Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-08-08 / 32. szám
Evangélikus Élet 1999. AUGUSZTUS 8. 5. oldal Kedves Gyerekek! A mai alkalommal Révészné, Böbe néni az orosházi Hajnal Óvoda vezető óvónénije ír nektek. Olvassátok szeretettel! Pötty bohóc VIZ! Kedves Gyerekek! Mi az, amire nélkülözhetetlenül szükségünk van ahhoz, hogy ÉLJÜNK! Sok mindent fel tudnátok sorolni, de abban biztos vagyok, hogy a víz a felsoroltak között lenne. Nyáron különösen is fontos számunkra a víz. Hűsít, szomjat olt, víz nélkül egyszerűen nem tudnánk élni. Teremtőnk tudta, hogy milyen fontos a számunkra, ezért bőségesen juttatott nekünk belőle. A tiszta víz nagy kincs, amire manapság igencsak vigyáznunk kell. Változatos formában éljük át a víz közelségét - felhők, eső, hó, jég, óceánok, tengerek, folyók, patakok stb. Vajon vigyázunk-e rá eléggé? Isten arról is gondoskodott, hogy a hatalmas óceánok vize mindig tiszta, egészséges maradjon. Éppen annyi só van benne, amennyi kell ahhoz, hogy állandóan friss legyen. A Bibliában is gyakran olvashatunk arról, hogy a víz jelenléte nélkülözhetetlen a számunkra. Én most két fontos történet kapcsán szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy Isten Ura a víznek is. Biztosan emlékeztek az özönvíz történetére. Isten víz által mért pusztulást a bűnös emberiségre, de Isten embere, Noé segítségével megmenekülhettek néhányan. Az Újszövetségben a víznek különös jelentőséget ad az, hogy Keresztelő János a Jordán folyóba merítve keresztelte meg az izráeli népet, azokat, akik megváltották bűneiket. A víz alá merülés, meghalás a bűn számára, az abból való felemelkedés jelentette számukra a megtisztulást. Ezek után gondoljunk a jelenlegi időkre. A keresztség szentségében ma ís különös jelentősége van a víznek. Jézus Krisztus az őt követő szolgálat- tevőkre, lelkészeinkre bízta a keresztség kincsét azzal, hogy ezt átadva nekünk, Jézus gyermekeiként élhessünk már itt a földön. Ne feledjétek, a víz olyan kincsünk, melyre nemcsak a testünknek van szüksége, hanem a lelkűnknek is, hiszen a keresztségben az ige és víz hallható látható, jelével leszünk Isten gyermekei. Kérlek benneteket, ha ezentúl egy pohár víz kerül elétek, gondoljatok arra is, hogy Isten végtelen, gondoskodó szeretetének látható jelét tartjátok a kezetekben. Révészné Tóth Erzsébet A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Olvasói levél „Kicsi vagyok én, mégse félek én” énekelte a csöppnyi fiúcska az óvodai évzáró istentiszteleten június 13-án a váci evangélikus templomban. Vele együtt aztán sok csengő gyermekhang dicsérte Istent, míg Vera néni a háttérben maradva, gitárjával kísérte éneküket. Felemelő volt hallgatni őket! Jó volt látni a kedves óvónőket, amint szeretettel segítették a kis szereplőket. Detre lelkész úrral együtt mi is megköszönjük a megható pillanatokat és Isten áldását kérjük szép és nehéz munkájukra! Könnyes szemmel, meghatódva köszöntem meg Istennek ott résztvevő nagyszülőként, hogy megérhettük ezt az örömet. Adja a kegyelmes Isten, hogy ahogy Zákeusról énekelték, a gyermekek szívében is vegyen szállást Jézus, és vezesse őket egész életükben a helyes úton. Ehhez azonban nem elég az óvoda, az egész család segítő, védő és imádkozó szeretete szükséges. Amíg a gyermek nem tud olvasni, nekünk kell „elmesélnünk”, elolvasnunk a bibliai történeteket újra. A Képes Bibliával ezt nem nehéz felejthetetlenné tenni számukra. Nekünk kell kis kezüket összetéve, imádkozni tanítanunk őket Muzeológusok, újságírók a 100 esztendős Herman Ottó Múzeumban Miskolcon A Magyar Nemzeti Galérián belül működő SAJTÓKÁVÉHÁZ lehetőséget biztosít a múzeumok és a sajtó képviselői között a szorosabb kapcsolat kiépítésére, a rendszeres tájékoztatásra. Összejöveteleit eleinte a várban, a B. épületben tartotta, de később a nagy múzeumok meghívására, időnként változott a helyszín, sőt a júniusi évadzáró távolabb került. Először Szentendrén, majd Aquincumban volt a találkozás, a művészeti munka és a kutatási eredmények, tervek ismertetése. Ebben az évben már a főváros, illetve a megye határán túlról jött a meghívás: a 100 éves Herman Ottó Múzeum látta vendégül a „sajtókávé- ház” tagjait. Ez a találkozás egy évszázados múzeum munkájának, értékeinek megismerésénél is több volt: átlépte a fővárosi központúságot! Művészi értékeinket is országosan kell megismerni, értékelni, - nemcsak hivatalosan felmérni. Történelmünkben, művészeti vagy gazdasági fejlődésünkben mindenütt* mindennek megvan a maga „láncszem” szerepe. A legtávolabbi kis múzeumnak, gyűjteménynek is lehet felbecsülhetetlen értéke - a teljességhez tartozik. A miskolci Herman Ottó Múzeum a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság központja. Az intézmény 1953-ban vette fel a tudós nevét és becsülettel ápolja emlékét. A vendégeket dr. Veres László megyei múzeumigazgató köszöntötte és bemutatta a 100 éves Herman Ottó Múzeum műkincsei című kiállítást (volt miben gyönyörködni és csodálkozni is!), az erre az alkatomra megjelent reprezentatív albumot s a H. O. Múzeum évkönyve sorozat jubileumi kötetét. Külön meg kell említenem a lillafüredi Herman Ottó Emlékházról készült három nyelven megjelent színes, képes, igen tartalmas kis füzetet, Ignácz Erzsébet szerkesztésében. Méltó a vidéket annyira szerető tudóshoz, magyarhoz és emberhez, Hermann Ottóhoz, aki bár Breznóbányán született s csak 12 éves korától élt Alsóhámorban, szülőhelyének szívesen említett gyermekkora szép emlékét idézve, Alsóhámort. „... feleségemmel 10-12 napot a mi drága Hámorunkban szeretnék tölteni...” - írja házassága idején. Később Lillafüreden épített házat, ahová haláláig visszajárt, sok könyvét, tanulmányát írta itt „a pele- lak”-ban, ahol a kerten átfolyó Szinva- ágon egykor még sajátépítésű kis malma is működött. Élete munkásságának méltó emléke ma is az egykori otthon s ettől nem messze, a hámori hegyoldal temetőjében talált végső nyugalmat. A miskolci Herman Ottó Múzeum FIATALOKNAK Jézus így válaszolt: „... Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igéimet, azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá és szállást készítünk magunknak nála... ” (Jn 14,23) reggel, este és étkezéskor, és ebben példát is mutatnunk nekik! így természetessé válik, hogy életük nehéz perceiben Istent tudják segítségül hívni és az örömöket is meg tudják köszönni Neki! 61 éves vagyok, átéltem a háború félelmeit testvéreimmel, egyedül édesanyánkkal, édesapánk 3 évig a harctéren volt. Ha a hit nem lett volna erős édesanyánk szívében - ma nem élnék! Ezt a nagy kincset, a hitre való készséget kaptam meg drága út- ravalóként otthon, és velem van, amíg csak élek. * Sok nehézségen segített át az imádság eddig, Isten oltalmazó segítségét érezve. Életünk örömeit is meg kell köszönünk Neki gyermekeinkkel együtt! Ha ezt látják a családban, megtanulják és megtapasztalják, így nőnek fel, könnyebb lesz ellenállni a kísértéseknek is. Kívánom az ott szereplő gyermekeknek és szüleiknek, hogy az ott tanultakat élve, boldogok lehessenek később is! Mi, nagyszülők pedig imáinkkal kísérjük lépteiket, kérve a kegyelmes Istent értük. Egy boldog nagymama: Réti Lajosné Gyermekkorom legizgatottabban eltelt percei azok voltak, amikor vendégségbe vártunk valakit, vagy mi mentünk vendégségbe. Mert azt is nagyon élveztem, hogy nagy sürgés- forgás, készülődés vette kezdetét. S minden megváltozott egy kicsit. Valahogy megszépült a környezetem, s a szüleim is türelmesebbek voltak. Tudtuk a testvéreimmel, hogy ekkor kicsit több minden meg lesz engedve nekünk, s a vendégek előtt nem dorgálnak meg a szüléink. De az is nagyon jó volt, ha mi mentünk el valahova, mert mindig ott élt bennem a várakozás, hogy mi is lesz az, amit láthatok. Szerencsére elég sokat utaztam szüleimmel, s így sok mindent láthattam, amit a velem egykorúak nem. Mégis minden útnak volt valami varázsa, valami olyan dolog, ami nagyon nehezen foglalható szavakba. S ezt az érzést a mai napig átélem, ha indulok valahova, vagy ha számomra kedves ember érkezik. Talán a legjobb szó a várakozás öröme. Ilyen örömmel szoktam istentiszteletekre menni, mert minden egyes-vasárnap van valami, amit nekem üzen Isten, ami csak nekem szól, s mindenkinek személy szerint, akik még ott ülnek a templom padjaiban. Mindenkinek a maga életére kell lebontani azt az üzenetet, ami nekünk szól. A jézusi mondat eleje nagyon logikusnak tűnik, hisz aki szereti Őt, az megtartja a parancsolatait. Mert a szeretetünk jele a szóban történő tanúságtétel, de még ennél is nagyobb az, hogy az életünk példáin keresztül mutatjuk meg, hogy mit is jelent nekünk Jézus Krisztus. Az ige másik felében két ígéretet olvashatunk. Mert arról van szó, hogy aki elfogadja az Atya által küldött Fiú üzenetét, azt az Atya szeretni fogja. Az izgalmas ezután következik. Mert mit is jelenthet az, hogy elmegyünk és szállást készítünk szívében? Az elmenni szót még értjük, s talán még azzal is bővíthetjük, hogy nemcsak eljön, hanem itt marad velünk. A szállást készít szívünkben azt jelenti, hogy velünk akar maradni, bennünk akar élni. Bennünk és velünk! Tanácsaival vezet minket, s megsegít minket a szorult időkben. De mi van, ha nem úgy fogadjuk a vendéget ahogy illene? Az emberek között ekkor szokott valaki megsértődni, és elmenni, s hosszú időn keresztül haragot tartani. De Istennél az a csodálatos dolog, hogy ha nem is viselkedünk mindig hozzá méltóan, akkor is ad mindig egy új lehetőséget, nem arra, hogy bizonyítsunk, mert ez csak emberi feltétel, hanem arra, hogy bűnbánattal neki ajánljuk szívünket, s őt kéijük meg, hogy vezesse életünket. Amikor nagyon egyedül érezzük magunkat, a világtól elhagyatottan, vagy csak érezni akarjuk Isten gondoskodását, mondjuk el akár imaként is az alábbi sorokat. Térj be hozzám, jöjj közel, Jézus világ Megváltója, múljék egyedüllétem, s tudhassam, te velem vagy akkor is, amikor már mások elhagytak. Te támaszom, vigaszom és útmutatóm vagy nekem. Térj be hozzám tisztítsd meg szívemet, hogy egész életemet neked ajánlhassam! Ámen. Jéckel Gábor igazgatója, munkatársai nemcsak névadójukat hozták közel a vendégeikhez, hanem egész múzeumegyüttesüket, a megye régészeti emlékeit. Miskolc város történetét, nagy értékű képtárukat a Petro-gyűjteménnyel, és értékes, csillogó ásványkincseiket is. Végül a Közlekedési Múzeum segítségével, a lillafüredi kisvasúttal megismerhettük az út egy részét, melyen a természettudós oly sokszor elsétált újabb és újabb tudományos munkáin gondolkozva... Schelken Pálma Fotópályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága és a Missziói Magazin fotópályázatot hirdet. Olyan képeket várunk, amelyek témája a keresztyénség üzenetével kapcsolatban van. Kizárólag papírképeket várunk, amelyek lehetnek fekete-fehér, vagy színes fotográfiák is. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Pályázni maximum 3 darab fotográfiával lehet. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat az Ifjúsági Bizottság és a Missziói Magazin díjazza. A képek díjazására összesen 100.000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, címét, telefonszámát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátsó oldalára is kerüljön rá. Kérünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon címet. A képeket leadni, vagy beküldeni az Ifjúsági Osztályra lehet: Budapest, 1085 Üllői út 24. Beküldési határidő: 1999. szeptember 15. A határidőn túl érkezett, valamint a kiírásától eltérő méretű képek nem kerülnek elbírálás alá. A beküldött munkák visszaküldésére nincs lehetőség. Az Evangélikus Egyház fenntartja magának a jogot, hogy a pályamunkákat kiadványaiban megjelenteti. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1999. szeptemberi kezdéssel az Országos Képzési Jegyzékben szereplő SZOCIÁLIS GONDOZÓ ÉS ÁPOLÓ képzést indít. Jelentkezési feltételek: - Nyolc általános iskolai végzettség, - Egyházi vagy egyházi jellegű intézménynél, gyülekezetekben végzett munka igazolása, vagy lelkészi ajánlás, más esetben munkahelyi ajánlás, - Önéletrajz. Felvételi vizsga nincs, a jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt. A végzettség állami, önkormányzati és egyházi területen végzett szociális tevékenységre egyaránt jogosít. A szociális asszisztens szakképesítéssel betölthető munkakörök:- Szociális gondozó és ápoló, - Egyéb: Szociális szolgáltatási foglalkozások Képzési idő: 2 év (4 félév) - 1550 óra Az elméleti képzés havonta hétvégén ill. 1-1 hét intenzív oktatással, korlátozott számú bentlakással történik; a gyakorlat egyéni megbeszélés alapján, szociális és egészségügyi terepeken a 2. félévtől folyamatosan zajlik. Tandíj: 40.000 Ft/félév A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat 1999. szeptemberi kezdéssel az Országos Képzési Jegyzékben szereplő (54893302) SZOCIÁLIS ASSZISZTENS képzést indít. Jelentkezési feltételek: - Érettségi bizonyítvány, - Egyházi vagy egyházi jellegű intézménynél, gyülekezetekben végzett munka igazolása, vagy lelkészi ajánlás, más esetben munkahelyi ajánlás, - Önéletrajz. Felvételi vizsga nincs, a jelentkezők felvételi beszélgetésen vesznek részt. A végzettség állami, önkormányzati és egyházi területen végzett szociális tevékenységre egyaránt jogosít. A szociális asszisztens szakképesítéssel betölthető munkakörök:- Szociális asszisztens, - Szociális szolgáltatási foglalkozások szervezője, - Humánpolitikai részegység munkatársa, - Munkaerőpiaci szolgáltatás szervezője, - Mentálhigiénés asszisztens, - Szociális gondozó, - Gyermekfelügyelő, - Kulturális szervező munkatárs, - Gyülekezeti diakónus. Képzési idő: 2 év (4 félév) - 1600 óra Az elméleti képzés 800 órája havonta hétvégenként, ill. 1-1 hét intenzív oktatással, korlátozott számú bentlakással történik; 800 óra gyakorlat egyéni megbeszélés alapján, szociális terepeken a 3. félévtől folyamatosan zajlik. Tandíj: 50.000 Ft/félév Jelentkezési határidő: 1999. augusztus 15. Jelentkezési cím: Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Szociális Asszisztens Képzés, 1138 Budapest, Turbina utca 2-4. További fel- "N. világosítás a (06 1) 239 3867, (06 1) 320 8253, (06 1) 239 3177 telefonszámokon kérhető. S l
