Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-03-07 / 10. szám

64 É^o°szám többé nem bűn, 1999. MÁRCIUS 7. böjt harmadik mert megkötözve VASÁRNAPJA elnyeletett a Krisztusban. Krisztus az élet és kegyelem képmása. ” Luther ÁRA: 48 Ft- A TARTALOMBÓL -i Nemcsak a test, - a lélek is gyógyul Hittudományi Egyetemünk új docense Testi és lelki böjt az ortodox hagyományban ' \ ÜDVÖSSÉGÜNK ÚTJA Az Isten báránya „...az Emberfia sem azért jött, hogy szolgálja­nak neki, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. ” Mt 20,28 A BÁRÁNY VÉRE - Isten megmentő szeretjé­nek a jele az Egyip­tomból való szabadu­láskor. Ősidők óta hir­deti, hogy Isten ván­dorló népét merő ke­gyelemből engedi útra indulni. Ez az első üzenete ennek a vasár­napnak. — A mi mai életünk is „tele van vérrel!” - az öldöklés, pusztítás jele lett közöt­tünk. Talán ezért is hallgatjuk riadva, értetlenül böjt üzenetét: a Bárányvére megment! - Jézus Krisztus szenvedésében és halálában Isten ma is nekünk kínálja mentő szeretetét: szolgálni akar, segíteni akar nekünk! Ma is éppen úgy, ahogy ak­kor: a rabságainkból akar kiszabadítani! Hány családunk égő sebe az iszákos családfő, mennyi fiatal lesz rabja a „nikotinnak”, vagy a még pusz- títóbb kábítószernek? Hányán vagyunk érzéki vá­gyaink rabjai, vagy a mások megszólásának, ma­gunk öndicsőítésének szomorú szolgái?! Jézus vé­re hirdeti, ígéri: megnyílott az út, van szabadulás! A BÁRÁNY VÉRE — Isten közösséget teremtő szeretetének a jele. Hiszen Isten eredeti szándéka a családokat, sőt, - ha kevés a ház népe, - a szom­szédokat is egy asztalhoz ültette a „páska-va- csorához”. - Mennyien kérdezzük manapság: mi tarthatná egybe széthulló családjainkat? Az új ez­redévben lesz-e olyan erő, amely „az apák szívét, a fiákhoz téríti” - vagyis tartalmassá, értelmessé teheti a családtagok együttmaradását? Jézus vére hirdeti, ígéri: van egy erő, mely képes egymás mellett megtartani, a rohanó, elgépiesedő, „egy­mást fárasztó” családtagokat is, s ez Jézus nekünk szolgáló szeretete! Az „egy kenyér és pohár” - az Istennel és egymással való kapcsolatnak egy olyan bázisa, biztos alapja lehet, ami ezt nekünk a „hétköznapok ajándékává” teheti! A BÁRÁNY VÉRE - Isten örömszerző szerete­tének a jele. Amikor ugyanis Isten elhozta Izrael­nek a szabadulás óráját, nem azt rendelte, hogy egész éjjel imádkozzanak, magukat gyötörve az indulásig étlen-szomjan böjtöljenek, hanem elren­delte, hogy együtt örüljenek hálaadással. A szaba­dulás első napjára ünnepet rendelt az Isten, hogy a „Győztes Úr” dicsérete adjon erőt majd a vándor­út terheinek a hordozására is. - Az úrvacsorában mi is a Hálaadás kelyhét vesszük magunkhoz, és ezáltal - böjt idején is - a Bárány diadalát ünne­peljük. Ami egész életünknek rejtett, de valóságos erőtartalékát jelenti! A BÁRÁNY VÉRE - Isten ítéletének a jele is. Csak akik a Bárány vérével meghintett ajtó belül voltak, menekedtek meg a pusztulástól, az „ajtón kívül” a halál volt az úr. - A kereszten ugyanis együtt láthatjuk a megmentőt és pusztítót, a védel­mező és az ítélő Istent! - Böjtben Isten mindenkit hívogat a Bárány vacsorájához, - ajtót nyit, hogy az éhes-szomjas ember „eledelt”, győzelmes hitet találjon. - Hát könyörögjünk ezért a hitért, hogy szemeink rányíljanak Isten bárányának erre a cso­dájára. Csizmazia Sándor Sokoldalú ökumené Minden év elején beszámolóra hív az Öku­menikus Tanulmányi Központ. Elnökének, dr. Tóth Károly ny. református püspöknek beszá­molója mindig több, mint egy év munkájáról való számadás. Az elnök és munkatársai sze­müket rajta tartják az ökumené minden rezdü­lésén. Ezért az ökumené helyzetének teljes ké­péhez nagyszerű segítséget kap, aki az előadó­val együtt végigköveti a világban és az egyház­ban történteket. A beszámoló emlékeztetett az elmúlt év jubi­leumaira, fontos évfordulókra. A magyar sza­badságharc 150 éves évfordulójára, az emberi jogok kinyilatkoztatásának 50. és az Egyházak Világtanácsa megalakulásának 50. évfordulójá­ra az egyházak is figyeltek. Az 1999. év is számos emlékeztető és figyel- meztető évfordulót hoz: Az első világháború 85. és a második világháború kitörésének 60. évfordulója, a II. vatikáni zsinat összehívásának 40. évfordulója újabb és újabb ökumenikus felada­taink felvállalására fognak emlékeztetni. És ebben az évben tesz a keresztyénség előkészületeket a 2000. év jubileumaira: Jézus Krisztus születésének 2000. és idehaza, a magyar államiság 1000 éves évfordulójára. A felsoroltakkal kapcsolatban felvetődik a kér­dés: „mit tesznek és milyen tanulságokat vonnak le a Krisztus-hívők a tavaly megünnepelt kerek évfor­dulókból és hogyan készülődnek Jézus Krisztus születésének nagy jubileumára?” Mi az ökumenikus mozgalom helyzete ma a nagy világban? Az Egyházak Világtanácsa jubileumi nagygyűlésének üzenete a világot sújtó szegénység és nélkülözés közepette is a reménységet tartja éb­ren és táplálja mindnyájunkban. Három dologra hívja fel a beszámoló figyelmünket: 1. Nemcsak a hivatalos egyházakból áll az öku­menikus mozgalom, de nagy számban vannak a fe­lekezeteken átívelő szervezetek is. 2. Ezek a szervezetek sürgető kérdést tesznek fel: miért nem fejlődik gyorsabban és határozottabban az egyházak egysége. 3. Van egyfajta bizonytalanság és félelem, misze­rint az egyházak intézményes létét fenyegeti az ökumenizmus és a nagy világvallások létének na­gyobb nyitottságot követelő magatartása. Milyen kérdések foglalkoztatják, feszítik az öku­clnökség: Kiss Emil, dr. Hafenscher Károly, dr. Tóth Károly, Brückner Ákos Előd, Boleszka László. menikus mozgalmat napjainkban? Csak rövid fel­sorolásra szorítkozhatunk. Egyik legkényesebb kérdés az ortodox egyházaknak az ökumenéhez, az EVT-hez fűződő viszonya. A hit által való megiga- zulás kérdésében a római katolikus és evangélikus egyház közötti közös nyilatkozat továbbélésének ügye. A 2000. év, Jézus születésének évfordulója, nem­csak a megünneplés mikéntjére ad feladatot, de a pápa megnyilatkozásai szerint számos teológiai feladat megoldása is várat magára, így a pápaság intézménye, az inkvizíció működésének tisztázása, a vallásszabadság kérdése az emberi jogok tükré­ben, a teremtés, teremtett világ, az ökológiai kérdé­sek teológiai értékelése. Hatalmas feladatot rejt az „új vallási mozgalmak” terjedésének ügye. „Ma a világon több, mint 20.000 új vallási mozgalom működik. ” Ebben a teo­lógiai feladat annak tisztázása, hogy helyes-e a „saját igény szerint kialakított vallásosság" mely­ben elhelyezhető minden vallási irányzat és gondo­lat? A volt szocialista országok, az ún. „átmeneti tár­sadalmak” területén feladat annak tisztázása, hogy a rendszerváltozással ugyan új helyzet alakult ki ezekben az országokban, de közben a gondolko­dásmód, a lelkűiét ugyanaz maradt: Hangozzék az evangélium bizonyságtétele, és „az egyházak ne legyenek a gyűlölet és ellenségeskedés eszközei, hanem a megbékélésé. ” Ma már eljutottunk odáig, hogy a történelmi egyházak nem féltékenyen és gyűlölettel, hanem a megismerés szándékával tekintenek a másikra. A széles, nagyívű beszámoló - mint láthatjuk - több volt a beszámolásnál, mert kaput nyitott a hallgatók előtt a teljes ökumené felé és feltár­ta azt a számos feladatot, melyet a magyar öku- menének be kell járnia az ezredforduló táján, szorongató és kihívó közös kérdéseinek megvá­laszolásában. Igen eszméltető volt a gyűlés második részé­ben dr. Paolo Ricca, a Római Valdens Teológi­ai Akadémia professzorának előadása. A mind­össze kb. 20.000 lelket számláló kis valdens egyház közössége a katolikus világegyház szék­helyén a reformáció kezdete óta él. Az előadás témája: „Hogyan él egy protestáns ma Rómá­ban? ” - arra kereste a feleletet, hogy az ezred­forduló küszöbén van-e valami erő ebben a kö­zösségben és lehetnek-e közös feladatai a katolikus egyházzal? Három vonással jellemezte a katolicizmust, ahogy azt Rómában látják és átélik: Vezetésre, uralkodásra termett egyház lelki és jogi formában egyaránt. Ma sokféleség és egység, hierarchia és demokrácia egy­aránt jellemző és végül egyszerre látszik a jog és a kegyelem összefonódása. A protestánsok remény­séggel új Rómáért könyörögnek. Mit jelent protestánsnak lenni? Rómával vagy Róma nélkül? Bizonyos dolgokban együtt, mások­ban nem. Róma beszél és a magáét mondja, mi sze­retnénk megtalálni közös szavunkat. Közösen ke­resni Isten igéjét. Protestánsnak lenni? - erre a kér­désre szintén hármas a felelet: őrizni az örökséget, nyitottnak látni a jövőt és imádságban elmélyülni, így adva helyet Istennek ebben a kapcsolatban. Hű­ségre és bátorságra egyaránt szükség van. Keres­sük a jövőt, keressük a közös szót! Erre a protestantizmusra azért is nagy szükség van Rómában, mert 1984. óta a katolikus egyház nem államegyház Olaszországban. Az iszlám erő­sen terjed (1997. óta Nyugat-Európa legnagyobb mecsete épült fel Rómában!) és mintegy 60 pün­kösdi és karizmatikus jellegű gyülekezet telepedett meg Róma környékén. A pluralizmusban és sokszí­nűségben kell megtalálni ennek a kis egyháznak a helyét és ezt a keresést reménységgel teszik. T. NŐK KÜLDETÉSBEN Könyörgés a Lélek záporáért Lapunk olvasói már korábban ér­tesülhettek arról, hogy egyházunk Országos Közgyűlése decemberi ülésén megalakította a Női Misszió Osztályát. Mit takar az elnevezés, milyen tervei vannak az új szolgá­lati ág képviselőinek? - tudhatják meg az érdeklődök e cikk nyomán. Már az indulásnál többen tréfásan kérdezték: „Akkor miért nincs férfi misszió is?” - rámutatva az elszomo­rító tényre, hogy gyülekezeteink zö­mében inkább nők járnak az alkal­makra. Templomainkból sok férfi hi­ányzik. Ez tény. Őket Isten hívó sza­va még nem érte el. De nem így van ez sok asszonnyal is? Küldetésünk mindegyikük felé, férfiak és nők felé, egyaránt szól. Az új osztály elnevezése tehát nem a misszió célpontjait, mint inkább a szolgálat eszközeit kívánja jelölni. Szeretnénk evangélikus gyülekezete­ink nőtagjait bátorítani, erősíteni, hogy sajátos talentumaikkal munkál­kodjanak egyházunk lelki megújulá­sán, gyarapodásán. Valamennyien ta­pasztaljuk, hogy megváltozott vilá­gunkban az emberek nemcsak egy­mástól élnek egyre elszigeteltebben, hanem Istentől is elidegenednek. Sok mindenben lehet keresni az okát. Pél­dául a sokat emlegetett, „átkos” 40 esztendő ideológiájában, amelynek gyümölcse most ért be. Az új kor anyagias gondolkodásában, az érvé­nyesülés imádatában, ... Vagy egy­szerűen az emberben, akiről Pál apostol így vall: „...nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent.” (Róm 3,11.) Isten viszont keres. Sőt, megle­pő módon általunk akarja megtalálni az elveszetteket. A Szentírás bizony­sága szerint is számtalanszor használt fel az Úristen éppen asszonyokat ar­ra, hogy szavának, szeretetének tanúi legyenek. A legcsodálatosabb hírt a Feltámadottról is ők adhatták első­ként tovább, miközben a hinni nem akaró tanítványok megszégyenültek. Az asszonyok szolgálata gyakran zajlik csendben, a háttérben. Sosem felejtem el azt a nyári estét néhány esztendeje Pakson. Akkor már hetek óta szomjazta a fold az esőt. Sokak gondos munkája kezdett kárba veszni az aszály miatt. De sehol egy jel, egy esőt hozó felhő. A máskor oly gyö­nyörű parókia pázsitja is ott hevert, sárgán, kiégve. Aznap este is szána­kozva néztem végig a kertünkön, ahogy indultam bezárni az udvari ka­put. Asszonyok jöttek felfelé, halkan beszélgetve az úton. Felismertem köztük kedves, katolikus szomszéd- asszonyunkat. - „Honnan ilyen későn Erzsiké néni?” Akkor már éjfél felé járt az idő. - „A templomunkból. Minden este összegyűlünk néhányan és imádkozunk esőért.” Ha akkor éj­jel nem találkozom velük, nem értem meg, hogy két nap múlva, mikor megérkezett a várva várt zápor, az nem volt más, mint a szelíd, de kitar­tó könyörgésre a felelet. Ez is misszió... Könyörögni a zápo­rért. Akkor, ott a test, a természet szenvedett hiányt, de gyakrabban van a léleknek szüksége éltető vízre. Egy régi - a Halleluja énekeskönyvben szereplő - énekben, így kiált a szer­ző: „Küldj áldás-záport reánk!” Egy­házunk bármelyik szolgálati ágában - idősek és fiatalok, egészségesek és elesettek közt - ezért az „esőért” kell munkálkodnunk, csendben, a háttér­ben, vagy a „házfalakról kiáltva”, hogy Isten Szentlelke megáldhasson, hitre hívhasson, Krisztus arcára for­málhasson bennünket, népünket... A Női Misszió Osztálya - összefog­va a lelkésznők, papnék, gyülekeze­tekben élő asszonyok szolgálatát - segíteni kívánja egyházunkat e külde­tése betöltésében. A Női Misszió Osztálya ugyanak­kor fel akarja vállalni az asszonyok sajátos kérdéseinek, problémáinak képviseletét is. Alkalmat kíván te­remteni a találkozásokra, a diskurzu­sokra, a nyár folyamán az elcsende- sedésre, a tanulásra. De leginkább bázis, otthon kíván lenni minden evangélikus nő számá­ra az Üllői út 24. II. emeleti szobája, ahová jöhetnek gyülekezeti tagok, papnék, lelkésznők gondjaikkal, örömeikkel, kérdéseikkel, kéréseik­kel. Brebovszkyné Pintér Márta EGYHÁZUNK NŐI MISSZIÓ OSZTÁLYA pályázatot ír ki az új szolgálati ág emblémájának megtervezésére. A rajznak egyszerűnek kell lennie, hogy könnyen másolható, felhasználható legyen . Ugyanakkor tükröznie kell az osztály missziói célkitűzéseit és sajátos női jellegét. A pályázatokat 1999. április 15-ig kérjük beküldeni: a Női Misszió Osztálya címére. (1085 Budapest Üllői út 24.) J Országos Papné Csendesnap Nyitó áhítat: Jer 29,7 Előadás: Most élni küldetés lesz 1999. március 20-án, szombaton, 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében. (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Program: Brebovszkyné Pintér Márta Dr. Anne-Marie Kool (Misszió az ezredfordulón - magyar nyelven) Csoportmunka Beszámolók különböző egyházi munkaterületekről. Fórum. Záró ünnepi istentisztelet: Máté 28,20 Lacknerné Puskás Sára Tudnivalók: Jelentkezés: 1999. március 12-ig az Északi Evangélikus Püspöki Hiva­talban Cím: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-2335, 394-2448. Fax: 394-2440. Szerény ebédet és útiköltséget térít az Országos Egyház. Szeretettel hí­vunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papnétestvért. Külön is szólunk azokhoz, akik még nem voltak közöttünk. Készüljünk az alkalomra!

Next

/
Thumbnails
Contents