Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-07-04 / 27. szám
64. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1999. JÚLIUS 4. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN ÖTÖDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 Ft „A szent szó azt jelenti, ami az Isten tulajdona, ami egyedül Őt illeti, - neki szenteltetett”. Luther — A TARTALOMBÓL Württemberg reformátora: Johannes Brenz Seltenhofer harangöntő-di- nasztia a soproni temetőben Beszámolás a kárpátaljai segélyezésről „Menj és nézd meg, hogy jól Ezzel az igével hívogattak Regionális Találkozóra Paksra 1999. június 12-re. Négy történelmi egyházból jöttek a vendégek. Hagyományteremtés is volt a cél. Előzménye ennek a rendezvénynek, hogy két évvel ezelőtt az I. Országos Evangélikus Találkozót is itt tartottuk meg. Az idén az ország másik régiójába, Csömörre helyeződött át az a találkozás, de a paksiak nem nyugodtak bele, hogy ott ne legyen újra egy sokakat megmozgató, lelki és szellemi haszonnal járó összejövetel, melynek célja: erősödni a közös hitben, keresni azt, ami összeköt és megbecsülni egymás értékeit. Szabó Vilmos Béla, a paksi gyülekeCsömör, 1999. július 2-4. Országos Evangélikus Találkozó „Nyitott ajtót adtam eléd... ” Nyitott egyház - nyitott társadalom JÚLIUS 2. PÉNTEK 16.00 - Gyülekezés, regisztráció 17.30 - Énektanulás ' 18.00 - Megnyitó: D. dr. Harmati Béla püspök - Solymár Péter helyi lelkész - Bátovszki György polgármester 18.30 - Nyitó istentisztelet: „Nyitott ajtót adtam eléd” (Jel 3,8) - D..Szebik Imre püspök 19.30 - Szünet 20.00 - Kulturális est a Sportcsarnokban. Az est házigazdája Levente Péter Közreműködnek: Bánffy György színművész, Gryllus Dániel, a csömöri néptáncos együttes JÚLIUS 3. SZOMBAT 9.00 - Bibliatanulmány a 46. zsoltárról: Kovácsné Tóth Márta lelkész 10.00 - Három referátum megbeszéléssel: Nyitott társadalom - dr. Nagy Gábor Tamás közgazdász Nyitott egyház - „Erős vár nyitott kapuval...” A tradíció erejéről: dr. Harmati Béla A misszió esélyeiről: dr. Fabiny Tamás Moderátor: Pángyánszky Ágnes 11.00 - Hozzászólások 12.00 - Ebédszünet 14.30 - Bibliai csoportmunka a tradíció és a misszió összefüggéseiről 16.30 - Fórum: Hogyan tovább a harmadik évezred küszöbén? Válaszolnak az egyházi munkaágak felelős vezetői... Moderátor: Hafenscher Károly. 17.30 - Esti áhítat: Smidéliusz Gábor lelkész 18.00 - Vacsoraszünet 19.00 - Fakultatív programok: Csömöri Kultúrház: „Nyitott ajtó új teremtésre” - Pesterzsébeti Ifjúsági Kör Csömöri Evangélikus Templom: Egyházzenei áhítat - Mandák Kórus Csömöri Ifjúsági Ház: Promise-koncert JÚLIUS 4. VASÁRNAP 9.00 - Szabadtéri hangverseny: Johann Gyula és rézfúvós együttese 10.00 - Záró istentisztelet úrvacsorával, igehirdető: Bácskai Károly lelkész közreműködik: a nagytarcsai Jubilate énekkar 11.30 - Zárszó: Solymár Péfer / Gáncs Péter 12.00 - Ebéd zetünk lelkésze ebben foglalta össze azt, amiért az év eleje óta fáradozott ő is és felesége . A lelkészházaspár remekül értve egymás gondolatait és a célt, azonos önállóssággal „vezényelte” az egész napos rendezvényt. Természetesen kellett egy jó csapat is, akik maguk helyén és beosztásában maximálisan adták azt, hogy mindenki megtalálja helyét, csoportját, eljusson az étkezéshez, megkapja a szükséges tájékoztatásokat és jól érezze magát a „tömegben”. Mert valóban tömeg volt az atomváros nagy Sportcsarnokában, melyet két éve is megtöltöttünk, de most sem volt kisebb az érdeklődés. Dél-Dunántúl, - közelebbről Tolna, Baranya és Somogy megye területéről jöttek a négy történelmi egyház hívei: katolikusok, reformátusok, evangélikusok és baptisták. Röplap segítségével gondoskodtak a közös énekek szövegének bemutatásával, a programmal pedig valamennyi felekezet híveinek érdeklődését elérték és kielégítették. Az Evangélikus Fúvószenekar vállalta az egész napos szolgálatot Johann Gyula vezetésével. A szünetekben hangulatos zenével, az előadások között az énekek kísérésével segített az áhítatban. Igazán köszönetjárt érte. Szinte valamennyi felekezetből jöttek énekkarok, Pécsről református, katolikus és baptista énekesek, egyházunkat az Egyházaskozári Gyülekezet asszonykórusa képviselte, akiknek arra is volt gondjuk, hogy az erre a vidékre jellemző nemzetiségi - német - énekeket tegyék közkinccsé. Kísérője volt a találkozó programjának a fiatalok számára rendezett bibliai verseny és sportvetélkedő is, melyben különböző iskolák csapatai voltak eredményesek. A találkozót meglátogatta és előadást tartott dr. Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője, aki előadást is tartott. Arról beszélt a miniszter, hogyan próbál a kormány hozzájárulni annak megvalósításához, hogy az állam és az egyház ne a szétválasztás, hanem az egymáshoz közelítés útján járjon és a társadalom és az egyház a maga eszközeivel, az örökségek ápolásával erősítse az egységet. Nincs jövő gyökerek nélkül, a gyökér pedig a kultúra és a kereszténység. Szent István választása a nyugati egyházhoz és a nyugati kultúrához kapcsolt. A századok Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened. (5 Móz 8,2) Ötven éve, hogy elkezdtük tanulmányainkat a Pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán Sopronban. Erre emlékeztünk május végén Keveháziék Malomárok utcai otthonában Kőszegen. Emlékeztünk tévedéseinkre, hibáinkra, bűneinkre, Urunk bocsánatért esedezve. Hálásan emlékeztünk meg arról, hogy Urunk mégis felhasznált, sőt még ma is felhasznál eszközéül. Huszonhatan indultunk. A évek során öten meghaltak, kilencen elmaradtak. Izgat ma is a kérdés: miért és mi történt velük? Egyeseknek átmeneti menedéket jelentett a Teológia. Másoknak, állami nyomásra még ezt a védő fészket is el kellett hagyni. Budaker Oszkár volt az otthonigazgatónk. Számomra ma is az evangélikus lelkész igazi megtestesítője, akit ma is szívesen vállalnék lelkipásztoromnak. Minket még tanított a „nagy csapat”: dr. Ferdinand István, dr. Karner Károly, dr. 50 éve Kiss Jenő, dr. Nagy Gyula, dr. Pálffy Miklós, dr. Prőhle Károly, dr. Sólyom Jenő és dr. Wiczián Dezső. Már csak ketten élnek közülük. Többnyire idő előtt nyugdíjba küldték őket, állami nyomásra, pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel egyházunknak. Ötven éven át együtt mentünk az úton. Mindnyájan a kapott kegyelmi ajándék mértéke szerint. Egymástól többször több száz kilométerre és mégis Krisztusban közel. Jézus előttünk járt. Megtartott minden úton, megismertette az élet útját, világosságra és életre vezetett, hallottuk egymás beszámolóiból. Érdekesek voltak a beszélgetések és az emmausi tanítványok történetében található jézusi kérdés: Miről vitatkoztatok útközben? - mint horgos nyíl szíven talált. Mennyi fölöslegesről vitatkoztunk, menynyi üres beszéd hagyta el a szánkat, Istenünk. Valaki Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című művéből idézett. „Ötven jaj ötven éve - szívem visszadöbben halottjaim is itt-ott, egyre többen már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. * Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam s mindezt megköszöntem. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. ” Ötven év után a legszebb még hátra van. Beszélgetünk. Még mindig előre tudjuk a másik gondolatát egy-egy témával kapcsolatban. De jött egy új közös nevező: a betegség. Mégis, amíg lehet, amíg szükség van ránk, egyházunk rendelkezésére állunk, nem titkolva, hogy számunkra a gyülekezeti lelkészi szolgálat nyugdíjasán is a legfontosabb. Hisszük, hogy a legszebb még hátra van, amikor Urunk kegyelmesen beemel otthonába. Előre ment, hogy helyet készítsen nékünk. A kőszegi evangélikus templom oltárától a bűnbocsánat bizonyosságával életben, üdvösségben mehetünk tovább. Bolla Árpád vannak-e testvéreid?” (imóz 37,14) folyamán az egyház segített a magyar nemzeti nyelv kialakulásában és megőrzésében. A 18. század végén másfél millió, ma 15 millió magyar beszéli nyelvünket a földkerekségen. Szólt a millenniumi készülődésekről, egyházi épületek helyreállításának segítéséről. A keresztény szellemiség nem ismeri az apátiát, - mondta befejezésként a miniszter - segítsenek az egyházak a szellemiség megújításában. Bor Imre paksi polgármester is hasonló szellemben beszélt az egybegyűltekhez, kiemelve a közös találkozás jelentőségét. A hitébresztő és tanító előadásokat az Apostoli Hitvallás alapján tartották. Harmati Béla püspök a hit tévút- jairól szólt az első hitágazat alapján. Hazánkban, de egész Európában is nem az a probléma, hogy hívők és nem hívők állnának szemben egymással, hanem Istenben és Krisztusban hívők állnak szemben „más hitűek- kel”. Ez a szembenállás olykor éles vitákat is jelent, máskor csendes elzárkózást a másiktól. Az mindenesetre jellemző erre az állapotra, hogy ma több száz „egyház” vagy „felekezet” vap bejegyezve különböző megyei bíróságokon! Tóth Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese, a második hitágazat alapján felmeretlen” harmadik személy Jézusban működött. Benne és általa ismerhetjük meg mi is Jézust és az Atyát. Nem tehetünk bizonyságot róluk a Szentlélek nélkül, tehát bennünket is segít. Bizonyságot kapunk tőle és bizonyságot teszünk vele. A hitvallás záró szavairól - escha- tonról - Almási Mihály baptista egyházelnök tett bizonyságot. Határozott vonásokkal különítette el a biblikus tanítástól a szektás hiedelmeket. Most az ezredforduló táján különösen sok jóslatot hallunk és különböző végítélet-fenyegetéseket kapunk. Mi nem találgatunk, nem riogatunk. Hisszük a test feltámadását, az ítéletet, az örök életet, de idejét, elérkezését Isten kezében tudjuk és nyugodtan rábízzuk magunkat. Megváltónk, a Jézus jön majd el! Érdemes figyelnünk a négy rövid bibliatanulmányra, igemagyarázatra, melyet a régió lelkészei tartottak. Bacsmai László pécsi plébános Ef 4,3-6 alapján szólt arról, hogy nyitott legyen a szívünk egymás felé és amit eleink elrontottak, azt nekünk kell helyrehozni. Szabó Vilmos Béla paksi lelkészünk ÍJn 4,16-21 alapján a befogadó szeretetet emelte ki, mert Jézus szeretete sem kizáró szeretet volt és a Szentlélek formálja ezzel a szeretettel ma is egyházzá közösségünket. Kővári László paksi református lelkész Mk 9,2 alapján arról beszélt, hogy Jézus 3 éven át tanította a tanítványokat, majd elküldte őket a széles világra. Az elhívás és küldés fontos életünkben is. Végül Balogh Barnabás pécsi baptista lelkipásztor Jn 21,15-21 alapján hirdette, hogy Jézus valóban velünk van és minden gyarlóságunk ellenére, mégis küld bennünket országa építésére. Hagyományt teremteni csak úgy lehet, ha egyszer elkezdik. Pakson a lelkészházaspár és csapata elkezdte. Szereztek támogatókat - Atomerőmű, önkormányzat, egyházvezetés -, beelevenítette Jézus földi életét és arra mutatott rá, ahogyan a különböző korokban a keresztyének tnegvallották Jézusban való hitüket. Az első hitvallástól - Jézus Krisztus Úr! - kezdve jutott el az Apostoli Hitvallás koráig és tette személyessé a mai gyülekezet hitvallását Jézusról, az Úrról. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök a Szentlélek hatalmáról szólt. Az „isálltak a sorba és reméljük valóban hagyomány lesz ebből. De figyelmünket is felkeltették. Más régiókban hasonló módon lehetne/kellene találkozókat szervezni, hogy ismerkedjünk, barátkozzunk, becsüljek egymás értékeit és színesebbé, gazdagabbá tegyük a magunk gyülekezeti életét. A példa előttünk van! Kik lesznek a folytatók? T. V * n * i 4
