Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-05-21 / 21. szám

2. oldal 2000. MÁJUS 21. Evangélikus Élet- ÚJ KEGYELEM A ISTENTISZTELETI REND VASÁRNAP „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett!” Zsolt 98,1 ban felfuvalkodottakat. ” Lk 1, 50-51 (Dán 2,21 Lk 19, 37-40; lKor 4,1-8) Mária megtapasztalta életében az Isten nagyságát. Váratlanul tud nagy dolgokat cseleked- „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, a ti utaitok nem az ni. De ehhez megfelelő alanyokra van szüksége. Olyanokra, akik tudnak kicsik, én utaim" - így szól az Úr Ézs 55,8 (Jel 15,3; Kol 3,12-17; Zsolt/ észfevétlenek,jelentéktelenek maradni. Akik mernek és tudnak mindent rábízni: 149,1-5) Az emberi elme csodálatos alkotása a számítógép. Azért szeretjük, mert Uram, ahogy Neked tetszik, ahogy Tejónak látod... Mária ilyen volt. És Te? logikus a működése. Tervezői az emberi agy analógiájára alkottak meg. Folyama­tai előre láthatók, tervezhetők, reakciói kiszámíthatók. Istenjel nem így áll a hely­zet. Döntései, cselekedetei nem láthatók át, végeredményeimben ésszel nemért;/ hetők meg. Illogikus - és éppen ezért igaz! Mert ha Ister^fcsak az emberi elme ki­vetítése volna csupán, az ész olyan istent alkotott volna gfeg, akinek reakciói kiszá­míthatók. logikusak. A „maga képére és hasonlatosságára”. Ha Isten nem így visel­kedik, ez számomra azt jelenti: O valóságos, szuverep létező. Létére az emberi lo­gikától független volta a bizonyíték. S ha Ő van, akkpr igaz mindaz, amit szól, tesz, cselekszik... Levontam ebből a következtetést.. .?J CSÜTÖRTÖK Pál Írja: „ Krisztusért járva követségben, mintha Isten kéme álta­lunk, Krisztusért kérünk: béküljetek meg az Istennel! ” 2Kor 5,20 (Ézs 52,7; Mt 21,18-22; lKor 4,9-lé) A világ szeretete ellenségeskedés Istennel. Megbékélés az Istennel: a világ szeretetétőfaz Istenhez térés. A világ szeretete: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Az Istenhez térés: a bünbánat, az életvitel és gondolkodásmód megváljlztatása, a megtérés. Mindez Krisztus által! PÉNTEK ucTcn „iVe hagyj el engem Uram, Istenem!ne légy távol tőlem!” Zsolt 38,22 (Zsid 11,27; Jak 1,17-21; lKor 3J-17) A zsoltáros kétségbeesett kiál­tása szükség idején. Végveszély esetén az ejáber mindig kapaszkodót keres. A ki­áltás mögött ott a meghallás bizonyossága.yéoldog az az ember, kittek Istén az élő reménysége! „Legutoljárapedig Krisztus megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolokffőzött, mert üldöztem az Isten egyházát. ” 1 Kor 15, 8-9 (Ézs 65,1; Jel 5,6-14; I Kor 4,17-21) Rablóból lesz a legjobb pandúr! - szokták mondani. Akit Isten nagjf mélységből hozott ki, az tudja igazán: mi a sza- badítás! Pál apostol is ilyen volt; Vallásos tévelygéstől vezéreltetve, Isten nevében üldözte Isten egyházát! Sorsa a példa: mindenki számára van szabadulás! Van lehe­KEDD Jézus Krisztus mondja: „Én Vágyaké fő pásztor. | Jft 10,11 (Jer 23,3:|ijn 6,66-69; lKor 3,18-23) Keleten a pásztor a nyájelőmsjéfe Vezet és utat mutat. A juhoknak nem kell törniük a fejüket, merre is menjenek? Jézus nem utke-^ resésre, hanem követésre hív. Nem egy tanrendszer elméleti igazságait kell követ­ni, hanem egy élő személyt. Jézus előtted jár, és ^z két dolgot jelent: mutatja az utat, fölfogja és elhárítja a veszélyeket. tőség a „pálfordulásra”. Az maszkuszi úton megtapaszta fostol életében ez akkor lett valósággá, amikor a da­la az élő Urat. SZERDA V. „Az Úr irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az Őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szivük szándéká­SZOMBAT írja a korinthusi gyülekezetnek: „A rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot." 2Kor 10,16 (Zsolt 96,3; lSám 16,lí-^^ÉK©r 5,l-8) Aíz evangéliumhirdetés nincs területi határokhoz kötve. Nem lehet azt mondanvtÉK itt, ebben vagy abban a közösségben (gyülekezetben) hir­detjük az evangéliumot. A missziói parancs egyetemes. A hívő keresztyén nem fe­lekezeti, területi kategóriákban gondolkodik, hanem személyekben. Csak rászoru­lókat lát, akik szomjasak az evangélium tiszta vizére. Horváth Ferenc József HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP - CANTATE^ Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Mt 21,14-17 Énekeljetek az Úrnak! - biztat bennün­ket a mai vasárnapunk mottója. És döb­benten olvassuk az igét: Jézus hatalmas csodákat tesz, gyógyíthatatlan betegeken segít, vakok és bénák szabadulnak nyo­morúságukból, és egészségesek lesznek. Nem koldusok, leértékeltek, másokra szorulók többé, egy új, teljes értékű éle­tet ajándékoz nekik az Úr. A gyermekek kitörő örömmel kiáltanak fel, a szívük­ből őszintén fakad fel a dicséret: Hozsán­na a Dávid fiának! Olyan egyszerű ez a mondat, természe­tes az ő szájukból. Nagyobbik kislá­nyunk imádkozott hasonlóan tisztán egy borongós nyári délutánon. A bibliai tör­ténetek közül talán egy sem ragadta úgy meg, mint a vihart lecsendesítő Jézus története. Örömmel és figyelemmel hall­gatta meg - és mesélteti máig is lelkesen - újra meg újra. Éppen gyerektábor volt nálunk azon a bizonyos feledhetetlen na­pon. Egyszer csak határozottan gyüle­kezni kezdtek a felhők az égen, szemmel láthatóan vihar közelgett. A vidám ricsaj csendesedett egy kicsit az udvarunkon, a táborozó gyerekek szomorúan, a kiseb­bek picit szégyellt és leplezett félelem­mel nézegettek fölfelé. Oda a tervezett érdekesnek ígérkező, játékra alkalmas idő. Mi, felnőttek valami új, teremre sza­bott programon kezdtük tömi a fejünket, ami majd eltereli a figyelmet a csattogó villámok és a zuhogó eső zajáról. Csak egy valaki sétálgatott nyugodtan a borús ég alatt: Noémi. Aztán egyszer csak oda­lépett hozzám, és azt mondta: „Édes­anya, nem szeretném, ha vihar lenne. Mondtam az Úr Jézusnak, hogy csende­sítse le.” Alaposan zavarba hozott. Most hogy magyarázzam el neki, hogy. Mit is? Hiszen igaza van, csakugyan nagy szük­ségünk lenne arra, hogy az Úr pillanat­nyilag késleltesse a zivatart, és - bár ne­kem eszembe sem jutott eddig, valószí­nűleg meg is tenné értünk, hiszen ked­ves neki ez a tábor, és a kicsik miatt elég fontos lenne a jó idő. Hát leguggol­tam a tücsök mellé és együtt imádkoz­tunk. Néhány perc múlva feltámadt a szél és elfújta a fejünk felől a sötét fel­hőket. Szerencsénk volt, lélegeztek fel többen is fennhangon. Bennem szintén hasonló gondolatok cikáztak, vegyülve némi halk „Hála Istennek”-kel. De kis­lányunk nem hagyta magát: Úr Jézus le­csendesítette a vihart, éljen! - kiabálta, és körbeszaladta az udvart, mint egy kiscsikó. Elszorult a torkom, és elgon­dolkodtam azon, hogy én, aki gyereke­ket tanítok az Isten útjára, mennyire tu­dom még látni az Úr csodáit. A mai igénkben is éppen ez a döbbe­netes és megrázó a számunkra: a főpapok és az írástudók, akik ismerték az igét, és a Messiásról szóló ígéretek között ol­vasták, hogy Ő majd megnyitja a vakok szemeit, és nagy csodákat tesz, mégsem tudják hálás szívvel meglátni ekkora csodákban az Isten kezét. Várták, meg is érték az eljöttét, még­sem látták meg benne az Isten Felkent­jét. Micsoda tragédia! Elgondolkodásra késztet bennünket, hogy mi ne járjunk hasonlóan. Az Úr az életünkben, kör­nyezetünkben is sok-sok nagy dolgot cselekszik. Jelenléte, szeretete jeleivel elhalmoz bennünket, amit ha meglá­tunk, életesebbé, örvendezőbbé válik az életünk. Énekeljetek az Úrnak új éne­ket, mert csodákat tett! - biztat az ige, mert a dicséret, a hálás szív mindenki­nek áldás: nekünk magunknak, és a kör­nyezetünknek egyaránt. Egyik kedvenc könyvem: Az élet játéka. Egy árván ma­radt kislányról szól, akit misszionárius szülei arra tanítottak, hogy mindig le­gyen hálás, lássa meg a jót. Megkesere­dett vénkisasszony nagynénje nem vala­mi nagy örömmel fogadja, és nem is ké­nyezteti túlságosan házának új lakóját, de vidám és mindennek örülni tudó unokahúga átformálja őt, kinyílik a vi­lág felé, boldogabb, szebb életet él, megnyílik a szeme a szépre, a jóra, és meglátja Istent az ajándékain át. A gyerekek még tudnak örülni, az igé­ben is ők azok, akik meglátják a csodát és felismerik az Urat. De ha most őszin­tén körülnézünk, el merjük engedni ma­gunkat és félretenni becsapástól, mások véleményétől, kihasználástól és még ki tudja mi mindentől rettegő gátlásainkat, akkor nekünk magunknak is megnyílik a szemünk, tisztábban látjuk a kincseket, amivel Urunk halmozott el bennünket. Egy kedves idős nénit látogattam meg egyszer a kórházban. Míg valamiért ki­vitték egy pillanatra, beszélgetésbe ele­gyedtem a szobatársával. Kiderült, hogy ugyanazzal a betegség­gel voltak benn mindketten: combnyak­törés. Bizony nagyon keserves, hogy nem tud az ember menni, fájdalmakról beszélt, meg hogy mennyi mindent ten­ne, ha ép lenne a lába. Ekkor hozták vissza az én nénimet. Az első mondatai rögtön nagyon döbbenetesek voltak a számomra: „Minden nap hálát adok az Úrnak, hogy jók a szemeim, tudok olvas­gatni, levelet írni a testvéreknek. Tudom, hogy örülnek egy-egy kedves sornak. Olyan jó, hogy a nővérek, meg az itt dol­gozók ilyen szépen gondoskodnak ró­lunk, és a szobatársamnak is úgy örülök, hogy így elvigasztalgatjuk egymást.” Ugyanott, ugyanabban és egész más­képp. Boldogan. Hálásan. „Éneklő” szív­vel. Áldásként. Azt hiszem ez az az élet, ami mindnyájunk számára kívánatosabb­nak tűnik. Persze vannak szokásaink, be­idegződéseink. Ám ha nem jók és most megláttunk egy jobbat, kezdjük el ma gyakorolni, megszokni, megélni. Éne­keljünk az Úrnak! Ámen. Füller Tímea Budapesten, 2000. május 21. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II., Modori u- <>• de. fél 10. Sztojanovics || mm I András; Pesthidegkút, II.,----- — Ördögárok u. 9. de. fél 11. * TTfíffic Fodor Viktor; Békásmegyer, ..... , jjj ? víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi); Újpest, IV., Leibstück M. u. 36- 38. de. 10. Blázy Lajos; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (ifjúsági ist.) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szépfalusi István; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Szabó Julianna; Kő­bánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Németh Pétemé; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Németh Pétemé; Budagyöngye, XII., Szil­ágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bács­kai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Holecska Ani­kó; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Holecska Anikó; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestúj­hely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régifóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky Já­nos; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rá­koscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Sza­bó János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. Szabó János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pest­erzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Buda­örs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Gé­za; Törökbálint (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza. CANTATE (Húsvét ünnepe után 4.) VA­SÁRNAPON a liturgikus szín; fehér. A vasárnap epistolája (oltári ige): Jel 15,3-4; evangéliuma (igehirdetési alapige): Mt 21,14-17. HETI ÉNEKEK: 233, 318. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán május 22-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangéli­kus korálok. ÖRÖMHÍR címmel evangélikus műsort közvetít a MTV 1. csatornája 2000. május 21-én, 16.05-kor. Cantate Domino canticum novum Sajátos íze van a Húsvét utáni vasárna­poknak. Isten tetteire emlékeztetnek és a keresztyén élet tudatos, örömteli meg­élésére buzdítanak. Különösen érvényes ez a Húsvét utáni harmadik vasárnaptól Mennybemenetel ünnepéig tartó időszak bevezető zsoltárainak felszólításaira: jubilate - örvendezzetek, cantate - éne­keljetek, rogate - imádkozzatok. Énekeljetek - a Szentírás számos he­lyéről jól ismert ez a bíztatás. A Biblia tanúsága szerint Isten népe énekelve imádkozott Urához, énekkel adott hálát a megtapasztalt gondviselésért, zene ta­golta a szent és „világi értelemben vett” időt. Nagyszabású zenekar szolgált a je- ruzsálemi templomban és magától értő­dő, hogy énekelt (recitált) formában ol­vasnak fel a zsinagógában. Muzsika az eszköz, hogy Saul betegségén Dávid enyhítsen, és énekelve szólal meg a sze­mélyes gyász vagy hálaima is. Énekek sora kíséri Jézus születését (angyalok glóriája, Mária, Zakariás és Simeon éne­ke) és énekel a hozsannázó tömeg Jézus jeruzsálemi bevonulásakor. Az aposto­lok életének is szerves része volt az éneklés: ékesen bizonyítja ezt, hogy a börtönbe vettetéskor is zsoltárt énekelve dicsőítették Istent. És végül János Jele­néseiben ad hírt az egyházzene igazi ki- teljesedéséről, a mennyei istentiszteleten meg nem szűnő Istent imádó muzsikáról. Cantate, hangzik ma templomainkban, s eszünkbe juthatnak Húsvét erővel meg­szólaló koráljai: „Krisztus feltámadt”; „Győzelmet vettél, ó Feltámadott”; „Jé­zus él, én is vele”; „Jézus, Megváltónk sírba szállt”. Nagy templomok zsúfolá­sig telve, szinte a falakat szétfeszítő énekkel és kicsi kápolnák családias gyü­lekezetének bensőséges éneklése. Vé­kony gyerekhangon felcsendülő tiszta ének, és képzettekből álló énekkarral előadott Bach kantáta. Művészi igényes­séggel helyreállított régi orgona, vagy íz­léssel választott kamarazenei betét az is­tentiszteleten. Örülhetünk, hogy mind egyházi keretek között, mind a felsőfokú világi egyetemi oktatásban lehetőség van elmélyülni az egyházzene művészeté­ben. S hálát adhatunk az ének és a zene ajándékba kapott lehetőségéért. De eszünkbe juthat a gyülekezet ének­lése ellenére némán maradó száj, vagy - mert nem tanították- a koráléneklést kí­vülállóként bámuló fiatal és bántó igény­telenségről árulkodó „zeneszámok”. Or­gona nélkül üresen tátongó karzatok, az igazit csak a művirág szintjén helyettesí­tő orgonapótlékok, vagy istentiszteletek és zenés áhítatok kínos pillanatai, mikor a rég elhanyagolt hangszer felmondja a szolgálatot. Eszünkbe kell, hogy jusson, alsó-, közép- és felsőfokon egyaránt sok iskolában minden eddiginél mostohább helyzetbe került a zeneoktatás és hogy a hittanórákon is gyakran marad el az éneklés. Megválaszolatlan kérdés, hogy a Foton végzett kántorok és a zeneaka­démiát végzett egyházzenészek megta­lálják-e helyüket, munkaterültüket egy­házunkban. És meg kell vallanunk, hogy sokszor és sok helyen nem őrizzük méltó módon a ránk bízott drága kin­cset. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett! Az Úr megmu­tatta váltságát, a népek előtt feltárta igazságát. Megemlékezett kegyelméről és hűségéről, látták a föld határai mind a mi Istenünk üdvösségét. ” Sok öröm de sok mulasztás, megválaszolatlan kérdés foroghat bennünk az éneklés vasárnap­ján. Az örömökre gondolva, természe­tesnek tartjuk, hogy kifakad belőlünk az ének, a másik oldalra nézve talán inkább hajlanánk az imént idézett Introitus zsol­tár képletes értelmezésére. Augustinus szerint az „új ének” megfo­galmazás alatt szabad igazi éneklést, ze­nét értenünk. Ez az Isten által megszólí- tottság természetes velejárója, életjelen­sége, mely, valóban újjá attól lesz, hogy a húsvéti hit által megújított életből fa­kad. így szolgál - Bach számos művének címében megfogalmazott módon - Isten dicsőségére és emberek épülésére. Finta Gergely A német Brüdergemeine Losungen kiadásában a napi igék mellett megjelent rövid meditációk: Május 21. Tudom, hogy minden felvirradó új nap közelségedet hirdeti nekem. Tudom, hogy minden döntésed javamat szolgálja. Add, hogy a sötét órákban világo­san meglássam, mit készítettél elő üdvösségemre, mikor még kilátástalannak láttam az utamat. (Klepper J. nyomán) 22. Uram, légy menedékem! Ami gondot okoz nekem, azt kérlek vedd kezedbe, hi­szen Te rendezed el az életemet. Elrejtesz engem és nálad mindig otthonra le­lek. Tudom: bárhol vagyok, Te mellettem vagy! 23. Nyájad, lásd, mint széled el, Eggyé lenni képtelen. Te gyújtsd össze népedet, Veszni tért híveidet! Segíts Urunk! (EÉ 265,3 Nehring J.) 24. Urunk Istenünk! Szent Fiad, Jézus Krisztus minden emberért élt, halt meg és tá­madt fel. Minden embert szeretett, akármennyire különböztek is egymástól. Ezért az ő nevében kérünk: irtsd ki a gyűlöletet az emberi szívekből, különö­sen a nemzetek közötti gyűlöletet gyomláld ki! Adj minden népnek olyan kormányt, amely nagy felelősséggel végzi munkáját, a nép érdekeit nézi és a béke felé vezeti. (Zambiából) 25. Vértezd fel szolgáidat: Rólad bátran szóljanak! Hitük és szeretetük Áldást hoz­zon mindenütt! Segíts, Urunk! (EÉ 265,5 Barth K.) 26. Krisztus Urunk, Te szünet nélkül keresel bennünket. Azt is, aki keres téged, de azt is, aki azt véli, távol van tőled. Tégy bennünket késszé arra, hogy életün­ket bármikqr a Te kezedbe tegyük le! 27. Urunk, ne engedd, hogy Igédet azáltal tegyük hiábavalóvá, hogy bár ismerjük, de nem szeretjük, halljuk ugyan, de nem tesszük, noha hiszünk benne, még­se engedelmeskedünk neki. Nyisd meg fülünket és szívünket, hogy igédet jól megérthessük! (Régi templomi imádság)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents