Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-06-06 / 23. szám
Evangélikus Élet 1999. JÚNIUS 6. 5. oldal I8SABŰE w « u Kedves Gyerekek! Immár elérkeztünk idei Hétpróba sorozatunk végéhez! Mindazok, akik az esztendő folyamán részt vettek a feladatok megoldásában, úgy gondo- WS lom, sok érdekes dolgot tudtak meg evangélikus egyházunkról, annak tanításáról, és utánanézhettek bibliai történeteknek. Szeretném mindazok nevét most közzétenni, akiknek leveleit élvezettel olvastuk Füller Timi nénivel. Reméljük, el tudnak menni a Hétpróbás táborba, ami idén Orosházán lesz. Jó pihenést és nyarat kívánunk nekik! Szeretettel: Boda Zsuzsa Balázs Ildikó, Győr Gangéi Nóra, Paks Novák Kinga, Veresegyház Füller Tamás és Márk, Györköny Fink Erika, Györköny Kardos Anita, Fancsal Poleczki Nóra és Csilla, Kiskőrös Gyurina Adrienn, Csornád Németh Máté, Répcelak Pintér György, Zomba Puruczki Eszter, Ipolyvece Lakatos Mária, Fehérvárcsurgó Evangélikusok Kelenfoldön Minden gyülekezetnek, minden templomnak van története - íratlanul, a lelkek mélyén. A papírra vetett történelem már az utókornak szól, s értékes dokumentum, az evangélikus egyháztörténelem egy darabja válik belőle. A hálaadás szava is egy-egy ilyen emlékezés, hiszen egy közösség, egy templom épülése, fennmaradása mindig Isten megtartó munkájának látható jele. „...Szeretnénk Istent ünnepelni és nem embert, nem köveket, mert nagyobb volt és nagyobb van itt a templomnál és embernél!" - olvashatjuk a közelmúltban megjelent, a kelenföldi egyházközség 70 évet átívelő múltját bemutató kötet, az Evangélikusok Kelenfoldön előszavában. Budapest talán legnagyobb területén fekvő gyülekezete - a XI. kerület egyesíti Gazdagrét, Sasad, Őrmező, Albertfalva és a Gellérthegy evangélikusait - szerény körülmények között kezdte meg életét 1910-ben, egy Fehérvár úti iskola alagsori tornatermében. A dinamikusan fejlődő lágymányosi városrész felpezsdülő élete adta a külső feltételeket ahhoz, hogy a kisszámú, de lélekben erős közösség templomépítésbe fogjon. A létszámában gyarapodó gyülekezet szívügyének érezte, hogy házat építsen Istennek, s a cél érdekében megalapította a Templomépítő Egyesületet Scholtz Gusztáv püspök vezetésével. Megkezdődött az adománygyűjtés, a megfelelő telek kiválasztása, de az első világháború és az azt követő évek lassították az önállósulás folyamatát. A szervezetileg Budavárhoz tartozó gyülekezet Szűts Gábor lelkész vezetésével 1924-re annyira megerősödött, hogy „saját szárnyaira bocsátották”. Sok utánajárás, tervezgetés, egyeztetés és még több imádság után megkezdődhetett a tényleges építőmunka az ismert építész, Schulek Frigyes fiának, Schulek Jánosnak tervei szerint. Az 1928. október 21-én felszentelt templom több mint 70 éve hirdeti a „templomnál is nagyobb” dicsőségét. Olyan neves lelkészek álltak szószékén, mint Ordass Lajos (1941-45), Sztehlo Gábor (1950-51) vagy Kendek György (1945-50,56). Kelenföld jelenét, mozgalmas gyülekezeti életét is megismerhetjük a könyv lapjairól, így az ott folyó színvonalas egyházzenei programokat, a hitoktatás és a nevelőotthoni munka mindennapjait, a missziói, diakóniai, ifjúsági élet eseményeit, áttekinthetjük a szolgálattevők precízen összeállított névsorát. „ Vannak, akik féltik a gyülekezetek, az egyház jövőjét. Az egyház jövője Jézus Krisztus! Ót nem kell félteni. Aki Őbenne él és hisz, megmarad örökké. ” - zárja a fotókkal illusztrált kötetet Szeverényi János, a gyülekezet igazgató lelkészének hitvallása. (Az Evangélikusok Kelenfoldön című könyvet, a gyülekezet kérésre szívesen megküldi, megrendelhető a 1114 Budapest, Bocskai u. 10. címen vagy a 361- 2159-es telefonon. Ára: 150 Ft + posta- költség) Kőháti Dorottya EVANGÉLIKUSOK KELENFOLDÖN 1928-1998 „NYITOTT AJTÓT ADTAM ELÉD...” ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS TALÁLKOZÓ Meghívó Szeretettel hívjuk és várjuk gyülekezeteink küldöttségeit a II. Országos Evangélikus Találkozóra, amelyet a csömöri Sport- csarnokban rendezünk július 2- től 4-ig. A találkozó részvételi díja 3.000 Ft, amely tartalmazza háromszori étkezés és a kollégiumokban biztosított szállás költségeit pénteken és szombaton éjszakára. A jelentkezés az egyházmegyéken keresztül történik. Erős vár a mi Istenünk! A Találkozó Szervező Bizottsága Csömör, 1999. július 2-4. Kedves Gyerekek! Pünkösd ünnepét több helyen a konfirmáció alkalma tette még díszesebbé. így történt ez a pestlőrinci gyülekezetben is. A következő írások az ottani konfirmandusok tollából születtek még a konfirmáció ünnepe előtt a konfirmációi előkészítő alkalmakról és a piliscsabai táborukról. Olvassátok szeretettel! Pötty bohóc 13 éves vagyok és van egy bátyám, aki két és fél éve konfirmálkodott. Nagyon tetszenek az előkészítő órák, mert sokat énekelünk és zenélünk. Március végén táborban is voltunk, ami különösen is jó volt, mert sok barátot szereztem. A hat nap alatt igazán megismerhettük Istent. Sok gyerek meg is tért, köztük én is. Ebben sokat segített Győri Gábor bácsi, a lelkészünk. Nagyon sokat játszottunk, daloltunk, de sajnos haza kellett jönni. Remélem, máskor is elmehetek ehhez hasonló táborba, mert nagyon jól éreztem magam! (Kokh Noémi) 14 évesen kezdtem el konfirmációi előkészítőre járni tavaly novemberben. Igaz, kevesen vagyunk ( mindössze nyolcán indultunk és most már csak hatan vagyunk), de ez a kis csapat nagyszerűen összetart. A piliscsabai tábor adott igazán alkalmat arra, hogy jobban összebarátkozzunk. Nekem nagyon nagy fordulópontot jelentett ez az életemben, mert megszólított azúr, és a lelkészek segítségével, barátnőim bátorításával megnyitottam Jézus előtt a szívemet. Csodálatos volt olyan közösségben lenni hat napig, ahol mindenki szemében lehet látni az Istenbe vetett hitet. Amikor együtt énekeltünk, és körbenézve láttam a sok-sok mosolygó arcot, egyre jobban éreztem, hogy Jézus mennyire szeret minket. Nap mint nap nagyon jó előadásokat hallottunk és remek volt a hangulat. Rengeteget játszottunk, nevettünk és ismerkedtünk Istennel, Jézussal. Nagyon örülök anhak, hogy sokan átadták szívüket Jézusnak, köztük két barátnőm is. Abban, hogy ez a lehetőség nekem is megadatott, sokat köszönhetek a lelkészünknek Győri Gábor bácsinak. (Szokolay Eszter) 13 évesen, 1998 novemberében kezdtem el járni konfirmációs előkészítőre. Eredetileg nyolcán kezdtünk el járni, de most már csak hatan vagyunk. Nekem a tábor nagyon tetszett , főleg, hogy sok barátot és barátnőt szerezhettem és társaimmal jobban összeismerkedhettem. Legjobb barátnőim lettek Szokolay Eszter és Jónás Marika. De annak örültem a legjobban, hogy közel kerülhettem Istenhez. Nagyon sok újdonságot tanultam a tábor alatt és nagyon jól éreztem magam az áhítatokon és a versenyeken. Az ennivaló is nagyon finom volt, csak kár, hogy 10 órakor le kellett feküdni. Szívesen elmennék bármikor egy ilyen táborba! (Matkovics Barbara) y Fotópályázat K A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága és a Missziói Magazin fotópályázatot hirdet. Olyan képeket várunk, amelyek témája a keresztyénség üzenetével kapcsolatban van. Kizárólag papírképeket várunk, amelyek lehetnek fekete-fehér, vagy színes fotográfiák is. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Pályázni maximum 3 darab fotográfiával lehet. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat az Ifjúsági Bizottság és a Missziói Magazin díjazza. A képek díjazására összesen 100.000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, címét, telefonszámát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátsó oldalára is kerüljön rá. Kérünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon címet. A képeket leadni, vagy beküldeni az Ifjúsági Osztályra lehet: Budapest, 1085 Üllői út 24. Beküldési határidő: 1999. szeptember 15. A határidőn túl érkezett, valamint a kiírástól eltérő méretű képek nem kerülnek elbírálás alá. A beküldött munkák visszaküldésére nincs lehetőség. Az Evangélikus Egyház fenntartja magának a jogot, hogy a pályamunkákat kiadványaiban megjelenteti. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok (lPt 5,7) Újra reggel van, nehezen és fáradtan kászálódom ki az ágyból. Még egy kis ideig biztosan kába leszek, és harcolnom kell, hogy el ne aludjak. Szeretnék fennmaradni, tanulni, hisz itt van már a nyakunkon a nagy számadás: a vizsga. S mint nagyon sokan, ilyenkor én is nagyon könnyen pánikba esem. Úgy érzem, tornyosulnak a fejem felett a dolgozat-leadási határidők, tanulnom kellene, de egyre fáradtabbnak érzem magam, s mintha a tanulás sem menne úgy, ahogy elterveztem. S ez csak fokozza a kétség- beesésemet. Keresgélek a gondolataim között, hogy mi lehetne az a módszer, aminek segítségével felfrissülhetek. Eszembe jutnak különböző dolgok, de aztán mindegyiket szép lassan elvetem. Egy kiadós sétálás mellett döntök, talán az segít. Szeretek Budapesten sétálni, mert mindig látok érdekes embereket, képeket a kirakatban, vagy valami olyan eseményt, ami megmozgatja a fantáziámat. De mindig elfáradok a sétálás végére, és még lelkiismeretfurdalásom is van, hogy az idő alatt, amit erre szántam, csinálhattam volna hasznosabbat is. Visszaindulok a kollégiumba, s gondolatomba próbálom idézni, amit eddig tanultam a mai napon. Több kevesebb sikerrel megy is, és ez igen jó érzés. Beérek a szobába, s elkezdem a pótcselekvések sorát, ezzel szeretnék még egy kis időt szerezni, még mielőtt könyveim, jegyzeteim fölé görnyedek. Nem tudom, mennyi időt tölthettem íróasztalom mellett, amikor valaki beszól, hogy telefonom van. Örömmel hallgatom barátom hangját, de olyan távolinak tűnik. Hangzanak az időpontok, a meghívások, s úgy érzem, ezt már semmiképpen nem tudom belezsúfolni az időmbe. Ez már minden időn felül van, ez nem csak az előttem lévő napokba, de mintha a hónapokba se férne bele. Este elcsigázva ülök le évfolyamtársaimmal az asztal köré, s mindegyikünknek ott van a Biblia a kezében. Nem esti áhítatot tartunk, mindössze próbáljuk beemelni a fáradt memóriánkba a bibliaismeret részeit. Ahogy haladunk előre a levelekkel, egyre többet poénkodunk, ami a fáradtságunk jele, s érezzük, a befogadás szintje is rohamosan csökken. Péter-levél kerül a kezünkbe, mikor valaki ezt mondja: „...tudjátok ebből volt a mai ige...” Valami nagyon halványan dereng, de elvetem magamtól a gondolatot. Aztán csak nem hagy nyugodni a gondolat, s lefekvés előtt újra az igén gondolkozom. Minden gondotokat - hangzik fülembe -, de ez nem lehet, tiltakozom, nem írja meg helyettem a Zh-t, nem készíti el a dolgozatot. S mintha én magam is a gonosz csábításának engedve, kezdek magamban az ige ellen érvelni. Lassan mégis, minden fáradtságon és tompaságon keresztül elkezd egy gondolat beférkőzni a fejembe. Segít, erőt ad, s ez sokkal nagyobb segítség, mint a közös tanulás! Hitem szerint akkor is ott van, mert ha nem lenne, nem lenne több, mint pár ember szenvedése a felfoghatatlan és megérthetetlen tudományok, isteni igék Bíztatást és hitében megerősítést kapott mindenki, aki ott volt Pécelen: baptista, református és evangélikus. Új erőt, nagyobb hitet és tudást. A negyvenes években az amerikai All Metsker által alapított Fiatalok a Krisztusért szervezet a magyarországi ifjúsági munkásképzés jegyében rendezett nemzetközi konferenciát április 9-én és 10-én a csodálatos környezetben elterülő péceli VPOP oktatási központjában. Az egész konferencia vezérfonala volt, hogy a fiatalokkal lehetőleg még tizennyolc éves koruk előtt meg kell ismertetni Isten igéjét. Ha nem térnek meg a felnőttkor küszöbén, akkor már egyre nehezebben lépnek a keskeny útra. Az Egyesült Államok-beli Kansas City-ben a negyvenes években egy All Metsker nevű fiatalember próbálta megnyerni a fiatalokat Krisztusnak, akiket az egyház hagyományos csatornáin keresztül nem lehet elérni. Metsker missziója nem egykönnyen vert gyökeret, de idővel társakra, munkatársakra talált. Isten felügyeletével immáron 55 esztendeje, már százhuszonhét országban (Magyarországon 1992 óta) működik a Youth Front mozgalom, melynek munkatársai bibliaklubokkal, táborokkal, evangélizációs alkalmakkal próbálják megcélozni a nem hívő fiatalokat. Pécelre az USA-ban és a világ más tájain misszionáló Youth Front-elnök, Ronnie Metsker, All fia, Mike King alel- nök, Eric Rochester a nemzetközi YF elnöke, valamint David Stanler jött el, hogy az ifjúsági munkásképzés keretében előadásokat tartson. Az itthon fiatalokkal dolgozók rendkívül dinamikus, szemléletes előadásokon kaphattak képet arról, hogy miként lehet végezni az ifjúsági evangélizálást. Az fölött. Igen, velem van, hisz ezt ígérte nekem, s mindegyikünknek, akik benne bízunk. A zsoltáros mondata az utolsó, ami eljut hozzám még elalvás előtt: „De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz... ” Ezekkel a gondolatokkal alszom el, és érzem, így könnyebb, mert nem kilátástalan szélmalomharcot kell vívnom, hanem ott a remény és a biztatás, hogy Ő mindig velem van, s nem enged erőn felül kísérteni. Jéckel Gábor evangélium hirdetésekor nem szabad kompromisszumot kötni és a gyülekezetben levő, hitben még gyermek fiatalokat a Krisztusnak való megnyerését követően sem szabad magára hagyni. A diákoknak, a velük foglalkozóknak elsősorban azt kell megtanítani, hogy a gyakorlatban miként lehet Sónak és Világosságnak lenni. Az amerikai előadóktól a fiatalok közötti közösségépítés alapfogalmait is megtudhatták a résztvevők. Hangsúlyozták a kreativitást, amely nélkül nem lehet valaki jó ifimunkás. A kamaszok tanácsolása - melynek csak a Biblia lehet az alapja - a jóság és az ismeret keretében lehet megfelelő. Az ifjúsági munkatársaknak huszonhárom pontos egyezményében a legfontosabb tétel talán az utolsó: az ifjúsági munka egy egész életre szóló elhivatás. A feszített tempójú másfélnapos programpontok előtt, között és után órákig szólt a dicsőítés angol és magyar nyelvű dalokkal. Számtalan mókásabbnál-mó- kásabb játékkal ismerkedhetett meg mindenki, olyan játékokkal, amelyek eszközt alig igényelnek és sikerrel lehet „bevetni” az otthoni gyülekezetekben. A csorvási evangélikus gyülekezet presbitereként elmondhatom, hogy életképes magvakat szórt Ronnie, Mike, Eric és David, és a képzésnek köszönhetően egyre több nem hívő fiatalt tudunk megnyerni Isten ügyének. Szombaton, éjfél előtt kézenfogva kört alkotott a kis csoport, ahol a péceli búcsúzás szomorkás, de ugyanakkor felemelő pillanatait élhette át mindenki. Barbarics Péter, a Fiatalok Krisztusért magyarországi igazgatója így köszönt el: „Remélem, hogy még találkozunk egymással, ha hamarabb nem, hát a mennyben. ” Gajdács Pál Ifjúmunkások a fiatalokért - Krisztusban
