Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-30 / 22. szám

Evangélikus Elet 1999. MÁJUS 30. 5. oldal SS SAROK »7\ » Ökumenikus ifjúsági istentisztelet lesz Cinkotán május 30-án, melyre szeretettel várnak minden érdeklődőt. Igét hirdet: Smidéliusz András evangélikus lelkész Gyerektábor lesz 8-13 éves gyermekek részére KESZŐHIDEGKÚTON 1999. augusztus 15-21-ig. A tábor díja: 4000 Ft-.+ útiköltség Jelentkezési határidő: 1999. május 31. Jelentkezés: Gyermekbizottság 1085 Budapest, Üllői út 24. Konfirmációi vizsga és istentisztelet Csömörön Nagy felkészülés állt a hátunk mögött, ami arra késztetett minket, hogy az Úr színe előtt sikeres tanúbizonyságot te­hessünk hitünkről. Solymár Péter bácsi segítsége nélkül nem sikerült volna a konfirmációi vizs­izgalom az egész gyülekezeti házat be­töltötte. Péter bácsi jelenléte az imaház­ban nyugalmat sugárzott, ezáltal a kon­firmandusok is megnyugodva indultak el az oltár elé. A család, rokonok, barátok felállva fogadtak minket. A templomban Konfirmáció a csömöri gyülekezetben gánk. Nagyon sok fáradságába és idejébe került a felkészítésünk. De ez a sok mun­ka meghozta gyümölcsét. Huszonhárom gyerek ébredt szorongó érzéssel május 2-án, a konfirmációi vizsga napján. Az érezhetően az Úr figyelő szeme elé ke­rülve tűnt el az izgalom mindenki szívé­ből. Ettől kezdve sikeresen vizsgáztak a gyerekek, meghatóan mondták a verse­ket, okosan válaszoltak, Anyáknapja lé­vén, megköszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat. Az Úrvacsora vasárnap­ját megkönnyebbülve várták a gyerekek. Ezen a vasárnapon minden konfirman­dus fehér lepelben, ún., albában járult az oltár elé, hogy a gyülekezet úrvacsorázó tagjai közé tartozzon. Az Úrvacsorán mindenki a szülőkkel, testvérekkel, családtagokkal együtt Jézus Krisztus testét és vérét vette kenyérben és borban. Ezen az ünnepi alakalmon Gertrud Heublein német diakonissza lel­késznő is köszöntötte a konfirmandu­sokat és együtt osztotta az úrvacsorát a lelkészbácsival. Az istentisztelet végén minden konfir­mandus örült, hogy ezentúl a felnőtt gyü­lekezet tagja lett. Kedves Gyerekek! Bizonyára emlékeztek rá, hogy már többször is írtunk a minden évben megrende­zésre kerülő Gyerekmissziós táborról. Tavaly ez Albertiben volt, az idei, negyedik al­kalom Vanyarcon lesz. „Kézzel- lábbal" a tábor címe és nem véletlenül: olyan bibli­ai történetekről fogunk beszélgetni, amik a testrészekhez kapcsolhatók. Színjátszás, kézművesség, riporterkedés és sok sport is vár ránk ez alatt a pár nap alatt. Idén is utazunk távoli országokba- igaz, csak diaképek segítségével, de annál izgalmasabb élménybeszámolók kíséretében. Nemcsak a már törzstagnak számító „régieket" várjuk sok szeretettel ebbe a táborba, ha­nem mindenkit, aki kedvet érez néhány napot eltölteni ennek a varázsaltos nógrádi dimbes- dombos tájnak egyik kedves fa­lujában. Részleteket olvashatjá­tok a keretben. Szeretettel: Pötty bohóc Missziói tábor 10-14 éves gyermekeknek Vanyarc, június 25-29. Részvételi díj: 3000 Ft Jelentkezés: május 31-ig az Evangélikus Misszió Központ címén: 1656 Budapest, Pf. 22. Telefon: 400 3057 Fotópályázat El AT A LÓKNAK r Ifjúsági csendesnap Rajkán AGyőr-Soproni Evangélikus Egyházmegye ifjúsági szerve­zete, a Mustármag Egyesület egész napos egy Ottlétet szerve­zett Rajkán, az egyházmegye evangélikus fiataljainak. A csendesnapra a helyi gyülekezet fiataljain kívül érkeztek résztvevők Győrből, Csornáról és Sopronból. A nyitó áhítatot Kiss Miklós mosonmagyaróvári lelkész tar­totta, mint aki gondozza a rajkai társgyülekezetet is. Az áhí­tatot követően a fiatalok átvonultak a helyi általános iskola épületébe, ahol életkor szerinti megoszlásban három biblia­köri csoportban beszélgettek Jézus életéről. A komoly hitéb­resztő beszélgetések mellett a vidámság sem hiányozhatott, amiről a sok-sok közös éneklés és játék gondoskodott.-mAz evangélikus ifjúsági csendesnap délután az evangélikus templomban úrvacsorái istentisztelettel fejeződött be, áme- "tyen Tubán József csornai lelkész szolgált. V Kiss Miklós A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága és a Missziói Magazin fotópályázatot hirdet. Olyan képeket várunk, amelyek témája a keresztyénség üzenetével kapcsolat­ban van. Kizárólag papírképeket várunk, amelyek lehetnek fekete-fehér, vagy színes fotog­ráfiák is. A képek mérete 18x24 cm, kiállítási nagyság legyen. Pályázni maximum 3 da­rab fotográfiával lehet. A pályázatokat szakmai zsűri bírálja el, s a legjobbnak ítélt munkákat az Ifjúsági Bizottság és a Missziói Magazin díjazza. A képek díja­zására összesen 100.000 forint áll rendelkezésünkre. A zsűri által legjobbnak ítélt képeket a Missziói Magazinban is közöljük. A pályázat jeligés. A képek mellett egy zárt borítékban kérjük megírni a pályázó nevét, életkorát, foglalkozását, cí­mét, telefonszámát. A választott jelige a zárt borítékra, valamint a képek hátsó ol­dalára is kerüljön rá. Kérünk minden pályázót, hogy pályamunkáinak adjon cí­met. A képeket leadni, vagy beküldeni az Ifjúsági Osztályra lehet: Budapest, 1085 Ül­lői út 24. Beküldési határidő: 1999. szeptember 15. A határidőn túl érkezett, valamint a kiírásától eltérő méretű képek nem kerülnek elbírálás alá. A beküldött munkák visszaküldésére nincs lehetőség. Az Evangélikus, Egyház fenntartja magának a jogot, hogy a pályamunkákat kiadványaiban megjelenteti. r A titkok az Űréi ! Text: 5 Móz 29,28 A nyár már kezdetét vette, ami érezhe­tő volt mind az embereknél, mind a ter­mészetben egyaránt. A kicsiny falucska nyugodt, békés napjai egymás után tel­tek a maguk egyhangúságában. Az a bi­zonyos nap is olyannak indult, mint a többi. Meleg, por, egyhangúság. A dél­előtt nagyon gyorsan eltelt, de a délután a szokottnál is lassabban kullogott. Az utcák néptelenek voltak, mert akinek dolga volt, az a földjén volt megtalálha­tó, a többiek viszont behúzódtak a hűvös házakba. A csendet valami hirtelen megtörte. Valaki, nagyon mélyről jövő fájdalmas kiáltást hallatott. A kiáltás nem maradt annyiban, hanem már-már hisztérikussá fokozódott. A szűnni nem akaró kiáltás felrázta a környéket, eljutván az éppen a közelben tartózkodó embereknek egé­szen a velejéig. Mindenki sietett ki az ut­cára, tudni akarták, mi is az a dolog, mely ilyen reakciót válthat ki valakiből. A ház előtt, ahonnan a kiáltás hangzott, csakhamar emberek sokasága csődült össze. Az utcára kifutott az édesanya, és először szinte érthetetlenül kezdett el be­szélni. Többen faggatni kezdték, hogy mi is történt valójában, a bátrabbak pe­dig elindultak az udvaron befelé. Az eléjük táruló kép mindannyiukat megdöbbentette. A fűvön ott feküdt a család fiúgyermeke, nyakában egy kötél­lel. Öngyilkos lett, mondogatták egy­másnak az emberek. Lassan megérkezett a mentő, a rendőrség, majd a halottszál­lító autó. Mindenki lassan elkezdte meg­alkotni a saját verzióját erről a szörnyű tragédiáról. Mert hát milyenek is az em­berek, szeretnek fantáziálni. Kitalálni olyan dolgokat, aminek semmi köze sincs a valósághoz, mindezt pedig teszik azért, hogy jobban informáltaknak tűnje­nek mások előtt. A szörnyű tragédia las­san kezd átváltozni egy mitologikus do­loggá, ahol megvan ugyan egy valóságos mag, de ezt már olyan sok valótlan állí­tás veszi körül, hogy szinte nem is lehet kinyomozni a valóságot. Ezzel a sok hozzáköltéssel pedig olyan sok fájdal­mat okoznak, az amúgy is szenvedő csa­ládnak az emberek. Ennél az esetnél ugyan a fiatal fiú hagyott hátra egy bú­csúlevelet, de nem hiszem, hogy ettől a cselekedete elfogadhatóbb lenne. Nem akarok egy család magánéletében vájkálni, de ez az est volt az, ami gon­dolkodásra kényszeríttet. Sajnos, a kör­nyezetemben nem ez volt az egyetlen eset az utóbbi félévben. Ezenkívül még van négy olyan eset, amikor is mindenki teljes értetlenséggel áll a dolgok előtt. Azok az emberek, ugyanúgy, mint ez a fiatal fiú, eldobták maguktól az életet. Önkéntelenül is felmerül bennem a kér­dés: Miért?? Bár tudom, minden ilyen dolgot meg lehet közelíteni afelől, hogy az élet milyen nehéz, az életszínvonal egyre csökken, kilátástalan a jövőnk, stb. Tudom, hogy ezek az érvek nagyon is igazak, de még mindig ott állok értetle­nül az emberi cselekedetek előtt. Mi vi­heti rá embertársainkat, hogy eldobják azt a nagyszerű dolgot, amit Istentől kaptunk. Magam is tudom, hogy az élet­nek vannak borús pillanatai, amikoris minden olyan kilátástalannak látszik, és elkeseredettségünkben nagyon sokszor őrültségekre gondolunk. De azt is tu­dom, hogy mindig van egy kiút, amit az Isten mutat számunkra. Az öngyilkosság szerintem nem más, mint az élet terhei elől történő egyfajta menekülés, megfu- tamodás. Hisz aki ezt teszi, az biztosan nem gondolja végig, hogy milyen fájdal­mat és gondot okoz azoknak, akik ittma­radnak. Nem akarok olyan téziseket fel­állítani, ami magyarázhatná ezeknek az embereknek a viselkedését, hisz nem is lehet ilyet megalkotni. Biztosan vannak olyan körülmények, amik ebben közrejátszanak, de el kell fo­gadnunk azt a tényt, hogy a „.. .titkok az Úréi...” Ezért hát ne feszegessük és találgassuk a már megtörtént események miértjeit, hisz ezzel még nagyobb fájdalmat oko­zunk az ittmaradottaknak. Inkább figyel­jünk jobban embertársainkra, azoknak testi és lelki igényeire, hogy az ilyen dol­gok megelőzhetők legyenek. Jéckel Gábor „NAPHÍVÁS” Sántha György összegyűjtött verseskötete „ Ó jött s elment. És se /Jánosnak se Pál­nak /nem tért vissza testben. Majd kétezer éve/ már, hogy nem jött, nem jön... / De ha figyelsz, hallgatsz,/ mint holdfényes erdőn/ bűneidtől tiszta/ belső hangjaidra/ s meg­térő lelkedben lépéseket hallasz/ és befelé nyílva/ szemeid is látnak,/ Ő jár benned ismét/ boldog égzengéssel/ az Igében ígért/ Vigasztaló Lélek. ” (Atya-Fiú-Szentlélek) Veöreös Imre visszaemlékezése nyitja a fenti versrészlet szerzőjének a „Hírős Vá­ros”, Kecskemét szülöttje, Sántha György kötetét: „Az emlékek ködfátyolán át két arc tűnik elém”: az európai nagyvárosok egyetemeinek, fakultásainak neveltje és az élete vége felé hitbeli fordulatát megvalló, katolikusként evangélikus istentisztelete­ket látogató hívőé.” Az országos szellemi áramlatba bekerült Sántha György megha­tározó egyénisége volt a „homoki világ­nak”: „Ritka fényességű személyiség, erős, már-már kemény­ségig határozott jellem volt ... olyan, akit ma „nehéz ember­nek” szokás nevezni.” (Keresztúry Dezső) Sorsa a Kiskunsághoz kötötte, a tehetősebb paraszti réteg azon ágához, amely sohasem feledkezett meg a szellemi közja­vakért áldozatot is hozni. Tanulmányait Kecskeméten a Ke­gyesrendi Piarista Gimnáziumban, majd a pesti és külföldi egyetemek (Párizs, Bern, Berlin) fakultásain folytatta. Tehetsé­gére már a középiskolában felfigyeltek tanárai egy Arany-vers elemzése kapcsán. Az egyetemi évek tovább gyarapították, tá­gították a világról alkotott képét, tréfára hajló, élcelődő, játékos kedvét, a természet lenyűgöző szépségébe belefeledkező lélek sokszínűségét. Soha nem tudott elszakadni szűkebb szülőföld­jétől, Katona József „sorsának és halálának jelképétől”. Költői színskáláján ezért válogathatunk a „fútóhomok” vilá­gának fényeiből: „A felhők, a nem is földi/ szépek, anyám szemfedői ” / „ Zizeg az ég, nagy érett búzaföld, / most száll a szérűn tikkadt búja föl / S kiperdül egy kalász érett szeme. ” Talán ez a világszemlélet hozza közel hozzá a népi írókat, ba­ráti körükhöz tartozván, ajtaja mindig nyitva állt számukra. Emberi tartásáról Féja Géza szólt: „Tudta, hogy Dózsa arca ma is élő arc, s az ország urai leginkább ettől a halhatatlan arctól remegtek. Sántha György a népiek sorába tartozott.” A fenti sorok arra is rámutatnak, hogy a megélt ellentmondásos világban, embert próbáló időkben számot vetett a kirekesztett­ség, a magány lehetőségével is: a „Lángész és balsors Káin bé­lyegével homlokukon tébolyultan, tovább bo­lyongnak...” Költészetének maradandó értékekhez kap­csolódása, a klasszikus irodalmi minták kö­vetésében, örökérvényű témák újragondolá­sában nyilvánult meg. A szülőföld és a szű­kebb környezet, a család szerető, megtartó erejéről, a paraszti szokásokról szertartás­szerű hitelességgel szól, a lírai realizmus eszközével (zsánerképek, életképek). „Jön­nek. Lassan szertartásosan / Kezdődik a nagy, néma ünnep: / kocsik kocognak, kis ta­licskák / sírnak hangfogós kerekükkel / s vén, népvándorláskorabeli / mécsesek füstös álomszuszék / fényét himbálják mindenfe­lől. ” (Barackpiac) A kecskeméti Barackpiac pirkadati, álomit­tas homályból előbukkanó képe, látásmódja is a költő életszeretetét igazolja. A szeretett tárgyakkal foglalkozó alkotások mellett a Sorbonne-on filozófiát hallgató egykori diák bölcsel- kedő sorait is megtaláljuk a kötetekben. Jelképi tartalmú címei is visszhangjai a megélt időnek: A bá­nat harangzúgásában (1915), Toronyőr (1930), Arany homok nomád felhők alatt (1935), S maradunk a végtelenben (1934- 40),. Biblikus versek (1954-72) Ez utóbbi kötet versei jelzik a lélek mélységeit felfedező, a végtelen felé nyíló, mitikus természetlátással megáldott költő hazafelé tartó útjának állomásait. Rab Zsuzsa költőnő hajdani méltatása rávilágít a költői igaz­ságra, amely egyetemes érvényű, tévelygő korunk mindennap­jaihoz erőforrás: „Nem hiszek abban az áligazságban, hogy bo­nyolult kort csak bonyolult eszközökkel lehet, szabad megfo­galmazni. Az ellenkezőjét hiszem. A konfliktusokkal át- meg átszőtt földgolyónak hittel teli, tiszta és egyszerű szavakra van szüksége... Hívén hiszek a szó, az Ige erejében.” Sántha György utolsó kötete végrendeletként, örökségként üzenetet hordoz: az esztétikai értéken „biblikus ihletettségen túlmutatva, a hívő ember életszeretetét, magyarság iránti hűsé­gét, a felebarátért érzett felelősségét összegzi. „ Újra zeng a Szó mint nagy vizek ha zúgnak, / látomások gyúlnak lázas ideged­ben/ s hitfogyatkozásod estéjén, Emmausnak / csendjén telked­be lép a halk Ismeretlen. ” (Pál) Számosán méltatták ezt az életművet, amely a család és Kecs­kemét városának áldozatkészségével jelent meg. Kliment Zsuzsanna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents