Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-03-07 / 10. szám
64 É^o°szám többé nem bűn, 1999. MÁRCIUS 7. böjt harmadik mert megkötözve VASÁRNAPJA elnyeletett a Krisztusban. Krisztus az élet és kegyelem képmása. ” Luther ÁRA: 48 Ft- A TARTALOMBÓL -i Nemcsak a test, - a lélek is gyógyul Hittudományi Egyetemünk új docense Testi és lelki böjt az ortodox hagyományban ' \ ÜDVÖSSÉGÜNK ÚTJA Az Isten báránya „...az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. ” Mt 20,28 A BÁRÁNY VÉRE - Isten megmentő szeretjének a jele az Egyiptomból való szabaduláskor. Ősidők óta hirdeti, hogy Isten vándorló népét merő kegyelemből engedi útra indulni. Ez az első üzenete ennek a vasárnapnak. — A mi mai életünk is „tele van vérrel!” - az öldöklés, pusztítás jele lett közöttünk. Talán ezért is hallgatjuk riadva, értetlenül böjt üzenetét: a Bárányvére megment! - Jézus Krisztus szenvedésében és halálában Isten ma is nekünk kínálja mentő szeretetét: szolgálni akar, segíteni akar nekünk! Ma is éppen úgy, ahogy akkor: a rabságainkból akar kiszabadítani! Hány családunk égő sebe az iszákos családfő, mennyi fiatal lesz rabja a „nikotinnak”, vagy a még pusz- títóbb kábítószernek? Hányán vagyunk érzéki vágyaink rabjai, vagy a mások megszólásának, magunk öndicsőítésének szomorú szolgái?! Jézus vére hirdeti, ígéri: megnyílott az út, van szabadulás! A BÁRÁNY VÉRE — Isten közösséget teremtő szeretetének a jele. Hiszen Isten eredeti szándéka a családokat, sőt, - ha kevés a ház népe, - a szomszédokat is egy asztalhoz ültette a „páska-va- csorához”. - Mennyien kérdezzük manapság: mi tarthatná egybe széthulló családjainkat? Az új ezredévben lesz-e olyan erő, amely „az apák szívét, a fiákhoz téríti” - vagyis tartalmassá, értelmessé teheti a családtagok együttmaradását? Jézus vére hirdeti, ígéri: van egy erő, mely képes egymás mellett megtartani, a rohanó, elgépiesedő, „egymást fárasztó” családtagokat is, s ez Jézus nekünk szolgáló szeretete! Az „egy kenyér és pohár” - az Istennel és egymással való kapcsolatnak egy olyan bázisa, biztos alapja lehet, ami ezt nekünk a „hétköznapok ajándékává” teheti! A BÁRÁNY VÉRE - Isten örömszerző szeretetének a jele. Amikor ugyanis Isten elhozta Izraelnek a szabadulás óráját, nem azt rendelte, hogy egész éjjel imádkozzanak, magukat gyötörve az indulásig étlen-szomjan böjtöljenek, hanem elrendelte, hogy együtt örüljenek hálaadással. A szabadulás első napjára ünnepet rendelt az Isten, hogy a „Győztes Úr” dicsérete adjon erőt majd a vándorút terheinek a hordozására is. - Az úrvacsorában mi is a Hálaadás kelyhét vesszük magunkhoz, és ezáltal - böjt idején is - a Bárány diadalát ünnepeljük. Ami egész életünknek rejtett, de valóságos erőtartalékát jelenti! A BÁRÁNY VÉRE - Isten ítéletének a jele is. Csak akik a Bárány vérével meghintett ajtó belül voltak, menekedtek meg a pusztulástól, az „ajtón kívül” a halál volt az úr. - A kereszten ugyanis együtt láthatjuk a megmentőt és pusztítót, a védelmező és az ítélő Istent! - Böjtben Isten mindenkit hívogat a Bárány vacsorájához, - ajtót nyit, hogy az éhes-szomjas ember „eledelt”, győzelmes hitet találjon. - Hát könyörögjünk ezért a hitért, hogy szemeink rányíljanak Isten bárányának erre a csodájára. Csizmazia Sándor Sokoldalú ökumené Minden év elején beszámolóra hív az Ökumenikus Tanulmányi Központ. Elnökének, dr. Tóth Károly ny. református püspöknek beszámolója mindig több, mint egy év munkájáról való számadás. Az elnök és munkatársai szemüket rajta tartják az ökumené minden rezdülésén. Ezért az ökumené helyzetének teljes képéhez nagyszerű segítséget kap, aki az előadóval együtt végigköveti a világban és az egyházban történteket. A beszámoló emlékeztetett az elmúlt év jubileumaira, fontos évfordulókra. A magyar szabadságharc 150 éves évfordulójára, az emberi jogok kinyilatkoztatásának 50. és az Egyházak Világtanácsa megalakulásának 50. évfordulójára az egyházak is figyeltek. Az 1999. év is számos emlékeztető és figyel- meztető évfordulót hoz: Az első világháború 85. és a második világháború kitörésének 60. évfordulója, a II. vatikáni zsinat összehívásának 40. évfordulója újabb és újabb ökumenikus feladataink felvállalására fognak emlékeztetni. És ebben az évben tesz a keresztyénség előkészületeket a 2000. év jubileumaira: Jézus Krisztus születésének 2000. és idehaza, a magyar államiság 1000 éves évfordulójára. A felsoroltakkal kapcsolatban felvetődik a kérdés: „mit tesznek és milyen tanulságokat vonnak le a Krisztus-hívők a tavaly megünnepelt kerek évfordulókból és hogyan készülődnek Jézus Krisztus születésének nagy jubileumára?” Mi az ökumenikus mozgalom helyzete ma a nagy világban? Az Egyházak Világtanácsa jubileumi nagygyűlésének üzenete a világot sújtó szegénység és nélkülözés közepette is a reménységet tartja ébren és táplálja mindnyájunkban. Három dologra hívja fel a beszámoló figyelmünket: 1. Nemcsak a hivatalos egyházakból áll az ökumenikus mozgalom, de nagy számban vannak a felekezeteken átívelő szervezetek is. 2. Ezek a szervezetek sürgető kérdést tesznek fel: miért nem fejlődik gyorsabban és határozottabban az egyházak egysége. 3. Van egyfajta bizonytalanság és félelem, miszerint az egyházak intézményes létét fenyegeti az ökumenizmus és a nagy világvallások létének nagyobb nyitottságot követelő magatartása. Milyen kérdések foglalkoztatják, feszítik az ökuclnökség: Kiss Emil, dr. Hafenscher Károly, dr. Tóth Károly, Brückner Ákos Előd, Boleszka László. menikus mozgalmat napjainkban? Csak rövid felsorolásra szorítkozhatunk. Egyik legkényesebb kérdés az ortodox egyházaknak az ökumenéhez, az EVT-hez fűződő viszonya. A hit által való megiga- zulás kérdésében a római katolikus és evangélikus egyház közötti közös nyilatkozat továbbélésének ügye. A 2000. év, Jézus születésének évfordulója, nemcsak a megünneplés mikéntjére ad feladatot, de a pápa megnyilatkozásai szerint számos teológiai feladat megoldása is várat magára, így a pápaság intézménye, az inkvizíció működésének tisztázása, a vallásszabadság kérdése az emberi jogok tükrében, a teremtés, teremtett világ, az ökológiai kérdések teológiai értékelése. Hatalmas feladatot rejt az „új vallási mozgalmak” terjedésének ügye. „Ma a világon több, mint 20.000 új vallási mozgalom működik. ” Ebben a teológiai feladat annak tisztázása, hogy helyes-e a „saját igény szerint kialakított vallásosság" melyben elhelyezhető minden vallási irányzat és gondolat? A volt szocialista országok, az ún. „átmeneti társadalmak” területén feladat annak tisztázása, hogy a rendszerváltozással ugyan új helyzet alakult ki ezekben az országokban, de közben a gondolkodásmód, a lelkűiét ugyanaz maradt: Hangozzék az evangélium bizonyságtétele, és „az egyházak ne legyenek a gyűlölet és ellenségeskedés eszközei, hanem a megbékélésé. ” Ma már eljutottunk odáig, hogy a történelmi egyházak nem féltékenyen és gyűlölettel, hanem a megismerés szándékával tekintenek a másikra. A széles, nagyívű beszámoló - mint láthatjuk - több volt a beszámolásnál, mert kaput nyitott a hallgatók előtt a teljes ökumené felé és feltárta azt a számos feladatot, melyet a magyar öku- menének be kell járnia az ezredforduló táján, szorongató és kihívó közös kérdéseinek megválaszolásában. Igen eszméltető volt a gyűlés második részében dr. Paolo Ricca, a Római Valdens Teológiai Akadémia professzorának előadása. A mindössze kb. 20.000 lelket számláló kis valdens egyház közössége a katolikus világegyház székhelyén a reformáció kezdete óta él. Az előadás témája: „Hogyan él egy protestáns ma Rómában? ” - arra kereste a feleletet, hogy az ezredforduló küszöbén van-e valami erő ebben a közösségben és lehetnek-e közös feladatai a katolikus egyházzal? Három vonással jellemezte a katolicizmust, ahogy azt Rómában látják és átélik: Vezetésre, uralkodásra termett egyház lelki és jogi formában egyaránt. Ma sokféleség és egység, hierarchia és demokrácia egyaránt jellemző és végül egyszerre látszik a jog és a kegyelem összefonódása. A protestánsok reménységgel új Rómáért könyörögnek. Mit jelent protestánsnak lenni? Rómával vagy Róma nélkül? Bizonyos dolgokban együtt, másokban nem. Róma beszél és a magáét mondja, mi szeretnénk megtalálni közös szavunkat. Közösen keresni Isten igéjét. Protestánsnak lenni? - erre a kérdésre szintén hármas a felelet: őrizni az örökséget, nyitottnak látni a jövőt és imádságban elmélyülni, így adva helyet Istennek ebben a kapcsolatban. Hűségre és bátorságra egyaránt szükség van. Keressük a jövőt, keressük a közös szót! Erre a protestantizmusra azért is nagy szükség van Rómában, mert 1984. óta a katolikus egyház nem államegyház Olaszországban. Az iszlám erősen terjed (1997. óta Nyugat-Európa legnagyobb mecsete épült fel Rómában!) és mintegy 60 pünkösdi és karizmatikus jellegű gyülekezet telepedett meg Róma környékén. A pluralizmusban és sokszínűségben kell megtalálni ennek a kis egyháznak a helyét és ezt a keresést reménységgel teszik. T. NŐK KÜLDETÉSBEN Könyörgés a Lélek záporáért Lapunk olvasói már korábban értesülhettek arról, hogy egyházunk Országos Közgyűlése decemberi ülésén megalakította a Női Misszió Osztályát. Mit takar az elnevezés, milyen tervei vannak az új szolgálati ág képviselőinek? - tudhatják meg az érdeklődök e cikk nyomán. Már az indulásnál többen tréfásan kérdezték: „Akkor miért nincs férfi misszió is?” - rámutatva az elszomorító tényre, hogy gyülekezeteink zömében inkább nők járnak az alkalmakra. Templomainkból sok férfi hiányzik. Ez tény. Őket Isten hívó szava még nem érte el. De nem így van ez sok asszonnyal is? Küldetésünk mindegyikük felé, férfiak és nők felé, egyaránt szól. Az új osztály elnevezése tehát nem a misszió célpontjait, mint inkább a szolgálat eszközeit kívánja jelölni. Szeretnénk evangélikus gyülekezeteink nőtagjait bátorítani, erősíteni, hogy sajátos talentumaikkal munkálkodjanak egyházunk lelki megújulásán, gyarapodásán. Valamennyien tapasztaljuk, hogy megváltozott világunkban az emberek nemcsak egymástól élnek egyre elszigeteltebben, hanem Istentől is elidegenednek. Sok mindenben lehet keresni az okát. Például a sokat emlegetett, „átkos” 40 esztendő ideológiájában, amelynek gyümölcse most ért be. Az új kor anyagias gondolkodásában, az érvényesülés imádatában, ... Vagy egyszerűen az emberben, akiről Pál apostol így vall: „...nincsen, aki érti, nincsen, aki keresi az Istent.” (Róm 3,11.) Isten viszont keres. Sőt, meglepő módon általunk akarja megtalálni az elveszetteket. A Szentírás bizonysága szerint is számtalanszor használt fel az Úristen éppen asszonyokat arra, hogy szavának, szeretetének tanúi legyenek. A legcsodálatosabb hírt a Feltámadottról is ők adhatták elsőként tovább, miközben a hinni nem akaró tanítványok megszégyenültek. Az asszonyok szolgálata gyakran zajlik csendben, a háttérben. Sosem felejtem el azt a nyári estét néhány esztendeje Pakson. Akkor már hetek óta szomjazta a fold az esőt. Sokak gondos munkája kezdett kárba veszni az aszály miatt. De sehol egy jel, egy esőt hozó felhő. A máskor oly gyönyörű parókia pázsitja is ott hevert, sárgán, kiégve. Aznap este is szánakozva néztem végig a kertünkön, ahogy indultam bezárni az udvari kaput. Asszonyok jöttek felfelé, halkan beszélgetve az úton. Felismertem köztük kedves, katolikus szomszéd- asszonyunkat. - „Honnan ilyen későn Erzsiké néni?” Akkor már éjfél felé járt az idő. - „A templomunkból. Minden este összegyűlünk néhányan és imádkozunk esőért.” Ha akkor éjjel nem találkozom velük, nem értem meg, hogy két nap múlva, mikor megérkezett a várva várt zápor, az nem volt más, mint a szelíd, de kitartó könyörgésre a felelet. Ez is misszió... Könyörögni a záporért. Akkor, ott a test, a természet szenvedett hiányt, de gyakrabban van a léleknek szüksége éltető vízre. Egy régi - a Halleluja énekeskönyvben szereplő - énekben, így kiált a szerző: „Küldj áldás-záport reánk!” Egyházunk bármelyik szolgálati ágában - idősek és fiatalok, egészségesek és elesettek közt - ezért az „esőért” kell munkálkodnunk, csendben, a háttérben, vagy a „házfalakról kiáltva”, hogy Isten Szentlelke megáldhasson, hitre hívhasson, Krisztus arcára formálhasson bennünket, népünket... A Női Misszió Osztálya - összefogva a lelkésznők, papnék, gyülekezetekben élő asszonyok szolgálatát - segíteni kívánja egyházunkat e küldetése betöltésében. A Női Misszió Osztálya ugyanakkor fel akarja vállalni az asszonyok sajátos kérdéseinek, problémáinak képviseletét is. Alkalmat kíván teremteni a találkozásokra, a diskurzusokra, a nyár folyamán az elcsende- sedésre, a tanulásra. De leginkább bázis, otthon kíván lenni minden evangélikus nő számára az Üllői út 24. II. emeleti szobája, ahová jöhetnek gyülekezeti tagok, papnék, lelkésznők gondjaikkal, örömeikkel, kérdéseikkel, kéréseikkel. Brebovszkyné Pintér Márta EGYHÁZUNK NŐI MISSZIÓ OSZTÁLYA pályázatot ír ki az új szolgálati ág emblémájának megtervezésére. A rajznak egyszerűnek kell lennie, hogy könnyen másolható, felhasználható legyen . Ugyanakkor tükröznie kell az osztály missziói célkitűzéseit és sajátos női jellegét. A pályázatokat 1999. április 15-ig kérjük beküldeni: a Női Misszió Osztálya címére. (1085 Budapest Üllői út 24.) J Országos Papné Csendesnap Nyitó áhítat: Jer 29,7 Előadás: Most élni küldetés lesz 1999. március 20-án, szombaton, 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében. (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Program: Brebovszkyné Pintér Márta Dr. Anne-Marie Kool (Misszió az ezredfordulón - magyar nyelven) Csoportmunka Beszámolók különböző egyházi munkaterületekről. Fórum. Záró ünnepi istentisztelet: Máté 28,20 Lacknerné Puskás Sára Tudnivalók: Jelentkezés: 1999. március 12-ig az Északi Evangélikus Püspöki Hivatalban Cím: 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel: 394-2335, 394-2448. Fax: 394-2440. Szerény ebédet és útiköltséget térít az Országos Egyház. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papnétestvért. Külön is szólunk azokhoz, akik még nem voltak közöttünk. Készüljünk az alkalomra!
