Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)

1999-05-16 / 20. szám

Evangélikus Élet 1999. MÁJUS 16. 5. oldal m ti Bili 8 Ima Segíts rajtam, Istenem, tedd boldoggá életem! Vigyázz rám az utamon! Kezedben a hatalom. ígérem, hogy jó leszek, hiszek Benned, Istenem. Tóth Izabella 9 éves Körmend Gyerektábor lesz 8-13 éves gyermekek részére KESZŐH1DEGKÚTON 1999. augusztus 15-21 -ig. A tábor díja: 4000 Ft-.+ útiköltség Jelentkezési határidő: 1999. május 31. Jelentkezés: Gyermekbizottság 1085 Budapest, Üllői út 24. HELYREIGAZÍTÁS Sajnálatos módon tévesen jelent meg a III. Országos Gyerektábor időpontja. A helyes időpont: 1999. augusztus 15-21. Helyszín: Keszőhidegkút Jelentkezni lehet: Gyermekbizott­ság, 1085 Bp. Üllői út 24. 'in Húsvét előtt a Philips Classics kiadó ót és újat hozott elő. A Máté-passió egy ré­gi és egy új felvételét adták ki. Willem Mengelberg előadása az Amsterdami Concertgebouw Zenekarral és az Amsz­terdami Toonkunst Kórussal először 1952-ben jelent meg, a felvétel azonban régebbi, 1939-ben készült. Értéke rész­ben éppen ebben rejlik. Egészen régi stí­lussal találkozik az ember, lassú tempók­kal, terjengős előadásmóddal. A romanti­kus hagyományban gyökerező barokk­interpretáció késői, a módosulás számos jelét mutató vonulatának sok szép hang­zó emléke van, ám a megelőző periódus­ból, mikor még a változások szele nem volt érezhető, jóval kevesebb. Ez ilyen. Mindenekelőtt azért értékes ez a nagy apparátust felvonultató, terjengős elő­adás, mert furcsamód mégsem hat igazán nehézkesnek és kötöttnek. Természete­sen jelen vannak a múlt században gyö­kerező Bach-játéknak ezek az alapvető jellemzői, ám az adott kereteken belül ezúttal szabadok tudtak maradni az elő­adók a zenében rejlő szépség megraga­dására és míves kifejezésére. Az öreg Mengelberg-felvétel megannyi szép pél­dát hoz a díszítés szabadságára, a frázi­sokkal való játék örömére, a kimért tem­pók nyújtotta kifejezési lehetőségek megragadására. Ideje észrevenni az ilyen értékes régi előadásokban azt, ami a mai­akból gyakorta hiányzik, például annak a szabadságát, hogy az énekes időzzön egy-egy részletnél, kedvére díszítse, s ne hagyja veszni a hosszan rajzolt ívek szépségét. Helyesebb lett volna a lemezborítón utalni arra, hogy rövidített előadás törté­nelmi felvételéről van szó. Sokat veszíte­nek ugyan, akik idegenkednek az ilye­nektől, mindazonáltal speciális érdeklő­dés szükséges ahhoz, hogy valaki élvez­ni és értékelni tudja az ilyen koros felvé­teleket. Bár szépen kitisztították az öreg hangfelvételt, olykor meghatározatlanul Mint ahogy ígértem, mostantól olvas­hattok néhány konfirmációi élménybe­számolót! Mindenki másképp éli meg ezt az ünnepet, de ez egy életre szóló ese­mény. A beszámolók sora a surdi konfir­mációval kezdődik. Ugyanarról a vasár­napról ír egy konfirmandus lány, a test­vére és édesanyja. Fogadjátok szeretet­tel! „Először lépek oltárodhoz” így énekelgettük a konfirmációi órá­kon, próbákon még nyugodtan. A vizsga napján azonban mindenki félve gondolt a 130 kérdésre. Vajon melyik jut neki, tud-e válaszolni , mennyien lesznek a templomban? Lelkesedéssel, vidámság­Kedves Gyerekek! gal, izgalommal kevert megható pillana­tokat éltünk át a számonkérés előtt. Vala­ki azt mondta: Már elfelejtettem min­dent! A másik azt sóhajtotta: Bárcsak túl lennénk már rajta! A harmadik meg: Én már a konfirmációi istentiszteleten sze­retnék inkább lenni! A negyedik pedig, meglepő határozottsággal kérdezte, hogy: Ti nem emlékeztek, mit tanul­tunk?! Semmi felől nem kell aggódnom, hanem minden dolgomban mennyei Atyámra bízhatom magam!... Bizalom­mal teli, félelmeket oszlató mosoly futott át az arcokon, így bátran (erősödve) in­dultunk a presbiterekkel együtt a konfir­mációi vizsgára. Ót és Újat Testvérem konfirmációja A konfirmációi istentisztelet alatt néz­tem anyu lehajtott könnyes arcát, hall­gattam nagyszüleim szipogását. Arra gondoltam, bizonyára pár évvel ezelőtt az én konfirmációmkor is ugyanúgy meghatódtak. Most a testvéremmel együtt az unoka- testvérünk is konfirmált, így a család öröme kétszeres volt. Jó volt hallgatni, ahogy a gyerekek, ha néha félve, akadoz­va is, de bizonyságot tettek arról, hogy megismerkedtek Jézus tanításával. Örül­tem, hogy sikeresen szerepeltek. Német anyanyelvű unokatestvérem is, aki németül is, magyarul is bi­zonyságot tett hitéről. Bizonyí­totta ezzel azt is, hogy Isten taní­tása nem ismer országhatárokat: minden nyelvű, színű, rangú em­berhez egyaránt szól, mindnyá­junkat várja. Ahogy a lelkésznő hirdette: „Az Isten erősen vár!... A fehér ruhában lévőket is várja, a sötét ünnepi ruhában levőket is várja: Amilyenek vagyunk, ahová le­süllyedtünk, ahová fölemeltek, ott szólít, hív és vár. " Nekünk csak rokonainkkal, ba­rátainkkal, a gyülekezettel együtt indulnunk kellene hívó szavára, útjára lépnünk, mert a konfirmá­ciói meghívó igéje szerint: „Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta, pajzsuk a benne bízók­nak. ” Egy édesanya a konfirmációról Nagyon jó és felemelő volt ismét szü­lőként végighallgatni a konfirmandus gyerekeink tanúságtételét, szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, keresztszü­lőkkel együtt odatérdelni velük az Úr asztalához. Mi szülők is, gyermekeinkkel együtt izgulva készültünk arra, hogy bizonysá­got tegyenek felkészültségükről, meg­erősítést nyerjenek az Úrba vetett hitük­ben. Bár nem először élem át ezt az ünnepi gomolygó háttérből emelkedik ki az evangélista vagy Jézus éneke, a telítet­tebb részek hangzása pedig diffrenciálat- lan. Két kompakt lemezre csak egy má­sik öreg felvétel fért rá, Wilhelm Furtwängler ugyancsak húzott bécsi be­játszása, mely a nagy mester kevésbé si­keres munkái közé tartozik, hiányzik be­lőle az az emelkedettség, az az ihletett- ség,. ami Willem Mengelberg előadását ma is sokatmondóvá teszi. A másik most megjelent Máté-passió Seiji Ozawa új felvétele. Japánban ké­szült a Tokiói Opera énekeseivel és a Saito Kinen Zenekarral. A Bostoni Szim­fonikus Zenekar dirigense nem historikus előadó, ezt az előadást azonban aligha le­het romantikusnak nevezni. Semmi sincs benne abból, ami Mengelberg előadását súlyossá, terjengőssé tette. Itt a szabad­ság abban nyilvánul meg, hogy nyoma sincs az ilyen kötöttségeknek. Ozawa pergő, dinamikus előadást dirigál. Nem bántóan sietős, de nagyon összefogott és feszített. A vezénylés fő erénye ez. Nem találni benne zseniálisnak nevezhető megoldásokat, de zavaró hiányukat sem érezni. A nyitó tételben például a sebes tempónak köszönhetően mintha nem is kérdéseket s feleleteket hallanának, ha­nem dramatizált elbeszélést. Ozawa lemeze sok tekintetben hasonlít Soltiéra. A hagyományos modornak a korhű előadói praxishoz történő közele­dése már abban is tetten érhető volt. Sir Georg egyáltalában nem volt jó véle­ménnyel a historikusokról, mégis kis lét­számú ének- és zenekart alkalmazott, s mind a tempók, mind az orgonakíséret tekintetében haladónak mutatkozott. Ozawa lemeze egyértelmű továbblépést jelent ebben az irányban. A két felvételt az is összeköti, hogy mindkettőben re­mek fiatal énekesek működnek közre. John Mark Ainsley brit tenorista persze nem felel meg nemcsak Haefliger vagy Schreier, hanem Pears színvonalának sem, de csak kevéssel marad mögöttük. Ő a legromantikusabb a szólisták között. A Jézust alakító Thomas Quasthoff nap­jaink egyik legnagyobb énekese, akit a sors dalok és oratóriumok előadójává tett, ezen a téren azonban máris a legna­gyobbak között a helye. A hang szépsé­ge, a benne rejlő erő és melegség, az éneklés kidolgozottsága és kontrolláltsá- ga egészen kivételes. Jézus szólamát Siegmund Nimsgern és Helmut Rilling expresszívebben szólaltatta meg. Quasthoff ennél valamelyest visszafo­gottabb megközelítése azonban kétség­kívül jól illik Jézus személyéhez, még akkor is, ha szenvedéséről van éppen szó, hiszen a szenvedéstörténet szerint éppen a megrendülés közepette tudott rendíthetetlen maradni. így Quasthoff in­terpretációjában erősebb hangsúly helye­ződik a stabilitásra, a nyugalomra. Az áriákat előadó Stanford Olsen teno­rista megfelelő, de szerényebb alakítást nyújt, mint a Brüggen-lemezen a szólam egy részét éneklő lan Bostridge, akit mindkét tenorszerepben hiányolhatunk ezen a felvételen, akárcsak Peter Sei ff értét, aki egy jó karmester segítségé­vel jeles alakítást nyújthatna a Máté-pas­sió tenor-szerepeiben. Michael Volle basszista azonban, aki kissé fojtott hang­jával Matthias Goernére emlékeztet, em­lékezetes interpretációt nyújt. Christiane Oelze ígéretes lírai szoprán. Ezúttal nem nyújt kiemelkedő alakítást, előadásában azonban fel-felcsillan hangjának szépsé­ge. Nathalie Stutzmann az igazi, nagy al­tok ritka táborába tartozik. A szép hang nem ilyen, de az ilyen hang szép. A le­mez legdrámaibb pillanatai Quasthoff és az ő nevéhez fűződnek. Ennyire monu­mentális, komplex műről kevés ilyen megfelelő felvétel lát napvilágot manap­ság. Igazi sugallat nyomát ugyan csak rit­kán fedezni fel benne, de színvonala mél­tó a többszörösen is ihletett alkotáshoz. Zay Balázs eseményt, mégis meghatottságom, örö­möm semmivel sem volt kisebb, mint ez­előtt nyolc és hat évvel. Sőt a csaknem harminc évvel ezelőtti, szintén áprilisi nap is újraéledt bennem, amikor én áll­tam ugyanúgy, ennek a templomnak az oltára előtt. Az ember még 12 éves fejjel nem fog­ja fel ennek a napnak a jelentőségét. Azon izgul, hogy jól menjen minden, si­kerüljön a kérdésekre válaszolnia. Eset­leg eszébe jut, milyen jó dolog, hogy ő már teljes jogú tagja a gyülekezetnek, keresztszülő lehet, a többiekkel együtt ő is odatérdelhet az oltár elé. Felnőtt fejjel tudjuk, hogy az eddigi hittanleckék, ez a vizsga, a konfirmáció csak elindítja őket az Isten felé vezető úton. Tudjuk, az, hogy ezen az úton to­vább haladjanak, raj­tunk, szülőkön is mú­lik. Erősítsük mi is gyermekeinkben azt a hitet, hogy aki Istent választja, Őmellé áll, Isten is mellé fog állni az élet örömteli és ne­héz pillanataiban is. Remélem, most konfirmáló lányom is Isten szavára hallgat, szeretetére épít és 25, majd 50 év múlva is nyugodt szívvel hallgatja az igét, amit lelkészünk számára választott: „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak nevét nem törlőm ki az élet köny­véből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. ” (Jelené­sek könyve 3,5) FIATALOKNAK Lássatok! Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Mt 20,5c Látok, a szó jó értelmében, de el kell mondanom, hogy nagyon sokszor úgy érzem, hogy mégsem látok. Ez a két do­log, tudom, nagyon ellentmond egymás­nak, pedig így van. Látom azokat a dol­gokat, amik körülvesznek, s mégis csak azt látom, amit látni akarok. Könyörgök, könyörgünk az Istenhez, hogy hallgassa meg a kéréseinket, ame­lyek nagyon sokszor csip-csup ügyekben merülnek ki, de mi magunk nem segí­tünk nagyon sokszor azoknak, akik erre rá vannak szorulva. Mert nem akarjuk meglátni a nyomorukat, hisz talán mi is elég nyomultak vagyunk, s ha nem ve­szünk tudomást a más szenvedéséről, nyomorúságáról, akkor talán nekünk is jobb! Ringatjuk magunkat ilyen és ehhez hasonló dolgokban, pedig lelkünk leg­mélyén mi is tudjuk, hogy ezek csupán a magunk önigazolására szolgáló kitaláci- ók. Az való igaz, hogy nagyon sok csa­ládnak megvan a maga szenvedése, és terhe, jó tudni, hogy mindig van valaki, akihez fordulhatunk. Mindig lesz valaki, akit Isten elküld, hogy segítsen nekünk, figyelmeztessen, vagy éppenséggel ne­veljen bennünket, ha pedig tudjuk ezt, akkor van-e jogunk pont az ellenkezőjét tenni embertársainkkal? Már szinte hal­lom is a felháborodott kiáltásokat: „Mi­ért én? Segítsen rajta más! Küldjön hoz­zá valaki mást Isten!” S ezekkel a sza­vakkal pont azokat a dolgokat áruljuk el, amiben mi magunk is hiszünk, megcsú­folván önnön keresztyéni mivoltunkat. Mert mi, kedves testvéreim, elvárjuk, hogy a mi ügyeink meghallgattatásra ta­láljanak, s mi több, amilyen gyorsan le­het, meg is oldassanak. De mi ezt a segít­séget nem akarjuk gyakorolni, szeret­nénk önző módon megtartani, hogy le­gyen később is belőle, ha bajba jutnánk. Miért? Miért vagyunk mi keresztyének nagyon sokszor önzőek, ridegek! Talán mert minden nap megtapasztalhatjuk az Isten végtelen nagy jóságát. Talán mert nem látunk tovább a magunk gondjainál és örömeinél! Vagy egyszerűen a kényel­mesebb oldalát választjuk a dolgoknak. Mert ha nem veszem észre más nyomo­rát, akkor az olyan, mint ami nem is len­ne. Ami pedig nincs, azon nem tudunk segíteni, tehát igazoljuk magunkat, hogy mi milyen jók is vagyunk voltaképpen. De nagyon jól tudjuk testvéreim, hogy ez nem más, mint egy önámítás. Ne le­gyünk olyanokká, mint a példázatbeli szőlőmunkások, akiknek az fájt, hogy az Isten éppen olyan jó az utolsókhoz is, mint azokhoz, akik először jöttek. Ve­gyük észre azt, hogy az Isten minden te­remtményét szereti, s mindannyiunknak meg akarja adni az esélyt ahhoz, hogy jól éljünk, hogy újat kezdhessünk, hogy megszabadulhassunk bűneink terhétől. Kérjük hát a Mindenható Istent, hogy nyissa meg a szemünket, hogy meglát­hassuk azokat az embereket, akik bajban vannak, s felénk nyújtják a kezüket se­gítségre várva. Lássuk meg az ő koszos ruhájuk, elhanyagolt külsejük mögött is az isteni szeretetet, az emberi mivoltot. S ne szégyelljünk megállni és segíteni raj­tuk, s nem csak az odavetett pár forinttal, hanem mert nekik is a Jézus Krisztus evangéliumát kell hirdetnünk, akkor nemcsak szóban, hanem cselekedetek­ben is. Legyünk hozzájuk olyan jók, mint amilyen jó hozzánk a mi mennyei Édesatyánk. Jéckel Gábor Ifjúsági istentiszteletek Budapesten: 1999 május 16-án a Deák-téri evangélikus templomban (V. Deák tér 4.) este 6 órakor. Igét hirdet Zászkaliczky Péter. 1999. május 23-án a Kelenföldi tanácsterem­ben (XI: Bocskai út 10.) este 6 órakor. Igét hirdet Orosz Gábor Viktor. Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) a következő nyári heteket rendezi 1999-ben: Jú(i. 21-26. Gyerekhét/Ősagárd (Nógrád megye) Jún. 27-júl. 3. Gyerekhét/Szend (Komárom-Esztergom megye) Júl. 19-24. Ifjúsági hét/Piliscsaba Júl. 26-31. Ifjúsági hitmélyítő hét/Pélifoldszentkereszt (Komárom-Esztergom megye) Júl. 26-31. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 2-7. Felnőtt-családoshét/Piliscsaba Aug. 23-28. Felnőtthét/Piliscsaba A gyerekhetek témája: - József és testvérei Az ifjúsági- és felnőtthetek témái: - Amit O megnyit, azt senki be nem zárhatja- Élet-kévék- A vakon született meggyógyítása A hitmélyítő ifjúsági hét témája: - A mindennapi keresztyén élet, úton a cél felé. Jelentkezni, és bővebb információt kapni az EKE Evangéliumi Alapítványnál lehet. Cím: 1068 Bp., Szondi u. 95.1/1. Tel: 332-70-63. E-mail: evkoev@freemail.c3.hu.

Next

/
Thumbnails
Contents