Evangélikus Élet, 2000 (65. évfolyam, 1-52. szám)

2000-01-09 / 2. szám

Evangélikus Élet 2000. JANUÁR 9. 5. oldal Kedves Gyerekek! Egyszer az Isten leküldte a Földre két angyalát, egy-egy kosarat adva nekik. Feladatul kapták összegyűjteni az elhangzott imákat. Visszafelé az egyik an­gyal alig bírta el kosarát, míg a másik kosár szinte teljesen üres volt. Mit gon­doltok, miért? Az elsőben voltak a kérések, míg a másikban a hálaimák. Nem tudom, hogy a mi imáink melyik kosárba kerülnének, és vajon mi me­lyik angyalnak adnánk munkát ezáltal. Nemrég az egyik katolikus könyves­boltban egy igen érdekes könyvre leltem, amit ajánlok figyelmetekbe. Gellért páter olyan könyvet írt, amelyben nem emberek imádkoznak, hanem különbö­ző tárgyak imái olvashatók. Nagyon iz­galmas elképzelni, hogy a tárgyak va­jon hogyan imádkoznának. Olyan tár­gyakkal találkozhatunk ebben a könyv­ben, amelyek minden nap körülvesz­nek minket, naponta használjuk őket. Ilyen pl. az asztal, a fogas, a ceruza, a telefon. Ezeknek a tárgyaknak bizony sokszor emberi tulajdonságaik vannak és viselkedésükben magunkra ismerhe­tünk. Ezek az imáikban is felismerhe­tők. De sok(tárgy a maga nevében imád­kozik. Ízelítőül olvassatok el az „Óra féltő imájából” néhány részletet! „Dicsőítelek és magasztallak, Uram, amiért szolgálatodba állítottál. Álda­lak Téged, aki KEZDETTŐL fogva ura vagy az időnek. Megrendítő számomra, hogy a Nap, a Hold és a csillagok fényes társaságá­ban mérhetem én is az időt és lehetek a Te üzeneted szerény eszköze az embe­rek számára. Zavarba hoz nagylelkűsé­ged, amiért toronymagasan az emberek feje fölé rendeltél, hogy messze- hangzóan kongassam szavad minden igazságát. Te tudod, Uram, hogy szeretem az embereket. Naphosszat elnézem őket innen a magasból, és megesik rajtuk a szívem, amiért a nyüzsgés elragadja őket, és mert a lótástól-futástól kivet­kőznek emberi mivoltukból. Rendszeresen rájuk is kiáltok: »Álljatok meg, ébredjetek már fel, mert nagyon rövid az időtök, ismerjétek már fel látogatástok idejét. Éljetek hát istenfélelemben zarándoklástok idején.« De nem nagyon áll meg senki. Nem fi­gyelnek rám. Ha olykor valaki fel is néz hozzám, attól csak még jobban elkezd sietni. Talán nem jól végzem a szolgálatomat, Uram? Köszönöm, hogy Te magad biztatsz: ne hallgassak el! Oh; Uram! Nagyon köszönöm, hogy ilyen szépséges hivatást adtál. Nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz küldetésem teljesíteni. De hát Te vagy az Ura az időnek, Te szabod meg a végét és Te tartasz majd végső nagy ítéletet. Csendes alázattal kérlek, hogy amikor majd eljön az én órám, végy fel engem is a Te országodba, hadd lássam végre az Örökkévalóságot úgy, amint van. Hívj majd engem is áldott »óráid« közé, akikkel akkor majd végleg megállva gyönyörködünk a Te időtlen szépségedben. ” Befejezésül az könyvajánló utolsó mondatát hadd idézzem: „Imádkozzunk mi is - EGYÜTT - a tárgyakkal!” Szeretettel: Pötty bohóc Zsinatunk 1999. december 10-11-én tartotta legutóbbi ülésszakát. Az előző ülésszak végén elnöki tisztéről lemondott dr. Reuss András professzornak köszönetét fejezte ki munkálkodásáért. Megválasztották a Zsinat új lelkészi elnökét: Laborczi Géza nyíregyházi lelkészt. Az ülésszakról később beszámolunk, most a lapzártáig beérkezett: A IX. törvény általános vitája elé szerkesztett bizottsági elnöki jelentést közöljük. Tisztelt Zsinat! A Zsinat 4. sz. Gazdasági Bizottsága általános vitára javasolja az átdolgozott IX. törvényt. Az új törvényeinket megalkotó előző Zsinat a IX., Az egyház háztartásáról szóló törvényt ugyan megalkotta, de a létrehozásában közreműködők is önkriti­kusan elismerik, hogy az jelenlegi for­májában nem felel meg a követelmé­nyeknek. Sok-sok negativ észrevétel hanezótt és hangzik el:- a szövegezése elnagyolt, pontatlan,- túlságosan is kerettörvénnyé sikere­dett,- az egyházközségektől az országos szint felé haladva, egyre elnagyoltabb a szövegezése,- hiányoznak a nyilvántartási formák szabályozásai,- hiányzik a költségvetés és a zárszám­adás sémája, rendje,- nincs összhangban - nem hangsú­lyozza a világi törvényekkel való kom­patibilitást,- nem szól kellően az ellenőrzés rend­jéről, rendszerességéről, az ellenőrök ha­tárköréről. Be kell látnunk, hogy még mindig mű­ködnek a régi „reflexek”. Ma is van, nem is egy egyházközség, ahol a kockás füzet a pénzkezelés alapbizonvlata. Azzal, hogy egyházközségeink önálló jogi személyek lettek, önálló, a Számvi­teli Törvényben is szabályozott gazdál­kodást kell folytatniuk, valamint a nem kevés állami pénz felhasználása, a fel- használás esetleges ellenőrzése csak erő­síti, hogy rendezett keretek kellenek. Az ilyen és hasonló vélemények figye­lembevétele után a bizottság számára is egyértelművé vált a feladat - a IX. tör­vényt teljes egészében át kell dolgozni! Az előkészítő bizottsági üléseken sok kérdésen kellett átrágni magunkat, de most az általános vita időszakára is ma­radtak „nyitott kérdések”. Egyetértés mutatkozott abban, hogy a törvény szerkezetét meg kell tartani, hogy az szinkronban legyen a többi már elfogadott - illetve részben átdolgozás alatt álló törvénnyel, az „új” törvény- könyvünkkel. Javasoljuk a PREAMBULUM válto­zatlan formában történő meghagyását, ugyanakkor a teljes törvényi szöveg megváltoztatásra kerül, jelentősen kibő­vül. • Kisebb vita alakult ki ugyanakkor ab­ban a kérdésben, hogy le lehet-e zárni a IX. törvényt addig, amíg nincs „végle­ges” döntés a struktúrát illetően. Mi lesz a háromszintes, a három és fél szintes modellel, netán visszatér, illetve megmarad a Zsinat a négyszintes egy­házszervezeti modellnél. Többségi vélemény szerint nem lehet addig a gazdasági folyamatok szabályo­zását véglegesíteni, amíg ez a kérdés nyugvópontra nem kerül. A strukturális modellel összeegyezte­tett gazdasági folyamatot kell és lehet szabályozni! A Gazdasági Bizottság döntően a strukturális kérdések le nem zárása miatt kezdett később foglalkozni a törvénymó­dosítással és emiatt jelentős időzavarba is került. Éppen ezért maradtak nem lezárt, tisz­tázandó stratégiai kérdések is, annak el­lenére, hogy egy komplett törvényi szö­vegjavaslatot kívánunk általános vitára bocsátani. Melyek ezek a tisztázandó kérdések: 1. „Erős” országos iroda és centrális gazdasági vezetés kell - nem vagyunk „nagy” egyház - minek ide „annyi” szint, 2. Ugyanakkor a régi és az új Zsinat is a decentralizálásról kell, hogy szóljon, 3. „Erős” egyházmegyék kellenek - kerületi gazdálkodás nélkül, 4. Mi van a kerületekkel?- Van-e vagyonuk?- Legyen-e vagyonuk, vagy csak va­gyonkezelők legyenek?- Milyen szintű és mélységű „gazdál­kodást” folytassanak?- Folytassanak-e gazdálkodást egyálta­lán? 5. Erősödjenek a bizottsági döntések és azok felelőssége, 6. A pályázati rendszerek gyakorisága, formai követelményei, 7. Az egyházi intézmények gazdálko­dásának szabályozása, 8. Kell-e fejezet a vagyongazdálkodás­ról (készült rá szövegszerű javaslat - vé­leményezésre megküldve az Országos Elnökségnek, az Országos Presbitérium által kiküldött Gazdasági Bizottságnak és az Országos Egyház Gazdasági Igaz­gatójának), 9. Kell-e törvényben szabályozott számviteli szabályokat (erre is készült szövegszerű javaslat, ez is továbbításra került előzetes véleményezésre). Az itt leírtakból is egyértelműen meg­állapítható, hogy a gazdasági bizottság nem volt és nincs könnyű helyzetben a T. Zsinattól kapott feladat végrehajtásá­ban. Mégis azzal a szándékkal tesszük le ál­talános vitára ezt az anyagot, hogy ha ez a zsinat nem is tudj a a hátralévő idő rö­vidsége miatt részletes vita után törvény­be iktatni az ..új - átdolgozott” IX. tör- vénvt. legalább az Országos Presbitéri­um által kiadásra kerülő szabályrendele­tek megalkotásához az itt rögzített elve­ket használni tudja. Egyházunk gazdál­kodását a törvényi szabályozástól „füg­gően” is működtetni kell, ehhez pedig el­engedhetetlen a szabályrendeletek mi­előbbi megalkotása. A Gazdasági Bizott­ságnak az a célja, hogy az egyház háztar­tásáról szóló törvény még ebben a zsina­ti ciklusban megszülessen és kiadásra kerüljön. Az új törvény a hozzákapcsolódó sza­bályrendeletek nélkül nem használható. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a tör­vényalkotással párhuzamosan a „műkö­déshez szükséges” szabályrendeletek megalkotása is megtörténjen. Több zsinati ülésen tettem negatív ész­revételt a gazdasági bizottságba jelentke­zett zsinati tagok aktivitását, sőt a bizott­sági üléseken való részvételüket illetően. Ezt az álláspontomat alapvetően most sem kívánom pozitív irányba módosíta­ni, kivéve a november hó 12-13-i, Nyír­egyházán megtartott gazdasági bizottsá­gi ülést. Ezen az ülésen, melyen a 18 bi­zottsági tagból 6 fő vett részt, két teljes napon keresztül komoly, hatékony mun­ka folyt. Hálátlan lennék ugyanakkor, ha így nyilvánosan nem mondanék köszönetét mindazoknak, akik aktív módon segítet­tek a törvényjavaslati anyag kimunkálá­sában. Név szerint is szeretném dr. Novák Éva és Bárdossy Tamás testvérei­met kiemelni, valamint ifj. Zászkaliczky Pált, aki külső „munkatársként” javasla­taival, észrevételeivel folyamatosan se­gítette munkánkat. A 4. számú bizottság nevében, figye­lemmel ügyrendünk 25. §-ára, tisztelettel kérem a zsinati küldötteket, hogy hozzá­szólásaikkal, javaslataikkal, észrevétele­ikkel segítsék munkánkat, hogy egy jó és használható törvény kerülhessen majd elfogadásra. AbafTy Zoltán bizottsági elnök ÖKUMENIKUS IMAHÉT NAPI PROGRAMJA: BIBLIAI SZÖVEGEK, MAGYARÁZATOK ÉS IMÁDSÁGOK A NYOLC NAPRA ELSŐ NAP „Áldott legyen Isten, aki megáldott ben­nünket Krisztusban. ” (Ef 1, 3) Olvassuk még: 4 Móz 6, 22-27; Zsolt 103,1-5, 20-22; 1 Kor 1,4-9; Lk 1,67-79. Gondolkodjunk együtt! Ki vagyok én, hogy áldani meijem az Is­tent? És kik vagyunk mi, akik együtt sze­retnénk áldani az ő szent nevét? Szavunk hiányos és erőtlen: sokszor inkább akadá­lyokat támaszt, semhogy hidat verne. Ám amikor Isten áld meg bennünket, annak van igazi hatása. Mekkora áldásá­nak az ereje.! Milyen nagylelkűen aján­dékozza szeretetét! Ennek a szeretetnek az áldása maga Jézus Krisztus, Isten örök Igéje. Tulajdon Igéjével áld meg bennünket a mennyei Atya, áldásának ezért van hatóereje. Ez az áldás részesít minket az üdvösség kegyelmében, ez ajándékoz meg minket az istendicséret Szavaival és szellemével. Akik Jézus Krisztushoz tartoznak, azok a Szentlélektől valamennyien megkapták az istendicséret kegyelmi ajándékát, és arra vannak hivatva, hogy szent Fiával együtt áldják az Atyát. Ám amikor Istent áldják, áldásuk terjedjen ki mindazokra, akiket Isten is meg akar áldani: fordítsa feléjük arcát, és szerezzen nekik békes­séget. Általános szokás, hogy az év elején ba­rátainknak kifejezzük jókívánságainkat. Mit kívánhatnánk nekik a harmadik év­ezred hajnalán, ami több, mint merő újévi jókívánság? Jézus örömhíre az, hogy az Atya szeret bennünket. Ezért az ezredfordulón nem kívánhatunk jobbat testvéreinknek és minden embertársunk­nak, mint azt, hogy Isten nevét áldva vá­laszoljanak erre az atyai szeretetre: úgy éljenek és úgy éljünk mindnyájan, hogy ne csak szavunkkal, hanem életünkkel is áldjuk a mennyei Atyát Jézus Krisztussal a Szentlélekben. Imádkozzunk! Áldott vagy Urunk, mennyei Atyánk! Te a Szentlélek által ma is elküldöd nekünk Jézus Krisztust, hogy felragyogjon éjsza­kánkban, mint a békesség hajnala. Ő, a Te fényed, ragyogjon fölöttünk! Ő, a Te üdvözítő szereteted, vezessen minket a vi­szontszeretet útján! Ő, a Te áldásod, se­gítsen minket, hogy őt, eszményképünket követve, hűségesen éljünk szent szövetsé­gedben! Ez adjon erőt ahhoz, hogy szán­dékod szerint a krisztushívök egységének megvalósulásán munkálkodjunk. Adj erőt, hogy szavunkkal és életünkkel áld­junk Téged Jézus Krisztussal a Szentlé­lekben. Amen. MÁSODIK NAP „Krisztusban választott ki minket, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk. ” (Ef 1,4) Olvassuk még: íz (Ézs) 49, 1-7; Zsolt 33, 12-22; lPt 2, 9-10; Jn 17, 15-19. Gondolkodjunk együtt! A Szentírásból tudjuk, hogy Isten kez­dettől fogva arra választotta ki az embert, és arra hívta meg, hogy boldogító jelen­létében éljen, és része legyen szeretetének közösségében. Ez az ő egyetemes üdvözí­tő szándéka: atyai szeretetével erre az üd­vösségre szánt minden embert. Ám tudjuk azt is, hogy azoknak, akik hittel elfogadják ezt az üdvösségre szóló kiválasztást és meghívást, teljes mérték­ben csak Isten országában lesz részük atyai szeretetének ebben az üdvözítő kö­zösségében. Most mégis áldhatjuk Isten szent nevét, mert mégha kezdeti formá­jában is - már itt, a földi életben meg­ajándékozott szeretetének üdvözítő kö­zösségével. A kezdeményezés teljesen az övé: még mielőtt mi választottuk volna őt, Ő vá­lasztott ki bennünket, és arra hív meg, hogy vele közösségben élve, szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Egy­szóval arra, hogy üdvözöljünk. Ez a kiválasztás és meghívás először Izraelnek szólt az Ószövetségben. S ez azért történt, hogy Izrael a pogány világ­ban élve, felismerje az egy igaz Istent, és ez a hit erősítse, hogy engedelmeskedjék az Úr szent akaratának, az erkölcsi tör­vénynek. Izrael hivatása az volt, hogy példája és közvetítője legyen az igaz hit­nek és a belőle eredő erkölcsi életnek a pogány népek körében. Az, aki Izrael kiválasztását és meghívá­sát a maga teljességében elfogadta és va­lóra váltotta, a Messiás: Jézus Krisztus. Isten ő általa és őbenne választott ki és hívott meg minden népet szeretetének közösségébe, az üdvösségre. Istennek szentelt életével és tanításával, megváltó kereszthalálával és felmagasztalásával ő nyitotta meg az egyetemes üdvösség út­ját. Ő üdvösségünk egyetlen forrása. Hinni benne és követni őt: ez vezet már itt a földön Isten szeretetének üdvözítő közösségébe. Ez a közösség Istennel közösség mind­azoknak, akik hallgatnak Jézus Krisztus meghívó szavára, tanítványai lesznek, és követik őt. Szentleikében vele egyesülve mi, az ő hívei formáljuk Isten új és örök szövetségének népét, Isten és ember köl­csönös szeretetének azt a közösségét, ami nem más, mint maga az egyház. Mi vagyunk kiválasztva és meghíva arra, hogy Jézust követve, szentül és feddhe- tetlenül éljünk Isten színe előtt, magasz­taljuk mennyei Atyánkat, és együttesen tanúságot tegyünk üdvözítő szeretetéről. Imádkozzunk! , Urunk és Istenünk, Mennyei Atyánk! Egy szívvel, egy lélekkel áldunk téged, mert szeretsz minket, és azt akartad, hogy örök Igéd emberré legyen, kereszt­jének vére árán megváltson bűneinktől, és üdvözítsen minket. Könyörögve kér­jük, hogy felmagasztalt Urunk és Üdvö­zítőnk, Jézus Krisztus indítson arra, hogy szentül és feddhetetlenül éljünk szí­ned előtt, és így részesüljünk üdvözítő szeretetedben. Szentlelked tegyen ben­nünket néped egységének munkásaivá, hogy mindnyájan, akiket Szeretsz, Jézus Krisztusban eggyé legyenek, aki Veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen. HARMADIK NAP „Eleve elhatározta, hogy Jézus Krisztus által gyermekeivé fogad minket. ” (Efl, 5-6) Olvassuk még: Ter (1 Móz) 17, 6-8; Zsolt 89, 1-4; Róm 8, 15-17; Mt 12, 46-50. Gondolkodjunk együtt! Azzal, hogy részesültünk a keresztség- ben, férfiak és nők, valamennyien Krisz­tus hívei lettünk, és az Úristen - szent Fia által - gyermekeivé fogadott bennün­ket. Ezzel Jézus Krisztus Atyja immár a mi Atyánk lett, mi pedig szeretett Fiának testvérei lettünk. Mint Krisztus testvérei, bármely népből származzunk is, meg­osztjuk minden hívével Isten gyermekei­nek örökségét, az ő szeretetének közös­ségében az örök üdvösséget. Ma még inkább, mint bármikor, Jézus Krisztus elvárja tőlünk, hogy mi, az ő test­vérei, testvérként elfogadjuk egymást, és a testvérünkké lett Urunkkal együtt így szólítsuk Istent: Abba, Atyánk (vö.: Róm 8, 15). Maga Krisztus emlékeztet rá, kik a mi fivéreink, nővéreink és anyánk: azok, akik hallgatnak Isten szavára és aszerint élve, meg is teszik a mennyei Atya akara­tát (vö.: Mt 12, 49-50). Arra pedig Pál apostol emlékeztet, hogy mint Isten gyermekei, örökösei is vagyunk. Örökségünk az az isteni üdvös­ség, amelynek - kezdeti mértékben - a krisztusi hit és a keresztség által lettünk részesei, valóságos társörökösei felma­gasztalt Urunknak, Jézus Krisztusnak (Róm 8, 16-17). Ám annak, hogy ez az örökség teljes egészében a mienk legyen, feltétele van: kérdés, hogy követjük-e Urunk példáját, és türelmesen elviseljük-e az élet meg­próbáltatásait és szenvedéseit (lPt 2,21). Ebben a megosztott világban, a gyűlöl­ködés, az irigykedés, a féltékenykedés és a bosszú világában elkerülhetetlen a fizi­kai és a lelki szenvedés. Jól tudjuk, hogy mi magunk, Isten gyermekei és Krisztus testvérei, hányszor voltunk okozói test­véreink, vagy más embertársunk szenve­désének. De tudjuk azt is, hogy amit ne­künk kellett elszenvednünk, azt - Jézus példájáról megfeledkezve - milyen mél­tatlankodva fogadtuk, és milyen türel­metlenül viseltük el. Nem léphetjük át a harmadik évezred küszöbét anélkül, hogy őszintén meg ne gondolnánk, mekkora ajándékot adott nekünk mennyei Atyánk azzal, hogy gyermekeivé és Krisztus testvéreivé fo­gadott. Bocsássuk meg egymásnak amit mi, a különböző egyházak tagjai, a múlt­ban egymás ellen elkövettünk, és Isten atyai szeretetével egymással megbékél­ve, lépjünk át közös tanúságunk és kül­detésünk tudatában az új évezredbe. Imádkozzunk! Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus Atyja! Áldunk Téged, mert szent Fiad által gyer­mekeiddé fogadtál bennünket. Te, aki im­már mennyei Atyánk vagy, Te teszel min­ket képessé, hogy felelősségünk tudatában fogadjuk el a gyermekké fogadásnak ezt a kegyelmi ajándékát. Te indíts arra, hogy mint fiaid és leányaid egy családként test­véri szeretetben éljünk. Tégy erőssé min­ket, hogy áldozatok árán is vállaljuk, amit vállalnunk kell, hogy elhárítsuk az akadá­lyokat az egyetértés útjából. Szentlelked gyógyítsa be azokat a sebeket, amelyeket különválásunkkal és megosztottságunk­ban okoztunk egymásnak, hogy szerete­tedben megújulva, méltóképpen magasz­taljunk Téged a Szentlélekben Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Amen. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents