Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-31 / 5. szám
Evangélikus Élet 1999. JANUÁR 31. ö.oldal m SAÍUill w se w s 9 Kedves Gyerekek! Ugye Ti is szeretitek a születésnapokat? Ez a nap egy kicsit más, mint a többi, mert több sze- retetet kap az ünnepelt, kedveskedéssel veszik öt körül. Ha pedig olyan valakinek emlékezünk a születésnapjára, aki már nem él, akkor visz- szagondolunk életére, tetteire, ha személyesen ismertük őt, akkor az együtt eltöltött eseményekre. Nosztalgiázunk, szoktuk mondani. Most mi is emlékezni fogunk. 500 évvel ezelőtt, 1499. január 29- én született Bóra Katalin (eredeti nevén Katharina von Bora), Luther Márton felesége. Szülei elszegényedett nemesek voltak, akik, mivel nem tudták felnevelni lányukat, kolostorba adták őt. A zárdában nagyon szigorú szabályok uralkodtak: még azt sem engedték meg, hogy a lányok egymással beszélgessenek Katharina itt tanult meg írni, olvasni, és itt tanult meg latinul. Időközben elérkezett az 1517-es esztendő, amikor Luther Márton a 95 tétel kiszögezésével elindította a reformációt. Ennek híre a zárdában nevelkedő apácákhoz is eljutott. Nem telt el sok idő, és a kolostor lakói közül kilencen - köztük Katharina is, megszökött a zárdából. Ebben két polgár segítette őket, akik rendszeresen szállítottak élelmet a zárdába. A szökés 1523. április 5-én, nagypéntek estéjén történt. Egy ponyvával lefedett lovaskocsi várt az apácákra, hogy kicsempéssze őket. Képzelhetitek, milyen „illatuk” lehetett a lányoknak, amikor kiszálltak a he- ringgel teli hordókból! Húsvét keddjén érkeztek Wittenbergbe, ahol családoknál szállásolták el őket. Katharina itt ismerkedett meg Luther Mártonnal, aki 1525. június 13- án kérte meg kezét. Nagyon boldog családi életet éltek. Katharina kiváló családanya, gazdasz- szony volt és emellett sokat segített Luthernek munkájában: elkísérte őt egyházlátogató útjaira, rendszeresen tartottak házi áhítatokat. Luther végrendeletében hiába hagyta rá örökségét, az akkori törvények ezt nem engedték meg. Bár kapott volna Katharina a választófejedelemtől segélyt, a háborús események miatt ez elmaradt. Egy költözés során tüdő- gyulladást kapott és 1552. december 20-án elhunyt. A ránk maradt iratok és feljegyzések azt bizonyítják, hogy nagyszerű asszony volt és méltó társa reformátorunknak, Luther Mártonnak. Kedves Gyerekek! A legutóbbi feladatot sokan oldottátok meg ügyesen, és remélem, ti is a szívetekbe zártátok ezt a fontos üzenetet: ISTEN SZERET TÉGED! - ahogyan Zsolti is. Szeretettel küldöm nektek a történet folytatását és természetesen a jövő hét végéig elküldhetitek a következő rejtvény megfejtését a címere: Boda Zsuzsa 1085 Budapest, Üllői út 24. Azt hiszem, sokan egyetértetek Zsoltival és Petivel abban, hogy a legszebb ünnep a karácsony. Csodálatos a fenyő illata, a gyertyák fénye, a sütemények, az ajándékok, amelyekkel meglepjük egymást. Jó volt a szentesti istentiszteletre készülni, Peti meg Zsolti pásztorok voltak a történetben és Peti anyukája még igazi subát is szerzett erre az estére, ami ugyan 1. Ilyen épületben született meg a nagyon hosszú, meg nehéz is volt, de azért a fiúk örültek neki. A jelenet után a szereplők karácsonyi csomagot kaptak, amiben nemcsak édesség volt, hanem egy olyan képes Biblia is, ami képregénynek volt megrajzolva. Sajnos, Peti annyira örült ennek az ajándéknak, hogy az istentiszteleten már egyáltalán nem is figyelt ezután. Csak a végén szégyellte el magát, hogy egyetlen mondatra sem emlékszik abból, amit a tisztelendő bácsi mondott, pedig bizony az Meisten Fia. 4. Ide fektették nép igazi jelentéséről itt tudhatott volna meg többet. Zsolti nem nagyon értette a prédikációt, mert volt egy idegen szó, aminek nem ismerte a jelentését. Ezt az idegen szót rejtettem el nektek a következő keresztrejtvényben. tfa sikerült megtalálnotok, nézzetek utána a jelentésének is, és azzal együtt küldjétek el hozzám! Segítségetekre lehet, ha elolvassátok Máté evangéliumának 1. fejezetében a 18-25. verseket. Jó munkát kívánok nektek! Szeretettel: Timi néni. bepólyálva a szülei. 2. így hívták az édesanyját. 5. Mennyei lény, aki hírül vitte a pásztoroknak a 3. A napkeleti bölcsek egyik ajándéka. Messiás világra jöttét. 6. így nevezte a kisgyermeket az angyal, amikor jelentette Máriának, hogy fia fog születni. 7. Ebben a városban született meg a Szabadító. 8. Ezt fedezték fel a bölcsek, és erről a jelről tudták meg, hogy megszületett a zsidók királya. A gyermeksarok készítőinek címe:Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK (fffu/álru Charis in mission Elegáns, szolid kivitelezésű CD-t tartok a kezemben. A halványlilás borítón ez a felirat olvasható: Charis in mission. Először valami angol könnyűzenei csapatra gondolna az ember, vagy egy karizmatikus közösség gospel-kórusára. De a borítóról hamar rádöbbenhetünk, hogy az együttes egyik fő .mozgatója, az uraiujfalui evangélikus lelkész, Menyes Gyula. S az ő irányításával formálódott ez az ökumenikus közösség. Hallgatom a zenét. Ismert, elsősorban az Új Ének-bői ismert ifjúsági énekek csendülnek fel sajátos feldolgozásban. Hangszerek - gitár, furulya, cselló, dob és billentyűsök teszik színessé a kíséretet. Ismerős dallamok, olyanok, amelyeket ifjúsági órákon szinten mindenhol énekelnek evangélikus fiatalok - mozgalmas kísérettel és szóló énekkel csendülnek fel, s minden ének után egy-egy pár soros meditativ vers, mély gondolatot hordozó pár mondat. A válogatás olyan énekeket tartalmaz, amelyek evangélizá- ciós lelkűiéiről tanúskodnak, hisz nemcsak felvétel készült ezekről az énekekről, korunk korszerű technikájával (de házi kivitelezésben), hanem ezekkel az énekekkel is szolgálnak a „Charis” Együttes tagjai a környezetükben, gyüle- kezeti-házakban és kultúrházakban egyaránt. Egy vájt fülű zenekritikus biztosan sok olyan apró részletre felhívná a figyelmet, amelyet a hangszerelés, előadás vagy éppen a felvétel szempontjából másképp kellene csinálni. Én talán egy kicsit elfogult vagyok a kritika megírásához. Elfogult vagyok egyrészt azért, mert életemben először hallottam saját szerzeményemet egy együttes feldolgozásában. Másrészt pedig azért, mert gyülekezeti lelkészként én is átéltem azt, hogy milyen izgalmas feladat vidéki fiatalokat még ennek a populáris műfajnak is megnyerni. Milyen kitartó lelki építőmunka kell ahhoz, hogy a szolgálatnak ez a gyümölcse megteremjen. Az éneklés - és ez a könnyűzenei éneklés különösen is - a misszió egy fontos eszköze lehet. Láthatjuk azt, hogy a könnyűzenének mai stílusai mennyire meghatározzák a fiatalok zenei fogyasztását, ezért a tartalomra szigorúan vigyázva, az egyháznak is figyelnie kell arra, hogy a mai tizenévesek „mire vevők”. S ha nem csak a lüktető ritmus, vagy a jó gitárszóló szólal meg, hanem a szövegben a Krisztusról szóló örömhír és bizonyságtétel is, s közben meditativ versek segítenek az elmélyedéshez, ahhoz, hogy ne csak a fülünkkel, hanem a szívünkkel is hallgassuk ezt a kazettát - akkor a készítői egy óriási hiányt pótoltak. Evangélikus területen - tudomásom szerint - ez az első kereskedelemi forgalomba kerülő, ifjúsági énekeket tartalmazó kazetta és CD. Érdekes volt hallgatni azokat az énekeket, amelyeket ifjúsági órákon oly gyakran énekelünk. A hangszerelés, s a szólók új karaktert adtak egy-egy éneknek. Érződött az éneklő fiatalok hangján, hogy amatőrök, de az a lelkesedés is, amivel erre a felvételre és szolgálatra készültek. Ebben a műfajban az intellektuális - s ezért szélesebb rétegek számára csak nehezen érthető üzenetet hordozó - köny- nyűzene mellett most megjelent az az evangélizációs könnyűzenei stílus is, amely tartalmas és jól érthető énekekkel, szavakkal bátorít a hitre, és segít az Isten nagy tetteinek meglátásában. Egyetlen hiányérzetem volt csupán a lemez hallgatása közben: minden éneknél vártam, hogy legalább a refrénnél, a visszatérő részeknél felhangzik, erővel A fiú egy kicsiny faluban lakott, ahol mindenki ismerte egymást és minden olyan elérhető volt. Csak pár lépést kellet megtennie ahhoz, hogy átmehessen a legkedvesebb barátjához, ha pedig teljesen egyedül szeretett volna lenni, akkor is pár percet sétált és kint volt a mezőn. Nagyon szeretett kijárni a mezőre, nem csak azért, mert annyi gyermekkori emlék kötötte ide, hanem azért is, mert olyan, érintetlennek tűnt itt minden. Itt teljes csend és nyugalom volt, ide nem szűrődtek ki az emberi zajok. Ezen a helyen minden olyan mint az Isten országa. - gondolta. Hisz ott is csend van, békesség, és nem ér el odáig az emberi zaj. Ma is ide vonult ki, hogy végiggondolhassa mindazt, ami vele történt az utóbbi időkben. Egy hete elment, hogy meglátogassa az egyik barátját, aki egy nagyvárosban élt. Már olyan régóta esedékes volt ez a látogatás, de sohasem szánta rá magát. Mindig kitalált valami kifogást, hogy ne keljen mennie, de most már nem lehetett halasztani a dolgot. Érzések és vágyak keveredése volt a szívében, amikor elindult. Kérdésekkel volt tele, és félt, hogy nem fog ezekre a kérdésekre választ találni ott sem. Tartott attól, hogy mit fog kezdeni ott az idegenbe, ahol jóformán csak egy két embert ismer, ahol Ő mindenkinek egy olyan idegen, mint az a többi ezer meg ezer ember, akik ott mászkálnak az utcán. Úgy gondolta, hogy a városban sokkal bűnösebbek az emberek, mint abban a kis faluban, ahol Ő eddig élt. De most utólag nagyon is hálás volt Istennek, hogy elvezette őt erre a helyre. Örömmel tapasztalta, hogy naés lendülettel egy kórus. A felvételeken tizenöt szép, kedves csengésű énekhang szólal meg. S éppen az Istent dicsérő és Jézus szeretetéről szóló énekek közösséget teremtő hatalmáról, s a Lélek összekovácsoló munkájáról tanúskodhatott volna az, hogy ők együtt is énekelnek, egy-, vagy több szólamban. A „Charis in mission” kazetta és lemez JTpndenkeppeií szép'bizonysága egy élő, és szolgálatban tenni akaró, missziói felelősséggel gondolkodó közösségnek. Munkájukra, fejlődésükre, lelki gazdagodásukra áldást kívánva, köszönöm meg azt az ajándékot, amivel meglepték egyházunkat. A kazetta és a CD elsősorban az uraiúj- falui Lelkészi Hivatalban, Menyes Gyula lelkésznél rendelhető meg. Bence Imre gyón sokmindenben hasonlít az ő kis faluja és a város. Ott is látott kedves embereket és haragosokat, durvákat is, de hát mindez megvan falun is, csak kevesebb, mert hát kevesebben laknak ott. Félt a magányosságtól, de be kellett látnia, hogy nagyon jól érezte magát. Egyvalamire pedig ott eszmélt rá és ezért hálásnak kell lennie. Itt a réten, neki mindig úgy tűnt, hogy szinte elérheti az eget és a csillagokat, bár tudta, hogy nem igaz, az érzés mégis ott volt benne. A városban eszmélt rá teljes valóságában, hogy milyen magasan van a fold az égtől. Mert ott sétált a magas épületek között, hallotta elmenni a repülőket, de bármennyire is erőltette a szemét, nem sikerült meglátnia az ég végét. Amikor pedig ezt nézte, eszébe jutott a zsoltáros szava Isten kegyelméről. Most már tudja, hogy milyen magasak a házak, és hogy még ennél magasabban szálnak a repülők, de szinte beleszédül, amikor arra gondol, hogy milyen nagy az Úr kegyelme. Erre pedig szükségünk van - gondolta - mindegy, hogy hol élünk, mert gyarló emberi voltunk miatt minden napon rászorulunk Isten megújuló kegyelmére és szeretetére. Milyen jó azt tudnunk, hogy ez nem fogy el egyhamar, hogy hozzá bármikor mehetünk, tőle bármikor kérhetjük a megújulást, és biztosak lehetünk abban, hogy nem utasít el bennünket. Te, aki most ezeket a sorokat olvasod, leültél-e már a magad csendjében és rácsodálkoztál-e igaz gyermeki csodálattal Istennek ezekre az ajándékaira. Kérlek szépen téged, tedd meg ezt minél gyakrabban. Jéckel Gábor Amilyen magasan van az ég a földtől, olyan nagy az ÚR kegyelme az őt félők iránt... A világ teremtésétől a „lengyel nemzet” kínhaláláig „Kezdetben vala hit Istenben, és szabadság vala a' világon. És nem volt semmi törvény, csak Istennek akarata, és nem vala sem f/r^sem rabszolga, csak a'patriarchákfs gyermekeik... ” (Mickiewicz után Kazinczy Gábor) Adam Mickiewicz születése 200. évfordulóján a Magyar írószövetség, a Magyar Mickiewicz Emlékbizottság és a Széphalom Könyvműhely a Magyar írószövetség klubjában emlékezett meg a világirodalom legnagyobbjai közé tartozó lengyel romantikus költőről. A megemlékezés alkalmával muttatták be „A lengyel nép és a lengyel zarándokság könyvei” magyar kiadását, Kazinczy Gábor fordításában. Kazinczy Ferenc unokaöccse 1836-ban - 18 esztendős korában - fordította le, s két részletet 1839-ben sikerült kö- zöltetnie az „Athenaeum” című folyóiratban a függetlenségükért harcoló és vereséget szenvedő lengyel nép jeles fiának írásából. Tudjuk, ez időtájt a lengyelek hősiességére vonatkozó írások, irodalmi termékek - nehogy a magyar népben is fokozzák a hazafias hangulatot - a tiltó listán szerepeltek. Kazinczy Gábor sem, csupán a lengyel nép iránti rokon- szenvből fordította le az Európa hírű munkát, hanem ismerve a magyar közéletet, nemzete jelenét, a két nemzet hasonló sorsának alakulását is, az előrelátást, a figyelemfelkeltés vezette fordítói munkájában. „A könyvek funkciója az emigránsok nevelése, valamint a szabadság vállalására és a szabadság győzelmébe vetett hitre való tanítása” - írja Kazinczy fordítása elé D. Molnár István, a magyar kiadás bemutatója, a könyv szerkesztője. Ez a gondolat lehetett irányítója az ifiú fordítónak is, akinek „szerepe sokkal jelentősebb, mint egy lengyel író fontos alkotásának még kezdő fordítójáé és munkásságának népszerűsítőjéé”. Az emlékév hazai eseményeiről Benkő Andrea adott tájékoztatást. Schelken Pálma 1998. Karácsony zenéje December 20-án Bach Magnificát-ját hallottuk Vásáry Tamás vezényletével. Bennem a régi szép emlékek ébredtek fel, amikor a művet a Szilágyi Erzsébet Gimnázium énekkarával, Szőnyi Erzsébet vezetésével énekeltük. A Magnificát tercettjét bármikor, bárhol kapásból is elénekeltük, Bach zenéjét „mindennapi kenyerünkké”, zenei anyanyelvűnkké téve. A másik mű, Vaugham Williams Karácsonyi Kantátája, újdonság volt. Milton Prológusa és Epilógusa, azokban az üdvtörténet fogja közre a dalokat, elbeszéléseket, korálokat, a pásztorált, bölcsődalt, himnuszt és indulót, szinte minden irodalmi és zenei műfajt, ami Karácsonykor előadható. A Rádió Gyermekkórusának szép csengő hangja adta meg az igazi karácsonyi, a modem ember szívéhez szóló, egyszerű hangulatot. Ellenpontként „vágták ki a rezet” a fúvósok, a barokk pompát idézve. Mintha több stílust sorakoztatott volna fel a szerző, azokat összegezve, múltat és jövőt a jelenben összeolvasztva a Karácsony hangulatában. A mű előfutára Liszt Ferenc „Karácsonyfa” című zongoraszvitje, amit a Szent Imre Házban előadtam. Négykezes változatának összegyakorlása a régi polgári Családok szép ádventi időtöltése, karácsonyi készülődése volt. Dobler Magda
