Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)
2000-06-11 / 24. szám
65. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 2000. JÚNIUS 11. PÜNKÖSD ÜNNEPE ÁRA: 96 Ft ,,Krisztus országát... pünkösdkor a Szentlélek az apostolok által az egész világnak kinyilatkoztatta. ” s Luther „...Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” Róm 8,16 Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete 2000 pünkösdjén Kegyelem és békesség nektek a mi Urunk Jézus Krisztus nevében! Húsvét hajnala óta keresztyének az egész világon ünnepük Krisztus dicsőséges feltámadását, elmúlhatatlan szeretetét és kegyelmét. Együtt adunk hálát azokért a hatalmas, üdvösséget szerző ajándékokért, melyek bennünket, keresztyén testvéreket, férfiakat és nőket összekötnek. Örömünk van abban, hogy az egyház továbbra is alakítja és megújítja életét Krisztusban és hirdeti a Feltámadott Krisztust a sokféle szükségben szenvedő világnak. Pünkösd ősi ünnepére készülve, a feltámadott élet húsvéti ígéretével együtt ragadjuk meg a Szentlélek hívását, hogy küldetésünk megvalósuljon, és Krisztus Teste legyünk. Elismerjük és megvalljuk, hogy Isten Krisztusban adott ajándékai elkerülhetetlenné teszik, hogy egymással közösségben éljünk. Ő tanít meg arra is, milyen legyen ez a közösség. A Szentlélek pünkösdkor arra emlékeztet, hogy nem élhetünk Krisztusban egymás nélkül, mint ahogy hűségesek sem lehetünk Krisztushoz, ha nem szeretjük egymást. Az Apostolok Cselekedetei második fejezetében újra odafigyelünk a pünkösdi egyházalapításra. Az egész teremtésben munkálkodó Szentlélek sokakkal megismertette a feltámadott Krisztust, és közösségre vezette őket. Az akkor egybegyűltek álmél- kodtak és zavarban voltak. Akkor a Lélek a megszokottaknál újabb világba és mélyebb kapcsolatokra vezette őket. Azon a napon a Szentlélek kultúrák, fajok és nyelvek határain túlról személyeket kapcsolt egy közösségbe úgy, hogy Krisztus foglalta el valamennyiük szívében a központi helyet. A pünkösd után folytatódó apostoli tanúskodás később is válaszfalakat döntött, és nyilvánvalóvá tette, hogy Krisztus sze- retete átölel és nem kizár. A pünkösdi látomás arra hív, sőt kényszerít, hogy legyünk továbbra is Krisztus követői ebben is. A pünkösdi látomástól mégis elfordultunk. Ebben a millenniumi évben szembe kell néznünk a valósággal, mely szerint ellene szegültünk a Lélek munkájának azzal, hogy az egység ajándékát sem Krisztus egyházában, sem Isten világában nem tudtuk megvalósítani. Még mindig arról is vallást kell tennünk: bizonyos módon - sokszor hallgatásunkkal - hozzájárultunk ahhoz, hogy keresztyén hitünk halál felé vezető utak elősegítője legyen, ahelyett, hogy másokat gazdag életre vezetett volna. Be kell vallanunk, gyakran úgy élünk, mintha Krisztus kegyelme és irántunk megmutatott szeretete visszatartható lenne olyan emberektől, akik különböznek tölünk. Isten Országa helyett még mindig falakat építünk. A pünkösdi Szentlélek erővel töltheti meg az egyházat ahhoz, hogy a világért másképpen formálja a jövőt. Megadatik nekünk a kiváltság, hogy együtt másféle élet lehetőségét kínáljuk a hatalomvágy halált hozó erői által szétszaggatott emberiségnek. Ha ugyanis odafigyelünk a Lélek hívására, Isten örökkévaló uralmának jelei leszünk. Hiszen Krisztus kegyelmét, reménységét, szeretetét és igazságát átélő közösséggé lettünk, és mindezt odanyújtjuk a világnak. Ha a Lélek által az egyházban megvalósítjuk egységünket, a békesség ajándékait kínálhatjuk a világnak. Kétségtelen, hogy egyre bonyolultabb, az egész világot átfogó közösségben - a „globális faluban” - élünk. Nagyon komolyan kell vennünk azt, hogy az emberi viszonyulások hálója messze túlterjedt máris a saját világunkon, más kultúrákra és vallásokra, sőt azokra is, akik egészen más utakon járnak. Nem vagyunk hűségesek Krisztushoz, ha nem vesszük tudomásul a megbékélés utáni vágyat, és az azzal kapcsolatos felelősségünket, és nem válaszolunk arra Isten szeretetével. A Szentlélek pünkösdkor zúgó szél formájában töltetett ki. Valamennyien tudjuk, hogy viharok óriási pusztításokra is képesek. Mégis a szél elengedhetetlen a természetben új élet létrehozására. Azért imádkozunk, hogy a mostani pünkösdi időben a Szentlélek döntse le a falakat, melyeket le kell dönteni, és töltsön meg minket új reménységgel, bátorsággal és hittel. Dr. Agnes Abuon, Nairobi, Kenya Rev. Kathryn Bannister, Bison, Kansas, USA Rt. Rev. Jabez L. Bryce, Suva, Fiji His Eminence Metropolitan Chrysostomos of Ephesus, Athén, Görögország His Holiness Ignatius Zakka I Ivvas, Damascus, Szíria Dr. Kang Moon-Kyu, Szöul, Korea Federico J. Pagura püspök, Rosario, Argentina Eberhardt Renz püspök, Stuttgart, Németország Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Az ünnepi ülés rendje: 2000. június 16-án, pénteken Megnyitás 14.30-kor tartja Rektori beszéd TANÉVZÁRÓ ISTENTISZTEDiplomaosztás- nappali teológia szak LETÉT ÉS ÜNNEPI ÜLÉSÉT- nappali hittanár szak a Budapest-Zuglói evangélikus temp- levelező tagozat lomban. (Budapest, Köszöntések Jubilánsok köszöntése XIV. Lőcsei út 32.) Bejelentések Az istentisztelet igehirdetői szolgálaHimnusz tát Drs. Varga Gyöngyi Közreműködik: Az egyetem énekkara Csorba István, spirituális végzi. fúvószenekara Haga Kálmán Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. vezetésével Dr. Szabó Lajos rektor Orgonái: Finta Gergely. VENI, SANCTE SPIRITUS! Fáj a szívem Pünkösdért. Még akkor is, ha most az Úr 2000. esztendejében minden egy kicsit más, mint más években. Még az is, ami évről-évre visszatérő, mint amilyen ez a „tüzes, szeles, lelkes, furcsa ünnepünk”: pünkösd. Mert mi már csak ilyenek vagyunk: mindent meg tudunk szokni, mindent el tudunk nyűni, mindenbe bele tudunk fáradni, még az évről évre visszatérő ünnepek is „bénultan érhetnek” bennünket. Hát legalább ez a furcsa évszám és a hozzá kapcsolódó emlékezések és érzések tegyék egy kicsit mássá, különlegesebbé, elevenebbé bennünk és körülöttünk az ünnepi órákat - mondjuk, érezzük. Egyébként is sok gondunk van ezzel az ünneppel: a Lélek ünnepével, az Egyház születésnapjával. Nem boldogul vele a mindenséget önmagunkhoz mérni és alakítani akaró szándékunk. Karácsony? Az igen, a család ünnepe, az évközben sokat mulasztó, de önmagát mégis ünnepelni akaró emberi szeretet ünnepe lett sokak számára. Húsvét? Azzal sincs különösebb gond. A tavaszkultusz, a megújuló természet, az ifjúság, az új kezdetek lehetőséginek emlegetésével emberarcúvá formálható. Csak fel kell ütnünk napi- és hetilapok ünnepi számait, fel kell idéznünk ünnepi tévéműsor-emlékeinket, máris láthatjuk, amit mindannyian tudunk, de álszemérmesen hallgatunk, vagy csak felületes kritikát fecsegünk róla sokszor, hogy Isten-szerezte ünnepeink hogyan szegényültek bele a vásárlási kampányok tülekedésébe, az önmagát ünnepelni akaró mai emb^r hangulatvilágába. És mert pünkösd így nem, vagy csak igen-igen nehezen formálható át „önmagunk képére és hasonlatosságára”, és mert a piacgazdaság ordasai még nem találták meg a szerves kapcsolatot folyószámlájuk és az ünnep között, ezért nincsenek nagy kampányok és hírverések pünkösdkor, és félek tőle, hogy gyülekezeteink életében is ezért vesztett ez az ünnep fényéből és népszerűségéből. És bár joggal fájhat a szívünk pünkösdért (is), mégis ebben a kicsit mostoha helyzetében lehet - lehetne? - újra azzá számunkra, amiért kaptuk: az egyház, a hit, az újjászületés, a megújuló igehirdetés és a felfrissülő keresztyén élet ünnepe. De hogyan történhet meg mindez? Pünkösd is Jézus-ünnep Az általános elszegényedés, elszürkü- lés mellett - és minden bizonnyal arra részben válaszul - megfigyelhetjük a történelmi egyházakban is a mozgalmi keresztyénségnek, a karizmatikus mozgalmaknak az előretörését. Ezt néha irigykedve, néha fanyalogva, máskor meg az utánzás szándékával figyelik sokan. Ezeknek az értékeit nem lenne szabad lebecsülnünk. De az egyoldalú él- ménykeresztyénséggel szemben tanúságot teszünk arról, hogy ahol a Szentlélek Úristen munkában van, ott nem az egyéni vagy közösségi vallásos élmény, hanem mindig Jézus Krisztus személye és váltságműve van a középpontban. Jn 16,14a-ban mondja Jézus Urunk: „Ö (a Szentlélek) engem fog dicsőíteni. " Idézhetjük Luther Mártont is: „A Szentlélek csak Krisztust tudja prédikálni. Szegény Szentlélek nem is tud mást. ” Szegény Szentlélek, mondja Luther, és közben szavain átsugárzik a Szentlélek munkájának megtapasztalt öröme és békessége. Vívódó, Istennel harcoló, üdvösségéért aggódó szívét az Atyának és Fiúnak Lelke csendesítette el a megigazító Krisztus-hit örömében és békességében. Hát nem Jézusról szólt az egyház születését hozó első pünkösdön Péter apostol áldott, hatékony prédikációja is? Ő bizony megtelve tűzzel és Lélekkel, nem a Lélek működésének rejtelmeiről elmélkedik, nem élménybeszámolót tart, hanem Istennek Jézus Krisztusban valóra váltott ígéreteiről, kereszthaláláról és feltámadásáról beszél. És ez a Lélek szerszáma! Ez üti szíven a háromezret! És megtérnek és megkeresztelkednek Jézus Krisztus nevében, és megkapják a Szentlélek ajándékát... (ApCsel 2,38) „Imádkoznunk kell jobb prédikációért”- mondta a Szentiélekről írt egyik cikkében századunk neves teológusa, Helmut Gollwitzer. Amikor ezeket a sorokat írom, Rogate vasárnapjának estéjén, még fülemben csengenek Pál apostolnak a kolosséiakhoz irt sorai: „Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát... ” (Kol 4,3a) Evangéliumot hirdetni, jobban prédikálni, az igehirdetőkért és az igehirdetésért imádkozni - szélcsendes, fonnyadt vitorlájú helyzetünkben mit is tehetnénk jobbat és többet? Ez nemcsak püspökök, lelkészek, hanem minden keresztyén személyes ügye, feladata és megtisztelő megbízatása. Személyesen is kérem Testvéreimet: imádkozzanak értem, imádkozzanak értünk, az evangélium szolgálatában állókért, egyházunk megújulásra szoruló igeszolgálatáért! Ha Isten az igehirdetéshez, „kegyelmének dicsőséges evangéliumához” kötötte Szentlelke kiárasztásának ígéretét, akkor mi mással hiába is kísérletezünk. Pünkösd arról az Istenről tanúskodik nekünk, aki mindig az örök evangélium által cselekszik a legmeglepőbben, legfrissebben. Ezért legyen a mi napi imádságunk is: Veni, Sancte Spiritus, azaz, ahogy a 230. énekünk 1. verse mondja: „Jövel, Szentlélek Isten, Tarts meg minket igédben; Ne legyünk sötétségben, Maradjunk igaz hitben! ” Ittzés János „Isten élő Lelke, jöjj.. Pünkösd a hitrejutás csodája. Az újjászületés csodája. Amikor Isten Lelke dolgozik, és ezért az ige kenyérré lesz számomra, amikor tapasztalom, hogy Jézus él, hogy Ö nem egy régen meghalt „tanító”, akinek tanítása le van írva... Komolyan veszem, hogy Érette meg vannak bocsátva a bűneim. Nem véletlen, hogy nagy ünnepeink sorában a legtöbb ember számára éppen pünkösd annyira idegen, annyira távoli\ Mert itt nem egy bibliai eseményre emlékezünk, nem arra, ami Betlehemben vagy a Golgotán, vagy a húsvéti sírnál történt. Pünkösd „témája” az ember, az az ember, akit Isten Lelke megérint, megállít az eddigi útján, ítéletével lesújt, de Krisztus kegyelmével felemel. - Pünkösd, bennünk, az emberekben megy végbe. Ez csoda. Ezért csodálkozik Nikodémus is, amikor azt kérdezi Jézustól, mi módon születhetik újjá, aki már öreg. Ma is sokan megütköznek, ha valaki hitre jut, vagyis újjászületik. Kezdi komolyan venni az igét, Isten dolgait...- Te hiszel? Te még hiszel? Te komolyan veszed, amit a Biblia mond ítéletről, örök életről? Rudolf Schaffer ábrázolja egy képen azt a pillanatot, amikor Jézus beszél Nikodémussal. Mikor Nikodémus kételkedik, hogy van újjászületés, Jézus a szél munkájához hasonlítja a Szentlélek munkáját. „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől születik. ” (Jn 3,7-9). A képen Nikodémus ül az asztal előtt Jézussal szemben. A hajnali derengésben a nyitott ablaknál látjuk, hogy a szél meglibbenti a függönyt. A fizikai világban a szél a nagy realitás, de épp így nagy realitás a Lélek. Jézus a Szentlélek által szólít meg. Ez a Lélek teszi személyessé az igét, meggyőz arról, hogy Isten gyermekévé fogad és szeret. Nem a világ tényei, tapasztalatai győznek meg. Még csak nem is az ige, hanem az ige és a Lélek, Aki megérint. Engemet változtat meg! Hogyan? Hogy ösz- szetöri keménységemet, elveszi hitetlenségemet, érzékennyé tesz a bűneimmel szemben, elkeserít. De érzékennyé tesz arra is, hogy Isten szeretetét megtapasztaljam. Más leszek, más lesz a fülem, a szemem. Más lesz fontossá, mint eddig. Nyilvánvaló, hogy valamilyen erő működik és az teszi személyessé az igét. Ez az erő belül változtatja meg az embert. Tapasztalati tény, hogy ugyanaz az ige valakit szíven talál, miközben a másik kemény, közönyös marad. A Lélek képessé tesz rá, hogy szembeforduljak magammal, eddigi életemmel, megrögzött szokásaimmal. A Szentlélek „vendége” lesz a szívemnek. De olyan vendég, aki vezet, irányít, int és bátorít. Felvetődik a kérdés: mit tehetünk? Lehet imádkozni a Lélekért. Lehet kérni, hogy töltse be szívünket, gyülekezetünket. De lehet a Lelket elűzni, megoltani, gátolni, megszomorítani. A természetes ember idegenkedik a Lélektől. Fél tőle. Fél, hogy „nagytakarítást” csinál az életében. Nem akarja, hogy belenyúljon megszokott dolgaiba. Aki már csődbe jutott a saját igyekezetével, aki már érzi életének nagy ürességét, annak számára pünkösd nem idegen, nem távoli, elvont ünnep, hanem szorongatóan szükséges, várva várt ajándék. Gáncs Aladár
