Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-01-24 / 4. szám

Evangélikus 64. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1999. JANUÁR 24. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet „Aki tehát Krisztust hallja és látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja és látja. ” Luther ARA: 48 FT rA TARTALOMBÓL Búcsúzik a 20. század Véres karácsony szombatja Hétfaluban Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Mikkeliben Világgyűlés Afrikában Beszámoló az Egyházak Világtanácsa VIII. nagygyűléséről, amelyet Zimbabwe fővárosában, Harareban rendeztek 1998. december 3-14. között Országos Papné Csendesnap lesz 1999. március 20-án szombaton. 10 órai kezdettel a Deák téri Gimnázium dísztermében. (1052 Budapest, Sütő u. 1.) Részletes programot a későbbiekben közlünk. Tudnivalók: Jelentkezés: 1999. március 10-ig. Északi Püspöki Hivatal, 1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Tel.: 394-2335, 394-2448, Fax: 394-2440. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért. Külön is szólunk azok­hoz, akik még nem voltak közöttünk. Készüljünk az alkalomra! Amikor 1993-ban az Egyházak Világ­tanácsa Központi Bizottsága arról dön­tött, hogy az EVT 50. születésnapját ün­neplő jubileumi világgyűlést Harareban fogja megrendezni, csodálkoztam. Hi­szen meghívást kapott Amszterdamból is, abból a városból, ahol 50 éve meg­alakult! Én természetesnek tartanám - gondoltam hogy jubileumot ünnepel­ni visszatér a Világtanács Amszterdam­ba. Nagyon elgondolkodtató volt hall­gatni az érveket, amelyek Harare mellett szóltak. „Legalább ilyen távolra kell mennünk, hogy kifejeződjön, mennyit változott a világkeresztyén- ség az elmúlt 50 év alatt.” „Amszterdam a világ egyik legszekularizáltabb városa. Ha keresztyén környezetet akarunk találni, Afrikába kell men­nünk.” Elgondolkodtató érvek. Való igaz, a keresz- tyénség súlypontja áttevődik - áttevődött - Afri­kára, terjeszkedő, növekvő, gyarapodó gyülekezete­ket láttunk a világgyűlés résztvevőiként is. De mit láttunk abból az országból, amely népessé­gének 60 %-a keresztyén és amely otthont adott az EVT jubileumi nagygyűlésének? A hatalmas kontinens dél-keleti részén, a hajdani Rhodesia területén fekszik Zimbabwe. Függetlensé­gét 1980-ban vívta ki, a függetlenségi harc egyik Esperesiktatás Alsóságon A Sághegy tövében fekvő Alsósági Evangélikus Egyházközség történetében először történt meg az, hogy esperesi székhely lett. A Vasi Egyházmegye gyülekezetei Vető István alsósági lelkészt választot­ták esperesükké. Az ő beiktatása történt meg de­cember 19-én az alsósági evangélikus templomban. Alsóság népe közvetlenül a reformációnak ha­zánkban történt elterjedése után evangélikussá lett. Temploma, iskolája és több neves lelkésze, tanítója volt. Az ellenreformáció viharai azonban megtépáz­ták a gyülekezetét. Lelkészét a pozsonyi vésztör­vényszék perbe fogta, majd 1732-ben elvették templomát és ingatlanait, önállóságát megszüntet­ték. A hívek a közeli artikuláris helyre, Nemesdömölkre (ma Celldömölk) jártak istentisz­teletre. Ezt követően csak 200 év elteltével, 1936- ban nyerte vissza az egyházközség önálló létét. Ezt a jogállását a gyülekezet megőrizte Celldömölk vá­rossá alakulása (1979) és Al­sóságnak a közeli városhoz történt kapcsolása után is. Az alsósági evangélikusok mai temploma 1862-ben épült. Ezt a templomot most teljesen megtöltötte az esperesiktatásra érkező hí­vek, lelkészek és vendégek serege, így szükségesnek és jónak bizonyult az az elgon­dolás, ho^y az istentisztelet és a közgyűlés menetét Tv- láncon közvetítették a közeli gyülekezeti terembe is. 35 lelkész vett részt az istentisz­teleti szolgálatban, jórészt az egyházmegyéből, de az or­szág többi részéből is. Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre püspök végezte. Alapigéje a beikta­tás alkalmára hívogató értesítésen levő ige (lKir 3,9) volt: „Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között... ” Az igevers hármas tagolt­sága adta a püspök igehirdetésének vázát. így szólt az engedelmességről, ami manapság nem különö­sebben divatos erény, mégis nagyon fontos a kor­mányzás feladatára vállalkozó ember életében az Is­ten felé nyitott, engedelmes szív. A kormányzásban, irányításban a helyes döntés megtalálása nem köny- nyű feladat. Jó, ha az ember elgondolását Isten igaz­gatja, amikor választani kell jó és rossz között. Az iktatás szolgálatát Sághy András espereshe­lyettes és Kovácsné Tóth Márta egyházmegyei lel­készi jegyző végezte. Az istentisztelet utáni köz­gyűlést dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő ve­zette. Ennek keretében ismertették az esperest le­vélben, táviratban vagy telefonon köszöntők névso­rát, néhány köszöntés felolvasásával. Ezután követ­kezett. az esperesi székfoglaló, melynek aktuális té­maválasztása komoly érdeklődést váltott ki a hall­gatóságból. Lelkészi szolgálatunk és a szolgáltatá­sok - ez volt a székfoglaló előadás címe, mondani­valója pedig abban csúcsosodott ki, hogy az egyház, a lelkészek elsőrendű feladata nem a szolgáltatást várók igényének maradéktalan kielégítése, hanem Jézus Krisztus Urunk parancsának engedelmeske­dő, az O akaratát és dicsőségét szolgáló missziói munka végzése. Az élőszóbeli, köszöntések sorában számosán szólaltak meg. Elsősorban Szebik Imre püspök kö­szöntötte az új esperest, aki már korábban is mun­katársa volt a püspöki hivatalban, mint püspöki tit­kár. Azután az egyházmegye lelkészei és a szomszé­dos egyházmegyék esperesei, a testvéregyházak képviselői és világi hatóságok vezetői szólaltak meg. Igen kedves volt a teológiai évfolyamtársak szívből jövő köszöntése. A beiktatott esperes a köszöntésekre meleg han­gon válaszolt. A gyülekezet ifjúsága énekkel, ver­sekkel, zeneszámokkal, az öregotthon lakói pedig szép köszöntővel járultak hozzá az ünnep fényéhez, a gyülekezet pedig gazdag vendéglátással pecsétel­te meg az alsósági evangélikusok számára is emlé­kezetes szép napot.-ő -él­vezetője a mai elnök, Robert Mugabe volt. Zimbabwe afrikai körülmények kö­zött fejlett gazdaságot és infrastruktúrát örökölt; ma is az egyik legjobb helyzet­ben lévő afrikai állam. Ez mindazok el­lenére igaz, amit a következőkben olvas­ni fogunk. Zimbabwe szép ország. Gyönyörű tá­jakkal, egészséges klímával, olyan ter­mészeti csodákkal, mint a Viktória víz­esés. Gazdag ásványkincsekben, mégis a mezőgazdaságból él a lakosság legna­gyobb része. Híresek a dohány- és kávéültetvé­nyei, a hétköznapi emberek azonban kiskertekben zöldséget termesztenek, és legfőbb táplálékuk a kukorica. A lakosságnak kevesebb, mint 2 %-a fehér, de ők birtokolják a termőföld 3/4-ét. Egyik legége­tőbb belpolitikai probléma a földek újraelosztása, amit a Mugabe kormány évek óta ígér, részben el is kezdett teljesíteni. De nemcsak a birtokaikhoz ragaszkodó gazdagokkal kell megküzdeni, tán ná­luk is nagyobb ellenfél az országot teljesen behá­lózó korrupció. A hatalomhoz közelállók amolyan egymás közti juttatásává válhat a termőföld újra­elosztása. Ottlétünk alatt nem volt nap, hogy a he­lyi újságok ne tárgyalták volna a föld újraelosztá­sának problémáját, hol a nagybirtokosokat, hol a korrupt vezetőket okolva az áldatlan állapotokért. A sajtó állami felügyelet alatt áll, a helyzet azon­ban annyira romlik, hogy újságírók is, a nagygyű­lésen résztvevő egyházi emberek is folyamatosan bírálják a kormányt és az elnököt. Mugabe - mondják - egyik legpozitívabb alakja volt Zim­babwe közelmúltjának. A máig gyakorló, hithü katolikus elnök egyházi neveltetést kapott (mint jóformán valamennyi afrikai vezető), szeretet és megbecsülés övezte forradalmár volt, amolyan népvezér, aki igazságosságát, felvilágosultságát és népszerűségét elnökként is hosszú ideig meg­őrizte. A ma 74 éves elnök azonban az évek során diktátorrá vált, aki ma nem hajlandó tudomásul ven­ni azokat a bajokat, amelyek lassan megbénítják az országot. Közvetlen érkezésünk előtt vetett véget erőszakkal annak az általános sztrájknak, amely az utóbbi két hónapban söpört végig az országon, s amellyel tiltakoztak a 40 %-os infláció ellen, a mun­kanélküliség 50 %-t meghaladó magassága ellen, a mindenhova befészkelődő korrupció ellen és az el­len, hogy miközben saját népe nyomorog, sőt éhezik is, a zimbabwei kormány súlyos pénzekkel és had­sereggel támogatja a Kongóban zajló harcokat. Ol­vastuk, hallottuk, hogy egy átlagosnak számító - tíz fös - család havonta 10 kg kukoricát kap, ez maxi­mum egy hétre elegendő. Láttuk, hogy az utak men­tén rakott tűz parazsán sütik a kukoricát és eszik meg ott helyben reggelire-ebédre-vacsorára. Lát­tunk szinte hermetikusan elzárt pázsitos, úszóme­dencés villákat és láttunk roggyant kunyhókat, ame­lyek földjét egyetlen „bútordarabként” gyékény fe­di. Szépség és a krízis minden elképzelhető fajtája. Ez a kettősség jellemzi tán leginkább Zimbabwét. Olyan az ország, mint egy 16 golyót kapott srác - mondta valaki -, aki még él és támolyog. A legmélyebb sebet valószínűleg a népbetegség­nek számító Aids ütötte rajta. Tudjuk, hogy a Szaha­rától délre fekvő országokban milyen ijesztően ma­gas az Aids-betegek, illetve a HIV-fertőzöttek szá­ma. Ezen belül számít legsötétebb pontnak Zimbab­we. A világon itt a legtöbb az Aids okozta halál. Két évvel ezelőtt hetente ötszázan haltak meg a betegség következtében. Ez a szám tavaly 750-re emelkedett, idén pedig megközelítette az ezret. Szűrővizsgála­tok nincsenek, illetve nem általánosak. Az igazán w hatásos gyógyszerek és a legújabb gyógyászati eljá­rások elérhetetlenek a zimbabwei pénztárcák szá­mára. S ez nem az egyes emberek szegénységét jel­zi, hanem azt a számunkra elképzelhetetlen adatot, hogy az egészségügy évente egy emberre összesen nem költ 10 dollárt. A tudatlanság is elképesztő mé­retű. Legtöbben nem is tudnak róla, hogy fertőzöt­tek, sőt azzal sincs tisztában mindenki, hogy ilyen betegség létezik. Csak fiatal emberek halálhírét köz­ük tömegével az újságok, a halál okaként ilyen meghatározás szerepel: „hosszú betegség” vagy „rövid betegség”. A várható élettartam 1993-ban 61 év volt Zimbabweban. Mára ez a szám 49-re csök­kent... Becslések szerint a felnőtt lakosság 30 %-a HÍV-fertőzött. Egyes területeken ez a szám eléri a 40%-ot. Az a legijesztőbb, hogy az egészségügyi kormányzat elvesztette a kontrollt a folyamat fölött, a probléma kicsúszott minden illetékes kezéből. Közben fiatal emberek halnak meg, és országszerte egyre több az árva. (Folytatjuk) Szabóné Mátrai Marianna Újabb ökumenikus templom egy fontos üdülőhelyen Felszentelték'a hévízi templomot Hévízfűrdő neve itthon és kül­földön közismert, hiszen hazánk egyik neves gyógyfürdője, gyó­gyító helye található itt és mivel a Dunántúlon közel a nyugati ha­tárhoz fekszik, idegenforgalma is óriási. Egyházi szempontból néz­ve, ezek a tényezők már elegendő okot adnak arra, hogy „megves­sük lábunkat”, legyen egy he­lyünk, ahol helyben lakók és messziről jött gyógyulást keresők „lelki gyógyulást” is találhassa­nak. A hévízi településen kezdettől fogva nagyrészt római katoliku­sok laktak, legfeljebb néhány be­települt család lehetett evangéli­kus vagy református. Már Kapi Béla püspök kezdeményezésére, a 20-as évektől kezdve, a nyári fűrdőszezonban tartottak vasár­naponként istentiszteleteket fel­váltva evangélikusok és reformá­tusok. A tó melletti épületben lé- yő „gyógyszalon” volt eleinte a hely és a szolgálatot az ott üdülő, vagy gyógykezelés alatt álló lel­készekkel oldották meg. 1926-ban alakult meg Keszthe­lyen mindkét felekezet missziói gyülekezete, ézekhez csatolták szórványgyülekezetként Hévíz­fürdő mindkét felekezetű lakos­ságát. Többször kezdtek gyűjtés­be, mert kezdettől fogva nagy volt a vágya a gyülekezetnek, hogy saját otthonában, templo­mában dicsérhesse az Urat. Szeghalmy Bálintot. - korának egyik híres templomtervezőjét - kérték fel tervezésre. Először kü­lön evangélikus és külön refor­mátus templomot terveztek, majd a harmincas évek végén rendelték meg a közös templom tervét. Akkor már a tapolcai és sümegi Folytatás a 3. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents