Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-17 / 3. szám
Evangélikus Elet 1999. JANUAR 17. 5.oldal 55 Kedves Gyerekek! Sokan kiildtetek az elmúlt hetekben is helyes megfejtést, aminek nagyon örültem. A rejtjeleket kibogozva, a következő aranymondást kaphattátok: Azért jött a: Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. (Lukács 19,10) Mivel a mai rejtvénnyel együtt már lesz olyan, akinek összegyűlt a hét pontja a klubtagsághoz, ezért különösen nagy izgalommal várom most a leveleiteket. Minden jót és szépet kívánok nektek! Szeretettel: Timi néni Leveleiteket tehát a következő címen várom: Boda Zsuzsa 1085. Budapest, Üllői út 24. Keresendő szavak: Bárány, Király, Mester, Messiás, Megváltó, Szabadító, Tanító, Krisztus, Isten Fia Zsolti néhány hete kicsit zsörtölődött magában a tisztelendő nénire. Már vagy három alkalom eltelt és folyton csak Jézus történetét tanulták a vasárnapi iskolában. Az eddigi kalandos életű emberek után kicsit csendesebb időszak volt ez, mert minden történet vége az lett, hogy Jézus segített a rászorulón. Az egyik alkalom végén oda is ment a tisztelendő nénihez és megkérdezte, miért tanulnak erről a Jézusról ennyi történetet. Már egy csomó nevet is megismertek, ahogyan az emberek szólították, de hogy mit jelentenek ezek, azt ő igazán nem érti. A tisztelendő néni leült Zsolti mellé, megsimogatta a fejét és csak annyit mondott neki: „Hogy mit jelentenek ezek a nevek és miért fontosak a te számodra? Azért, mert ..........” A mo ndat folytatását megtalálhatjátok a betühálóban, ha kihúzzátok belőle Jézusnak azokat a neveit, amiket már Zsolti ismert. A nevek lehetnek vízszintesen, függőlegesen és átlósan is elrejtve. Ezt a mondatot várom a jövő hét végéig megfejtésként. A történet folytatásából pedig még annyit elárulok nektek, hogy Zsolti ezt a mondatot soha az életben nem felejtette el többet, és nagyon sokszor megvigasztalta, megörvendeztette. M E G V Á L T Ó K 1 R Á L Y 1 T R E T S E M T 1 N 00 E N S Z T 00 E T T É G 00 D A 1 F N E T S 0 Á R 0[N Y U 0 1 D 0ÍB A z A gyermeksarok készítőinek címeiBoda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Kedves Gyerekek! A következő feladathoz olvassátok el segítségül Máté evangéliumából a 13. fejezetnek az 1-től a 9-ig és a18-tól a 24-ig tartó versét! Majd oldjátok meg a feladatot! Jó szórakozást: Pötty bohóc Sorold a megfelelő rajzot a megfelelő talajhoz! T3P ifís üt # ^ Hova v««tn»k •Jt»k az öaazagombolyflott utak? a — b _c__d__ I. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadása. Bern 1982. Válogatta és az utószót írta Szépfalusi István II. Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya 1998. Válogatta és az utószót írta Szépfalusi István Ritka eset, amikor tizenhat év telik el két, összefüggő kötet kiadása között. Az elsőt, amely a maga idejében a reveláció erejével hatott, - boldog volt, aki akárcsak néhány napra olvasásra hozzájutott - nyolc évvel követte a rendszerváltozás, a másodikra, amely hátborzongató dokumentum, ugyanennyi ideig kellett várni a történelmi fordulat után. Az első kötetet az EPMSZ Svájcban adta ki, a másodikat az Evangélikus Sajtóosztály Magyarországon. Darabka magyar történelem, darabka egyháztörténelem. Az első kötetből megismerhető az alkotó ember, a lelkész, a püspök Ordass Lajos. írásműveiből, közte néhány fordításból - legizgalmasabb, számunkra is kísértetiesen időszerű a norvég egyházi harcról szóló (Gustaf Aulen svéd püspök 1942) - valamint beszédeiből közöl az életmű egészét jellemző válogatást Szépfalusi István. Azok számára, akik e kötetben találkoztak először Ordass Lajossal nem nélkülözhető, de mindenkinek élményt nyújt a szerkesztő önálló tanulmány értékű kb. három ív terjedelmű munkája, amelyet szerényen utószónak minősít. A véletlen, a szerkesztő vasúti balesete is hozzájárult ahhoz, hogy az 1995-re tervezett második kötet csak 1998-ban jelenhetett meg. így viszont több kerek évfordulót is jelzett. Ötven évvel az Ordass-per, negyven évvel a püspöki székből való második eltávolítása és húsz évvel Ordass Lajos eltávozása után jelent meg a színvonalát tekintve történelmi forrásmunkának is minősíthető kötet, amelynek tartalma, úgy vélem, ma is lebilincseli a nem történész, nem jogász szakembert is. A könyv gerince maga az Ordass-per, az eredeti jegyzőkönyv alapján. A már hagyományosnak minősíthető, utószónak nevezett szerkesztői tanulmány pedig ezúttal az Ordass-per, illetve a rehabilitáció kilencvenes évekbeli utóélete kapcsán az egyház, az egyházpolitika legújabb kori értékeléséhez is hozzájárul, egyaránt számítva egyetértésre és ellenvetésekre. Ha könyvekről - beleértve az 1985-ben és 1987-ben megjelent Ordass Lajos Önéletrajzi írásokat is, amelyeket ugyancsak Szépfalusi szerkesztett, - elmondható a kissé elkoptatott jelző, hogy hé- zagpótlóak, akkor az Ordass-kötetekre ez feltétlenül igaz. Az utókorban nyerik majd el arteljes elismerést. Aki a huszadik század második felének magyar, illetve kelet-európai egyháztörténetével kíván majd foglalkozni, nem nélkülözheti ezeket a köteteket. És természetesen ezek a könyvek tartOrdass Lajos: Válogatott írások I-II. ják meg az egymást követő nemzedékek számára élőnek a hazai evangélikus egyház egyik történelmi alakjának pályáját és müvét. Bármilyen szerencsés lenne, ha Ordass életműve elevenebben élne és hatna a mai egyházban, jobban ismernék őt a fiatalok, aki elolvassa a könyveket megérti, hogy miért kell erre mindmáig várni. Mert még élünk, élnek azok, akik ismerték a püspököt, lélekben vele voltak, de nem tudták, nem merték, nem akarták ezt kimutatni. És élnek azok is, akik ellene voltak és ez konfliktust jelent akkor is, ha ma is egyetértenek egykori önmagukkal, akkor is, ha restellik múltjukat. De nem lehet egyetérteni a hallgatással. A dolgokat ki kell beszélni. Katarzis nélkül nincs megújulás. A könyvekből nyilvánvaló, - és ez is zavaró a mai átalakuló társadalomban és egyházban -, hogy Ordass Lajos Isten embere volt, lelkész, fopásztor, nem politikus, nem vezető. Nem azt tartotta küldetésnek, hogy vezesse az egyházat, hanem hogy hallgasson Isten parancsára. Ezért is méltatlan minden olyan törekvés, amely politikai vagy egyházpolitikai célra kívánja felhasználni a történelmi személyiséget. Érthetően csábító ez, hiszen olyan kevesen maradtak hitelesek. Ordass nem volt jobboldali és nem volt baloldali, lelkész volt, aki Isten igéjét akarta hirdetni. Ebben akadályozták meg, mert úgy hozta sorsa, hogy tehetsége miatt püspökké választották és így útjába került a diktatúrának. A dolog többlettragikuma, hogy olyan személyiség pályáját törte meg, - bebörtönözve őt, - a magát baloldalinak hirdető önkényuralom, aki hat gyerekes falusi tanítói családból érkezett, aki 1944. március 19-én a Wolf név helyett az Ordass nevet vette fel, akinek a templomában üldözöttek százai találtak menedéket, aki példamutató volt szociális érzékenység tekintetében is, aki meg tudta valósítani tevékenységében a szeretet és igazság harmóniáját. A per anyaga sok tekintetben érdekfeszítő olvasmány. Mondhatni az Úristen óvta, mondhatni ellenfelei is tisztelték a püspököt. Csaknem négy hónappal előbb tartóztatták le, mint Mindszenty József hercegprímást. Mindig tiltakozott bármilyen párhuzam ellen, kivéve, hogy ugyanannak az önkénynek lettek az áldozatai. Nem koncepciós pert indítottak ellene koholt vádak alapján, hanem igazi tárgyalás folyt, amelynek a végén a bíróság elnöke fel kívánta menteni bűncselekmény hiányában. Elolvasva a per anyagát, nem kell jogászi végzettség annak megértéséhez, hogy nem is lehetett volna más az ítélet. De hát nem azért tartóztatták le, hogy felmentsék. De talán az Úristen óvta, hogy nem politikai pert indított a diktatúra, hanem azzal vádolták, hogy a külföldi devizasegélyt csak a Gazdasági Főtanácsnak és nem a Nemzeti Banknak jelentették be az erre a célra rendszeresített nyomtatványon. Ugye hihetetlen. De így lett végül „csak” két év az ítélet, szabadulhatott 1950-ben és következett be 1956 nyarán, illetve őszén az első rehabilitáció, térhetett viszAz ágyam mögötti falon van egy számomra nagyon kedves kép. A színei nagyon borúsak, a fekete, szürke, törtfehér és a sárga különböző árnyalataiból áll. A képen egy nagyon misztikus, sejtelmes tájat lehet látni, tóval, fákkal és egy kastéllyal, amiket körülvesz a sötétség. Szinte már-már magába zárja a sötétség ezt az egészet, de az égen ott látható a nap. Megpróbál a sötétségen áttörni fényével. Bár nem sikerül ez neki teljesen, mégis a fény nagyon sok helyre eljut, és így a képnek egy egészen más színezetet ad. Gyakran nézem ezt a képet, mert a színei csak úgy vonzzák az ember szemét, árad belőle valami megnyugtató dolog. Egy kicsit olyan, mint az emberi élet, sejtelmes, nem egészen belátható, de ott van a fény, ami mindent egészen új megvilágításba helyez. Nem is olyan rég beszélgettem valakivel, aki már hosszú ideje beteg. A beszélgetés alatt végig éreztem, hogy ennek az asszonynak nagyon erős a hite, és ez átsegíti minden nehézségén, de azt is éreztem, hogy benne is vannak kérdések, félelmek. Miután lezajlott ez a beszélgetés, kettős érzés lett rajtam úrrá. Hálát adtam az Istennek, hogy ilyen erős hittel áldotta meg testvéremet, de ott volt bennem az a vágy, hogy segítsek rajta, de nem tudtam azt, hogy miként tehetem ezt meg. Mert itt nem egyszerűen fizikális segítségről van szó, bár ez nagyon fontos, de ezt megkapja a közvetlen családjától. Valami ennél is többről, talán egy jó beszélgetésről, ami segíthet neki a félelmeit eloszlatni, közös imádkozásról, amikor is érezheti, hogy vagyunk sokan, akik szívünkön viseljük az ö sorsát. Persze ezt mind meg is teheti az ember a kellő tapintat és tisztelet szabályait megtartva, de ez nem old meg minden problémát. Hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent megtegyünk annak, akit szeretünk, és ezzel nemhogy segítünk, hanem éppen hogy rontunk a helyzetén. Hisz egy sza Ordass Lajos a szolgálatba. Sajnos fájdalmasan rövid időre. Számos önálló értékű dokumentum gazdagítja a könyvet. így Kékén András 1950-es és 1956-os tájékoztató jellegű dolgozatai és Ordass Lajos 1957. febrüár 24-i beszéde a Déli Egyházkerület lelkészei előtt. Történelmi, társadalmi, politikai, teológiai, jogi, etikai, lelkipásztori... szempontból egyaránt olvashatók, tanulmáFIATALOKNAK Tudok-e segíteni? Ezsaiás 43 olyan burkot vonunk köré, ami megóvja ugyan minden problémától, de tökéletesen el is választja a világtól, annak örömeitől és gondjaitól. Keresztyén emberként kötelességünk mindent megtenni embertársunk érdekében, megkönnyítvén annak helyzetét, amennyire csak lehet, de nem óvhatjuk meg attól, amit vívódásnak hívunk. Mert ezek a vívódások azok, amik igazán mélyítik a kereszténységünket, amik nélkül az egész csak „langyos vízzé” változik. A vívódások nem mások, mint Isten nevelőiskolájának egy nagyon fontos része. Nem biztos, hogy minden ilyen vívódásunkra megkapjuk a választ, de ha eltudjuk fogadni, hogy minden, ami életünkben történik, az Istentől van, és az Ő akarata szerint történik, akkor sokkal könnyebb lesz ezeket elviselni. De hogy figyelmeztessek mindenkit, hogy az elnyozhatók a kötetek. Mint egykori Deáktéri ifjúsági vezető, úgy vélem, ha ma ilyen feladattal bírnék, bizonyosan az egyik évi program az Ordass-életmü feldolgozása lenne. A szerkesztő, Szépfalusi István is egykori Deák-téri ifjúsági vezető. Ordass Lajos igehirdetése hívta el a lelkészi szolgálatra. Lassan fél évszázados bécsi munkássága ismert már idehaza is. Több embernek elég teljesítményt tudhat maga mögött. Mégis igaz és megtisztelő egy szakértő megállapítása: ha „csak” az Ordass-köteteket szerkesztette volna Szépfalusi, akkor sem élt volna hiába. Frenkl Róbert fogadás nem jelent egyfajta „nekem már úgyis minden mindegy” hozzáállást. Amit mi tehetünk azokért, akiknek segíteni akarunk, az az, hogy elsősorban őszinték vagyunk hozzájuk, nem titkolván el az igazságot, és nem építvén nem létező színfalakat köréjük. Imádkozzunk értük, hogy az Úristen adjon neki erőt, és nem csak értük, de velük is imádkozzunk, ha lehetőségünk nyílik rá. Merjük tiszta szívvel az Istenre bízni az ő sorsukat, és elfogadni az Ő döntéseit. Bízzunk abban, hogy életünk pontjai gyakran ugyan nagyon sötétek, de ott van a mi életünkben is az a napsugár, ami megváltoztatja életünket, szemléletünket. Ez a sugár pedig nem más, mint Isten szeretete, ami nagyon is jól érződik a igénkben: .....megváltottalak neve den szólítottalak, enyém vagy... ” Jéckel Gábor Csoda Az elmúlt évtizedekben a csoda szó szinte csak a mesékben fordulhatott elő, a materialista légkör a perifériára taszította azokat, akik ebben hittek. Az akkori és mai hívők a Bibliában számtalan helyen olvashattak csodálatos gyógyulásokról (a béna ember, a vak és még sorolhatnám). Emellett a negyven év alatt ugyanúgy milliószor előfordultak hasonlók a köznapi életben, mint mostanság. Pedig Isten kegyelmének köszönhetően naponta több százezer csodának lehet szemtanúja az ember. A különböző kereskedelmi tévéadók vezető műsorai mind-mind a csodára épülnek. Az elsős, bájos kisfiú életben maradását is csodaként könyvelhetjük el. Kicsit a Jézuska is segített, kicsit én is küzdöttem - mondta, s rátapintott a lényegre: megemlítette megmentőjének nevét. A kisfiú talán nem is sejtette, hogy milyen igazat mond. E sorok írója nem látta balesetét, amikor őt a zebrára lépése után másodpercekkel egy teherautó elgázolta, de mégis százszázalékig biztos, Isten keze volt abban, hogy súlyos sérülései ellenére ma már újra segítség nélkül tud járni és tanulmányait is elkezdhette iskolájában. De csodának tekinthetjük annak a norvég vándornak a produkcióját is, aki előbb társával az Északi, majd egyes egyedül a Déli-sarkot, harmadik húzásként pedig a Mount Everestet hódította meg. Annak ellenére, hogy Isten helyett csupán magában hitt (szavaiból ez derült ki), elismerésre méltó a tette, amit szintén nyugodtan nevezhetünk csodának. A fenti példákat megismerő emberek többsége persze nem is gondolja, hogy az elsős kisfiú csodálatos gyógyulása és a norvég vándor elképesztő eredményei mögött Isten személye lehet. Én viszont azt gondolom és hiszem is, hogy Ő teszi e csodákat. ' Gajdács Pál
