Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-03 / 1. szám

4.oldal 1999. JANUÁR 3. Evangélikus Élet Felújított templom szentelése Vanyarcon saiban, adományaiban, intézkedéseiben, dicsőségé­ben. Az örökélet vasárnapja nemcsak elhunyt szerette­inkre való emlékezés napja, hanem arról való meg­emlékezés is, hogy Jézus Krisztus örökéletet hozott minden benne hívő számára. Valóság, amit Krisztus hozott; egység a láthatók és a nem láthatók között. Jézusra nézve lehetséges a megbocsátás: Isten bo­csánata felém és megbocsátásom minden ember fe­lé. Nagy örömöt és bizakodó re­ményt ébresztett minden résztve­vőben az a mintegy hatvan, főleg alsó tagozatos iskolás gyermek, akik a két és fél órás alkalmat fi­gyelemmel és fegyelmezetten hallgatták végig és karénekükkel emelték ünnepélyességét. Az ünnepi közgyűlésen Szabó András, a gyülekezet lelkésze el­mondta, hogy a templom felújí­tási munkáira 4 és fél millió Ft-ot költött a gyülekezet. Az összeg nagy része; több, mint 3 millió a gyülekezeti tagok felajánlásából, másfél millió Ft értékű társadal­mi (főleg szakipari) munka el­végzéséből, 1,2 millió Ft gyüle­kezeti tartalékból és a helyi Ön- kormányzat 300.000.- Ft támogatásából tevődik össze. „Aki pedig mindent megtehet sokkal bősége­sebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemze­dékre örökkön-öröké ", (Ef 3,20-21). A gyülekezet nyugalmazott lelkésze: Schulz Jenő, örömét fejezte ki hálaadással, hogy az Úr ismét fel­indította áldozathozatalra a gyülekezet tagjait. El­mondta, hogy Pilarik Jeremiás, - aki később püs­pök is lett, - itt élt Vanyarcon és prédikált 1717-től. Az ő idejében épült itt az első 18x8 öl területű fa­templom a gyülekezet nagy áldozatával és munkájá­val. Kalácska Béla esperes a családok felelős és hi­teles életét, életvitelét hangsúlyozta, a holnap gyüle­kezetét tartva szem előtt. Táborszky László esperes a község szülötte, hálá­val emlékezett ifjúkora összetartó közösségére, amely őt is felelős életre ösztönözte. Örömét fejezte ki a ma is megmutatkozó áldozatkészségen. Hozzá­szólt még: Benkő Ferenc lelkész, áldáskívánással a saját és szügyi gyülekezet nevében is. E sorok írója, a lelki ház építését helyezte a jelenlévők szívére, az előző helyi lelkész: Sándorné Povazsanyec Gyöngyi mondanivalójával egybehangzóan. A templom fel­újítási munkáival mindenki egyetért, de az evangélizá- cióval és annak céljával (lelki ház) nem egységes a vélemény sem világunkban, sem gyülekezeteink­ben. Judás levele 17-23 versei csúfolódóknak neve­zi azokat, akik a lelki ház szakadását idézik elő. Azt mondja az ige: „ Testi emberek, akikben nincsen Szent Lélek. " Ti azonban testvéreink „épüljetek", beszéljetek hitetekről a családokban, munka közben és minden időben. „Imádkozzatok”, vagyis ismerjé­tek el, hogy a lelki ház építéséhez a Szentlélek vilá­gossága és hatalma szükséges és kérjétek ezeket. Kö­nyörüljetek az ingadozókon, hogy megerősödjenek. Isten áldja meg a gyülekezetei növekedéssel, hogy lehessen a Szentlélek által élő közösséggé. Rlucsik János Harangszentelés Budafokon Az Isten segítségével éppen hetven évvel ezelőtt megalapított Budafoki Evangélikus Gyülekezet jubileu­mi ünnepségének fénypontja a régóta várt harang felszentelése volt. A Budafoki Evangélikus Missziós Gyülekezetét 1928-ban alapították. A templomot Sándy Gyula műépí­tész tervezte. Az alapkő letételére 1934-ben, a templom felszentelésére 1935. november 3-án került sor. Hosszú várakozás után, 1983-ban lett felszentelve a gyülekezeti ház, ami, minthogy önerős kivitelezésben készült, a gyülekezet számára nagy munka volt. A kezdetektől hiányzott azonban a templomba hívó harang­szó, a budafoki evangélikus templom 63 éven át kifelé néma maradt. A gyülekezet azonban a kezdetektől*- fogva imáiban kérte Isten segítségét, és ez ma beteljesedett. A harang szentelését, 1998. november 8-án, D. Szebik Imre püspök akadályoztatása miatt, helyettesként, az istentisztelet keretében végezte Szeverényi János lelkész, a budai egyházmegye esperese. Az istentiszte­letet követően ünnepi közgyűlésre került sor. Az ünnepi eseményeket megtisztelte jelenlétével Németh Zsolt külügyi államtitkár és Szabolcs Attila, a XXII. kerület polgármestere, aki üdvözlő beszédében hangsúlyoz­ta, hogy ő a kerület első evangélikus polgármestere. Üdvözölte az ünneplő gyülekezetei Szeverényi János esperes és dr. Győry József, egyházmegyei felügyelő is. A felszólalók egy emberként kívánták, hogy minél többen hallják meg az új harang Istenhez hívó szavát. Az ünnepi hangulatot tovább fokozta Szabó Gyula színművész szívből szóló megemlékezése gyermekkora harangszavára, és ihletett tolmácsolásában megszó­lalt Pál apostol Szeretethimnusza is. A ma felszentelt új harang beszerzése néhai Wunderlich Sándor felügyelő kezdeményezésére indult, aki szeretett felesége temetésekor a koszorúmegváltást egy harang céljára ajánlotta fel és ugyanez volt a vég­akarata a saját temetésével kapcsolatban is. Isten meghallgatta imádságát, a temetésén és az azóta érkezett kis és jelentős adományok, a hívek adakozásával együtt tették lehetővé egy 150 kg-os. Esz- hangolású, telt hangú, új bronzharang megvételét Gombos Lajos őrbottyáni műhelyéből. A harang felirata: „A Budafoki Evangélikus Gyülekezet 70. Évfordulójára", emellett szőlőinda, az öntőmester neve, évszám és a magyar címer szerepel rajta. A megkonduló harang hangja szépen csengett össze a Budafok belvárosi református és katolikus templomok harangjaival, erősítve az Isten tiszteletére szólító összhangot. Dr. Major Jenő C serhát-hegység erdős, lankás területén él a Nógrádi Egyházmegye legnépesebb „vidéki” gyülekezete a Vanyarci Evangélikus Gyülekezet. A templom 199 éves, amelynek külső és belső fel­újítási munkái után a felszentelés, hálaadás isten- tiszteleti szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzete a Zsoltárok 27,4 vers alapján. A gyülekezet összefogása, munkája és áldozat- készsége tette tehetővé, hogy ez a szép templom ün­nepi díszben és fényárban ragyogva hirdetheti az itt élők ragaszkodását az ősök hitéhez, hagyományai­hoz, példájához. A zsoltáros egy dolgot kér az Úrtól: valójában há­rom dologért fohászkodik:- Lakása - otthona, csendje, bizalma - lehessen az Úr. Házában, védelmében lakhasson egész életében.- Láthassa az Urat és szolgáljon az Úrnak minden időben. így legyen ez a templom a gyülekezet talál­kozási helye vasárnapról vasárnapra, a hála helye, a békesség, megbékélés helye, elismerve, hogy Isten az Úr!- Gyönyörködhessen az Úr templomában, alkotá- Lapzárta után: Hazaérkezett egyházunk küldöttsége Harrareból az Egyházak Világtanácsa Nagygyűléséről. Dr Szabó Lajos rektor, és Szabóné Mátrai Mari­anna képviselte egyházunkat. Dr. Gadó Pál a mozgássérültek csoportjának küldötte volt. Dr. Fabiny Tamás pedig TV forgatócsoporttal vett részt a gyűlésen. Beszámolójukat később közöljük. AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ SZÁMADÁSA HÁROM ÉVRŐL December 2-án ülésezett az Or­szágos Közgyűlés, egyházunk „leg­szélesebb körű döntéshozó, leg­főbb önkormányzati testületé.” Előző napon, mint a közgyűlést előkészítő testület, az Országos Presbitérium is ülést tartott. A ket­tőről együtt számolunk be rövi­den. A jövő év elején megjelenő Evangélikus Közlöny lapjain a je­lentéseket részletesen megtalálják majd az érdeklődők. * A megnyitó istentiszteleten Győri Gábor Budapest-pestszentlőrinci lelkész Mt 20,24-27 alapján prédikált. A Zebedeus- fiak anyja fordult Jézushoz kérésével. Ta­lán az első keresztyén „közgyűlésnek” is felfoghatjuk a történteket. A hír nyilvános­ságot kap és máris két csoportra oszlik a kis csapat. Pedig valójában ugyanolyan ambíciók fűtik mindnyájukat... Eddig minden a mái forgatókönyv szerint történt, pontosan úgyi ájiogy a rendszerváltás utá­ni helyzetben egyházunk polarizálódott. Jézus világossá teszi, mit jelent: a „nem így” van köztetek. Az egyház gyakran fe­lejti Jézus szavait és a világban keresi a mintát. Ez á lényeg feladását jelenti... Akarj első lenhi - de másként! Törekedj naggyá lenni - de nem a világi minta sze­rint. Légy szolga... hogy azután rabszol­gává lehess! Uralkodnak - hatalmaskod­nak? Te szolgálj és hamarosan rabszolga lehetsz - mint Urunk. Aki rabszolga mó­don a kereszten végezte! * A közgyűlés megalakulása után dr. Frenkl Róbert országos felügyelő jelenté­sét e szavakkal kezdte: „Lassan egy évtizeddel a társadalmi- politikai-gazdasági rendszerváltást köve­tően egyházunkban is erősödik a felisme­rés, hogy továbbra is megbecsülve mind­azt, ami múltunkban érték, építve rá, foko­zatosan a jövő felé kell fordulnunk, az ér­tékmentő, értékőrző defenzív túlélési stra­tégiák helyét el kell foglalják az offenzív, dinamikus egyházépítő programok. Azok a programok, amelyek alkalmasak arra, hogy megállítsák és megfordítsák a zsugo­rodás trendjét, friss levegőt és új nemze­dékeket hozzanak az egyházba. ...Vállalhatjuk a kihívást. Ebben is benne van a ma is élő népegyházi értékek védel­me, az intézmények, az iskolák, a szakem­berképzés működtetése, a belső és külső kapcsolatok ápolása, de benne van a misz- szió, a jó értelemben vett mozgalmi egy­ház képe is.” Jelentésében ezután az állam és egyház együttműködésére, az egyházkormányzás egyszerűsítésére, egyházvezetés és zsinat kapcsolatára és a múlt lehetséges lezárásá­ra tért ki. „A jövő egyházáról alkotott, programun­kat, teendőinket is meghatározó víziónk a krisztusi evangélium mai időszerűségére épít. Ebben az evangélium mellett a krisz­tusi magatartás kap igen nagy hangsúlyt. Az egyháznak jelen kell lenni a társada­lomban, ma igen kevéssé van jelen. Gyü­lekezeteiben életformát, közösséget kell kínálnia és a gyülekezetre építve kell vé­geznie társadalmi szolgálatát. Minőségi színvonalon, az elitet is elérve, de nem elitegyházként, hanem nagy társadalmi ér­zékenységgel. Csak így vehet részt a társadalmi bajok valós orvoslásában, szolgálhatja a közjót, a népességfogyás megállítását, az egész­ségi állapot, a testi-lelki egészség javítá­sát, a szegénység leküzdését, a kriminali­tás fékezését... A rendszerváltás óta minden kormány igyekezett elősegíteni az egyházak rege­nerációját, megerősödését. A jelenlegi kormány, ez az eddigi tapasztalat, jelentő­sen túllépett a korábbi megközelítéseken, magatartása teljesen megfelel az egyházi szemléletnek. Nevezetesen: helyesli és megtartja természetesen állam és egyház szétválasztását, de nem ezt, hanem állam és egyház együttműködését hangsúlyozza a társadalom szolgálatában. Ennek megfe­lelően a protestáns egyházakkal is .küszö­bön áll a vatikáni egyezményhez hasonló megállapodás aláírása. Ennek két lénye­ges eleme minőségileg javít az egyház működési feltételrendszerén... ...A milleneumi évben az egyházak is na­gyobb figyelmet kapnak majd. Lehet, több szó esik majd a múltról, de a közvéle­ményt a mai üzenet, - van-e mai üzenet? - fogja elsősorban érdekelni. Ezért is, no meg azért is, mert valóban a sorrendet il­letően a szervezeti változások a kevésbé lényegesek, bár csöppet sem becsülhetők le, javasoltam a szervezeti átalakulás fel­adatait előkészítő bizottságban és javas­lom az Országos Közgyűlésnek, hogy kezdeményezze az új struktúra 6-12 hó­nappal későbbi bevezetését 2001-ben, hogy a 2000-es milleneumi évben a tarta­lomra összpontosíthassunk... ...Javaslom, hogy az Országos Közgyű­lés kezdeményezze egy közös zsinati-köz­gyűlési bizottság felállítását, a törvények bevezetésével, illetve az egyházkormány­zással kapcsolatban felmerült kérdések megvitatására, rendezésére... A törvényességet helyre kell állítani. Többször felhívtam már a figyelmet arra, hogy jogellenes, hogy az országos elnök­ség tagjai iskolák, intézmények igazgató- tanácsában is tagok, szavazati joggal bír­nak. Senki nem vehet részt több szinten egyazon ügy elbírálásában. Hasonló a helyzet az országos egyházi bizottságok­kal... ...Ide tartozik a Gazdasági Bizottság fel­állításának a szükségessége. Ez sem halo­gatható tovább. Meggyőződésem, hogy az állammal kötendő egyezmény aláírása után azonnal neki kell látnunk egy prog­ram elkészítésének... ...Kiemelem a médiamunkát, az írott és az elektronikus sajtót, amely minden gond ellenére prioritás és elő kell segítse az egy­házban, illetve az egyház és társadalom között azt a kommunikációt, ami nélkül nincs fejlődés. Ide tartozik, hogy a közeljö­vőben megindul az Evangélikus Közlöny kiadása, ez is összhangban van az új tör­vénnyel... Azt hiszem, deklaráció nélkül is nyilvánvaló volt, miről szeretnék üzenni jelentésemben. Személyes életünket te­kintve a jézusi példa igényéről, a feltétel nélküli szeretetről, a segítő attitűdről, az egyház egészét tekintve pedig arról a köte­lezettségünkről, hogy készek legyünk szol­gálni a Magyarországi Evangélikus Egy­ház megújulását, útját a jövő évezredbe.” * Dr. Harmati Béla a közgyűlés püspök­elnöke jelentésének elején a következő év­ezred feladataira irányította a figyelmet. „Quo vadis Evangélikus Egyház? Merre haladsz Evangélikus Egyház? kell felten­nem a kérdést ma a Presbitérium és a Köz­gyűlés előtt. Az elmúlt évtized sok ered­ménye, megújulási folyamata, az egyház életének és munkaterületeinek megszerve­zése, az intézmények újraalapítása, benne különösen is az iskoláink visszatérése ugyanis nem tudta kialakítani azt a „con­sensus magnus” állapotot, amikor egyetér­tésben és együtt munkálkodásban lehetne készülnünk a következő évezred küszöbén | L>'13 i&liu lilitiilii iOUlLyi az előttünk álló feladatok megoldására. Különösen is sok felesleges vitát hozott a zsinati törvényalkotással összefüggő bi­zonytalanság az egyházi struktúráról. Mi sem mutatja jobban a nehézségeket, mint éppen az, hogy az előző zsinat törvényei­ről kiderült, hogy változtatásra, kiegészí­tésre szorulnak, ezen munkálkodik az új zsinati ülésszak... A mai tanácskozásnak nagy jelentősége lehet jövőnk szempontjából, ha komolyan vesszük feladatainkat és jogosítványain­kat, mint Országos Presbitérium és Orszá­gos Közgyűlés. A vezetés, irányítás és fel­ügyeletjogosítványaival megbízott Orszá­gos Közgyűlésnek, Országos Presbitéri­umnak és Országos Elnökségnek kezébe kell végre vennie az egyház strukturális kérdéseinek intézését, világos határozato­kat kell hoznia és ezt a zsinat számára to­vább kell küldeni, hogy ott a javaslatok törvényi formát öltsenek... Abban mutatkozott és mutatkozik meg a zsipati munka törvényességi okokból való megkérdőjelezése, hogy a saját maga által hozott törvényeket nem igyekszik betarta­ni, amikor a területi változtatások eseté­ben nem kérdezte meg az egyházmegyék, az egyházkerületek és az országos egyház presbitériumát és közgyűlését. Sajnos el­maradt a törvényünk által előírott „az ille­tékesekkel” való egyeztetés... Egy másik összefüggésben is lépnünk kell a mai tanácskozásokon. A teológiai képzéssel kapcsolatban az ötéves helyett a hatéves képzést kívánja bevezetni az új törvény. A gond az, hova tartozzanak a ha­todéves hallgatók, vajon felügyeletileg az ötödév végén kapott végbizonyítvány bir­tokában mennyiben számítanak egyetemi hallgatónak és így jogosultak az egyetemi hallgatói kedvezményekre vagy pedig se- gédlelkészek-káplánok már, ezért az egy­ház felügyelete és anyagi felelőssége alá tartoznak. Mindkét esetben gond a lakás, a fizetés, a beosztási és ellenőrzési felelős­ség. Végül még egy kérdésben kérem az Or­szágos Presbitérium és Közgyűlés határo­zatát. Hívjuk fel határozatban a Zsinatot, hogy vizsgálja meg az 1997. évi törvény- könyvet abból a szempontból, hogyan le­hetne egyszerűbb, takarékosabb és gyor­sabb egyházi adminisztrációt szervezni... Az országos adminisztratív egyszerűsí­tés lényege tekintetében azt javaslom, hogy a négyszintes struktúra helyett tér­jünk át a háromszintes struktúrára (egy- házközség-egyházmegye-országos egy­ház). Akár egy-kettő-három-négy vagy több egyházkerület, azaz püspökség ese­tén is megvalósítható az egyházmegyei adminisztráció után az országos szint mű­ködtetése...” Ökumenikus kapcsolatainkról a püspök azt jelentette, hogy „1998. november 30- án a Magyarországi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsa közgyűlésén hat évről, két vá­lasztási ciklusról mondhattam beszámolót és adhattam át az elnöki tisztséget dr. Már­kus Mihály református püspöknek, akit 1999. január 1-től kezdődően a Tanács há­rom évre elnökévé választott. A közgyűlés dr. Görög Tibor személyében új főtitkárt is választott, akinek most erről a helyről is gratulálunk. D. Szebik Imre püspököt alel- nökké választották. Kérjük szolgálatukra az egyház Urának áldását. Mivel Szemerei v Zoltán az Ökumenikus Tanácsnál is pénz­ügyi vezető, Evangélikus Egyházunk öku­menikus elkötelezettsége jól látható...” Az állam és a Magyarországi Evangéli­kus Egyház közötti megállapodásról is szólt a jelentés. (Azóta a Megállapodást aláírták, amint erről karácsonyi számunk­ban már beszámoltunk.) „A megállapodás alapján a változó gaz­dasági körülmények elsősorban azt jelen­tik, hogy hosszú idő után először nemcsak egy-egy évre tudunk egyházunkban anya­gilag tervezni a beruházások területén, ha­nem 4-5 évre előre is. A távlati tervek elő­készítésére Gazdasági Bizottságot kell vá­lasztanunk a törvényeink szerint. Befejezésül vissza kell térnem jövőre vonatkozó elképzeléseink és álmaink terü­letére, amikor idézem azokat a vélemé­nyeket, amelyek egy-egy intézkedést vagy még inkább egy-egy személyt, vezetőt vagy testületeket akarnak felelőssé tenni a bizonnyal meglévő sikertelenségek, gon­dok és problémák láttán. Nem igaz, hogy a Zsinat vagy a presbitériumok vagy az Országos Elnökség felelős egymagában. Nekünk, akik ma itt vagyunk, együtt nűnt Országos Presbitérium és Közgyűlés, együttes a felelősségünk a közelmúlt mu­lasztásaiért, a jövő megtervezéséért és el­fogadott törvényeink végrehajtásáért. Eb­ben a munkában mérlegre kell tenni éle­tünket és tevékenységünket és együtt kell keresnünk a megoldásokat. Quo vadis, Magyarországi Evangélikus Egyház?” Folytatás az 5. oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents