Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-24 / 4. szám

1999. JANUÁR 24. 3.oldal Evangélikus Élet Folytatás az első oldalról közös templom tervezésével bizonyságát adta an- ban is jártak Hévízen. ulást keresve már koráb­nak, hogy jól tudja ötvözni a liturgia által megkívánt követelményeket a két részről. Általában szerepel a templom oromfalán a kereszt, a torony csúcsán a csillag, a belső térben pedig ún. szárnyas oltár, mely bezárva megfelel a református hagyománynak, ki­nyitva viszont oltárképet ad a mozgatható úrasztala mögé. Sajnos, a terv akkor nem valósulhatott meg, majd következett a második világháború és a dikta­túra időszaka, és. az álom csak álom maradt. A rendszerváltás után, 1993. júliusában Hévíz vá­ros képviselőtestülete 2500 m2-es telket adományo­zott a közös templom számára. Mindkét felekezet- nél megalakult a leánygyülekezet mintegy 150-180 ismert lélekszámmal. Szeghalmy Bálint korábbi ter­vét Zoób Mihály építész dolgozta át és megegyeztek abban, hogy a két felekezet fele-fele arányban vise­li a terheket. Előzőleg Vadnai Pál budapesti vállal­kozó és a két gyülekezet presbitériuma Templomépí­tő ép Fenntartó Alapítványt hozott létre 200.000.- Ft alaptőkével. Ez a vagyon széles körben gyarapo­dott. Legnagyobb anyagi támogatást a város képvi­selőtestülete adta, élén Vértes Árpád polgármester­rel. Ez mintegy 50 %-át tette ki az építkezés össze­gének. Kiemelkedő támogatást adtak a zürichi, lu­zerni svájci gyülekezetek, valamint németországi evangélikus és református testvérek, akik gyógy­Közülük többen jelen voltak a felszentélési is­tentiszteleten is. 1997. jú­nius 21-én volt az ünne­pélyes alapkőletétel, majd 1998. őszére elké­szült a templom is. 1998. április 3-án Boros Károly és családja egy harang öntésének, felszerelésé­nek és villamosításának költségeit vállalta. Erről külön emléklappal emlé­keztek meg a felszentelés alkalmából. Az építkezés teljes költsége 31 millió forint volt, ebből eddig 23 milliót tudtak kifizetni. Ünnepélyes pillanat volt, amikor Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész beszámolójában bejelentet­te: „az elkészült templomot az Alapítvány kuratóri­uma ünnepélyesen a hévízi evangélikus-református leányegyházközségek tulajdonába és használatába átadja.” Kúti Géza református lelkész is csatlakozott a beszámolóhoz. Ökumenikus istentisztelet keretében történt meg 1998. december 6-án a templom és a harang fel­szentelése. D.dr. Harmati Béla evangélikus és ár. Márkus Mihály reformá­tus püspök igehirdető szolgálata után közös ál­dással és a Confir- ma...zsoltár éneklésével történt meg a templom felszentelése. Márkus Mihály püspök IThessz 1,2 és következő versei alapján arról szólt, hogy a gyülekezet nem széjjelszóródott, hanem eggyé kovácsolódott. En­nek köszönhető, hogy ma itt lehetünk együtt. A sze­retet és a remény jegyében hisszük, hogy továbbra is lesz együttmunkálkodás. Az apostol is a munkálkodó hitről beszél. Itt most a felszenteléssel nem fejeződött, hanem elkezdődött egy korszak. Az örömhír kisugárzásának legyen he­lye ez a templom. Formálódjék közösség azokból, akik itt megjelennek. Harmati Béla püspök Róm 15,4-6 versei alapján elmondta, hogy a Rómába írott levél most Hévízre szól, ennek a gyülekezetnek. Az evangéliumról, a jó hír továbbadásáról. Most lett temploma e gyüleke­zetnek, de ez nem jelenti, hogy nem volt itt ige, imádság, gyülekezet. Legyen ez a templom tartója, továbbadója, megszentelése, őrzője a korábbi tradí­ciónak. Kölcsönös egyetértés volt eddig, figyeljünk az apostolra, aki most is ezt mondja. A fontos dol­gokban legyen egység, a nem fontosakban lehet kü­lönbség, de mindenben szeretet. Ez a templom Isten tiszteletének legyen a helye, ahol egy szívvel-szájjal dicsőítitek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Aty­ját. Hévíz meleg vizet jelent. Legyen ez a templom a spirituális melegség kiáradásának helye. Számos köszöntés hangzott el a két felekezet hiva­talosai részéről. Császár Attila református esperes, Smidéliusz Zoltán evangélikus esperes, Kuti Csaba fogondnok és Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelő, Kendek Gusztáv a keszthelyi gyülekezet felügyelője, dr. Kovács Miklós református gondnok, valamint többen a külföldi testvéregyházak részéről, akik oltári bibliát, úrvacsorái eszközöket is hoztak ajándékba. Vértes Árpád polgármester történelmi­nek nevezte ezt a napot és a templomot karácsonyi ajándéknak, melyet a város kapott. Örülünk, hogy a lelkek gyógyulhatnak itt. A templomot teljesen megtöltő gyülekezet meghí­vást kapott az ünnepség után állófogadásra a Helios hotelba, melyet a hévízi szállodák együttesen adtak a templomszentelés alkalmából. T. Búcsúzik a 20. század „ Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. ” (Zsolt 90,4) A naptár 1999-et mutat. A 2000. évvel elrepül felettünk borzalmakkal ter­hes századunk. El az évezred is. A ke- resztyénségben a második. Mely ugyan­csak bővelkedik emberi nyomorúságok­ban. S mi változik? „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt". (Préd 1,9), Ezt írja a Prédikátor, és én nem találok szavai súlyosságára ellenérveket. Csak elgondolkodhatunk azon, milyen volt ez a keresztyénségben eltöltött második ezer év. Itt, Európában. És Magyarorszá­gon. Milyen lehetett a születése annak az ezredévnek, aminek a búcsúztatására kell már készülődnünk? Ahhoz, hogy eljussunk ehhez a kérdés­hez, fel kell elevenítenünk a keresztyén- ség első évezredének néhány lényege­sebb mozzanatát, a teljesség igénye nél- kül.' Akkor tudjuk csak igazán megérteni, milyen volt az ezer évvel ezelőtti Éuró- pa? „A. keresztyének kis közössége három­száz, év alatt egyházzá szerveződött. Meghódította a Római Birodalmat és át- l'0étt határain" írja Jean Baptiste Duroselle: Európa népeinek története cí­mű könyvében. A keresztyénség elindul hódító útjára szerte Európában. Az új vallás túléli a római birodalom széthullá­sát. Egyháza megerősödik. Plébániák és püspökségek fonják át a még kialakulat­lan Európa belső határait. Az új eszme­áramlás átjut Írországba és a VII. század­ban, megerősödik Angliában is. A Vili. században pedig megalakul a nagy frank birodalom. Nagy Károly hatalmas ke­resztyén császársága, melyben tovább­erősödik, továbbfejlődik a művészet, a tudomány és kitágulnak az életlehetősé­gek keretei is. Akkor épül fel az aacheni palotakápolna, melyet a nagy császár emeltet, és a nagy pápa, III. Leó szentel fel. Majd a birodalom felbomlik, három részre osztva tovább örökíti a viszályo­kat. Az első évezred csíráiban hordja a belső és külső feszültségeket. Harcban állnak az egyház képviselői egymással és a világi hatalmasságokkal. Harcok és há­borúk sora sötétlik a történelmen át. A nézetek ellentéte a keresztyénségen belül egyházszakadásokhoz vezetett. Mégis, ez az évezred indítja el a ke­resztyén civilizációt. A világi hatalmas­ságok és az egyre gazdagodó egyház - ha szűk területen is - létrehoz szellemi központokat. Egyre alakulnak a szerze­tesrendek. Kolostoraik behálózzák Euró­pát, szellemi központokat alakítva ki fa­laik között. Az írásbeliség bástyáivá vál­nak. „Ha e korban szellemi és spirituális egység jöhetett létre Európában, az első­sorban a szerzetesek érdeme ” - írja Duroselle. Már az évezred derekán - sőt előtt is - emelkednek a csodálatos bazilikái, bi­zánci hatásra. Rómában a Santa Sabina vagy a Santa Maria Maggiore, Milánó­ban a San Lorenzo Maggiore, de más vá­rosokban is. Ravennában és Velencében a fejlődés csúcsát éri el a mozaikdíszítés. Már a 4. században ., virágkorát éli a li­turgiába szorosan beleszövődő egyházi zene". (A keresztyénség krónikája.) Majd a X. század legelején Clunyből el­induló reformszellem egész Európában megújító hatással lesz a szerzetesi életre. Az ezred utolsó két századában azon­ban a fiatal keresztyén kultúrát egyre ve­szélyesebb barbár inváziók fenyegetik. Szaracénok, normannok, - kelet felől szlávok és a magyarok. A pápaság ereje is megtörik a viszályok miatt, és csak a század utolsó éveiben, V. Gergely, majd II. Szilveszter alatt nyeri vissza régi fé­nyét. Gyengül a császári hatalom is, egy időre. Csak Ottó alatt erősödik meg, akit 962-ben koronáznak meg Rómában csá­szárrá. „A Szent Római Birodalom csá­szárává.” De milyen lehetett a 900-as évek átlag­emberének sorsa? Az egyszerű földmű­vessé, a kiszolgáltatott szegényeké? Georges Duby, a híres francia történész vezeti el képzeletünket abba a korba. A századforduló Európájába, melyről így ír: „Elvétve egy-egy ember - nyugat felé, észak felé, kef&ffílé húzódj), mindpfö el­borító pusztaságok - ugar, ingoványok. csavargó kedvű folyók, cserjés síksá- gök.'.:'héllyét-kbz'zét egy-egy irtás, ezút­tal már meghódított, de csak félig-med- dig megzabolázott föld; sovány, nevetsé­ges barázdák, melyeket csenevész ökrök vonta faekék hasítottak a makrancos földbe... kőből, sárból vagy vesszőből összerótt... tüskés pagonyokból font sö­vénnyel és kertekkel övezett kunyhók”. „Nagy ritkán egy-egy település, nem több, mint egy római város maradvá­nya... hevenyészetten kifoltozott városfa­lak a császárság korában emelt, temp­lommá, vagy erődítménnyé átalakított kőépületek; néhány tucat kunyhó a köze­lükben, szőlőművesek takácsok, ková­csok élnek bennük, azok a házi kézműve­sek, akik hűbéruruk, a püspök és a hely­őrség ékességeit és fegyvereit készítik... így fest Európa az ezredik esztendőben, ” (Duby: A katedrálisok kora) S hogyan él ezen a holdbéli tájon az ember? Duby szerint éhezik és fázik. Mert a termelőeszközök primitívsége miatt a paraszt nem tudja megtermelni a szükségleteket. Jó, ha húsvétig kitart a gabona. „ Utána aztán fűvel, gyökerekkel kell beérnie, azzal az alkalmi táplálék­kal, amit az erdőben vagy a folyó mere­dek partján a földből tép ki magának... és a püspököknek fel kell oldaniuk az egyházi tilalmat... meg kell engedniük, hogy nagyböjt alatt húst egyenek az em­berek". A lakosságot járványok tizedelik, s a keresztyén hitet valló lakosokra barbár hordák támadnak. Elveszik tőle azt a ke­veset is, amit nehéz munkájával megte­remt magának. Harcok, erőszakosságok. Halál. És éhség. Abban az időben - Duby szerint - „egész évben jóllakni mértéktelen kiváltságnak tetszett. ” Ez a szenvedő embertömeg a 900-as évek végének Európájában azonban nem háborog. Nem is tudná megvédeni érde­keit, de nem is akarja. Úgy véli, a rásza­kadt nyomorúságok az emberi sors vele­járói. Isten büntetése, mely Ádám bűn­beesése óta sújtja fajunkat. Aztán a század legvégén, a 990-es évek fordulóin javul a helyzet. Megszűnnek a barbár betörések. Letelepednek a kóborló normannok, a szaracénokat Arles grófja leveri. A kalandozó magyarokat pedig Géza fejedelem átvezeti a keresztyénség „békéjébe”. A X. század hozza meg Európa-szerte a fejlődést. Megszűnik a rabszolgaság. Ma­gasabb fokú termelés indul meg. Fejlő­dik a technika, új módszerek alakulnak ki a földművelésben. De ez a fejlődés csak kevesek számára hoz gazdagodást, a tömeg továbbra is szegénységben és el­nyomásban él. Valamit mégis ad az embereknek ez a század: a kereszt jelképét. „Csak a X. század, az európai történelemnek ez a megvetett és lenézett korszaka tette a ke­resztyén hit megindító jelképévé a Keresztrefeszítést... Ekkor találja meg az ember önmagát - emberi indíttatásokkal és félelmekkel, sőt emberi erkölcsi érzé­sekkel s egy felsőbb hatalomba vetett hit­tel”. (Kenneth Clark: Nézeteim a civili­zációról) S valóban, a X. század végére erősödik meg igazán az egyház Európában, „mely hatalmasabb minden királynál és csá­szárnál. Ha megkérdeztük volna a kor át­lagemberét, melyik országból váló... csak azt tudta volna megmondani, melyik püspökséghez tartozik. ” (Clark) Milyen lehetett Magyarország ezer év­vel ezelőtt? A gazdasági viszonyok te­kintetében valószínű nálunk is hasonló volt a helyzet. Csak itt az ezredváltozás- hoz egy új haza megteremtése és új hit felvétele is járult. Történészeink erről so­kat írnak. Csak néhány szóval emlékez­hetünk Géza fejedelemre, aki megterem­tette az erős központi hatalmat, hogy úr­rá legyen a káoszon, ami a vallás- és élet­formaváltás körül keletkezett. Államfér­fiúi képességét bizonyítja, hogy felis­merte a történelem követelését: a keresz­tyénség felvételének szükségességét. Géza 972-ben követséget küldött Ottó német-római császárhoz és hittérítő pa­pokat kért tőle. Fontos volt a döntés, hi­szen Magyarország akkor Bizánc és a német-római császárság uralmi tervei között, annak harapófogójában élt. Géza Európát választotta, ha már valamelyik­hez - a fennmaradás érdekében - csatla­kozni kellett. O maga is megkeresztelke- dett, és fiát, Istvánt is megkereszteltette. Keresztyén feleséget választott számára. Uralkodása alatt kezdődött meg Pannon­halmán a Szent Mártonról elnevezett bencés kolostor építése. Megkezdett mű­vét István folytatta, immár az új, a máso­dik évezredben. A keresztyénség terjesztésében nagy szerepet játszottak nálunk is a szerzete­sek, akik az új hit megismertetése mellett megtanították a lakosságot a fejlettebb földművelésre és az új ipari tevékenysé­gekre is. „Rendjeik, kolostoraik a nyuga­ti életkeretek mintái, s egyben az írásbe­liség műhelyei. " (Győrffy György: Ist­ván király és műve) Az ősi hittől való elszakadás és egy idegen vallás elfogadása őseink számára nem lehetett könnyű. Anonymus említ krónikájában egy besenyő vezért: „a hi­tetlen Tonuzaba nem akart keresztyén lenni, tehát feleségével élve eltemettetett az abádi révbe ” (Gyárffy) Tonuzaba sor­sa nem lehetett egyedi eset. Az ősi ma­gyar hitvilág erősen élt honalapító őse­inkben. Biztosan sok nyakas magyar vált áldozatává a történelem-követelte válto­zásnak. Rájuk szeretnék emlékezni, amikor nemzetünk sorsdöntő 900-as éveire gon­dolok. Az ő egyéni tragédiájuk is hozzá­járulhatott a megmaradásunkat biztosító keresztyénség győzelméhez. A 900-as évek végén már kialakulóban volt hazánk új társadalmi rendje. Előtte állt az új évezred. Melynek eseményei nem voltak láthatók az akkor élők számá­ra. Az írásbeliség kezdetlegességében őseink talán a múltat, az első évezred ese­ményeit sem ismerhették. Múlt és jövő: egyformán titok volt számukra. Számunkra - a harmadik évezredet váró utolsó esztendőben - ismeretes a második évezred története. Visszagondolhatunk rá. Testvérháborúk, Mohi, Mohács, Rákóczi, 1848. És Trianon. Melyet Európa mért ránk. Az az Európa, amelyhez első ke­resztyén királyaink oly nagyon vágyódtak csatlakozni. Mi, akik a múltat láthatjuk, de a jövő előttünk is mély titok, csak re­ménykedhetünk, hogy jelenlegi vágyódá­saink Európához nem hoznak csalódást. „Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt. ” Amikor a Prédikátor ezeket a sorokat írta, még nem volt keresztyénség. Nem volt születés és nem volt Kereszthalál, így Feltámadás sem. Krisztus még nem érkezett el hozzánk. S bár a jövő több szörnyűséget ígér, mint az ezer évvel ezelőtti évek, bizakodó keresztyén hittel mégis a jót várjuk. Hívő lélekkel nézünk évezredünk utolsó éve a 2000. év elé. Bízván abban, hogy meg-' osztott társadalmunkban, ahol gazdagok és szegények élnek, megvalósulhat egy emberibb, méltóságot adó világ. „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. ” (Lk 19,10) Lenhardtné Bertalan Emma Felvétel az Evangélikus Hittudományi Egyetemre az 1999/2000-es tanévre Egyházunk lelkészeinek és hittantanárai­nak képzése az Evangélikus Hittudományi Egyetemen folyik. Várjuk azok jelentkezé­sét, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhí­vást éreznek, hogy az evangélikus egyház­ban szolgáljanak. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a képzés lehetőségei a következők: A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgá­latra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő hat év ( öt év teológiai és egy év gyakorlati képzés.) A felvétel - melynek alapfeltétele a kö­zépiskolai érettségi - alkalmassági, vala­mint írásbeli és szóbeli vizsga alapján törté­nik. A felvehető hallgatók száma: 25 fő. (Első­sorban férfi kérvényezők jelentkezését vár­juk.) B. Nappali hittantanárképzés olyan je­lentkezők részére, akik valamely más felső- oktatási intézmény tanári szakára is felvételt nyernek, illetve ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő öt év. A felvétel alkalmassági, valamint írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 6 fő. C. Levelező hitoktatóképzés: az 1999/2000-es tanévben nem indul. Az EHE rektori hivatalában beszerezhető jelentkezési laphoz a következő okmányo­kat kell mellékelni: 1. születési anyakönyvi kivonat 2. érettségi bizonyítvány (érettségi előtt állóknak az iskola által a középiskolából ho­zott pontok kiszámításához kitöltött betét­lap a H1 8-as változat szerint, azaz: magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika vagy fizika, idegen nyelv, valamint két vá­lasztott tárgy III. osztály év végi és IV. osz­tály félévi jegyeivel) 3. felsőfokú iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, ha van 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmányokra alkalmas 5. keresztelési bizonyítvány 6. legalább két évvel korábbi konfirmáci­ót igazoló bizonyítvány 7. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális kö­rülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, va­lamint a jelentkezés indítékait 8. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány 9. az esetleges állami (vagy azzal egyen­értékű) nyelvvizsga bizonyítványa 10. a jelentkező nevére megcímzett nor­mál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is le­het mellékelni. A másolat „egyházi haszná­latra” megjelöléssel az egyházközségi lel­kész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges annak a lelkész­nek az ajánlása a jelentkező alkalmasságá­ról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelki- pásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kér­vénnyel egyidejűleg küldje meg külön le­vélben közvetlenül az EHE rektorának cí­mezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Hittudományi Egyetem Felvételi Bizottságához címzett kérvények­nek, valamint a piros postautalványon fel­adott 1.500.- Ft felvételi vizsgadíjnak 1999. március 1-ig kell az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Rektori Hivatalába beér­keznie (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) Tel 3636-451, 3834-537) Az EHE lelkészi szolgálatra készülő hall­gatói - amennyiben ez csak lehetséges - la­kói a Teológus Otthonnak, ahol szállást és el­látást kapnak. A jó tanulmányi eredményt el­ért és rászoruló hallgatók szerény ösztöndíj­ban részesülhetnek. Elegendő hely esetén a hittantanár szak nappali tagozatos hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre április 6-án kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének és kommunikációs-készség. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részé­re egymást követő napokon kerül sor, ennek (várhatóan június végi) időpontjáról a je­lentkezők értesítést kapnak. Az időpont mó­dosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. magyar nyelv 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjében (1,3,5,7,9,11) található énekversek éneklése könyv nélkül 3. általános bibliaismeret (az iskolai hit­tankönyvek alapján.) 4. Luther: Kiskáté 5. Prőhle Károly: „Az evangélium igazsá­ga” című és 6. Sólyom Jenő: „Hazai egyháztörténet” című könyve Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 3175-478, 3171-108). A felvételi kérel­mek elbírálásánál figyelembe vesszük a kö­zép- ill. felsőfokú állami nyelvvizsgát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents