Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-11 / 15. szám

Evangélikus Elet 1999. ÁPRILIS 11. 5. oldal m W Kedves Gyerekek! Humorzsák Ismét sokan oldottátok meg ügyesen a hétpróbás feladványt, aminek nagyon örültem. Azok válaszoltak jól, akik a kö­vetkezőket írták: Az oltárral szemben akkor áll a papbácsi, amikor ő is a gyülekezet részeként szól Istenhez. Amikor ve­lünk szemben beszél, akkor pedig Isten üzenetét adja át a hallgatók számára. Az „Erős vár a mi Istenünk " kifejezés Lu­ther Mártonnak a 46. zsoltár feldolgozása alapján készült énekéből származik. Ezzel a köszöntéssel biztatjuk és emlé­keztetjük egymást arra, hogy Isten olyan biztos menedék, amilyen egy erős vár volt a háború idején. Ahogyan a vár biz­tonságot jelentett a: odamenekülőknek, úgy Isten sem hagyja cserben azokat, akik hozzá fordulnak. Kívánom mindnyá­junknak, hogy ezt meg is tapasztaljuk az életünkben! És most lássuk a történet folytatását és a következő feladatot! Re­mélem, ezt is sikerül ügyesen megoldanotok! Bözsike nénit nagy munkában találták a fiúk: éppen egy óriási halom fonalat gombolyított fel kis öklömnyi gombó­cokká. Peti kicsit szemtelenül kérdezte meg:- Rengeteg pulóverre elég ez a sok fo­nal. Ilyen sok unokája van Bözsike néni­nek? De Bözsike néni nagyot nevetett:- Dehogy készül pulóver ebből a fonal­ból! Hiszen olyan vékony, hogy nem is látja az ember. Nem is foglalkoznék ve­le, ha nem adta volna parancsba az Úr Jézus. A fiúk kikerekedett szemmel álltak. Milyen különös parancsokat ad ez a Jé­zus! Zsolti meg is kérdezte:- Úgy tetszik érteni, hogy benne van a Bibliában, hogy gombolyítsunk fona­lat?! Bözsike néni még nagyobbat nevetett:- Nem így van benne persze, de én itt és most ilyen módon tudom megtenni, amire konfirmációmkor kért az Úr. Kap­tam akkor egy nagyon fontos Igét. Már évekkel előtte befogadtam Jézust a szí­vembe és nagyon vágytam rá, hogy vala­mi módon kifejezhessem a szeretetemet iránta. Ez az Ige választ adott akkor ne­kem, és azóta igyekszem megtenni, ami rajtam áll. A leginkább rászorulóknak próbálok segíteni, így mutatni meg nekik kézzelfoghatóan Isten szeretetét, jóságát.- És mi az Ige? - kérdezte Peti izgatot­tan. Nagyon reménykedett, hogy ők is választ és útmutatást kapnak majd belő­le. Ha ti is szeretnétek megtudni, mi volt Bözsike néni Igéje, gombolyítsátok fel az arany mondást és küldjétek el a szoká­sos címre: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Jó munkát kívánok nektek! Szeretettel: Füller Timi néni „Minél többet tanulunk: annál többet tudunk. Minél többet tudunk: annál többet felejtünk. Minél többet felejtünk: annál kevesebbet tudunk. Minél kevesebbet tudunk: annál kevesebbet felejtünk. Minél kevesebbet felejtünk: annál többet tudunk. Hát akkor minek tanuljunk?” © Mit mondott az angyal Évának, miután kiűzte a Paradicsomból? - kérdezi a hit­oktató. Évike habozás nélkül rávágja: © Azt mondta: „Hason csúszkálsz és port törölgetsz egész életeden át!” Hittanórán: © Milyen bűnt követett el Ádám? © Evett a tiltott fa gyümölcséből. © És milyen büntetést szabott ki rá ezért az Is­ten? © Feleségül kellett vennie Évát. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK Szemem állandóan az Úrra néz A német és az orosz kultúra találkozása a Líceum dísztermében „ Die Arbeit war gemacht ” Ki ne álmodott volna gyermekként ar­ról, hogy este a feje alá teszi a meg nem tanult leckét és az reggelre a fejébe száll, és ki nem gondol felnőttként néha arra, hogy valaki igazán megszánhatna ben­nünket és elvégezhetné helyettünk a munkát! Ezekkel a gondolatokkal indul Hannelore Möller vidám darabja, ame­lyet kedden este német nyelven láthatott és élvezhetett a soproni Líceum díszter­mét zsúfolásig megtöltő közönség. A Louise Rauchenecker tanárnő vezette német színjátszó kör első hivatalos be­mutatkozása volt ez, a „színészek”, vagy színészjelöltek, pedig 10-14 éves lícisták, többségükben a nemzetiségi ta­gozat diákjai, de volt aki „csak” haladó németes (azaz német nyelvet idegen nyelvként tanuló diák). S mi történt a színpadon? Az elalvó pékek helyett elkészült a fi­nomabbnál finomabb pékárú, a lustálko­dó hentesek üzletében kolbász, szalámi és minden földi jó termett, a cipészeknél halomba összeszórt rossz cipők szebbek lettek az újaknál! Mégis mi volt hát a baj? Bizony a he­lyettünk végzett munka nem arra ösztö­nöz, hogy mi meg más helyett dolgoz­zunk, így történt ez a mesejátékban is, a munka alól „felszabadított” férfiak a fo­gadóban ettek, ittak, mulatoztak, s az asszonyoknak ebből elegük lett. Úgy lát­szik, mindig (sokszor) ők a józanabbak. Ráijesztettek a kísértő és a munkákat megszállottan elvégző manócsapatra, s azok elhagyták Köln városát. Mert, hogy nem is írtam, ilyen csak Kölnben eshet meg, lehet, hogy ott is csak a mesében. „Sopronban mindenki szívesen és öröm­mel elvégzi a saját munkáját és eszébe sem jut helyette lustálkodni”. Láthatóan nagyon szomorúan, de az ál­modozó gyerekek is beletörődtek abba, hogy ezentúl mindent maguknak kell megtenni és a saját feladataikat más nem végzi el helyettük, és nem is végezheti el. A keretjátékot a Schneiders Frau sze­repét játszó Salamon Klári vezette, meg­teremtve a közönséggel is a kapcsolatot, de a másik két asszony, Hadd Rita és Wild Marica is dicsérhető (akik a gyere­kek szerepében is feltűntek), a nagyobb létszámú fiúcsoport egyöntetűen nagyot alakított, talán mégis, mint karakter, Koleszár Balázs és Tátrai Renato emel­kedett ki közülük. Alighogy felocsúdtunk Hannelore Möller darabja után, újra szétnyílt a füg­göny és megszólalt Csajkovszkij zenéje, melyről nekem mindig a tágas orosz me­zők jutnak eszembe és a moszkvai „Balsój” (a Nagyszínház). A tipegő ki­csik, a tüllruhák, a táncoló nagyobbak, a kézmozdulatok, a tánclépések mind­mind a Bálik Art Stúdió vezetőjét, Abrahámné Bálik Katarzynát dicsérik, aki egy negyedik nép képviselője közöt­tünk, hiszen ő lengyel. Már a próbákon is láthattuk és hallhattuk, hogy - a né­hány éves kislányoktól a nagyokig - a legcsendesebb szavára is azt teszik, amit tenni kell, amit tenni érdemes, a zenével együtt mozdulva kifejezni azt, amit Csaj­kovszkij megálmodott, megeleveníteni a decemberi hangulatot, Mikulásokkal (egészen kicsi lányok táncolták ezeket a szerepeket), a Diótörővei, a díszletként szolgáló karácsonyfával. Közben Édes­ország jelképei; egy kínai lány, az arab lányok tánca, valamint egy spanyol tánc gyönyörködtetett bennünket kecses moz­dulatokkal és a történet szerint az álmo­dó testvérpárt, Klárát és Fritzet. Ez utób­bi szerepeket Váradi Zsuzsa, Szinay Ma­riann, Vécsey Virág, Bajzik Dóra, Erőss Katalin és Éger Zsófi táncolták nagyon szép ruhákban és meggyőzően. Hosszan zúgott a taps, és ez nemcsak a szülők tapsa volt saját gyermekeik bizta­tására, hanem kiváltotta ezt a táncosok tehetsége, szorgalma és a művészet vará­zsa. A Líceumi Esték sorozat folytatódik, hívogatjuk és várjuk az érdeklődőket. Dr. Lampérth Gyula (Zsolt 25,15.) Szeretett a fiú nézelődni, hisz úgy tar­totta, számtalan olyan dolgot láthat meg, ami még a későbbiek folytán hasznára lehet. Hosszú órákat töltött egyedül és közben mások szerint nem tett semmi hasznosat, csak figyelte a körülötte zajló életet. Olyankor ihent sétálni az emberek közé, amikor tudta, hogy abban az órá­ban rengetegen járnak az utcán. Talán azért, mert vége volt az aznapi műszak­nak, vagy éppenséggel az okból, mert bevásároltak az emberek, vagy csak szó­rakozni indultak. Szerette megnézni az emberek arcát, mert ez olyan volt mint egy tükör. Bár néha nagyon „piszkosak voltak”, elfedték a gondok, bánatok, de nagyon sok esetben csak a közönyösség álarcát vették magukra a járókelők. Mégis, minden tekintet, egy mimika, gesztikuláció nagyon sokat árult el a „gazdájáról”. Persze ezek az informáci­ók lehettek tévesek is, de a fiú számára, sokat jelentettek ezek az arcok. Ennél jobban már csak a természet csendjét szerette, és az ott eltöltött csen­des, gondtalan szemlélődést. Hosszasan nézte a fákat, mert ezekből a növények­ből valami végtelen nagy nyugalom és alázatosság áradt. A piciny virágokat, melyek a maguk jelentéktelen termetük­kel ott pompáztak, s ezzel is hirdették Is­ten csodálatos mivoltát. De sokszor megrémítette az a gondolat, hogy nem is azt látja, amit látnia kell. Szeretett volna mindenben és mindenki­ben jót látni. Felfedezni azt a szépséget amit az Úrtól kaptunk. Olyan sok dolog­ra kellett figyelnie, és sokszor dilemmá- zott azon, hogy mi van, ha nem azt veszi észre, ami fontos, hanem olyan dolgokra figyel, ami eltéríti az Istentől. Mert na­gyon sokszor ő is, mint olyan sokan, en­gedett a vágyainak. Ilyenkor mindig hosszasan gondolkozott azon, hogy he­lyesen cselekedett-e, vagy sem? Mert tudta, hogy minden embert másmilyen­nek alkotott az Isten, de nem tudta, hogy valóban az látja-e meg embertársaiban és az őt körülvevő környezetben, ami va­lóban szép, ami Isten adománya. Észre- veszi-e minden embertársában Isten al­kotását. Észreveszi-e Isten akaratát, akár emberek felbukkanásában, vagy éppen elmenetelükben, elmúlásukban. Mert mindannyiunkat különbözőnek teremtett az Úr. Vannak közöttünk szépek, és ke­vésbé szépek, kedvesek és mogorvák, fontosak és egészen jelentéktelenek. De mindannyian ott hordozzuk magunkon Isten kezének nyomait. Mindenkiben fel lehet fedezni Isten arcának egy-egy alak­ját. Akarunk-e Istenre figyelni? Aka­runk-e egymásra figyelni, vagy megfá­radtunk és nem látunk magunkon túl? Kérjünk hát bátran Istentől látást, hogy mi is elmondhassuk azt, amit Cser Lász­ló így ír le a Veled című versében: S mindaz, ami elmúlik miattad tűnik el, hogy Arcod egyre fényesebb, tisztább legyen s életem, amit ér, Veled Egy legyen. Jéckel Gábor EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI CSENDESNAP Nyomdokainkba lépnek? nélkül jöttek és segítettek. Egyikőjük in- mindenkinek tetszett. Szítig Duna Palota Rudanest V 7rínvi 11 S Duna Palota Budapest, V. Zrínyi u. 5. A Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt 1999. április 11-én du. fél 4 órakor, bemutatja Ibsen: Peer Gynt drámai költemény kamara-változatát 2 részben. Fordította: Áprily Lajos. Történik az 1800-as évek elejétől a hatvanas évekig, Norvégiában és a világban. Díszlet- és jelmeztervező: Húros Anna Mária; Zenei szerkesztő: Pacher Gréti. Hang- és fénytechnikus: Lakatos József. Koreográfus: Bárány Ilona Rendező: Udvaros Béla További előadások: 14-én és 15-én este 7 órakor, 17-én du. fél 4 órakor Figyelem! A Galilei prolongált előadásai: április 24, 25-én és május 2-án du. 4 órakor. Jegyek válthatók a Duna Palota pénztárában (317-1377) és a Színházak Központi Jegy­irodájában, VI. Andrássy út 18. (312-0000). Helyárak: 800-600-400.- Ft. A Győr-Soproni Egyházmegye ifjúsági egyesülete, a Mustármag Egyesület, Nemeskéren rendezte meg legutóbbi if­júsági csendesnapját, aminek témájául az „Egyetemes kinyilatkoztatást” válasz­tották a szervezők. A tavaszi nap simoga­tó sugarai sem tudtak azonban harminc­nál több fiatalt Nemeskérre csábítani. A kezdő áhítatot Magassy Zoltán, a ven­déglátó gyülekezet lelkésze tartotta 1 Móz 1,1-2 alapján. A csendesnap össze­foglaló témáját ezután két csoportban bontották ki a résztvevő fiatalok. A be­szélgetéseket követően kötetlen, oldott hangulatban, játékokkal töltötték el az időt. Délután úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be az ifjúsági csendesnap. A szolgálatot a következő találkozó hely­színéül szolgáló rajkai gyülekezet lelké­sze, Kiss Miklós mosonmagyaróvári lel­kész végezte, aki 5Móz. 4,15-19 alapján arról prédikált, hogy ne készítsetek ma­gatoknak istenszobrokat, hanem az élő Istenre alapozzátok életeteket. Erre a záróistentiszteletre a Nemeskér- hez tartozó Újkér-Felszopori gyülekezet nemrégiben felújított imaházában került sor. Itt kérdeztük benyomásairól Hor­váth Istvánt, a gyülekezet felügyelőjét. - „két okból is örülök annak, hogy gyüle­kezetünk otthont adhatott a záró úrva­csorái istentiszteletnek. Egyrészt azért, mert valamiképpen fel kell karolni a fia­talokat, vissza kell őket csábítani a temp­lomokba, mert ami ma van, az túlmegy minden határon. Ugyanakkor, belépve az imaterembe, láthatták a fiatalok azt is, hogy milyen szép imaházat varázsoltunk abból a leromlott állagú épületből, amit visszakaptunk. A gyülekezeti tagok szó gyen faragta ki az oltárt. A festéshez és egyéb javításokhoz is könnyen kaptunk önzetlen segítséget. Kevesen vagyunk ugyan, de még meg tudjuk mutatni, mi­lyen az egyházszeretetünk.” Magassy Zoltán, nemeskéri lelkész a következőképpen vélekedett a találkozó­ról: - „a kis létszám ellenére tartalmas, hasznos beszélgetéseket folytattunk. A résztvevők zöme már korábbi alkalma­kon is találkozott, így jól megértették egymást. A testvéri hangulatot az is bizo­nyította, hogy azok a nemeskéri fiatalok, akik először voltak ebben a közösség­ben, hamar feloldódtak és resztvettek a közös munkában. Nehéz lemérni egy ilyen esemény határát, eredményét, de hiszem, hogy nem múlnak el nyomtala­nul ezek az órák és események.” Stinner Dávid Sopronból érkezett a ta­lálkozóra. - „úgy érzem, hogy jól sike­rült ez a csendesnap, annak ellenére, hogy kevesen jöttek el. A felvetett téma így nem csoda, hogy élvezetes beszélgetés alakult ki. A hangulatot pedig sikeresen tudtuk olda­ni, játékokkal. Persze, a sikerhez hozzá­járultak a nemeskéri gyülekezet tagjai is, akik igazán finom süteményekkel hal­moztak el bennünket.” Ihász Beatrix, a Mustármag Egyesület vezetője abban bízik, hogy a következő csendesnapon, Rajkán több fiatal lesz együtt. - „mindenképpen több bátorítást és nagyobb aktivitást várnék el az egy­házmegye lelkészeitől, amikor mozgó­sítják gyülekezetünk fiataljait. Mert ők lesznek azok, akik majd nyomdokainkba lépnek. Szép élményt szalasztottak el azok, akik most nem voltak itt. Gyönyö­rű a nemeskéri templom és faragott szó­széke. A környéket is megismerhettük, mert Nemeskérről gyalog mentünk át Újkérre a záróistentiszteletre. Következő csendesnapunkat Rajkán tartjuk május 8- án, remélem ott többen leszünk.” Kiss Miklós Újabb táborozási lehetőség Németországban! Idén is meghívást kaptak a magyar fiatalok a CVJM németországi táboraiba. Időpontok: 1999. júl. 1-15. fiútábor (10-14 év) 1999. júl. 15-28. fiútábor (10-14 év) 1999. júl. 1-15. fiútábor (14-17 év) 1999. júl. 1-15. lánytábor (10-14 év) 1999. júl. 15-28. lánytábor (10-14 év) 1999. júl. 29-aug.lO. lánytábor (14-17) - Magyarország Érdeklődni, illetve jelentkezni 1999. április 10-ig a következő címeken/telefonszámokon lehet: Kalincsák Balázs 06/20/9311-715, dr. Novák Éva 9023 Győr, Szigethy A. u. 68. Tel: 06/96/440-597.

Next

/
Thumbnails
Contents