Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-04-11 / 15. szám

2. oldal 1999. ÁPRILIS 11. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM a ISTENTISZTELETI REND „Mint újszülött csecsemők” (lPt 2,2) „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Iste­ne és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halot­tak közül való feltámadása által, élő reménységre.” (lPt 1,3) „ Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál. ” Zsolt 74,2 ' (Lk 1,68; Jn 10,19-29; Zsolt 116,1-19) Gondoskodás. Nehéz ten­ni, könnyű fogadni. De csak akkor, ha tudjuk kitől kapjuk. Mütudjuk? Ha tudjuk, él­hetünk az Ő nagy kegyelméből minden nap. / „így szól az Úr: Táborba szállók majd házjfm védelmére. ” Zak 9,8 (Jn 17,15; lPt 1,22-25; Róm 14,1-12) Védelmi. Mostanság a védelemről mindenkinek az „új szövetségbe” való belépés jut Jszébe. Védelmi szövetségek mindig voltak, lesznek, de az egy Istentől kapott ígéretünk a védelemre, a mi leg­főbb biztonságunk igen hosszú távra, az örök élet/e. KEDD „Amit Isten ígér, azt meg is tudja tfinni. ” Róm 4,21 (3Móz,26,9; 2Tim 2,1-5; Róm 14,13-23) ígéretek. Pefs/e. hogyne, meglesz, úgy lesz. Aztán vagy megtartom, vagy nem, majd ahogy alakúi, ahogy nekem éppen jó. Az, aki majd­nem mindig megtartja ígéreteit, az már kilóg közülünk, Most az egyszer legyünk igenis különcök, és inkább Rá hasonlítsunk, mert Ö mindig betartja, amit ígér. V SZERDA •' ^‘8 örömre derít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám. " Ézs 61,10 (Gál 3,27; ÍJn 2,12-17, Róm 15,1-6) Szabad-e nekünk keresztyéneknek vidámnak lennünk? Nem. Nem szabad, hanem kötelező! Hiszen mi tudjuk, igazán tudjuk, hogy az üdvösség ruhá­jába öltöztettünk. ''-v 2 'X. CSÜTÖRTÖK va£>!°k' üt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet. ” Ézs 65,1 (Mt 22,9; Mk 16,9-20, Róm 15,7-13) Szeretjük-e a nem várt vendéget? Kell-e nekünk ilyen vendég? O minden­esetre felajánlja magát. Rajtunk múlik, fogadjuk-e vagy sem. g „Abban telik kedvem, Istejfem, hogy akaratodat teljesítsem, törvé­nyed szívemben van. ” Zsqjí40,9 (Mt 6,10; Jel 7,9-17; Róm 15,14-21) Inkább abban telik kedvem Istenem, hogy a saját akaratomat teljesítsem. Rövid táv­ra lehet, hogy a saját terveim a kecsegtetőbbek, de a jó üzletember mindig az, aki hosszútávra rendezkedik be. Ha az Ő törvénye a szívünkbe íródott, az a legjobb, és leghosszabb távú befektetés, aminek biztos a „profitja”, és örök életre szól. SZOMBAT „Legyetek irgalinasok, amint Atyátok is irgalmas." Lk 6,36 (Péld 29,7; Éj® 25,8-9; Róm 15,22-33) Irgalmasok. A mai világ­ban ez a szó, már-már egyenlő a bolondsággal. Ahol minden a karrier, ahol min­dent az önös érdekek irányítanak, ki törődik a másikkal, ha az úgysem viszo­nozza. O nemhogy viszonozza, hanem előre adja nekünk, teljesen ingyen. Fo­gadjuk hát örömmel. Kutyej Pál Gábor Húsvét utáni első vasárnap HITÜNK ALAPJA: ISTEN IRÁNTUNK VALÓ SZERETETE ÍJn 5,4-10a Egy 11 éves kislány, Anita, ezt a leve­let írta Jézusnak: „Kedves Jézus! Meg szeretném köszönni, hogy minden nagy­pénteken felmész értünk a keresztre. Biz­tosan örülsz, mikor végre eltelik ez a hét­vége! ” Kristálytiszta gyermeki teológia. Mi, felnőttek, csak tanulhatunk belőle. Mit jelent húsvét? Egy héttel az ünnep után talán furcsa, hogy újra ezt a kérdést teszem fel. Nem volt elég még ebből? Mégis: el szeretném mondani azt, hogy húsvét Isten életreszóló és világraszóló tette az emberért. Erről szól, ezt hirdeti az evangélium. Jézus, az Isten Fia él mindörökké. Aki a kereszten életét adta, az a Krisztus az Élet hírnöke, az élő Úr. Húsvét üzenete a felülről lefelé mutató nyíl: Isten szeretete végleg földet ért, hogy aztán az idők végén magasba emel­jen, magához vonzzon mindeneket. Isten bizonyságtétele ez: szeretlek benneteket! Eltelt egy hét. Ma a „fehér vasárnapot” ünnepeljük. Sok gyülekezetben ez a va­sárnap a konfirmáció ünnepe. Fiatal test­véreink hitvallására figyelünk, örülünk nekik és velük, hogy Isten megerősíti, nyomatékosítja irántuk is való nagy sze- retetét. A húsvét utáni vasárnap monda­nivalóját a lentről felfelé mutató nyíl fe­jezi ki. A Krisztus lábnyomán járó ember vall hitéről: Hiszek az Atyában, aki en­gem is teremtett és szeretetével őriz. Hi­szek Jézusban, Megváltómban és testvé­remben. Hiszek a Szentiélekben, vigasz­talómban és megerősítőmben. Hiszem, hogy minden ajándék, segítség, áldás, öröm, és a hitem is Tőlejön, és mi mind­annyian itt, ezen a vérző bolygón Isten gyermekeiként Belőle és Általa élhetünk. A mai vasárnapon az ige a hit és a hit­vallás fontosságára irányítja figyelmün­ket. Mi emberek válaszolunk Istennek. Szeretnénk felelni, „reagálni” húsvét nagy csodájára, arra, hogy O megmagya­rázhatatlan módon hisz az emberben. Ezért szánta el magát erre a halált meg­vető lépésre - mindannyiunkért. Vála­szolni szeretnénk hát Neki. Egyszerűen csak el szeretnénk mondani, hogy mi-' lyen jó így, és mennyire örülünk annak, hogy O örül nekünk. Húsvét hajnala hi­tünk születésnapja. A hit is, mint a feltá­madás, Istentől jövő ajándék. Tulajdon­képpen nem is mi hiszünk: Isten hisz bennünk azzal, hogy bennünk él. Ezért könyörgünk hozzá mindig így: hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen! A hit szava a görög nyelvben hűséget is jelent: Olyan állásfoglalást, amellyel az ember azt fejezi ki, hogy kitart valaki, valami mellett, mert az fontos számára; ragaszkodik hozzá, élete elengedhetetlen részének tekinti. Az ember hitében és hű­ségében Isten kezébe kapaszkodik. Élete úgy kötődik Istenhez, mint ahogy a szü­lőinda fonódik a karóra: el nem engedné azt semmiképpen sem, mert tudja, erős csak így lehet. Tartják: van biztos táma­sza életének. Nem győzheti le a világ! Mert az a győzelem, amely legyőzte a világot: a mi hitünk. Istentől született ez is, mint maga Jézus Krisztus, akiről a Magasságos bizonyságot tesz víz, vér és Lélek által. Fenséges szavak ezek! Igazi himnuszt énekel János, Isten Jézusban adott tanúságtételéről. A víz a megke- resztelésre utal, a vér az értünk adott élet-áldozatot jelenti. A Feltámadott Lel­kében él tovább húsvét után - él köz­tünk, velünk, bennünk, növeli és neveli hitünket. Olyan felfoghatatlanul nagy ez a hozzánk szegődő Szeretet! Valaki egy­szer ezt így fogalmazta meg: életünk földdel párhuzamos mínusz vonalát egy- ponton átszeli Isten felülről jövő kegyel­me. A mínuszból plusz jel lesz: ezzel a többlettel indulhatunk tovább, meggaz­dagodva szeretetének ajándékaival. így indulhatunk mi is szeretni, tanúskodni, örülni, áldani. Győzelmet aratni a világ fölött. Pislákoló mécses-hitünkkel, töré­keny nádszál-ragaszkodásunkkal is. Mert szeret bennünket az Isten: ez hitünk biztos alapja. Hinni igazán csak húsvét után lehet. Ezt az igazságot kétezer éve a tanítvá­nyok is felismerték. Ha Jézus nem támad föl, hiábavaló a hit, a róla való tanúsko­dás. Nem tudnék, és nem is mernék én sem evangéliumot olvasni, ha nem hin­ném, hogy Jézus valóban győzött síron, halálon, és ez az örömhír nekem szól. Üres, szép szavak lennének csupán, szentimentalizmusba hajló nosztalgia, ha nem telnének meg a Lélek erejével. Hús­vét a hit születésnapja. A fentről lefelé és a lentről felfelé mutató két nyíl összeér. És ezen a ponton, az egybefútó nyílhe­gyek találkozásánál újra kirajzolódik a kereszt - a plusz jel: hogy emlékeztessen minket Jézusra. Őrá, aki értünk felment a keresztre, és újra és újra felmegy, hogy aztán, ha „eltelik a hétvége”, húsvét örö­mét és a Benne, Általa születő hit aján­dékát adja mindannyiunknak. Varga Gyöngyi Budapesten, 1999. április 11. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Füry Eszter; Csil­laghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Füry Eszter; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Lénárt Viktor; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy La­jos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Zászkaliczky Pál; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Csonka Géza; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Pál; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Zászkaliczky Pál; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Szabó István; Rákos­palota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemp­lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. Smidéliusz Gábor; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Smidéliusz Gábor; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér; renoválás idejére a templom zárva; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rá­koskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII. , Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. II. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Húsvét után 1. (Quasi modo geniti) vasár­napon a liturgikus szín: fehér. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Jn 20,10-31; az epistola (igehirdetési alapige): ÍJn 5,4- 10/a. HETI ÉNEKEK: 388, 214. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” cím­mel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. április 12-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 óra­kor. Végelgyengülésben Egészen beteg már a fej, egészen gyenge már a szív. ” (Ézs 1,5) Lehet-e még segíteni egy testrészen, ha egészen beteg? Ilyenkor halljuk: ampu­tálni kell, eltávolítani az ujjat, a végta­got, a vesét, a szemet, mert így akadá­lyozható meg a továbbterjedés. De ha a fej egészen beteg? Soproni szolgálati időm kezdetekor temettem egy fiatal édesanyát. Sajnos az agydaganat eltávo­lítása nem tudta megakadályozni, hogy ne maradjon egyedül hitves, három kis­korú árvával. Infarktusok után a szív vá­ratlanul, hirtelenül megállhat, mint az óra, melynek rugója elpattant. A próféta nemcsak testi leépülésről be­szél, hanem a totális mélységről, mely­ből nem tudunk kijutni, mert gondolata­ink összekuszálódtak és szívünkben va­lami zakatol, mint hosszú alagútban a vonat és nem akar véget érni. Miért van ez a zűrzavar a fejemben és zakatolás a szívemben? Nemcsak ka­tasztrófák alkalmával vetik fel a „mi­ért?” kérdést, mint az ökumenikus gyászistentiszteleten az ausztriai busz, majd lavinakatasztrófa áldozatai mellett tették, hanem személyes végelgyengülés idején is. A miért kérdésre akkor tudunk jól válaszolni, ha nem külső okokat kere­sünk. Ha nem emberek kézzel, szemmel és intrikával való verését hangsúlyoz­zuk. Ha nem is Isten verése lesz a gyúj­tópontban, mellyel tönkre akar tenni. Ne másban keressem a leépülés, a végel­gyengülés okát, hanem magamban. Oka vagyok zavaros döntéseimnek és annak is, hogy még a szívem is elhagyott. De sokan mondják ezt egyik evangélikus költőnk versét is idézve. Azt már kevés­bé, hogy már a szíve sem bírja ki vele és nemcsak családtagjai menekülnek tőle. A. Einstein mondta: „A legnagyobb ve­szély a világ számára nem az atombom­ba, hanem az emberi szív. ” Meghökken­tő kijelentés, amikor az atombomba még ma is fellelhető nyomaira gondolunk, el­torzult életű emberek szívszorító vonása­it látva. Mégis igaz, hogy a legnagyobb veszély a szívben rejlik. Ha elhagy bennünket, a veszély növekszik, mert másokat fertőz. Nem Istent kereső útra megy, hanem a tékozló fiú útját akarja járni. Ezért a végelgyengülésben csak egyet tehetünk bűnbánattal, hogy megmene­küljünk. Kérni a jó Pásztort, hogy keres­se meg szívünket, tisztítsa meg a bűntől és helyezze megújítottan életünkbe, a centrumba. így nem fertőz, hanem máso­kat is erősít. Ha Isten mellém állított „fej- és szíverősítő” testvéreket, hogy az életmentő „szívműtét” után felépülhes­sek, nekem is erőm van most már, hogy észrevegyem és bátorítsam a gyengéket. Akik a végelgyengülés felé vezető úton mennek egyre lejjebb. Ady Endre VOLT EGY JÉZUS Szent elgondolás: volt egy Jézus, Ki Krisztus volt és lehetett És szerette az embereket. Ő mondta: fegyvert a fegyverrel Győzni s legyőzni nem szabad: Jézus volt, Krisztus: legigazabb. Az emberek úgy elrosszultak (Hiszen nem voltak soha jók): Most Krisztus-hitünket csúfolok. Pedig ma is élhet. Föltámadt, Ki Krisztus és nagyon nagy úr, De él másképpen és igazul. Járj köztünk, drága Isten-Ember, Tavasz van, nőnek a gazok S kevesek az igaz igazok. Úgy látlak, ahogy kigondoltak: Egy kicsit véres a szived, De én -szivem egészen tied. Az Országos Egyház Elnöksége Szabó Vilmos kiskőrösi lelkészt áthelyezte a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központba és megbízta annak vezetésével 1999. március 1-jétől. Feleségét Szabóné Piri Zsuzsannát, az Északi Egyházkerület püspöke a kővágóőrsi gyülekezetbe, és a hozzá tartozó fíliákba helyettes lelkészi szolgálat ellátására küldte ki ugyancsak 1999. március 1-jétől kezdődő hatállyal. Olvasónaplómból Generációnknak nemcsak gonoszsága és tettei miatt kell bűnhődnie, hanem elma­radt jó szavai és cselekedetei miatt is. (Martin Luther King) * Szerencsétlen volna, ki foltokat látván a napban, annak fényességét nem ismerné föl. (Kölcsey) * Eleinte azt gondoltam, hogy az imádság beszéd. De meg kellett tanulnom, hogy az imádság nem csupán hallgatás, hanem hallás. Most már tudom: imádkozni nem azt jelenti, hogy én beszélek, sokkal inkább azt, hogy elcsöndesedem, csendben vagyok és várok, míg meghallom Isten szavát. (Kierkegaard) * Miért mondom, mondogatom hosszú éjszakákon:- Majd megvilágosodik? Sokan engedték már félárbócra zászlójukat, én miért reménykedem, amikor annyi­an feladták? Miért szeretek még mindig, amikor annyi gyűlölet gyilkol? Miért aka­rom megérteni a másikat, amikor annyi ítélkezés mocskol? Miért bocsátók meg újra és újra ott, ahol gyilkos bosszú liheg? Miért imádkozom még mindig, miközben körülöttem átkozódnak? Miért bizakodom ott, ahol a düh és a halál arat? Mert Jézus él! (J. Dinbeck) * Igazi szeretet az, amely ott keresi fel felebarátját, ahol van és nem ott, ahol látni szeretné. (Adolf Köberle) * Egy koromfekete fiatal afrikai férfi ballagott a parkban. Szembe jött vele egy édes­anya. Pöttöm kislányát vezette a kezén. Amikor a gyermek megpillantotta az addig sohasem látott fekete embert, izgatottan mutatott és mondani akart valamit édesany­jának. De az hirtelen befogta a kicsi száját.- Milyen kár - gondolta a fekete férfi - biztosan azt akarta mondani:- Ilyen szép embert még sohasem láttam! (E. D. Schmitz) * Ökumenikus testvériség? Ökumenikus találkozónak külföldi vendége volt. Az összejövetel során az együttlét vezetője így szól: - Felkérem színes testvérünket, tartsa meg előadását! A felkért előadó így szólította meg a jelenlevőket:- Kedves színtelen testvéreim! * Legnagyobb bűn: a kétségbeesés. Ez a bűnök koronája! Minthogy az nem más, Mint a legsötétebb Istentagadás. (Petőfi Sándor) Szimon János Közli: Ferenczy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents