Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-04-30 / 18. szám

2000. ÁPRILIS 30. 3. oldal Evangélikus Élet „Ünneplőbe öltöztetem a szívemet” X. Országos Papné Csendesnap - 2000. április 1. Csendesnap - „zajos” kezdés­sel: Szervusz! - De jó, hogy lát­lak - Hogy vagytok? - Megis­mersz? - Öröm és mosoly a pap­né arcokon és szívekben. Aztán valóban az elcsendese- dés, most Isten szól: „És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szivetekből kerestek engem. ” Aklanné Balogh Éva Jeremiás 29,13 alapján prédikált a kezdő áhítaton. „Mit keresünk ma? Egy­részt ugyanazt, mint amit évezre­dek óta mindig is keresett az em­beriség: békességet, boldogságot, biztonságot, választ a kérdéseink­re, honnan jöttünk, kik vagyunk, hová megyünk? Másrészt sok mást, amiről azt hisszük, hogy még ezeknél is fontosabbak: anyagi biztonság, megértő ember­társak, helyünk a világban, mint népnek helyünk Európában. Eljutunk-e Isten tiszta, őszinte szívű kereséséig? Az életünk múlik rajta! Milyen jó, hogy a keresés kétoldalú, hiszen Isten is keres bennünket. Sőt azért tudjuk keresni őt, mert ő már előbb keresett minket. Nem Isten veszett el, hanem mi.” De „Isten megbo­csát a megtérő bű­nösnek” hangzott a feloldozásban, mi­előtt úrvacsorához járultunk. Az úrvacsora után dr. Szabóné Mátrai Marianna előadását hallgat­tuk, aki mint papné is tudta adni a biz­tatást társainak: „Ahhoz, hogy le­gyen erőnk mások­nak ünnepet készí­teni, meg kell talál­nunk a saját ünne­pünket. Az ünnepet Isten adta, amikor a hatodik nap, az ember teremtése után megáldotta és megszentelte a hetedik napot. Éljünk vele! Készüljünk rá! Emeljük fel szívünket! - Istennel találkozunk. A régi falusi családokban a vasárnapot tisztelet­ben tartották. Más volt, mint a többi nap. Manapság a vasárnap alig különbözik a többi naptól. Ebben a rohanó világban az ember úr lehet az idő felett, ha mer megállni sabbatot tartani. A vasárnap alap­hangját nem a teljesítmény, a küzdelem adja, hanem a kegyelem! ” Az előadás értékes gondolatait próbáltuk tovább­vinni az ebéd utáni csoportfoglalkozásokon. A cso­portok tagjai a gyülekezésnél kapott különböző szí­nű és jelű szívek alapján találtak egymásra. Kedves ötlet volt a lelkes és fáradhatatlan szervezőktől, hogy az azonos jelet kapott papné testvérek a jövő évi találkozásig különösen is gondoljanak egymás­ra. - Fehér pöttyös zöld szívek, most is gondolok rá­tok! A délutáni program keretén belül érdeklődve hall­gattuk Laborcziné Sztankó Gyöngyi beszámolóját a Nyíregyházi Gyülekezet szeretetmunkájáról, az in­tézményes haj léktalangondozásról. Ribár Jánosné örömmel számolt be az Orosházi Gyülekezet sokak számára vonzó óvodájáról és is­kolájáról, az ott folyó keresztyén nevelésről, amely nemcsak a gyülekezetben érezteti pozitív hatását. Jó volt hallani bajorországi papné testvéreinktől, hogy nekik is hasonlóak az örömeik, és ők is küzde­nek azért, hogy az ünnep valóban ünnep legyen. Er­délyi vendégeink ígéretét, hogy ,jövőre is eljö­vünk”, nem felejtjük! D. Szebik Imre püspök a hozzá intézett kérdések előtt két dologról beszélt: a Magyarországi Evangé­likus Egyház az elmúlt tiz évben is a kegyelmes Is­ten jóvoltából élt és szolgált. - A hívek áldozatkész­sége általában nem éri el azt a színvonalat, amelyen élnek, pedig mindent Istentől kaptunk. Köszönjük, hogy püspök úr a papnék szolgálatát hivatásnak, küldetésnek tekinti! A gazdag programú napot Luptákné Hanvay Má­ria János 16,33b alapján tartott igehirdetése zárta. „A győzelem el van rejtve előlünk. így volt ez a ke­reszten is. De ha bátran, a mi Urunk győzelmében bízva haladunk előre és nem futamodunk meg, ha elfogadunk tőle minden utat. amelyen vezetni akar bennünket, ha készek vagyunk minden nyomorúság­ra, tudva azt, hogy ő sohasem téved, mindig tudja, hogy mit csinál, és nem üres frázis az, hogy 'akik Is­tent szeretik, azoknak minden javukra van’, akkor az Úr Jézus Krisztusban, az ő győzelmében életünk lesz: békességet, elrejtettséget, oltalmat találunk. Nála élvezhetjük a teljes biztonságot. A Példabeszé­dek könyvében egy helyen ezt olvashatjuk: »A csüg- gedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek pe­dig mindig ünnepe.« Mivel nekünk mindig van okunk az örömre, ezért lehet minden egyes nap örömünnep számunkra. ’’ Örömünnep volt ez a szombati nap is több mint száz papnénak. A találkozások, a megerősödés ün­nepe. Találkozás egymással, találkozás Jézus Krisz­tussal. Megerősödés a beszélgetések által, megerő­södés az Úr Jézus Krisztus teste és vére által. Kedves szervezők: D. Szebik Imréné, Zászkaliczky Péterné, Görög Zoltánná, köszönjük ezt a szép na­pot! Bárdossv Tiborné Közgyűlések az egyházkerületekben Az éves programnak megfelelően tartották meg a két egyházkerületben azokat a presbiteri és közgyűléseket, melyek ebben az összetételben utolsók voltak, mert ősszel már az újonnan ala­kuló kerületek testületéi fognak üléseket tartani. DÉLI EGYHÁZKERÜLET Az ülést április 7-én tartották az Üllői úton lévő imateremben. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő jelenté­sében tíz év eseményeire tekintett vissza. A megbé­kélés és lelki megújulás szolgálatát említette akkor legsürgősebb feladatként. „Egyik feladat sem volt könnyű és nem állíthatjuk, hogy bármelyiket is megnyugtatóan megoldottuk volna.” Továbbiakban szólt a rehabilitációkról, első he­lyen Ordass püspök rehabilitációjáról. Arról a nyi­latkozatról, melyben a „presbitérium megvallotta a mulasztásokat és bűnöket, melyeket egyházunk hallgatásával, a politika áldozatainak cserbenhagyá- sával, a rendszer teológiai igazolásával elkövetett.” Jelentésének további részében az új zsinati törvény- könyv megalkotásáról, a kerület területén a Fasor után újraindított aszódi, békéscsabai, bonyhádi, Budapest-Deák téri és orosházi gimnáziumokról, ál­talános iskolák és óvodák indításáról. Az egyházke­rület tíz évét a számok tükrében is bemutatta, különö­sen figyelve arra, hogy az egyházközségek méretei­ben megmutatkozó aránytalanság miként hat ki az anyagi teherhordozásra. Végül az egyházkerületek átalakulására vonatkozó előkészületekről szólott. Dr. Harmati Béla püspöki jelentése is a tíz évet ölelte fel. Püspöki beköszöntőjének négy pontját vizsgálta, azokat, melyeket prioritásnak jelölt meg. A hitbeli megújulásról, az egyházi egységről és a bizal­mi légkör megőrzéséről, az egyházon belüli, lelki és anyagi téren történő felmérésről, valamint szervezeti reformokról szólott, és az egyes évek jelentései alap­ján vizsgálta azok teljesedését. Előre tekintve, azt a helyzetet és a feladatokat vázolta, melyek az újonnan megválasztott vezetőkre várnak. „Egy-egy egyház- községben a vezetés felelősségét vállalóknak, fel­ügyelőknek, lelkészeknek és presbitereknek együtt kell fölmérni spirituális és anyagi szempontból, hol áll a gyülekezet, mik a teendők és milyen sorrendben végezhetők el a feladatok... Meg kell határozni, mi a prioritás. A teendők nem jelenthetnek versenyhelyze- tet a szomszédos gyülekezetekkel.” A felméréshez tartozik az is, hogy a hívek minél nagyobb csoportját rendszeresen bevonják a felada­tok tervezésébe és végrehajtásába. Jelentésének további részében az ökumenikus helyzetről, az Ökumenikus Tanács, a Lelkészi Mun­kaközösségek és a Hittudományi Egyetem munká­járól szólt és az előttünk álló időben következő ke­rületi és országos események időpontjaira hívta fel a figyelmet. A közgyűlés határozatot hozott a Dél-Pest Megyei Egyházmegye elcsatolásával kapcsolatban, ezt elő­ző számunkban már ismertettük. ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET A Bécsi kapu téri templomban gyűltek össze a köz­gyűlés tagjai április 12-én. Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő megnyitójá­ban említette, hogy ebben az összetételben az Észa­ki kerület közgyűlése utoljára ülésezik. Ez számára is a búcsúzást jelenti a szolgálatból. Istennek adott hálát, hogy kora ellenére is mindeddig meg tudott felelni az elvárásoknak, és munkáját hivatásként, örömmel végezte. A közgyűlés köszönetét fejezte ki és az Istennek való hálaadásban vált eggyé felügye­lőjével. D. Szebik Imre püspöki jelentése élén az „időszerű teológiai üzenetet” kereste meg, mely a ma emberé­nek kérdéseire választ ad, és jelzi, mi az Egyház Urának akarata teremtett világával és egyházával. „A teremtés jó rendjét világnézetre való tekintet nélkül örök érvényűnek kell elismernünk. Megsze­gése nem marad következmények nélkül.” Háborúk jelzik, hogy a pusztítás sokkal nagyobb, mint a várt eredmény. „A növekvő jólét megold minden kérdést, elcsitít társadalmi feszültséget. E jólét jegyében zajlik a gazdaság termelékenységének javítása s hoz magá­val természeti katasztrófát, mint legutóbb a Tisza folyó hal- és növényállományának kipusztulása.” Foglalkozott hazánk népességének állandó fogyá­sával, a magzatelhajtás lehetőségének könnyed bizto­sításával, az élet továbbadása etikai értékének alábe- csülésével, az egyneműek együttélésének quasi há­zassági rangra emelése szándékával. „A megváltás szükségességét és fontosságát újra tudatosítanunk kell. A szekuralizált ember önmagát tartja jónak, legfeljebb apró változásokat vél szükségesnek saját emberi természete, tulajdonságai korrigálására. Ez­zel szemben a keresztény teológia szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy az ember és természete megromlott. Elszakadt Istentől, s ezt az állapotot Is­ten a Krisztus személyében történt megváltással kí­vánja megváltoztatni.” A Szentlélek munkájáról szólva, így fogalmazott: gyümölcséről válik ismertté. Az igén, imádságon, szentségeken és a testvéri beszélgetéseken keresztül munkálkodik. „El kell gondolkoznunk azon, hogy egyházunkon belüli különböző nézeteket, egyházpo­litikai irányzatokat képviselő csoportok mindig építe­nek és nem botránkoztatnak? Téves az a nézet, amely úgy véli, a nyilvánosság gyógyít. A nyilvánosság még mélyebb sebet üt. Isten tudja gyógyítani a sebe­ket. Téves az a látás, hogy ütköztetni kell a különbö­ző véleményeket. Nem inkább közös álláspont kiala­kítására kellene törekednünk, ütközés nélkül?” Jelentésének további részében a készülő új Agen- dáról, az iskolák helyzetéről, a millennium eszten­dejének eseményeiről, a zsinat határozatairól, öku­menikus esketési liturgiáról és a gyülekezetek hely­zetéről adott képet. Mindkét közgyűlés teljes anyagát, jelentéseket és a helyzetet megvilágosító mellékleteket az Evangélikus Közlönyben fogjuk közreadni. T. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVET­SÉG ELNÖKÉNEK LÁTOGATÁSA Dr. Christian Krause Braunschweig Német Evangélikus Tartományi Egyházának püspöke, a Lutheránus Világszövetség elnöke, felesége és Udo Hahn egyházfőtanácsos kíséretében 2000. május 3-7 között látogatást tesz hazánkban. Tár­gyalásokat folytat egyházunk vezetőivel, intéz­ményeket látogat meg. Találkozik a magyaror­szági egyházak képviselőivel és állami vezetők­kel. Május 7-én vasárnap délelőtt 10 órakor a Békéscsabai Nagytemplomban igét hirdet, majd délután a látogatást Erdélyben, Kolozsvárott folytatják. Lapunk beszámol majd az esemé­nyekről. Lelkigondozás S ajátos ellentmondásként növekszik a globalizá­cióban, az uniformizálódó világban a magá­nyosok, a lelkigondozásra szorulók száma. Lehet nem is ellentmondás, hanem logikus következmény ez, összhangban a klasszikus igehellyel, mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkében pedig kárt vall. A lelkipásztori munka ősi területe a lelkigondozás. Napjainkban találkozik - a 20. században a fejlett társadalmakban is megjelent az igény - a mentálhi­giénés mozgalommal. Teológia és mentálhigiéné, más összevetésben lelkigondozás és pszichoterápia kölcsönösen gazdagíthatják egymást. 1908-ban a Yale Egyetemen, az Egyesült Álla­mokban alakult meg az első mentálhigiénés egyesü­let. Már ekkor egyház, iskola, egyetem, kórház, szo­ciális intézmények együttműködésének a szüksé­gességét hirdették. Felismerték, bár még nem így nevezték, a multidisciplinaritás jelentőségét, azt, hogy különböző tudományok - teológia, szocioló­gia, pszichológia, pedagógia, jog... - eredményeit együtt kell felhasználni a mentálhigiénés, lelkigon­dozói gyakorlati munkában. Világszerte nagy lendületet kapott a mentálhigié­nés tevékenység, amikor megfogalmazódott az Egészségügyi Világszervezet, a WHO egészségdefi- niciója, amely szerint az egészség nem a betegség hiánya, hanem testi, lelki és szociális jólét. Ahhoz, hogy egészségesnek érezzem magamat, szükséges a testi egészség, szükséges a szociális biztonság, amely anyagi és emberi tényezőkből teyödik össze. Ez utóbbi már összefügg a lelki egészséggel. Egy­szerűen kifejezve, aki testileg egészséges és rendel­kezik bizonyos anyagi színvonallal, még nem bol­dog. Nálunk még igen érzékeny kérdés ez, hiszen sok nyomorúság adódik a testi betegségből és a sze­génységből. De hiba lenne úgy gondolkodni, hogy majd ha leküzdöttük a szegénységet és a betegséget, sor kerülhet a lelki egészségre is. Márcsak azért is hiba lenne, mert sokoldalúan bi­zonyított, hogy kedvezőtlen megbetegedési és halá­lozási statisztikáink mélyén a lelki egészség zavara húzódik meg. Hiányzik a szilárd belső egyensúly, a terheléstűrés, a kudarcr és sikertűrés, a konfliktusok elviselésének és kezelésének a képessége. A szen­vedélybetegségek - dohányzás, drog, alkohol - ter­jedése, az öngyilkosságok még mindig magas szá­ma durván, a házasságok számának csökkenése, vá­lások emelkedése, szerény születési, magas abor­tusz arány érzékenyen jelzi a népesség lelki egész­ségének nem kielégítő voltát. Egyéneknek, közössé­geknek egyaránt van lelki egészsége, illetőleg meg­figyelhetők ennek a zavarai. Lelkészi munkaközösségben beszélgettünk a lelkigondozás kérdéseiről, tapasztalatairól. A lelké­szi pályán is jellemző, hasonlóan más értelmiségi hivatásokhoz, hogy a képzés általános igényeinek növekedése mellett fokozódik a specializálódás. Bi­zonyos szintig - orvosnak, jogásznak, lelkésznek... — mindenhez kell értenie, de van olyan terület, amely alkata, érdeklődése alapján közelebb áll hoz­zá és ebben tovább képezi magát, hiszen az egyetem nem nyújthat az alapképzésben mindent. Sajátosan ilyen munka a lelkigondozás, amely eltérően az ige­hirdetéstől, a tanítástól, nem egy csoportra, nem a gyülekezetre, hanem az egyes emberre irányul. Fon­tos a gyülekezeti, az egyházi élet légköre, az intéz­ményrendszer egészsége is. Az egyházak kritikája is a nép egészségi állapota. Ezért is érdemel, igényel fokozott figyelmet a lelkigondozás, összefogást egyház és társadalom, teológia és társadalomtudományok részéről. Ma a lelkipásztorok többsége csak úgynevezett apropos beszélgetéseket folytat a hívekkel. Keresz­telő, konfirmáció, esketés, temetés adják az alkal­mat ezekre a beszélgetésekre. Ez helyes és szüksé­ges, de többre van igény. Bár ma az is maximálisnak tűnik, ha a lelkipásztori beszélgetések hagyomá­nyosnak mondható témái élővé válnak. Elsősorban az a terep, amelyben leginkább találkozik a lelki­pásztori és mentálhigiénés attitűd. A krízishelyzetbe került emberen segíteni. Erről szól a mai élet. Úgy­nevezett egészséges emberek kerülhetünk lelki, ér­zelmi válságba, amikor azon is múlik sorsunk, va'n- e környezetünkben, aki felismerve bajunkat, segít­ségünkre siet és tud is segíteni, illetve van-e olyan valaki, akihez fordulhatunk. A második terep az emberi szenvedésekkel, halál­lal kapcsolatos magatartást öleli fel. A harmadik az erkölcsi kérdésekkel, míg a negyedik a lelki veze­téssel, útbaigazítással foglalkozó lelkipásztori be­szélgetéseket jelenti. A legjobb lelkigondozói adottságokkal rendelkező lelkészeknek is szüksége van a modem ismeretekre és személyisége fejlesztésére, a másik oldalon még a legképzettebb pszichoterapeuta is kell igényelje a vallásos ismereteket, szimbólumrendszert, másképp nem értheti meg páciensei jelentős részének belső világát. A kettős képzettséggel rendelkezők segítenek hi­dat építeni a teológia, illetve a pszichológia talaján végzett lelkigondozói munka között. Van, ahol lát­ványos a hit ereje. így ateista pszichiáterek is hang­súlyozzák, hogy a megtérésen alapuló életújulás a legtartósabb erő szabadulni a drogfüggés, alkohol­függés rabságából. Hitünk, erre épülő segítő kötele­zettségünk is kényszerít mindazon ismeretek elsajá­títására, melyek a lelkigondozásban segítségünkre lehetnek. Örvendetes, hogy számos lelkész elvégezte az el­múlt évtizedben a különböző egyetemeken a poszt­graduális mentálhigiénés képzést. Talán ennél is fontosabb, hogy éppen a tapasztalatok, a legjobb ér­telemben vett ökumenizmus alapján küszöbön áll egy még sajátosabb továbbképzési forma, a pasz- torális lelkigondozói szak akkreditálása. Ezt a szakot Budapesten a Semmelweis Egyetem (Mentálhigiénés Tanszék, Testnevelési és Sporttu­dományi Kar), míg Debrecenben a Debreceni Re­formátus Hittudományi Egyetem kívánja gondoz­ni. Természetesen az akkreditáció után mindenütt, ahol megvannak a feltételek, megindítható a kép­Amikor állam és egyház együttműködését hangsú­lyozzák a társadalom érdekében, tudnunk kell, hogy ma ennek egyik legfontosabb területe a lelkigondo­zás, a lelki egészség szolgálata. Mert talán itt a leg­égetőbb a hiány, a legtöbb a baj. Isten után kiált a globalizációs válságba kerülő ember. Frenkl Róbert zés. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents