Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-04-11 / 15. szám
Evangélikus 64. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1999. ÁPRILIS 11. HÚSVÉT „---Uj embert mi nem tudunk ÜNNEPE UTÁN ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet csinálni, úgy kell annak teremni, - születni. ” Luther ARA: 48 Ft rA TARTALOMBÓL i Mozaikok az idei Nők Világimanapjáról „Erősítsd meg Istenünk...” Lelkésziktatás Pécsett Missziói Pályázat 1999. Isten-tapasztalat a konfirmációban Istenről, szeretetéről és élet-formáló erejéről, a konfirmandus ifjúság Istenhez közelebb kerüléséről tanúskodik a konfirmáció. A hit több, mint csupán tanulás tárgya. Isten-tapasztalatra van szükség. 12 vagy 13 éves konfirmandus gyermekeink inkább már az ifjúság kategóriájába tartoznak. Bizonyára vannak olyan gyülekezetek és konfirmandusok, akik szüleikkel és nagyszüleikkel már régóta tagjai a gyülekezetnek. De evangélikus egyházunkban nagyon sok olyan fiatal is jön konfirmációra, akiknek ez az első találkozásuk a hittel, az Isten-kérdéssel és a gyülekezettel! Hogyan segítjük a fiatalok találkozását Istennel? Milyen módszert használunk arra, hogy ők maguk vehessék észre, hogy Isten őket is megszólítja és egyházába hívja? Hogyan értik majd Múltra és jövőre tekintettek Nagykanizsán A harmadik évezred küszöbén az egyház a jövő útjait keresi, tervezi. így történik ez Nagykanizsán is, ahol a gyülekezet egy új épület alapkövét rakta le március 21-én a vasárnapi istentisztelet után. Az előrelátó tervezés megállapította, hogy egy új épület felépítése mindenképpen indokolt, hogy egészséges lelkészlakást tudjanak adni mindenkori lelkipásztoruknak. A régi parókia épülete a város által védett, így azt nem bontják le, abban alakítják ki a gyülekezeti munkához elengedhetetlenül szükséges ifjúsági, hittanórai termeket és más gyülekezeti rétegmunka számára szükséges szobákat. A már meglévő gyülekezeti teremmel együtt így Nagykanizsán - a So- mogy-Zalai Egyházmegye jelenleg legnagyobb lélekszámú gyülekezetében - evangélikus centrum alakulhat ki, mely fogadhatja Délnyugat-Dunántúl evangélikusait. A vasárnapi istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök hirdette az igét Mt 20,28 alapján az életét adó Krisztusról. A szenvedés útját végigjáró Jézust látjuk most, akit 2000 év óta hirdetnek a világon. O szolgál és nyomában ezt tesszük mi is. Ezért van ma is gyülekezet itt. Ezért gyarapodhat a gyülekezet, mert volt munka, szolgálat, pásztorolás. Öröm, hogy él és növekszik az egyház Nagykanizsán és környékén. Jézus ígérete megáll és ezen nyugszik az egyház jövője. * Az istentisztelet után a parókia kertjében került sor az alapkő letételére. Figyelemre méltó az alapító okirat néhány mondata: „Azzal a reménységgel helyezzük el az új lelkészlakás alapkövét, hogy Mennyei Atyánk átvezeti és megőrzi itt élő kis evangélikus nyáját a harmadik évezredben is, s gondoskodik arról, hogy minden körülmények között hir- dettessék az evangélium, kiszolgáltassanak a szentségek, legyenek lelkipásztorai és munkásai a gyülekezetnek. Tudjuk, O azt akarja, hogy »minden ember üdvözüljön és az igazság ismertetése el- ■ jusson«, ebben a városban is. Urunk nevében, áldáskérésével kezdjük el az építést. ” A gyülekezet lelkészei: Deme Dávid és felesége Smidéliusz Katalin Nagykanizsán és környékén, Szepet- neken és Sandon végzik szolgálatukat. A gyülekezet kiterjedése is indokolja azt a fejlesztést, melynek munkájába most be- lekezdtek. A gyülekezet pedig már eddig mintegy két millió forintot gyűjtött össze az induláshoz. A kilencven éves Fónyad Pált köszöntötte a gyülekezet A hálaadás alkalma is volt ez az istentisztelet. Fónyad Pál, a nagykanizsai gyülekezet korábbi lelkésze március 18-án kilencvenedik évét töltötte be. 1951-1987 között pásztorolta a nagykanizsai gyülekezetét. Előtte Iharosberényben is szolgált és több gyülekezetnek helyettes lelkésze is volt rövid időkig. A környékbeli gyülekezetekből most is sokan jöttek el a hálaadásra és köszöntötték pásztorukat. A gyülekezeti közgyűlésen Pfeifer Zoltán felügyelő és Deme Dávid lelkész foglalta össze szavaiban a köszönetét és a hálaadást gyümölcsöző életéért és lelkipásztori szolgálatáért. Nehéz időket élt ebben a szolgálatban, de hűséggel állt a gyülekezet élén és az evangélium hirdetésével és megtartásával erős támasza volt híveinek. Kedves köszöntést mondtak a gyermekek, amikor énekszóval mondták el a szeretet és áldás szavait: „ Csend van bennem és emlékezem, képe a múltnak is megjelen... CAÚx/ÁÚ/Ő Örömmel értesítjük, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház új intézménye, a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ elkészült. Ünnepélyes felszentelése 1999. április 17-én szombaton du. 14 órakor lesz. Erre az ünnepi alkalomra tisztelettel és szeretettel meghívjuk. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Elnöksége Csend van bennem és emlékezem, Mily sok ajándék, nagy kegyelem. Mily sok áldás, mily sok türelem Kísérte végig az életem... ” Harmati Béla püspök az egyházkerület és az országos egyház köszöntését hozta. Megköszönte lelkészi szolgálatát, mely alapja volt annak, hogy a tanítás, pásztorolás és az evangélium hirdetése nyomán megerősödött a gyülekezet és a jövő reménységét hordozza. A mai napon is örülhet a pásztor, mert megérhette a gyülekezet fejlődését, előrelépését. Isten áldását adta rajta keresztül gyülekezetére, mi pedig egész egyházunk nevében kérjük Isten áldását élete további útjára. A következő vasárnapon, virágvasárnapon Fónyad Pál igét hirdetett a gyülekezetben. meg Isten minden embert üdvözítő tervét Jézus életének megismerésén keresztül? A konfirmáció a gyülekezeti élet legígéretesebb és legszomorúbb alkalmává válhat. ígéretes, mert egy éven keresztül foglalkozhat a gyülekezet a konfirmandusokkal. Taníthatjuk őket, beszélgethetünk velük, istentiszteleti közösségben lehetünk egymással, csendesnapot, táborozást szervezhetünk számukra. És mégis, a jól ismert kérdés következő év szeptemberében: hányán maradtak itt? Kik járnak ezután is istentiszteletre? Hányán kapcsolódnak be az ifjúsági órákba vagy az énekkarba? Minden lelkésznek és gyülekezetnek fel kell vállalnia azt a feladatot, hogy a konfirmandus ifjúság tanítása és a velük való foglalkozás missziói feladat. Maguk a fiatalok, családjaikkal, misz- sziói lelkületű tanítást várnak. Élő, lelkes gyülekezeteket szeretnének látni. A konfirmandusok találkozása a gyülekezettel ne csak a konfirmációi isten- tiszteletre szorítkozzon, hanem találkozzanak gyülekezeti hétköznapokon is. Gyülekezeti munkatársak és gyülekezeti tagok is kapcsolódjanak be a konfirmandusok felkészítő munkájába. A konfirmációhoz még néhány sarkalatos kérdés is hozzátartozik. A legfontosabb az, hogy mennyire történik a konfirmáció a család támogatásával. Bizony itt többről van szó, mint csupán arról, hogy a nagymama kéri: hogy a kis unoka konfirmálhasson. Ha a gyermekek nem azt látják otthon, hogy a család vasárnap elindul és együtt jön istentiszteletre, akkor nagyon nehezen válik gyermekkorban érthetővé, miért is jó az, ha valaki istentiszteletre jár! A konfirmációs oktatás egyik célja lehet, hogy a gyermekeken keresztül a szülőket is megszólítsuk és bevonjuk őket a gyülekezeti életbe. A Lutheránus Világszövetség 1998- ban adott ki egy új konfirmációs kézikönyvet. A Kiskáté alapján tíz témára bontotta a konfirmációs tananyagot. Mindegyik téma végén van egy feladat, melyet a konfirmandusok otthon, a családdal együtt dolgozhatnak ki. A mindennapi kegyér témájánál például a fiatalok azt a feladatok kapják, hogy otthon, a családban beszélgessenek arról, mi kell ahhoz, hogy a családnak meglegyen a mindennapokhoz szükséges kenyér - fizikai és lelki értelemben. A tíz téma arra épül, hogy a konfirmandusok beszélgetnek ezekről a témákról és a beszélgetéseken keresztül fedezik fel azt, amit így nevezünk: Isten-tapasztalat. A tíz téma a konfirmandus életével kezdődik, életének eddigi történetével, azzal, hogy ő is Isten teremtménye és Isten családjának megkeresztelt tagja. Mindez a hit közösségébe épül bele. Ebben a közösségben a fiatal megtapasztalja, hogy a világban sok bonyolult dolog veszi őt körül és komoly döntések meghozatala szükséges. Ebben a hitközösségben imádkozunk a világért és azért, hogy jó döntéseket hozzunk meg. Ahogyan növekszünk az imádság közösségében, az ünneplésben és a kihívásokban is, észrevesszük, hogy milyen nehézségek rejlenek önmagunkban. Bűnös emberek vagyunk, és Isten mégis elfogad bennünket. Emiatt az elfogadás miatt kell nekünk is másokat elfogadnunk. Ebben az elfogadó közösségben Istennel, családjainkkal és barátainkkal osztjuk meg félelmeinket, reményeinket és álmainkat a jövőről. A konfirmáció tradicionalizmusa mellett hallhatjuk megszólalni az új kihívásokat. Nyitott, missziói lelkületű gyülekezetek, a konfirmációt megelőző megtervezett és átgondolt hitoktatás, kudarcokat vállaló, de reménykedni mégis tudó keresztyén emberek kellenek a fiatalok felnőtt keresztyénné neveléséhez. Azok a fiatalok, akik az első úrvacsoravétel után visszagondolnak az egyházra, a gyülekezetre, a keresztyénség- re, jó emlékekkel, jó kedvvel gondoljanak vissza rá. A gyülekezetek pedig az Isten ígéretén alapuló jó reménységgel várják és fogadják be a szeptemberben újra felbukkanó frissen konfirmált, felnőtt keresztyéneket. Az Isten-tapasztalattal rendelkező fiatalok visszavágynak majd az istentiszteletre, a gyülekezet közösségébe. Pángyánszky Ágnes Túrmezei Erzsébet: Most élni - küldetés! Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Ez az én századom: ez a rohanó, véres huszadik század. Legelején érkeztem. Egy világháború átkos árnyéka már gyermekéveimre ráhullt... s ma viharszárnyakon már vége felé száguld. Atomkor százada lett. Észbontó kérdések kavarognak, és nincsen felelet. Két világháború véres emléke sikoltja bennünk: Béke, béke! Miért kellene gyűlölnünk, ölnünk?! Világűrbe törünk, s pusztul a Földünk. Soha nem tudtunk ilyen sokat, és soha ilyen keveset. Feledésbe hulló szavak: testvér, irgalom, szeretet. Viharzúgásba vész halk énekem. S most élni küldetés, mert így rendelte Isten énnekem?! O egyszer számonkéri küldetésem, s ítél felettem: hogyan szolgáltam és hogyan szerettem... a szabadulás egyetlenegy útját, Jézus Krisztust, hirdetni szóval, tettel hogyan siettem! Még itt vagyok, s most élni - küldetés! Embermilliárdok kis porszeme, emberóceán kicsi cseppje, én, amit tettem és amit tehetek, olyan kevés! Vége felé viharzik a század, vége felé lehellet-életem. Köszönöm, Krisztusom, hogy ezt a lehelletnyi életet ma újra csodatévő kezedbe tehetem. Továbbsodor magával századom, ez a viharszárnyú század. Most élni - küldetés! Elfogadni - alázat. Szívemet Krisztushoz emelem. Enyém a küldetés. Övé a kegyelem. T.
