Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-09-05 / 36. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 64. ÉVFOLYAM 36. SZÁM 1999. SZEPTEMBER 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENNEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 48 Ft „...szentségem, igazságom és tisztaságom nem magamból sarjad, nem is magamból él, hanem egyedül Krisztusból, akiben hitemmel gyökerezem.” Luther A TARTALOMBÓL Lelkészavatások Amerika felülnézetben Gondolatok az évezred küszöbén AZ EVANGÉLIKUS HIT- TUDOMÁNYI EGYETEM 1999. szeptember 17-én, pénteken 14.30 órakor tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT és ÜNNEPI ÜLÉSÉT a budapesti zuglói evangélikus templom ban (Bp. XIV. Lőcsei út 32.) Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát D. dr. Harmati Béla püspök végzi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. Dr. Szabó Lajos rektor Megkezdődött az évezred utolsó tanéve Iskoláink, kollégiumaink, óvodáink életében ünnepi és egyben nagyon fontos tanév kezdődött az elmúlt napokban. Ünnepi, hiszen az évezred utolsó tanéve áll előttünk, amely egyben ezeréves keresztyén államiságunk évfordulóját is magába foglalja. Hazafias és keresztyén nevelésünk számára nagyon fontos, hogy gyermekeink aktív részesei legyenek a két tanévet is magában foglaló ünnepségsorozatnak, megértsék, bevéssék azokat a gondolatokat, amelyek az ünnepségek kapcsán elhangzanak, megismerjék az ezeréves Magyarország történetét, a keresztyénség felvételének fontosságát. Az Evangélikus Pedagógiai Központ diákok, pedagógusok számára művészeti, irodalmi, történelmi és helytörténeti pályázatokat fog kiírni, amelyek az ünnepkörhöz kapcsolódnak. Ezzel szeretnénk segíteni az ünnepre való készülődést, amely egyben a gyermekek ismereteit is bővíti. Az Evangélikus Elet olvasói nyilván felteszik a kérdést, miért hirdettünk az elmúlt tanévben olyan sok iskolában igazgatói pályázatot. Ennek magyarázata, hogy iskoláink a visszavétel és az újraindítás óta eljutottak az első ciklus végére, most jár le az első hathét év, ezzel a vezetők kinevezése is. Ez hat intézményt érintett. Az egyházi oktatási és az állami közoktatási törvény előírja az újrapályáztatást. Nem könnyű gimnáziumot, általános iskolát vezetni, ezért vezetőt találni sem egyszerű. Nem minden jó és alkalmas pedagógus vállalkozik erre a szép, felelősségteljes, de ugyanakkor sok nehézséggel, buktatókkal járó feladatra. Az evangélikus oktatási törvény szigorú elvárásokat tartalmaz: vallását gyakorló evangélikus, egyetemet végzett, tíz éves iskolai tanítási gyakorlattal rendelkező pedagógus vagy lelkész lehet csak gimnáziumi igazgató. A szigorú követelmények, valamint a feladat nagysága sok rátermett, jól felkészült, tanárt riaszt el a pályázás gondolatától. A változó állami törvények, az elmúlt évig érezhető háttérbe szorítottság sokszor okozott bizonytalanságot, amely csak nehezítette pedagógusaink elhatározását. Nem történt változás a Deák téri Evangélikus Gimnázium élén, ahol Schulek Mátyást, Aszódon, ahol dr. Roncz Béla igazgatót választották újra. A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium eddigi igazgatója dr. Bánsz ki István és a Győri Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója Jancsó Kálmánná kinevezésük lejártával nyugállományba vonulnak. Ezen a helyen is meg kell köszönnünk iskolateremtő, szervező áldozatos munkájukat, amelyet intézményeinkben, a gyermekek, és az egyházi nevelés érdekében kifejtettek. Tapasztalatukat az elkövetkező időben is szeretnénk kamatoztatni az evangélikus oktatás területén. Nyíregyházán Tar Jánosné, a Luther Márton Kollégium eddigi vezetője, Győrben Hallgatóné Hajnal Judit, aki az elmúlt tanévben igazgatóhelyettes volt, fogja tovább vezetni az iskolát. Mindketten rendelkeznek vezetői tapasztalatokkal. A Luther Márton Kollégium megüresedett igazgatói állását Martinovszky István foglalja el. Nem sikerült az első pályázat Békéscsabán és Bonyhádon, ezeket az állásokat újra meg kellett hirdetni. Békéscsabán hosszú viszontagságos idő után a tantestület és az igazgatótanács egyhangúlag szavazott dr. Formánná Kiss Katalin mellett, Bonyhádon a két jelölt közül Onódy Szabolcs kapott bizalmat. A következő időszak vezetőválasztását szeretné az Országos Presbitérium megkönnyíteni. Létrehozott egy ösztöndíjat, amely évente három olyan fiatal evangélikus pedagógusnak másoddiploma megszerzését támogatja, akik közoktatási vezető képzésen vesznek részt. Az ösztöndíj pályázat útján nyerhető el minden évben. Pedagógusaink szakmai munkájának elismerésére az Országos Presbitérium Péterfí Sándor-díjat alapított, amelyet első alkalommal 1999-ben lehet majd átnyújtani. Mindenki számára fontos, hogy intézményeink jól működjenek, magas színvonalon oktassanak. Versenyképes tudást, korszerű ismereteket kell nyújtani. Ezt csak igényes színvonalas szakmai munkával lehet közvetíteni a tanulók számára, amely folyamatos továbbképzést feltételez. Evangélikus intézményeink másik, de nem második feladata a nevelés. Olyan szeretetteljes légkört kell teremteni a tanórákon és a tanórán kívüli foglalkozásokon, ahol minden gyermek közösségre talál, ahol sikerül olyan keresztyén világnézetet, értékrendet kialakítani tanulóinkban, hogy az iskolából kikerülve, ép gondolkodású, szilárd erkölcsű felnőttek legyenek, akik tudnak választani jó és rossz, helyes és helytelen között. Tanulóink hitbeli gazdagodása, lelki építése közös feladata szülőnek, iskolának, gyülekezetnek. Úgy kell irányítani, példát mutatni pedagógusnak, lelkésznek, hitoktatóknak, hogy gyülekezetét erősítő, egyházhoz hű keresztény emberekké váljanak, hiszen ők lesznek a jövő évezred evangélikus értelmisége, nekik kell nemzeti, egyházi, családi hagyományainkat ápolni, továbbadni. Mihályi Zoltánná A kik az elmúlt tanévben foglalkoztak hittantanítással, vagy most is abban fáradoznak, biztos feltették maguknak már a kérdést: mit ér a munkám? Lelkészeknek talán könnyebb volt megtalálni az eredményt a gyülekezeti alkalmakon tapasztalható aktivitásban vagy a pásztori szolgálat egyéb területein jelentkező mozgásokban. Nehezebb a helyzete azonban annak, aki nem lelkészként végzi ezt a munkát. Hol és hogyan kaphat visszajelzést a hitoktató, hittantanár szolgálata eredményességéről? Egész Európára történő kitekintéssel hívott meg nyolc résztvevőt egy konzultációra a Farmington Intézet vezetője július végén Oxfordba. Anglia mellett Németországból, Romániából, Észtországról és Magyarországról érkeztek szakemberek. A nem titkolt alapkérdés mindössze ennyi volt: tudunk-e tanulni egymás helyzetéből és tapasztalataiból? Hasznos lehetne- e az európai hittantanítás számára a Farmington Intézet által kikísérletezett modell? A nagy összegű magánalapítvánnyal induló és később is hatékony szponzorálásban részesülő program tömören megfogalmazott célja ennyi: támogatni a hittantanítást, hogy a keresztyén nevelés hatékony, bátor és időszerű maradjon. Mindezt nem egyszerűen elÉrdemes odafigyelni másokra Valláspedagógiai tanácskozás Oxfordban méletben, hanem gyakorlati megközelítéssel igyekszik megvalósítani. Erre példa a legutóbbi évek egyik legsikeresebb gyakorlata, amelyben évente 50 angliai középiskolai hittantanár számára biztosítanak háromhónapos továbbképzési lehetőséget. Erre az időre „kiszakad” mindennapi tevékenységéből a hittantanár, és a számára legérdekesebb teológiai kérdéssel foglalkozhat egy az általa és a kuratórium által közösen kiválasztott egyetemen. Aki elnyeri ezt a lehetőséget, az munkáját semmiféle kötelező vagy előre elkészített terv szerint végzi, hanem saját választása, időbeosztása és elképzelése alapján. Fontos, hogy a vállalkozó tanár mindvégig érezze az alapítvány részéről a bizalmat, az érdeklődést és a lehetőség biztosítását. Önmagának a pályázónak kell rátalálnia arra területre, ahol a saját továbbképzését elképzeli. Az eredmények és a tapasztalatok rendkívül jók. Szívesen vállalkoznak az angliai hittantanárok erre az ösztöndíjra. Jót tesz a munkájuknak a rövid időre történő megszakítás. Érdekes témák tömege került felszínre ezáltal, amelyeket korábban még senki sem dolgozott fel. Az ösztöndíj végén egy tanulmányt kell készítenie minden résztvevőnek, és ezek a tanulmányok az intézeti könyvtárban bárki számára elérhetőek. A program vezetőjének visszatérő, tipikus angol mondata így hangzott: a többéves vagy évtizedes gyakorlattal rendelkező tanárnak is szüksége van arra, hogy átélje és élvezze azt, ahogy a zöld fu magától újra növekedni kezd... Ez a legjobb gyógyszer kiégés és elfásulás ellen. Minden résztvevő megerősítette azt a véleményt, hogy nagyobb figyelmet kellene szentelni a hittantanári munkának európai szinten. Lehet, hogy a felnőtt és idősebb generáció teológiai kérdésfelvetése eltér országonként és tradíciókként. Az azonban elég evidenciának látszik, hogy a felnövekvő új nemzedék kérdése, problémája vagy dilemmája nagyon hasonló vagy éppen ugyanaz mindenütt. A hittantanárok találkoznak a rendszeres iskolai hitoktatás keretében leggyorsabban és legközvetlenebbül a jövő teológiáját érintő mai kérdésekkel. A gyermekek és fiatalok kérdése a jövő igazi kihívása számunkra. Feleletadáshoz pedig a rendkívül jó felkészültség mellett a szüntelenül megújuló aktualitások ismeretére is szükség van. A hittanóra a legspeciálisabb alkalmak és lehetőségek közé tartozik, mert a nagyon korai életszakaszban átélt élmény vagy csalódás az egész életút hitbeli fejlődését meghatározhatja. Nagyot téved és hihetetlenül sokat árt, ha valaki ezt a munkát csak mellékesen vagy rutinból akarja végezni. Szaktudás, energia és odaadás kell itt minden órára. A konferencia ideje alatt sokszor gondoltam arra, vajon mikor tehetünk végre mi is néhány lépést abba az irányba, hogy önálló munkakörben, megbecsültén, egyre többen végezhessék ezt a munkát egyházunkban. Ahogyan sokszor egy-egy gyülekezeti diakonissza szolgálata nemzedékeket mentett meg a hit útján egy-egy nagyobb gyülekezetben, ugyanúgy lehetne hangsúlyos ma a hittantanárok és hitoktatók munkája, mint generációkat mentő küldetés. Drága vagy olcsó? Elérhető vagy elérhetetlen ez az állapot? Fontos vagy épp csak lehetséges munkaterület? Sok kérdést fel lehetne még tenni, egy azonban biztos: ma még sokan, tán azt is mondhatjuk, tömegesen iratkoznak be hitoktatásra fiatalok Magyarországon. Fel sem tudjuk mérni, mekkora mulasztás lenne az, ha éppen ezen a téren lennénk (maradnánk?) lassúak, fantázia nélküliek és enerváltak. Felemelő élmény volt vasárnap reggel számomra az, ahogy a több évszázadot magán hordozó és a kövek, fák és virágok harmóniájában az esztétikumot felerősítő Christ Church katedrálisban egymás után több anglikán istentiszteleten is részt vehettem. A régi és a modern, a középkori ének és a mai dráma különleges ötvözeteit csodálhattam. Az elhíresült nyugat-európai keresztyén megfáradás- nak semmilyenjeiét sem láttam itt. Belül azt éreztem, hogy hatalmas ereje van a megújult történelmi egyházi alkalomnak, ha az minden mozzanatával kommunikál velem. Igaz, sohasem egyetlen lelkész monológja szólt itt, hanem gyermekek, fiatalok, segítők, énekkarok és résztvevők aktív közreműködése jellemezte az istentiszteletet. A több órás idő itt csak néhány percnek tűnt. Mert mozgalmas, dallamos és aktív alkalom volt. Ha az istentisztelet előkészítésére és a prédikációk színvonalára gondolok vissza, akkor egészen biztos, hogy sok gyülekezeti munkás és kiváló hittantanárok segítették a közös alkotást. Igaz, hogy a lelkész központi szereppel szolgált, de sohasem önmagában, egyedül vagy távol. Inkább a közel, a velünk együtt és a hozzánk tartozó szavak jellemezték magatartását. Talán ennek az együtt-alkotásnak lehetne az egyik első lépése az, ha megtalálnánk egyre többen és még időben a jó segítőt a hittantanárok munkájában. Szabó Lajos i
