Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-11-14 / 46. szám
4. oldal 1999. NOVEMBER 14. Evangélikus Elet 100. születésnap A közelmúltban egy csodálatos eseményt, ritka alkalmat ünnepeltünk Fancsalon. Sztodola Andrásné, született Adám Julianna ünnepelte 100. születésnapját a csendes, szerény, békés családi otthonban. Együtt ünnepelt a tág család és a barátok... Elsőként Varga István polgármester köszöntötte idős Testvérünket. Hangsúlyozta, hogy nagyon kevés embernek adatik meg, hogy egy évszázadot megéljen. Nem faggatta az ünnepeltet a hosszú élet titkáról. Kedves köszöntő szavai végén további erőt, egészséget, nyugodt életet kívánt Juli néninek... Utána a gyülekezet lelkésze - e sorok írója - köszöntötte az idős hittestvért a 23. zsoltár szavaival. Arról szólt, hogy ez a csodálatos zsoltár egyfelől magyarázat Juli néni hosszú életére. Gazdája és gondozója az ÚR volt, aki nagyon nehéz időkben, próbák közepette is mellette élt. Pásztorolta, erősítette, vezette, tartotta... A másik gondolat a zsoltárral kapcsolatban az volt, hogy nemcsak magyarázat, hanem biztatás is. Mi, fiatalabb nemzedék is - mindnyájan - az Úr gondozottjai lehetünk, ha kérjük, bízunk Benne és engedjük, hogy vigyázzon ránk... Fentebb említettem, hogy polgármesterünk nem faggatta Juli nénit a hosszú élet titkáról. Ám, magyarázat lehet rá, amit az unoka, Erzsiké mondott nekem: „ Tisztelendő bácsi! Gyerekkoromban csodálkoztam, hogy Nagymama milyen sokat imádkozik. Gyerekfejjel nem értettem, hogy miért? Most már tudom: hitet, erőt, időt és biztos még sok apró jót is kért Istentől, íme, megkapta. ” Úgy gondolom, Erzsiké most már jól látja a dolgokat. Nagymama imádságát meghallgatta és „pásztorolta” őt az ÚR! Juli néninek és családjának is nyugodt életet kívánunk e helyről is: - gyülekezete és lelkésze! S mindnyájan figyeljünk az énekköltő biztatására: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" (Ekv. 88,1) Péter Jenő Joób Olivér (1910-1969) Harminc évvel ezelőtt - 1969. október 28-án - halt meg Joób Olivér, aki 60 évvel ezelőtt - 1939-ben lett nyíregyházi parókus lelkész. 1910 augusztus 28-án születettó. Szülei Fancsali Joób Sándor és Antony Gizella voltak. A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán Sopronban szerzett lelkészi oklevelet. Egy évet Finnországban töltött ösztöndíjasként. Hatvanöt évvel ezelőtt - 1934-ben - került Nyíregyházára segédlelkésznek. Missziós feladatként kapta a Dél-Sza- bolcsban élők egyházba szervezését. Az akkori közigazgatás 5 járásában 45 községben kellett felkeresni a híveket. Az agilis fiatal segédlelkészt Geduly Henrik püspök magához vette püspöki titkárnak. 1937. február 18-án váratlanul meghalt Geduly püspök. Ravatalát a központi evangélikus elemi iskola dísztermében állították fel. Kiscserkészként én is álltam őrt a ravatalnál. A temetéssel járó sok feladatot a fiatal püspöki titkárnak, Joób Olivérnek kellett intézni. Ugyancsak ő látta el a püspöki hivatal ügyeit is. Ezt Mikler Erzsébet adminisztrátor szóbeli közléséből tudom, aki 1928 óta mind a négy nyíregyházi evangélikus püspök mellett dolgozott. A közelmúltban halt meg Győrött. Az új tiszavidéki evangélikus püspök, dr. Dómján Elek sátoraljaújhelyi esperes beiktatására 1937. szeptember 7-én került sor Debrecenben. Ő alig egy évig töltötte be a püspöki tisztet, mert 1938. október 24-én, 69 éves korában meghalt. A harmadik nyíregyházi püspök beiktatására 1939. május 16-án került sor Nyíregyházán. Az új püspök Túróczy Zoltán győri lelkész lett. Mindhárom püspök mellett Joób Olivér látta el a püspöki titkári teendőket. Hatvan évvel ezelőtt - 1939 őszén - a nyíregyházi evangélikus gyülekezet lelkészének hívta meg Joób Olivért. Az új püspök az új lelkészek között megosztotta lelkészi körzeteket mind a tanyán, mind a városban, és kiosztotta a feladatokat is. Joób Olivér ebben a felosztásban a belmissziói feladatokat kapta. Nehéz háborús időszak következett. A háború 1944-ben Nyíregyházát is elérte, ahonnan a férfiak ezreit hurcolták el polgári hadifogságba. 1945. június 25-én Túróczy Zoltán püspököt 10 évi fegyházbüntetésre ítélte a nyíregyházi népbíróság. Fogságából 1946. március 1-jén szabadulhatott. 1948 júniusában államosították iskoláinkat. 1948. december 16-án Túróczy püspök urat Győrött iktatták be a dunántúli kerület püspöki székébe. Gyülekezetünkből több százan települtek át Szlovákiába. Ilyen nehéz körülmények között szolgáltak lelkészeink. Különösen Joób Olivér szolgálatát kifogásolta a hatalom, mely elérte áthelyezését Ostffyasszony- fára. Új szolgálati helyén csak néhány hónapig tevékenykedhetett, mert 30 évvel ezelőtt - 1969. október 28-án - közlekedési baleset áldozata lett. A nyíregyháziak sohasem felejtették el szeretett lelkipásztorukat. A Kertvárosi evangélikus gyülekezet Nyíregyháza nyugati részén létesült új lakótelepből és a hozzá csatlakozó tanyai részből alakult. Lelkésze Magyar László, aki szintén finn ösztöndíjas volt, felügyelője Nagyváti Pál. Az egykori Benkő bokri iskolában Gondozási és Rehabilitációs Központot létesítettek, amelyet Joób Olivérről neveztek el. Joób Olivér halálának 25. évfordulóján özvegye és gyermekei jelenlétében emlékezett meg róla a nyíregyházi gyülekezet. Az igehirdetés szolgálatát fia, Joób Olivér zürichi lelkész végezte. Ez év áprilisában a konfirmációs ünnepen Joób Olivér 50 évvel ezelőtti konfirmációs csoportja tartott megemlékezést. A közel 50 főnyi csoport szervezését Demcsákné Balczó Ildikó, dr. Szabóné Sallai Rózsa és Tomasovszkiné Bánszki Mária végezték. Itt volt Joób Olivér özvegye is. Fia, Joób Olivér zürichi és unokája, Joób Máté budapesti lelkész részt vettek az úrvacsora osztásában. Joób Olivér halálának 30., nyíregyházi lelkészségének 60., és Nyíregyházára érkezésének 65. évfordulója mellé teszem az én szerény megemlékezésemet is. 55 évvel ezelőtt - 1944-ben - érettségi elnököm volt egyházi részről. Emlékezünk, mert az igaznak emléke áldott. Dr. Reményi Mihály Kis útmutató az élethez Nemrég egy kis könyv került a kezembe ezzel a címmel. Egy amerikai édesapa 500 baráti jótanácsát tartalmazza, amelyek fia kollégiumba vonulásának apropójából születtek. Miközben Adam a holmiját csomagolta, a fiát a felnőtt élet útjára bocsátó apa egy spontán ötlettől vezérelve dolgozószobájában nekifogott a jótanácsok írásának. Annyira belelendült, hogy 500 tanácsig, útmutatásig meg se állt. Amikor fia elolvasta, a kis könyvet élete egyik legnagyszerűbb ajándékának tartotta. íme néhány jótanács, amely nekünk is hasznunkra lehet:- Mondd gyakran: köszönöm, kékein!- Énekelj a fürdőszobában!- Tanulj meg három szalonképes viccet! A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság szervezésében 1999. november 15-én, hétfőn 18 órakor a Budapest, V. Deák téri Evangélikus Gimnázium (V. Sütő u. 1.) dísztermében Dr. Hafenscher Károly ny. lelkész, professzor ismerteti a Közös Nyilatkozatot. Az ezt követő beszélgetést és hálaadást Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, Dr. Harmati Béla evangélikus püspök vezeti. Mellettük sok, a kereszténykeresztyén egységért elkötelezett pásztorainkat barátainkat és testvéreinket szeretettel hívja és várja a KÖT elnöksége.- Ha úgy érzed, megérdemled, kérj fizetésemelést!- Légy udvarias a rendőrökkel és a tűzoltókkal!- Csavard vissza a kupakot a fogkré- mes tubusra!- Az életed felkiáltójel legyen, ne magyarázkodás!- Úgy tegyél jót másokkal, hogy azok észre se vegyék!- Mindig fogadd el a feléd nyújtott kezet!- Ha valaki megölel, hagyd, hogy addig öleljen, amíg jólesik neki!- Úgy élj, hog)> igaz legyen a sírfeliratod!- Vidd el a kutyádat kutyaiskolába! Mindketten sokan tanultok. Az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmát 1999. november 17-én, szerdán 18 órakor tartja a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (1052 Bp. Sütő u. 1.) Témánk: MEGSZŰNT A KIÁTKOZÁS? Az augsburgi katolikus-evangélikus dokumentum a megigazulásról Előadó: Dr. Osztie Zoltán plébános és Dr. Hafenscher Károly c. teológiai tanár. Záró igehirdetéssel szolgál: Sólyom Anikó Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata, az EKE és a Tiszta Forrás szolgálóival 1999. november 22-től november 27-ig MISSZIÓ HETET tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKI BETEGEK RÉSZÉRE Evangélikus Missziói Központban - "Béthel"-ben. (2018 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12. Tel: 06-26/313- 347) Jelentkezés a fenti címen. Várjuk: szenvedélybetegek, neurotikusok... stb. jelentkezést, akik lelki és testi nyomorúságukból szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Étkezési hozzájárulás: 5.000 Ft/fö, amit a helyszínen kell rendezni. Kérjük a gyülekezetek segítségét a küldésben és az imádkozásban. Személyes vagy gyülekezeti anyagi támogatást a 11707024-20347257 sz. csekkszámlán "Lelki Segély Szolgálat" megjelöléssel kérjük befizetni az OTP-be. Minden évben legalább egyszer nézz végig egy naplementét!- Soha ne nézd meg, hogy készül a virsli vagy a kolbász!- Vedd magnóra szüleid nevetését!- Ne maradj le a pillanat varázsáról csak azért, mert a következő pillanatra készülsz!- Ha elvállaltál valamit, fejezd is be. Menj végig az úton! Sokszor nem álljuk meg, hogy ne adjunk egymásnak jótanácsokat, jól bejáratott házi recepteket. És mi is gyakran részesülünk ilyen kitüntetésben. Tulajdonképpen jól van ez így, ■ Ezt a módszert maga Isten is alkalmazza. Életre szóló útmutatása, jótanács-gyűjteménye a Biblia, amely segít(het) mindannyiunknak az életben való eligazodásban, az igazi boldogság megtalálásában. Hiszen mindannyian végső soron ezt keressük - egy életen át. Az Atya üzenete ez, csupa szeretetből, fiainak és leányainak, akik egyedül bizony eltévednének az élet labirintusában. Milyen jó, hogy útmutató jelenléte vezet és őriz minket, hogy végig tudjunk menni azon az úton, amely előttünk áll! Azt hiszem, H. Jackson Brown, e kis könyv jótanácsainak szerzője is tisztában volt mindezzel. Sőt abban is majdnem egészen biztos vagyok, hogy fiából, Adamből is olyan felnőtt vált, aki saját gyermekeinek továbbadja mindezeket az éíetbölcsességeket, tanácsokat, amelyek az ő életében fontossá lettek. Ha úgy vesszük, nem nagy dolgok, legalább is így, tanácsok formájában kifejezve nem tűnnek annak. Persze, a megvalósításon múlik minden. Aki a hétköznapok történésein, tapasztalatain átszűri, megélni próbálja ezeket az ajándékba kapott útmutatásokat, - legyenek bár azok bibliai útjelző táblák, vagy éppen emberi jótanácsok, bölcs és hiteles tanítások a mindennapokra, - annak a nagyszerű Atyai ígéretnek is birtokosa lesz, amely a 32. Zsoltár 8. versében így áll előttünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. ” Varga Gyöngyi Néhány helyreigazító megjegyzés a Misszió nap Kisvárdán című cikkhez Ha valaki, akkor én, mint az önálló Kisvárdai Evangélikus Gyülekezet utolsó lelkésze szívbéli örömmel olvastam a Bíztató életjel című írást az Evangélikus Élet október 17-i számának 3. oldalán. Volt gyülekezetem hitbeli megelevene- dése boldogsággal tölt el. A cikk első mondata azonban engem is írásra késztetett. (Különösen, hogy a Misszió Magazinban is hasonló híradás jelent meg.) Kétségkívül,1 h gyülekezetek jelene és jövője az elsődlegesen fontos szempont, de azért vigyáznunk kell, hogy a múltat se értékeljük le, és ne „hamisítsuk meg” akaratlanul se. A cikk első sora így hangzik: „Kisvárdán 1946 óta nincs evangélikus lelkész, a parókiát is kiadták...” A parókiával, sajnos, rosszabb történt: eladták. TI9) A lelkészi szolgálat azonban 1929-től 1974. őszéig folyamatos volt: Csákó Gyula, Jurányi István, Deme Károly, '. Asbóth Lajos, Bárdossy Tibor (1963. április 16-tól 1974. november 5-ig). Kisvárdai szolgálatom 11 és fél éve alatt is nagyon sok minden történt a gyülekezetben. Végül 220 ismert névvel és 166 tényleges egyháztaggal adtam át az egyharmad megyényi kisvárdai gyülekezetet t nyíregyházi lelkészek gondozásába. 'X leél év híján fél évszázadot önállóan élt gyűlik-' kezet múltját bizonyára tanulságos lenne megismernie az újraelevenedő gyülekezetnek is. Isten áldása kísérje tovább Győrfi Mihály és Nagy Miklós szolgálatát, és adjon ottani evangélikus népének jövendőt! Bárdossy Tibor FILM-SZEMLE 1999. október 16 és 19. között került sor az I. Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle elnevezésű rendezvényre. Az előzsüri 90 versenyfilmből választotta ki azt a 22 alkotást, amely végülis vetítésre került a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében. A filmnapok keretében válogatást mutattak be a hazai és külföldi műhelyekben 1997 után készült vallási tárgyú filmekből, azzal a céllal, hogy elősegítsék a különféle felekezetek hagyományainak megismertetését, a különböző egyházak híveinek közeledését'. Ezt a törekvést erősítették meg dr. Semjén Zsolt államtitkárnak a megnyitóünnepségen elhangzott szavai is: A filmszemle - reménység szerint - bizonyítja, hogy a ke- resztyénség nem egy szubkultúra, hanem egy fontos bázis, egy lényeges alap a megújulásban. A mai magyar társadalomnak ugyanis megújulásra van szüksége, mégpedig erkölcsi megújulásra. Mert erkölcsi megújulás nélkül semmilyen valós megújulás nem lehetséges. Az erkölcsi megújulásban viszont az egyházak - akár egy filmszemle megrendezésével is - jelentős szerepet tölthetnek be (és remélhetőleg töltenek is be) a mozgókép világában. Az Ökumenikus Filmszemle a későbbiekben is a vallásos tradíciók megismertetér sét és a felekezeti közeledést szeretné szolgálni. A szervezők remélik, hogy ezekből a filmekből a Magyar Televízió is minél többet bemutat majd. (Az márTsák az én reménységem, hogy az idő múlásával egyre több, a magyar i evangélikus egyházhoz kötődő rendező, színész, forgatókönyvíró és más filmes szakember neve lesz olvasható a jövő Nemzetközi Ökumenikus Filmszemléinek meghívóin...) Gazdag Zsuzsanna Olvasói levél Konfliktus vagy valami egészen más? E gyházunkban megmozdult az állóvíz. Konfliktusokról, személyekhez kötött ügyekről ír az Evangélikus Élet. Pedig egyházunk életében máskor is akadnak ügyek: büntetés elől nyugdíjba sietnek lelkészek, voltak már súlyos elmarasztalások anyagiak miatt is, s ott vannak a papi válások... „Amiről nem írunk, az nincs is...” Olykor persze jó lenne írni nyíltan egy s másról! Teológiai vitát is lehetne közölni, hiszen akad néhány teológiai irányzat is köztünk. Persze, nem személyeskedve, hanem tárgyilagosan. Minősítés nélkül, érveket állítva érvekkel szemben, tényeket tényekkel szemben. Az egészséges vita, a tisztesség keretei között tartott nézeteltérés viszi előbbre a világot, talán még egyházunk kerekei is meglódulnának. Frenkl Róbert Konfliktusok című (okt. 3.) írásával vitázva szeretném a következő két megjegyzést tenni. A cikk írója elismeri, hogy az Országos Közgyűlés szept. 14-én tartott ülése körül sok volt a „szabálytalanság”. Ne szépítsük: törvénytelenség. S a törvénytelenségekre már az együttlét elején Thumay Béla, a zsinat világi elnöke felhívta a jelenlévők figyelmét. Kérte is az ülés berekesztését, mert a törvénytelenül összehívott ülések „nem alkalmasak határozatok meghozatalára”. Kérdésem az, hogy az országos felügyelő, a püspökök, Reuss András, a zsinat - akkor még - lelkészi elnöke és Szabó Lajos rektor, akik jelenlétükkel és felszólalásukkal szentesítették a törvénytelen közgyűlést, ezek után hogyan nevezhetők a „megújulás embereinek”? S eny- nyi hibás lépés után hogyan lehet érvényes bármilyen határozat? S ha most Frenkl Róbert elismeri, hogy helytelen volt az Országos Elnökség felmentő határozata ügyemben (jún. 14.), miért fellebbezte meg az Országos Egyház az Országos Bíróság elsőfokú ítéletét? - Ha ez telik a „megújulás embereitől”, én nem tartozom közéjük! A konfliktust teljes mélységben nem ismerhette meg a közgyűlés tagsága. Ennek ellenére a második legsúlyosabb büntetést alkalmazta: felmentett az állásomból. Tette ezt úgy, hogy vizsgálat nem volt az ügyben, hogy nem küldött ki tényfeltáró bizottságot... Eladdig nem volt lehetőségem álláspontom bizonyítására. Miben vagyunk - mint egyház s egyház népe - mások, mint a kívülállók? Erre nem vonatkozik Jézus felszólítása: „ti azonban ne így cselekedjetek...!’’ (Lk 22,26)? Tiltakozom Frenkl Róbertnek egy másik besorolása ellen is. Soha nem számítottam magamat a „lelkészelithez”, de semmiféle más elithez sem. Szórványpap voltam s vidéki. Testvéreim és barátaim azok a falusi és vidéki papok, akik kánikulában és hóban-fagyban rótták a szórványutakat, akik felkarolták az egyszerű emberek ügyét, akiknek ajtaján éjjel-nappal szólhatott a csengő, mert nem ismertek „hivatalos időt”. Mindig azt gondoltam, hogy Budapesten is ez a helyzet. Sajnos, tévedtem. Rájöttem, hogy itt „közel a tűzhöz” vannak ’’egyesek” és vannak „kettesek”. S ez csírájában jelen van már a teológiai hallgatók között is. „Mi szolgálunk majd, ők pedig reprezentálnak” - mondta öt évvel ezelőtt kissé keserűen az egyik végzős teológus. Senki se értse félre! Kell a tudomány is, s mindig szükség lesz püspökökre is. De aki „elit” lesz, ne tessék azt egy sereg emberpróbáló feladat alól felmenteni! Hiszen a doktorandusz már a hatodik, a gyakorlati évre sem lesz kötelezve, mikor fogja megtanulni a lelkészi szolgálat gyakorlatát, melynek elméletét művelni és oktatni akarja?! Aki elitről beszél, éket üt a jelenleg szolgálatát végző lelkészi gárda tagjai közé. s aki magát az elithez tartozónak vallja, jól teszi, ha elolvassa Jézus példázatát a „férőhelyek válogatásáról” (Lk 14,7-11). Konfliktus ez, vagy valami egészen más? Döntse el az olvasó! Zászkaliczky Pál i é f
