Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-06-27 / 26. szám

2. oldal 1999. JÚNIUS 27.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

a

VASÁRNAP J®zus ‘gy szólt tanítványaihoz: „Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket. " Jn 20,21 (Náh 2,1; Lk 6,36-42; Zsolt 107,23-43). A gyülekezetben, a gyülekezet tagjaként néha nem tudjuk, hogy pontosan mit is jelent küldetéssel bírni és azzal élni. Bizonytalanok vagyunk: vajon mit is kellene tennünk a világban, miért kell felvállalnunk olyan dolgokat, ami a „lelkész feladata”. Talán néha félszegen közelítünk meg embereket, ismeretleneket. Pedig érezzük, hogy sokaknak nagyon nagy szükségük van ránk, de még inkább az élő Krisztusra! És mégis... De milyen nagy erőt jelent ez az ige, és milyen bátorítást ad! Erőt és bátorítást ad arra, hogy szívünkben békességgel tegyünk bizonyságot arról a Krisztusról, aki nekünk az Atyáról és az Ő sze- retetéről tett bizonyságot.

. /.

HÉTFŐ Népétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.fiem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Mt 6,26 (Zsolt 33,22; Jn 8,3-11; lMoz 47,1-12). Olvastam egy érdekes gondolatot a közömbösség és túlelégedettséjf furcsa elegyéről: a bolond gazdagról: aki éjjel elégedetten pihen, mígnem felpjfred a rettenetes „névadóra”: bolond. Mások talán éppen nyugtalanságukban, elégedetlenségükben ébredhetnének fel, más, ilyesfajta névadóra, amikor az életükefkilátástalannak és elveszettnek látják. Vagy ébredhetnének rá arra, hogy a mi<pA Uram, kérdése helyett lehet mondani: igen Uram! Van aki „túl-”, van aki ..nem eléggé biztos” az Úristenben. Aki aggodalmaskodik, nem számol valamivel: ajflsten sokszor próbára tesz, türelemben, elfogadásban, megértésben, az életben, / hitünkben. De soha nem tesz próbára egyvalamiben: szerető gondoskodásába^Van egy gondolat: ,jó aZ Istén, jót ád,” jót mindenben. Ezt észrevenni, „sorsunk Jotétlő árnyai közt,” a mf nagy feladatunk! Az Ő „ott rejtező Szentlelke” ebben Nősítsen meg minket!

K&dft Péter így szólt a néphez: Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küid- ' ’ te el Szolgáját, aki megáld titeket. ApCselT2oTjS^f!2Kpr 2,5-11;

1 Móz 47,27-31). Péter így szól hozzánk: Isten elsősorban nekünk támaszfottaTfl*!SI küldte el Szolgáját, aki megáld minket. Beszélgettem valakivel és azt mondta: „a hit az idősebbek dolga...” Tény: a „halálhoz közelebb álló” ember sokszor jobban keresi az Istent. Tény: a halálhoz mindannyian nagyon közel állunk. De tény az is, hogy az Élethez pedig közel állhatunk! Ez a Krisztus felismerésének és elfogadásának kérdése. Nekünk? Mi? Én? Igen! Mert az emberek nem egy nagy masszát képeznek, nem minden ember egy, hanem minden egyes ember, „bűnhöz, halálhoz közel álló” fiatal, idős és mindenféle ember: egy-egy, az Úristen előtt. Egyformán fontos Neki mindenki! Igen, én, aki olvasom most ezeket a sorokat, én is nagyon- nagyon fontos vagyok Neki! Annyira fontos, hogy az Isten nekem küldte el és értem támasztotta fel az O Szolgáját, hogy nekem Életem legyen!

SZERDA ksten nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a **"*' mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet. ApCsel 14,17(Zsolt 19,2; 1 Pt 3,8-17; lMóz 48,1-12). Az ember szíve és agya tud úgy viselkedni, mint egy szivacs: mindent magába szív, és minden, amit magába szívott, összemosódik benne. Összemosódik ebben az agyban néha ajó és a rossz, az igen és a nem, ellentétes érzelmek... Máskor az ember

agya rendkívül „öntudatos”. Annyira, hogy élesen képes különbséget tenni ajó és a rossz, az igen és a nem, és érzelmek között. Régen sok helyen megtörtént: a szántóföldi munkák idején szerszámok sorakoztak korán reggel a templom falához támasztva. Gazdáik bent voltak áldást kérni, hálát adni, az Istenhez fordulni. Ma sok helyen, sokan mennek be a templomba ugyanezért. Sokan, mások, maguknak mondanak köszönetét, maguknak kívánnak erőt, magukban bíznak, reggel, este, mindenkor... Sokak szívében agyában összemosódik az én és a Te, a mindenható Úr helyett lesz: „mindenható szolga”. Sokan maguk lesznek értékteremtők, és az igazi értéket teremtő Úr az elvevő! Boldog az, akinek tiszta az agya és a szíve és látja, hogy a mindenható-Úr nem elvesz, hanem ad, és Ő valóban mindenható.

MT _____ ■:

rQÍlTÖDTÖlJ ^ százados így szólt Jézushoz: Csak egy szót szólj, és meg- UoU UK UfV gyógyul a szolgám. Mt 8,8 (Zsolt 33,9; lKor 11,20-32; lMóz 49,1-28). Hit, remény, szeretet; csak ez a három. Hit: Jézus, a Krisztus. Remény: Ő él és életet ad. Szeretet: az Isten szeretet és Ő szeret engem. Egy szóra, Jézus szavára milyen sokan gyógyultak már meg. Milyen sokan kaptak hatalmas erőt szabadulni bűnből, halálból. Gyógyulni. Mit jelent ez? Eldobni botot, mankót, felállni tolószékből, elfelejthetni halálos betegséget1? Ezt is, de e mellett valami nagyon nagy dolgot: elfelejteni az ember halálos betegségét: a bűnét. Csak egy szó és befonnak a lelkeken a sebek, helyreállnak érzelmek és még mennyi minden történik! Pusztán Jézus egyetlen egy szavára... ,jf ,

PÉNTEK ^z Úr ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked. ApCsel 18,10 (Józs 1,9; ApCsel ”,54-59; lMóz 49,29-50,14). Aki kezébe veszi a Bibliát, olvassa, milyen sokszor így bátorít embereket az Úr: ne félj! Gondolkodtunk-e már: félek? Gondolkodtunk-e, emlékezünk-e, éreztük-e, mit jelent bombák becsapódását közelről hallani, halálhírről értesítést kapni, egy számomra túl nagy kihívással mégis szembenézni? Ne félj! Mennyi minden terheli az embert, mennyi minden nem egyértelmű az életben, mennyi minden látszik megoldhatatlannak, és ekkor hangzik az Úr bátorítása: ne félj! Mert mi nem csak bátorítást kapunk, hanem bátorítóf1 is: az Isten Szpnt Lelkét.

SZOMBAT ^zt a pttrancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. ÍJn 4,21 (Bír 5,31; Ézs 30,18-22; lMóz 50,15-26). Gyülekezetekben néha lehet látni magányos embereket. A magányos emberek gyülekezete pedig, „magányos tömeggé” válik. A magányos tömeg tagjai valahol magányosnak érzik magukat is a világban. New York-ban az utcán, nem olyan régen, egy utcai szellőzőrács nyílásába szorult egy nő cipőjének sarka, aki elesett, eltörött a bokája és nem bírt felállni. Fél órán keresztül feküdt a forgalmas járdán, de több száz ember, aki arra ment, kikerülte, míg végre valaki segített rajta. Egy izraeli úton, valamikor régen feküdt egy magatehetetlen ember. Csak ketten mentek el mellette. A harmadik, a samaritánus volt, aki segített rajta... Az Isten szeretet. Sokkal többet kapunk Tőle, mint amennyit mi adunk. Ez, (nekünk), így természetes... Szeretet, a másik ember irányában, sokszor azt jelenti: sokkal többet kapok, mint amennyit adok. Ez nekünk - akkor - így természetes?

Kelemen Péter

A

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASARNAP

SOVARGAS

Róm 8,18-23

Amikor nap mint nap azt látjuk, hogy:- egyre nehezebb az élet- egyre több a hajléktalan Budapesten- az utcán már pár forint miatt is megtámadnak embereket- a guberálók kukákba tett csecsemőkre lelnek- mindenki siet és azon fohászkodik, hogy csak ezt a napot élje túl, és a rohanásban már nem is veszi észre, hogy pont az átélt és megélt életet vesztegeti el, akkor így szól hozzánk az Úr igéje: „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. ”

A II. világháború után nagy ébredés volt egyházunkban. Gyerekek, fiatalok, felnőtt férfiak és asszonyok töltötték meg a templomokat és vettek részt a különféle konferenciákon, hogy hallhassák Isten igéjét. A háború okozta testi és lelki sebek lassan gyógyultak, az emberek egykor sóvárogva várták az Isten fiainak megjelenését.

Manapság - amikor a nagy többség a közöny és fásultság álarcát viseli - ugyanolyan igaz a bibliai szó: „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. ” A Krisztusban gyökerező, a Lélek gyümölcseit termő életre ma is nagy szükség van. A szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gál 5,22-23) ma divatjamúltnak tűnik, mégis, ha figyelemmel kísérjük a különböző tévécsatornák hírműsorait, beszélMegjelent:

Britt G. Hallqvist

IMÁDSÁGOK

őY£RM£K£KN£K

című könyve, dr. Hafenscher Károly fordításában.

Ára: 298 Ft- Alkalmas ajándék tanév végére.

getünk szüléinkkel, barátainkkal, ismerőseinkkel, azt kell látnunk, hogy a mindennapokban éppen ezekre a „kőkorszaki értékekre” van a legnagyobb szükség.

....a teremtett világ sóvárogva várja az

Is

ten fiainak megjelenését. ” Kik az Isten fiai és kire vagy mire kell gondolnunk a teremtett világ olvastán?

Úrvacsoravétel után a lelkész a következő szavakkal bocsátja el a gyülekezetei: „Testvéreim! Menjetek el és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tegyetek bizonyságot szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!”

Isten fiai mindazok, akik komolyan veszik ezeket a szavakat, akik felelősséget éreznek a teremtett világért, azaz szüléikért, barátaikért, testvéreikért, rokonaikért és ismerőseikért, mindazokért, akik még nem ismerik a Megváltó Jézus Krisztust.

„Legyen mellékfoglalkozásotok: egy

láthatatlan, titkos mellékhivatal! Ennek érdekében nyissátok ki a szemeteket, és keressétek meg, hol van az az ember, aki egy kis időt, részvétet, közösséget, gondoskodást igényel! Talán magányos, elkeseredett, beteg, bizonytalan, akinek valamit jelenthez. Talán egy öreg, vagy egy gyermek. Ki tudná a lehetőségeket mind felsorolni? Mindig van hiány, minden sarkon, minden téren. Isten szívünkbe helyezte a rávaló aranytartalékot. Ezért keresd meg, hogy emberséged megmutatására nem kínálkoznak-e helyzetek! Ne rettenj meg, ha várnod vagy kísérletezned kell! Csalódásokra is fel kell készülnöd. De legyen egy mellékhivatalod, melyben mint ember megmutatkozol. Ne mulaszd el! El van készítve számodra, ha igazán akarod. ” (Albert Schweitzer) De i)em elég pusztán emberséges embereknek lennünk, mert a világnak nemcsak humanitásra, segítőkészségre, hanem annál jóval többre, Jézus Krisztusra van szüksége. Kell(ene), hogy legyenek olyanok, akik hirdetik az Úr halálát és

feltámadását, beszélnek a bűnbocsánatról, és bizonyságot tesznek Isten szeretetéről. Mert a „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. ” - ma is, most is.

Gazdag Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyám! „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Ezért kérlek, „ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam. Építsd gyülekezetedet, és kezdd velem. Békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam. Gyújtsd meg szereteted füzét minden szívben, és kezdd bennem.” Ámen (Ázsiai keresztyének imádsága nyomán — ÉK. 737. old.)

ISTENTISZTELETI 0 REND

Budapesten, 1999. június 27.

I • I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván (harangkórus);

II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest,

IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Szalay Tamás, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (orgonazenés) Cselovszky Ferenc;

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Pocsai Istvánná;

VIII. , Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. dr. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. dr. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; de. 11. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Csizmadia Sándor; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér I. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Éester/sébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza;

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap evangéliuma (oltári ige): Lk 6,36- 42; az epistola (igehirdetési alapige): Róm 8,18-23.

HETI ÉNEKEK: 67, 474.

EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. június 27-én, vasárnap de. 10.05 órakor Celldömölk- Alsóságról az evangélikus templomból. Igét hirdet: Vető István esperes.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1999. június 28-án, hétfőn 13.30 órakor.

Betegség és szeretet

„ Uram, íme, akit szeretsz, beteg. ” (Jn 11,3)

Orgonaszentelés

Csabacsűdön

Könnyű májusi zápor után hófehérbe öltözött jázminbokor fogadott minket a csabacsűdi evangélikus templom üde zöld kertéjében. Régen várt esemény tette emlékezetessé ezt a pünkösdi vasárnapot. A templom régi orgonája elöregedett, sok hibájának kijavítása igen költséges lett volna, annyira, hogy a gyülekezet ezt nem tudta vállalni. A modern technika jóvoltából más lehetőség kínálkozott: komoly terhet jelentő, ám részletfizetéssel elfogadható áron egy felújított elektromos hangszert sikerült találniuk, amely két manuálon, 54 regiszterrel, szép orgonahangon szólalhatott meg.

Az orgonát kedves ünnepség keretében szentelte fel Ribár János esperes Láng Pál s. lelkész szolgálatával közösen. Ünnepi közgyűlésen Kasnyik György gondnok ismertette az új orgona vásárlásának történetét. Gyermekek karéneke és versmondása, majd az asszonykórus szolgálata után Demján Sándor gyülekezeti munkatárs és kántor szólaltatta meg az új orgonát, betöltve a templomot és a szíveket.

A közgyűlés utáni szeretetvendégség tette teljessé ezt a pünkösd vasárnapi

délutánt. A májusi zápor elvonult, a Lélek tüzét pedig újra és újra várjuk, hogy az új orgona segítségével hangozhassék mindig az Istent dicsőítő ének, hogy „...ének és orgonahang, mind az ő szent nevét áldják! ”

Fürst Enikő

Új harang

a zombai templomba

„1999. május 24-én, pünkösd másnapján ünnepelte a zombai evangélikus közösség új templomának 5 éves fennállását. Ebből az alkalomból a templomépítő Hafenscher Károly volt a gyülekezet vendége igehirdetőként. Orosházáról 5 tagú delegáció érkezett Ribár János esperes és Jantos István felügyelő vezetésével. Magukkal hozták a kb. 130 kg-os ajándékukat, egy felújított harangot a zombai templom és gyülekezet számára. 255 évvel ez előtt a Zombáról az Orosházát megalapító ősök magukkal vitték a harangjukat, amely ma már „csak” a templomban látható, mert a sok szolgálattól megrepedt. Az ajándékot Johann Gyula lelkész és Pintér György gyülekezeti felügyelő vették át a gyülekezet nevében.” •

Sokan feltették már a történelem folyamán a kérdést és ma is elhangzik: milyen „előnyük” van Isten szeretett gyermekeinek? Az előnyt keresőknek gyakran ez a keserű ténymegállapítása: templomba jártam, mégis megbetegedtem és hordom talán nyomait életem végéig. Egyik tanítványom keserű szívvel fordult felém a hittanórán, nagyanyja temetése után: „Nagymamám szorgalmasan járt templomba, miért kellett gyógyíthatatlan betegségben már most meghalnia? Jézus nem tudott volna segíteni rajta? ”

Mintha visszhangoznának Lázár nőtestvérének szavai közel 2 évezred távolából Jézus felé: Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!

Jézus nem jön mindjárt, vagy későn jön, amikor már nincsen segítség és meghal nemcsak Lázár, a szeretett testvér, a kedves barát, hanem betegségben és tragikusan oly sokan, akik pedig közel voltak a „tűzhöz” az egyházban, a templomban a Lélek tüzétől átmelegedett szívükből fellobbant a hit lángja és vitték, hogy sokan kerüljenek Krisztushoz.

Ha a gyülekezet közössége Krisztus szeretetétől átjárt közösség, akkor egymást számon tartjuk és nem lehet közömbös számunkra, ha hiányzik az alkalmainkon, aki eddig hűséges volt?! Hívjuk fel egymás figyelmét a beteg testvérre, hogy minél többen látogassák és erősítsék hitét, reménységét. Csak az a kérdés, hogy fordulhatunk-e Jézushoz, figyelmeztethetjük-e Őt, amint ezt Lázár testvére tette: Uram, akit szeretsz, beteg?

Minek, halljuk az ellenvetést, hiszen Ő úgy is tudja és ha segíteni akar, megteheti, hiszen Övé minden hatalom mennyen és földön, így a betegség fölött is hatalma van. De a hit nemcsak azt tudja, hogy Jézusnak hatalma van a megsegítésre, a gyógyításra, hanem azt is, hogy hatalmát a kereszten szeretetben transzformálta. Ezért imádkozhatunk Hozzá és elé tárhatjuk beteg testvérünknek minden keserűségét!

Tudnom lehet, ha betegséggel sújt, akkor is Isten gyermeke vagyok és maradok, akitől nemcsak magasság, de mélység sem szakíthat el, mert szeret.

Ezért énekelhetjük: „ Térj magadhoz, drága Sión, Van még neked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled! Ha sújt, akkor is szeret. így próbálja hitedet. Sión, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek! ”

Szimon János