Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-11-14 / 46. szám

4. oldal 1999. NOVEMBER 14. Evangélikus Elet 100. születésnap A közelmúltban egy csodálatos ese­ményt, ritka alkalmat ünnepeltünk Fancsalon. Sztodola Andrásné, született Adám Julianna ünnepelte 100. születés­napját a csendes, szerény, békés családi otthonban. Együtt ünnepelt a tág család és a barátok... Elsőként Varga István polgármester köszöntötte idős Testvérünket. Hangsú­lyozta, hogy nagyon kevés embernek adatik meg, hogy egy évszázadot megél­jen. Nem faggatta az ünnepeltet a hosszú élet titkáról. Kedves köszöntő szavai vé­gén további erőt, egészséget, nyugodt életet kívánt Juli néninek... Utána a gyülekezet lelkésze - e sorok írója - köszöntötte az idős hittestvért a 23. zsoltár szavaival. Arról szólt, hogy ez a csodálatos zsoltár egyfelől magya­rázat Juli néni hosszú életére. Gazdája és gondozója az ÚR volt, aki nagyon nehéz időkben, próbák közepette is mellette élt. Pásztorolta, erősítette, vezette, tartot­ta... A másik gondolat a zsoltárral kap­csolatban az volt, hogy nemcsak magya­rázat, hanem biztatás is. Mi, fiatalabb nemzedék is - mindnyá­jan - az Úr gondozottjai lehetünk, ha kérjük, bí­zunk Benne és engedjük, hogy vigyázzon ránk... Fentebb említettem, hogy polgármesterünk nem faggatta Juli nénit a hosszú élet titkáról. Ám, magyarázat lehet rá, amit az unoka, Erzsiké mon­dott nekem: „ Tisztelendő bácsi! Gyerekkoromban csodálkoztam, hogy Nagymama milyen sokat imádkozik. Gyerekfejjel nem értettem, hogy mi­ért? Most már tudom: hitet, erőt, időt és biztos még sok apró jót is kért Istentől, íme, megkapta. ” Úgy gondolom, Erzsiké most már jól látja a dolgokat. Nagymama imádságát meghallgatta és „pásztorolta” őt az ÚR! Juli néninek és családjának is nyugodt életet kívánunk e helyről is: - gyülekeze­te és lelkésze! S mindnyájan figyeljünk az énekköltő biztatására: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" (Ekv. 88,1) Péter Jenő Joób Olivér (1910-1969) Harminc évvel ezelőtt - 1969. október 28-án - halt meg Joób Olivér, aki 60 év­vel ezelőtt - 1939-ben lett nyíregyházi parókus lelkész. 1910 augusztus 28-án születettó. Szülei Fancsali Joób Sándor és Antony Gizella voltak. A Pécsi Erzsébet Tudományegye­tem Hittudományi Karán Sopronban szerzett lelkészi oklevelet. Egy évet Finnországban töltött ösztöndíjasként. Hatvanöt évvel ezelőtt - 1934-ben - került Nyíregyházára segédlelkésznek. Missziós feladatként kapta a Dél-Sza- bolcsban élők egyházba szervezését. Az akkori közigazgatás 5 járásában 45 köz­ségben kellett felkeresni a híveket. Az agilis fiatal segédlelkészt Geduly Henrik püspök magához vette püspöki titkárnak. 1937. február 18-án váratlanul meghalt Geduly püspök. Ravatalát a központi evangélikus elemi iskola dísztermében állították fel. Kiscserkészként én is áll­tam őrt a ravatalnál. A temetéssel járó sok feladatot a fiatal püspöki titkárnak, Joób Olivérnek kellett intézni. Ugyan­csak ő látta el a püspöki hivatal ügyeit is. Ezt Mikler Erzsébet adminisztrátor szó­beli közléséből tudom, aki 1928 óta mind a négy nyíregyházi evangélikus püspök mellett dolgozott. A közelmúlt­ban halt meg Győrött. Az új tiszavidéki evangélikus püspök, dr. Dómján Elek sátoraljaújhelyi esperes beiktatására 1937. szeptember 7-én ke­rült sor Debrecenben. Ő alig egy évig töltötte be a püspöki tisztet, mert 1938. október 24-én, 69 éves korában meghalt. A harmadik nyíregyházi püspök beikta­tására 1939. május 16-án került sor Nyír­egyházán. Az új püspök Túróczy Zoltán győri lelkész lett. Mindhárom püspök mellett Joób Olivér látta el a püspöki tit­kári teendőket. Hatvan évvel ezelőtt - 1939 őszén - a nyíregyházi evangélikus gyülekezet lel­készének hívta meg Joób Olivért. Az új püspök az új lelkészek között megosztot­ta lelkészi körzeteket mind a tanyán, mind a városban, és kiosztotta a felada­tokat is. Joób Olivér ebben a felosztás­ban a belmissziói feladatokat kapta. Ne­héz háborús időszak következett. A há­ború 1944-ben Nyíregyházát is elérte, ahonnan a férfiak ezreit hurcolták el pol­gári hadifogságba. 1945. június 25-én Túróczy Zoltán püspököt 10 évi fegy­házbüntetésre ítélte a nyíregyházi népbí­róság. Fogságából 1946. március 1-jén szaba­dulhatott. 1948 júniusában államosítot­ták iskoláinkat. 1948. december 16-án Túróczy püspök urat Győrött iktatták be a dunántúli kerület püspöki székébe. Gyülekezetünkből több százan települ­tek át Szlovákiába. Ilyen nehéz körülmények között szol­gáltak lelkészeink. Különösen Joób Oli­vér szolgálatát kifogásolta a hatalom, mely elérte áthelyezését Ostffyasszony- fára. Új szolgálati helyén csak néhány hónapig tevékenykedhetett, mert 30 év­vel ezelőtt - 1969. október 28-án - köz­lekedési baleset áldozata lett. A nyíregy­háziak sohasem felejtették el szeretett lelkipásztorukat. A Kertvárosi evangélikus gyülekezet Nyíregyháza nyugati részén létesült új lakótelepből és a hozzá csatlakozó tanyai részből alakult. Lelkésze Magyar László, aki szintén finn ösztöndíjas volt, fel­ügyelője Nagyváti Pál. Az egykori Benkő bokri iskolában Gondozási és Re­habilitációs Központot létesítettek, ame­lyet Joób Olivérről neveztek el. Joób Olivér halálának 25. évfordulóján özvegye és gyermekei jelenlétében em­lékezett meg róla a nyíregyházi gyüleke­zet. Az igehirdetés szolgálatát fia, Joób Olivér zürichi lelkész végezte. Ez év áp­rilisában a konfirmációs ünnepen Joób Olivér 50 évvel ezelőtti konfirmációs csoportja tartott megemlékezést. A közel 50 főnyi csoport szervezését Demcsákné Balczó Ildikó, dr. Szabóné Sallai Rózsa és Tomasovszkiné Bánszki Mária végez­ték. Itt volt Joób Olivér özvegye is. Fia, Joób Olivér zürichi és unokája, Joób Máté budapesti lelkész részt vettek az úrvacsora osztásában. Joób Olivér halálának 30., nyíregyházi lelkészségének 60., és Nyíregyházára ér­kezésének 65. évfordulója mellé teszem az én szerény megemlékezésemet is. 55 évvel ezelőtt - 1944-ben - érettségi el­nököm volt egyházi részről. Emléke­zünk, mert az igaznak emléke áldott. Dr. Reményi Mihály Kis útmutató az élethez Nemrég egy kis könyv került a kezem­be ezzel a címmel. Egy amerikai édesapa 500 baráti jótanácsát tartalmazza, ame­lyek fia kollégiumba vonulásának apro­pójából születtek. Miközben Adam a holmiját csomagolta, a fiát a felnőtt élet útjára bocsátó apa egy spontán ötlettől vezérelve dolgozószobájában nekifogott a jótanácsok írásának. Annyira belelen­dült, hogy 500 tanácsig, útmutatásig meg se állt. Amikor fia elolvasta, a kis köny­vet élete egyik legnagyszerűbb ajándé­kának tartotta. íme néhány jótanács, amely nekünk is hasznunkra lehet:- Mondd gyakran: köszönöm, kékein!- Énekelj a fürdőszobában!- Tanulj meg három szalonképes vic­cet! A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság szervezésében 1999. november 15-én, hétfőn 18 órakor a Budapest, V. Deák téri Evangélikus Gimnázium (V. Sütő u. 1.) dísztermében Dr. Hafenscher Károly ny. lelkész, professzor ismerteti a Közös Nyilatkozatot. Az ezt követő beszélgetést és hálaadást Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek, Dr. Harmati Béla evangélikus püspök vezeti. Mellettük sok, a keresztény­keresztyén egységért elkötelezett pásztorainkat barátainkat és testvéreinket szeretettel hívja és várja a KÖT elnöksége.- Ha úgy érzed, megérdemled, kérj fi­zetésemelést!- Légy udvarias a rendőrökkel és a tűz­oltókkal!- Csavard vissza a kupakot a fogkré- mes tubusra!- Az életed felkiáltójel legyen, ne ma­gyarázkodás!- Úgy tegyél jót másokkal, hogy azok észre se vegyék!- Mindig fogadd el a feléd nyújtott ke­zet!- Ha valaki megölel, hagyd, hogy ad­dig öleljen, amíg jólesik neki!- Úgy élj, hog)> igaz legyen a sírfelira­tod!- Vidd el a kutyádat kutyaiskolába! Mindketten sokan tanultok. Az Evangélikus Értelmiségi Műhely legközelebbi alkalmát 1999. november 17-én, szerdán 18 órakor tartja a Deák téri Evangélikus Gimnázium dísztermében (1052 Bp. Sütő u. 1.) Témánk: MEGSZŰNT A KIÁTKOZÁS? Az augsburgi katolikus-evangélikus dokumentum a megigazulásról Előadó: Dr. Osztie Zoltán plébános és Dr. Hafenscher Károly c. teoló­giai tanár. Záró igehirdetéssel szolgál: Sólyom Anikó Az Evangélikus Egyház Lelki Segély Szolgálata, az EKE és a Tiszta Forrás szol­gálóival 1999. november 22-től november 27-ig MISSZIÓ HETET tart SZENVEDÉLY- ÉS LELKI BETEGEK RÉSZÉRE Evangélikus Missziói Központban - "Béthel"-ben. (2018 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12. Tel: 06-26/313- 347) Jelentkezés a fenti címen. Várjuk: szenvedélybetegek, neurotikusok... stb. jelentkezést, akik lelki és testi nyomorúságukból szabadulni vágynak Jézus Krisztus által. Étkezési hozzájárulás: 5.000 Ft/fö, amit a helyszínen kell rendezni. Kérjük a gyülekezetek segítségét a küldésben és az imádkozásban. Személyes vagy gyülekezeti anyagi támogatást a 11707024-20347257 sz. csekkszámlán "Lelki Segély Szolgálat" megjelöléssel kérjük befizetni az OTP-be. Minden évben legalább egyszer nézz végig egy naplementét!- Soha ne nézd meg, hogy készül a virs­li vagy a kolbász!- Vedd magnóra szüleid nevetését!- Ne maradj le a pillanat varázsáról csak azért, mert a következő pillanatra készülsz!- Ha elvállaltál valamit, fejezd is be. Menj végig az úton! Sokszor nem álljuk meg, hogy ne ad­junk egymásnak jótanácsokat, jól bejára­tott házi recepteket. És mi is gyakran ré­szesülünk ilyen kitüntetésben. Tulajdon­képpen jól van ez így, ■ Ezt a módszert maga Isten is alkalmazza. Életre szóló útmutatása, jótanács-gyűjteménye a Bib­lia, amely segít(het) mindannyiunknak az életben való eligazodásban, az igazi boldogság megtalálásában. Hiszen mindannyian végső soron ezt keressük - egy életen át. Az Atya üzenete ez, csupa szeretetből, fiainak és leányainak, akik egyedül bizony eltévednének az élet la­birintusában. Milyen jó, hogy útmutató jelenléte vezet és őriz minket, hogy vé­gig tudjunk menni azon az úton, amely előttünk áll! Azt hiszem, H. Jackson Brown, e kis könyv jótanácsainak szerzője is tisztában volt mindezzel. Sőt abban is majdnem egészen biztos vagyok, hogy fiából, Adamből is olyan felnőtt vált, aki saját gyermekeinek továbbadja mindezeket az éíetbölcsességeket, tanácsokat, amelyek az ő életében fontossá lettek. Ha úgy vesszük, nem nagy dolgok, legalább is így, tanácsok formájában kifejezve nem tűnnek annak. Persze, a megvalósításon múlik minden. Aki a hétköznapok törté­nésein, tapasztalatain átszűri, megélni próbálja ezeket az ajándékba kapott út­mutatásokat, - legyenek bár azok bibliai útjelző táblák, vagy éppen emberi jótanácsok, bölcs és hiteles tanítások a mindennapokra, - annak a nagyszerű Atyai ígéretnek is birtokosa lesz, amely a 32. Zsoltár 8. versében így áll előttünk: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, me­lyik úton kell járnod. Tanácsot adok, raj­tad lesz a szemem. ” Varga Gyöngyi Néhány helyreigazító megjegyzés a Misszió nap Kisvárdán című cikkhez Ha valaki, akkor én, mint az önálló Kisvárdai Evangélikus Gyülekezet utol­só lelkésze szívbéli örömmel olvastam a Bíztató életjel című írást az Evangélikus Élet október 17-i számának 3. oldalán. Volt gyülekezetem hitbeli megelevene- dése boldogsággal tölt el. A cikk első mondata azonban engem is írásra készte­tett. (Különösen, hogy a Misszió Maga­zinban is hasonló híradás jelent meg.) Kétségkívül,1 h gyülekezetek jelene és jö­vője az elsődlegesen fontos szempont, de azért vigyáznunk kell, hogy a múltat se értékeljük le, és ne „hamisítsuk meg” akaratlanul se. A cikk első sora így hang­zik: „Kisvárdán 1946 óta nincs evangéli­kus lelkész, a parókiát is kiadták...” A parókiával, sajnos, rosszabb történt: el­adták. TI9) A lelkészi szolgálat azonban 1929-től 1974. őszéig folyamatos volt: Csákó Gyula, Jurányi István, Deme Károly, '. Asbóth Lajos, Bárdossy Tibor (1963. áp­rilis 16-tól 1974. november 5-ig). Kisvárdai szolgálatom 11 és fél éve alatt is nagyon sok minden történt a gyüleke­zetben. Végül 220 ismert névvel és 166 tényle­ges egyháztaggal adtam át az egyharmad megyényi kisvárdai gyülekezetet t nyír­egyházi lelkészek gondozásába. 'X leél év híján fél évszázadot önállóan élt gyűlik-' kezet múltját bizonyára tanulságos lenne megismernie az újraelevenedő gyüleke­zetnek is. Isten áldása kísérje tovább Győrfi Mi­hály és Nagy Miklós szolgálatát, és ad­jon ottani evangélikus népének jöven­dőt! Bárdossy Tibor FILM-SZEMLE 1999. október 16 és 19. között került sor az I. Nemzetközi Ökumenikus Filmszem­le elnevezésű rendezvényre. Az előzsüri 90 versenyfilmből választotta ki azt a 22 al­kotást, amely végülis vetítésre került a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermé­ben. A filmnapok keretében válogatást mutattak be a hazai és külföldi műhelyekben 1997 után készült vallási tárgyú filmekből, azzal a céllal, hogy elősegítsék a külön­féle felekezetek hagyományainak megismertetését, a különböző egyházak híveinek közeledését'. Ezt a törekvést erősítették meg dr. Semjén Zsolt államtitkárnak a megnyitóünnepsé­gen elhangzott szavai is: A filmszemle - reménység szerint - bizonyítja, hogy a ke- resztyénség nem egy szubkultúra, hanem egy fontos bázis, egy lényeges alap a meg­újulásban. A mai magyar társadalomnak ugyanis megújulásra van szüksége, mégpe­dig erkölcsi megújulásra. Mert erkölcsi megújulás nélkül semmilyen valós megúju­lás nem lehetséges. Az erkölcsi megújulásban viszont az egyházak - akár egy film­szemle megrendezésével is - jelentős szerepet tölthetnek be (és remélhetőleg tölte­nek is be) a mozgókép világában. Az Ökumenikus Filmszemle a későbbiekben is a vallásos tradíciók megismertetér sét és a felekezeti közeledést szeretné szolgálni. A szervezők remélik, hogy ezekből a filmekből a Magyar Televízió is minél többet bemutat majd. (Az márTsák az én reménységem, hogy az idő múlásával egyre több, a magyar i evangélikus egyházhoz kötődő rendező, színész, forgatókönyvíró és más filmes szak­ember neve lesz olvasható a jövő Nemzetközi Ökumenikus Filmszemléinek meghí­vóin...) Gazdag Zsuzsanna Olvasói levél Konfliktus vagy valami egészen más? E gyházunkban megmozdult az álló­víz. Konfliktusokról, személyek­hez kötött ügyekről ír az Evangélikus Élet. Pedig egyházunk életében máskor is akadnak ügyek: büntetés elől nyugdíj­ba sietnek lelkészek, voltak már súlyos elmarasztalások anyagiak miatt is, s ott vannak a papi válások... „Amiről nem írunk, az nincs is...” Olykor persze jó lenne írni nyíltan egy s másról! Teológiai vitát is lehetne kö­zölni, hiszen akad néhány teológiai irányzat is köztünk. Persze, nem szemé­lyeskedve, hanem tárgyilagosan. Minősí­tés nélkül, érveket állítva érvekkel szem­ben, tényeket tényekkel szemben. Az egészséges vita, a tisztesség keretei kö­zött tartott nézeteltérés viszi előbbre a vi­lágot, talán még egyházunk kerekei is meglódulnának. Frenkl Róbert Konfliktusok című (okt. 3.) írásával vitázva szeretném a követke­ző két megjegyzést tenni. A cikk írója el­ismeri, hogy az Országos Közgyűlés szept. 14-én tartott ülése körül sok volt a „szabálytalanság”. Ne szépítsük: tör­vénytelenség. S a törvénytelenségekre már az együttlét elején Thumay Béla, a zsinat világi elnöke felhívta a jelenlévők figyelmét. Kérte is az ülés berekesztését, mert a törvénytelenül összehívott ülések „nem alkalmasak határozatok meghoza­talára”. Kérdésem az, hogy az országos fel­ügyelő, a püspökök, Reuss András, a zsi­nat - akkor még - lelkészi elnöke és Sza­bó Lajos rektor, akik jelenlétükkel és fel­szólalásukkal szentesítették a törvényte­len közgyűlést, ezek után hogyan nevez­hetők a „megújulás embereinek”? S eny- nyi hibás lépés után hogyan lehet érvé­nyes bármilyen határozat? S ha most Frenkl Róbert elismeri, hogy helytelen volt az Országos Elnökség felmentő ha­tározata ügyemben (jún. 14.), miért fel­lebbezte meg az Országos Egyház az Or­szágos Bíróság elsőfokú ítéletét? - Ha ez telik a „megújulás embereitől”, én nem tartozom közéjük! A konfliktust teljes mélységben nem is­merhette meg a közgyűlés tagsága. En­nek ellenére a második legsúlyosabb büntetést alkalmazta: felmentett az állá­somból. Tette ezt úgy, hogy vizsgálat nem volt az ügyben, hogy nem küldött ki tényfeltáró bizottságot... Eladdig nem volt lehetőségem álláspontom bizonyítá­sára. Miben vagyunk - mint egyház s egy­ház népe - mások, mint a kívülállók? Er­re nem vonatkozik Jézus felszólítása: „ti azonban ne így cselekedjetek...!’’ (Lk 22,26)? Tiltakozom Frenkl Róbertnek egy má­sik besorolása ellen is. Soha nem számí­tottam magamat a „lelkészelithez”, de semmiféle más elithez sem. Szórvány­pap voltam s vidéki. Testvéreim és bará­taim azok a falusi és vidéki papok, akik kánikulában és hóban-fagyban rótták a szórványutakat, akik felkarolták az egy­szerű emberek ügyét, akiknek ajtaján éj­jel-nappal szólhatott a csengő, mert nem ismertek „hivatalos időt”. Mindig azt gondoltam, hogy Budapesten is ez a helyzet. Sajnos, tévedtem. Rájöttem, hogy itt „közel a tűzhöz” vannak ’’egye­sek” és vannak „kettesek”. S ez csírájá­ban jelen van már a teológiai hallgatók között is. „Mi szolgálunk majd, ők pedig reprezentálnak” - mondta öt évvel ez­előtt kissé keserűen az egyik végzős teo­lógus. Senki se értse félre! Kell a tudomány is, s mindig szükség lesz püspökökre is. De aki „elit” lesz, ne tessék azt egy sereg emberpróbáló feladat alól felmenteni! Hiszen a doktorandusz már a hatodik, a gyakorlati évre sem lesz kötelezve, mi­kor fogja megtanulni a lelkészi szolgálat gyakorlatát, melynek elméletét művelni és oktatni akarja?! Aki elitről beszél, éket üt a jelenleg szolgálatát végző lelkészi gárda tagjai közé. s aki magát az elithez tartozónak vallja, jól teszi, ha elolvassa Jézus példá­zatát a „férőhelyek válogatásáról” (Lk 14,7-11). Konfliktus ez, vagy valami egészen más? Döntse el az olvasó! Zászkaliczky Pál i é f

Next

/
Thumbnails
Contents