Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-07-18 / 29. szám

Evangélikus Elet 1999. JÚLIUS 18. 5. oldal A maci és a terhei létén, ahol énekeltünk és pantomim játékot Két ritka könyv az idei könyvhéten a SAROK w a W a Kedves Gyerekek! HELYESBÍTÉS 1999. június 27-én megje­lent Evangélikus Életben a Verspályázat Díjkiosztó ün­nepségéről szóló cikkben az imákat író hittanos gyer­mekek körmendiek. A hitoktatójuk Papp Gyuláné (Irmus néni) kata- fai. A félreértésért elnézést kérünk. Néhány héttel ezelőtt hívtunk titeket a IV Országos Gyerekmissziós táborba, ami idén Vanyarcon volt. Nagyon jól sikerült ez a tábor és most erről olvashatjátok a csömöri Kulich Anna és Julcsi élménybeszámolóját: Örülnék, ha Ti is leírnátok nyári tábori élményeiteket! Pötty bohóc csoportja lett az el- volt annak az egész tábort végigkísérő Először voltunk ilyen missziós tábor­ban, és meglepődtünk, hogy mennyire tartalmas öt napot tölthettünk Vanyarcon. A programot péntek délután a temp­lomban kezdtük, ahol a vanyarci lelkész, Szabó András bácsi köszöntött bennün­ket. A tábor témája a testrészeink voltak, melynek alapján a gyerekek csoportokba voltak bontva: fül, váll, has, szem stb. Megtapasztaltuk, hogy mindegyikre egyaránt szükségünk van és némelyiknek fontos szerepe van ab­ban, hogy Istenhez kö­zelebb jussunk. A reggeli áhítatokat Kerekes Csaba bácsi, az erdélyi gyerekek kísérője tartotta. Szombat délelőtt cso­portfoglalkozás volt, délután pedig kisebb túrát tettünk a bazalt- ömlés felé, amit saj­nos nem találtunk meg. Vasárnap részt vettünk az istentiszte­A vanyarci tábor résztvevői adtunk elő a gyülekezetnek és magunk készítette igéslapokkal leptük meg az is­tentiszteletről kifelé menőket. Délután akadályversenyt tartottunk, ahol a „fül” ső. A nap fény­pontja az esti csendséta volt. Csoportokra bont­va néma csendben egy 3/4 órás sétán „kellett” részt ven­nünk. Az útvona­lon öt állomás volt, ahol a csoportveze­tők a Bibliából egy hosszabb részt vagy egy levelet olvastak fel. Hét­főn volt zsidó tánc­ház , kézműves foglalkozás, a fiúk­nak foci. Este az áhítaton mindenki leírta azt, ami a szí­vét nyomta, majd egyenként kimentünk az oltár előtt levő gyertyákhoz és eléget­tük papírjainkat. Kedden csomagoltunk, takarítottunk. Utána eredményhirdetése játéknak, amelyben pontokat lehetett gyűjteni. Ez úgy történt, hogy minden­nap levetítettek egy részt az üdvösség­történetről szóló videokazettáról , utána hozzákapcsolódó kérdéseket tett fel Gáncs Péter bácsi. Végül a gyerekek nagy része az egy órakor induló busszal, fájó szívvel ment haza. Mint később kiderült, a tábor slá­gere az „Új hálaének áldja Istent...” kezdetű ifjúsági ének volt, a legtöbb szavazatot pedig a csendséta kapott. Azt hiszem, mindenki nagyon jól érezte ma­gát ezen a fantasztikus helyen. Nem­csak a környék volt gyönyörű, de a vanyarci emberek is nagyon vendég- szeretőek. Sajnálhatjátok, hogy nem voltatok ott! Kulich Anna és Julcsi Csömör A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK Állj meg! „ Mert megszabadítottad lelkemet a ha­láltól, bizony az én lábaimat az eleséstől, hogy járjak Isten előtt az életnek világos­ságában. ” (Zsolt 56,14) Rohanás a mindennapok forgatagában, szeretnénk megállni, dé n^pjUqhpt, M,ert hajt bennünket valami megfoghatatlan titokzatos erő. Mindenkiben egy kicsit más, de lényegében ugyanaz: belső kényszer, hogy törekedjünk valamire, ami nem a mienk, s talán nem is érhetjük el sohasem. Talán pont ez a vonzó benne, hogy el­érhetetlen, s harcunkkal olyanokká vá­lunk, mint a modern Sziszifuszok, ma­gunk előtt görgetve az élet gondját, problémáját, mint valami nagy sziklát. Néha sokkal könnyebb, mint másoknak, de vannak alkalmak, amikor a mienk a legnagyobb. Tudjuk-e Istenre nézve csendesen elhordozni őket? Sokkal könyebb lázadni olyankor, amikor nem látjuk utunk végét, vagy már belefárad­tunk a mindennapokba, ha lázadunk Is­ten akarata ellen, nem válunk-e olyan balgákká, mint akikről a 73. zsoltár be­szél? Mindig is kérdés volt nekünk ha­landó, Istenben bízó embereknek, hogy mi Isten akarata. Ami velünk történik, az beleillik-e mindabba, amit nekünk készí­tett, vagy csak nem más, mint a mi em­beri okoskodásunk miatt létrejött hely­zet. Mert jobb elhinnünk azt, hogy mind­az, ami történik, Isten akaratából törté­nik. Kételyeinkkel csak azoknak a tábo­rát erősítenénk, akik azt állítják, hogy a teremtés után, miután minduntalan újra és újra bűnbe esett az ember, Isten elfor­dult teremtményétől. Ezt a tanítást sugallják a mai korban a filmek egy része, s hangoztatják azok is, akik nem találták meg emberi hibáik, bű­neik miatt az utat Istenhez. Ez persze nem azt jelenti, hogy az Úr végérvénye­sen lemondott volna róluk. Minden nap próbál hozzájuk szólni, csak ezek az em­berek nem hallják meg, vagy éppen nem akarják meghallani az üzenetet, mert sokkal kényelmesebb a megszokott éle­tüket élniük. Kellemetlenség ér minket, mégsem azon kezdünk el gondolkodni, hogy mi okból történhetett meg, hanem Istent hibáztatjuk. Magunkban kellene a hibát keresnünk. Isten csak figyelmeztet­ni akart, hogy álljunk meg, figyeljünk reá, s ha ez nem ment a megszokott mó­don, akkor néha nagyon keményen nyúl bele a mindennapjainkba. Állj meg hát, figyelj rá, akkor is, ami­kor nagyon sok a munkád, vagy éppen a vizsgaidőszak kellős közepében vagy. Ilyenkor szokta mindenki felállítani a fontossági sorrendet, s ebben majdnem mindig az Isten kerül az utolsó helyre. Mennyi más, értelmetlen, vagy éppen fölösleges dolgot teszünk ilyenkor, mint­egy pótcselekvést. Nem kér tőlünk az Is­ten egész napokat, csak annyit, hogy minden nap csendesedjünk el pár percre, s halljuk meg a szavát. Idejében észre­vett gondokon könnyen lehet segíteni. Egy hasonlattal élt valaki, miszerint olyan a lelkünk, mint egy nap gép. Min­den napon meg kell adni neki azt, ami jár neki, s így biztosíthatjuk, hogy nagyon sokáig minden fennakadás nélkül üze­meljen. Zörejek, kattogások, vagy éppen akadozó üzemmód jelzi, valamire szük­ség van. Minden esetben a lelkünk is jel­zi, csak sokkal hajlamosabbak vagyunk ezt nem figyelembe venni. Állj meg! Figyelj Isten szavára! Meg akarja menteni a lelkedet, s helyes irány­ba terelni életedet! Engedd hát neki, hogy életedet kormányozza! Jéckel Gábor KIÉ Sporttábor 1999. Nagyveleg A Magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesület idén is megren­dezi missziós sporttáborát a nagyvelegi evangélikus konferencia­központban. A tábor időpontja: 1999. augusztus 1-8. Részvételi díj: 6.000 Ft Programok: áhítatok, fórumbeszélgetések, kirándulás és sport. Jelentkezési határidő: július 25. Cím: Győrjy Regina 2800 Tatabánya. Ifjúmunkás u. 48. IV/1. Tel: 34/333-118. E-mail: regghy@qmx.de Várunk minden 14 év feletti fiatalt. A tábor felekezeti hovatarto­zástól függetlenül, mindenki számára nyitott. Hozd el a barátodat is! PUDDING WILSON Marklmi Az elmúlt tíz év legjobb hangulatú könyvhete sátrainak hatal­mas könyvkínálatában turkálva (de óh jaj, nem „turkáló” ára­kon!) lettem figyelmes egy kis fehér kötetre, Akutagava: A vihar kapujában. Színben és méretben testvére, Mark Twain: Puddingfejű Wilson, ugyanattól a kiadótól. Feltűnt választása, megkerestem ki van mögötte? Akit talál­tam, úgy érzem, be­vezetésül említést érdemel, mert a jövő reménységét hordoz­za. Kiderült: az egy­személyes kiadó egy könyv raj ongó, könyvgyűjtő egyete­mista vállalkozása, akinek célja, elkép­zelése van, akárcsak a régi nagy kiadók alapítóinak voltak. Az ő házaikat sike­rült 50 éve lerombol­ni, de ha születnek utódaik, talán még­sem kizárólag a tele­vízió- és ponyvairo­dalomé a jövő? Szerb Antal Utas és holdvilág-jától kölcsönzött nevű Ulpius ház kiadó olyan még nem ismert, vagy méltánytalanul elfelejtett vi­lág- és magyar irodalmi művek kiadását tervezi, melyek népsze­rűek, de értékhordozók, nemcsak egy vékony réteg, hanem a nagyközönség számára is - utazáshoz és ajándékozásra alkalmas keménykötésű zsebkönyv formátumban. Két éve működik, fenti­eken kívül eddig Tóth Árpád novelláskötetét adta ki (elfogyott). Mark Twain, valódi nevén Sámuel Langhorne Clemens (1835- 1910) kalandos életéből a Mississipin töltött hajós kora emlékére vette fel írói nevét („mark twain” a két öl mélységű vizet jelzi). 1861-ben, hogy ne kelljen Észak-Dél háborújában a déliek sere­gében szolgálnia, bátyjával Nevadába megy aranyat ásni (nem ta­lál). Sok nélkülözés, több száz kilométer gyalogolás után Virgini­ában csap fel újságírónak, onnan San Franciscóba kerül, ahol ri­portjai, humoreszkjei, útleírásai, végül regényei meghozzák a si­kert és népszerűséget. Puddingfejű Wilson majd félévszázada jelent meg utoljára ma­gyarul, Réz Ádám nagyszerű fordításában. Külföldön leghíre­sebb művei közé tartozik, itthon feledésbe merült. Röviden: két kisbaba elcserélésének következményeiről szól, egy amerikai kisvárosban, ahol a lakók humorérzék-hiánya szegény dr. Wilson-t (akinek van) csaknem egész életére hátrányos helyzetbe hozza, amíg nyomozásával fényt nem derít az eseményekre. Köz­ben Twain többek között „Wilson naplójában” négerüldözésről és még sok minden másról mondja el véleményét, bölcsességgel, fi­nom iróniával. Néhány példa: elsőként, a könyv mottójának te­kinthető „Nincs az a jellem, amely tönkre ne menne, ha a gúny céltáblája lesz - bármennyire nagyszerű és fennkölt is az a jel­lem, bármennyire hitvány és ostoba is az a gúny”. „Nagyszerű, hogy Amerikát felfedezték, de még nagyszerűbb lett volna, ha nem fedezik fel.” „Semmi sem szorul olyan alapos javításra, mint a többi ember viselkedése”. És így tovább! Az egyébként izgal­mas történet végén pedig, örömmel jelenthetem, az igazság győ­zedelmeskedik. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban, ott élt ha­láláig. Kezdettől sikeres volt, tehetsége szinte berobbant a japán irodalmi életbe. Már az egyetemen folyóiratot szerkesztett, első elbeszélését ebben közölte („Az orr” e kötetben is szerepel), már erre felfigyeltek külföldön is. Novelláit szinte azonnal lefordítot­ták angol, francia, német, spanyol nyelvekre. Az u.n. neorealista irányzat vezéralakja lett. Szakított a naturalizmussal, a hűséges természetfestegetés műfajával, az első személyben előadott val- lomásos elbeszélési formával - az író a háttérben marad. Témáinak hátterét műveltsége, a klasszikus Japán és kínai ha­gyomány és a XIX. századi nyugati irodalom szabja meg. Régi történeteket helyez modem megvilágításba a XX. századi pszi­chológia segítségével, történelmi, vallástörténeti kérdéseknek ad új, morális értelmezést. A kis kötet tizenegy novellájából nehéz kiemelni - de amit ta­lán legtöbben ismernek, Kuroszava világhírű filmje, a válogatás címét adó Rashomon, A vihar kapuja, melynek forgatókönyve A bozótmélyben című novellából készült, és színhelye Rasómon. Ebben egy gyilkosságról annak minden egyes szereplője, tanúja máskép látja, máskép mondja el a történteket. Kovács Mária Emékkiállítás a Szathmáry-család Kossuth gyűjteményéből - a Hadtörténeti Múzeumban „Dédapánk, Szathmáry István, mint Bem tábornok tü­zérfőhadnagya küzdött az erdélyi hadjáratban és sú­lyos sebesülés következtében fél szemére megva­kult. Várfogságra, vagyonelkobzásra ítélték. Ki- szabadulása után folytatta a fogságban megta­nult csizmadia mesterségét - de Kossuthoz és eszméihez hű maradt. Az 1870-es években meglátogatta a „turini remetét" a számkive­tésben és ajándékba nagyszalontai rózsatö­veket vitt neki... Gyermekkorunkat, ifjúsá­gunkat Kossuth-emlékek, könyvek, iratok kö­zött töltöttük, és bárhová sodort bennünket az élet, mindenütt, mindig szívesen és lelke­sen kutattuk, gyűjtöttük a Kossuth-emléke- ket." Nem lehetett meghatottság nélkül olvasni a Szathmáry család 1994 őszén Chicago-ban írt sorait, mely a kiállításhoz kiadott gondosan szer­kesztett szép kis katalógusban ad magyarázatot arra, „hogy vonult 20 könyv, 20 kép, 20 okmány, 20 levél, 20 tárgy 100 éve halhatatlanságba”. E ké­pes katalógus még az 1994-ben Kossuth halála 100. évfordulója alkalmából a New York-i magyar főkonzulátu­son és a washingtoni magyar követségen rendezett kiállításra ké­szült magyar és angol nyelven. Szathmáry Lajos, a dédunoka, így őrizte tovább a 48-as hős em­lékét, magyarság-szeretetét, hűségét azokhoz az eszmékhez, amelyekkel még pataki diákkorában telítődött. Ennek köszönheti, hogy a hábxorú után Amerikába érkez­ve, éhesen, magárahagyottan, 1951-ben saját ere­jéből tudott talpra állni: cukrászként, vendéglős­ként a szakma legkiválóbbjai közé kerülni, iro­dalombarátként vendéglőjét magyar kultúr „intézménnyé” fejleszteni, vendégszobák­kal, ahol sok erdélyi és itthoni honfitársa megfordult. Könyv és magyar történelmi emlékek gyűjtése közben, vendéglőtulajdo­nosi „feladatai” közepette számtalan lapban konyhai rovatot vezetett, sőt írt magyar nagyjainkról, Lisztről, Bartókról, Kossuth- ról, és könyvgyűjtése során is akadtak meg­írásra kívánkozó témái. Neve nemcsak honfi­társai előtt volt fogalom, könyvgyűjteményéből több mint tízezer lett a Chicago-i Egyetemé, a bevándorlási intézménynek is jutott a magyar szép- irodalmi művekből, és jutott a Bostoni Egyetemnek is. Felbecsülhetetlen értékű hagyatéka kívánsága szerint egykori iskolavárosába, Sárospatakra ke­rült. Ebben jelentős szerepe van - a mostani kiál­lításon is megjelent mosolygós, kedves japán feleségének, aki nemcsak a vendéglő vezetésében volt társa, hanem lelkes segítő­je a gyűjtőmunkában, és halála óta a hagyaték kívánsága szerinti rendezésének végrehajtója, figyelemmel kísérője. Schelken Pálma Kossuth öregkori képe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents