Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-16 / 3. szám

2. oldal 2000. JANUÁR 16. Evangélikus Élet----------- ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM ■V ISTENTISZTELETI REND A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. (Jn 1,17) Ezt mondta Dávid Nátánnak: „ Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán így felelt Dávidnak: „Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. ” 2Sám 12,13 (Lk 15,9-10; Róm 12,9-16; Zsolt 89,20-38) Könnyű felmentő körülményeket találni, könnyű felelőssé tenni mindenkit, aki körül vesz bennünket, könnyű a mártírt és áldozatot megjátszani az emberek előtt, de nehéz kimondani - azt, amit Dávid megtett Nátán és az Úr előtt - vétkeztem. Míg az első esetben,., önigazságában tetszeleghet az ember, a másik esetben Isten által megigazított lehet. / Önigaz, vagy megigazított szeretnél lenni? Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj <f Úrban, O megsegít > Sok mindent ki szók- / izárhon” módjára - mert »■fi®* téged. ” Péld 20,22 (lPét 3,9; Jer 14,2-9; Him 2 tunk mondani, - amúgy őszinte emberként, „ami a szívemen feszíti az igazságérzetünket, mert nem lehet tovább hallgatnj^tóla, és egyébként is min­dent megpróbáltunk már. Az Úr igéje arra bíztat, ne mondj ilyet, ha őszinteség után van vágyódásod, akkor magad felé fordítsd a fényforrást, magad felé légy őszinte és szóki­mondó s majd megdöbbenéssel tapasztalhatod, hogy a rossz nem is ott volt, ahol láttad, nincs is miért fizetned. Maradj ilyenkor veszteg s az Úptarcol érted! Ő ígérte jpzt neked. KEDD „Ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőítessék Jézus Krisztus által. ” lPt 4,11 (lKir 19,5b.8; Jer 17,13-17; lTim 2,8-15) A szolga nem önálló ember, peril végezheti saját jótetszése szerint a munkáját, nem azt és nem akkor, amikor neki a legjobb, hanem amikor, amit és ahogy az ura akarja. Kivéve, ha gonosz az a szolga, akinek ura távol­létében fejébe szállt a dicsősége és önállósítja magát, saját gondolatait becserélve ura rendelkezéseivel. Most azonban a jó és hű szolgáról van szó, mert Istentől erőt csak az kaphat. Csodálatos az élő Isten szolgálatában állni, nem hagyja egyedül ;i/ övéit, fel­ruházza őket mennyei erővel. Őbenne a két végén meggyújtott „gyertya élet” sem ég eT a szolgálatban, nélküle azonban az egyik végén meggyújtott is hamar elég. Megfáradtál, nem ég benned a szeretet első tüze, már nem dicsőíti Istent szolgálatod? Van kihez fordulnod, Ő. fel tud ruházni erővel, ha szolga akarsz lenni. SZERDA „ Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, K hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne az nem jut ítéletre. ” Jn 3,17-18 (Zsolt 82,8; Mt 19,3-9; lTim 3,1-13) Az ítéletről nem szeretünk hallani, nem szertünk szembesülni az Istentől elszakadt élet következményével. A pozitív gondol­kodás nem engedi meg, hogy ilyen negatív töltésű kijelentéseket mondjunk, hallgassunk, de törvény nélkül, bűn nélkül, bűnös nélkül, értelmezhetetlen a kegyelem. Az a vádlott, aki bűnössé nyilvánítása előtt kiabál kegyelemért, inkább nevezhető tájékozatlannak, mint előrelátónak, bölcs gondolkozásának. A bűnössége (Istentől elszakadt élete) tudatában kegyelmet kérő üdvösséget nyer, mert Jézus Krisztus nem ítélni jött, hanem üdvözíteni. ítéld meg magadat, hogy ne juss ítéletre! CSÜTÖRTÖK ” emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. ” IKor 13,1 (Péld TOjl?; Mt 5,17-20; lTim 3,14-16) A zengő ércnél és a pengő cimbalom­nál értéktelenebb tárgyakat elképzelni sem lehet. Dehogy az ige még semminek is nevezi ászeretet nélkül hegyeket megmozgató hitet, ez több mint elgondolkodtató! Akkor talán a nagyon pedánsan elkészített hitvallásunk és etikánk sem ér semmit, vagy a bizonyságtételünk - amely, megélt Isteniélmény - üresen kong, mert a szeretet kihűlt benne? Az Isten szemétdombján kell találkoznunk a legtöbb szolgálattal? Amelyről pedig sokan bizonygatták, hogy nagyon biblikus vojf látszott hogy sok áldozatot, lemondást is követelt, nagyon jól meg is volt szervezve, csak az Istentől kapott szeretet hiányzott belőle. Pedig az Isten szeretete az, amelyből minél többet adsz tovább, annál több van neked is. PÉNTEK ^ írj3 Timóteusnak: „De te maradj meg abban, amit tanultál, és ----- amiről megbizonyosodjál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermek­ségedtől ismered a szent írásokat. " 3lfim 3,14-15 (Préd 12,1; 5Móz 4,5-13; lTim 4,1- 11) Kedves történetekként szoktuk felemlegetni, mikor a gyermekek vónzzák Krisztushoz a szüleiket. A történetek valóban lehetnek kedvesek, de nem így van rend­jén! Timóteusnak két nemzedék tett bizonyságot kora ifjúságától kezdve, de mi van a mi fiainkkal? A szomorú történetek sorában azok említendők, amelyekben keseregnek a szülők, mennyire eltávolodik a fiaik az Istentől. Pedig nem az „Isten-szükség” ■ csökkent a ma emberében, csak a ma embere őszintébben reagál a képmutató kegyessé­gre. Mit tudsz mondani a fiadnak, miben maradjon meg? Mire tanítottad, Isten-követő életeddel, Tőle kapott szereteteddel? r­jr&am** IBM PáTir|a*,,£>! ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. ” SZOMBAT 1Kor 3)6 (1MÓZ 39;23, Róm 3,19-22, lTim 4,12-5,2) Én ültethetek, te öntözhetsz, - vagy fordítva - de az Úr nélkül semmire sem megyünk. Az ültetés is és az öntözés is komoly, ránk váró feladat, nekünk adta az Úr! Mindent a rendelt idejében cselekedj meg és feladatod betöltetett. Azonban ha növekedést tapasztalsz, tudod kinek kell hálát adni! Győri! Mihály VÍZKERESZT UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP A törvény jézusi magyarázata: az élet Mt 5,17-19 Jézusról már nagyon sokféleképpen gondolkodott az ember. Mondtuk már róla, hogy zsidó szektavezér, vagy egy új filozófia megteremtője. A szeretetet megdöbbentően gyakorló szociális mun­kás. De azt is mondta már rá a világ, hogy forradalmár volt, aki a zsidóság po­litikai, katonai és társadalmi felemelke­déséért küzdött maroknyi, de egyre erő­södő seregével. De lehetséges, hogy va­lójában csak egy polgárpukkasztó alak­ról van szó, aki felrúgja a régi szabályo­kat, semmibe veszi, de legalábbis kifor­gatja a törvény szavait. Egy biztos: Ez a Jézus velejéig felforgatta a világot! In­nen kezdve pedig vagy szent dühvei fel­ugrunk, hogy minden téves állítással szemben gyorsan megvédjük Jézust, mintha neki szüksége lenne a mi emberi védelmünkre, vagy pedig megnyugodva felsáhajtunk, mert igazán jó általános megállapítást kaptunk, amit elfogadhat mindenki, ráadásul nem kell mélyebb vi­tákba bocsátkozni. Csupán az a problé­ma, hogy Jézus nem csak a világot for­gatja fel, hanem engem is ki akar rángat­ni a tespedtségből, hit nélküli teoló- gizálásból, érdektelen műkeresztyénség- ből, s égyre égetőbbé lesz a kérdés: Hoz­zám melyik Jézus hivatalos a fentiek kö­zül? Vagy inkább így: Én milyen Jézust látnék legszívesebben a házamban, ott­honomban, szívemben? Az én életemben mit forgatott föl Jézus és mi az, amit nem engedtem neki, hogy felforgassa? A mai kor rohanásában az ember gyak­ran megelégszik a félkész, „mirelit” vá­laszokkal, mert ezekre kevesebb energiát kell pazarolnia! Istenre és Jézusra is ér­vényessé tettük ezt. Félkész hitek vannak és emberi magyarázatok, amelyeket csak fel kell melegíteni, és nem kell igazán megnézni, megélni, mi is lapul a mély­ben. S főleg nem kell magamban a mély­be néznem! Jézust is belecsúsztatjuk egy gyorsfagyasztó tasakba, talán még mi keresztyének is, s ha nagyon kell, előve­szem mások által finoman megmunkált „Jézus-válaszomat”. De valóban ez a legjobb lelki eledel? Ebben benne van a teljes igazság? Vajon a mirelit hitekből mirelit-üdvösség lesz? Jézus nem lefagyasztott állapotban lép elénk, hogy oda rakosgassuk, ahova akarjuk! Sőt nagyon is élő és éppen a mi megfagyott szívünket akarja felmelegíte­ni! Gondolatainkat kicsit helyrebillente­ni, mert lassan már a legalapvetőbb dol­gokban sem tudjuk, mit gondoljunk! Vagy pedig az, amit szüléink, nagyszüle- ink tudtak, nem felel meg nekünk, mert ma már szabadabb lett az ember, mentes a régi, maradi elvektől, melyek egyéni­ségének fejlődését korlátok között tart­ják. Most már Jézusról is máshogyan kell gondolkodni. Isten igéjét is másho­gyan kell és lehet érteni! Az ige csendesen bizonyságot tesz: Jé­zus ma is ugyanazzal az igazsággal lép elő! Lehet, hogy a világ már a feje tetejé­re állt és hetvenhétszer megváltozott - mi úgy mondjuk: fejlődött, pedig sok eset­ben csak régi igazságairól kijelentette, hogy hamisak és újakat talált ki helyükbe - Jézus azonban még mindig ugyanazt hozza magával! Isten igazságán nem kell változtatni! Nem kell a mai kor szerint alakítani, átformálni. Az úgy jó és tökéle­tes, ahogy van! Az az igazság pedig arról szól, hogy kegyelemből, hit által örök élet a részem Jézusban! Ezt a „törvényt” nem kell újrafogalmazni, nem kell más, újabb teológiai kutatások szerint újraér­telmezni. Isten szeretete irántunk nem változott meg! Isten igazságát és igéjét gyakran na­gyon bonyolultnak gondoljuk és igyek­szik is a teológustársadalom minél bo­nyolultabban magyarázni, pedig az O igazsága nagyon is egyszerű! A hit látá­sa és hallása számára nem nehezen érthe­tő az ige! De miért is lenne az? Isten nem összekuszálni akarja értelmünket! Nem azért küldte el hozzánk az Egyszülöttet, hogy most aztán végképp ne értsünk semmit és még véletlenül se találjunk rá az üdvösségre! Nem azért jelent meg a Messiás, hogy Isten régi igazságait értel­metlenül újraboncolja, felrúgja. De az életem tespedtségéből igenis ki akar ló­dítani! Ugyanazzal a régi igével és az O Leikével! , Kicsoda hát ez a Jézus, aki közénk jött? Mit akar elérni nálam és ebben a világ­ban? Mindig ugyanazt: hogy nekem éle­tem legyen! Miattam jött, értem tölti be az Isten törvényét, s vállalja az embersé­get, a keresztet. A kijelölt igeszakasz Bibliánkban ezt a címet viseli: A törvény magyarázata. Ez a magyarázat pedig mindössze ennyi: Isten akarata, hogy megtaláljam az élet értel­mét - életünk értelme pedig nem más, mint maga az élet, az örök élet! Jézusban ezt megtaláltam! Biatniczky János Dániel Budapesten, 2000. január 16. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, 111., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó, Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Paál Gergely; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Orosz Gábor Viktor; Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) T. Kovácsházi Zelma; du. 6. (ifjúsági) N. Balog Eszter; VII., Városlige­ti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Németh Péterné; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Ferenczy Erzsébet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. imaheti alkalom; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. if). Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lő­csei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. , 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Ju­hos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök te­re 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. 11. Biatniczky Já­nos; Mátyásföld XVI. Prodám u. 24. de. 9. Biatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Kosa László; Rákoscsa­ba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gá­bor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi, de. 8. VÍZKERESZT UTÁN 2. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epis- tolája (oltári ige): Zsid 13,20-21; evangé­liuma (igehirdetési alapige): Mt 5,17-19. HETI ÉNEKEK: 336, 437. Missziói pályázat 2000. A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói, Gyermek és Ifjúsági Bizottsága hasonlóan az elmúlt évhez, összevont pályázatot ír ki az evangélikus gyülekezetek és egyházmegyék támogatására. Pályázni lehet programok szervezésének, kiadványok megjelen­tetésének és eszközök beszerzésének a támogatására. A benyújtott pályázatokat a fent említett bizottságok delegált tagjai bírálják el.. A támogatottakat levélben értesítjük, valamint a támogatottak listája az Evangélikus Életben is megjelenik. A pályázat összege: 3 millió forint A pályázatok beérkezési határideje: 2000. február 29. Az elbírálás időpontja: 2000. március 20. A kifizetés határideje: 2000. április 13. Az elszámolás határideje: 2000. november 15. Pályázni csak hiánytalanul kitöltött hivatalos űrlapon lehet, amelyet az Ifjúsági Osztályon lehet kérni telefonon, vagy levélben. Cím: 1085 Budapest Üllői út 24. tel.: (06-1) 429-20-37 A határidőn túl érkezett pályázatokat nem fogadjuk el. Abban az esetben, ha a pályázó a kapott összegről nem számol el a megadott határidőn belül, a következő évben nem pályázhat. A pályázatot gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnök­ségnek, egyházmegyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnök­ségnek kell aláírni. SZOLGALATI UTAK Mint teológiai hallgató Mindig örömteli lehetőséget jelentett, amikor igahirdetői szolgálatot végezhet­tem, mint a soproni Teológus Otthon la­kója, Budaker Oszkár igazgató lenyűgö­ző előkészítői alapján. A jövendő lel­késznemzedék támogatását kértem a szuplikációs utakon a gyülekezetektől. A Tolna-Baranya-Somogy megyékből kitelepített gyülekezetekben végeztem igehirdetést magyar és német nyelven az 50-es években. Jó volt megtapasztalnom, hogy saját házuktól is megfosztott, de külföldi kitelepítés alól mentesült testvé­reink szűkös anyagi helyzetükben milyen nagy szeretettel és a lelkészképzés ügyét milyen áldozatkész felelősséggel hordoz­ták. Életképes kicsiny gyülekezetek nagy gyülekezetek támogatását messze túlha­ladták. Közrejátszott az is, hogy anya­nyelvükön hallgathatták az igét. Emlékezetes marad, amikor abban a gyülekezetben (Ecseny) szuplikáltam, ahol később közel negyedévszázados lel­kész! szolgálatot végeztem. A harango- zónak is bemutatkoztam és ő ugyanazt a nevet mondta. „Igen - mondtam - jól is­métli a nevemet, mert az vagyok.” „Hát nem ismétlem, kistisztelendő, mert ez az én nevem is.” Aztán feltárult a szívsebe is, mert olyan korban, mint én akkor vol­tam, veszítették el egyetlen fiúkat a há­borúban. így valahányszor temetésre ha­rangoztak feleségével, elküldték a haran­gok szavát a névtelen sírban megpihent fiúkhoz is. - Amikor választott lelkész­ként kerültem a gyülekezetbe, a még élő Szimon néni szinte családtagként forgo­lódott a papiakban, és bár csak névro­konok voltunk, bennem elhunyt fiát látta •megtestesülni. A tolnai-baranyai és so- Tnogyi kitelepített gyülekezetek lelkészei szuplikációs látogatásaim során nekem példát mutattak, hogy miként kell helytállni nehéz helyzetekben, amikor a visszamaradottak is fogytak, időseket el­temettek, fiatalok zöme városba költözött. Saját családjuk fenntartásáért egyik ke­zükben a Biblia volt, a másikban az „eke szarva”. Bizony érvényes így is Jézus sza­va: „Aki az eke szarvára veti kezét és hát­ratekint, nem méltó az Isten országára. ” Nem felejtem el szülőfalum lelkészével {Frank K.) együtt a dél-dunántúli itt ma­radt lelkészeket, akik nem néztek hátra, a veszteségekre, hanem előre, maroknyi gyülekezetekre, és fogták az eke szarvát, szívek talaját és az anyaföldet is szántva, hogy élhessen a családjuk, és ne terheljék felettébb a gyülekezetek vagyonuktól megfosztott tagjait. Nem hagyhatom említés nélkül a bony­hádi szuplikációt. Délelőtt prédikáltam, délután a gyülekezet lelkészének (Schlitt Gy) igehirdetését hallgattam a megfe­szített Krisztusról, aki „keresztjével át­fúrta az eget”, ahonnan most már a ke­gyelem esője hull ránk. Megragadó volt hatásos szónoklata. Mindig örültem, ha gyűjtő útjaim során a helyi lelkész ige­hirdetését is hallhattam. Sokat tanultam ezekből, de a hitben is erősödtem. Talán a legtöbbet kaptam, közvetlenül lelkész- szé avatásom előtti hónapokban szülőfa­lum lelkészétől, akinek szolgálatait gyakran hallgattam. Miután leánya szívközeibe került és házasság lett belő­le, nem egyszer mondta: „Milyen naív voltam, amikor azt gondoltam, hogy mi­attam jön a fiatal kolléga. ” Igaza volt. nemcsak miatta mentem. Azért is, hogy talpraesett leányában segítőtársat kapjak, és hitvesemben elfogadjam Istennek egyik legcsodálatosabb ajándékát. Szimon János * é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents