Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-05-16 / 20. szám
Evangélikus Élet 1999. MÁJUS 16. 5. oldal m ti Bili 8 Ima Segíts rajtam, Istenem, tedd boldoggá életem! Vigyázz rám az utamon! Kezedben a hatalom. ígérem, hogy jó leszek, hiszek Benned, Istenem. Tóth Izabella 9 éves Körmend Gyerektábor lesz 8-13 éves gyermekek részére KESZŐH1DEGKÚTON 1999. augusztus 15-21 -ig. A tábor díja: 4000 Ft-.+ útiköltség Jelentkezési határidő: 1999. május 31. Jelentkezés: Gyermekbizottság 1085 Budapest, Üllői út 24. HELYREIGAZÍTÁS Sajnálatos módon tévesen jelent meg a III. Országos Gyerektábor időpontja. A helyes időpont: 1999. augusztus 15-21. Helyszín: Keszőhidegkút Jelentkezni lehet: Gyermekbizottság, 1085 Bp. Üllői út 24. 'in Húsvét előtt a Philips Classics kiadó ót és újat hozott elő. A Máté-passió egy régi és egy új felvételét adták ki. Willem Mengelberg előadása az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral és az Amszterdami Toonkunst Kórussal először 1952-ben jelent meg, a felvétel azonban régebbi, 1939-ben készült. Értéke részben éppen ebben rejlik. Egészen régi stílussal találkozik az ember, lassú tempókkal, terjengős előadásmóddal. A romantikus hagyományban gyökerező barokkinterpretáció késői, a módosulás számos jelét mutató vonulatának sok szép hangzó emléke van, ám a megelőző periódusból, mikor még a változások szele nem volt érezhető, jóval kevesebb. Ez ilyen. Mindenekelőtt azért értékes ez a nagy apparátust felvonultató, terjengős előadás, mert furcsamód mégsem hat igazán nehézkesnek és kötöttnek. Természetesen jelen vannak a múlt században gyökerező Bach-játéknak ezek az alapvető jellemzői, ám az adott kereteken belül ezúttal szabadok tudtak maradni az előadók a zenében rejlő szépség megragadására és míves kifejezésére. Az öreg Mengelberg-felvétel megannyi szép példát hoz a díszítés szabadságára, a frázisokkal való játék örömére, a kimért tempók nyújtotta kifejezési lehetőségek megragadására. Ideje észrevenni az ilyen értékes régi előadásokban azt, ami a maiakból gyakorta hiányzik, például annak a szabadságát, hogy az énekes időzzön egy-egy részletnél, kedvére díszítse, s ne hagyja veszni a hosszan rajzolt ívek szépségét. Helyesebb lett volna a lemezborítón utalni arra, hogy rövidített előadás történelmi felvételéről van szó. Sokat veszítenek ugyan, akik idegenkednek az ilyenektől, mindazonáltal speciális érdeklődés szükséges ahhoz, hogy valaki élvezni és értékelni tudja az ilyen koros felvételeket. Bár szépen kitisztították az öreg hangfelvételt, olykor meghatározatlanul Mint ahogy ígértem, mostantól olvashattok néhány konfirmációi élménybeszámolót! Mindenki másképp éli meg ezt az ünnepet, de ez egy életre szóló esemény. A beszámolók sora a surdi konfirmációval kezdődik. Ugyanarról a vasárnapról ír egy konfirmandus lány, a testvére és édesanyja. Fogadjátok szeretettel! „Először lépek oltárodhoz” így énekelgettük a konfirmációi órákon, próbákon még nyugodtan. A vizsga napján azonban mindenki félve gondolt a 130 kérdésre. Vajon melyik jut neki, tud-e válaszolni , mennyien lesznek a templomban? Lelkesedéssel, vidámságKedves Gyerekek! gal, izgalommal kevert megható pillanatokat éltünk át a számonkérés előtt. Valaki azt mondta: Már elfelejtettem mindent! A másik azt sóhajtotta: Bárcsak túl lennénk már rajta! A harmadik meg: Én már a konfirmációi istentiszteleten szeretnék inkább lenni! A negyedik pedig, meglepő határozottsággal kérdezte, hogy: Ti nem emlékeztek, mit tanultunk?! Semmi felől nem kell aggódnom, hanem minden dolgomban mennyei Atyámra bízhatom magam!... Bizalommal teli, félelmeket oszlató mosoly futott át az arcokon, így bátran (erősödve) indultunk a presbiterekkel együtt a konfirmációi vizsgára. Ót és Újat Testvérem konfirmációja A konfirmációi istentisztelet alatt néztem anyu lehajtott könnyes arcát, hallgattam nagyszüleim szipogását. Arra gondoltam, bizonyára pár évvel ezelőtt az én konfirmációmkor is ugyanúgy meghatódtak. Most a testvéremmel együtt az unoka- testvérünk is konfirmált, így a család öröme kétszeres volt. Jó volt hallgatni, ahogy a gyerekek, ha néha félve, akadozva is, de bizonyságot tettek arról, hogy megismerkedtek Jézus tanításával. Örültem, hogy sikeresen szerepeltek. Német anyanyelvű unokatestvérem is, aki németül is, magyarul is bizonyságot tett hitéről. Bizonyította ezzel azt is, hogy Isten tanítása nem ismer országhatárokat: minden nyelvű, színű, rangú emberhez egyaránt szól, mindnyájunkat várja. Ahogy a lelkésznő hirdette: „Az Isten erősen vár!... A fehér ruhában lévőket is várja, a sötét ünnepi ruhában levőket is várja: Amilyenek vagyunk, ahová lesüllyedtünk, ahová fölemeltek, ott szólít, hív és vár. " Nekünk csak rokonainkkal, barátainkkal, a gyülekezettel együtt indulnunk kellene hívó szavára, útjára lépnünk, mert a konfirmációi meghívó igéje szerint: „Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta, pajzsuk a benne bízóknak. ” Egy édesanya a konfirmációról Nagyon jó és felemelő volt ismét szülőként végighallgatni a konfirmandus gyerekeink tanúságtételét, szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, keresztszülőkkel együtt odatérdelni velük az Úr asztalához. Mi szülők is, gyermekeinkkel együtt izgulva készültünk arra, hogy bizonyságot tegyenek felkészültségükről, megerősítést nyerjenek az Úrba vetett hitükben. Bár nem először élem át ezt az ünnepi gomolygó háttérből emelkedik ki az evangélista vagy Jézus éneke, a telítettebb részek hangzása pedig diffrenciálat- lan. Két kompakt lemezre csak egy másik öreg felvétel fért rá, Wilhelm Furtwängler ugyancsak húzott bécsi bejátszása, mely a nagy mester kevésbé sikeres munkái közé tartozik, hiányzik belőle az az emelkedettség, az az ihletett- ség,. ami Willem Mengelberg előadását ma is sokatmondóvá teszi. A másik most megjelent Máté-passió Seiji Ozawa új felvétele. Japánban készült a Tokiói Opera énekeseivel és a Saito Kinen Zenekarral. A Bostoni Szimfonikus Zenekar dirigense nem historikus előadó, ezt az előadást azonban aligha lehet romantikusnak nevezni. Semmi sincs benne abból, ami Mengelberg előadását súlyossá, terjengőssé tette. Itt a szabadság abban nyilvánul meg, hogy nyoma sincs az ilyen kötöttségeknek. Ozawa pergő, dinamikus előadást dirigál. Nem bántóan sietős, de nagyon összefogott és feszített. A vezénylés fő erénye ez. Nem találni benne zseniálisnak nevezhető megoldásokat, de zavaró hiányukat sem érezni. A nyitó tételben például a sebes tempónak köszönhetően mintha nem is kérdéseket s feleleteket hallanának, hanem dramatizált elbeszélést. Ozawa lemeze sok tekintetben hasonlít Soltiéra. A hagyományos modornak a korhű előadói praxishoz történő közeledése már abban is tetten érhető volt. Sir Georg egyáltalában nem volt jó véleménnyel a historikusokról, mégis kis létszámú ének- és zenekart alkalmazott, s mind a tempók, mind az orgonakíséret tekintetében haladónak mutatkozott. Ozawa lemeze egyértelmű továbblépést jelent ebben az irányban. A két felvételt az is összeköti, hogy mindkettőben remek fiatal énekesek működnek közre. John Mark Ainsley brit tenorista persze nem felel meg nemcsak Haefliger vagy Schreier, hanem Pears színvonalának sem, de csak kevéssel marad mögöttük. Ő a legromantikusabb a szólisták között. A Jézust alakító Thomas Quasthoff napjaink egyik legnagyobb énekese, akit a sors dalok és oratóriumok előadójává tett, ezen a téren azonban máris a legnagyobbak között a helye. A hang szépsége, a benne rejlő erő és melegség, az éneklés kidolgozottsága és kontrolláltsá- ga egészen kivételes. Jézus szólamát Siegmund Nimsgern és Helmut Rilling expresszívebben szólaltatta meg. Quasthoff ennél valamelyest visszafogottabb megközelítése azonban kétségkívül jól illik Jézus személyéhez, még akkor is, ha szenvedéséről van éppen szó, hiszen a szenvedéstörténet szerint éppen a megrendülés közepette tudott rendíthetetlen maradni. így Quasthoff interpretációjában erősebb hangsúly helyeződik a stabilitásra, a nyugalomra. Az áriákat előadó Stanford Olsen tenorista megfelelő, de szerényebb alakítást nyújt, mint a Brüggen-lemezen a szólam egy részét éneklő lan Bostridge, akit mindkét tenorszerepben hiányolhatunk ezen a felvételen, akárcsak Peter Sei ff értét, aki egy jó karmester segítségével jeles alakítást nyújthatna a Máté-passió tenor-szerepeiben. Michael Volle basszista azonban, aki kissé fojtott hangjával Matthias Goernére emlékeztet, emlékezetes interpretációt nyújt. Christiane Oelze ígéretes lírai szoprán. Ezúttal nem nyújt kiemelkedő alakítást, előadásában azonban fel-felcsillan hangjának szépsége. Nathalie Stutzmann az igazi, nagy altok ritka táborába tartozik. A szép hang nem ilyen, de az ilyen hang szép. A lemez legdrámaibb pillanatai Quasthoff és az ő nevéhez fűződnek. Ennyire monumentális, komplex műről kevés ilyen megfelelő felvétel lát napvilágot manapság. Igazi sugallat nyomát ugyan csak ritkán fedezni fel benne, de színvonala méltó a többszörösen is ihletett alkotáshoz. Zay Balázs eseményt, mégis meghatottságom, örömöm semmivel sem volt kisebb, mint ezelőtt nyolc és hat évvel. Sőt a csaknem harminc évvel ezelőtti, szintén áprilisi nap is újraéledt bennem, amikor én álltam ugyanúgy, ennek a templomnak az oltára előtt. Az ember még 12 éves fejjel nem fogja fel ennek a napnak a jelentőségét. Azon izgul, hogy jól menjen minden, sikerüljön a kérdésekre válaszolnia. Esetleg eszébe jut, milyen jó dolog, hogy ő már teljes jogú tagja a gyülekezetnek, keresztszülő lehet, a többiekkel együtt ő is odatérdelhet az oltár elé. Felnőtt fejjel tudjuk, hogy az eddigi hittanleckék, ez a vizsga, a konfirmáció csak elindítja őket az Isten felé vezető úton. Tudjuk, az, hogy ezen az úton tovább haladjanak, rajtunk, szülőkön is múlik. Erősítsük mi is gyermekeinkben azt a hitet, hogy aki Istent választja, Őmellé áll, Isten is mellé fog állni az élet örömteli és nehéz pillanataiban is. Remélem, most konfirmáló lányom is Isten szavára hallgat, szeretetére épít és 25, majd 50 év múlva is nyugodt szívvel hallgatja az igét, amit lelkészünk számára választott: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak nevét nem törlőm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. ” (Jelenések könyve 3,5) FIATALOKNAK Lássatok! Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Mt 20,5c Látok, a szó jó értelmében, de el kell mondanom, hogy nagyon sokszor úgy érzem, hogy mégsem látok. Ez a két dolog, tudom, nagyon ellentmond egymásnak, pedig így van. Látom azokat a dolgokat, amik körülvesznek, s mégis csak azt látom, amit látni akarok. Könyörgök, könyörgünk az Istenhez, hogy hallgassa meg a kéréseinket, amelyek nagyon sokszor csip-csup ügyekben merülnek ki, de mi magunk nem segítünk nagyon sokszor azoknak, akik erre rá vannak szorulva. Mert nem akarjuk meglátni a nyomorukat, hisz talán mi is elég nyomultak vagyunk, s ha nem veszünk tudomást a más szenvedéséről, nyomorúságáról, akkor talán nekünk is jobb! Ringatjuk magunkat ilyen és ehhez hasonló dolgokban, pedig lelkünk legmélyén mi is tudjuk, hogy ezek csupán a magunk önigazolására szolgáló kitaláci- ók. Az való igaz, hogy nagyon sok családnak megvan a maga szenvedése, és terhe, jó tudni, hogy mindig van valaki, akihez fordulhatunk. Mindig lesz valaki, akit Isten elküld, hogy segítsen nekünk, figyelmeztessen, vagy éppenséggel neveljen bennünket, ha pedig tudjuk ezt, akkor van-e jogunk pont az ellenkezőjét tenni embertársainkkal? Már szinte hallom is a felháborodott kiáltásokat: „Miért én? Segítsen rajta más! Küldjön hozzá valaki mást Isten!” S ezekkel a szavakkal pont azokat a dolgokat áruljuk el, amiben mi magunk is hiszünk, megcsúfolván önnön keresztyéni mivoltunkat. Mert mi, kedves testvéreim, elvárjuk, hogy a mi ügyeink meghallgattatásra találjanak, s mi több, amilyen gyorsan lehet, meg is oldassanak. De mi ezt a segítséget nem akarjuk gyakorolni, szeretnénk önző módon megtartani, hogy legyen később is belőle, ha bajba jutnánk. Miért? Miért vagyunk mi keresztyének nagyon sokszor önzőek, ridegek! Talán mert minden nap megtapasztalhatjuk az Isten végtelen nagy jóságát. Talán mert nem látunk tovább a magunk gondjainál és örömeinél! Vagy egyszerűen a kényelmesebb oldalát választjuk a dolgoknak. Mert ha nem veszem észre más nyomorát, akkor az olyan, mint ami nem is lenne. Ami pedig nincs, azon nem tudunk segíteni, tehát igazoljuk magunkat, hogy mi milyen jók is vagyunk voltaképpen. De nagyon jól tudjuk testvéreim, hogy ez nem más, mint egy önámítás. Ne legyünk olyanokká, mint a példázatbeli szőlőmunkások, akiknek az fájt, hogy az Isten éppen olyan jó az utolsókhoz is, mint azokhoz, akik először jöttek. Vegyük észre azt, hogy az Isten minden teremtményét szereti, s mindannyiunknak meg akarja adni az esélyt ahhoz, hogy jól éljünk, hogy újat kezdhessünk, hogy megszabadulhassunk bűneink terhétől. Kérjük hát a Mindenható Istent, hogy nyissa meg a szemünket, hogy megláthassuk azokat az embereket, akik bajban vannak, s felénk nyújtják a kezüket segítségre várva. Lássuk meg az ő koszos ruhájuk, elhanyagolt külsejük mögött is az isteni szeretetet, az emberi mivoltot. S ne szégyelljünk megállni és segíteni rajtuk, s nem csak az odavetett pár forinttal, hanem mert nekik is a Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetnünk, akkor nemcsak szóban, hanem cselekedetekben is. Legyünk hozzájuk olyan jók, mint amilyen jó hozzánk a mi mennyei Édesatyánk. Jéckel Gábor Ifjúsági istentiszteletek Budapesten: 1999 május 16-án a Deák-téri evangélikus templomban (V. Deák tér 4.) este 6 órakor. Igét hirdet Zászkaliczky Péter. 1999. május 23-án a Kelenföldi tanácsteremben (XI: Bocskai út 10.) este 6 órakor. Igét hirdet Orosz Gábor Viktor. Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) a következő nyári heteket rendezi 1999-ben: Jú(i. 21-26. Gyerekhét/Ősagárd (Nógrád megye) Jún. 27-júl. 3. Gyerekhét/Szend (Komárom-Esztergom megye) Júl. 19-24. Ifjúsági hét/Piliscsaba Júl. 26-31. Ifjúsági hitmélyítő hét/Pélifoldszentkereszt (Komárom-Esztergom megye) Júl. 26-31. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 2-7. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 23-28. Felnőtthét/Piliscsaba A gyerekhetek témája: - József és testvérei Az ifjúsági- és felnőtthetek témái: - Amit O megnyit, azt senki be nem zárhatja- Élet-kévék- A vakon született meggyógyítása A hitmélyítő ifjúsági hét témája: - A mindennapi keresztyén élet, úton a cél felé. Jelentkezni, és bővebb információt kapni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet. Cím: 1068 Bp., Szondi u. 95.1/1. Tel: 332-70-63. E-mail: evkoev@freemail.c3.hu.
