Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-08-22 / 34. szám
2. oldal 1999. AUGUSZTUS 22. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” Ézs 42,3 VASÁRNAP ”Miycl tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb. ” Kol 2,6-7 (5Móz 32,3; Mk 7,31-37; Zsolt 16,1-11) Életre hivattunk el. Életre, amely 7 lüktet, amelyben egyszerre van meg az állandó és a változó. Életre, amely nyitott a jelen, nyitott a jövő felé. Életre, amelyet nem kötözhetünk meg hölt szavakkal, sablonokkal, holt cselekedetekkel. Életre, melynek terét nem szédíthetjük be előítéletekkel, elzárkózással. Életre, amelyben benne rejlik a növekedés lehetősége. / . ____. . ' / jgf HÉ TFŐ ” úsak álljatok veszteg és nézzétek, hogyan szabadit meg benneteket áz ÍFW m „ 2Krón 20,17 (Ef 1,18.19; Mk 8,22-2/; Mt 13,1 -9.18-23) Emberi önérzetünk minden erejével tiltakozik az ellen, hogy be kelljen ismernünk: mi semmit sem tehetünk, életünk mélységébe mi csak beleveszni tudunk - vágy aj látszatmegoldásokba menekülve, felszínesen nem veszünk tudomást létünk szabadí- tásra való utaltságáról. S csak nagy ritkán, életünlpűegnagyobb fájdalmaikor szakad fel bennünk: „Én már tehetetlen vagyok - Uram, most már te következel.” Ekkor vagyunk a legőszintébbek... és Isten ad szabadást. KEDD "Mózes ezt kérdezte: Ki vagyokfén, hogy, p fáraóhoz menjek, és kihozzam Izrael fiait Egyiptomból? 'f- Isten azt mondta: Bizony én veled leszek. ” 2Móz 3,1 l-12a (2Kor 10,18; ApCsel 14.8-18; Mt 13.10-17) Ki vágyók én?, Örök a kérdés - mégis ebben a mélységben ritkán tesszük fel. Könnyebb kérdezni az életünket meghatározó elvek, tárgyi valóságok után. Talán csak az élet végletekig morbid helyzeteiben kényszerülünk arra, hogy a lényegre kérdezzünk rá. S ennél a lényegnél, saját magunk lényegénél, ennél a kérdésnél hangzik el a válasz: „Bizony, én veled leszek.” „Az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten. " Jak 2,13 (Hós 12,7; ApCsel 3,1-10; Mtl3,24-30.36-43) Irgalom... Több mint szimpátia, több mint minden szépen hangzó, humánus elv. Irgalom, amely mindig utat nyit az élet felé... még azé felé is, aki vétkezett ellenem, akit elviselni sem tudok, aki - ki tudja hogyan - a kezembe esett. Irgalom, amely látszólag csak a hatalmasok jó önérzetet keltő játékszere. Irgalom - azzal, hogy megtapasztalhatjuk, hogy élhetjük és élhetünk belőle, a legtöbbet merítettünk Isten lényegből. CSÜTÖRTÖK " Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Ön- * magatokat vizsgáljátok meg!” 2Kor 13,5 (JSir 3,40; ApCsel 9,31-42; Mt 13,31-35),Pontosabb, ha így fogalmazunk: vajon a hitben vagytok-e? Népszerűtlen kérdés, amit ma feltenni nagyon nem illik. A világban azért, mert az ilyen kérdések sértik a lekiismereti szabadság törvényeit, egyházban azért nem, mert félünk: még ennél is kevesebbén lennénk. Pedig életünkről, tetteinkről, szavainkról van szó. Hitben... a megmentettség-teljességében soha fel nem fogható örömében élünk-e, vagy valami egészen más határozza meg gondolkodásunkat, tetteinket, viszonyainkat: önérdek, félelem, Bizonytalan, vak ragaszkodás elvekhez, „kegyességhez”? M ff „Jézus Krisztus mond0: Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. " Mt 6,2T(2Móz 20,3; Mk 5,22-43; Mt 13,44-46) Vagy- vagy - is-is. Hiszen nem akarunk;az urak között dönteni. Bonyolultabbnak véljük az életet, mintsem hogy „mindé#egy lapra téve”, el tudnánk benne igazodni. Szükségünk van a biztosítékokra. Kellenek az urak, a bálványok, hogy döntéseink felelősségét ne nekünk kelljen eJÍordozni. Pedig létünk végső felelősségét, végső terhét elhordozta az egyetlen Úr. SZOMBAT "Abbün nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. ” ÍJn 4,9 (Zsolt 27,10; IKor 3j9-T5; Mt 13,47-52) Nyilvánvalóvá lett... de mielőttünk a fenti kijelentésből mi nyilvánvaló: Isten hozzánk való szeretete, az egyszülött Fiú, vagy akárcsak a mi életünk? Nyilván való. Tehát megtapasztalt és megtapasztalható valóság - ezzel szemben... Már az élet örömei és fájdalmai között rácsodálkozni sem tudunk az evangéliumra, vagy olyan evidenciává silányult, amelynek a valósághoz már semmi köze sincs számukra? Kendeh-Kirchknopf Péter SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASARNAP Krisztus élő üzenetei 2Kor 3,4-9 „Az egyházban semmit se prédikáljanak, vagy tegyenek Isten Igéjén kívül! Senki sem érvényesíthet itt semmit, semmiféle gondolatot, vagy erőt, azon kívül, ami Istentől jön... Aki okos akar lenni, aki nagy műveltségével, adottságaival és erejével kíván tündökölni, az tegye másutt - itt hagyja abba és tegye félre tündöklését! Itt nem azért kell dolgozni, hogy lássák, mire vagy képes, ki vagy, hanem hogy a lelkek megbizonyosodjanak róla, hogy Isten Igéje és művei értük vannak és azok által juthatnak üdvösségre.” Szokatlanul nyers szavak ezek egy igei elmélkedésben. írójukat talán meg lehetne vádolni, hogy valamiféle túlfűtött egyházpolitikai indíttatásból vetette papírra őket. Ám nem mai magyar evangélikus gondolkodótól származnak a fenti mondatok, hanem Luther Mártontól. E sorok idézője csak annyit tehet hozzá, hogy a még ennél is keményebb és bántóan éles megfogalmazású gondolatokat nem írta ide. De miért e hevesség a reformátor részéről? Talán személyes konfliktusa akadt valakivel és így akar nyilvánosan elégtételt venni? Őt sem vezette más, mint Pál apostolt, aki ugyancsak tudta, milyen komoly erő kell ahhoz, hogy valaki belássa: nem a saját ereje, tehetsége, rátermettsége teszi alkalmassá Isten üzenetének továbbadására és az egyház munkamezején végzett szolgálatra, hanem az Úr. Az alkalmasság - adomány! Szorult, kilátástalan helyzetben, az élet megpróbáltatásai alatt görnyedve, az ember könnyebben belátja, hogy szüksége van a külső segítségre. Ha az isteni gondviselésbe vetett hit utolsó szála is elszakadna, sokak számára teljes összeomlás következne be. A sikerek sorozatában, a bontakozó karrier, vagy az anyagi gyarapodás idején azonban nagyon nehéz belátni, hogy mindez csak addig tart, amíg Isten tervébe beleillik. Nem magunk tartjuk kézben a legfontosabb intézkedések szálait. Ha alkalmasak vagyunk is valamire, alkalmasságunk Istentől van. Különösképpen igaz ez az evangélium szolgálatára. Ezt a szolgálatot a Szentírás is többféle hasonlattal világítja meg, Biblikus példa a sportoló, akinek komoly erőfeszítésébe kerül a felkészülés és a verseny. Ha sikeresen helytáll és a győzelmi koszorút is megkapja, akkor sem mondhatja, hogy ő nyert, mert maga Isten tette alkalmassá a győzelemre Jézus Krisztus által. Szimbólum a harcos alakja is, aki Isten fegyvereit ölti magára. Há győz is, nem a saját erejével oltotta ki a gonosz tüzes nyilait - a dicsőség azé, aki harcába bevetette és megóvta. Igénk egy harmadik hasonlatot említ: levelek vagyunk. Furcsa, hiszen amíg az előző kettő emberi alakot személyesített meg, e harmadik nem rrjás, mint egy egyszerű tárgy. A levelező ember tudja igazán felmérni a levél fontosságát. A személyes levélben igyekszünk minden bennünket ért fontos eseményt közölni szeretteinkkel, a hivatalos levél pecséttel ellátva fontos dokumentum lehet, mely még a jogi megmérettetést is kiállja. A keresztyén embernek közlendője van a világgal. Bár maga is esendő, küzdelmes életet él, maga sem képes teljes egészében és hiánytalanul megvalósítani, amit Isten üzenetként rábízott, mégsem szótlanul és üresen áll azok elé, akikhez küldték. A soproni gyülekezet újságának címe: „Christophoros”. Krisztushordozó. Hírlevél a gyülekezet tagjaihoz, ám minden cikknek határozott célja van: Krisztusról szeretne tanúságot tenni. Ezt a tanúságtételt senki sem jogosult saját személyével és tulajdonságaival elhomályosítani, mert ez a szolgálat önmagában véve dicsőséges, magasztos és hasznos. Zügn Tamás Arany János Örökség Azok a magyarok, kik e hazát Rongált zászló lön az ő formája. Véren vették, vérrel ótalmazák, Nem volt annak színe, sem fonákja, Azok a magyarok, ha riadót fútták. Itt-amott sötétlett rajta egy-egy A halál képétől nem messzire bútvérfolt: tak. Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt. Lakásuk volt paripájok háta, Vetett ágyok kemény nyeregkápa: E becses zászlónak, a hazának, Ettek és aludtak vérmocskolta Védelmében hányán elhullónak! nyergen, Vérökben a rudját hányszor Jártak éjjel-nappal sok nehéz megfereszték fegyverben. Régi ősapáink! de el nem ereszték. Nem kérdezték: sok-e az ellenség? így a zászló ránk örökbe maradt, Olvasation próbáltak szerencsét; Ránk hagyák azt erős átok alatt: Tudták, a szerencse mindig ahhoz Átok alatt hogy, ha elpártolunk pártol, attul Kinek szive még a halálban is Ne legyen az Isten istenünk azonbátor. túl. Elfogytak, elzülltek ottan-ottan, Most telik be, vagy soha, ez átok. Szép országok hevert elhagyottan, A zászlót, a zászlót ne hagyjátok! Fölverd az Isten mindenféle Ha minket elfú az idők zivatarja: gyoma, Nem lesz az Istennek soha több Éktelenné tette török, tatár nyoma. magyarja. A betegség végső célja „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségéért van. ” (Jn 11,4) Nem szoktuk kutatni a betegség célját, hanem inkább az okát, az eredetét, gyökerét, melynek a célja az lehet, hogy meggyógyuljon a beteg. Az okok, a gyökerek feltárása után a gyógyítás, gyógyulás a cél. Diagnózis és terápia, így követi egymásrés kapcsolódik egymással. Ezért, különösen szívközeli hozzátartozó esetén, mindenre képes az ember. Az ismert, súlyos autóbusz-katasztrófa után a grazi kórházban feküdt kómában hetekig egy 10 esztendős fiú. Az édesanyja ott volt mellette, orvosok lebeszélésére nem hallgatva, tudta, hogy jelenléte, simogatá- sa, lélegzésének figyelése éjjel és nappal, fontos, sőt nélkülözhetetlen. Suttogva szólongatta, hívogatta vissza fiát a halál közeléből. Igaza lett, életre szerette őt! Kevesen gondolunk arra, hogy Istennek mi a célja egy-egy betegséggel. Próbára teszi hitünket, éltetni akar még akkor is, ha a betegség saját és mások bűneinek következménye, hogy egészségben tudjuk elvégezni feladatainkat családban, közösségekben, mások javára. Még célja van velünk! De azt végképp nem értjük, hogy a minden kor emberének mindenkori „lázári halálos” betegsége, melyből Krisztus egy időre, még a halálból is kivezethet, miként szolgálja Isten dicsőségét és általa hogyan dicsőül meg az Isten Fia?! Ha érthetetlen is, mégis betegség és halál feletti diadalának húsvéti fényét vetíti előre, amikor már feltámadása előtt halottakat életre kelt. De feltámasztása az első hóvirág és ezt követi a „sok keresztje van” életünknek a naponkénti, majd végső, teljes megújulása, melyet Keresztúry Dezső Vigasztaló című versében így fogalmaz: „s vajúdva újul életünk, mint tojásról lehull a héj: böjtből húsvét felé megyünk: akit megöltek, újra él. ” Az így megújult ember akar és tűd mindent Isten dicsőségére cselekedni. S amint Bach a műveire is ráírta: Soli Deo Gloria, így Urunk is betegséggel terhelt testünk és szívünk falára ezt akarja rávésni a sebész késének nyomaival is. A megmaradt hegekből, mint mementók- ból, hitéletünk mindennapján legyen olvashatóvá: a meggyógyultak hálája! így válnak transzparenssé életünkben Jézus sebei - amikor „halál lesi léptünk” - hogy halál felett győzelmes, diadalmas Úr Jézus Krisztus van jelen, megtartó szeretetével! Minden gyógyulás előjelévé válhat Krisztus végső nagy diadalának is bűn, halál felett, amikor a „dicsőség a magasságban Istennek” végleg célhoz ér, a ma még a mélységből kiáltó emberiség életének teljes megújulásában. Amikor „minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR az Atya Isten dicsőségére". (Fii 2,11) Szimon János ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1999. augusztus 22. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Dietrich Tigge- mann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bozóky Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thurnay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Pintér Károly; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Bolla Árpád; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X. Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád X., Kerepesi út 69. de. 8. Jankó Katalin Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8 (úrv.) Bencze Imre; de. 11. (úrv.) Novotni Dániel; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XI. Né' metvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsé bet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa sor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 10 (úrv.) Hafenscher Károly (ifj.); du. fél 7 Kerekes Titusz; XIII., Kassák Lajos u 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Jankó Katalin; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Jankó Katalin; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula;.Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII. , Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefiy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Mk 7,31-37; az epistolája (igehirdetési alapigéje): 2Kor 3,4-9. HETI ÉNEKEK: 45, 261. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. augusztus 23-án, hétfőn 13.30 órakor. ISTENTISZTELETEK A BALATON PARTJÁN Budapesten, 1999. augusztus 15. Alsódörgicse (ev. templom): de. 11; Badacsonytomaj de. 9; Balatonakali (ev. templom) de. fél 10; Balatonaliga (Club Aliga területén) du. 6; Balatonalmádi (Bajcsy Zs. u. 25.): du. 4; Balatonboglár (ev. templom): de. 11; Balatonfenyves du. 6; Balatonföldvár du. 2; Balatonfüred (ref. fehér templom) du. 6; Balatonszárszó (Jókai u. 4L Ev. üdülő): de. 10; Balatonszárszó (ev. templom): déli 12 (német); du. 3. (magyar); Hévíz de. 10 (német), du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kővágóőrs de. 11; Mencshely de. 11; Nagyvázsony du. 2; Révfülöp de. 10; Siófok: de. fél 10 (német); de 11. (magyar); Sümeg: du. fél 3; Szentantalfa: de. háromnegyed 10; Tapolca: de. fél 9; Veszprém de. 10; Zánka: de. fél 9. Balatonfüreden augusztus 28-án, szombaton, a ref. fehér templomban du. fél 7- kor német istentisztelet lesz.
