Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-24 / 4. szám
Evangélikus 64. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1999. JANUÁR 24. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet „Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja. ” Luther ARA: 48 FT rA TARTALOMBÓL Búcsúzik a 20. század Véres karácsony szombatja Hétfaluban Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Mikkeliben Világgyűlés Afrikában Beszámoló az Egyházak Világtanácsa VIII. nagygyűléséről, amelyet Zimbabwe fővárosában, Harareban rendeztek 1998. december 3-14. között Országos Papné Csendesnap lesz 1999. március 20-án szombaton. 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében. (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Részletes programot a későbbiekben közlünk. Tudnivalók: Jelentkezés: 1999. március 10-ig. Északi Püspöki Hivatal, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 394-2335, 394-2448, Fax: 394-2440. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért. Külön is szólunk azokhoz, akik még nem voltak közöttünk. Készüljünk az alkalomra! Amikor 1993-ban az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága arról döntött, hogy az EVT 50. születésnapját ünneplő jubileumi világgyűlést Harareban fogja megrendezni, csodálkoztam. Hiszen meghívást kapott Amszterdamból is, abból a városból, ahol 50 éve megalakult! Én természetesnek tartanám - gondoltam hogy jubileumot ünnepelni visszatér a Világtanács Amszterdamba. Nagyon elgondolkodtató volt hallgatni az érveket, amelyek Harare mellett szóltak. „Legalább ilyen távolra kell mennünk, hogy kifejeződjön, mennyit változott a világkeresztyén- ség az elmúlt 50 év alatt.” „Amszterdam a világ egyik legszekularizáltabb városa. Ha keresztyén környezetet akarunk találni, Afrikába kell mennünk.” Elgondolkodtató érvek. Való igaz, a keresz- tyénség súlypontja áttevődik - áttevődött - Afrikára, terjeszkedő, növekvő, gyarapodó gyülekezeteket láttunk a világgyűlés résztvevőiként is. De mit láttunk abból az országból, amely népességének 60 %-a keresztyén és amely otthont adott az EVT jubileumi nagygyűlésének? A hatalmas kontinens dél-keleti részén, a hajdani Rhodesia területén fekszik Zimbabwe. Függetlenségét 1980-ban vívta ki, a függetlenségi harc egyik Esperesiktatás Alsóságon A Sághegy tövében fekvő Alsósági Evangélikus Egyházközség történetében először történt meg az, hogy esperesi székhely lett. A Vasi Egyházmegye gyülekezetei Vető István alsósági lelkészt választották esperesükké. Az ő beiktatása történt meg december 19-én az alsósági evangélikus templomban. Alsóság népe közvetlenül a reformációnak hazánkban történt elterjedése után evangélikussá lett. Temploma, iskolája és több neves lelkésze, tanítója volt. Az ellenreformáció viharai azonban megtépázták a gyülekezetét. Lelkészét a pozsonyi vésztörvényszék perbe fogta, majd 1732-ben elvették templomát és ingatlanait, önállóságát megszüntették. A hívek a közeli artikuláris helyre, Nemesdömölkre (ma Celldömölk) jártak istentiszteletre. Ezt követően csak 200 év elteltével, 1936- ban nyerte vissza az egyházközség önálló létét. Ezt a jogállását a gyülekezet megőrizte Celldömölk várossá alakulása (1979) és Alsóságnak a közeli városhoz történt kapcsolása után is. Az alsósági evangélikusok mai temploma 1862-ben épült. Ezt a templomot most teljesen megtöltötte az esperesiktatásra érkező hívek, lelkészek és vendégek serege, így szükségesnek és jónak bizonyult az az elgondolás, ho^y az istentisztelet és a közgyűlés menetét Tv- láncon közvetítették a közeli gyülekezeti terembe is. 35 lelkész vett részt az istentiszteleti szolgálatban, jórészt az egyházmegyéből, de az ország többi részéből is. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre püspök végezte. Alapigéje a beiktatás alkalmára hívogató értesítésen levő ige (lKir 3,9) volt: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között... ” Az igevers hármas tagoltsága adta a püspök igehirdetésének vázát. így szólt az engedelmességről, ami manapság nem különösebben divatos erény, mégis nagyon fontos a kormányzás feladatára vállalkozó ember életében az Isten felé nyitott, engedelmes szív. A kormányzásban, irányításban a helyes döntés megtalálása nem köny- nyű feladat. Jó, ha az ember elgondolását Isten igazgatja, amikor választani kell jó és rossz között. Az iktatás szolgálatát Sághy András espereshelyettes és Kovácsné Tóth Márta egyházmegyei lelkészi jegyző végezte. Az istentisztelet utáni közgyűlést dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő vezette. Ennek keretében ismertették az esperest levélben, táviratban vagy telefonon köszöntők névsorát, néhány köszöntés felolvasásával. Ezután következett. az esperesi székfoglaló, melynek aktuális témaválasztása komoly érdeklődést váltott ki a hallgatóságból. Lelkészi szolgálatunk és a szolgáltatások - ez volt a székfoglaló előadás címe, mondanivalója pedig abban csúcsosodott ki, hogy az egyház, a lelkészek elsőrendű feladata nem a szolgáltatást várók igényének maradéktalan kielégítése, hanem Jézus Krisztus Urunk parancsának engedelmeskedő, az O akaratát és dicsőségét szolgáló missziói munka végzése. Az élőszóbeli, köszöntések sorában számosán szólaltak meg. Elsősorban Szebik Imre püspök köszöntötte az új esperest, aki már korábban is munkatársa volt a püspöki hivatalban, mint püspöki titkár. Azután az egyházmegye lelkészei és a szomszédos egyházmegyék esperesei, a testvéregyházak képviselői és világi hatóságok vezetői szólaltak meg. Igen kedves volt a teológiai évfolyamtársak szívből jövő köszöntése. A beiktatott esperes a köszöntésekre meleg hangon válaszolt. A gyülekezet ifjúsága énekkel, versekkel, zeneszámokkal, az öregotthon lakói pedig szép köszöntővel járultak hozzá az ünnep fényéhez, a gyülekezet pedig gazdag vendéglátással pecsételte meg az alsósági evangélikusok számára is emlékezetes szép napot.-ő -élvezetője a mai elnök, Robert Mugabe volt. Zimbabwe afrikai körülmények között fejlett gazdaságot és infrastruktúrát örökölt; ma is az egyik legjobb helyzetben lévő afrikai állam. Ez mindazok ellenére igaz, amit a következőkben olvasni fogunk. Zimbabwe szép ország. Gyönyörű tájakkal, egészséges klímával, olyan természeti csodákkal, mint a Viktória vízesés. Gazdag ásványkincsekben, mégis a mezőgazdaságból él a lakosság legnagyobb része. Híresek a dohány- és kávéültetvényei, a hétköznapi emberek azonban kiskertekben zöldséget termesztenek, és legfőbb táplálékuk a kukorica. A lakosságnak kevesebb, mint 2 %-a fehér, de ők birtokolják a termőföld 3/4-ét. Egyik legégetőbb belpolitikai probléma a földek újraelosztása, amit a Mugabe kormány évek óta ígér, részben el is kezdett teljesíteni. De nemcsak a birtokaikhoz ragaszkodó gazdagokkal kell megküzdeni, tán náluk is nagyobb ellenfél az országot teljesen behálózó korrupció. A hatalomhoz közelállók amolyan egymás közti juttatásává válhat a termőföld újraelosztása. Ottlétünk alatt nem volt nap, hogy a helyi újságok ne tárgyalták volna a föld újraelosztásának problémáját, hol a nagybirtokosokat, hol a korrupt vezetőket okolva az áldatlan állapotokért. A sajtó állami felügyelet alatt áll, a helyzet azonban annyira romlik, hogy újságírók is, a nagygyűlésen résztvevő egyházi emberek is folyamatosan bírálják a kormányt és az elnököt. Mugabe - mondják - egyik legpozitívabb alakja volt Zimbabwe közelmúltjának. A máig gyakorló, hithü katolikus elnök egyházi neveltetést kapott (mint jóformán valamennyi afrikai vezető), szeretet és megbecsülés övezte forradalmár volt, amolyan népvezér, aki igazságosságát, felvilágosultságát és népszerűségét elnökként is hosszú ideig megőrizte. A ma 74 éves elnök azonban az évek során diktátorrá vált, aki ma nem hajlandó tudomásul venni azokat a bajokat, amelyek lassan megbénítják az országot. Közvetlen érkezésünk előtt vetett véget erőszakkal annak az általános sztrájknak, amely az utóbbi két hónapban söpört végig az országon, s amellyel tiltakoztak a 40 %-os infláció ellen, a munkanélküliség 50 %-t meghaladó magassága ellen, a mindenhova befészkelődő korrupció ellen és az ellen, hogy miközben saját népe nyomorog, sőt éhezik is, a zimbabwei kormány súlyos pénzekkel és hadsereggel támogatja a Kongóban zajló harcokat. Olvastuk, hallottuk, hogy egy átlagosnak számító - tíz fös - család havonta 10 kg kukoricát kap, ez maximum egy hétre elegendő. Láttuk, hogy az utak mentén rakott tűz parazsán sütik a kukoricát és eszik meg ott helyben reggelire-ebédre-vacsorára. Láttunk szinte hermetikusan elzárt pázsitos, úszómedencés villákat és láttunk roggyant kunyhókat, amelyek földjét egyetlen „bútordarabként” gyékény fedi. Szépség és a krízis minden elképzelhető fajtája. Ez a kettősség jellemzi tán leginkább Zimbabwét. Olyan az ország, mint egy 16 golyót kapott srác - mondta valaki -, aki még él és támolyog. A legmélyebb sebet valószínűleg a népbetegségnek számító Aids ütötte rajta. Tudjuk, hogy a Szaharától délre fekvő országokban milyen ijesztően magas az Aids-betegek, illetve a HIV-fertőzöttek száma. Ezen belül számít legsötétebb pontnak Zimbabwe. A világon itt a legtöbb az Aids okozta halál. Két évvel ezelőtt hetente ötszázan haltak meg a betegség következtében. Ez a szám tavaly 750-re emelkedett, idén pedig megközelítette az ezret. Szűrővizsgálatok nincsenek, illetve nem általánosak. Az igazán w hatásos gyógyszerek és a legújabb gyógyászati eljárások elérhetetlenek a zimbabwei pénztárcák számára. S ez nem az egyes emberek szegénységét jelzi, hanem azt a számunkra elképzelhetetlen adatot, hogy az egészségügy évente egy emberre összesen nem költ 10 dollárt. A tudatlanság is elképesztő méretű. Legtöbben nem is tudnak róla, hogy fertőzöttek, sőt azzal sincs tisztában mindenki, hogy ilyen betegség létezik. Csak fiatal emberek halálhírét közük tömegével az újságok, a halál okaként ilyen meghatározás szerepel: „hosszú betegség” vagy „rövid betegség”. A várható élettartam 1993-ban 61 év volt Zimbabweban. Mára ez a szám 49-re csökkent... Becslések szerint a felnőtt lakosság 30 %-a HÍV-fertőzött. Egyes területeken ez a szám eléri a 40%-ot. Az a legijesztőbb, hogy az egészségügyi kormányzat elvesztette a kontrollt a folyamat fölött, a probléma kicsúszott minden illetékes kezéből. Közben fiatal emberek halnak meg, és országszerte egyre több az árva. (Folytatjuk) Szabóné Mátrai Marianna Újabb ökumenikus templom egy fontos üdülőhelyen Felszentelték'a hévízi templomot Hévízfűrdő neve itthon és külföldön közismert, hiszen hazánk egyik neves gyógyfürdője, gyógyító helye található itt és mivel a Dunántúlon közel a nyugati határhoz fekszik, idegenforgalma is óriási. Egyházi szempontból nézve, ezek a tényezők már elegendő okot adnak arra, hogy „megvessük lábunkat”, legyen egy helyünk, ahol helyben lakók és messziről jött gyógyulást keresők „lelki gyógyulást” is találhassanak. A hévízi településen kezdettől fogva nagyrészt római katolikusok laktak, legfeljebb néhány betelepült család lehetett evangélikus vagy református. Már Kapi Béla püspök kezdeményezésére, a 20-as évektől kezdve, a nyári fűrdőszezonban tartottak vasárnaponként istentiszteleteket felváltva evangélikusok és reformátusok. A tó melletti épületben lé- yő „gyógyszalon” volt eleinte a hely és a szolgálatot az ott üdülő, vagy gyógykezelés alatt álló lelkészekkel oldották meg. 1926-ban alakult meg Keszthelyen mindkét felekezet missziói gyülekezete, ézekhez csatolták szórványgyülekezetként Hévízfürdő mindkét felekezetű lakosságát. Többször kezdtek gyűjtésbe, mert kezdettől fogva nagy volt a vágya a gyülekezetnek, hogy saját otthonában, templomában dicsérhesse az Urat. Szeghalmy Bálintot. - korának egyik híres templomtervezőjét - kérték fel tervezésre. Először külön evangélikus és külön református templomot terveztek, majd a harmincas évek végén rendelték meg a közös templom tervét. Akkor már a tapolcai és sümegi Folytatás a 3. oldalon
