Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-28 / 48. szám

64. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1999. NOVEMBER 28. Advent első VASÁRNAPJA „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9,9) ÁRA: 48 Ft a tartalomból Országos Protestáns Napok - örökségünk jegyében A reformáció ünnepének szolgálattevői JUBILEUM A DEÁK TÉREN ISTENNEL VÁNDOROLVA... ÁDVENTVÁRÓ A z 1999. évi rendezvénysorozat - amint azt he­tekkel ezelőtt lapunkban is közöltük - igyeke­zett felölelni azt az örökséget, melyet ezer esztendő folyamán, különböző korokban különbözőképpen valósítottak és éltek őseink. Országszerte falun és városon találtak alkalmat arra, hogy biblikus, törté­neti, irodalmi, művészeti tárgykörökben emlékezze­nek arról, mit adott a magyar protestantizmus ennek a hazának hitben, erőben, a különböző korok meg­próbáltatásaiban, hogyan öröklődött apáról fiúra az a szellemiség, melynek Szent István döntése utat nyitott és amely reménységünk szerint ma is képes megújítani, erővel megtölteni a protestantizmus egyházain keresztül egész társadalmunkat. Három nagy, központi eseménye volt az idei Or­szágos Protestáns Napoknak: a Protestáns Kulturá­lis Est a Vigadóban, Egyháztörténeti Fórum az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és az Orszá­gos Reformációi Ünnepély, melyet az idén a nemrég elkészült Központi Metodista Imaházban tartottak. Hagyománya van már a Kulturális Estnek. Évről évre nő a színvonala, egyre többen kapcsolódnak bele egyházaink nem lelkészi erői, művészek, akik itteni szereplésüket kitüntető felkérésként fogadják. így szólaltak meg a közön­ség előtt Melis György és Für Anikó, Bánffy György és Udvaros Dorottya művészeink, akik a maguk „műfajá­ban” emlékezetes és maradandó él­ményt nyújtottak. A rendezés színvo­nalát avatott szakember biztosította Udvaros Béla személyében, Murányi László műsorvezetése pedig az egész műsort foglalta egységbe. Prőhle Gergely államtitkár ünnepi beszéde protestáns örökségünkről, alaphangot ütött meg a Protestáns Napok egésze számára. „A magyar­ság sokkal többet köszönhet a protes­tantizmusnak az anyanyelvű prédiká­ciónál és a bibliafordításoknál. A századokon átívelő protestáns ha­gyomány adta nemzeti művelődésünk gerincét, függetlenségi harcaink esz­mei alapját, neki köszönhetjük a magyar kultúra egyedülálló menedékét, a koraújkori Erdélyt és ra­gyogó szellemek egész sorát. ” Tudnunk kell, hogy akkor cselekszünk keresztyé­nien, ha ki-ki a maga helyén mindent megtesz az or­szág és a nemzet felemeléséért. A mi keresztyénsé- günk a mindennapi hivatásban megélt szolgálat. „ Vissza kell szereznünk egyházaink szellemi kisu­gárzását, amelyet elveszítettek vagy elvettek tőlünk az elmúlt évtizedekben... Fel kell ocsúdni a szocia­lizmus okozta bénultságból, hogy a ránk bízott fia­talabb nemzedékek már ne azzal az útravalóval menjenek ki iskoláinkból, hogy egy valaha jelentős, ám mára rezervátummá vált szellemi mozgalom bo­csátotta őket útjukra. Lap­jainknak, szellemi fóruma­inknak legyen kellő autori­tása és egyháztagjaink büszkén vallhassák meg fe­lekezeti hovatartozásukat. Ne egymást győzködve hit­vitázzunk, hanem a külvilá­got próbáljuk meggyőzni a magunk igazáról. ” A két egyház Oktatási Dí­jait is ezen az esten osztot­ták ki. Egyházunk „Péterfy Sándor Oktatási Díját” Harmati Béla püspök és Frenkl Róbert országos fel­ügyelő adta át a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimná­zium nyugalmazott igazgatójának, Bánszki István­nak, aki pedagógusi pályáját ebben az iskolában ka­pott elhivatás után előbb itt, majd a tanárképző főis­kolán folytatta. Amikor újra egyházi lett a gimnázi­um, készséggel tett eleget egyháza hívásának és vál­lalta az iskolavezetés nehéz munkáját. *** Tudományos fórum volt az az összejövetel, melyet Hittudományi Egyetemünkön egyháztörténészek előadásai és kerekasztal beszélgetései tettek tartal­massá. Mit adott a keresztyénség hazánknak? Ez volt a fő kérdés és vizsgálták a keresztyénség felvé­telétől a reformációig (dr. Borián Tibor) és a protes­tantizmusnak a kultúrával való kapcsolatát napjain­kig (dr. Kosa László). Eszméltető és sok új adatot felvonultató volt a négy egyházból „kikerekedett asztal” vendégeinek előadása. Albert Gábor író (re­formátus) vezetésével Odor László egyetemi tanár (evangélikus), Szebeni Olivér egyháztörténész (baptista), és Hecker Frigyes lelkipásztor (metodis­ta) - mindegyik a maga egyháza területéről muta­tott fel olyan elemeket, egyházán belül működött mozgalmakat, szociális, kulturális tevékenységeket, melyek a múltban és a jelenben gyakoroltak hatást társadalmunkban. Kár, hogy a szűkreszabott idő nem engedte meg, hogy hozzászólók kapcsolódja­nak bele a beszélgetésbe és szélesebb fórum alakul­jon ki. *** Végül az Országos Reformációi Megemlékezés az új Metodista székházban méltó módon zárta le az Országos Protestáns Napok ese­ménysorozatát. Itt egyetemünk rek­tora, dr. Szabó Lajos igehirdetése lKor 13,12 alapján irányította a fi­gyelmet arra, hogy a reformáció nem dogmák feletti vitatkozás, ha­nem esemény kell legyen. Az Isten­nel való találkozásunk, az újrakez­dés lehetősége vezethet ma bennün­ket oda, hogy amit ma „tükör által homályosan” látunk, de hitben meg­ragadunk, azt egykor „színről-szín- re láthassuk.” Ne legyen a reformá­ció számunkra személytelen, hanem élő! Tanúk legyünk, akik most még így látnak, de bizonyosak abban, hogy hitük valósággá válik. Dr. Márkus Mihály püspök, a MEÖT elnöke a szabadság oldaláról közelített a reformációhoz. Népünk keresve kereste a szabadságot és csö­börből vödörbe estünk. Hol a sza­badság? Ahol a Krisztus Lelke... Ha Krisztus megszabadít, valósággal szabadok lesztek! A Kárpát-medencében a reformá­ció talán azért kapott nagyobb hangot és lehetősé­get, mert hiányzott a szabadság! Ünnepi fogadás A Vigadóban tartott Kulturális est után az evangé­likus és református egyház fogadást adott a refor­máció ünnepe alkalmából. A fogadáson megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor mi­niszterelnök, a kormány néhány tagja, neves közéleti személyiségek és a protestáns egyházak lelkészi és világi vezetői. Bölcskei Gusztáv püspök, a református zsinat lelkészi elnöke szólt arról, hogy az egyházak érthető beszéddel szeretnék elmondani, mivel tudnak hoz­zájárulni társadalmunk életéhez. Vállalva örök­ségünket, tudunk segíteni közös dolgainkban. Harmati Béla püspök-elnök arról szólt, hogy a reformáció ünnepe túlnőtt az egyház keretein. Most különösen is kifejezésre jut ez, amikor a katolikus és evangélikus egyház a békesség jegyében közös nyilatkozatot tesz október 31-én, Augsburgban. Ennek jó hatása lehet hazai és nemzetközi vonatkozásban is. Orbán Viktor miniszterelnök kiemelte, hogy közös a szellemi és lelki hátterünk, közös a forrás. A protestánsok arányfeletti szerepvállalása és felelőssége köztudott. Értékek és célok közössége is fennáll. „Jó érzés látni, Önök teszik a dolgukat. Önökön múlik, hogy milyen szerepe és súlya lesz a jövőben a protestáns keresztyéneknek.” A gyülekezet énekét a református fúvóskar vezeti Háromszáz éves Cinkota - Budapest első evangélikus gyülekezete Ma Budapest XVI. kerületének egy ré­sze, korábban önálló község volt a város peremén: Cinkota. Kevesen tudják, hogy ez a gyülekezet 300 éve él itt és valami­kor nemcsak a környék evangélikusai, de Pest városának evangélikusai is ide tar­toztak. Most, 1999. október 24-én emlé­keztek meg hálaadó istentiszteleten a megtett útról. Az emlékezésen ott volt dr. Harmati Béla püspök és Szirmai Zoltán esperes. Az istentiszteletet közvetítette a Magyar Televízió 1. csatornája. A községről található első adatok 1074-re vezetnek vissza. Ekkor már la­kott hely volt. A tatáijárás idején (1242) a falut és templomát is feldúlták, akik nem tudtak elmenekülni, azokat megöl­ték. IV. Béla király a falut a Nyulak szi­geti (mai Margitsziget) apácazárdának ajándékozta. Akik visszatelepülhettek, felépítették otthonaikat és rendbehozták a templomot is. 1541-ben szűnt meg az apácarend birtokjoga. A törökdúlás idején református magya­rok lakták a falut, de a sok zaklatás, sa­nyargatás miatt elszéledtek lakói. Beniczky Tamás foldesúr a felvidéki Micsinyéről hozott telepeseket, ezek evangélikusok voltak, amit egykori fel­jegyzésből is tudunk. A letelepedési ok­iratban szerepel ez a mondat: „a régi re­formátus templom romjain, illetve alap­jain, templomukat felépítsék és evangéli­kus hitükben megmaradhassanak háborí­tatlanul!” 24 család érkezett Micsi­nyéről, akik a házaik felépítése mellett paplakot is építettek, és amíg templomuk el nem készült, ennek egy szobájában tartották istentiszteleteiket. A templom rendbehozása csak 1708-9-ben sikerült. Ez időben már mintegy 500-600 lelket számláltak a gyülekezetben. Az egész környék lelkigondozását innen végezték, ide jártak istentiszteletre Csornád, Főt, Csömör, Rákospalota, Nagytarcsa, Rá­koskeresztúr, Rákoscsaba, Mogyoród és Pest városának evangélikusai. Az idők folyamán sorban önállósult e községek evangélikussága anyagyülekezetbe. 1787-ben Pest, 1817-ben Rákoskereszt­úr, 1871-ben Rákospalota, 1916-ban Csömör, 1935-ben Nagytarcsa és 1942- ben Rákosszentmihály-Sashalom lett önállóvá. Kiváló papjai voltak a gyüle­kezetnek, közülük néhány név: Apostoli András volt a szervező, Schingler János a templomépítő, Wallaszky Pál iroda­lomtörténet író, Petényi Salamon a tudo­mányos madártan megalapítója, az 1848- as idők hazafias lelkületű papja: Melna Mihály. A 20. században egymást követ­te a Jezsovits-Blatniczky család négy korosztálya. Templomuk természetesen az Árpád­kori alapokon épült kiemelt műemlék, melynek legutolsó felújítása 1984-ben fejeződött be és a világgyülés alkalmával történt felszentelése. Most, születésének 300. évfordulóján a gyülekezet istentiszteleten adott hálát. Dr. Harmati Béla püspök Jn, 20,30-31 alapján tartotta igehirdetését. E középkori alapokra épült templomban együtt csodáljuk most Isten cselekedeteit. A Biblia szava szólal meg közöttünk. Év­századok óta adják tovább e helyen, kere­si Isten az embert. Bibliánk Jézus szemé­lyét emeli magasra, ő kerül életünk kö­zéppontjába. Kérdés, hogy csak csodál­juk, vagy teljesül Gandhi mondása: „Sok­kal jobban kellene hasonlítani hozzá, ak­kor hamarabb hinnének nekünk. ” Legyen nagyobb a közösségi és egyéni felelőssé­günk, keressük jobban a békességet és megbékélést. Akik Jézus közelébe jutnak, meg tudnak békélni egymással. Az ünnepre eljöttek a finn testvérgyü­lekezet küldöttei Antti Rusama lelkész vezetésével Espoo városból, és elhozták a köszöntés szavát és ajándékaikat. Jó volt hallgatni Pavel Kollar micsinai lel­kész szavait, aki az ide áttelepült testvé­reknek a „hazaiak” üdvözlő szavát adta át. Szirmai Zoltán esperes úgy formálta szavait, hogy abból kitűnt, az egykori leánygyülekezet emlékezik és mond ál­dást „anyánk Cinkotá”-nak. Prőhle Gergely államtitkár boldognak mondta a gyülekezetét, mely ilyen múlttal ren­delkezik és a múltból merítsenek erőt és kapjanak áldást a jelenre és a jövőre. Stefan Márkus, Szlovákia budapesti kö­vete kívánta, hogy ezután is ilyen embe­rek legyenek, mint akik most együtt ün­nepelnek. Glattfelder Gyula képviselő hagyományaik ápolására biztatta a cinkotaiakat, Szabó Lajos Mátyás pol­gármester pedig a jövő felé irányította a figyelmet. Blatniczky János, a gyülekezet lelké­sze, boldogan fogadta a testvérszívek jó­kívánságait. Kedves figyelmesség volt a gyülekezet részéről, hogy vendégeket egy-egy kerámiatányérral ajándékozták meg, melyen az ősi templom képe otthon is eszünkbe idézi a szép templomot és az emlékezetes ünnepet. T.

Next

/
Thumbnails
Contents