalmádi: (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balatonboglár: (Hétház u. 17.) de. 11; Balatonfenyves: du. 6; Balatonfüredi de. 9; Balatonfüzfő: du. fél 3; Balatonszepezd: de. 9; Felsődörgicse: de. 11; Fonyód: du. 4; Hévíz: du. fél 5; Keszthely: de. fél 11; Kővágóőrs: de. 11; Mencshely: de. 11; Nemesleányfalu: du. 3; Révfülöp: de. 10; Siófok de. 10 (jubileumi); Szentantalfa: háromnegyed 10; Veszprém: de. 10; Zánka: de. fél 9;

Német nyelven:

Hévíz: de. fél 10 és este 7; Keszthely: du. 6.

5. Mennyei Atyánk! A Te kegyelmed nem változik az idők folyamán, mintha az

emberekhez hasonlóan, egyik nap kegyelmesebb lennél, mint egy másikon. A Te kegyelmed nem változik, minden nap megújul, mint ahogy Te sem változol soha. (Kierkegaard S.)

6. Mennyei Atyánk! Te szent Fiadat, Jézust odaadtad, hogy megmentse népedet bűneitől. Kérünk, tedd ezt meg velünk is! Tisztíts meg bennünket minden hamisságtól és újítsd meg szívünket Szentlelked által, hogy gyümölcsöt teremjünk a Te dicsőségedre! (Skóciából)

7. Urunk, köszönünk neked minden testvért szerte a földön, aki igyekszik neked

szolgálni. Hálásak vagyunk, aki a tőled kapott adottságokkal közreműködik országodnak, a békesség, a megbékélés és az igazságosság országának terjesztésében. (A Nők Világimanapja 1989.)

8. Én Jézusom, nagy kínodat, Engesztelő halálodat Mindig szívemben őrizem, Neked szolgál élő hitem. Hű Uram, drága érdemed, Értünk kiontott szent véred Tisztítsa gyarló szívemet, Hogy mennyben élhessek veled!

(EÉ 192,5,6 Huszita ének)

A Női Misszió Osztálya

Nőkonferenciát szervez

Piliscsabán, 2000. augusztus 7-12. közt.

Szeretettel vátjuk a jelentkezéseket a következő címre: Brebovszkyné Pintér Márta, 1085 Budapest, Üllői út 24.

Amikor a motoros eltévedt a polányi erdőben

A hazafelé vezető úton történt ez. Sajnos, a technikának nincsenek érzelmei, mint a teremtett élővilágnak. A motorizált világot az ember alkotta a kultúr- parancs alapján. A motornak nincs honvágya, a hazafelé vezető úton nem veszi át az ember szerepét, mint egy lófogat. Sokáig beszéltek arról a gazdáról, aki a hazafelé vezető úton az alkoholtól álomra szenderült a kocsiján, de a lovak mindig hazavitték. Nem így a motorkerékpár! Még a józan vezetőt sem viszi mindig haza, mert nincs „honvágya”.

Kezdem elölről azt az emlékezetes té- velyegést. Akkor még nem volt kövesút Polányba. Az csak jóval később épült, amikor a filia volt gondnoka, egyúttal a község egyik vezetője (Szomenauer Gy.) meglátogatta a Szárszón üdülő akkori közlekedési minisztert, és megfelelő „eszközzel”, vadászatra meghívással megpuhította, hogy „Kossá, véleményét jól alkossa”.

Megindultam egy szombat délutánon Polányba kazuális szolgálatra. Nem emlékszem, hogy esküvő volt-e vagy temetés. Jó volt az idő, tehát a földes úton, erdőn keresztül bejutottam a kedves somogyi faluba, minden akadály nélkül. Hangulatos is volt az erdei út dimbes-dom- bos hajlataival. A szolgálat után még családokat látogattam és elfogadtam egy uzsonnái meghívást, ahol a kazuális szolgálatot végeztem. Lassan gyűltek a felhők és elkezdett esni az őszi eső. Most aztán „lóra”, biztattam magam. Az erdőn keresztül próbáltam visszajutni a 3 km- re fekvő kövesútig. De már az első dombon megindult a csúszkálás. A domb felénél jobbra bekanyarodtam az útról a fák között az erdőbe és a dombot így megkerülve akartam visszatérni az útra. Közben egészen besötétedett és egyszer- csak megállt a motorom, természetesen a világítás is megszűnt. Nagy nehezen megindult kis pihenő után, de egyre beljebb mentem az erdőben, eltévedtem. Gondolataim keresték a kijutás lehetőségét, de motorom nem akceptálta, nem voltunk „szinkronban”, végképp leállt. Miközben meditáltam messziről egy lámpa fénye villant fel az úton. Kiáltottam torkomszakadtából, hogy „ide jöjjön!” A fény felé toltam a motoromat,

amennyire lehetett a fák között. A gyer- tyaslusszot is rendbe hoztam, majd a pótülésre ültettem megmentőmet, aki a vasútállomásra sietett, és így még előbb érkezett oda.

Ezt az eseményt, mint példát sokszor építettem egy-egy igehirdetésembe, talán más-más igei megvilágításba helyezve. Néha úgy, hogy Isten az eltévedt embert, aki szolgálatába áll, nem hagyja a kilátás- talanságban, sötétségben és megoldást nyújt. De nemcsak elfogadni kell az utunkat megvilágító fényt, hogy hazataláljunk földi otthonunkba, hanem legyünk hálásak azokhoz, akiket lámpásként küldött az Úr! Embereken keresztül hálálhatjuk meg Isten mentő szeretetét, melyet Jézus Krisztusban küldött hozzánk. O a világ világossága, és aki őt követi, nem járhat a sötétségben, mert övé lesz az élet világossága. Ezért Testvérem, velem együtt „Hagyd az örök Istenre Minden te utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad.” (342. énekünk)

Hazavezet földi és örök otthonba igéjének fényeivel!

Szimon János

>

»