Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-11-28 / 48. szám
64. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1999. NOVEMBER 28. Advent első VASÁRNAPJA „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9,9) ÁRA: 48 Ft a tartalomból Országos Protestáns Napok - örökségünk jegyében A reformáció ünnepének szolgálattevői JUBILEUM A DEÁK TÉREN ISTENNEL VÁNDOROLVA... ÁDVENTVÁRÓ A z 1999. évi rendezvénysorozat - amint azt hetekkel ezelőtt lapunkban is közöltük - igyekezett felölelni azt az örökséget, melyet ezer esztendő folyamán, különböző korokban különbözőképpen valósítottak és éltek őseink. Országszerte falun és városon találtak alkalmat arra, hogy biblikus, történeti, irodalmi, művészeti tárgykörökben emlékezzenek arról, mit adott a magyar protestantizmus ennek a hazának hitben, erőben, a különböző korok megpróbáltatásaiban, hogyan öröklődött apáról fiúra az a szellemiség, melynek Szent István döntése utat nyitott és amely reménységünk szerint ma is képes megújítani, erővel megtölteni a protestantizmus egyházain keresztül egész társadalmunkat. Három nagy, központi eseménye volt az idei Országos Protestáns Napoknak: a Protestáns Kulturális Est a Vigadóban, Egyháztörténeti Fórum az Evangélikus Hittudományi Egyetemen és az Országos Reformációi Ünnepély, melyet az idén a nemrég elkészült Központi Metodista Imaházban tartottak. Hagyománya van már a Kulturális Estnek. Évről évre nő a színvonala, egyre többen kapcsolódnak bele egyházaink nem lelkészi erői, művészek, akik itteni szereplésüket kitüntető felkérésként fogadják. így szólaltak meg a közönség előtt Melis György és Für Anikó, Bánffy György és Udvaros Dorottya művészeink, akik a maguk „műfajában” emlékezetes és maradandó élményt nyújtottak. A rendezés színvonalát avatott szakember biztosította Udvaros Béla személyében, Murányi László műsorvezetése pedig az egész műsort foglalta egységbe. Prőhle Gergely államtitkár ünnepi beszéde protestáns örökségünkről, alaphangot ütött meg a Protestáns Napok egésze számára. „A magyarság sokkal többet köszönhet a protestantizmusnak az anyanyelvű prédikációnál és a bibliafordításoknál. A századokon átívelő protestáns hagyomány adta nemzeti művelődésünk gerincét, függetlenségi harcaink eszmei alapját, neki köszönhetjük a magyar kultúra egyedülálló menedékét, a koraújkori Erdélyt és ragyogó szellemek egész sorát. ” Tudnunk kell, hogy akkor cselekszünk keresztyénien, ha ki-ki a maga helyén mindent megtesz az ország és a nemzet felemeléséért. A mi keresztyénsé- günk a mindennapi hivatásban megélt szolgálat. „ Vissza kell szereznünk egyházaink szellemi kisugárzását, amelyet elveszítettek vagy elvettek tőlünk az elmúlt évtizedekben... Fel kell ocsúdni a szocializmus okozta bénultságból, hogy a ránk bízott fiatalabb nemzedékek már ne azzal az útravalóval menjenek ki iskoláinkból, hogy egy valaha jelentős, ám mára rezervátummá vált szellemi mozgalom bocsátotta őket útjukra. Lapjainknak, szellemi fórumainknak legyen kellő autoritása és egyháztagjaink büszkén vallhassák meg felekezeti hovatartozásukat. Ne egymást győzködve hitvitázzunk, hanem a külvilágot próbáljuk meggyőzni a magunk igazáról. ” A két egyház Oktatási Díjait is ezen az esten osztották ki. Egyházunk „Péterfy Sándor Oktatási Díját” Harmati Béla püspök és Frenkl Róbert országos felügyelő adta át a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium nyugalmazott igazgatójának, Bánszki Istvánnak, aki pedagógusi pályáját ebben az iskolában kapott elhivatás után előbb itt, majd a tanárképző főiskolán folytatta. Amikor újra egyházi lett a gimnázium, készséggel tett eleget egyháza hívásának és vállalta az iskolavezetés nehéz munkáját. *** Tudományos fórum volt az az összejövetel, melyet Hittudományi Egyetemünkön egyháztörténészek előadásai és kerekasztal beszélgetései tettek tartalmassá. Mit adott a keresztyénség hazánknak? Ez volt a fő kérdés és vizsgálták a keresztyénség felvételétől a reformációig (dr. Borián Tibor) és a protestantizmusnak a kultúrával való kapcsolatát napjainkig (dr. Kosa László). Eszméltető és sok új adatot felvonultató volt a négy egyházból „kikerekedett asztal” vendégeinek előadása. Albert Gábor író (református) vezetésével Odor László egyetemi tanár (evangélikus), Szebeni Olivér egyháztörténész (baptista), és Hecker Frigyes lelkipásztor (metodista) - mindegyik a maga egyháza területéről mutatott fel olyan elemeket, egyházán belül működött mozgalmakat, szociális, kulturális tevékenységeket, melyek a múltban és a jelenben gyakoroltak hatást társadalmunkban. Kár, hogy a szűkreszabott idő nem engedte meg, hogy hozzászólók kapcsolódjanak bele a beszélgetésbe és szélesebb fórum alakuljon ki. *** Végül az Országos Reformációi Megemlékezés az új Metodista székházban méltó módon zárta le az Országos Protestáns Napok eseménysorozatát. Itt egyetemünk rektora, dr. Szabó Lajos igehirdetése lKor 13,12 alapján irányította a figyelmet arra, hogy a reformáció nem dogmák feletti vitatkozás, hanem esemény kell legyen. Az Istennel való találkozásunk, az újrakezdés lehetősége vezethet ma bennünket oda, hogy amit ma „tükör által homályosan” látunk, de hitben megragadunk, azt egykor „színről-szín- re láthassuk.” Ne legyen a reformáció számunkra személytelen, hanem élő! Tanúk legyünk, akik most még így látnak, de bizonyosak abban, hogy hitük valósággá válik. Dr. Márkus Mihály püspök, a MEÖT elnöke a szabadság oldaláról közelített a reformációhoz. Népünk keresve kereste a szabadságot és csöbörből vödörbe estünk. Hol a szabadság? Ahol a Krisztus Lelke... Ha Krisztus megszabadít, valósággal szabadok lesztek! A Kárpát-medencében a reformáció talán azért kapott nagyobb hangot és lehetőséget, mert hiányzott a szabadság! Ünnepi fogadás A Vigadóban tartott Kulturális est után az evangélikus és református egyház fogadást adott a reformáció ünnepe alkalmából. A fogadáson megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, a kormány néhány tagja, neves közéleti személyiségek és a protestáns egyházak lelkészi és világi vezetői. Bölcskei Gusztáv püspök, a református zsinat lelkészi elnöke szólt arról, hogy az egyházak érthető beszéddel szeretnék elmondani, mivel tudnak hozzájárulni társadalmunk életéhez. Vállalva örökségünket, tudunk segíteni közös dolgainkban. Harmati Béla püspök-elnök arról szólt, hogy a reformáció ünnepe túlnőtt az egyház keretein. Most különösen is kifejezésre jut ez, amikor a katolikus és evangélikus egyház a békesség jegyében közös nyilatkozatot tesz október 31-én, Augsburgban. Ennek jó hatása lehet hazai és nemzetközi vonatkozásban is. Orbán Viktor miniszterelnök kiemelte, hogy közös a szellemi és lelki hátterünk, közös a forrás. A protestánsok arányfeletti szerepvállalása és felelőssége köztudott. Értékek és célok közössége is fennáll. „Jó érzés látni, Önök teszik a dolgukat. Önökön múlik, hogy milyen szerepe és súlya lesz a jövőben a protestáns keresztyéneknek.” A gyülekezet énekét a református fúvóskar vezeti Háromszáz éves Cinkota - Budapest első evangélikus gyülekezete Ma Budapest XVI. kerületének egy része, korábban önálló község volt a város peremén: Cinkota. Kevesen tudják, hogy ez a gyülekezet 300 éve él itt és valamikor nemcsak a környék evangélikusai, de Pest városának evangélikusai is ide tartoztak. Most, 1999. október 24-én emlékeztek meg hálaadó istentiszteleten a megtett útról. Az emlékezésen ott volt dr. Harmati Béla püspök és Szirmai Zoltán esperes. Az istentiszteletet közvetítette a Magyar Televízió 1. csatornája. A községről található első adatok 1074-re vezetnek vissza. Ekkor már lakott hely volt. A tatáijárás idején (1242) a falut és templomát is feldúlták, akik nem tudtak elmenekülni, azokat megölték. IV. Béla király a falut a Nyulak szigeti (mai Margitsziget) apácazárdának ajándékozta. Akik visszatelepülhettek, felépítették otthonaikat és rendbehozták a templomot is. 1541-ben szűnt meg az apácarend birtokjoga. A törökdúlás idején református magyarok lakták a falut, de a sok zaklatás, sanyargatás miatt elszéledtek lakói. Beniczky Tamás foldesúr a felvidéki Micsinyéről hozott telepeseket, ezek evangélikusok voltak, amit egykori feljegyzésből is tudunk. A letelepedési okiratban szerepel ez a mondat: „a régi református templom romjain, illetve alapjain, templomukat felépítsék és evangélikus hitükben megmaradhassanak háborítatlanul!” 24 család érkezett Micsinyéről, akik a házaik felépítése mellett paplakot is építettek, és amíg templomuk el nem készült, ennek egy szobájában tartották istentiszteleteiket. A templom rendbehozása csak 1708-9-ben sikerült. Ez időben már mintegy 500-600 lelket számláltak a gyülekezetben. Az egész környék lelkigondozását innen végezték, ide jártak istentiszteletre Csornád, Főt, Csömör, Rákospalota, Nagytarcsa, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Mogyoród és Pest városának evangélikusai. Az idők folyamán sorban önállósult e községek evangélikussága anyagyülekezetbe. 1787-ben Pest, 1817-ben Rákoskeresztúr, 1871-ben Rákospalota, 1916-ban Csömör, 1935-ben Nagytarcsa és 1942- ben Rákosszentmihály-Sashalom lett önállóvá. Kiváló papjai voltak a gyülekezetnek, közülük néhány név: Apostoli András volt a szervező, Schingler János a templomépítő, Wallaszky Pál irodalomtörténet író, Petényi Salamon a tudományos madártan megalapítója, az 1848- as idők hazafias lelkületű papja: Melna Mihály. A 20. században egymást követte a Jezsovits-Blatniczky család négy korosztálya. Templomuk természetesen az Árpádkori alapokon épült kiemelt műemlék, melynek legutolsó felújítása 1984-ben fejeződött be és a világgyülés alkalmával történt felszentelése. Most, születésének 300. évfordulóján a gyülekezet istentiszteleten adott hálát. Dr. Harmati Béla püspök Jn, 20,30-31 alapján tartotta igehirdetését. E középkori alapokra épült templomban együtt csodáljuk most Isten cselekedeteit. A Biblia szava szólal meg közöttünk. Évszázadok óta adják tovább e helyen, keresi Isten az embert. Bibliánk Jézus személyét emeli magasra, ő kerül életünk középpontjába. Kérdés, hogy csak csodáljuk, vagy teljesül Gandhi mondása: „Sokkal jobban kellene hasonlítani hozzá, akkor hamarabb hinnének nekünk. ” Legyen nagyobb a közösségi és egyéni felelősségünk, keressük jobban a békességet és megbékélést. Akik Jézus közelébe jutnak, meg tudnak békélni egymással. Az ünnepre eljöttek a finn testvérgyülekezet küldöttei Antti Rusama lelkész vezetésével Espoo városból, és elhozták a köszöntés szavát és ajándékaikat. Jó volt hallgatni Pavel Kollar micsinai lelkész szavait, aki az ide áttelepült testvéreknek a „hazaiak” üdvözlő szavát adta át. Szirmai Zoltán esperes úgy formálta szavait, hogy abból kitűnt, az egykori leánygyülekezet emlékezik és mond áldást „anyánk Cinkotá”-nak. Prőhle Gergely államtitkár boldognak mondta a gyülekezetét, mely ilyen múlttal rendelkezik és a múltból merítsenek erőt és kapjanak áldást a jelenre és a jövőre. Stefan Márkus, Szlovákia budapesti követe kívánta, hogy ezután is ilyen emberek legyenek, mint akik most együtt ünnepelnek. Glattfelder Gyula képviselő hagyományaik ápolására biztatta a cinkotaiakat, Szabó Lajos Mátyás polgármester pedig a jövő felé irányította a figyelmet. Blatniczky János, a gyülekezet lelkésze, boldogan fogadta a testvérszívek jókívánságait. Kedves figyelmesség volt a gyülekezet részéről, hogy vendégeket egy-egy kerámiatányérral ajándékozták meg, melyen az ősi templom képe otthon is eszünkbe idézi a szép templomot és az emlékezetes ünnepet. T.
