Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-24 / 4. szám
Evangélikus Elet 1999. JANUÁR 24. ö.oldal Sfi SARM u 55 w a Két héttel ezelőtt egy új sorozat indult: gyöngyfűzéssel készítünk el a Noé bárkáján levő állatok közül néhányat. A múlt alkalommal sünit fűztünk. A mostani alkalommal teknősbékát készítünk. „Bement Noé a bárkába az özönvíz elől. A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is kettő-kettő ment be Noéhoz a bárkába.” (1Móz 7, 7-8) Kedves Gyerekek! A munkát egy gyönggyel kezdjük, és hogy ne csússzon le a szem középről, átfüzéssel rögzítjük. Vagyis a”szemet felfűzzük az egyik szálra, míg a másik szálat szemből átbújtatjuk. Ha ezt mind a két oldalról meghúzzuk, egyben rögzítjük is a szemet. Ezt cicabajusznak is szokták hívni, mert mielőtt meghúzzuk két oldalról, olyan, mint a cica bajsza. A teknősbékához szükségünk lesz: 55 db barna (b), 62 db sötétzöld (z), 29 db sárga(s), vagy világoszöld és 2 db nagyobb fekete (f) gyöngyszemre. 80 cm damilra. Fűzés: 1. Is 2. If Is lf 3. 3s 4. 3s 5. 2s 6. 2s 7. 3s 8. 4z 9. Is 3b Is 10. 4z/3b (ld. 2. ábra **) 11. Is 5b Is (2x4) (Id. 1. ábra) 12. 5z/4b (ld. 2. ábra*) 13. Is 5bls 14. 5z/4b (ld. 2. ábra*) 15. Is 5b Is 16. 5z/4b (ld. 2. ábra*) 17. Is 5b Is(2x4) 18. 5z/4b (ld.2. ábra*) 19. Is 5b Is 20. 4z/3b (ld. 2. ábra**) 21. 5s 22. 5z 23. 3s 24. 3z 25. Is 26. Is 27. Is Páratlan sorok: hasa 1. ábra 2. ábra Páros sorok: háta. A 2. ábra szerint fűzzük váltakozva a Az 1. ábra szerint készítjük a két Iázöld és barna szemeket. bat: az egyik szálra felfűzünk 3 db sárJó szórakozást kívánok szeretettel: ga és egy barna szemet, majd ugyan- ezt a szálat visszadugjuk a sárga gyöngyökön. így fűzzük a lábat a másik szálra is. Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek címe:Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. MTTÁNv jSMSISNY . Hagyományainkhoz híven 1999-ben is megrendezésre kerül az országos bibliai és hittanverseny. Immáron nyolcadik alkalommal! Két hétvégén: április 10-11- én a 8- 12 évesek részére és április 17-18-án a 13-16 évesek részére Piliscsabán (Béthel Missziói Központ). Téma: Mózes 2. könyve; Mózes és Izrael életének útja a Sinai- hegyi rendelkezésig. A versenyben való részvétel feltételei változtak: Kérem a lelkész- és hitoktató testvéreket, hogy az országos rendezvény előtt helyi selejtezőket szervezzenek! Hiszen nehéz kiválasztani, hogy kik is legyenek, akik részt vehetnek e versenyen. Létszámkorlátozás miatt egy gyülekezetből 6 fő jöhet. A helyi vetélkedőkből győztesen kikerülők jutalma az országos megmérettetés. Részvételi díj: 400 Ft/fö. Kérem a gyülekezeteket, hogy a gyermekek útiköltségét támogassák. A hittanversenyen az addig beérkezett művekből rajzversenyt és kiállítást rendezünk. Az előző évek tapasztalatai alapján sokkal szigorúbban vesszük a határidő betartását! Jelentkezési határidő: március 15. Cím: OBHV- Evangélikus Teológus Otthon, 1147 Budapest, Lőcsei út 32. Szeretettel várjuk azoknak a gyerekeknek jelentkezését is, akik eddig még nem voltak ilyen országos versenyen! Áldott készülést kívánok! Szeretettel: Csoszánszky Márta „MEGSZÜLETETT A FÉNY, HOGY A DIDERGŐ VILÁGOT MEGVILÁGÍTSA ÉS FÖLMELEGÍTSE...” Könyvbemutató a hittudományi egyetemen 1998. november 26-a, csütörtök, barátságtalan, lucskos nap volt. Olyan, amin kilépni sincs kedve az embernek otthonról. Mégis indulni, menni kellett Vasból, Zalából, Nyírségből és Békésből, mert „MEGHÍVÓ” érkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemről. így lett a hétköznap jeles nappá, ünneppé, az igehirdetés ünnepévé. Ádvent tövében az Úr eljött szavakban és muzsikában, testvéri találkozásban. Az alkalom azért jött létre, mert a Keresztmetszet című igehirdetés-kötet után kézbe vehettük a folytaöpw 1 állÉtl »» .fi m. tást, a Tükörképet, hetvenöt lelkész igehirdetéseit. Már a délután előadóinak nevei is sejtették, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. (Harmati Béla püspök, Udvaros Béla rendező, Lengyel Anna riporter, Fülöp Attila operaénekes, és az Egyetem rektora: Szabó Lajos) Ők osztották meg velünk gondolataikat a mindvégig lebilincselő, felszabadult örömnapon. Akik a Tükörkép című kötetet kézbe veszik, azoknak szíve vasárnapról vasárnapra együtt doboghat azokéval, akik minden ünnepen Isten igéje köré gyülekezhetnek. Különösen sokat jelenthet ez szórványban, kis gyülekezetekben élőknek. Ismert és kevésbé ismert igehirdetők mondatait ízlelgetve, Jézus lábához telepedhetnek olyanok, akiket betegség köt az otthonhoz, vagy olyanok, akik még keresik az utat a gyülekezet közösségébe. A templomos gyülekezeti tagok tagok pedig saját lelkészük hangja és igehirdetése mellett felfedezhetik: milyen gazdag tartalmú Isten igéje, s milyen sokszínűén lehet tolmácsolni. A délután résztvevői a Hittudományi Egyetem nagytermében rövid, de magukkal ragadó előadásokat hallhattak, melynek mindegyike közvetlen, személyes hangú volt. Harmati Béla püspök indító előadása „Az igehirdetés az élet piacán ” címet viselte. Többek között beszélt arról, hogy mind a három szónak üzenete van. A helyzet, amiben élünk, olyan, ahol vallási sokszínűség, túlkínálat közepette kell megszólaltatnunk az örök Igét, hirdetni az élőt, Jézus Krisztust. Az életet, az Élőt hirdetjük és képviseljük, akinek életünk egészéhez van köze. Ahhoz a Jézushoz hívunk, aki így mutatkozik be: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Udvaros Béla az Evangélium Színház rendezője „A megjelenítés művészetéről” osztotta meg velünk gondolatait. A színészi hivatás és színház a lelkészi hivatás és a templom hasonlóságáról, különbségeiről, értékhordozó szerepéről beszélt. Szívem szerint befejező mondatát az 1999-es év jelmondatává tenném igehallgatók és igehirdetők számára. Tamási Aront idézte: „Mi dolgunk itt? Betölteni reménységgel a világot. ” Lengyel Anna arról vallott, hogy milyen örömmel, igaz meggyőződéssel szerkesztette - míg tehette - a rádiós félórát, s igyekezett szívét, lelkét beleadni ebbe a munkába. Fülöp Attila „A vox humana a művészetben” címmel fölidézte legbelsőbb emlékeit. Szólt gyermekkora karácsonyairól, amikor Bükön lelkészédesapját hallgatta s egy életet meghatározóan megérintette a gyülekezet buzgó éneklése, ahogy a „Mennyből jövök > most hozzátok”-at zengték. Nem feledkezett meg a Lutherániáról sem, Weltler Jenő karnagyról, Trajtler Gábor orgonaművészünkről sem, akikkel együtt szolgálhatott, Istent dicsőítve énekművészeiével. Szabó Lajos rektor derűs közvetlenséggel, jó házigazdaként vezette a délutánt, bemutatta a könyv íróit és minden munkatársat. Megköszönte mindenki munkáját, akik együtt álmodtak vele, hogy a valóság, az élő gyülekezetek építése állandó folyamat legyen. A Hittudományi Egyetem énekkara, Irodalmi Színpada és Fúvósegyüttese mind-mind gazdagították a délutánt. Benczúr László nyugdíjas lelkész megindultan adott hálát Istennek, hogy találkozhat a jövendő lelkésznemzedékkel, akik értékeikkel, kincsekkel ajándékoztak meg bennünket. A könyv borítóját Polgár Rózsa, püspökünk felesége tervezte. Fényesebb és sötétebb kontúrral megrajzolt járókelőket látunk, közöttük egy fénynyalábbal megvilágított alak. így, ilyen közvetlenül akar közénk jönni, mellénk lépni, útitár- 1 sül hozzánk szegődni 1999-ben is a földre jött,'élő Isten Fia. Teszi ezt azért, hogyJV általa egymás mellett sodródó, siető, rohanó idegenekből ismerőssé, egymást értő, egymást segítő, hordozó közösséggé legyünk. A Tükörkép című igehirdetés-kötetnek is ez az egyik célja, s Istennek van hataF ma arra, hogy emberi szavakat, az írott igehirdetést is felhasználja, Szendéikével megelevenítse a gyülekezetépítés munkájában. Az énekkar mély átéléssel énekelte a „ Tehozzád ó Uram emelem föl lelkem... ” című kórusművet s ez a délután valóban szívet fölemelő és melengető volt. Deméné Smidéliusz Katalin Tihanyi Kalendárium 1999. „Kalendáriumunk nem hagyományos tái, beszélgetések, könyvbemutatók, az évkönyv, nem egyszerű eseménynaptár, nem tudományos forráskiadvány. Különböző írások gyűjteménye, amelyeket egybefog a múlt iránti tisztelet és a Balaton szépségének csodálata... Nekünk, akik itt lakunk fontos ez a hely: történelme van, s történelme a mienk. És nem túlzás, ha azt állítjuk: Tihany fontos az egész magyarságnak, az Alapítólevéllel, I. András király sírjával, középkori és barokk művészetével, természeti szépségeivel...” olvassuk a Tihanyi Kalendárium 1999. évi, már hagyományossá vált kötete ajánlásában. Egy év eseményei: történelmi, irodalmi emlékezések, művészi kiállítások a Balaton és a Tihanyi Bencés Apátság összeforrottsága jegyében, A múlt felelevenítése régi naplókból és nyári feljegyzések, tetőtéri esték tudomány viünnepek és találkozások történései sok kedves emléket idéznek a kalendárium lapozgatása közben. A vallásos gondolatok, bibliai idézetek, a hitet erősítő imák mellett számot ad a Tihanyi Bencés Apátság már hagyományossá lett, a keresztyén egység erősítését szolgáló találkozóiról, mint amilyen volt az Evangélikus Hittudományi Egyetem IV. évfolyamos hallgatói passiójátéka, a szeptemberi ökonomikus könyörgés a magyarságért, a közös imádság a Krisztus-hívők egységéért, Szebik Imre evangélikus püspök prédikációjával, a Lutheránia Énekkar és Trajtler Gábor orgonamüvész hangversenye... A kalendárium szerkesztője dr. Korzenszky Richard OSB perjel és dr. Présingné Baracskai Erika, a címlapot Udvardi Erzsébet tervezte. Schelken Pálma FIATALOKNAK ' Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje. (Prédikátorok. 8,5) Sajnos, manapság nagyon sok olyan dolgot kell megtapasztalnunk, ami teljesen logikátlan és felrúg minden ésszerűséget. Sokan azzal magyarázzák ezt, hogy az emberek annyira elkényelme- sedtek, hogy már gondolkodni is lassan elfelejtenek. Az teljesen bizonyos, hogy a mai kor civilizációs vívmányai nagyon sok olyan technikai változást hoztak, amivel jelentősen megkönnyebbült egy átlagember élete. De ez teljes mértékben mégsem helytálló, mert a gépek legyenek bármennyire is praktikusak és lássanak el bármennyi funkciót is, mégiscsak gépek maradnak. Ne hidd kedves barátom, hogy én lenézném ezeket a korszerű dolgokat, de az tény, hogy a gépek nem alkalmasak még önálló gondolkodásra. Egy megalkotott parancssor szerint működnek, vagy éppen egy megfelelő gomb benyomásával adható ki az utasítás. Én magam sokkal inkább abban látom a problémát, hogy az emberek elvesztették a hitüket. A hit alatt pedig értendő az istenhit, a hit az emberi jóságban és segítőkészségben, hit a jövőben. Úgy látom, hogy ez a három dolog nagyon szorosan összefügg egymással. Az emberek megszűntek nyíltak és segítőkészek lenni. Bezárkóztak mert, úgy gondolják, ezzel a zárkózottsággal távol tarthatják maguktól a világ problémáit és így csak a saját maguk dolgaira tudnak koncentrálni. Ez persze részben igaz, de azzal, hogy elzárkóznak, nemcsak a problémákat zárják el maguktól, hanem az örömöket is. Ezek az emberek lassan kezdenek magányosakká válni, betoko- sodni, megsavanyodni. Innen már csak egyetlen lépés a teljes hitetlenség, hisz a begubózás magával hoz egyfajta beszűkülő látást is. Amikor is már csak a jelen problémái vannak szem előtt és nem látják meg az emberek a változás, változtatás lehetőségeit sem Csakhamar teljesen torz képet látnak jelenükről és jövőjükről és ezt az állapotot nyugodtan nevezhetjük a: Nekem minden mindegy szindrómának. Amikor is az ember feladja a harcot a változtatásra és beletörődik abba a torz képbe amit maga körül kialakított. Aki pedig eljutott idáig, az már majdnem minden esetben megtagadja az Istent is. Mondván: idáig jutottam, az Isten nem segített rajtam, akkor én minek higgyek benne... Én nem állítom, hogy minden ember, aki rosszul él, az eljut erre a szintre, erről szó sincs! De látom nap mint nap azokat az embereket, akik hite ezért vagy azért ingadozik és látom az ő küzdelmüket, hogy megtartsák hitüket és emberi tartásukat. Azt sem állítom, hogy létezik egy olyan gyógyír, ami teljesen mértékben rendbe tudná hozni ezeket a bajokat. De van valami, ami sokat segíthet a bajok enyhítésében, abban , hogy a mindennapokat másként éljük meg. Egyetlen parancsolatot kell csak nagyon komolyan vennünk, ami így szól: „Szeresd felebarátodat, mint magadat” Mert ha szeretni tudunk önzetlenül, akkor teljesen biztosak lehetünk benne, hogy minket is fognak szeretni. Ha segítünk egy bajbajutottnak, akkor valamikor valamilyen formában rajtunk is segíteni fognak. Folytathatnám, de tudom, hogy mindenki maga is meg tudja ezt tenni. Nem varázsszer, de segít másokon és rajtunk is... Az utolsó ítéletkor, pedig nem csak a saját életünkkel kell elszámolnunk, hanem azokéval is, akiket reánk bízott a Isten. Tegyünk mindent önzetlenül, nem másért, mint az Atyaisten dicsőségére. Erre adjon erőt kitartást és sziklaszilárd hitet az Isten. Jéckel Gábor
