Evangélikus Élet, 1999 (64. évfolyam, 1-52. szám)
1999-05-09 / 19. szám
4. oldal 1999. MÁJUS 9. Evangélikus Elet Nemzetközi börtönpasztorációs konferencia Elsőízben tartottak konferenciát azok számára, akik világszerte a börtönök lakóinak lelkigondozását végzik. Szegeden a Csillagbörtön „vendégei” voltak a résztvevők, akik beléphettek és ki is engedték őket. A több napos konferenciának a Mécses Szeretetszolgálat Börtönpasztorációs Társaság volt házigazdája. A magyar résztvevőkön kívül szá- •SaR.v Gábor, a népművészet ifjú mestere, dudaszóval köszönt mos külföldi börtönlelkész volt jelen Ausztriából, Szlovákiából, Romániából, Lengyelországból, Olaszországból, sőt még Japánból is, a Nemzetközi Katolikus Börtönlelkipásztori szervezet elnöke L T. Kosatka. A konferencia megnyitója a börtön dísztermében nagy hallgatóság jelenlétében volt. A börtönszolgálatot több oldalról mutatták be az előadók: dr. Majzik Mátyás, a Mécses elnöke, Csáti András, a Büntetésvégrehajtás országos parancsnoka, Karl-Josef Räuber pápai nuncius, aki korábban szintén volt börtönlelkész, Gyulay Endre szegedi megyéspüspök, dr. Harmati Béla püspök, dr. Márkus Mihály püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke, Kosatka japán és Sikorszki lengyel börtönlelkész, Csapó József ezredes, a börtön parancsnoka. Harmati Béla püspök előadása „Ökumenizmus a börtönpasztorációban” címmel a múlt feldolgozását sürgette, - ezen a téren már történtek lépések (Debrecen, Esztergom, Csepreg) - és a jövő magyar „Krisztus-csapatának” feladataként jelölte meg: a börtönpasztorációban csak ökumenikusán lehet célt érni. A Mécses Szeretetszolgálat ma már kiterjedt munkát végez. Nem csupán a börtönben lévőkkel foglalkozik, és mindenütt kisebb-nagyobb gyülekezetek születtek a különböző felekezetű gondozás eredményeként, de különös figyelmet fordítanak a börtönből szabadultak utógondozására is. Otthonokban és mezőgazdasági telepeken segítik a szabadultakat a társadalomba való visszatérésre, beilleszkedésre. (Szeged környékén Mórahalmon, és a Vas megyei Kámon.) A konferencia programja keretében látogatást tettek a közeli Mécses tanyán (strucc- farmon), valamint a börtön lakói között is. T. MEGNYÍLT A MISSZIÓI INTÉZET KÖNYVTÁRA Könyvtár és misszió 1999. április 10-en ünnepi istentisztelet keretében nyílt meg a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Könyvtára, mely mostantól a nagyközönség rendelkezésére áll, a magyar protestáns misszió szolgálatában. A megnyitó alkalmából az Intézet missziói konferenciát is szervezett „ Gondolkodj globálisan - cselekedj a saját környezetedben ” címmel. A hálaadó istentiszteletnek a Budapest- Kálvin téri református templom adott helyet. A Missziói Intézet négy fő célkitűzésének egyike - a missziológiai oktató- és kutatómunka, a missziói gyülekezetépítés elősegítése és a misszionáriusképzés mellett - egy missziói könyvtár és forrásközpont létrehozása és működtetése. A Könyvtár alapítása tehát egybeesett az Intézet fétrejöttével, mára azonban mintegy 3000 kötettel, méltó környezetben, szakszerű irányítás alatt, megfelelő technikai háttérrel áll egyházaink nagyközönségének a rendelkezésére. Az elmúlt négy év megalapozó munkájáért és a Könyvtár létrejöttéért adott hálát az istentisztelet nemzetközi közönsége: a Missziói Intézet mintegy hétszáz főt számláló Baráti Köréből sokan, a magyar protestáns egyházak képviselői és több mint harminc külföldi vendég. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke igehirdetése után Lábossá Lajos, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese imádkozott és mondott áldást. Dr. Szűcs Ferenc egyetemi tanár, a Protestáns Missziói Intézet Alapítvány kuratóriumának elnöke az Intézet és a Könyvtár egyházainkban betöltött szolgálatáról szólt, majd Niek Tramper református lelkész, a Hollandiai Történelmi Református Egyház Misz- sziói Szövetségének képviselője adta át a Könyvtár létrejöttét kezdettől fogva támogató holland testvérek áldáskívánásait. Az Amerikai Református Egyház részéről David Dethmers missziói vezető köszöntötte az egybegyűlteket, majd Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke méltatta a Könyvtár missziói jelentőségét. Végül dr. Anne- Marie Kool, teológiai tanár, a Protestáns Missziói Intézet igazgatója intézett üzenetet a jelenlévőkhöz hangsúlyozva, hogy az Intézet szolgálatának, s így a Könyvtár létrehozásának fö értelme és motívuma az, hogy „Krisztus szeretete szorongat minket" (2Kor 5,14) A Könyvtár ünnepélyes átadására a Missziói Intézet új olvasótermében került sor, mely nemzetközi összefogással, ez év januárjára készült el. Dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, az Intézet Kuratóriuma Könyvtárbizottságának vezetője rövid beszédében hangsúlyozta dr. Anne- Marie Kool áldozatos munkájának jelentőségét, mellyel lehetővé tette a Missziói Intézet és benne a Könyvtár létrejöttét majd imádságban kért áldást a Könyvtárra, hogy az a magyar protestáns misszió ügyét szolgálva, Isten dicsőségét hirdesse. Az ünnepélyes megnyitó után lehetőség nyílt a Missziói Kiállítás megtekintésére a Kálvin Teremben, ahol mintegy húsz magyar protestáns missziói szervezet mutatkozott be. Az Intézet meghívásukkal is demonstrálni kivánta, hogy hídépítésre vállalkozik a különféle szervezetek között, hogy elősegítse a sokszor szétforgácsolódó misszió erőfeszítések összehangolását. A délután a Missziói Konferencia jegyében telt. Célja fiatalok motiválása és mobilizálása (volt), hogy vegyenek részt aktívan a misszióban, mind helyi szinten, mind világméretekben. A konferencia mintegy százhúsz résztvevője előadásokat hallgatott meg a címben foglalt témáról, majd misszionáriusjelöltek bemutatkozása után csoportfoglalkozásokon vitatták meg a misszió különféle vonatkozásait. A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet Könyvtára minden hétköznap reggel 9 órától délután 4-ig áll mindazok rendelkezésére, akik csendes környezetben, elmélyülten kívánják tanulmányozni a keresztyén misszió kérdéseit. Göbelné Zászkaliczky Borbála, a Könyvtár vezetője készséggel szolgál további információval a 216 2054 számú telefonon, vagy személyesen a Budapest, Kálvin tér 7. szám alatt található olvasóteremben. Gonda László Cserkész-világtalálkozó Január 6-án ért véget a cserkészek 19. világtalálkozója Chilében, a főváros, Santiago közelében, az Andok láncaival körülfogott óriási táborhelyen, mely tíz napig a világ 165 országából érkező 31 000 cserkésznek adott otthont. Magyarországot 55 fos jamboree-csa- pat képviselte, közülük 28-an érkeztek Magyarországról. A csapat többi részét a Dél-Amerikából származó, argentin, brazil és venezuelai magyar fiúk és lányok tették ki. A résztvevők 14-E8 év közöttiek voltak, vezetőik egyetemista korúak, a kontingens vezetője is csak 28 éves. Összehasonlításképpen érdekesek lehetnek a következő adatok: Csehország 60, Lengyelország 200, Szlovénia 300 fős csapatot állított ki, az angolok 2000 tagú kontingensükkel háromszor annyi emberrel képviseltették magukat, mint az atlantai olimpián. Természetesen mi európaiak voltunk kisebbségben, szemben a nagy számú délamerikaival. A nagy tábor, felépítését tekintve, három nagy falura oszlott, majd ezek tovább sok-sok altáborra, mindennek közepén helyezkedett el a központi aréna, amit a tábor nyitó- és záróünnepségén, valamint a szilveszteri bulin zsúfolásig megtöltött a vidám társaság. Leginkább egy kisebb városhoz lehetne hasonlítani a jamboree helyszínét, ahol a több kulturális központtól a bevásárló- központig minden megtalálható volt, még szükség esetén a jól felszerelt kórház is. A legkülönbözőbb arcszínű és vallású fiatal gyűlt egybe, hogy az évezredben utoljára együtt építsék a békét a nemzetek közt. A tábor hivatalos nyelve a spanyol és az angol volt, de ez utóbbi kevésbé érvényesült, úgyhogy előfordult, hogy kedves gesztusokkal igyekeztünk megérteni egymást, ami többnyire sikerült is. Az egyenként kb. 1000 főt kitevő altáborok a Kolumbusz előtti dél- és közép-amerikai indián törzsekről kapták nevüket, a miénk a Guaranies volt, akik a mai Paraguay területén éltek. Hogy kicsit közelebb kerüljünk ezekhez az ősi népekhez, különböző érdekes programokon vehettünk részt: az ősi kézművességek iránt érdeklődők 40 féle mesterség közül választhattak, mások az indiánok hiedelemvilágával ismerkedhettek meg, vagy akár a sámán- és kultikus táncokkal. A választékkal nem volt gond, inkább az idő rövidségével. Nem csak a régi idők népeinek kultúrájával foglalkoztunk: tudomány és technológia témakörben érdekes kísérleteket, kutatásokat lehetett végezni, a környezetvédelemmel foglalkozó sátraknál pedig sok hasznos gyakorlati tanácsot kaptunk. A globális problémákkal (menekültügy, éhínségek, AIDS, ...) foglalkozó sátoregyütteseknél kisebb nemzetközi csoportokban próbáltunk közösen megoldásokat keresni és láttunk arra példát, hogy az egyes országok cserkészei mi módon segítenek a rászorulók helyzetén, például a bolíviai cserkészszövetség és az UNICEF évek óta sikeresen működik együtt e célból. A tábor területén külön rész volt arra a célra kialakítva, hogy a nagyobb nemzetközi szervezetek - pl. a már említett UNICEF, az ENSZ, stb. bemutatkozhassanak. A cserkészeszme egyik legfontosabb része a másokon való segítés: ez megvalósult a jamboree-n is, ugyanis minden résztvevő egy napot a környező falvakban, vagy kisebb városokban közszolgálatban töltött el, hogy megismerhesse az ottani „kisemberek” életét, azaz megfogták a kapa végét és a földeken segédkeztek (ami nem egy hálás feladat a 35 fokos hőségben), mások középületeket festettek át, vagy éppen halastavat ástak a kisiskolásoknak. Egy másik alkalommal chilei mezőgazdasági üzemeket látogattunk meg. Minket a világ egyik legnagyobb vetőmagüzemébe kalauzoltak el, ahol bemutatták a termelés és gyártás fázisait. Számunkra az egyik legnagyobb élmény a „portyához” kapcsolódik, amikor élelemmel és hálózsákkal felszerelkezve, az Andokba mentünk kirándulni, ahol hat más nemzettel együtt, jókedvű, mókás nemzetközi tábortűzzel zártuk az esti programot. Itt aztán megvalósult a találkozó jelszava, „Building peace together" - „Együtt építeni a békét”: átChilében hidalva a nyelvi nehézségeket, még a legidősebbek is önfeledten bekapcsolódtak a játékba, éneklésbe. Egyszer egy sár-akadálypálya névvel induló programon is részvettünk, amiből végül is „por-akadálypálya” lett. Itt mindenki kiélhette mozgásigényét, kalandvágyát, volt falmászás, kúszás 50 cm magasságú lyukban, a hegyek közt egy hatalmas szakadék felett kellett átjutni egy kötélen... A sok ezer fos tömeg élelmezése nem volt könnyű feladat; ezt a szervezők úgy oldották meg, hogy a jamboree területén lévő, egyenként 8000 főt ellátni tudó bevásárlóközpontokban minden őrs beszerezhette magának a főzéshez szükséges, maga ízlése szerinti alapanyagokat, a tábor elején kapott ételjegyből. Az újév első napján minden ország elkészítette saját nemzeti ételét, majd meghívásokat küldött a választott népekhez, de anélkül is végig lehetett kóstolgatni az összes nemzeti specialitást. A mi konyhánk nagyon népszerű volt, ugyanis nálunk jól is lehetett lakni - a legtöbben édességekkel kedveskedtek az éhes cserkészeknek. Bár kevesen voltunk magyarok, sikerült jó értelemben felhívni a figyelmet: mikor alkalom volt rá, vidám játékaink mindig jó hangulatot keltettek és egyre több embert vonzottak körénk. Színvonalas néptáncos bemutatóval készültünk, volt egy zoborvidéki karikázónk, egy sárközi és egy mezőségi táncunk is, ami mindig sikert aratott, sokat fényképezték _ díszes népviseletünket, több helyi újságban írtak rólunk cikket. Ezenkívül minden nemzetnek volt egy kiállítósátra, ahol minél színvonalasabban és érdekesebben igyekezett bemutatni saját kultúráját, népét. A világ szinte összes országát megismerhette valamennyire az, aki vette a fáradtságot és végiglátogatta az összes helyet. Magyarország iránt azért is volt nagy az érdeklődés, mert 1933-ban Gödöllőn rendezték meg a cserkészek negyedik világtalálkozóját, közel 30 ezer résztvevővel, és ezt a külföldiek nem felejtették még el, sőt a jamboree központi helyén felállították az előző 18 találkozó zászlaját is. A magyar sátorban a pecsétgyűjtöge- tőknek öt nagyon egyszerű kérdésből álló tesztet kellett megoldaniuk. Elsőre persze nem mindenki tudta, hogy Magyarország Kelet-Ázsiában van-e, vagy netán Közép-Európa része, királyság, diktatúra vagy köztársaság-e stb. Chilében tartózkodásunk során meglepően sok magyarral, illetve magyar származású emberrel találkoztunk, a világ másik végén városnézés közben például találkoztunk egy székesfehérvári fiatalemberrel, aki most ott él és ráismert köztünk egy régi társára, akivel együtt jég- korongoztak... A jamboree után folytattuk a városnézést a környéken, majd pár nap múlva búcsút mondtunk a sok kedves, vendégszerető chileinek, akik mindig segítettek minket. Utunkat fél napra megszakítottunk New York-ban, ahol - mint érkezésünkkor - az amerikai magyar cserkészek fogadtak és ezúttal New Jerseybe vittek minket, ahol megtekintettük a nagy magyar kolóniát és részt vettünk az ottaniak Kodály-napi ünnepségén. A rövid otttar- tózkodás után Düsseldorfba repültünk tovább, ahonnan hosszú vonatozással fáradtan, dideregve, de élményekkel gazdagodva érkeztünk meg Budapestre. Varsányi Lenke Egyházunk Női Misszió Osztálya a következő konferenciákra várja a jelentkezéseket: 1. - Nők küldetésben, de hogyan? - Tanuljuk meg együtt! Piliscsaba, 1999. június 7-9. Vezetőképző tanfolyam mindazok részére, akik a női misszió szolgálatát támogatják gyülekezetükben, egyházmegyéjükben. 2. - Együtt a követésben, együtt a küldetésben Országos Nőkonferencia Piliscsaba, 1999. június 9-11. A vezetőképzőhöz kapcsolódó alkalom, melyre azonban külön is lehet jelentkezni. Itt, a régi, háború előtti konferenciákhoz hasonlóan Isten Igéje tanulmányozásában, előadások, bizonyságtételek nyomán keressük sajátos kérdéseinkre a válaszokat. Az 1. és 2. konferenciára 1999. május 20-ig kérjük jelentkezni. 3. - Egyedülálló asszonyok és gyermekeik konferenciája Révfülöp, 1999. július 25-31. A már második alkalommal megrendezésre kerülő konferencia a délelőttök és esték- tematikus programjain túl, lehetőséget kíván adni az elcsendesedésre, a pihenésre is. A konferenciára 1999. június 20-ig várjuk a jelentkezéseket. Mindhárom alkalmon igény szerint tudunk támogatást biztosítani a részvétel költségeihez. Női Misszió Osztálya, 1085 Budapest, Üllői út 24.
