Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-23 / 21. szám

64. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1999. MÁJUS 23. PÜNKÖSD ÜNNEPE ÁRA: 96 Ft „A Fiú azzal vigasztal, hogy könyörög a Szentlélekért, az Atya meg azzal, hogy adja a Szentleiket, * a Szentlélek pedig maga a Vigasztaló. Luther A TARTALOMBÓL A LÉLEK MUNKÁJA: családban, iskolában, szeretetszolgálatban, kántori szolgálatban. „BÉKESSÉG NÉKTEK!” NÉMET-SZLOVÁK OLDAL A pünkösdnek jeles napján Szentlélek Isten küldeték Megerősíti szívüket Az apostoloknak. Akit a Krisztus megígért Akkor a tanítványoknak, Amikor ő a mennybe ment Mindenek láttára. Tüzes nyelveknek szólása, Ügy mint szeleknek zúgása Leszállóit az ö fejükre Nagy hirtelenséggel. Örüljünk azért őnéki, Mondván szép ékes éneket, Felmagasztalván ő nevét Örökkön örökké! Dicsértessél Atyaisten És megváltó Fiúisten A Szentlélekkel egységben Mindörökké, ámen! Enekeskönyvünk 235. éneke ...SZÍVÜNKBE ÁRADT AZ ISTEN SZERETETE A NEKÜNK ADOTT SZENTLÉLEK ÁLTAL.” Róni 5,5 Egyház Lélek nélkül? - Lélek egyház nélkül? EGYHÁZ LÉLEK NÉLKÜL? Az első Pünkösd előtt még nem lé­tezett az egyház. A Genezáret partján összetoborozott kis csapatot megérin­tette a Názáreti lénye, lelkesülten it­ták szavait. A csodák hírére olykor tö­megek verődtek össze, de ez sem ne­vezhető eklézsiának, ez még nem a „kihívottak” gyülekezete - mert még nem jött el a Lélek. Jézus tanítványai csodálatos ígéreteket kaptak az egy­házra vonatkozóan, de ebből ekkor még semmi sem valósult meg. A ki­küldött tanítványok jóval húsvét előtt lelkesülten hirdették az evangéliu­mot, de még nem kapták a Szentlel- ket. A hevült pillanatokat, hősies fo­gadkozásokat még bukások, tagadá­sok követték. A búcsúzó Jézus mond­ja: „Jobb nektek, ha én elmegyek, mert akkor eljön Ó, az igazság Lel­ke... és elvezet titeket a teljes igazság­ra... " (Jn 15-16. fejezet) Húsvét után, a nagy szembesülések és felismerések tükrében kezdett kiformálódni az apostolok arca, akik a missziói pa­rancs nyomán megkezdték az „intéz­ményes” egyház alapjainak lerakását — megválasztották Júdás helyett Má­tyást - de ettől még nem jött létre az egyház. Volt kereszt, üres sír, missziói parancs - de Lélek nélkül nem léte­zett az egyház. AMIKOR A LÉLEK ELJÖTT és a félelem bilincseiből szabadult aposto­lok bátran, örömmel kezdik hirdetni az evangéliumot, és háromezer ember kérdi a bűnbánat alázatával: „mit te­gyünk?” Amikor a hívek „szíve, lelke egy vala”, amikor István diakónus krisztusi szavakkal az ajkán hal már­tírhalált, amikor a keresztyénüldöző Saul maga is keresztyénné lesz, ami­kor a bigott zsidó Péter testvérül fo­gadja a római századost... AKKOR KÉTSÉGTELENÜL MEGVALÓ­SULT AZ EGYHÁZ. A Teremtő Szentlélek hatalmas műve az egyház, ma is csak ott és akkor valósul meg, ahol és amikor a Szentlélek megte­remti. Általa lesz a prédikáció IGE- hirdetéssé, ő teszi a keresztséget és az úrvacsorát a kegyelem eszközeivé. Egyház lélek nélkül? - üres edény, él­tető tartalom nélkül, kőbe vésett szo- bor-test élet nélkül. LÉLEK EGYHÁZ NÉLKÜL? Természetesen létezik a Szentlélek az egyház nélkül is. Napjainkban úgy tűnik, hogy éppen a tradicionális egy­ház keretein kívül működik a Lélek. Egy új keletű vallási csoport utcai missziója alkalmával mondta a szó­nok: „A történelmi egyház halott! A templomokban ásít az unalom, a fia­talokat nem érdekli az, amit a papok prédikálnak. Az öregekkel lassan ki­hal ez a keresztyénnek nevezett faj, és az egyháznak nevezett intézmény ösz- szeomlik. Mi a Szent Szellem szabad­ságát hirdetjük. Nálunk nincs egyház, de van Szellem, van erő, vannak cso­dás gyógyulások, és fiatalok tömegeit tudjuk megmozgatni. A Szent Szellem az élet minden területén sikeressé te­szi azt, aki hozzánk csatlakozik. ” Hiába is tagadnánk, több ponton is fájóan igaz, amit a Szellem prédikáto­ra mond. Mégis valami belső gyanak­vással kérdezzük: Valóban így jön hozzánk a Lélek? Ilyen meder nélkü­li, parttalan áradással tör rá azokra, akik az élő vizet szomjazzák? Pohár víz helyett özönvízzel oltani a szom- jat? Nem, ez nem az Úr Lelkének „stílusa”. Az „erő Lelke” egyben a szeretet és a józanság Lelke is. Ha olykor a régit, a megromlottat elsöprő áradással érkezik is, valójában Krisz­tus Urunk személyre szóló ajándéka­ként lehet a miénk: „Ha valaki szom­jazik, jöjjön hozzám és igyék!”... Ezt a Lélekről mondta, „Akit a benne hí­vők fognak kapni” (Jn 7,37-39) Urunk nem keresett kudarcot vallott tanítványai helyett egy jobb közössé­get, hanem ebbe a törékeny cserép­edénybe helyezte el az egyház igazi kincsét. Nem az egyház sajátítja ki magának a Lélek ajándékát, hanem a Lélek sajátítja ki az egyházat. A ma­dár oda helyezi fészkét, ahova neki tetszik, ott költi ki fiókáit, ahol jónak látja - mi csak remélhetjük, hogy el­fogadja az odút, amit mi készítettünk a számára. így a Szentlélek galambja is a maga fészkében költ, nem száll kakukk módjára idegen fészekbe. A lélek, mely bármikor fölgerjeszthető és megrendelhető nem a Szentlélek, hanem valami más - talán a manipu­lált emberi pszihé. LÉLEK ÉS EGY­HÁZ EGYÜTT - EZ KRISZTUS AKARATA ÉS EZ A MI ÜDVÖSSÉ­GÜNK. Győri Gábor Imádkoztak és összefogtak a munkában Megújult a répcelaki templom Jubilate vasárnapján volt miért ujjongani és örülni Répcelakon. A 130 éves templom belsője megújult és ez már eleve alkalmat ad, hogy örvendezésre és hálaadásra gyűl­jön össze a gyülekezet. Gondosan meg­szervezte a gyülekezet lelkésze, Verasztó János az ünnepséget. Meghívást kaptak a gyülekezet korábbi lelkészei és családtag­jaik. Smidéliusz Ernő sajnos nem érhette meg ezt az évfordulót, de családjának tag­jai - akik szinte valamennyien egyházi szolgálatban vannak - hazajöttek. Zoltán, a Somogy-zalai esperes feleségével, Katalin, a nagykanizsai lelkész férjével együtt, el­jött Smidéliusz László nagykátai főorvos feleségével, akinek két fia is lelkészi szol­gálatban áll. Egy hálával emlékező család volt együtt a gyülekezet családjában. De eljött Tekus Ottó lelkész Győrből, aki ko­rábban a répcelaki Belmisszió Otthon munkáját szervezte az idősebb generáció által még ismert, Malaga Elza diakonissza nővérrel, aki már szintén elköltözött az élők sorából. A mostani lelkész közvetlen elődje, Jánosa Attila győri lelkész is visz- szajött, így a hazajöttek és a gyülekezet együtt ünnepelt, örültek egymásnak, fel­idézték a múltat. Répcelak a dunántúli résznek meghatáro­zó gyülekezete volt mindenkor. Csániggal együtt társult gyülekezeti formában most is az. A templom felújításának történetéről a lelkész elmondta, hogy mázsás súlyként nehezedett a gyülekezetre a templom álla­pota. Úgy látszott, tehetetlenek vagyunk ekkorra feladatra. De nyilvánvalóvá lett, hogy a pénznél is fontosabb az imádkozás és Isten meghallgatta imádságunkat. Több tíz millióról szólt az árajánlat, erre nem voltunk képesek. De hála Istennek, voltak elkötelezett emberek, akik megállták he­lyüket! Óri Zoltán gondnok nevét említet­te jelentésében a lelkész és vele együtt a gondnokok segítsé­gét. Hat és fél millió forintból „saját be­ruházásban” sikerült megoldani az ügyet. A födémcserét maga Őri Zoltán gondnok végezte el. Sokan segítettek még két­kezi munkával. Az országos egyház 2,1 millió, az önkor­mányzat 2,5 millió forintjához a gyüle­kezeti gyűjtés 1,5 milliója járult és ez komoly anyagi áldo­zat, hozzájárulás volt ahhoz, hogy szép legyen a templom. A kézi munka öku­menikus összefogás is volt, mert a falu más felekezetű lakosai is ott voltak a segítés­ben, de a helyi és környékbeli iparos társa­dalom is kivette részét a munkából. Az Úr csodásán működött - idézte a lelkész ked­ves énekünket. Az 1868-70-ben épült templomot a hűséges utódok megbecsülték és az istentiszteleti gyülekezeten meglát­szott, hogy ma is szeretik. Jubilate vasárnapján D. Szebik Imre püs­pök 1 Pt 2,5 alapján az élő kövekről és a lel­ki áldozatról prédikált. Megemlékezett az ősökről, a templom építőiről, az igehirde­tőkről, akik közül Koncz Sámuel, Tarján István és Smidéliusz Ernő nevét említette. De hálásan kell emlékezni a felügyelőkre, gondnokokra és tanítókra is. A kétféle templom - a kőből épült és a lelki templom - képe rajzolódik ki Péter apostol szavában. „Épüljetek lelki házzá!" - hangzott a felszólítás. Ez azt jelenti, hogy építsétek lelki személyiségeteket! Itt történ­het felvérteződés az életre. Nem önmegva­lósításra törekszünk, hanem feltöltekezés- re. De jelenti azt is, hogy lelki közösséget építsetek! Küldetést töltünk be ezzel, külö­nös tekintettel a felnövekvő ifjúságra. Vé­gül vonatkozik a lelki közösségépítés a község és a nemzet közösségére is. Ezért legfőbb az evangélium, mely hordoz és épít. Jó belekapaszkodni a kegyelembe. Az ünnepi köszöntések inkább vallomá­sok voltak. Deméné Smidéliusz Katalin szerint ez a templom az otthon, az oltalom és a biztonság volt számukra. Smidéliusz Zoltán azt kívánta, hogy a templom meg­újulása hozzon újulást az életekbe is. Jáno­sa Attila hálaadását fejezte ki a templo­mért, melyben egykor szolgálhatott. Dr. Nagy János egyházmegyei felügyelő az es­peres és a gyülekezetek nevében köszön­tötte az ősi gyülekezetei, dr. Németh Kál­mán polgármester a közös munkát, a lelki­testi egészségért való szolgálatot emelte ki és bejelentette, hogy a millennium évére elkészül a templom kivilágítása is. Van a gyülekezetnek még egy lelkésze, akik innen indult el. Zólyomi Mátyás felső­petényi szolgálata miatt levélben köszön­tötte szülőfaluja templomát, gyülekezetét. T. Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek 1999. évi pünkösdi üzenete Kedves Testvérek a Krisztusban! Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól A világon sok helyen készülnek az emberek az új évezred küszöbének át­lépésére. Egyesek félelemmel, mások pedig nagy reményekkel. Keresztyé­nekként az ezredfordulót Jézus Krisztus kétezredik születésnapjaként fog­juk megünnepelni. Az előkészületeket ezért az öröm hangjának kell áthat­nia. Az angyali szózat „Ne féljetek! íme, nagy örömet hirdetek nektek... " (Lk 2,10), erre a különleges születésnapi ünnepségre is vonatkozik. Ezt az ünnepet hirdetjük mindazoknak, akik az előttünk álló ezredfordu­lóra bizonytalansággal vagy félelemmel tekintenek. A mostani időben kü­lönösen is megélénkülnek az apokaliptikus és szektás várakozások. Ugyan­akkor sok ember éppen most nyitott, eligazítást és bizonyosságot keresve. Az aggodalmaskodóknak és kérdezőknek hadd mondjuk: az új év is „az Úr esztendeje” lesz:- egy év, amelyet az ajándékoz nekünk, aki kezében tartja a teret és az időt, aki termékennyé teszi számunkra a földet;- egy év, amelyért felelősek vagyunk neki. Meg kell hallanunk az embe­rek kritikus kérdéseit, és bűnbánatot tartanunk. Sajnos, igaz, hogy nem tet­tünk meg mindent a szakadás legyőzésére. Nem igazán tettük felismerhető­vé a világnak azt a békességet, amelyet Jézus Krisztus ad.- „Az Úr esztendeje” - ez azt is jelenti, hogy a Biblia Istene az egyetlen valóságos Úr. Minden más hatalmasságnak és erőnek, amely a maga szol­gálatába akarna állítani bennünket, neki kell átadnia a helyét. Mivel Ő az Úr, nemzetek és fajok, pénz és ideológiák sohasem uralkodhatnak rajtunk. Fél évvel ezelőtt egyházaink képviselői Hararéban, a Vili. nagygyűlésen e mottó jegyében találkoztak: „Térjetek Istenhez - örvendezzetek a re­ménységben”. Ötven év múltán megismételték és megerősítették az első, 1948. évi amszterdami nagygyűlés üzenetét: „Együtt akarunk maradni”. Az új évezredbe is együtt akarunk belépni. Isten Lelkében, a pünkösdi Lé­lekben bízunk. Ő fog vezetni, hogy mi, keresztyének, minden tradicionális és kulturális különbségünk ellenére egyre jobban megértsük egymást. Ő fog segíteni, hogy együtt beszélhessünk a világnak „Isten hatalmas tettei­ről” (ApCsel 2,11), és továbbadhassuk az embereknek Jézus Krisztus ígé­retét: „íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.” (Mt 28,19) Dr. Agnes Abuom, Nairobi, Kenya Kathry K. Bannister, Bison, Kansas, USA Jabez L. Bryce püspök, Suva, Fidzsi-szigetek Chryszosztomosz metropolita, Efézus II. Ignatiosz Zakka pátriárka, Damaszkusz, Szíria Dr. Moon-Kju Kang, Szöul, Korea Federico J Pagura püspök, Rosarió, Argentína Eberhard Renz tartományi püspök, Stuttgart, Németország K

Next

/
Thumbnails
Contents