Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-04-18 / 16. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet „...Krisztus országa a 64. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 1999. ÁPRILIS 18. HÚSVÉT ünnepe után könyörülő kegyelem országa, MÁSODIK VASÁRNAP ahol nincs is egyéb, hanem csak »hordozás«... ” Luther ARA: 48 Ft r-A TARTALOMBÓL — Szerkesztői írások sajtóvasárnapon Miért éppen Stöckel Lénárt? Szeretetszolgálati segítség a Bodrogközieknek írásból is - nemcsak hallásból? „A hit hallásból vari”, szoktuk idézni Pál apostolt, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy ezt tőle írásból tudjuk. Lehet-e hit az írott igéből, van-e hatalma? - ez a kérdés, és ha ezt egyházunk sajtóvasámapján tesszük fel, akkor nagyon is költői. „Verba volant, scripta manenf’ tartja a régi latin mondás, vagyis, hogy a szó elrepül, az írás ellenben megmarad. Nemcsak a mindennapi életre r • Áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn...” Lelkészbeiktatás Nagytarcsán A főváros környékének egyik eleven életű gyülekezetébe lelkész beiktatására gyülekeztek falubeliek és szinte az egész országból jött vendégek. Nagytarcsán voltunk együtt. Neves elődök „alapozták” a gyülekezeti életet: Sztehlo Gábor, Győri János. Mindig történt valami, valami új, előrevivő ebben a gyülekezetben. Korábban népfőiskola, majd missziói iskola működött és a közvetlen előd. Gáncs Péter is inneni indult országos feladatkör ellátására, amikor a cinkotai Misz- sziói Központ igazgatója lett. Utódjának beiktatása volt március 20-án, szombaton a nagytarcsai templomban. Smidéliusz Gábor fiatal lelkész, majd másfél évig helyettesként működött, a gyülekezet befogadta és itt marasztalta. Fiatal lelkészek egész csapata jött el és imádkozott szolgálatáért, áldást mondott az indulóra. A 36 Luther-kabátos lelkész háromnegyed része a fiatalokból állt. A generáció- váltás egyik nagy eseménye volt ott. Detre János Eszak-pestmegyei esperes, Baranyai Tamás espereshelyettes és Gáncs Péter végezte a szertartást. Az esperes igehirdetésének textusa találó volt: ..Rád szállnak mindezek az áldások és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára. Áldott leszel a városban és áldott leszel a mezőn. ” (5Móz 28,2-3.) Nagytarcsán meglátszik Isten áldása. Sokoldalú szolgálata lesz a lelkésznek: fiatalok, óvodás gyermekek között, felnőttek gyülekezetében kell helyt állni, lelkesíteni. A határt járva tapasztalhatja az ember, hogy szorgalmas emberek végzik jól a munkájukat, van áldás rajta. Kell is a szó, az eligazítás, mert erkölcsi zűrzavar, sokféle nyugtalanító jelenség, családi egyenetlenségek, generációs ellentétek, önző haszonkeresés nyomorítja életünket mindenhol. Ezért fontos a lelkész szolgálata, fontos az ige meghallása, befogadása, mert csak ez hoz áldást a „városra és a mezőre” egyaránt. Igehordozó legyen a lelkész a faluban. Minister verbi divini - mondták a régiék - Isten igéjének szolgája. Halljad ki Isten igéjét bibliádból, hogy legyen mit továbbadni, mert semmivel nem pótolható az ige szolgálata. De így van áldás a nyomában. Smidéliusz Gábor Róm 11,33-36 versei alapján tett bizonyságot arról, hogy Isten élő és ható. Szeretetének erejével lehet elindulni. Hatalmas dolog az élő Istennel találkozni. Nem tudjuk megfogni, Ő nem elv vagy elmélet, amit meg kell értenünk. Jézus golgotái keresztjén jött közénk, Őbenne lett közelivé. Naponként lehet találkoznunk vele, ne térjünk ki e találkozás elől. Köszöntések hosszú sora jelezte, hogy a gyülekezet és a lelkész személye is jelentős és sokak által szeretett. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a kerület, Roncz Béla egyházmegyei felügyelő az egyházmegye, Szabó Lajos rektor a Hittudományi Egyetem nevében, Baranyai Tamás a lelkésztársak, Tagai István felügyelő a gyülekezet. Békés József a péceli leányegyház nevében köszöntött és kívánt erőt, békességet a sokat követelő munkához. A gyülekezet egyes csoportjai a maguk módján fogadták a beiktatott lelkészt. A felnőttek köszöntését az egyesített nagytarcsai és péceli énekkarok énekben mondták el Bálint József karnagy vezetésével. Az ifjúság saját gitáros énekeivel szolgált. A Szivárvány óvoda dolgozói és gyermekei nevében Fodorné Pecznyik Zsuzsa vezető óvónő, Gáncs Péter jó tanácsokkal látta el utódját, a család nevében Smidéliusz Zoltán esperes szólt és megható volt a falu szülöttjénekHer- nád Tibor ny. lelkésznek üdvözlő szava, aki innen indult hosszú lelkészi pályájára. Győri Péter polgármester kérte az új lelkészt, hogy hozzon újat a gyülekezetbe, hogy lendüljön az élet. Kell a pásztorolás, kapcsolatokat újítani és erősíteni. Lukács András ezredes az ott szolgáló katonai alakulat nevében, Végvári Sándor igazgató a pedagógusok és a lelkész közös munkáját méltatta és ennek erősítését kérte. Nobik Erzsébet Szarvas-ótemplo- mi lelkész köszöntésében szlovákul is elmondta jókívánságait. Külföldről is voltak vendégek, akik szóltak és áldást kívántak: Jari Pennanen Finnországból a haninai gyülekezet lelkésze, Winfried Steiner a németországi isselburgi gyülekezet karnagya. Detre János esperes zárszavában a szülőknek mondott köszönetét. Dr. Smidéliusz László nagykátai főorvos és felesége, aki szintén orvos, két fiát szentelte egyházi szolgálatra. Gábor most már a nagytarcsai gyülekezet rendes lelkésze, András helyettes a siófoki gyülekezetben. A mózesi ige így valósul most: áldássá lett a családban, a városban és a mezőn a bennük munkálkodó Isten. Nem szokásom részletesen leírni a köszöntők sorát, de itt most úgy érzem szükség volt erre, mert a köszöntők sokasága egyben a beiktatás ünnepélyességét, jelentőségét mutatta. Egy lelkes gyülekezet és lelkes fiatalok reménységet adtak a jövőre nézve. T. nézve igaz ez a bölcsesség, hanem Isten Igéjére is. Egy régi anekdota szerint Augustinus-szal fordult elő, hogy egyszer a kiváló igehirdető püspök a tengerparton sétált, és ott találkozott néhány gyülekezetébe tartozó asz- szonnyal, akik éppen ruhákat mostak. Amikor meglátták a püs- j§ pököt, rögtön dicsérni kezdték |f legutóbbi igehirdetését. Augusti- fj» nus azonban megkérdezte tőlük, A hogy mi is volt olyan nagyon jó benne. Az asszonyok zavartan hallgattak, mert nem jutott eszükbe a prédikációból semmi. Egyikük azonban feltalálta magát, rámutatott a kiterített ruhákra és azt mondta: Nézd, ezek a ruhák szennyesek voltak. Amikor kimostuk, átjárta őket a víz, aztán a vizet kiszívta belőlük a nap meg a szél, de látod, a vízzel együtt a szennytől is megtisztultak. így vagyunk mi is a te prédikációiddal. Sokszor átélhetjük, hogy nem emlékszünk egy-egy igehirdetésre, csak arra, hogy megtisztított, erőt adott, utat mutatott, hitet ébresztett. Elfelejtettük, de munkálkodott. Mégis felmerül bennünk - de jó lenne még egyszer hallani, vagy elolvasni. Nem hiszem, hogy csak velem fordult elő, hogy egyszer-egyszer istentisztelet után valaki odajött hozzám és elkérte az igehirdetés szövegét. A számítógépes korszakban ezt már könnyű megtenni. Nem egy gyülekezetben megkapható az elhangzott igehirdetés leírt, sokszorosított szövege. Haza lehet vinni, vagy betegeknek adni, gyülekezetben látogató, szolgálatot végzők terjeszthetik, missziói szolgálatot lehet így végezni. Mert a leírt igének is hatalma van. Gondoljunk csak arra, hogy maga a Szentírás, a Biblia is leírt IGE. Amit kezdetben elmondtak, hirdettek, azt később írásba foglalták. Jeremiás könyvében olvashatjuk, hogy erre a próféta magától Istentől kapott parancsot. (Jeremiás 36. fejezet) Igehirdetéseket írtak le az evangélisták, leírt igehirdetéseket olvashatunk a Cselekede13*. *&**nftéfíkus g'-g ™ hivt v tek könyvében, például Péter pünkösdi beszédét, vagy Pál athéni prédikációját, vagy amiről nemrég húsvét hétfőjén prédikáltunk, Péter igehirdetését Kornélius házában, egyetlen igehirdetés, valószínűleg keresztelési prédikáció Péter levele, és sok más példát lehetne hozni. Leírt formában küldték meg egymásnak gyülekezetek az óegyházi atyák prédikációit, s a reformátorok különösen is fontosnak tartották az írott igét. A könyvnyomtatás feltalálásával lehetőségük nyílt azt széles körben terjeszteni. A magyarországi reformációban is nagy szerepe volt Luther iratainak, amelyek szinte azonnal eljutottak Magyarországra. (A bűnbocsátó cédulákat áruló Tetzel barát 1518-ban azt mondta, hogy Magyarországon a 95 tételt már ismerik, 1525-ben pedig Budán végrehajtják a „lutheránusokat mind meg kell égetni” törvényt egy könyváruson, aki a reformáció iratait terjesztetté.) Szilveszter János, Heltai Gáspár, Huszár Gál, Bornemisza Péter pedig nem csak szóval, hanem tollal, nyomtatott betűvel is terjesztették az evangéliumot. Különösen fontos volt a reformáció megerősödésére, hogy Károli Gáspár lefordította és kiadta a teljes Bibliát. De nemcsak a reformáció idején, hanem később is mindig fontos szerepe volt egyházunk életében, az evangélium terjesztésében az írott igének, a sajtónak. Jóval később, akkor is, amikor sokan nem mertek templomba járni, kéz- ről-kézre terjedtek gyorsírással lejegyzett, vagy magnetofonfelvételről leírt igehirdetések, evangélizációk, hitébresztő traktátusok. A missziói munka külön területe volt ez. Sok helyen, ahová nem jutott el lelkész, a gyülekezetekben akadt egy-egy olyan hívő ember, aki összegyűjtötte vasárnap a gyülekezetét, és a lelkész nélküli templomban, vagy otthon felolvasott egy-egy igehirdetést. Minderről megemlékezünk egyházunk sajtóvasámapján, mert áldás van az írott igén, és sokan jutottak hitre, sokan erősödtek és vigasztalódtak meg általa. Kérdések is merülnek fel: Olvasunk- e még manapság? írott IGÉT, a Bibliát? Családi körben egy rövid elmélkedést egy áhítatoskönyvből? Leírt prédikációkat? Az egyházi sajtó termékeiből, a sok megjelenő, értékes kiadvány bőségéből válogatunk-e? Van-e minden gyülekezetnek iratterjesztése, és van-e, aki gondoskodik, hogy legyen benne mindig friss anyag? Szeressük, becsüljük meg az írott igét, hogy ne legyünk „ÍRAS”-tudatlanok. Balicza Iván A kilencven éves Lehel Ferenc köszöntése Egy héttel a nagykanizsai Fónyad Pál lelkész köszöntése után virágvasárnapon Szombathelyen volt hasonló: Lehel Ferenc, korábbi szombathelyi lelkészt köszöntötte az istentisztelet keretében D. Szebik Imre püspök. Az igehirdetésben arról a Jézusról szólt (Fii 4,4-7), aki küldetését nem politikai tartalommal vállalta, hanem az egész ember szív szerinti megváltozását akarja. Egész életét odaszentelte az ember megváltására. Lehet Ferencet úgy köszöntötte, mint aki az Úrnak szentelte életét. Szociális érzékkel megáldott ember, Isten eszköze, aki mások gondjával törődött. Ugyanakkor erős szálak fűzték Bonhoefferhez is, aki barát, tanár és teológus volt számára. Köszöne- tünk hangja szól azért, hogy ráirányította figyelmünket korunk teológusára. Istennek köszönjük ezt a kilenc évtizedet, melyben magasságok és mélységek között vezetett élete útja és kérjük további életére Isten áldását. A püspök szavait megköszönve, Isten szeretetéről tett bizonyságot az ünnepelt. Korai árvaságra jutva, testvéreit gondozva, majd feleségével együtt a házasságban tapasztalta mindig, hogy Isten szeretete nem hagy el. Bonhoeffer barátsága sok erőt jelentett életében. Énekeskönyvünkben is található énekével fejezte be: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jó. Mert Isten őriz híven reggel, este Ó hű lesz, bármit hozzon a jövő: ” (355. ének) Az ünnepi ebédnél volt alkalom a beszélgetésre. Megelevenedett egy életút. Székesfehérvárról és néhai Gáncs Aladárról beszélt, aki már kisdiák korában az ökumené felé nyitotta szemeit, nagy szeretettel karolta fel diákjait és megláttatta velük az egész keresztyénség távlatait. Prohászka Ottokár katolikus püspökkel való jó kapcsolatai példaértékűek voltak számára. Őt idézte egy mondatával: „Istenem, Istenem, hogy minket hátbaütésekkel, külső megpisz- kálásokkal lehet előbbre vinni. ” Ezt 1916-ban mondta! A századelő szociális feszültségeinek megoldását is kettőjük barátságában ismerte fel, mint egyházi feladatot. A tengeliei, falusi szolgálatban, a parasztság nyomasztó kérdéseinek orvoslásában kifejtett tevékenysége ebből a szociális érzékből fakadt. A szombathelyiek pedig úgy ismerték papjukat, mint aki minden gondjukat képes hordozni és mindenütt segít, ahol arra legkisebb lehetősége van. A Bonhoefferrel való barátság az ökumené barátjává és harcosává tette. A felekezeteknek egymásra kell talál- niok, hogy segíteni tudjanak a népek megbékélésében, nemzetközi feszültségek oldásában. Az édesapa öröme ma az, hogy fia, Lehel László, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatójaként ökumenikus segítő munkát irányít. Az egész család nagy szeretettel vette körül az ünnepeltet. Érdekes epizódja volt az együttlétnek, hogy a Sé nevű faluban, egy kis panzióban az ebédet felszolgáló tulajdonos elmondta, hogy aznap délután katolikus templomukban passiót adnak elő és ő lesz Jézus szerepében. Szinte jelképes volt: az ünneplő családban ott „Jézus szolgált fel” nekünk asztalánál. Jó volt együtt ünnepelni. 1 t
